Skip to main content

Full text of "Aquila"

See other formats 


+444 doi 
II PONTINO TUE ER 


RME 
Pi SC HK 
y 4 


sd 
dpt A 


DOTE 
Latin te ALY 


Vide 


i 
4 AAA 
AA OR 


Wedded 
A4 si EUR Mia td i ua 


une 
4 en 


Lely NCL 
Ri DEREN) N 


MI 
un NOIA 
> 


ető puit 
shuts ate 


AAW 
VOTI 


ove “vs 
1 NAHER 
RE EN 


f TS qu 
san; ì ARR SNH 


wi M Vilotati 


RTL 
Se eked 
En AU 43 


ni 
AR 


4 
“ri an 
toa 


tatar an beni 
nn) 
ne HAN | 


Hl 


Haute 


RU 4 


HQE 


À 
don 
A 


DEN PO 
HEREIN der 
Kae var 


Khan 


n 
a baie dra, RER RI Tes 


ee 


è 3 
thes: 
meat 
HAt MR bt 
MA Te} LH tél) a! 4 
ten! 


Pagani dari rita 
bar horaza te 
Ni ter. phobie te EPE yey 


1%; 
ne nt 
Dei 
— 
ay 4 Hu Ki 


“et 


RARE Ei 
a 
Yh fara] di pas si 


ates ch 
He hei 
Arie Ba Aa set 


i Ron — Ri . 
Mine 


A 
es se 
HE is ana 
METE 
Di 


LE 


Bi 
init 


Me 


Ba pa 


INA Daj 
it szagát 
sn. Dn 


Di 
; REN, 


Mi 


NAS Ah 
ore ane 
pur 


Naty et 


i ini 


mite 
utt tet 


HAN Bey 
beara 
Hán REISER 


PETER 8 


were 
Des > 


+ 


LA Han 


1) be bap ooo ad ae 
Lin 
! 


96429 
% poe ta ht be 


‚ih 


un 
+ te CPE 
He Uci 


+. es 
Ney storey 


othe 
ees 


PALIN TNI 
eererre irs, TA 
ms ai tó 


Mea net] 

i pc ie bats 
MH 

Ni Be 


HERE ds AULE na 


NATI 
fr Division of Birds 


pleat ca NO ITA inte 


au” 


ero 


4 (tea ae >, Le 
APS a 7 DI 
STE TE RER TSI 


2494 


M. KIR. MADÁRTANI INTÉZET. 


KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT. 
REGIO ISTITUTO ORNITOLOGICO UNGHERES E. 
ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY. 
INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. 


AQUILA 


MADARTANI FOLYÖIRAT. 
ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE. 
GIORNALE DI ORNITOLOGIA. 
PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. 
JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE. 


SZERK REDACT. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB 


BUDAPEST 


pr: ÄRA __ PREIS — 50 PENGŐ. 


UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUT 


MEGRENDELHETÒ A M. KIR MADARTANI INTEZETNEL — ZU BEZIEHEN VOM K. 
- BUDAPEST, II., HERMAN OTTO-UT 15. 


mert az egyes Kategoriakra oa adatok reldoleozastval I 
nek mäs-mäs tagja foglalkozik, — de ezenkiviil a feldolgozo 
levéltári kezelése és nyilvántartása is azt kivánja, hogy a IH 
. más-más iratszekrényben elhelyezendő ügyek ne legyenek egybe 
A vonulási jelentések junius, illetve december végéig ] 
be, a fajoknak lehetőleg az Aquıra 45- ik kötetében található 
zések szerinti feltüntetésével, — a fészkelő DI Heiler { 
csillaggal vagy . egyéb jeggyel megjelölni. n 
Az évi gyürüzesi jelentéseket kérjük minden évben. 
hó végéig kimutatásba foglalva beküldeni, mely kimutatás : X 
adatokat aerate ae 1. a gyürü száma; 2. a madárfaj neve; 3. 
ideje; 4. a jelölés helye; 5. a megjelölt madär kora és ese 
(fióka, öreg, him, nőstény.) — A fiékäknak fészekaljanként : 
tartozása egy összefoglaló jellel szintén feltüntetendő. À 
Az összes jelentések mindenkor az Igazgatóság cimé 
dők, tisztviselők nevének lehető mellőzésével. Me | 
Muzeális gyiijteményiink részére gyakran küldenek be megrigyeldi = 


ritkább madarakat, — néha azonban a szakszerütlen i 


hogy a madarat még melegen csomagolfale, ge ation a Das 
dobozban megfülled és gyorsan bomlik. Ezt elkerülendö, a lött madarat elő 
megfelelő ideig hülni kell hagyni, s csak , azután léhet . azt a fag’ 


. és mindenféle taplalék-maradvanyoknak szives bektildését, a lelhely 
valamint a gyüjtő nevének pontos feltüntetésével, 
* 


Azokat a megfigyelöinket és munkatärsainkat, kiknek működés <OrZ 
vizimadär-telepek vannak, ragadozók vagy más egyéb ritkább madárf | 
kelnek : felkérjük, hogy a fészkelő párok számát legalább: hozzávetőlegese 
évben megállapítani, s erre vonatkozó rövid Sielepieeiist évrôl- “Sure; 
sziveskedjenek. TERRE EN ; 


A MAGYAR . KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA 


E . ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES 


“ER = 


GEGRUNDET VON 
OTTO HERMAN 


MEGINDITOTTA 
HERMAN OTTO 


|: SZERKESZTI REDAKTEUR 
= VÜNÜCZKY JAKOB VÜNÜCZKY 
. SCHENK JAKAB SCHENK 
Ae : EVFOLYAM OR 1943. e JAHRGANG L. 


12 03 
24 


8 TÁBLÁVAL ES 3 SZÖVEGÄBRÄVAL. 
MIT 8 TAFELN UND 3 TEXTFIGUREN. 


er 
{ 


at ot OTT, 
x 


BUDAPEST. 


A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVANYA. 
EDITION DES K. UNG: ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 


1 943. 


& 
be 
2 


Kiadatott 1944 december haväban. 
Herausgegeben im Dezember 1948 


Megjelenik 600 példanyban. 
Erscheint in 600 Exemplaren. 


wu 171944 


VATIONAL muse : 


BUDAPEST, 1943. 
MAGYAR KIRALYI ALLAMI NYOMDA 
3520/1943. 


249 
= 

A 

b 

4 


TARTALOM. 


AGARDI EDE : Rendellenes madarfészkelések. È 

— — A balkáni kacagögerle elöforduläsa Baranya és Tolna vármegy “a 

— —  Balkäni kacagögerle Hatvanban È 
DR: BERETZK PETER: A szegedi Fehértó hadéevilies 10° éves Mary elés ‘alapidn È 
BOROSS PAL: Adatok Särszentägota vizimadär életéhez. 


VITEZ BORONKAY KAROLY : Tadorna tadorna L. 
. CSABA JÓZSEF : Madártani adatok a Vendvidekröl. 


— —- — Ujabb adat a fekete varju (Corvus e. corone L.) nyugatmagy die elétordulé: sehr 


. CSORNAI RICHARD : Bácska madarainak szerb és horvätnyelvü névjegyzéke . 
. DEMETER LAJOS : A rózsás flamingó Torontál megyében. 


DR. DORNING HENRIK : A bubos banka fészkeléséről, élőhely éről é és ione SZ: Agira 

HANKÖ MIHALY : Héfasas (Hieraaëtus f. fasciatus VIEILL.) 

— — A kis héja (Accipiter badius SEV.) előfordulása Okigy6son 

JOHANSEN HANS : Megjegyzések az 6szak-palaearktikus leprigök N LARA 

DR. KEVE-KLEINER ANDRAS: A balkáni kacagögerle törhöditäsa Magyarországon az utolsó 
évtizedben È EN: À ; SERRE ; 

— — Néhány rendszertani megjegyzés a bécsi Natsrhitotiachén Tee magyar- Rd 

tani anyagához 2 
— — A közelkeleti leprigök RSA della éttekintése sige 
— — Uj szajkó Delkelet-Bulgäriäbsl, — Garrulus glandarius ferdinandi ssp. n. . 


Bae A kék fu szereplése a magyar ornithofaunában . 


— — In memoriam ! È 
DR. KOMLOSSY GYÖRGY : Tadorna ‘Medica si Bogy iszlön 

LINTIA DÉNES : Fatnisztikai adatok a Bánátból : 

MARKOV VUJA : Nehäny téli adat Bäcsföldvärröl A SEA ES 

MATE LASZLO: A balkäni kacagögerle fészkelése Székesfehé PNRA di A 

— — Nagy kárókatona fészektelepe a Csallóközben . . . . . . . . . . . . ». 

— —  Gulipänok fészkelése Särszentägotän . 7 

DR. NIETHAMMER GUNTHER: Haematopus ostralegus tonbises BUTURLIN IRR ORE 


- RADVANYI OTTO: A fehér gólya 7-es fészekalja . 


DR. SASSI MÓRIC: A vetési varjak telelése Bécsben 

IF). VITÉZ SAGHY ANTAL : Faunisztikai adatok Esztergom värmegy réből 

DR. SÁTORI JÓZSEF : Faunisztikai adatok a Hortobágyról 

-—— — A fehér gólya hetes fészekalja 

SCHENK HENRIK: Megfigyelések a balkáni halv at BE, Hippolais pallida ak LIND. 
— — Délbacskai madártani jegyzetek RE n ir Da 

DR. BÁRÓ SOLYMOSY LÁSZLÓ : Molnärfecske- geme” 


. SOVAGO MIHALY : Ujabb adatok a balkäni kacagögerle Schrocent előfordulásáról > 
— —. Hajnalmadär Debrecenben 


À — = Glareola p. pratincola L. 


SZABOLCS JÓZSEF : Vizirigö a Pilisben . : 
DR. SZLAVY TIBOR: A balkäni kacagögerle Rajkän 
SZOMBATH LÁSZLÓ: Nagy pöling fészkelése Pest megyében 


— — ‘Fattyu szerk6 és tavi cankò fészkelése 


SZÖCS JÓZSEF : A keresztcsőrü megjelenése . 


DR. THIBAUT DE MAISIERES CLAUD : Megfigyelések 5 a höcsikröl az i (SETE, : 


DR. THOBIAS GYULA: Barätkeselyü Detek közsegben 


_-= — Merops apiaster . 
_=- -—— A fehér gólya mint a zöld alia patois 


DR. TRISCHLER ALADÁR : A balkáni halvány geze a magyar aio cha 3 


Oldal 
385—389 
404 
"404 
317—344 
344—347 
406 
356—357 
405 
394—402 
403 
381 —382 
403 
403—404 
365—366 


264—281 


301—307 
358—359 
369 
402—403 
424—426 
406 
403 
407—408 
405 
408 


408—409 ‘ 


299 
410 
379—380 
407 
406—407 


- 406 


411 


248—252 


RR 
C AL] 


ara 1943 évben. 


vus fr egus L.) fészkelôtelepei Magyarorszägon SE Nese 
lkozisa Magyarországon 1937 gyomortartalom és 429 köpet elemzé- 


zázalékos © edmenye alapjan LE. 
s pallida elacica LIND. Balkáni halvány geze . . . . . . . . . 
zi szalonka fészkelő hélyei a történelmi Magyarországon . . . . . 
öltő, még ki nem szineződött kormos szerkő, — 
à ski ‘tile pio 
va 


320—321 
320—321 


| KÉPEK JEGYZÉKE. 


kacagögerle elterjedése Magyarországon “nahn 1. I ea 
Ros TEUFBErHben..D hir hig er aan Dana lie ours 


M PE TA OUT) 
NI nr 3 = 
La È N 8 NA 
"32 + 
> 
( 
INHALT. 
Seite 
AGÄRDI EDUARD : Abnorme Nistweisen der Vögel . . . . . MR. 389—394 . 
— — Das Vorkommen der Orientalischen Lachtaube im Baranya and Tala a Sn 413 
— '— Die Orientalische Lachtaube in Habvan) 21... bs. ee we) re - 413 
BOROSS PAUL : Wasservogelleben bei: Sarszentagota: ri duet a 0 in ns ge ce eee op chile 347—351 
VITÉZ BORONKAY KARL: Tadorna tadorna 1. Se En AE Mik RS o 406 
CSABA JOSEF : Ornithologische Daten aus dem Wendgebiet RE US Si 358 
— — Ein neues Datum zur Vorkommen von Corvus c. corone L. in Westungam . . 415 
CSORNAI RICHARD: Serbische und kroatische Namen der Vögel der Bácska . . . . . . 294—402 
DEMETER LUDWIG: Vorkommen von Phoenicopterus ruber antiguorum FEMM. im Komi- en 
tate Torontäl ; . . . 412 
DR. DORNING HEINRICH : Tiniges über Nisten + Piotan. sowie fune aoe. üblen Ce 
des Wiedehopfes . . . TE ee Se 383— 385 
HANKÖ MICHAEL : Hieraaétus f. en VIEILL. ET ALMA a COS PIRA I A 412-413 
— — Accipiter badius SEV. in Ökigyös. . . . LAS à LETTRES 413 
JOHANSEN HANS : Zur Systematik oränalkarkehischer Tara viscivorus . 7 . 5 366— 369 
DR. KEVE-KL.EINER ANDREAS: Die Ausbreitung der orientalischen Lachtaube ih Unger È 
im letzten, . Dezennium . . . . 5 2 § 281—298 
— — Einige systematische erences über ‚das ansehe Otto AEté Material 
in der Sammlung des wiener Naturhistorischen Museums . . . Fe ath nr 307—310 
— — Vorläufige systematische Revision der Misteldrosseln aus dem ansi Outed ees 359—364 
— — Ein neuer Eichelhäher aus Südost-Bulgarien, — Garrulus glandarius ferdinandi ssp. n. 370 
— — Das Purpurhuhn in der ungarischen Ornithofauna . .. "1. 411—412 
BR. KOML_OSSY- GEORG; "Tadorna tadorna La il Soa) Se ee ee ee 405 
LINTIA DYONISIUS : Faunistische Daten aus dem Banat. . . „nm. 2... an. mn 412 
MARKOV VUJA: Einige Winterdaten aus Bácska . . . > ee 416—417 
MATE LADISLAUS : Das Nisten der Orientalische eahtanbe in Székesfehérvár sa: En 414 
— --  Krihenscharbenkolonie im Csallóköz . . . NE re RO a o 417 
—- — Das Nisten der Säbelschnäbler in ateo et bagi ic 417 
DR. NIETHAMMER GÜNTHER : Haematopus ostralegus longipes BUTURLIN i; in oz 300 
RADVANYI OTTO: Ein siebener Gelege des Weissen Storches . . » . . 2 2 2 2 2 . . . 418 
DR. SASSI MORITZ: Saatkrähen als Wintergäste in Wien. . . . 3 380—-381 
VITÉZ SAGHY ANTON JUN. : Ornithofaunistische Daten aus Hein “RITORNA Bariano 416 
DR. SATORI JOSEF : Faunistische Daten vom Hortobágy - . . . . 2 2 2 . . . . . . . 415—416 
— — Siebener Gelege deg Weissen Storches 0.00. otite UN ne 418---419 
SCHENK HEINRICH : Beobachtungen über. den Balkan-Blaßspötter, Hippolais pallida 
CIACICAU Er N SR, TNT Cle e e E -258—260 
— — Ornithologische Notizen aus ee "südlichen Bkeaka 10220 oft) et eee 354—356 
DR. FREIHERR SOLYMOSY LADISLAUS : Fin, Mehlschwalben- ‘amning: tao A ee 416 
SOVAGO MICHAEL: Neuere Daten zum Vorkommen der Orientalische Lachtaube in + 
Debrecen «1.3.» ee za Kel sar Le) Sen her. DR CUS RIRE ES 414 
— — Tichodroma muraria L. in Debrecen: 2 28 la Se ds ee Sot STT 415 
— — Glareola p. pratincola L. ... Pe MN ENS ake E Le CE EMEA TES 416 
SZABOLCS JOSEF : Wasseramsel im Pilisgebirge St ees MESA ee Shore à 415 
DR. SZLAVY TIBERIUS: Die Orientalische Lachtaube in Ba nA: ct 414 
SZOMBATH LADISLAUS : Das Briiten des Grossen Brachvogels im Komitate Pest Be 414—415 
— —  Brüten der Weissbärtigen Seeschwalbe und des Teichwasser]äufers . . . . . . . 418 
SZŐCS JOSEF : Das Erscheinen von Kreuzschnäbeln . . . . En. 417 
DR. THIBAUT DE MAISIERE CLAUD : Quelques a parco ion sur ge Pic ‘tridaotali ta 
Picoides tridactylus alpinus (BREHM) dans les Alps . .. . . . 22 ro 20. 372378 


ch eee Grünen me I ER, 
r Balkan-Blaßspötter in der Vogelwelt Are 


erhaltene und. Ernährungsweise der Saatkrähe sowie 
andwirtschaftliche EL en oe etn. dem 

SCHENK JAKOB : Fiinfzig Jahre. Rückblick auf die 50 jährige Fer eanpenhalt 
des s Königlich Ungarischen Ornithologischen ERRE e LI N 


Bemerkungen über das Vorkommen des Balkan-Blaßspötter in Ungarn. 2.7: 


= 


Die Nistareale von Scolopax T. rusticola L. im historischen ugar Pe. s 


D RE pt Lachtaube in Balatonfüred. Be ee LIRICO See de de 


x 
~ 


e 


s 


buste Mitteilungen ER ES aS: 
ppersonalia SES uri 
Index alphabetious avium ....« 


252—256 


414—415 
208—248 


75—141 
262—264. 
314—316 


421—422 


411—419 
423 
427—432 


III. + 
IV. Die Ernährung der Saatkrähe in a: auf Grund der Analyse von n 1087 ina 


A AE N 3, und 429 Gewöllen in-Prozenten . . . . . . . iy ca Ma eae 
2 A V. Hippolais pallida elaeica LIND. Balkan-Blaßspötter . RTS | SENTE 
; + VI. Brutplätze von Scolopax rusticola L. im historischen ngn | vati at 
to VII. Brütende Trauerseeschwalbe im immaturen Kleide, — Hark = £ LA ER 
; Zwergsceschwalben-Paar am Neste, EN MELIA AREA” DE; CES PP 


x a , d b 


‘4 Seeregenpfeifer-Paar am Neste, — - È è ne fa 
à 1." Britender SkbelsohibBbler:; 2." lap eee ce, Wine EN ore ER 
_y VIII Stelzenläufer-Paar am Neste. . . . . . . . . . . . . . . . . . +. . +. - . 


VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN. 


5 1. Verbreitung der Orientalischen Lprhkaglati ju Ungarn ”,. ("RE TROP NES RE ES Er a Sal 
2. Baatkrähen Im Winter in Wien. „un we a N ET 
3. Siebener Gelege eines Weissen Storchpaares ses . , . . . . . . nenn 


"SHLALLILSNI NYHOSIOOTOHLINYO ‘DNA "ION SHC YHALINT NHOTHAHSIA HIA 


TOLAZHA IWIUAH LYZULNI INVLUVOVIN "UD WV 


T ‘QBL i "eP6I I “Woy, ermbv 


Aquila, Tom. L 1943. Tab. II. 


Dr. Vasvari Miklos 


Dr. Vertse Albert 


Dr. Keve Andras 
Vönöczky Schenk Jakab 


Dr. Udvardy Miklós Dr. Patkai Imre 


A M. KIR. MADARTANI INTÉZET TISZTIKARA 1948. EVBEN. 


DAS BEAMTENKORPS DES KGL. UNG. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES IM JUBILAUMSJAHRE 1943. 


Otven év. 
Visszaemlékezés a Magyar Kirälyi Madartani Intézet 50 éves multjära. 


Irta: VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


A sors rendelkezése ugy hozta magaval, hogy a MAGYAR 
ORNITHOLOGIAI KÖZPONT néven  életrekeltett MAGYAR 
KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET 50 éves multjának, keletkezésének, 
tüneményes fejlődésének történelmi folyamatát a magam személyében 
az alapitó gárdának olyan tagja ismertetheti, aki majdnem az alapitástól 
kezdődően mint az intézmény belső munkása közvetlen közelből nem- 
csak végig kisérhette ezt a folyamatot, hanem annak irányitásában is 
hosszu időn át jelentős részt vehetett. Talán az, aki távolabbról itél- 
heti meg ezt a történelmi fejlődési folyamatot, több tárgyilagossággal 
tudná azt ismertetni, de viszont az, aki végig élhette annak minden 
nevezetesebb mozzanatát, még esetleges elfogultsága dacárais bizonyára 
hivebb és közvetlenebb megemlékezést nyujthat. Különösen áll ez a jelen 
esetre, amikor olyan intézményről van szó, amely mindig valóságos sziv- 
ügye volt az alapitöktöl kezdődően az utánuk következő nemzedékeknek 
is, akik valamennyien soha se láttak hivatalt az Intézet érdekében 
kifejtett, működésükben, hanem mindenkoron hivatást. 

Ez a hivatásérzet, amely az Intézet minden munkását -— ugy a 
belsőket, mint a külsőket — arra serkentette, hogy tehetsége legjavát 
tökéletesen az Intézet szolgálatába állitsa, egyenes következménye volt 
annak az ellenállhatatlan lelki erőnek, amellyel az alapitó HERMAN 
. OTTÓ sugározta be az Intézet légkörét s amely azóta is mint legértéke- 
. sebb hagyomány hatotta át ugy a régebbi, mint az ujabb nemzedékeket. 
Ma sem ismerünk magasztosabb életcélt, mint az Intézet és folyóira- 
tának alázatos önfeláldozó szolgálatát. 

HERMAN OTTÓ-nak ez a sugalmazó ereje azonban nemcsak az 
Intézet belső életében fejtette ki a maga csodálatosan ösztönző hatását, 
hanem kifelé is, még pedig nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is. 
Mindenki teljes lelkesedéssel és odaadással csatlakozott az uj intézmény- 
hez. Ötven év távolából és csökként lelki ruganyosság dacára még ma is 
elevenen él bennem az a kitörő lelkesedés és öröm, amely a , Központ" 
megalapitásának és az „Aquila“ meginduläsänak hirere elfogott, 


JUL 111947 


TE M 
Kr 


à s A 
10 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Ugyanez a határtalan öröm és lelkesedés nyilvánult meg mindazokban 
a közvetlen személyes nyilatkozatokban és irásokban is, amelyek az 
Intézethez való csatlakozást jelentették be. | 

De nemcsak üdvözlő szavakban mutatkozott meg az uj intézmény 


támogatásának a készsége, hanem tettekben is. A Magyar Tudományos 


Akadémia az alapitás költségeire egyszersmindenkorra 500 forintot, 
a Természettudományi Társulat pedig 500 forint évi járadékot szavazott 
meg mint előfizetést bizonyos mennyiségű Aguila példány ellenében. 

Hozzájárult mindezekhez az a tény, hogy az Intézet alapitására 
nézve a körülmények a képzelhető legkedvezőbbek voltak. Szinte azt 
lehetne mondani, hogy a kedvező körülmények halmozódása követ- 
keztében valósággal szükségképpen született meg az Intézet. Ugy a 


döntésre hivatott hatóságok, mint a leendő vezetőség és munkatársak, 


a. a e Li TE fu RL SL mn 8: PEN": 
AN PSS ay RE i vili TRE AE D En 
u a M D QT Pet Hr à 


de a külföldi tudományos fórumok is, amelyek fogadtatasatol sok függött, _ 
valamennyien a Budapesten lezajlott II. nemzetközi madártani kon- 


gresszus hatása alatt állottak, amelyről még 1934-ben is azt irta az Oxford- 
ban tartott VIII. nemzetközi madártani nagygyiilés elnöke, a mai 


madártani kutatás egyik vezéregyénisége, DR. STRESEMANN ERVIN, hogy : 


, olyan kongresszus volt, amely a legváltozatosabb tudományos célkitü- 
zések jegyében állott és ezzel minden utána következő kongresszusnak 
mintaképül szolgált. Ennek következtében ez a kongresszus a legfénye- 
sebb sikerrel folyt le. Belőle fakadt a magyar madártani kutatás gyors 
fejlődése. HERMAN OTTO-nak sikerült egyuttal 1893-ban a Magyar 
Ornithologiai Központnak, annak a még mai napig is egyedülálló állami 
intézetnek a folallitàsa, amelynek Aquila folyóirata hamarosan a leg- 
nagyobb tekintélyt tudta elérni." (Proceedings of the VIII-th Int. Ornith. 
Congress Oxford 1934. Oxford 1938. p. 11. 12.). A kedvezö körülmenyek- 
hez tartozott az is, hogy HERMAN OTTÓ hatalmas egyéniségének teljében 


kapta a megbizást s ugyanakkor az idők kifürkészhetetlen méhe magyar. 
földön oly bőségben termelte a tehetséges és: önképzés utján kitünően" 


iskolázott, de egyuttal lelkes ornithologus nemzedéket, mint azóta sem. 
Ezzel a vezérrel és ezzel a gárdával a siker nem lehetett kétséges. A leg- 
első aki táviratilag jelentette be csatlakozását, CHERNEL ISTVÁN volt. 

A közállapotok is teljes mértékben kedvezőek voltak az Intézet 


működésének a meginditásához. A. legmélységesebb béke idején, kül-. 


politikai bonyodalmak minden kilátása nélkül kelt életre az Intézet, 
ugyanakkor semmiféle belpolitikai feszültség sem fenyegetett, sőt a 
nemzet ezredéves fönnállásának megünneplésére készült. Olyan légkör- 
ben keletkezett az Intézet, amely felette kedvező volt az alkotó munka 
számára. Akkor ez természetesnek látszott, de a mai viszonyokból 
visszatekintve, bizony aranykornak kell minősitenünk azt az időt, 


mikor az ember estére még aggály nélkül hajthatta nyugalomra a fejét, , 


ÖTVEN ÉV.. 11 


19481 
XS 


hogy a munkát hoinap ott folytathatja, ahol ma abbahagyta, nem 
ugy mint most azzal a kinzó gondolattal, vajjon meglesznek-e még 
másnap reggel az ötven éven át teljes odaadással, lelkesedéssel és áldo- 
zatokkal gyüjtött tudományos kincsek ! ? . . . 


Ilyen szempontból tekintve a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy 
amilyen kedvezőek voltak a viszonyok az alapitàs évében, éppen annyira 
kedvezőtlenek a jubileumi esztendőben. Éltet azonban a remény, hogy 
. sikerül átvészelni ezt a kultura értékeire annyira veszedelmes időszakot 
s majd a jövőben az emberiség fölocsudik a jelen háborus kábulatából, 
az eszeveszett, mindent feledő gyülölködésből rés ujra megtalálja az utat 
legértékesebb javainak megmentésére és további termelésére. 

Ha egyéb szempontokból hasonlitjuk össze a mai helyzetet azzal, 
amelyben az Intézet az alapitási esztendőben volt, akkor nagyarányu 
örvendetes fejlődésről lehet beszámolni. A gyüjtemények, könyvtár és 
tudományos fölszerelés nélkül — ugyszólván csak tudományos fölkészült- 
séggel, de határtalan lelkesedéssel induló, csak két irodai szobára 
szabott intézetben az igazgató és asszisztense képviselte kezdetben a 
tudományos és adminisztrációs státust, egy szolga az altiszti személy- 
zetet. Ezzel szemben jelenleg van az Intézetnek 10 pazarul berendezett 
helyisége (munka-, muzeális és könyvtártermek, laboratoriuma), sze- 
mélyzete pedig áll 7 szakemberből (1 főigazgató, 1 igazgató, 3 főad- 
junktus, 1 asszisztens, 1 kisegitö szakmunkaerö), továbbá 1 műszaki 
altisztből és 1 takaritónőből. Oly hatalmas fejlődés ez, melyre joggal 
büszke lehet az Intézet, mert hiszen ezt csak a fölöttes hatóság 
megértő támogatásával tudta elérni — a támogatást pedig csak a sikeres 
működés tudta megnyerni. 

Már maga az a jelenség, hogy a madártan mivelésére külön 
intézményt lehetett szervezni, az akkori Magyarország óriási kulturált- 
ságát bizonyitotta, tekintettel arra, hogy ily madártani intézet még 
jelenleg, tehát kerek 50 év mulva is, még mindig csak Magyar- 
országon van. 


A mai sulyos viszonyok között, amikor szerte az országban sok 
családnak gyásza van, a halkszavu ünneplés az ildomos. Bármennyire 
is örülünk az 50 éves jubileumnak, bármennyire a magyar kultura ünne- 
pének is érezzük ezt az évfordulót, bármennyire is kötelességünknek 
érezzük a dicső elődök emlékénék felidézését és ünneplését, mégis szükre 
. kell szabnunk az ünneplés kereteit és elsősorban csak arra törekednünk, 
hogy a fejlődés történeti folyamatát rögzitsük az idők engedélyezte 
.. méretekben, : 


12 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Meg se mulaszthatom el kifejezését adni annak a melyseges fäj- 
dalmamnak, hogy a vészes idök miatt nem hivhatjuk össze testveri 
ünnepelyre Intézetiink megfigyelői gárdáját, munkatársait és barátait, 
akik mindig önzetlen önfeláldozó megértéssel és szeretettel támogattak 
bennünket a magyar madártan érdekében folytatott munkánkban. 

Éppen olyan fájdalmas, hogy külföldi barátainknak csak egy 
részét tudjuk legalább értesiteni erről az ünnepünkről, jelentős részüktől 
elválaszt a most duló háboru. Nagyrabecsülő szeretettel gondolunk 
mindnyájukra ezen ünnepélyes alkalommal és meghatottan és hálával 
emlékezünk vissza a megelőző világháborut követő időkre, amikor volt 
barát és ellenség egyaránt, egyforma megbecsüléssel és szeretettel 
karolta föl Intézetünket. Reménykedünk, hogy a nagy világégés után 
ismét a régi egyetértésben folytathatjuk munkánkat az egyetemes 
madártani tudomány érdekében. 


Az egykoru iktatókönyv tanusága szerint HERMAN OTTÓ 1893. dec. 
4-dikén iktatta sajátkezüleg a M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 
1893. november 25-dikén kelt 30.071. számu leiratát a Magyar Ornitholo- 
giai Központ engedélyezése és szervezete, továbbá a személyzet alkalma- 
zása stb. tárgyában. HERMAN OTTÓ ezt a leiratot , ALAPOKMÁNY “-nak 
jelölte meg. Már a következő napon, december 5-dikén kerül a könyvbe 
az első asszistens JABLONOWSKI JÓZSEF kezeiräsävala második iktatmány: 
a „Magyar Ornithologiai Központ" körlevele a magyar ornithologusokhoz 
azzal a felszólitással, hogy az uj intézményt működésében támogassák. 
A „MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT" elnevezés a „A Magyar- 
orszägi Ornithologiai Megfigyelö Ällomäsok Központi Hivatala“ szö- 
rövidites, annyira, hogy csak a „KÖZPONT“ maradt meg belöle, amely 
aztán fogalommá vált a magyar ornithologusok, illetőleg a magyar 
természettudomanyi kutatók és kutató intézmények körében. Hasonló 
tartalmu körlevél tájékoztatta a külföldi szakembereket és madártani 
intézményeket az Intézet megalakulásáról, kérve a csatlakozást és 
támogatást. 

Ez az elnevezés logikus következménye volt annak, hogy. az uj 
intézménynek kifejezetten az volt a legfőbb föladata, hogy a madár- 
vonulás kérdését tanulmányozza, amely a kongresszusnak is egyik legfon- 
tosabb föladatköre volt. Természetesen az első és legfőbb feladat volt a 
magyar madárvonulási jelenségek tisztázása s ennek a célnak az érdekében 


szervezte meg HERMAN OTTÓ a magyar madármegfigyelési hálózatot, 


a mely az ország akkori — első sorban vidéki madártani kutatóiból ala- 


kult, akik az ország különböző pontjain figyelték meg a. madárvonulás . 


LA 


1948) LARE ÖTVEN ÉV. 13 


jelenségeit és adataikat bektildték a , Központ" -ba, a hol azokat föl- 


dolgozták és közreadták. Minthogy a szakemberekből alakult meg- | 


figyelö halözat nem volt elég sürü, azért HERMAN OTTÖ kibövitette azt 
a M. KIR. ERDÖHATÖSÄGOR szemelyzeteböl alakult hálózattal. Mig a szak- 
emberek figyelme lehetöleg minel több fajra terjedt ki, addig az Erdö- 
hatösagok kötelessege csak a füsti fecske és fehér gölya megfigyelésére 
szoritkozott. A magyar madärvonuläsi megfigyelő hálózat vilagviszony- 


. latban is szinte páratlanul értékes müködest fejtett ki. Nemcsak a vonu- 


lási jelenségeket figyelte és jelentette, hanem ezzel egyidejüleg becses 
faunisztikai adatokkal is gyarapitotta a magyar madártani kutatást. 
Igen fontos volt a mindenkori madárinváziók — pásztormadár, csont- 
tollu madár, pusztai talpastyuk — bejelentése s ezen a téren az 
Intézet működése szintén példaadó és sokszorosan irigyelt volt. 

Dec. 6-áról van keltezve HERMAN OTTÓ fölterjesztése a Vallás- és 
Közoktatásügyi Minisztériumhoz, amelyben megköszöni, hogy a Magyar 
Ornithologiai Központ vezetését rábizta, jelenti az asszisztens és al- 
tiszt alkalmazását és előterjesztést tesz az Intézet folyóiratának meg- 
inditásáról, melynek jelképeként a sas-t választotta, igy a folyóirai 
cime AQUILA lett. Mindjárt hangsulyozza, hogy a folyóirat értekezései 
nemcsak magyarul, hanem egyidejüleg kivonatosan vagy egészben is 
valamely világnyelven jelennek majd meg. 


Ezzel elindult hóditási és fejlődési utjára a , Központ" röviditve 
a „M.O.K.“, amelyen immár elérkezett az 50-dik évhez. 

Az , ALAPOKMÁNY" előzménye az volt, hogy HERMAN OTTÓ 
szavai szerint (Aguila X. 1903. p. 21): mivel az 1891-ben megtartott II. 
nemzetközi ornithologiai kongresszus kétségbevonhatatlan eredmé- 


. nyeket mutatott föl, Magyarország vallási és közoktatási ügyeinek akkori 


vezetője CSÁKY ALBIN gróf miniszter a következő gondolatra jutott : 
, A kongresszus sikere morális kötelezettséget is jelent Magyarországra 
nézve, hogy ama tudományág számára, melynek a kongresszus szen- 
telve volt, valamely állandó intézetet létesitsen." Ennek az elgondolás- 
nak folyományaként az 1893. május 20-dikán kelt 15.036. számu leira- 
tával a miniszter fölszölitotta HERMAN OTTÓ-t, hogy mint volt feje a 
tudományos bizottságnak, legjobb belátása szerint készitse el egy meg- 
felelő intézet tervét és azt terjessze föl. Ez megtörtént s HERMAN OTTÓ 
már junius 17-dikén jelentette, hogy vállalja a Magyar Ornithologiai 
Központ főnöki állását. Junius 29-dikén pedig azt jelentette, hogy 
berendezte az Intézet irodáját is, jobbadán azzal a butorzattal, amely 


a madártani kongresszus irodájáé volt. 


f 


i4 VÖNÖOZKY SCHENK JAKAB * {Aquila 


Az alapokmänyban a miniszter egész terjedelmében elfogadta a 


Magyar Ornithologiai Központ — M. O. K. — szervezetére vonatkozó - 


javaslatot s megköszöni HERMAN OTT6-nak, hogy szives volt a főnöki 
állást vállalni, mert , a legjobb kezekben látván ilyképen ezen, majdan 
fontos tudományos és nemzetgazdasági szerepre hivatott intézmény . 
vezetését." Egyben elfogadja HERMAN OTTÓ-nak azt a kivánságát is, 
hogy ,eme főnöki állás, minthogy avval semminemü javadalom nem 
jár, tiszteletbelinek fog tekintetni." i 

Hogy HERMAN OTTÓ miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy 
állása tiszteletbeli legyen, annak puritán egyénisége volt az oka. Mint 
ellenzéki orszaggyilési képviselő féltékenyen őrizte függetlenségét. 
Mint a magyar tudomány nemcsak rajongó, hanem egyuttal céltu- 
datos, messzetekintő mivelője: nem utasithatta vissza a kormány . 
megbizatását olyan tudományos intézmény megalapitására és veze- 
tésére, amelynek szükségességéről és fontosságáról meg volt gy6- 
ződve, de nem engedhette meg még annak a látszatát sem, hogy 
ezért javadalmazást fogad el. Képviselői mandátumának megszünésével 
ugyan kénytelen volt későbben tiszteletdijat elfogadni, mert hiszen 
majdnem teljesen vagyontalan volt, de kinevezést sohase fogadott el. 
DARÁNYI IGNÁC váltig erőszakolta rá a miniszteri tanácsosi kinevezést, 
de annak elfogadására sohase tudta magát rászánni. Az Intézet fejlődé- 
sére ez a vonakodása azonban nem volt hátrányos hatással, mert a ma- 
gyar kormányzat mindig megbecsülte HERMAN OTTÓ-ban a nagy ma- 
gyar tudóst és az önzetlen puritán embert s valósággal szabad kezet 
adott neki az Intézet fejlesztésében. Bizonyitja ezt az Intézetnek 1906-ban 
történt véglegesítése, majd ällamositägt, amelyről alább még részlete- 
sebben lesz szó. > 

Az uj intézmény életképességének egyik legjellemzöbb bizonyiteka 
volt az, hogy már alig féléves fönnälläsa után kiadta Aquila cimü foly6- 
iratának első és második egyesitett füzetét, amely ugy bel- mint kül- 
földön a képzelhető legkedvezőbb fogadtatásban részesült. Már külső 
kiállításában is meglátszott rajta a szetkesztő HERMAN OTTÓ . kifino- 
modott magasrendü izlése. Ugyanez a válogatott izlés, valamint 
tökéletes szakszerűség jellemezte a tartalmat is. HERMAN OTTÓ 
nem türt meg semmi pongyolaságot a közlemények szövegezésében. 
Még kevésbbé engedett a szinvonal kérdésében. Amelyik közlemény 
nem érte el az ő szigoru mértékével mért tudományos szinvonalat, 
az könyörtelenül „ad acta" került. Ezek a szerkesztőségi elvek különö- 
sen a , Kisebb Közlemények"-re érvényesültek, amelyek éppen ennek 
a gondos szerkesztesnek a következtében egyik igen kedvelt rovatát 
alkották az Aguila-nak. Ez az eljárás tette aztán lehetővé, hogy sok 
külső, kevésbbé képzett munkatársunk egyébként értékes megfigyelései 


ÖTVEN Ev. iö 


r 


megfelelő formában jussanak a szakkörök elé és arra ösztönözték a 
megfigyelőket, hogy észleleteiket közöljék az Intézettel, amely ezen a 
réven sok értékes adatot nyert. HERMAN OTTÓ szerkesztőségi elvei 
"hagyományosak maradtak az Intézetben s jelenleg az 50-dik jubiláris 
-évfolyamban is éppen olyan érintetlenül érvényben vannak, mint 
ahogyan a mestertől átvettük ázokat. Mindig tudatában vagyunk 
annak, hogy az Aguila szárnyán a nemzetközi fórumok elé kerülnek a 
magyar madártani kutatás eredményei, mert az megint igazi HERMAN 
OTTÓ-féle megoldás volt, hogy a közlemények a magyar nyelv elsőbbségi 
jogának épségben tartása mellett valamelyik világnyelven is meg- 
jelenjenek. Ez a világnyelv tulnyomó részben a német volt, egyrészt a 
. közeli szomszédság miatt, másrészt pedig azért, mert a szerkesztőségben 
is ezt a nyelvet ismerték a legjobban. HERMAN OTTÓ valósággal klasz- 
szikusan beszélt németül, ugyszintén CHERNEL is, GRESCHIK is maga 
készitette cikkének német forditását. Mint a szerkesztésben legfőbb 
segitségiik magam is rengeteg Aquila cikket forditottam né- 
met iyelvre, vagy németből magyarra. Igy első ilyen forditásom 
volt ALMÁSY németül megirt dobrudzsai beszámolójának forditása 
(Aguila, 1898 p. 3—104). Munkamegtakaritás céljából később HERMAN 
OTTÓ németül irt cikkeit forditottuk magyarra, elsősorban CSÖRGEY 
Titus, aki klasszikusan tudta átültetni a német eredetiben irt" cik- 
keket magyar nyelvre. Későbben a magam- németül irt cikket 
szintén magyarra forditotta. Idők multával a német forditók sorából 
csak magam maradtam s akkor külső segitségre szorultunk. Legkiválóbb 
mindig helytálló önzetlen munkatársunk ezen a téren SALMEN JÁNOS 
. volt, aki ennek a közleményemnek a forditását is végezte. 


Az Aguila mellett a külföldi kapcsolatok megszervezése szempont- 
. jából igen nagyfontosságu volt a tiszteletbeli és levelező tagságok rend- 
szeresitése. Ezek tulnyomó nagy részben a külföld elismert madártani 
kutatói sorából kerültek ki, akik ezzel a tagsággal az Intézet barátaivá 
váltak, annak a törekvéseivel megismerkedtek és azokat megismer- 
tették illetékes szakkörökben és az idők folyamán rendkivül sok értékes 
szakirodalommal gazdagitották az Intézetnek kezdetben majdnem teljesen 
üres könyvtárát, 

Természetesen a hazai kutatók is részesültek ebben a kitüntetésben. 
Igy az 1894-ben kinevezett tiszteletbeli tagok sorában BLASIUS, BÜTTI- 
KOFFER, COLLET, CORDEAUX, FINSCH, GAETKE, REICHENOW, SHARPE, 
TscHusI stb. viläghirü kutatók mellett ott szerepel a magyar CsaTO 
JÁNOS és FRIVALDSZKY JÁNOS is, mig a levelező tagok sorában ott találjuk 


i6 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB {Aquila 


sok külföldi kutató mellett BUDA ADAM, CHERNEL ISTVÁN, GRÓF For- — 
GÁCH KÁROLY, DR. Lovassy SÁNDOR, DR. MADARÁSZ GYULA, MED- . 
RECZKY ISTVÁN, SZIKLA GÁBOR neveit. 

A döntő tényező ezekben a kinevezésekben nemcsak a magst 
tetes volt, hanem az is, hogy minden tag tiszteletpeldähyul kapta az 
Aquila folyóiratot. Belföldi viszonylatban a tiszteletbeli es levelező 
tagság mellett volt a rendes megfigyelői tisztség, amely az állandó 
madárvonulási jelentéseket beküldő, vagy egyébként értékes szolgálato- 
kat teljesit6 tagok kitüntetésére szolgált. Ezek jutalma is az Aquila’ 
tiszteletpéldánya volt, ami igen buzditólag hatott a „Központ“-hoz 
való minél szorosabb csatlakozásraés a madártani megfigyelések telje- 
sitésére. Tudom magamról, milyen megtiszteltetésnek éreztem azt, 
amikor a , Központ" 1897-ben kinevezett rendes megfigyelőjévé. Nem 
tudtam elképzelni ennél nagyobb kitüntetést. 

A rendes megfigyelők mellett az ujonnan jelentkezők mint magán- 
tudósitók szerepeltek s ha ezek továbbra is komoly érdeklődést tanu- 
sitottak és állandóan beküldték jelentéseiket, akkor hamarosan szintén 
elérték a rendes megfigyelői tisztséget. Ilymódon biztositva volt az 
állandó utánpótlás, amelyet később különböző lapokban elhelyezett 
propaganda közleményekkel is törekedett biztositani az Intézet. Ezen 
a téren különösen magam folytattam eredményes müködest. 

Ötven év távlatából utólagosan is meg kell ällapitani, hogy HERMAN 
OTTÓ ezen a téren is olyan előrelátással alapozta meg az Intézet jövőjét, 
hogy azon a mai napig se kellett változtatni. Mai napig se tudtuk az 
akkoriban bevezetett és bevált intézkedéseket A es jobbakkal 
helyettesiteni._ 


Nagyon mozgalmas élet folyt mar mindjart az elindulast követö 
idökben az Intézetben. Az uj intézményt nemcsak a szakemberek és 
madarbaratok látogatták, hanem HERMAN OTTÓ politikai barátai, vala- 
mint a tudományos világ kiváló képviselői is. Valósággal csodálatos, 
hogy miként fért el a sok látogató és munkatárs a két muzeumi alagsori. 
bizony nem is nagyon világos szobában. Bár tulajdonképpen csak két 
állandó tisztviselője volt kezdetben az uj intézménynek: az igazgató 
és asszisztens s ezek közül is az utóbbi, miután a rovartani állomás 
igazgatójává lett kinevezve, 1896 január 9-dikén benyujtotta az 
asszisztensi állásról való lemondását, imégis alig lehetett elhelyezni az 
önkéntes munkatársakat. akik részben állandóan, részben időnként 
jártak be. 

Az állandó önkéntesek közül GYULAI GAAL GASZTON, aki szinte 
kezdettől fogva 1898-ig ott dolgozott a „Központ“-ban addig, amig 


1943] ÖTVEN EV. 17 


családi viszonyai megengedték — kimagaslóan értékes müködest 
fejtett ki. Az uj intézmény mellé csatlakozott még két kiváló tehet- 
ségü és képzettségü madártani kutató, azonban nem mint állandóan 
bejáró önkéntes, hanem csak mint gyakori vendég és külső munkatárs 
és pedig CHERNELHÁZI CHERNEL ISTVÁN. valamint DR. ALMASY GYÖRGY. 
Nagyon természetes volt, hogy HERMAN OTTÓ azt szerette volna; 
ha ezek a szakférfiak, akik a tudáson és tehetségen fölül előkelő 
társadalmi helyzettel is rendelkeztek, ne csak ideiglenesen mint önkén- 
tesek és kivülről támogassák az Intézetet, hanem beüljenek a „Központ“-ba 
mint belső munkatársak és igy szolgálják az ő irànyitàsa mellett és az 
ő viharos munkaütemében az Intézet további működését s a magyar 
madártani kutatást. Ez a tehetségekkel teljes, tettrevágyó és nagyszerü 
képzettséggel rendelkező hármas együttes, amelyet kezdetben DR. 
MADARÁSZ GYULA is támogatott, HERMAN OTTÓ vezérlete mellett mint 
az Intézet állandó tisztikara olyan működést fejthetett volna ki, amely 
beláthatatlan eredményekkel kecsegtetett. HERMAN OTTÓ nem lett volna 
az, aki volt, ha ezt a lehetőséget nem szorgalmazta volna. 

Ez a terve azonban nem tudott megvalósulni. Csak GYULAI GAAL 
GASZTON volt -—— mint már emlitettem — állandó belső munkatárs, aki 
részt vett az adminisztrációban is, de java munkaerejét lefoglalták 
kezdetben az évi madárvonulási jelentések, majd később az 1898 
és 1899 évi fecskevonulás tömeges megfigyelésének előmunkálatai és 
a beérkezett sok ezer adat földolgozása. 

Legnagyobb érdeme, hogy az Intézethez beérkezett madárvonulási 
adatokat nemcsak közreadta, hanem HERMAN OTTÓ szándékainak 
. megfelelően egyuttal föl is dolgozta s ezzel nemzetközi viszonylatban 
is egészen uj iskolát teremtett. Az első, az 1894 évre vonatkozó föl- 
dolgozás . (Aduila 1895. p. 3.) ugyan még ,A Magy. Orn. Központ" 
jelzéssel jelent meg, de az 1895 évi jelentés már GAAL GASZTON neve 
alatt jelent meg s ebben jelzi, hogy az első jelentés is tőle 
származik (Aquila 1896. p. 8.). 

Ezek a földolgozások olyan tökéletesek voltak, hogy az azokban 
lefektetett eredeti módszerek apró változtatásoktól eltekintve később 
is mintául szolgáltak és lehetővé tették, hogy a magyarországi madarak 
vonulásában később bizonyos typusokat tudtam megállapítani, ami 
nagyban hozzájárult a magyar madárvonulás kérdésének tisztázásához, 
továbbá ahhoz, hogy egyes jobban megfigyelt fajok vonulását térképen 
is tudtam szemléltetni. - 

Ezeknek a madarvonulasi jelentéseknek a közreadása még egy igen 
jelentékeny eredménnyel járt. Fölfigyelt azokra HEGYFOKY KABOS tur- 
kevei plébános, az ismert időjárástani kutató, aki azok alapján mindjárt 
jelentkezett az Intézetnél s megjelenendő munkája számára madárvonu- 


> 


18 VONOCZKY SCHENK JAKAR [Aquila 


läsi adatokat kért. Minthogy azok akadálytalanul rendelkezésére ällottak | 


s HERMAN OTTÓ-tól ezen fölül buzditàst és irányitást is kapott, haláláig . 
hüséges munkatársa maradt az Intézetnek. Ezentul minden esztendő 
tavaszi vonulási jelentését megfelelő időjárástani méltatással látta el. 
HEGYFOKY-nak ezek a jelentései és egyéb dolgozatai, amelyek a madár- 
vonulás és az időjárás kapcsolataira vonatkoztak elsősorban, nemzet- 
közi viszonylatban igen jó hirnevet szereztek a Magyar Ornithologiai 
Központnak, de természetesen belföldi tudományos körökben is hozzá- 
járultak az uj intézmény tekintélyének emeléséhez. HEGYFOKY nem 
általános megjegyzésekkel kisérte a vonulási jelentéseket. hanem 


"tüzetesen összehasonlitotta azokat az időjárási jelenségekkel és számos 


összefoglaló tanulmányban ismertette a madárvonulás és időjárás 
kapcsolatát. Ezen a téren valósággal uttörő munkát végzett — de ezt 
csak a madárvonulási jelentések GAAL GASZTON által megalapított 
földolgozási módszere alapján tudta megcsinálni. Ugyanilyen eredeti- 
séggel és alapossággal végezte el GAAL GASZTON az 1898 és 1899 évi 
fecskevonulás tömeges megfigyeléséből származó sok ezer adat föl- 
dolgozását is, amelyekhez HEGYFOKY szintén csatolt időjárástani 
földolgozást. 

Ez a tömeges fecskevonulási megfigyelés szervesen beletartozott 
a M. 0. K. föladatkörébe, a magyar madárvonulás jelenségének kutata- 
sába és egyik emlékezetes nagyszabásu cselekedete volt az Intézetnek, : 
amelyet sem azelőtt, sem azóta sehol se tudtak megcsinálni az egész 
világon. Szükséges volt HERMAN OTTÓ szinte fékezhetetlen tettereje, 
de csak azért sikerülhetett, mert ott volt tartalékban GAAL GASZTON 
csodálatos és föltétlenül megbizható munkabirása és semmi által ki nem 
lendithető munkarendszere, aki a megkezdett uton szivósan kitartott és 
minden munkát, amibe belefogott, be is fejezett. A tömeges fecske- 
vonulás adatainak földolgozásában magam is sokat segithettem neki 
s mindig hálával gondolok vissza a vele töltött munkaórákra, mert 
olyan munkafegyelmet tanultam tőle, hogy ez döntően kihatott egész 
további működésemre az Intézetben. 

Bár az Intézetből való kiválása után is mindvégig hüséges ragasz- 
kodó tagunk. maradt, mégis mint működő tagot elveszítettük. Az 
Aguila-ban 1903-ban jelent meg az utolsó közleménye. 


u > 


A kiszemelt hármas együttes második tagja CHERNEL ISTVAN 
csak látogatóban kereste föl az Intézetet, huzamosabb ideig sohase 
dolgozott benne, de azért annak működésére, jövő fejlődésére rendkivüli 
hatással volt. A madárvonulási kutatás mellett ő képviselte a gazdasági 
madártani irányzatot és a madárvédelmet, amely hamarosan az Intézet 


% è 


a SOR eae SI 4 
TEA wi ar, ge BEN 2 MO 
Dì g ue ? 


1943] ÖTVEN ÉV. 19 


legfontosabb kutató. területévé emelkedett. Meg kell állapítani azonban 
azt a tényt, hogy már az Intézet 1893. nov. 25-én kelt szervezeti szabály - 
. zatának 4. pontjában is mint az Intézet föladata szerepelt a gazdasági 
gyakorlati madártan mivelése. Ez a pont a következőképpen hangzik : 
„Szakszerü véleményt adni mindazokról az ornithologiai kérdésekről 
amelyek akár tudományos, akár gazdasági gyakorlati tekintetben fel- 
merülnek". Ennek az irányzatnak a M.0.K.-ban való érvényitése azonban 
"már az Aguila 1895. évfolyamának 190. lapján is kifejezésre jut FINSCH 
OTTÓ-nak a M. O. K. működésére vonatkozó kritikájára adott válaszában, 
amely a következő szöveget tartalmazza : , Lényeges és elvileg fontos 
megjegyzése az, hogy a M. O. K. abban különbözik az északamerikai 
Division of Economic Ornithology-tól, hogy mi csupán tudományos 
célokat tüztünk ki, mellőzve a gyakorlatiakat. Ám. ez csak látszat, 
mert ugy, amint bevettük a II-ik ornith. Congressus szervezetébe az 
Ornithologia Oeconomica szakosztályt, épen ugy jártunk el a Magyar 
Központ szervezésénél is... Ez az irány immár szilárdan meg van 
allapitva : a földmivelésügyi m. kir. Minisztérium az  Ornithologia 
Oeconomica minden fölmerülő kérdésében az Ornith. Központ vélemé- 
nyét hallgatja meg s csak ezután dönt ; azonkivül ugyane Minisztérium 
megtette az első lépéseket arra is, hogy Magyarországnak gazdaságilag 
hasznos és káros madarairól tüzetes munka irassék. Mindezeken kivül 
a m. kir. foldmivelésiigyi Minisztérium hozzájárul a Magyar Ornithologiai 
Központ fentartásához is. 

HERMAN OTTÓ kezdeményezésére fölvetődött x magyar munka 
megirasanak szükségessége, amely Magyarország madarvilaganak gazda- 
sági jelentőségét ismertesse. HERMAN OTTO a munka megiräsära mind- 
járt CHERNEL IsTVAN-ra gondolt, őt bizta meg a munka tervezetének 
megszerkesztésével, majd a maga nagy befolyásával — mint a Magyar 
Ornithologiai Központ főnökének — sikerült DR. DARÁNYI IGNÁC akkori 
földmivelésügyi Minisztert meggyőzni ilyen. munka megirásának szüksé- 
gességéről, egyuttal "biztositani a mű kiadásának költségeit és kiesz- 
közölni CHERNEL ISTVÁN megbizatását a munka megirására. Az Aguila 
1895. évfolyamának 190. lapján a következő bejelentést olvashatjuk 
a készülő munkáról : , A m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium megadta 
az első föltételeket, hogy égy megfelelő munka terveztessék, mely az 
ország gazdaságilag hasznos és káros madarait tüzetesen ismertetné." 
Minthogy a végrehajtás legelsősorban is attól függött, vajjon akad-e 
iró, aki a munkát megirja . . . a Központ ebben az irányban törekedett 
biztos eredményre, mely ma már meg is van. Az már eleve is tisztán 
állott a Központ előtt, hogy CHERNELHÁZI CHERNEL ISTVÁN barátunk kitünő 
módon egyesiti magában mindazt, ami azily mű megirásához szükséges 
s nekünk első nagy örömünk az volt, hogy e feladatra vállalkozik is.“ 


DE: 


20 - VONOOZKY SCHENK JAKAB x [Aquila 


Ez a hatalmas, elsörendüen kiällitott, NÉCSEY ISTVAN szines képeivel 
illusztralt munka az akkori magyar tudomanyos irodalom egyik disze s a 
magyar madártani irodalomnak mindmáig egyik legdicséségesebb alkotása 


igen nagy mértékben emelte az Intézet tekintélyét. Ez volt az első 


magyar ornithographia, az alapkő, amelyre föl lehetett épiteni a 
modern magyar madártan impozáns épületét. CHERNEL ISTVÁN a 
mű befejezése után meghatott köszönő levelet intézett HERMAN OTTÓ- 


hoz, melynek befejező mondata : , sohasem voltam életemben boldogabb." % 


CHERNEL ISTVÁN nagy művében mar azt a tudományos és magyar 
elnevezési rendszert követte, amelyet a , NOMENCLATOR AVIUM. REGNI 
HUNGARIAE = Magyarország madärfajainak elnevezései" kiadványban 6 
állapított meg. Ez a kiadvány is a , Központ" egyik nagyon jelentős alko- 
tása, melyben CHERNEL ISTVÁN-nak igen fontos szerep jutott. Keletkezését 
az Aguila 1896. évfolyamának 240. lapja a következőkben ismerteti : 
„A legszerényebb kongresszus. Az 1896. évet ünneplő Magyarország a 
kongreszszusok hosszu sorát üdvözölte. A magyar ornithologusok szerény . 
cohorsa elvonta magát ezen fényes sorozattól és a milleniumot barátságos 
összejövetel alakjában ünnepelte központi intézetében, még pedig f. évi 
szeptember 15-én. Hogy azonban az összejövetel maradandó nyomot is 
hagyjon, tartottak egyetlen egy gyülést, melyen a M. 0. K. főnöke elnö- 
költ, PUNGUR GYULA pedig a jegyzőkönyvet vezette és amelyen a 
következők voltak jelen: DR. ALMÁSY GYÖRGY, CHERNEL ISTVÁN, 
ERTL GUSZTÁV, KUNSZT KÁROLY, DR. LOVASSY SÁNDOR, DR. MADARÁSZ 
GYULA, SZIKLA GÁBOR, HEGYFOKY KABOS, HAUER BÉLA, CERVA 
FRIGYES, NÉCSEY ISTVÁN,  CSÖRGEY-UHLIG TITUSZ, SZALAY L. 
ELEMÉR. Ezen egyetlen  gyülésnek határozata a következő : 
, Magyarország ornithologusai egyesülnek egy ornithologiai szótárnak 
kiadására, mely a népetimologiával együtt az összes népies elnevezé- 
seket és a teljes terminologiát fogja egybefoglalni. Elnök az ülés 
asztalára leteszi és felajánlja a magyar népies madárneveknek teljesen 
rendezett gyüjteményét. CHERNEL ISTVÁN magára vállalta, hogy Magyar- 
ország madarainak nomenclator-át a ,,Lex prioritatis" elvének legszigorubb 
alkalmazásával összeállítja s azt népies vagy más, nyelvi tekintetben 
kifogástalan jó magyar elnevezésekkel ellátjá. CHERNEL és PUNGUR is 
rendelkezésre bocsátották tekintélyes adatgyüjtemenyeiket“. 

Igy született meg a magyar , Nomenclator", amely modern alapra 
helyezte madaraink tudományos nomenclaturáját és megvetette az 
alapját a magyar madarak magyar elnevezéseinek, amely nagyjában 
ma is érvényben van. CHERNEL ezt alkalmazta nagy művében, továbbá 
a Magyar Brehmben, MADARÁSZ nagyjában szintén ragaszkodott hozzá 
s a későbbi kiadványokban, igy CHERNEL 1918 évi Nomenclator-ában. 
majd a magam idevágó kiadványaiban is, a magyar elnevezésekben 


Lai 


1943] 


we AT *- DRE ee EN MV LE 
RO > 
Le ana Di | * f , 

CE RONA VS 


gts Pt à 


DM 


+ 


4 si 


"ÖTVEN EV. 21 


r - 


csekély változtatásokkal ugyanazok a nevek szerepelnek, amelyeket az első 


. Nomenclator rögzitett. Megállapíthatjuk, hogy kiváló munkát végeztek. 


Ilyen nagyfontosságu munkákat végzett CHERNEL ISTVÁN, mint az 
Intézet külső munkatársa. Azontul is állandóan hüséges külső munka- 
társa maradt az Intézetnek és további fejlődésére mindig jelentős hatást 
gyakorolt, de mint belső munkatárs akkor sem vett részt az Intézet 
munkájában, amikor a felsőbb hatóság az Intézet vezetésével bizta meg. 


DR. ALMÁSY GYÖRGY szintén az elsők között volt, akik az uj inté- - 


‘yethez csatlakoztak. A madártani kutatásokhoz CHERNEL ISTVÁN-tól 


kapott ösztönzést és tanitást, tehát a lehető legjobb iskolába járt. 
Az Intézetben való jelentkezésekor mindjárt-igen megtisztelő fontos fel- 
adat várta. A II. nemzetközi ornithologiai Kongresszus ugyanis azt 
a határozatot hozta, hogy az Európában még meglevő madárfészkelő 
telepek térképeztessenek. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 
részéről a , Központ" felterjesztése alapján intézkedés történt ennek 
a határozatnak Magyarországon való végrehajtására (Aguila 1895. 
p. 192.). Dr. ALMÁSY GYÖRGY volt az, aki a munka kivitelét 
magára vállalta. Valóban végzett is erre vonatkozólag előmunkálato- 
kat s azokat meg is küldte a „Központ“-nak, de az iktatókönyv 
szerint — GAAL GASZTON bejegyzése — kiegészités végett visszaküldték 
neki. Erre vonatkozó tanulmányai nyomtatásban seholse jelentek meg. 
Még ennyi idő mulva is nagyon rossz rágondolni arra, hogy mit nyert 
volna a magyar madártan, ha ezt a megbizatást az őt jellemző kiváló 
szaktudásával és egyéni rátermettségével végrehajtotta volna. Gyenge 
vigasztalásul szolgálhat az a tény, hogy tudomásom szerint ezt a hatá- 
rozatot egyetlen más állam se hajtotta végre. Ez.is pótolhatatlan vesz- _ 
tesége a madártani tudománynak. ALMÁSY természettudományi érdek- j 
lődése azonban az ornithologián tul sokkal szélesebb körre terjedt ki. 
A gerincesek (Vertebrata) törzsét felölelő kutató Intézet terve lebegett 
előtte s az ily irányban működő intézetben talán vállalt is volna aktiv 
szerepet. HERMAN OTTÓ azonban ragaszkodott a tisztán madártani 
s elsősorban madárvonulási célokat szolgáló intézethez s ebben a kér- 
désben aztán nem tudtak megegyezésre jutni. Az Intézetben meglevő 


. levelezésekből, egyrészt azokból, amelyeket ALMÁSY intézett HERMAN 


OTTó-hoz, másrészt azokból, amelyeket ALMÁSY intézett CHERNEL 
ISTVÁN-hoz, világosan kitünik az az ellentét, amely a két magyar 


. tudós között fennállott s amely miatt ALMÁSY nem volt hajlandó a 


„Központ“-ban állást vállalni. Pedig, hogy ez milyen veszteség volt 
a madártani kutatásra, arról tanuskodnak azok a közlemények, amelyek 
ALMÁSY tollából az Aguila hasábjain megjelentek. Sajnos csak három 


29 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


közlemenye jelent meg. Ezek között van azonban a Dobrudzsaban vég- 
zett madártani kutató utjanak a beszámolója, amely a magyar madär- 
tani kutatäsnak mindig egyik nemzetközileg is magasra ertekelt büszke- 
sege marad. 


~ 


Minthogy a vazolt viszonyok következteben az Intézet bels6 munka- 
tarsai soraban éppen azok nem foglaltak helyet, akik erre nézve legille- 
tékesebbek lettek volna, HERMAN OTTO arra kényszeriilt, hogy mas 
munkaerök után kutasson s nem lehet tagadni, hogy kiválóan 
szerencsés kézzel sikerült neki olyan — mondjuk ki nyiltan — 
tulajdonképpen kezdökböl álló gárdát sorompóba állitani, amely 
nemcsak pillanatnyilag biztosította a feltétlenül szükséges munkaerők 
utánpótlását, hanem a maguk idején az Intézet továbbvezetését is 
vállalhatták annak a tudásnak és lelkesedésnek az alapján, melyet 
magukkal hoztak, majd azoknak a tanitásoknak és hagyományoknak 
az alapján, amelyeket a HERMAN OTTÓ-val való együttműködésben 
sajátitottak el. ; | 

Ez a két állandó munkaerő volt PUNGUR GYULA szolgälattetelre 
beosztott tanár, akit HERMAN OTTÓ még 1868-ban ismert meg, amikor 
Mezőzáhon figyelte meg a madárvonulást, a másik pedig CSORGEY 
Titus egyetemi hallgató, aki FAszL ISTVÁN soproni tanár vezetése 
mellett már gimnazista korában foglalkozott madártani tanulmányokkal, 
nevezetesen madárkitöméssel és gyüjtésekkel. FÁSZL ISTVÁN — CHERNEL 
madártani tanítómesterének — közbejöttével aztán CHERNEL ISTVÁN 
ajánlotta HERMAN: OTTÓ-nak, aki azonnal alkalmazta is a Központban. 
Miként már fentebb emlitettem, a két uj munkaerőnek az Intézet szol- 
gálatába való beállítása rendkivül szerencsés lépésnek bizonyult. 

PUNGUR GYULA sokféle tehetségével és képzettségével hamarosan 
egyik oszlopos tagja lett az Intézetnek. Bár elsősorban entomologus. 
volt, mégis rendelkezett elegendő madártani ismeretekkel is, ugy hogy 
a ráháramló föladatokat kifogástalanul el tudta látni. Különösen fontos 
volt az Intézet adminisztrációja szempontjából nagy nyelvtudása — a 
magyar mellett német, francia és angol nyelven is tudott levelezni — 
s ez a körülmény igen jelentős mértékben járult hozzá az Intézet nem- 
zetközi kapcsolatainak, nevezetesen az Aguila csereviszonyának a ki- 
épitéséhez. PUNGUR GYULA ezt oly alaposan elvégezte, hogy a későbbi 
időkben csak kiegészítésre szorult a további munka. 

1896. febr. 4-ikén találkozunk elsőizben jellegzetes hegyes betüivel az 
iktatókönyvben s ettől fogva hosszu ideig csak kivételesen találunk 
más betüket ebben az iktatókönyvben, amely az általa bevezetett 
álló iróasztalon várta a bejegyzéseket. Emlitésre méltónak tartom fel- 
idézni azt a tényt, hogy első iktatmánya után már a következő napon. 


È 113 +e a . ú x A 
19131  * ER ÖTVEN ÉV. | 23 


febr. 5-iken a következő két rendkivül emlékezetes aktát iktatja : 
CHERNEL IsTVAN-nak értesités arról, hogy a Földmívelésügyi Minisz- 
térium megbizta a magyarországi hasznos és káros madarakról szóló 
munka megirásával s ezzel egyidőben a következő szám alatt értesiti 
NÉCSEY ISTVÁN festőművészt, hogy megbizást kapott a CHERNEL-féle 
munkához szükséges képek megfestésére. 

- NÉCSEY ISTVÁN eredetileg nem volt madárfestő, hanem csodálatos 
szinérzékről" tanuskodé lepkeképeket mutatott be HERMAN OTTÓ-nak. 
aki éppen akkor keresett madárillusztrátort a készülő nagy madár- 
munkához. Minthogy akkoriban csak egy madárillusztrátorunk volt, 
DR. MADARÁSZ GYULA, aki akkoriban egyrészt már ellenséges viszonyba 
"került az Intézettel, másrészt tervezett saját madártani munkájának 
. illusztrálásával volt elfoglalva; azért HERMAN OTTÓ a készülő nagy 
munka képanyagának elkészitésére NÉCSEY ISTVÁN-nak adta-a meg- 
bizást. Mint madárképfestő igy NECSEY tulajdonképpen az Intézet 
neveltje volt. akinek HERMAN OTTÓ-tól kezdve mindenki segitett, 
I hogy minél nagyobb tökéletességre vihesse művészetét, igy első sorban 
CSÖRGEY Titus, aki akkoriban még ki nem bontakozott született madär- 
illuszträtori tehetség volt és később ezen a téren nemzetközi viszony- 
latban is elsőrendüt alkotott. Az ő tanitása alapján nevelkedett VEZÉNYI 
ELEMÉR, akiben az ország ma is működő kitünő állatillusztrátort, főként 
madárillusztrátort nyert. 

CSÖRGEY- TITUS már valamivel korábban kezdte meg mékôdését az 
Intézetben. 1895. nov. 25-ikén található első bejegyzése az. iktatö- 
könyvben. CSÜRGEY alkalmazása óriási nyereséget jelentett az Intézet- 
nek. Sokoldalu tehetsége, a madártan minden kérdésében megnyilvá- 
nuló világos meglátásai, a szabad természetben közvetlen megfigyelés 
utján szerzett és irodalmi tanulmányok által kibővitett és megszilárditott 
madártani ismeretei, elsőrendü művészi preparátori tudása, már emlitett 
kivételes autodikdaktikai madárillusztrátori képessége, valamint széles- 
körü zoológiai tudása olyan értékeket hoztak az Intézet életébe, amelyek 
teljes mértékben igazolták azt a bizalmat, amellyel HERMAN OTTÓ 
fogadta az uj munkaerőt. Hamarosan igen fontos feladatot is bizott rá, 
PETÉNYI SALAMON hátrahagyott iratainak tudományos feldolgozását, 
amit mintaszerüen el is végzett és a munka mar CsÖRGEY képeivel 
illusztrálva jelent meg, később németül is. Meg kell állapítani, hogy ez 
a kiadvány is igen jetentős mértékben járult hozzá az Intézet belföldi 
és külföldi ria Se ee i CSÖRGEY-nek ezek a kiváló tehet- 


tavol, katonai ARL teljesítése céljából — egyenesen predesz- 
tinaltak arra» hogy az Intézet egyik vezérlő tisztviselője, majd avatott 
vezetője legyen. 


94 : VONOCZKY SCHENK JAKAB fAquila — 


Ennek a két állandó munkaerőnek az Intézetbe való belépésével 
most már biztositva volt az Intézet zavartalan, fönnakadás nélkül 
való működése. Megkönnyitette a helyzetet az, hogy SZALAY Lajos 
ELEMÉR bár ideiglenes, de mégis huzamosabb ideig tartó belépése értékes 
segitséget jelentett nemcsak az Intézet adminisztrációjában, hanem 
tudományos működésében is, hiszen ő volt az. aki az Intézetben az első 
oszteologiai tanulmányokat végezte. (Aquila 1902. p. 12.). 


Hiányzott azonban a harmadik munkaerő, aki fölváltsa GAAL 
GASZTON-t, az Intézet egyik legjellegzetesebb kiadványának, az évi 
madárvonulási jelentésnek a szerkesztőjét. Az 1897. évi madár- 
vonulási jelentés földolgozását még ő végezte s ő adta ki (Aguila 1898. 
p. 220.), de ezentul kénytelen volt ezeket a földolgozásokat másra 
háritani, egyrészt azért, mert vállalnia kellett az 1898. és 1899. évi 
tömeges fecskemegfigyelés adatainak földolgozását, ami óriási munka- 
teljesítményt igényelt, mert sok ezer adat földolgozásáról volt szó, 
másrészt azért, mert magánügyei miatt kénytelen volt kikapcsolódni | 
nemcsak az Intézet működési köréből, hanem általában a madártani 
kutatásokból. Utolsó madártani közleménye az Aguila 1903. évi köteté- 
ben jelent meg. 

Ennek a fontos munkakörnek az ellátására HERMAN OTTÓ meg- 
hivta az Intézetbe DR. FLOERICKE KURT akkoriban feltünt német 
ornithologust, aki 1898 elején meg is kezdte működését a ., Központ" - 
ban. Mindjárt nagyszabásu föladatban állapodtak meg: a kakuk 
vonulásának a földolgozásában egész elterjedési területén. FLOERICKE 
nagy hozzáértéssel és buzgalommal meg is kezdte az anyaggyüjtést. 
amelyet távozása után örökségként vettem át tőle. 

A magyar madárvonulás megfigyelésére is módot adott neki azzal. 
hogy 1898 tavaszán Fülöpszállás vidékén az Alföld kellős közepén 
turjányokkal boritott, szinte az ősállapotban levő területen figyelje a 
madárvonulást. 

Sajnos hamarosan kitiint, hogy ennek a nagytehetsegü 
ornithologusnak, aki későbbi működésével nagyban hozzájárult a német 
madártani mivelődésnek a nagyközönség körében való terjesztéséhez és 
az ifjabb ornithologus nemzedék neveléséhez, az előélete nem volt 
kifogástalan és ifjukori tévelygései a , Központ"-nál viselt dolgaiban, 
különösen a fülöpszállási kiküldetés idején, nem voltak összeegyeztet- 
hetők az etikai követelményekkel. Az igazságnak megfelelve meg kell 
azonban állapitani, hogy közleménye a kiküldetés eredményéről (Aguila 
1899. p. 262.), melyet annak idején magam készitettem sajtó alá, 
értékes adaléka marad a magyar madártani kutatásnak. Az emlitett 


1943] ; ÖTVEN ÉV. ; 95 


körülmények miatt azonban az Aguila 1898. p. 306. található meg- 
jegyzés szerint , magánügyei miatt" 1898. május havában ,. kilépett" 
az Intézet szolgálatából. 

HERMAN OTTÓ ezzel ujra válaszut előtt állott és nem tétovázott, 
hanem a megüresedett munkahely betöltésére meghivott engem, — a 
kezdő ornithologus egyetemi hallgatót. Igaz. hogy már 1896. 
óta állandó levelezésben állottam az Intezettel s különösen az évi madar- 
vonulási jelentésekhez voltak észrevételeim. Bizonyára ezekkel hivtam 
föl magamra a figyelmet, de talán még inkább DR. ALMÁSY GYÖRGY né- 
metül irt dobrudzsai beszámolójának magyar forditásával (Aguila 1898. 
p. 3—104.) tudtam elnyerni HERMAN OTTÓ nem éppen könnyen meg- 
szerezhető elismerését. Meghivására igy aztán 1898. julius elsején 
be is állottam az Intézet belső munkatársai közé s első kijelölt dolgom 
volt az 1898. évi madarvonulasi jelentés földolgozasa, amelyet a GAAL 
GASZTON által bevezetett és bevált módszer szerint végeztem. Az 1899. 
évi jelentés földolgozását is még én végeztem, de azután egyéves 
önkéntes katonai szolgálatra kellett bevonulnom, majd magánviszo- 
nyaim még további két esztendei távollétre kényszeritettek az Intézettől. 
Távollétem alatt az évi madárvonulási jelentéseket, melyek az Intézetnek 
"hovatovább becsületbeli kötelességévé fejlődtek. VEZENYI ÁRPÁD végezte 


kiváló hozzáértéssel, ugy hogy ebben sem. volt fönnakadás. 1903. október 


elsején aztán sikerült ujból az Intézet szolgálatába állanom s azóta meg- 
szakitás nélkül azzal a kötelességtudással és lelkesedéssel szolgálom az 
Intézetet, amelyet mint hagyományt őriztem meg a nagy elődök és kar- 
társak példaadásából. Még világháborus katonai szolgálatom idején is, 
bár nem járhattam az Intézetbe, de harctéri szolgalatombol. visszatérve 
és helyi szolgálatra beosztva, azonnal beálltam. az Intézet szolgálatába 
és katonai szolgálatom teljesitése mellett is megtaláltam az időt és módot 
arra, hogy madártani működést tudjak kifejteni, amiről az Aguila 
világháborus kötetei tanuskodnak. 


Kissé előre kalandoztam az Intézet működésének történeti ismer- 
tetésében, de szükségesnek tartottam ezt azért, hogy együttesen tár- 
gyalhassam annak a triásznak az Intézetbe való bekapcsolódását, amely 
mint állandó munkaerő HERMAN OTTÓ irányitása mellett ugyan, de 
egyuttal a saját jelentős méretü kezdeményezéséből is, igen számottevő 
hatást gyakorolt az Intézet további fejlődésének kialakulására. 

Hogy ezt megtehette, annak lehetősége nemcsak HERMAN OTTÓ 
irányitó kezének az eredménye volt, hanem egyuttal a három emlitett 
kiváló külső munkatársnak a példaadása is. Nemcsak HERMAN OTTÓ 
nevelt bennünket. hanem ők is. Itt csak éppen megismételhetem azt. 


26 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB x [Aquila 


amit mar fentebb emlitettem arról a hatásról, amit HERMAN OTTÓ 
mellett GAAL GASZTON is gyakorolt kesöbbi munkairanyomra és möd- 
szeremre, de a legnagyobb hatást kétségtelenül CHERNEL ISTVÁN gyako- 
rolta rank, elsősorban CsORGEY TITUS-ra. A „Központ“-nak HERMAN 
OTTÓ szerint f6feladata volt a madärvonuläs kérdésének tisztázása 
(Aquila 1894. p. 1.), ezzel szemben CHERNEL ISTVÁN a gazdasági madär- 
tani kérdések legintenzivebb mivelését sürgette. Ez a kezdeményezése 
döntő fontossagu lett az Intézet további sorsára, mert idevágó munkä- | 
latai alapjàn kapta a megbizatäst a m. kir. Földmivelesügyi Minisz- | 
tériumtél „Magyarorszag Madarai, különös tekintettel azok gazdasági 
jelentőségére" cimü nagy munkájának megirására. Azok a sürü és 
nagyfontosságu tárgyalások, amelyek ennek a nagy munkának a kiadása 
körül HERMAN OTTÓ és DARÁNYI IGNÁC földmivelésügyi Miniszter 
között folytak, fokozatosan megérlelték azt az elgondolást, hogy a 
, Központ" a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból áthelyeztessék 
a magyar királyi Földmivelésügyi Minisztérium ügykörébe. A Vallás- és 
Közoktatásügyi Minisztérium az áthelyezés végrehajtása elé nem is gördi- 
tett semmiféle akadályt s ebbe kétségtelenül belejátszott az a körülmény, 
hogy ennek a Minisztériumnak tulajdonképpen megvolt a maga eredeti 
madártani intézménye: a Magyar Nemzeti Muzeum Állattárának 
keretében működő Madártani Osztály, amelynek vezetője DR. MADARÁSZ 
GYULA kezdetben nagy lelkesedéssel pártolta a , Központ" törekvéseit, 
ugy hogy az Aguila főmunkatársa is volt, hovatovább azonban ez a benső 
zavartalan együttműködés mind jobban meglazult. DR. MADARÁSZ GYULA 
1895. nov. 14-én kelt levelében lemondott az Aquila főmunkatársi 
tisztségéről, csak mint munkatárs vállalt szerepet az Aguila-nál, de az _ 
Intézet többi munkájából teljesen kikapcsolódott. Mint munkatárs is 
utoljára az Aguila 1896. évi kötetében található közleményével szere- 
pelt, mely a Baldamus fürjröl szólt. Ettől fogva ugy a belföldi, mint a kül- 
földi szaksajtóban mind élesebben szembehelyezkedett az Intézettel és 
támadta annak törekvéseit és munkamódszereit. Kétségtelen, hogy ezt 
a fölfogását fölöttes hatóságának is tudomására juttatta, amely fölöttes 
hatóság ugyanaz volt, mint a , Központ"-é. Ez a helyzet, amely az 
elkerülhetetlenné vált rivalizálás következtében a később keletkezett 
intézmény fejlődésére semmi jóval se biztatott, hozzájárult egyrészt 
ahhoz, hogy a . Központ" örömmel ragadja meg az alkalmat a kiválásra 
másrészt. hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak is megköny- 
nyitse azt az elhatározását, hogy elengedje azt az intézményt, amelyet ő 
alapitott s amely rövid hozzátartozása ideje alatt ugy belföldi, mint nem- 
zetközi viszonylat ban is szinte páratlan sikert és elismerést tudott elérni. 
Ilyen előzmények után történt meg, hogy a , Központ" a m. kir. 
Földmivelésügyi Minisztérium 1900. évi április hó 19-én kelt 775/eln. 


1943] à ÖTVEN ÉV. 27 


számu rendeletével 1901. évi január l-vel a’ m. kir. Földmivelesügyi 
Minisztérium ügykörébe helyeztetett át. 

Ez az áthelyezés az Intézet további fejlődésére döntő fontos- 
ságu volt, mert nemcsak arra az időszakra vonatkozott, amig DR. 
DARÁNYI IGNÁCZ volt a miniszterünk, aki ugyszólván szabad kezet biz- 
tositott HERMAN OTTÓ-nak az Intézet fejlesztése terén, hanem a későbbi 
időkre is. Egyik első jelentős következménye volt ennek az áthelyezésnek, 
hogy az Intézét uj és a réginél sokkal megfelelőbb elhelyezést nyert. 
A muzeumi két szük és sötét helyiség helyett, a József-körut 65. számu 
bérházban kapott az első emeleten négy tágas világos helyiséget, ahol 
nemcsak munkatermei voltak, hanem folyton gyarapodó gyüjteményei 
is alkalmas elhelyezésre találtak. 


Az Intézet munkaprogrammjában jelentős eltolódást idézett elő ez 
az áthelyezés a Földmivelésügyi Minisztérium ügykörébe. Mig ezelőtt 
a tömeges fecskevonulás megfigyelésére ment ki az Intézet felszóli- 
tása a magyar néptanitói karhoz, a Termeszettudomänyi Társulat 
tagjaihoz, Erdészeti Egyesülethez. stb. és 1899-ben megrendezte a 
sarajevoi összejövetelt a madárvonulási megfigyelések kiterjesztésére 
és a földolgozásoknak egységes rendszer szerint való végrehajtà- 
sára — csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen az -összejövetelen 
született meg a Horvat Ornithologiai Központ — addig ezentul még 
az eddiginél is jelentősebb mértékben jutottak szóhoz a gazdasági madár- 
tani kérdések THaIsz LAJOS ugyan már előzőleg, az Aquila 1899. év- 
folyamának 133. lapján adta közre az első idevágó tanulmányt : „A 
növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbirálása" 
cimén. és CHERNEL ISTVÁN is már a sarajevói összejövetelen : , A madarak 
hasznos és káros voltának positiv alapon való megállapitásáról" érte- 
kezett, de ezek csak előfutárok voltak a később bekövetkezett nagy 
átállásokhoz. 

Az első jelentős lépés volt ezen a téren HERMAN OTTÓ könyvének, 
ahogyan magunk között neveztük: a , Kis madárkönyv"-nek a meg- 
jelenése. , Kis madárkönyv" volt CHERNEL , nagy madárkönyve" mellett, 
de éppen ugy , A madarak hasznáról és káráról" szólott, mint CHERNEL 
. ISTVÁN könyve: , Magyarország. Madarai különös tekintettel azok gazda- 
sági jelentőségére." HERMAN OTTÓ-nak ez a remekül megirt és CSÖRGEY 
TITUS csodás élethüséggel és művészettel megrajzolt madárképeivel 
diszitett könyve oly kirobbanó sikert ért el, amelyre nincs példa a magyar 
tudományos népszerüsitő irodalomban. Nemcsak 4 kiadást értel (I. 1901., 
II. 1903., III. 1907., IV. 1914.), hanem megjelent német és angol nyel- 
ven is. igy nemcsak belföldön. hanem külföldön is jelentősen öreg- 


28 VÖNÖCZEY SCHENK JAKAB § | {Aquila 


bitette az Intézet tekintélyét. Ha közbe nem jön a vilaghaboru és 
utána az összeomlás, majd a gazdasági leromläs : azóta már számos 
ujabb kiadása is megjelent volna, mert a madárvilág iránt érdeklődő 
nagyközönség mindig sürgette az ujabb kiadásokat. 

Ugyancsak jelentős, valósággal korszakalkotó lépés volt a madár- 
védelem megszervezése terén a Madárvédelmi Körrendelet megalkotása , 
amely a Magyar Királyi Földmivelésügyi Minisztérium 24.655/VII. 1 

-1901. számu rendeleteként 1901. március 18-ról keltezve jelent meg DR. 
DARÁNYI IGNÁC aláirásával szentesitve. Ez az első önálló magyar madár- 
védelmi körrendelet alapvonásaiban ma is érvényben van. Fokozatosan 
kibővült későbben a szükségszerü természetvédelmi rendelkezésekkel s 
ezekkel együtt jelenleg is nagyjában megfelel a szükségletnek. A Madár- 
tani Intézet ugyan jóval későbben ismételt fölterjesztéseket intézett 
fölöttes hatóságokhoz nem körrendelet, hanem madárvédelmi törvény 
megalkotására, amely a modern igényeknek már jobban megfelelne, 
azonban tervezetei mindezideig nem kerültek tárgyalás alá. 

Az Intézetnek ez az uj korszakot jelentő működése a madár- 
védelemnek a törvényhozás utján való rendezése tekintetében nem 
állott meg a belföldi helyzet szabályozásánál, hanem folytatódott a 
madárvédelem nemzetközi helyzetének tisztázására is. Az Intézet 
javaslatainak figyelembevételével készült az 1902 évi március hó 19-én 
kiadott párizsi Nemzetközi Konvenció a mezőgazdaságilag hasznos 
madarak védelméről, melyet a magyar törvényhozás 1906 junius 9-én 
szentesitett. Azt a nagy huzavonát, amely ennek a Konvenciónak a 
megalkotását megelőzte, az egésznek a történetét HERMAN OTTÓ írta 
meg s ez a könyve megjelent angol nyelven is, ezzel is dokumentálván 
azt a nagyszabásu munkát amely az Intézetben folyt a madárvédelem 
terén. | 


Az általános gazdasági madártani kérdések mellett különösen nagy- 
jelentőségünek bizonyult a „varjukerdes“: a vetési varju gazdasági 
jelentőségének tisztázása, főleg JABLONOWSKI JÓZSEF kezdeményező 
tanulmányának az Aguila 1901. évi kötetének 214—275. lapjain való 
közreadása óta. A jelenleg is még sok vitára alkalmat adó kérdés 
felvetése nagyon időszerü volt a gazdasági madártani kutatásokra beren- 
dezkedni kezdő Intézet számára s HERMAN OTTÓ nem is késlekedett, 
hanem legott kihasználta a kinálkozó alkalmat és a tömeges fecske- 
megfigyelés bevált mintájára most már varjukérdő iveket. küldött ki 
az illetékes tényezőkhöz, nevezetesen a gazdasági tudösitökhoz, az 
erdészeti hatóságokhoz, jószágigazgatóságokhoz stb. A 16 kérdést 
tartalmazó kérdőiv 1902 március 1-én ment ki 1672 példányban és 


1943] ÖTVEN ÉV. 29 


május 31-ig 1070 válasz érkezett vissza, amint azt az Aquila 1902. évi 
kötetének 232. lapján olvashatjuk. A kérdőiv a fősulyt arra fektette, 
hogy milyen a népfölfogás a vetési varju gazdasági jelentőségére 
vonatkozólag, ezenkivül azonbana varjutelepek helyéről és létszámáról 
is kért adatokat. A begyült gazdag anyagot aztán Sods Lajos dol. 
gozta föl az Aguila 1904. évfolyamának 328—352. lapjain. 

Ezzel a beszámolóval együtt jelent meg CSÖRGEY TITUS első, mar 
nem véleményeken, hanem gyomortartalom vizsgálatokon alapuló tanul- 
mánya a vetési varju gazdasági jelentőségéről, amelyet aztán sok 
más irányu gazdasági madártani tanulmánya is követett. Idevágó tanul- 
mányai megalapozásában nagy jelentősége volt annak, hogy az 1904. 
évi londoni nemzetközi madártani kongresszusról hazatérőben meg- 
látogathatta a dahlemi gazdasági állattani kutató intézetet s ott köz- 
vetlenül tárgyalhatott a nemzetközileg elismert DR. RÖRIG GYÖRGY 
kiváló kutatóval s megismerhette annak módszereit s azokat a magyar 
viszonyokhoz alkalmazva meghonosithatta az Intézetben is. 

A gazdasági madártani vizsgálatok további sorát LösY JÓZSEF 
tanulmánya követte, aki ,,Positiv adatok a fogoly életmódjához" cimen 
az Aguila 1903. évfolyamában (221. lap) adta közre idevágó vizsgála- 
tainak eredményét. 

Kiváló külső munkatársat nyert ezen a téren az Intézet CSIKI ERNŐ- 
ben, aki mint nemzetkézileg is elismert entomológus kezdte meg : 
, Biztos adatok madaraink táplálkozásáról" cimü közleményeihek soro- 
zatát az Aguila 1904. évfolyamának 270. lapján. Utolsó idevágó közle- 
ménye 1919-ben jelent meg. Ez a kiváló szaktudással és gondossággal 
végzett ugyszólván kezdeményező közleménysorozat jelentékenyen 
hozzájárult az Intézet hirnevének öregbitéséhez, különösen nemzetközi. 
viszonylatban. Apró, énekeseink táplálékára vonatkozó vizsgálatai azt 
lehet mondani, — máig is utolérhetetlenek. 


Az Intézet uj működési irányának egyik legfontosabb állomása volt 
azonban CsôRGEY Tirus 1903. évi kiküldetése báró BERLEPSCH 
JAnos világhirü seebachi gyakorlati madárvédelmi kisérleti telepének 
tanulmányozására. Itt ismerkedett meg a gyakorlati madär- 
védelem akkori módszereivel és a gyakorlati madárvédelmi telep 
berendezésével s az ott szerzétt ismereteket elhozta magával, hogy 
azokat a magyar viszonyokhoz alkalmazva. itt is meghonositsa. Módjá- 
ban volt a kisérleti telep tanulmányozásán kivül a büreni mesterséges 
fészekodugyárat is megtekintenie s ottani tanulmányai rendkivül hasz- 
nosak voltak az Első Magyar Fészekodugyár megalapitásához. A gya- 
korlati madárvédelem megszervezésének tulajdonképpen csak akkor 


30 VONOCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


lett igazi értelme és jelentősége, amikor az ajánlott mesterséges madär- 
védelmi eszközöket nem kellett nehézkes vagy körülményes külföldi 
megrendelések utján beszerezni, hanem a propagandával egyidőben meg. 
is lehetett nevezni azt a belföldi forrást, ahonnan minden további nél- 
kül és jutányosan éppen azokat az eszközöket lehetett beszerezni, 
amelyeket az Intézet ajánlott. 

Erre a külön magyar fészekodugyárra nemcsak a külföldi nehézkes 
beszerzési lehetőségek és igy az általános terjedést gátló körülmények 
kikapcsolása miatt volt szükség, hanem azért is, mert bár nagyjában 
átvettük a BERLEPSCH által 20 évi kisérletek folyamán kipróbált és bevált 
madárvédelmi eszközök mintáit, egy pontban azonban igen lényeges 
változtatás szükségessége merült föl. Németországban ugyanis a veréb- 
kérdés sokkal kisebb mértékben veszélyeztette a gyakorlati madárvédelem 
sikerét, mint nálunk. Ott a cinegék és egyéb hasznos odulakó madarak 
részére kihelyezett mesterséges fészekodvakba tényleg be is költözhettek 
az arra rászoruló hasznos madárfajok, nálunk azonban az ezek számára 
kihelyezett fészekodvakba igen nagy százalékban a népszerütlen verebek 
költöztek be s ez a körülmény igen erősen veszélyeztette a gyakorlati 
madárvédelem sikerét. Senki se akart költséget vállalni azért, hogy az 
amugy is tulságosan elszaporodott verebeknek ujabb szaporodásra adjon 
alkalmat. A német mesterséges fészekodvak szilárdan lezárt fedéllel 
készültek s amikor CSÖRGEY az 1903-ban Gödöllőn kihelyezett büreni 
próbaodvakat később revideálta : azt találta, hogy ezek szinültig tele 
voltak nemcsak fészekanyagmaradványokkal, hanem madárparaziták- 
kal is. Magyar viszonylatban tehát a leszegezett fészekodu, melyet 
sem revideálni sem tisztogatni nem lehetett. nem volt kivánatos s egy- 
részt arra kellett törekedni, hogy az alkalmatlan betolakodóktól mente- 
siteni lehessen a fészekodvakat. másrészt pedig arra, hogy mindig 
kitakaritott, fészekanyag maradványoktól és elösködöktöl mentes 
fészekodvakba költözhessenek bele a hasznos odulakók. Az ebben az 
irányban folytatott tanácskozásokon a leemelhető fedél szerkezetében 
állapodott meg az Intézet, amelyet BERLEPSCH és egyéb külföldi madár- 
védők csak jóval későbbéés eleinte szinte kelletlenül alkalmaztak. Már erre 
való tekintettel is feltétlenül szükség volt az önálló magyar fészekodu- 
gyárra, amely aztán HERMAN OTTÓ-nak a M. kir. Kereskedelemügyi Minisz- 
tériumnál való sikeres közbenjárására állami támogatással és a CSÖRGEY 
Tırus tervei alapján készült furógépekkel 1905-ben meg is kezdte 
működését. Jelenleg is üzemben van, még mindig versenytárs nélkül, mert 
bár akadt volna több izben is vállakozó, de nem tudtak versenyezni 
KÜHNEL MÁRTON baranyakárászi fürészárugyáros áraival, akinek a 
magyar madárvédelmi eszközök gyártása nemcsak üzlete, hanem 
egyuttal szivügye is volt. Az Intézet ezt a teljesen üzleti ügyet is kivá- 


1943] , ÖTVEN ÉV. 31 


lóan szerencsés kézzel tudta megoldani, aminek igen üdvös kihatása 
volt a magyar gyakorlati madárvédelem megalapozására és későbbi 
nagyarányu " fejlődésére. — Mindezekből CsORGEY alapvető  üssze- 
foglaló beszámolója ad tájékoztatást az Aguila 1907. évf. 291—316. 
lapján. 

Az , Első Magyar Fészekodugyár" üzembehelyezése mellett azon- 
ban döntő jelentősége volt CSÖRGEY Titus kiválóan megirt és illusztrált 
kiadványának, amely ..Utmutaté a mesterséges fészekodvak alkalma- 
zásához és egyéb madárvédelmi intézkedésekhez" cimen jelent meg első 
kiadásában és ezuttal csak fekete képekkel 1906-ban. Később több 
kiadásban is jelent meg ez a rendkivüli kedvelt kiadvány s azontul már 
CSÖRGEY TITUS és VEZÉNYI ELEMÉR művészi kivitelü szines képeivel 
diszitve. Ugy voltunk ezzel is, mint a HERMAN OTT® kis madárköny- 
vével, hogy nem tudtunk annyi példányt nyomatni belőle, amennyi el 
nem fogyott volna. 1912-ben német nyelvre is leforditottam s a német 


kiadás a külföld nagyarányu érdeklődése miatt szintén hamarosan. 


elfogyott. A világháboru után ezt az aránylag drága kiadványt többé 
nem tudtuk megjelentetni. 

A gyakorlati madárvédelem eszméjének minél szélesebb népréte- 
gekben való megismertetésének folyamatát kiváló módon szolgálta a 
Madarak és Fák napjának az ország összes elemi iskoláiban való 
kötelező bevezetése. HERMAN OTTÓ kezdeményezésére APPONYI ALBERT 
gróf akkori vallás- és közoktatásügyi Miniszter 1906. április 27-én 
kelt körrendeletével intézkedett. hogy ez az Amerikából származó 
áldásos hatásu intézmény nálunk is meghonosodjék és az Országos 
Cserkész-Szövetség Állatvédelmi Szakosztályának FODOR ÁRPÁD által 
irányitott lelkes és kitartó munkássága folytán ma is teljesiti hiva- 
tását a madárvédelem érdekében. 

. Amikor igy minden elő volt készitve a gyakorlati madárvéde- 
lemnek Magyarországon való minél szélesebb körökben való elterje- 
désére, akkor a madárvédelem iránt mindig kiváló érdeklődést tanusitó 
akkori földmivelésügyi miniszterünk: DARÁNYI IGNÁC arról is gondos- 
kodott, hogy állami szervek vigyék bele a gyakorlati madárvédelem 
foganatosítását azokba a közületekbe, amelyek a Földmivelésügyi Minisz- 
térium hatáskörébe tartoznak. Ennek érdekében rendeletet intézett a M. 
O. K.-hoz, készitsen tervezetet arra nézve, hogy a hasznos madarak a m. 
kir. kincstári és állami kezelésben levő erdőkben messzemenő védelemben 
részesüljenek. A tervezet elkészülése után a Miniszter intézkedett. hogy az 
erdészet és gazdaság vezető egyéniségei 1906. évi nov. 30-ikán Buda- 
pestre egybegyüljenek, és ott a Miniszter madárvédelmi intencióival 
közvetlenül megismerkedjenek. Az értekezlet jegyzőkönyve 4.000 pél- 
dányban szétosztásra került az államerdészeti tisztviselők között. 


= 


1 


32 VÖNÖGZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


A 21/, millió hektár terjedelmü kincstári és állami kezelésben 
levő erdők területének madárvédelmi berendezése az Intézet javas- 
latára az erdészlakokból és az erdészeti szakiskolák kisérleti telepeiből 


indult ki s erre a célra több mint 6.000 mesterséges fészekodut és 


nagyobb számu téli madáretetőt - rendelt a Minisztérium a, fészek- 
odugyártól, amely ennek a tömeges megrendelésnek csak ugy. tudott 
megfelelni, hogy üzemét ujabb, államilag adományozott furógépekkel 
kibővitette. ; 


El lehet képzelni. hogy milyen óriási lépést jelentettek ezek az" 


intézkedések a magyar gyakorlati madárvédelem terén. 

Az értekezlet egyik jelentős következménye -volt a Szent Margit- 
szigeten JÓZSEF kir. herceg előzetes engedélye alapján berendezett 
kisérleti madárvédelmi telep létesítése, a hol az értekezlet reszt- 
vevői tanulmányozhatták közvetlen szemlélet alapján ilyen gyakorlati 
madárvédelmi telep berendezésének módszereit. 

Mindezek mellett az áthelyezéssel kapcsolatos uj munkák mellett 
a régi madárvonulási kutatásokra vonatkozó munkálatok is változatlan 
erővel folytak. Példa erre elsősorban az, hogy 1908-ban sikerült beve- 
zetnem a , Központ" munkaprogrammjába a madárjelölési munkálatokat , 
amelyek hamarosan igen örvendetes eredményeket termeltek. Országos 
szenzáció volt. amikor Délafrikából visszajelentettek az első gyürüs 
magyar gólyát amelyet aztán hamarosan ujabbak és más fajokra 
vonatkozó ugyancsak a szenzáció erejével ható adatok követtek 8 igy 
mind fokozódó ütemben folytathattam gyürüzési munkálataimat. 


Rendkivül munkás és termékeny élet folyt akkoriban a „Köz- 
pont"-ban. A hivatalos idő voltaképpen reggeltől estig tartott az ebéd- 
szünet kivételével. HERMAN OTTÓ ugyan hivatalból szabadságon volt, 
de azért mindig megjelent az Intézetben délelőtt-délután s tulnyomóan 
csak a késő tavaszi és nyári időszakot használta föl néprajzi kuta- 
tásai céljára és lillafüredi villájában való üdülésre, — illetőleg tel- 
jes csendben való munkálkodásra. mert hiszen 6 mindig csak dolgozni 
akart — sohasem üdülni, legfeljebb kissé kikapcsolódni abból a zajos 
légkörből, amelyben az Intézet napi munkája lefolyt. Habár az Intézet 
legfőbb vezetését a kezében tartotta — az ő tudta és hozzájárulása 
nélkül semmi se történhetett az Intézetben s nem is merült föl soha 
pillanatra se olyan törekvés, mely az ő vezetését bármiként érinteni vagy 
kikapcsolni igyekezett volna — mert mindnyájan boldogok voltunk, hogy 


az ő vezetése alatt szolgälhattuk az Intézetet s ezt annál inkább tettük. — 


mert sohase szabott kicsinyes korlátokat az elé, hogy bármelyik tisztviselő 
a kötelező aktuálitásokon kivül milyen más tárgykörrel óhajtott foglal- 


ÖTVEN EV. | 33 


kozni. A munka java része azonban. az Intézet zavartalan működésének 
biztosítása, a három állandó tisztviselő vállára hárult. PUNGUR GYULA 


_a maga csöndes, körültekintő és föltétlenül megbizható módján az 


adminisztrációt és az Aguila csereviszonyát látta el, CSÖRGEY TITUS 


. intézte a rendszertani és madárvédelmi teendőket, a magam feladata 


volt a madárvonulási szak mivelése mellett az Aguilaszerkesztés, amely 


. különösen a forditäsok. valamint a közlemények megfelelő formába öntése 


miatt rótt sulyos és nagy munkateljesitményt igénylő feladatokat a 
szerkesztőre. Ha mindehhez hozzászámitjuk még azt a rengeteg levele- 
zést, amelyet egyrészt a madárvédelmi propaganda, másrészt a madár- 
vonulás megfigyelésére. a madárgyürüzések végrehajtására szolgáló 
hálózat állandó felfrissitése és bővitése érdekében, továbbá a külföldi 
összeköttetések fönntartása és lehető fejlesztése céljából kellett lebonyo- 
litani, akkor természetesnek kell tartani azt, hogy ez a nagyarányu 


. munka nem engedett meg semmi lehetőséget se arra, hogy azok, akik 


ennek a munkának az oroszlánrészét végezték. másféle elhelyezkedési 
lehetőséget találjanak maguknak s ezért nem nyughattak bele abba, 
hogy egy ideiglenes intézmény ideiglenes tisztviselői "maradjanak, 
hanem sürgették az Intézet véglegesitését. Nem lehetett belenyugodni 
abba, hogy ez a nagyszerüen megszervezett, belföldi és külföldi viszony - 
latban egyaránt elismert intézmény csak egyetlen személytől, HERMAN 
OTTÓ-tól, illetőleg annak életbenmaradásától függjön. Gondoskodni 
kellett arról, hogy az Intézet áz alapitó elhalálozása után is fenn- 
maradhasson és folytathassa működését. Meg kell itt emlitenem ezzel 
kapcsolatban azt a komoly körökben is széltében hangoztatott véle- 
ményt, hogy a ..Központ" HERMAN OTTÓ elhalálozása után megszünik. 

Ennek a fenyegető lehetőségnek elejét kellett venni és pedig addig. 
a meddig HERMAN OTTÓ óriási tekintélye még az Intézet érdekében rendel- 
kezésre állt. mert csak ő tudta keresztülvinni az Intézet veglegesiteset. 

‘A baj csak az volt, hogy az idevágó törekvések éppen a döntő ténye- 
zőnél, HERMAN OTTÓ-nál találtak a legnagyobb ellenállásra. Miként 
már fentebb emlitettem, HERMAN OTTÓ mint ellenzéki politikus nyerte 
a megbizatást a , Központ"-nak mint állami intézménynek a megszer- 
vezésére s ez a körülmény nagyon érzékennyé tette az ő puritán gondol- 
kodását az iránt, hogy a kormánytól valami olyant kérjen, amit a leg- 
távolabbról, illetve a legnagyobb rosszindulattal is arra lehetne magya- 
"rázni, hogy azt a maga számára kéri, illetőleg mondjuk ki magyarán a 


. dolgot: amit arra lehetne magyarázni, hogy ellenzéki politikai meg- 


syözödeset anyagi előnyökért hajlandó volt feladni. 

_ HERMAN OTTÓ érzékeny lelke ezt a lehetőséget nem birta ki s ezért 

kemény harc indult meg álláspontjának feladása érdekében. HERMAN 

OTTÓ nem volt könnyü ellenfél és hosszu ideig. hajthatatlan maradt, 
3 


rive 


34 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


de most utólag mar bevallhatom, hogy magam is hajthatatlan voltam 
s az Intézet veglegesitesere vonatkozó kérésem megtagadása esetére 
az Intézetben eddig viselt állásom feladását voltam kénytelen bejelen- 
teni. Erre azonban végtelen lelki megkönnyebbülésemre nem került sor. 
Hiszen annyira összeforrottam az Intézettel, hogy másutt talán nem is 
tudtam volna elhelyezkedni. A nagy harc végre is az Intézet javára dőlt el 
és pedig MAROSI MÁDAY IZIDOR földmivelésügyi miniszteri tanácsos közve- 
titése révén, aki mint a madárvédelem rajongó hive őszinte jó barátja 
volt az Intézetnek. HERMAN -OTTO rendkivül nagyrabecsülte s ennek 
köszönhető, hogy sikerült aggályait eloszlatnia s meggyőznie őt arról, 
hogy az Intézet véglegesitését nem a maga számára, hanem a magyar 
kultura érdekében kéri. à 

Amikor sikerült erről HERMAN OTTO-t meggyőzni, akkor mar simán . 
ment minden. Az idevonatkozó felterjesztést DR. DARÁNYI IGNÁCZ, 
akkori földmivelésügyi Miniszter kedvezően fogadta és az emlékezetes 
8.990/eln. [/B—3. 1906. számu leirattal véglegesítette az Intézetet. 
HERMAN OTTÓ most már a maga részéről is nagy örömmel és meg- 
nyugvással fogadja a megoldást s erről a nagy horderejü eseményről 
a következőkben emlékezik meg az Aquila 1906. évi kötetének 253. 
lapján. 

„Az 1906. esztendőnek a M. O. K. történetében nagy jelentősége 
van. Tizenkét évi fennállás és nagy sikerekkel járt munkálkodás után 
DR. DARÁNYI IGNÁCZ m. kir. földmiv. Miniszter ő nagyméltósága véglege- 
sitette az Intézetet. Hála és köszönet DR. DARÁNYI miniszter urnak, 
hogy biztositotta ennek a manapság már nagy kulturális szükségletet 
kielégitő Intézetnek a fennmaradását, benne a magyar madártan egyik 
hathatós eszközét s egyuttal megnyugtató jövőt nyujtott az Intézet 
tisztikarának is, melyet veleszületett hajlam és lelkesedés vitt eredeti 
pályájáról az Intézet és a magyar madártan szolgálatába akkor, amikor 
annak sorsát még egyáltalában nem lehetett előrelátni." 


st 


Az emlitett miniszteri leirat a M. 0. K.-nal a következő állásokat 


rendszeresitette : 

1 igazgatói állás, 

1 titkári állás, 

1 adjunktusi állás, 

1 asszisztensi állás, 

2 gyakornoki állás, 

l I. oszt. altiszti, mint laboransi állás. 

Az igazgatói állás betöltése természetesen HÉRMAN OTTÓ-ra hárult, 
de ő eredeti álláspontjának fenntartásával azt csak mint tiszteletbeli 
állást fogadta el. A titkári állásra PUNGUR GYULA, szolgálattételre 


berendelt tanár, az adjunktusi állásra CSÖRGEY TITUS, az asszisztensire . 


alla 


=. 


ee È | 
1943] ÖTVEN FY. 35 
SCHENK JAKAB; a gyakornokira az 1906-ban az Intézet kötelékébe lépett 
DR. GRESCHIK JENÖ neveztetett ki. 

Ar altiszti állást SZALOKY JÁNOS, az intézet régi kipróbált hűséges 
eddigi laboránsa töltötte be továbbra is. 

. — Ezzel a véglegesitéssel, amely az Intézet külső munkatársaiban 
és barátaiban is osztatlan őszinte nagy örömet és megnyugvást keltett, 
megenyhült az Intézet eddigi feszült légköre és megindulhatott a további 
fejlesztés munkája. PUNGUR GYULA titkárnak betegsége, majd 1907-ben 
bekövetkezett halála ugyan ideiglenes fennakadást idézett elő, azonban 
még ugyanabban az esztendőben két uj kitünő munkaerővel gyarapodott. 
az Intézet. Az egyik volt HÁMORI MIHÁLY gondnok, aki az időközben 
erősen megduzzadt gazdasági és adminisztrációs ügyeket vette át és 
sokféle egyéb segédmunkától is jelentékenyen mentesitette a szaktiszt- 
viselőket, a másik PARLAGI BÉLA, aki nagy nyelvtudása alapján átvette 
az időközben jelentékenyen felszaporodott könyvtár kezelését, neveze- 
tesen az Aguila-csere ügyek nagy levelezését és az Aquila cikkeinek 
forditásaiban és a külföldi levelezések lebonyolitásában is igen hasznos 
szolgálatokat végzett. 1909-ben ujabb állandó belső munkaerő jelent- 
kezett LAMBRECHT KÁLMÁN személyében s igy bár HERMAN OTTÓ 
állandó szabadságolása mellett CSÖRGEY TITUS végezte az igazgatói teendő- 
ket, SCHENK JAKAB pedig az Aquila szerkesztését (Aquila 1909 p. 340), olyan 
ütemben folyt az Intézet munkássága, hogy 1913-ban az Aguila folyóirat 
eddig utól nem ért 73 guart ivnyi terjedelemben jelent meg s 1914-ben 
az ügydarabok száma elérte a világháboru előtti idők legnagyobb szá- 
mát az 1800-at. 

Az intézet véglegesítése után csak természetes fejlődési folyamat 
"volt, hogy DARÁNYI IGNÁCZ az 1.411/1909. számu rendelettel az állami 
intézetek sorába osztotta be a „Központ“-ot. Ezzel egyidejüleg meg- 
változtatta az Intézet cimét is, amely ettől kezdve ,.Magyar Királyi 
Ornithologiai Központ" lett. A véglegesités után most már ällamositva 
is lett a , Központ" és igy megszünt minden aggodalom az Intézet jövő- 
jére nézve. 

Ebből. a korszakból, amely az Intézet számára mindig egy-egy 
újabb lépést jelentett a fejlődés terén. csak egy fájdalmas emlék maradt 
s ez DARÁNYI azon tervének a meghiusulása volt. hogy kedvelt intézetének 
külön épületet emelhessen. Az erre vonatkozó felszólitás 1907. febr. 
22-dikén kelt s azt tartalmazta, hogy tegyen a Központ javaslatot a 
Kertészeti Tanintézet területén való elhelyezkedésre. HERMAN OTTÓ erre 
a fölszölitäsra sajnos elutasító választ adott azzal a megokolással, hogy 
a Gellérthegy deli-lejtöjen elhelyezett Kertészeti Tanintézet területén 
nem lehetne alkalmas kisérleti madárvédelmi telepet létesiteni. E helyett 

3* 


VONOOZKY SCHENK JAKAB 


36 


a Margitszigeten valö elhelyezest ajanlotta, a melyen a Központnak 


már is jól bevált madärvédelmi kisérleti telepe volt. DARÁNYI azonnal 
elfogadta ezt a megoldást és a 85.915/1907. számu rendelettel felhivta 
a Központot. hogy adjon be tervezetet a Margitszigeten fölépitendő 
külön épületre. Ezt az épület-tervezetet HERMAN OTTÓ megbizásából 


el is készítettem, azonban a Margitszigeten szintén elhelyezkedést 


kereső M. kir. Egyetemi Növénykert rivalizálása és akadékoskodasa 
következtében a terv megvalósulása igen elhuzódott. Közben pedig 
Budapest Székesfőváros más elhatározásra jutott a sziget rendeltetése 
ügyében s igy elmaradt az Intézetnek önálló épülethez való juttatása , 
ami pedig felette sajnálatos volt, mert később több költözködést igé- 
nyelt folyton ujabb helyiségekbe és sajnálatosan még most a jubileumi 
esztendőben is fenyegetett egy ujabb költözködés kényszere olyan helyi- 


ségekbe, amelyek a jelenleginél kedvezőtlenebbek lettek volna, nem is 


szólva arról. hogy az önálló épülettel rendelkező intézet kevésbbé lett 
volna kitéve az összeomlást követő időkben a más intézetekkel való 
egyesités. illetve voltaképen a megszüntetés veszélyének. 


a 


dése ezután is felfelé ivelő irányzatot mutatott. habár most már az 


Ettől az egy sikertelenségtől eltekintve azonban az Intézet fejlő- 


eddig elért szinvonal fenntartása is igen jelentős munkateljesitményt . 


igényelt. A gyakorlati madárvédelem folyton fejlődő üteme, valamint 
az általam 1908-ban meginditott madárjelölési munkálatok megszer- 
vezése. elvégzése és továbbfejlesztése a  madárvonulási hálózat 
működésének fenntartása mellett igen lényeges munkaszaporulatot 
jelentett. Ehhez járultak olyan egyéb tudományos közületekből szár- 
mazó munkamegbizások, amelyek teljesítése az Intézetre erkölcsi 


kötelezettséget jelentett a magyar madartan szolgálatában. Ilyen volt a 


Kir. Magyar Természettudományi Társulat részéről származó megbizás 
a magyar birodalom állatvilágának ismertetésére az 1000-éves fenn- 
állás alkalmából. A madártani rész földolgozására eredetileg HERMAN 
OTTÓ nyert megbizatást. de rengeteg egyéb elfoglaltsága miatt utóbb 
rám háramlott ennek a nagy munkának az elvégzése. Sikerült is a 
munka kéziratát, amely az akkori magyar madárvilág névjegyzékének 
és előfordulási területének ismertetése mellett a magyar madártan első 
tüzetes összefoglaló történetét is tartalmazta, még 1914-ben befejezni 
és HERMAN OTTÓ-nak bemutatni. Maga a munka magyar és latin nyel- 
ven csak 1917-ben jelent meg. A magyar madártan történetét és a 
magyar madárvilág állatföldrajzi fölosztását ismertető rész németül 
az Aguila 1918. évfolyamában jelent meg. | 


x È dici 
us lei let: CIO. VA LO áll alk DT 


Na Pag ee Ve POE 


FAT Ab Zara 


Lex 


ÖTVEN ÉV, 2 37 


Éppen igy rám häramlott a Magyar Földrajzi Társaság Alföldi 
Bizottsága által kezdeményezett munka: az Alföld madártani viszo- 
nyainak tanulmányozása, melyről első és egyben utolsó jelentésem 
is az Aguila 1911. évi kötetében jelent meg. 

i Mindezeket a külön és nagy teljesitményt igenylö munkäkat csak 
ugy lehetett lebonyolitani, hogy az ujonnan belepett munkaerök 
is belekapcsolödtak az Intézet egyik legjellegzetesebb kiadvanya- 
nak, az évi madärvonuläsi jelentéseknek a feldolgozäsäba. Igy GRESCHIK 

| feldolgozta az 1909. évi jelentést, LAMBRECHT pedig az 1910-—12. évieket. 

Ezek mellett az ujonnan belépett munkatársak ujabb munkakö- 
rökkel is bővitették az Intézet működését. 

Ilyen ujabb munkakör megnyitását jelentette egyrészt a madár- 
anatomiai laboratorium megszervezése és felszerelése, amelyet GRESCHIK 
JENŐ inditott meg, másrészt a madároszteologiai gyüjtemenynek az 
eddigi kereteken messze tulmenő kibővitése, amelyet az 1909-ben 
szolgálatba lépett LAMBRECHT KÁLMÁN kezdeményezett. HERMAN 
OTTÓ a már emlitett munkaliberalizmusával nem gorditett akadályt 
az uj irányok elé, bár azok meglehetősen távol estek az Intézet eredeti 
madárvonulási és későbbi gazdasági irányától, hanem a lehetőségig 
támogatta azokat a megfelelő költségadomány rendelkezésre bocsátásával. 

Az Intézet eredeti munkaterületének ez a kibővitése — bármilyen 
örvendetes is volt és bármennyire gyarapitotta is az Intézet tekintélyét 
főleg nemzetközi viszonylatban — azonban nem bizonyult tartósnak, 
annak dacára. hogy igen értékes gyümölcsöket termelt. 

Az uj munkakörök bevezetése és nagyméretü kifejlesztése az 
Intézet folyamatos működésében bizonyos zökkenőket idézett elő, mert 
elvonta az arra hivatott munkaerőket az Intézet eredeti munkaköreinek 

_— amelyektől pedig az Intézet léte függött — a mivelésétől. A fölöttes 
hatóság aztán fölhasználta az első kinálkozó alkalmat azok meg- 
szüntetesere. 

A madaranatomiai és madarpalaeontologiai kutatások bevezetésével 
bar GRESCHIK még részben belekapcsolédott az Intézet tulajdonképpeni 
munkakörébe, különösen a magyar madarak gazdasági jelentőségére 
vonatkozó sokatigérő kutatásaival gyomortartalmak és köpetek vizsgá- 
lata alapján. de mindakét tisztviselő főműködésével eltávozott az Intézet 
tulajdonképpen való munkaterületéről, ami különösen GRESCHIK esetében 
volt igen sajnálatos. mert kiváló madártani szakismeretei voltak. 
LAMBRECHT KÁLMÁN-ról az igazságnak megfelelően meg kell jegyezni, 
hogy nem volt ornithologus és tulajdonképpen csak mint HERMAN OTTÓ 
néprajzi munkálatainak avatott és buzgó asszistense nyerte el állását 
az Intézetben. Bár madártani ismeretei hiányosak voltak, mégis meg- 
tudta szervezni az Intézet nagvszabäsu esonttani gyüjteményét. de 


da VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Tırus-nak a madártani ismereteit, akik meghatározták az Intézet meg- 


figyelési hálózatainak tagjaitól bekért madártajokat. Az exotákat a 
Székesfővárosi Állatkert elhullott madár példányai szolgáltatták CERVA 


FRIGYES közvetítésével. A történeti hűségnek ezen megállapitása mel-. 
lett azonban hozzá kell tenni azt is, hogy a helyesen meghatározott 
madárfaj oszteologiáját már abszolut biztonsággal ismerte és az eléje 
került recens vagy fosszilis csontok meghatározásában tévedés vagy 
bizonytalanság nem fordulhatott elő. Már 1916-ban saját kérelmére a 


M. kir. Földtani Intézethez helyeztetett át s ott folytatta palaeornitho- | 


logiai kutatásait. Az Intézet ezeknek a kutatásainak a céljára äten- 
tt, 
saihoz szükséges kiadványokat. Munkässägäböl meg is született 1933- 
ban kiadott nagy munkája „Handbuch der Palaeornithologie” cimen, 
melv nemzetközi viszonylatban is nagy elismeresben reszesült. 


A nagy ütemben, de sima mederben folyó munkálatok folytatasaba 
aztán belecsapott mint derült égből a villámcsapás az 1914-ben kitört 


vilaghaboru, amelynek folyamán igen jelentős változások következtek | 


be az Intézet életében, első sorban HERMAN OTTÓ-nak az 1914. év végén 
bekövetkezett elhalálozásával. Ez a borzasztó csapás, amely válságos 


időben fosztotta meg az Intézetet alapitöjatöl, vezetőjétől és nagy- 
befolyasu vedelmezöjetöl, pótolhatatlan veszteséget jelentett és a vilag- ~ 


háboru követelte egyéb áldozatokkal karöltve bár lassu ütemben, de 
kérlelhetetlenül éreztette káros hatását az Intézet további fejlődési 
menetében. Amig eddig folytonos fölfelé ivelés jellemezte az Intézet 
pályáját. addig most megkezdődött. ha nem is a nagyobbmérvü 
hanyatlás, de a stagnálás folyamata. amelyből csak sokára tudott, föl- 
emelkedni. Az Intézet ügymenete ugyan tovább haladt az addig jól beve- 
zetett utakon, az Aquila megjelenése szintén alig szenvedett hátrányt, 
mert megmaradt az Intézet régi költségvetése, azonban az ügydarabok 
száma kezdett aggasztó mértékben lecsökkenni. Az 1914. évi 1800 darab- 
ról 1915-ben lecsökkent 1200-ra, majd 1917-ben 400-ra. 

Ennek a nagy lecsökkenésnek a külföldi kapcsolatoknak a háboru . 
következtében beállott nagyarányu összezsugorodása mellett egyik igen 
fontos oka volt az a körülmény is, hogy az Intézet kénytelen volt a 
25 éven át mintaszerüen működő erdészeti madárvonulási hálózatot 
feloszlatni, mert a világháboru sok áldozatot igénylő követelményei 
miatt a megfigyelő személyzet oly nagyfoku csökkenése következett 
be, hogy további eredményes működésre már nem lehetett számitani. 
De magában az Intézetben. is hiányzott az arra alkalmas munkaerő, 


csak ugy hogy igénybe vette a többi tisztviselőnek, első sorban CSÖRGEY 


edte részére az oszteologiai gyüjteményt és könyvtárából a kutatà- 


4 


at akát eee ee CPR u Zn ie 


7. ÖTVEN ÉV, 39 


"amely a beszolgáltatott adatokat földolgozhatta volna, mert mindjárt 
a mozgósítás első napján julius 31-dikén harctéri szólgálatra kellett 
bevonulnom. : 

A yilaghaboru tartamára tehát hiányzott az Intézetből az a munka- 
erő. amely az eredeti munkakörök közül a madärvonuläsinak volt a 
képvisel6je. Az Aquila szerkesztését, melyet eddig szintén ő végzett, at- 
vették ugyan a katonai szolgálatra be nem hivott tisztviselők, igy ezen 
a téren fönnakadás nem volt s legfeljebb csak azt a sajnálatos tényt 
kell megemliteni, hogy HERMAN OTTÓ elhunyta után megváltozott a 
folyóirat formátuma. 

Az Intézettől való távollétem azonban nem akadályozott meg 
abban. hogy a lehetőségek határain belül ne szolgáljam az Intézet 
működését a háboru folyamán is. Az 1914. év őszét harctéri szolgá- 
latom ugyan teljesen lefoglalta, de az 1915. évben bekövetkezett helyi 
szolgálatra való minősitésem sok alkalmat adott arra, hogy bár a távol- 
ból, de részt vehessek az Intézet munkáiban. Elkészítettem az esedé- 
kes madárvonulási és madárjelölési jelentéseket, sajtó alá rendeztem 
ZEYK MIKLÓS hátrahagyott iratait, megcsináltam a természetvédelmi 
emlékiratot, németre fordítottam Magyarország madártanának törté- 
netét, megírtam a kócsag hajdani és jelenlegi elterjedéséről szóló 
tanulmányomat stb. Katonai szolgálatom alatt irott munkásságomról 
tanuskodnak az Aguila megfelelő kötetei, amelyek bizonyságot szol- 
gáltatnak arról, hogy szolgálati beosztásom határain belül minden 
tőlem telhetőt megtettem, hogy az Intézetet szolgálhassam. Csak egy 
— igen fájdalmas emlékem maradt ebből az időből — nem folytat- 
hattam az 1908-ban megkezdett madárjelöléseimet, amelyekre nézve 
gazdag programom volt s mikor 1918. év végén megszünt katonai 
szolgálatom után ujból elfoglaltam munkahelyemet az Intézetben, a 
leromlott gazdasági helyzet mellett egészségi állapotom is jó ideig meg- 
akadályozott azok sikeres folytatásában. 


~ 


HERMAN OTTO haldla utan mint rangidös tisztviselö, de egyuttal 
mint arra teljesen méltó utód: CsôRGEY Titus kapott megbizatäst az 
Intezetnek egyelöre ideiglenes vezetésére. Habär megvolt benne a tehet- 
ség. a tudás és a tapasztalat szóval a teljes fülkészültség ahhoz, hogy 
az Intézetet az eddigi eredményes uton tovább vezesse, amint azt 
későbbi igazgatói működése is meggyőzően bizonyitotta, mégis kereste 
azt a megoldást, amely annak a szakembernek juttassa az Intézet vezeté- 
sét, aki az ő meggyőződése szerint arra a legtöbb érdemet szerezte és az 
Intézet eredeti munkakörének fönntartásában is a legteljesebb mérték- 
ben egyetértett vele. Idevágó kivételes önzetlenségre valló tárgyalásai- 


LR 


40 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB 


nak eredményeként aM. kir. Földmivelesügyi Minisztérium 1916, aug. | 


2-án kelt 54.153. számu rendeletével CHERNELHÁZI CHERNEL ISTVÁN-t bizta 


meg az Intézet tudományos vezétésével, aki már addig is nagyon jelentős. 


tényező volt az Intézet működésének irányításában. Minthogy CHERNEL 
ISTVÁN állandóan Köszegen tartózkodott s csak időközönként látoga- 


tott el az Intézetbe a teendők kijelölésére és a végrehajtási módozatok 


megtárgyalására és ellenőrzésére, azért állandó helyettes kinevezése is 
szükségessé vált s ennek a tisztségnek a betöltésére magától értetődően 
csakis CsORGEY Titus kaphatott megbizatast. 

Ez a megoldás biztosította az Intézet további zavartalan és a 
viszonyokhoz mért eredményes működését az eddig bevált mederben. 


CHERNEL ISTVÁN az Aquila 1916. évfolyamában .„Uj korszak hajnalán" 
cimen adott beköszöntőjében hitvallást tett arról, hogy . csakis ugy 


fogadhattam el és ülhettem bele felejthetetlen mesterem, HERMAN 
OTTÓ megüresedett székébe. hogy számot. vetve lelkiismeretemmel. 


minden tekintetben oszthattam azokat az elveket, miket megboldogult 


alapitöja Intézetünknek vallott és munkälkodäsunk céljaiu! kitüzött." 
Egyelőre megmaradt az eddigi, még HERMAN OTTO által kiharcolt 
tekintélyes évi kéltségadomany, amely továbbra is lehetővé tette az 
Aguila megjelenését, kezdetben ugyszólván alig csökkenő terjedelemben. 
sőt az első évfolyam, melyet már CHERNEL szerkesztett, az 1916. évi. 
Aguila-sorozatunk egyik legterjedelmesebb kötete. Az 1918. évi kötet 
melléklete tartalmazza CHERNEL-nek legjelentősebb alkotását igazgatói 
működése alatt, a Magyar Birodalom Madarainak Névjegyzékét. CHER- 
NEL ebben a névjegyzékben ugyan nem tette magáévá az akkoron 
már majdnem általánosan elfogadott tudományos nomenclaturát. mert 
nem tudott beletörödni annak egyes szépséghibáiba (Apus apus apus és 
hasonlók). de alkotása mégis igen jelentős lépés volt az eddigi nomen- 
claturával szemben. Következetesen alkalmaztuk és mint az Aquila 
magyar és latin madárneveit mindaddig. amig azt az Aguila 1935/38. 
évi kötetében föl nem váltotta a jelenlegi. 


A nehézségek azonban a világháboru folyamán mind jelentősebb 
mértékben kezdtek mutatkozni. Első nagy áldozat. volt az Intézet 
helyiségeinek hadikórház céljára való igénybevétele, ami a gyüjte- 
mények és a könyvtár olyméretü összezsufolódásával járt, hogy szinte 
hozzáférhetetlenek voltak, ami természetszerüleg lényegesen befolyásolta 
a tudományos működés kifejtését. Amig CHERNEL ISTVÁN gyámolitó 
keze őrködött fölöttünk, addig nem is fenyegette az Intézetet veszedelem 
s bár szükitett keretek között, de megéltünk. Komolyabb megrázkód- 
tatások nélkül zajlottak le az Intézet fölött az elveszett háborut követő 


ÖTVEN ÉV. 3 4 


SH 1 e je . , A 3 , eu . » r 2. 
| politikai események : az 1918. évi őszi forradalom és az ennek következ- 


ményeként bekövetkezett vörös uralom 1919 tavaszán. Utóbbi hatása 
az Intézetre nézve . csak annyi volt. hogy a cime ideiglenesen ismét 
„Magyar Ornithologiai Központ" lett, Királyi" nélkül. Személyi vonat- 
kozásban annyiban éreztette hatását. hogy CSÖRGEY ellenforradalmi 
tevékenység gyanuja alatt éjszakai kihallgatásra lett idézve. a magam 
. részéről pedig annyiban, hogy az ugynevezett vörös Természettudományi 
. Közlönybe, melynek szerkesztésére LAMBRECHT KÁLMÁN kapott meg- 
bizást. az Intézet érdekeire való tekintettel kénytelen voltam kéziratot 
adni. Igy jelent meg a M. Kir. Földmivelésügyi Minisztériumhoz 1919 
február 19-én beadott természetvédelmi emlékiratom (Aguila 1922. 
p. 31—40) , Az őstermészet kincseinek. védelme magyar földön" cim 


- ~ 


alatt a ..Voros Közlöny" 1919. évi 722. füzetének 241-251. lapjain. 


A vörös uralom bukása után CHERNEL ISTVÁN első dolga volt az 
Intézet cimébe ujra fölvenni a , Királyi" jelzőt. de egyuttal meg is 


magyarositani a cimét. O alkotta meg a máig — és bizonyára a jövőben 
is megmaradó — ..Magyar Királyi Madártani Intézet" elnevezést. 


A zavaros helyzet következtében azonban az 1918. évi terjedelmes 
Aquila kötet után az 1919. évi csak 1920-ban tudott megjelenni nagy 
küzdelmek árán és csak 11 ivnyi terjedelemben, de belenyugodtunk 
ebbe a csökkentésbe, mert az összeomlást követő általános gazdasági 
leromlás minden teren leepitest követelt. amelyből az Intézet se 
tudta magát kivonni. Ez a leépités. valamint az erők összevonása 
követelte meg azt, a hogy Földmivelésügyi Minisztérium a kisérletügyi 
intézeteket egy osztály ügykörébe vonja s hogy ezáltal minden téren 
megtakaritásokat érjen el. A kisérletügyi osztályba egyelőre azonban 
. még nem sorolták be a Madártani Intézetet. (sak később — 1925-ben — 
került erre a sor. addig az Intézet nem kívánatos önállóságban. 
elszigeteltségben: tengődött erősen redukált  kültségadomännyal. 
A Kisérletügyi Osztály fölallitasanak azonban az Intézetre nézve az 


volt a következménye. hogy HÁMORI MIHÁLY — aki eddig az Intézet 
gazdasági ügyeit intézte, de e mellett másirányu igen értékes működést 
is fejtett ki — még az 1919. év folyamán hivatalból a Mezőgazdasági 


Kiserletügyi Telep gondnoki hivatalának a vezetésével lett megbizva. 
Igaz. hogy az Intézet gazdasági ügyeit továbbra is ő vezette. de távo- 
zása azért mégis érzékeny veszteség volt. mert az Intézet személyében 
kitünő munkaerőt s olyan tisztviselőt vesztett, aki minden munkájában 
teljesen járatos volt s akit éppen ezért uj munkaerővel nehezen 
lehetett pótolni. i 


x 
= 
Me 


49 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Az emlitett nem kivánatos önállóság és elszigeteltség időszakával 
kezdődött meg az Intézet legválságosabb, valósággal a létért való 
küzdelmének a korszaka. A megtakaritásokért folyó törekvések folya- 


mán ugyanis felvetődött egyes intézmények egyesitesenek a gondolata _ 


s ezek közül tán a legelső volt az, amely a Madártani Intézet és Rovar- 
tani Állomás egyesítését célozta. Ennek a tervnek a megvalósitása az 
Intézet elsorvasztására vezetett volna, mert nemcsak önállósága veszett 
volna el, hanem ezzel együtt annak a lehetősége is. hogy tisztviselő 
karának működési irányait és feladatait maga jelölje ki. A terv meg- 
valösitäsa tulajdonképpen az Intézet megszüntetését jelentette volna, 
Ebben a válságos helyzetben érte az Intézétet CHERNEL ISTVÁN-nak 
a váratlan halála. Az Intézet az eddigi bevált vezető és védelmező nélkül 
maradt, de az utódnak, CSÖRGEY TITUS-nak sikerült a tervezett egyesi- 
tésnek a meghiusitàsa, Ebben a küzdelemben igen jelentős segitséget 
nyujtott CHERNEL ISTVÁN özvegyének RÓTTH DÓRA-nak a közremü- 
ködése, aki mint az Intézet mindenkori jóakarója magas társadalmi 
összeköttetéseit is igénybevette. hogy elháritsa az Intézetet fenyegető 
veszedelmeket. Az egyesült erőfeszítések által nagynehezen sikerült 
az Intézet önállóságát és ezzel tulajdonképpen létét átmenteni és meg- 
könnyebbült lélekkel folytatni a munkálatokat a régi irányban, amely 
eleddig a hazai és nemzetközi elismerést mindenkor biztositotta. 


Az összeomlást követő lassu ütemben folyt ujraéledés korszaká- 
ban: a legsürgősebb munkálatok kettős irányuak voltak. Elsősorban 
szükséges volt a személyzet létszámának kiegészítése. másodsorban 
ujra kellett megszervezni a külföldi kapcsolatokat, mert ezek a világ- 
háboru folyamán nagyon üsszezsugorodtak. Különösen fontos volt 
az Aquila csereviszonvanak ujraszervezése és az elmaradt kiadványok 
pótlása. 

A személyzet létszámának kiegészítése, illetőleg pótlása azért volt 
mulhatatlanul és sürgősen szükséges, mert PARLAGI BÉLA-nak 1917-ben 
bekövetkezett halálával. BITTERA GYULA-nak, az 1914 óta eredményes 
és sokat igérő működést kifejtett gyakornoknak ugyancsak 1917-ben 
történt eltávozásával. majd HÁMORI MIHÁLY-nak 1919-ben történt 
elvezénylésével az Intézetben CSÖRGEY-vel voltaképpen magunk marad- 
tunk. Valósággal megismétlődött az a helyzet. amelyben HERMAN OTTÓ 
volt a , Központ" megalapitásakor, hogy asszisztensével együtt másod- 
magával volt az intézmény egész személyzete. LAMBRECHT KÁLMÁN 
saját kérelmére már régebben a Földtani Intézethez lett áthelyezve, igy 
ő rá nem lehetett számitani, bár később visszahelyezték az Intézethez. 
GRESCHIK JENŐ, bár ott volt még az Intézetben, azonban akkoriban 


; = far, 
ee SUN RI 


ÖTVEN ÉV.. , 43 


erthetöen szinte kizarölag a magaalkotta hisztologiai laboratoriumban 
dolgozott, az Intézet egyéb teendőinek elvégzésében alig vett részt. 


Ezek voltak azok a zökkenők. amelyeket az Intézetben keletkezett uj 


munkakörök ismertetése alkalmával már megemlitettem : uj munkakö- 
rök keletkeztek ugyan. azonban az Intézet eredeti és 
az Intézetet fonntartò munkaköreinek mivelésére 
es tovabbfejlesztesere kiesett a várható szükséges 
utánpótlás éppen akkor, amikor a viszonyok kényszere követ- 
keztében arra a legnagyobb szükség lett volna. Minthogy a megváltozott 
viszonyok következtében a fölöttes hatóság az Intézet eredeti munka- 


köreit sem tudta kellő költségadománnyal ellátni vonatkozik ez 
elsősorban a madárvédelemre — azért a tisztviselői létszám országos 


apasztásával kapcsolatban ugy GRESCHIK JENÖ-t mint LAMBRECHT 
KÁLMÁN-t 1923-ban ideiglenesen, majd 1925-ben véglegesen nyugállo- 
mányba helyezte. Az Intézet a maga részéről azzal könnyitette meg a 
nyugállományba helyezett tisztviselők uj elhelyezkedését, hogy a munká- 
juk folytatásához szükséges teljes tudományos fölszerelést. labora- 
tóriumi berendezést, gyüjteményt és gazdag értékes könyvtári anyagot 
velük adta. Az osztoologiai gyüjteményt és könyvtári anyagot LAMB- 
RECHT KÁLMÁN elhalálozása után az Intézet teljes egészében viszakapta. 

A személyzet pótlása csak nagyon lassu ütemben tudott előre- 
haladni. Az akkori vigasztalan időkben. amikor a tisztviselői létszám 
csökkentése volt a megcsonkított ország kormányzatának egyik leg- 
keservesebb, legsulyosabb gondja. szinte kilátástalan volt uj alkal- 
mazottak beállítása. Voltaképpen csak két lehetőség kinalkozott. 
Az egyik az önkéntes munkavállalók alkalmazása azzal a kikö- 
téssel, hogy önkéntes munkájuk se nyujt semmi jogalapot arra, 
hogy a jövőben állandó . alkalmazást igényelhessenek. a másik 
a nyugdijasok szolgálatba allitàsa, akik nem terhelték a tisztviselői lét - 
számot és minimális nyugdijkiegeszitessel dolgoztak. Utóbbiak közé 
tartozott SZEMERE LAszLò Erdélyből menekült nyugdijas főszolga- 
biró, akit 1919-ben rendelt be a Földmivelésügyi Minisztérium a Madár- 
tani Intézetbe mint madártani szakreferenst. Nagy örömmel fogadtuk 
Intézetünknek ezt a régi megfigyelőjét és munkatársát. akinek értékes 
dolgozatai 1908-tól kezdve jelentek meg az Aguilában. Mint vérbeli 
ornithologus és kitünő preparator, akinek jelentős magángyüjteménye 
is volt, amely sajnos Erdélyben maradt és a román megszállás alatt ott 
el is pusztult. igen hasznos tagja lett az Intézetnek. Segédkezett a 
beküldött madarak preparalasaban. a gyüjtemény gondozásában és 


. mindenféle egyéb segédmunkaban, azonban érdemileg a gyakorlati 


madárvédelemmel foglalkozott. Az ő nevéhez füződik a mesterséges 
LY [4 - [4 .. e # LA [4 + .. - 
cementfészekodvak megszerkesztése. szakszerü kipróbálása és üzembe 


44 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


helyezése. ami akkoriban azért volt nagyfontossägu, mert a trianoni 
békediktátum következtében a megcsonkitott-országban katasztrófális 
fahiány jelentkezett. ami a fatönkodvak előállításában sem maradt. 
következmény nélkül. Az Intézetben való működése sajnos tulrövid. 
volt. 1926-ban a fölöttes hatóság mint az ország kevés gombaszakértői- 
nek egyik legkiválóbb képviselőjére: az ujonnan megalakitott Gombá- 
szati Osztály vezetését bizta rá. ; 

Távozása után mindjárt 1926-ban. ugyancsak mint nyugdijas. 
testvéröccse SZEMERE ZOLTÁN huszárőrnagy: foglalta el helyét az Intézet- 
ben egészen 1931-ig, amikor az eddigi gyakorlattal ellentétben a nyug- 
dijasokat el kellett bocsátani, hogy az állástalan diplomásoknak adhassák 
át helyüket. SZEMERE ZOLTÁN szintén rendelkezett kiterjedt madártani 
ismeretekkel, igy-az Intézetben sokféle hasznos tevékenységet fejtett ki. 
Nagy hasznát vettük nyelvismeretének is. Folujitotta az Intézetnek 
10 évvel ezelőtt megszünt margitszigeti madárvédelmi telepét és saját 
kiadásában közreadta a magyarországi ragadozó madarak meghatározó 
könyvét. È : 

Még ugyancsak 1920-ban mint önkéntes munkatársak csatlakoztak 
az Intézethez SCHERMANN SZILÁRD és VASVÁRI MIKLÓS.: Előbbinek a 
nyelvismerete igen hasznos volt a külföldi levelezések lebonyolitásában. 
amelyek akkoriban az Aguila-csereviszony  ujrafolvételében nagy 
munkateljesitmenyt igényeltek. Működése csak 1923-ig tartott az 
Intézetben, mert áthelyezést nyert a M. Kir. Vetőmagvizsgáló Állomás- 
hoz, ahol szakismereteit jobban érvényesithette. 

VASVÁRI MIKLÓS 1920-bán kezdett önkéntesi szolgálata után 
1922-ben állandó jellegü alkalmazást, illetve 1927-ben kinevezést 
nyert s jelenleg mint az Intézet főadjunktusa teljesit szolgálatot. 
Kiváló rendszertani ismeretei alapján a madárgyüjtemény hivatásos 


gondozója. Számos uj magyar madárfajnak a magyar madárfaunába 
való bevezetésével szerzett magának elismerést. Legjelentősebb 
működési területe a madárgyomortartalmak gyüjtése és földolgozása. 
és ezen a téren általánosan elismert kiváló munkát végez, amiről 
az Aguila hasábjain megjelent dolgozatai tanuskodnak. A ragadozó 
madarakra vonatkozó rendszertani. és táplálkozástani tanulmányai 
mellett különös jelentőségüek a gémfélék halgazdasági szerepére vonat- 
kozó kutatásai. Igen érdemes, önzetlen kutató utazást végzett Kis- 
ázsiában. Eredményeinek földolgozása és közreadása folyamatban van. 

A személyzet pótlásának harmadik módja is kinálkozott — tény- 
leges szolgálatot teljesítő tisztviselőnek az Intézetbe való áthelyezése 
révén. Ilyen módon vált lehetségessé, hogy a M. Kir. Földmivelés- 
ügyi Minisztérium az Intézet kérelmére 1922 május 1-jével ide osz- 
totta be szolgálattételre WARGA KALMAN-t. Az Intézet azért kérte 


ÖTVEN ÉV 45 


WARGA KÁLMÁN beosztását mert tudta róla. hogy annak idején a Mez6- 
gazdasági Muzeumban ő rendezte az ERTL-féle tojasgyüjtemenyt. ami 
fejlett madártani szakismereteket igényelt s hogy már régebbi idők óta 
. foglalkozik madárvonulási megfigyelésekkel és egyéb madártani kérdé- 


sekkel — első izben már 1905-ben küldött az Intézetnek vonulási 
adatokat — majd Budapest madárvilágáról adott figyelemreméltó 


közléseket az Aguila 1920-as évfolyamában. Bekapcsolódott az Intézet 
. természetvédelmi, nevezetesen kócsagvédelmi mozgalmába is olyképpen, 
hogy az „Az Ujság" cimü napilapban és több szaklapban sikerre vezető 
fölhivast intézett a magyar társadalomhoz, hogy a holland adományok 
alapján megindult kócsagvédelemhez szintén járuljon hozzá adományai- 
val a hazai pusztuló kócsagállomány megmentéséhez. 

Az Intézethez való áthelyezése után csakhamar beváltotta azokat 
a reményeket, amelyeket működéséhez füztünk. Mint a Földmivelésügyi 
Minisztérium adminisztrációjának .kitünő ismerője és ott szerzett sze- 
mélyes összeköttetései révén átvette az Intézet adminisztrációjának 
jelentős részét, emellett azonban a szakbavágó munkálatokban is sike- 
. resen működött közre. Igy már 1922-ben rabizhattam az Intézethez 
beküldött madárvonulási adatok közreadását. Ez a közleménysorozata 
... Madárvonulási adatok Magyarországból" címmel az Aquila megfelelő 
köteteiben jelent meg. Nagy buzgósággal és hozzáértéssel kapcsolódott 
bele a madárjelölési munkálatokba is. Értékes eredményeket ért el 
az emlékezetes 1925 és 1933 évi pásztormadár és az 1932/33, valamint 
1937/38 év telén végbement csonttollu madár inváziók alkalmával vég- 
zett nagyarányu madarjelolésekben. amikor összesen 2122 pásztor- 
madár fiókát és 1718 hálóval befogott csonttollu madarat sikerült 
meggyürüznie. Rendszeres évi madárjelölési munkálataiban külön emli- 
tést érdemelnek azok, amelyeket a kisbalatoni gémtelepen több mint 
két évtized folyamán végzett. Az Intézet különféle munkaköreiben 
való jártassága, állandó munkakészsége és munkabirása nemcsak az 
akkori időkben avatták az Intézet egyik legértékesebb tisztviselőjévé. 
hanem mindvégig az maradt a jelenben is. Mint 1935 óta állandó 
helyettesem mindenkor az Intézet hagyományait követő törekvé- 
seimnek megfelelően végezte . felelősségteljes "munkáját. 1943-ban 
kisérletügyi igazgatóvá neveztetett ki. . 

A vázolt, részben átmeneti és kisegitö. részben ällandöknak bizonyult 
intézkedésekkel egy ideig nyugvópontra jutott az Intézetnek akkori- 
ban legsürgősebb problémája, a személyzet utánpótlásának kérdése és 
az Intézet létének megszilárdulása után megkezdődhetett CSÖRGEY 
Trrus-nak 1922. aug. 1-én történt igazgatóvá való kinevezése után az 
ő bevált vezetése mellett az Intézet ujjászervezése nyomán a további 
gyümölcsöző továbbfejlesztési munka. 


a A Rec A ra £ # A n? 7 
3 ee Nes or wag : 
Na + 
46 VONOCZKY SCHENK JAKAB | [Aquila 


Az ujjaszervezesi munkák egyik legfontosabb és igen jelentős 
munkateljesitményt igénylő része volt a világháboru folyamán sulyosan 
megbénult külföldi kapcsolatok helyreállítása. A háboru folyamán 
megjelent Aquila-cserekötetek javarészben a Magyar Bibliográfiai Köz- 
pont ládáiban tároltak, várva az elszállítást, amely azonban az akkori 
gazdasági és politikai viszonyok miatt igen nehézkes és késedelmes volt. 


Nagyon sürü külföldi levelezést kellett meginditani egyrészt az elmaradt . 


Aquila-példanyokat sürgető intézmények fölvilágosítására. másrészt a 
nekünk járó folyóiratok hiányzó példányainak pótlására, nehogy soro- 
zataink hiányosak maradjanak. Ez a törekvésünk majdnem 100%-ig 
sikerült is. hála a volt baráti és ellenséges külföld tudományos körei 
megértő támogatásának. 

Különös hálával kell visszaemlékeznünk nemcsak hajdani fegyver- 
társainkra. hanem volt ellenfeleinkre is. igy olasz és angol barätainkra, akik 
közül az utóbbiak nemcsak a cserepéldányok hiánytalan beszolgáltatásával 
siettek segitségünkre könyvtárunk hiányainak pótlására, hanem az akkori 
magyar valutáris viszonyok mellett fontértékben beszerezhetetlen folyó- 
iratoknak csereviszonyban való átengedésével is. Elegendő. ha erre nézve 
hivatkozom a „The Ibis"-re, a melyet az első vilaghaboru kitöréséig csak 
előfizetés utján tudtunk beszerezni, de a háboru után egészen az ujabb 
világháboru kitöréséig mindig mint cserepeldanyt kaptunk. Az első 
világháboru folyamán még nem történt előrelátó gondoskodás a 
toly6iratoknak az elkövetkező békeidőre való tárolására, de az akkori 
tapasztalatok alapján most már minden csereviszonyt folytató intéz- 
ménnyel megállapodtunk abban. hogy a háboru következtében veszé- 
lyeztetett szállítás miatt nem kezbesithetö kiadványokat tároljuk a 
háboru után való szállításra és bizvast reméljük, hogy miként az első 
világháboru után, ugy most is ujra fölülkerekedik a szolidaritás érzése 
a háborus mentalitáson és az elmaradt kiadványok árja megindul majd 
oda és vissza a tudományos intézetek. egyesületek és szakemberek felé. 


A külföldi kapcsolatok ujrafelvételére vonatkozó munkálatok azon- 
ban a könyvtár kiegészitésén és uj kiadványok megszerzésén tul is 
még igen értékes eredményeket érleltek. Egyik legelső, rendkivül örven- 
detes eredmény volt a holland madárvédő egyesülettel való össze- 
köttetés, amely amilyen váratlan, éppen annyira örvendetes vissz- 
hangja volt az Aguila 1918. évi kötetében megjelent tanulmányomnak 
a kócsag hajdani és jelenlegi fészkelőtelepeiről. DRIJVER J. az Egyesület 
titkära ennek a közlemenyemnek a hatása alatt a magyarországi 
veszélyeztetett kócsagállomány megmentésére gyüjtést inditott a hol- 
land madárvédők között s annak tekintélyes anyagi : eredményét 


OTVEN fy. 47 


holland forintokban — ami akkoriban a szinte napröl-napra sulyosbodö 
. pénzromlás idején igen fontos volt az Intézet rendelkezésére bocsá- 
totta. | 

Ezekkel az adomanyokkal, amelyeket hazai gyüjtesek is gyara- 
pitottak. elértük azt, amit a békebeli jémédu hazäban sem tudtunk 
elérni. hogy a kisbalatoni köcsagtelepet állandó őrizet ala helyezhettük 
köcsagör alkalmazásával, aki jelenleg is betölti ezt az állást, most már 
a Földmivelésügyi Minisztérium alkalmazottjaként. 

Emlitett tanulmányom révén az Intézet ujabb munkakörrel gyara- 
podott, a természetvédelemmel. amely szerves kiegészitése volt az eddigi 
munkakörnek, a madarvédelemnek, amennyiben ezt a védelmet az idő 
követelményeinek megfelelően kiterjesztette a pusztuló fajokra is. Az 
akkori viszonyok között egyik legsürgősebb kormányzati föladat volt a 
földreform s ez azzal fenyegetett, hogy számos még ősállapotban levő 
földterületet mivelés alá fognak. Ennek elkerülése végett — mint 
már fentebb emlitettem — még 1919-ben emlékiratban fordultam a 
Földmivelésügyi Minisztériumhoz az országnak akkoriban még meg- 
levő legjelentősebb és legjellegzetesebb madártani vonatkozásu termé- 
szeti emlékeinek megmentése érdekében. Ezek közül a legsürgősebb volt 
a kisbalatoni nagyhirü gémtelepen a kócsagvédelem s ennek a céljait szol- 
gáló külföldi gyüjtőakcióm révén kerültünk összeköttetésbe PEARSON T. 
GILBERT-tel, az északamerikai Audubon Society elnökével és a Nemzetközi 
Madárvédő Bizottság megalapitójávak. Amikor megtudta, hogy Magyar- 
országon intenziv madár- és természetvédelem folyik, személyesen latoga- 
tott el az Intézetbe 1923. junius 9-ikén, hogy Magyarországot is beszervezze 
a Nemzetközi Madárvédő Bizottságba. Ez meg is történt és a Nemzetközi 
Madárvédelmi Bizottság tagjai között az elsők sorában volt a legyőzött 
Magyarország képviselője: a M. Kir. Madártani Intézet. PEARSON. aki 
már az első látogatása alkalmával is jelentős dollár adományt juttatott az 
Intézetnek, 1925-ben ujra ellátogatott hozzánk s ezuttal is gondja volt 
a mostoha sorsban levő magyar madárvédelemre. Későbben is mindig 
pártfogója maradt az Intézetnek. 1928-ban meghivta az Intézet két 
vezető tisztviselőjét a genfi nemzetközi értekezletre, amely alkalommal 
nagyobb adományával lehetővé tette a , Madárvédelem a kertben" ujabb 
kiadásait, amelyek az ő segitsége nélkül elmaradtak volna. 


A külföldi kapcsolatok ápolására és bővitésére a nyomasztó gazda- 
sági viszonyok között is sikerült a fölöttes hatóság megértő támogatá- 
sával a nemzetközi madártani kongresszusokon résztvenni. Igy 1926- 
ban résztvettem a háboru után való első nemzetközi madártani 
Kongresszuson Kopenhágában. majd 1930-ban Cs6rGEy-vel együtt 


48 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB 


holland baratainkhoz Amsterdamba latogattunk el a VII. nemzetközi 


madártani nagygvülésre. Az 1934. évi oxfordi kongresszusra csak 07 


DR. KEVE-KLEINER ANDRAS tudott eljutni — saját költségén — az 1938. 
évben Rouenban tartott kongresszuson azonban ujra megjelenhettem. 


Dr. Keve-KLEINER ezuttal is saját költségén vett részt az összejövetelen. 


Az Intezet tisztviselői ugyszólván minden kongresszusra elküldték tanul- 
mányaikat. amelyek a kongresszusi Főjelentésben meg is jelentek és 
tanuságot tettek az Intézet erédményes. a kor szinvonalán álló mükö- 
déséről. 

A külföldi kapcsolatok megszilarditasara és kib6vitésére kitünő 
alkalom volt az 1927-ben Budapesten tartott Nemzetközi Zoologiai 


Kongresszus. amikor az Intézet valósággal kis madártani kongresszust. 
tartva meghivta az itt megjelent külföldi madártani barátainkat. 


akiknek bemutathattuk munkahelyiségeinket és módszereinket. könyv- 
tárunkat. gyüjteményeinket. amelyek során élvezetes és termékenyitő 
eszmecserék fejlődtek ki. ami annál természetesebb. mert hiszen vendé- 
geink sorában ott voltak: LORD ROTHSCHILD. HARTERT ERNŐ, SZUSKIN 
PÉTER. STRESEMANN ERVIN. LÖNNBERG EINAR. REISER OTMÁR és a szak 
sok más kiválósága. Illusztris vendégeink a világnak máig is egyetlen 
madártani intézetéből a legjobb emlékekkel és benyomásokkal távoz- 
hattak tőlünk és ezzel továbbszilárdultak az eddig is fönnállott 
barátságos kapcsolatok. I 

Az 1936. évben Budapestem megtartott II. Nemzetközi Erdö- 


gazdasági Kongresszus kebelében Természetvédelmi Szakosztály is 
működött s ezt az alkalmat is fölhasználta az Intézet a magyar madar- 


vonatkozású természetvédelmi törekvések ismertetésére megtelel6 elő- 
adások tartásával. Ezuttal is kisebb arányú összejövetelt rendeztünk 
az Intézetben. hogy a külföldi szakembereknek bemutassuk idevágó 
munkásságunkat. Az összejövetelen résztvettek P. G. v. TIENHOVEN 
(Amsterdam). DR. A. KLose (Berlin), . PETIT MERMET Martius (Bern). 
De. BEAUFORT W. HENDRIK (Maarn) és mäsok. 


Ugy Amsterdamban, mint Rouenban a kongresszussal parhuza- 


mosan ülésezett a Nemzetközi Madärvedelmi Bizottság is. igy annak 
tárgyalásain is résztvehettem. közben 1937-ben Bécsben is ülésezett 
ez a Bizottság s ezen a fontos ülésen mint Magyarország képviselője 


szintén megjelenhettem. 


A külföldi segélyakció azonban nem állott meg a magyar természet - 
és madárvédelem támogatásánál. hanem kiterjedt a sulyos megjelenési 
nehézségekkel vivódó Aquila-ra is. Legnagyobb segitségiink ezen a 
téren is DRIJVER J. volt. aki mozgalmat inditott pártoló tagok gyüjté- 


1943] ÖTVEN ÉV. 49 


. sére. Már 1922-ben 30 tag jelentkezett Hollandiából, akik legkevesebb 
2-5 hollandi forintott jegyeztek évente az Aguila kiadására. 1923-ban 
már 38-ra emelkedett a tagok száma, akik közül többen nagyobb ösz- 
szeget is jegyeztek, igy 1922-ben 110. 1923-ban 157:5 hollandi forint 
gyült össze az Aguila kiadási költségeinek fedezésére. Ez a szám kisebb 
hullámzásokkal állandó maradt s ezért az Aguila kiadási költségeinek 
fedezésénél mindig biztonsággal számithattunk rá. ami igen nagy meg- 
nyugvást jelentett. Aquila-nk megjelenésének további biztositása 
céljából a ROCKEFELLER alapitványhoz is fordultunk támogatásért, 
azonban idevágó kérésünk az alapitvány szabályrendelete alapján 
nem volt teljesíthető, bár azt PEARSON T. GILBERT amerikai jó bará- 
tunk a legmesszebbre menően pártolta. A kisérletnek azért mégis meg 
volteaz az eredménye, hogy PEARSON az Audubon Society adomanya- 
ként 200 dollart tudott az Intézet Aquila-alapjanak juttatni. 

Jölesö visszaemlékezéssel nem szabad elhallgatni azt az 6rvendMes 
tényt sem. hogy magyar megfigyelöink és az Intézet barätai is kivették 
reszüket az Aquila megjelentetésére szant adomanyokban, amint ezt 
annak idején a megfelel6 kötetekben köszönettel nyugtäztuk. 

Ugyanakkor az Intézet tisztviselői is kivételes önzetlenseggel 
tették magukévá az Aguila ügyét. A nehéz megélhetési viszonyok 
dacára is lemondfak a hivatalos utazások alkalmával szabályszerüen 
fölszámitható teljes összegről és csak a tényleges kiadásokat használták 
föl, ami azon tul megmaradt, azt beszolgáltatták az Aguila alapra. 
Az Intézet 50 éves multjának ez az epizódja méltó folytatása volt a 
HERMAN OTTÓ által ránkmaradt hagyománynak, amikor tiszteletdijából 
vásárolta meg az Intézet számára DRESSER ..The Birds of Europe“ 
cimü nagy művét, amely az Intézet akkori költségadománya mellett 
elérhetetlen lett volna. — 

A történeti hűség kedvéért mindenesetre meg kell itt rögziteni 
azt.a tényt, hogy ezen a réven azért lehetett számbavehető összeget 
megtakaritani, mert akkoriban az állami költségvetés a győztes hatal- 
mak, vagy azok csatlósainak ellenőrzése alatt állott. A bizottságok 
a személyi kiadásokat könnyebben engedélyezték, mert a dologi kiadá- 
sok cimlete alatt rejtett fegyverkezési tételeket szimatoltak. Azt hiszem, 
hogy ezzel az utólagos megällapitässal nem érintem annak az akkori- 
ban mindnyájunk által örömmel gyakorolt lemondásnak az értékét. 
A megtakaritott összegeket valóban fegyverkezésekre forditottuk, de 
nem öldöklő fegyverek gyártására, hanem kulturális értékek termelé- 
sére, amelyek nemcsak a magunk. de az egész emberiség érdekét szol- 
gältäk. | 

Az Intézet szükös költségvetését, amely az Aquila elöällitäsi kôlt- 
ségeinek fedezésére nem nyujtott kellő biztositékot. tehát nem lehetett 

4 


50 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB ci | Aquila 


annak idején a fölöttes hatóság jéakaratänak hiányára haritani, hanem 
a viszonyok kényszeritő hatásának kellett tulajdonitani. Az Intézet 
föladata volt a mostoha viszonyok adta helyzetnek olyan kihasználása. . 
hogy az Aquila folyóiratot fönntarthassa. Ebben a törekvésében a. 
legmesszebbre menő módon segitségére volt a M. kir. Államnyomda. 
amely a lehető legnagyobb engedményeket és kedvezményeket nyuj- 
totta az Intézetnek az Aguila minél jutányosabb előállithatása céljából. 
Nem volna teljes ez a beszámolóm, ha erről a tényről utólagosan is a 
legnagyobb hálaérzettel meg ne emlékezném, annál is inkább. mert 
az Aguila-t jelenleg is a M. kir. Államnyomda állitja elő, talán kevesebb 
kedvezménnyel, de mindig egyforma előzékenységgel és előkelő ki- 
állításban. | à 
A külföldi és belföldi adományok fokozatos elmaradásával mindig 
sulyosabbá vált az Aguila megjelentetése s ezért kezdetben két, majd 
négy évfolyamot kellett egy kötetbe összefoglalni, aszerint, hogy mikor 
tudtunk fedezetet kapni a fölöttes hatóságtól. A hosszabb időközök- 
ben természetesen nagyon fölszaporodott a közlésre váró anyag s ennek 
aztán az volt a következménye, hogy Aquila-köteteink igen tetszetősen 
terjedelmesek lettek, azonban a hiteltullépések miatt az Intézet néha 
kényes helyzetekbe jutott, amelyeken azonban a fölöttes hatóság 
megértő támogatása mindig átsegitette. Jelen jubiláfis kötetünk meg- 
jelenése alkalmából teljes hálaérzettel örvendetes tényként megallapit- . 
hatom, hogy Aquila-nk további megjelenése a fölöttes hatóság részéről. 
biztositva van. Be. 


Mindezekkel a szinte lázas ütemben folyó szemelyzetpötläsi, Aquila 
megjelentetési és szerkesztési, továbbá külföldi kapcsolatok megujitására 
vonatkozó munkálatokkal párhuzamosan éppen olyan sérényen folyt az 
Intézetben a belföldi kapcsolatok fölujitására és kibővitésére irányuló 
munka. Első helyen kell itt megemlékezni az Intézet madárvédelmi 
működéséről, amelyet CSÖRGEY TITus irányitott, aki CHERNEL ISTVÁN 
után 1922-ben nehéz viszonyok között vette át az Intézet vezetését: 
Mig azelőtt a madárvédelmi propaganda részére rendelkezésre állott a 
pazar kiallitàsu, szines képekkel diszitett „Utmutatö a mesterséges 
feszekodvak alkalmazásához", valamint az egyszerübb kiállitásu „Madär- 
védelem a kertben" — mindkettő CSÖRGEY irása — amelyeket minden 
érdeklődőnek ingyenesen vagy legalább is rendkivül jutányos áron 
küldött meg az Intézet, addig a háborut követő szegénységben kezdetben 
csak az élő szóval vagy az irásban adott fölvilägositäs lehetősége 
maradt meg. ; ia ia 

Mindakét módszer igen nagy föladatot rótt az. Intézetre. 767," 


1943]. ÖTVEN FY. 51 


Az élő szóval történő propaganda céljára CSÖRGEY TITUS megnyitotta 
az Intézet ujonnan berendezett muzeális és a szemléltető oktatás cél- 
jait szolgáló helyiségeit a nagyközönség számára. CSÖRGEY-nek ez a 
kezdeményezése igen üdvös hatásunak bizonyult. mert nagyon sok 
iskola élt ezzel az alkalommal. Tanáraik vezetése mellett a növendékek 
ezrei látogatták az Intézetet. amelyben szakszerü magyarázatokkal 
szolgáló tisztviselő vezette és oktatta őket. Ezeknek a lätogatasoknak 
a során igen sok tanár és tanuló került a magyar társadalomba, mint 
a madarvédelem lelkes és avatott hive. 

A madárvédelem terjesztésére az Intézet igénybe vette a rádió 
nyilvánosságát is, ezenkivül számos egyesületben tartott madárvédelmi 
propaganda előadásokat, megfelelő diapozitiv képanyaggal és madár- 
védelmi eszközök bemutatásával. Számos kiállításon is részt vett az 
Intézet. főleg a gyakorlati madárvédelmi eszközök bemutatásával 
A belföldi kiállítások közül különösen jelentősek voltak az 1936. és 
1940. évi Országos Mezőgazdasági kiállitások. amikor a Kisérletügyi 
Intézmények működését ismertette és szemléltette a M. Kir. Föld- 
mivelésügyi Minisztérium a magyar gazdaközönséggel. Az Intézetnek 
ez a tevékenysége is nagy mértékben hozzájárult a belföldön a madár- 
védelem gondolatának és gyakorlati kiviteli módjainak elterjesztésé- 
hez. Éppen csak per tangentem megemlitem. hogy az Intézet mintaszerű 
madárvédelmi működését a külföld is tudomásul vette és fölkérte ilyen 
irányu kiállitásokon való részvételre. Europa világvárosaiban London- 
ban, Párisban. Berlinben. Bécsben is szerepelt az Intézet kiállitási 
anyaga. I 

Minden lehető irányban történő kisérletezéseinknek egyik igen örven- 
detes és hatásos következménye volt az, hogy már 1925-ben megjelen- 
hetett a , Madárvédelem a kertben" cimü népszerü kiadvány II. ki- 
adása (az első 1913-ban jelent meg), mint a „A falu könyvtára" cimü 
kiadványsorozat 20-ik száma. Ennek a költségeit a Faluszövetseg viselte, 
amely arra is talált fedezetet, hogy két táblán kiadhatta az Intézet 
kliseinek költségmentes rendelkezésre bocsátásával a leghasznosabb 
madarak szines képeit. Ez a két kiadvány igen széles néprétegekhez 
talált utat s nagyban hozzájárult a madárvédelem eszméjének országos 
terjesztéséhez. 

Hogy milyen közkedvelt és szükséges kiadvány lett a „Madär- 
védelem a kertben" , azt szembetünöen bizonyitotta az 1929. évi harmadik. 
majd az 1930. évi negyedik kiadás példátlanul gyors elfogyása. Ezt 
a két kiadást PEARSON T. GILBERT-nek. a Nemzetközi Madárvédelmi 
Bizottság elnökének adománya tette lehetővé. Amikor 1928-ban 
CSÖRGEY-vel együtt résztvettünk ennek a Bizottságnak Genfben lefolyt 
nagygyülésén PEARSON azt kérdezte tőlünk. hogy tudnánk-e Magyar- 

4* 


59 VONOCZKY SCHENK JAKAB | [Aquila 


orszägon valamilyen madarvédelmi kiadvanyt megjelentetni. Rögtön 
igent mondtunk s az erre a célra szánt 1.000 svájci frankot a „Madär- 
védelem a kertben" két kiadására forditottuk. Ennek a rendkivül nép- 
szerü kiadványnak az V. kiadása 1933-ban jelent meg, ezuttal már 
felettes hatóságunk támogatásával. A történeti igazságnak megfelelően 
meg kell emlitenem, hogy ezt a kiadást voltaképpen SZOMJAS GUSZTÁV 
kiváló és lelkes madárvédő barátunk közbenjöttének köszönhettük. 


A nagy befolyásu országgyűlési képviselő a madárvédelem hathatósabb . 


támogatását kérte a Földmivelésügyi Minisztériumtól. A beadvány 
elintézésére értekezlet volt, s ennek az lett az eredménye, hogy a 
Földmiv. Minisztérium engedélyezte, mint legcélszerübb és legsürgősebb 
kiadványnak a „Madärvedelem a kertben" ujabb kiadását. Ettől fogva 
a következő kiadások — VI. 1935., VII. 1936., VIII. 1940. — mindig 
a Földmiv. Minisztérium költségadománya alapján jelenhettek" meg. 

Az egyes kiadások gyors elfogyásának egyik oka az is volt, hogy 
azt nagyobb mennyiségben ugyancsak ingyenes szétosztás céljából 
rendelkezésre bocsátottuk a madärvedelmet propagáló társadalmi 
szervezeteknek, igy az Országos Cserkészszövetségnek, mely mint a 
hajdani Országos Állatvédő Egyesület utóda, külön madárvédő osztályt 
létesitett FODOR ÁRPÁD vezetése alatt, továbbá vidéki madárvédő 
alakulatoknak, igy a NAGY JENŐ vezetése alatt működő Tiszántuli 
Madárvédő Egyesületnek, majd az ujonnan alakult Tisza jobbparti 
Mezőgazdasági Kamara Madárvédelmi Osztályának, továbbá a PÁLDI 
GÉZA vezetése alatt működő Mecsek Egyesület Madárvédő Osztályá- 
nak, másrészt pedig az 1905. óta változatlanul a KÜHNEL MÁRTON 
vezetése. alatt kitünően működő Első Magyar Feszekodugyärnak 
amelyre minden kiadványunkban felhivtuk a madárvédő közönség 
figyelmét, mert a magyar madárvédelem gyakorlati kifejlesztésének 
nélkülözhetetlen tényezője volt. Éppen ezért igen nagyra kell becsülni 
PALDI Géza-nak az Intézet kérésére mint semleges tényezőnek erélyes 
és eredményes közbelépését, amikor az átmenetileg sulyos helyzetbe 
került gyár további működését a magyar madárvédelem nagy érdeké- 
ben lehetővé tette. | ss 

À gyár zavartalan működésére annál is inkább szükség volt, mert 
CSÖRGEY — amint csak költségvetési mód nyilott rá — az Intézet egyik 
legfontosabb propaganda tevékenységét a madárvédelmi eszközök minél 
szélesebb körökben, de természetesen mérsékelt keretekben való 
ingyenes szétosztásában jelölte meg. A madárvédelem iránt érdeklődők 
között mindig jelentkeztek olyanok, akik nagy lelkesedéssel vállalták 
kisebb-nagyobb körzetekben a madárvédelem propagäläsät, ha ehhez 
megfelelő nyomtatványokat és szerény bemutató anyagot kapnak. 
Ezeket az önként jelentkező madárvédőket az Intézet természetesen 


: 


san PT ae 


— MAT OA | 


si 1943] ÖTVEN EV : 3 


örömmel fogadta és igyekezett munkájukat tőle telhetőleg támogatni, 
mert hiszen elősegitették az Intézetnek azt a törekvését, hogy a madár- 
védelem az ország minél szélesebb néprétegeiben elterjedjen és gyökeret 
verjen. 

Az Intézet madárvédelmi tevékenységének betetőzését jelentették 
CSÖRGEY-nek sokáig nélkülözött madárvédelmi jelentései az Aguila-ban, 
amelyekben összefoglalta mindazokat az ujabb eredményeket, amelyek- 
ről a magyar megfigyelők számoltak be és azokat. az ujabb eredmé- 
nyeket, amelyeket a hasonló irányu külföldi munkálatok eredményez- 
tek. Ezekből az összéfoglaló beszámoló jelentésekből azonban nem- 
csak a magyar madárvédők tanultak, hanem a külföldiek is, mert szá- 
mukra is sok uj eredményt nyujtottak a magyar madárvédők tapasz- 
talatai és kisérletei. | 


. Amilyen örvendetes volt a magyar madärvedelem föltämadäsa 
a vesztett häborut követö összeomläs utän, éppen olyan lehangolö 
volt, hogy az Intézetnek kezdettől fogva tan legjellegzetesebb kiadvanya- 
ról az elénk tornyosuló nehézségek miatt le kellett mondani. Az évi 
madárvonulási jelentésekről van szó, amelyeket már a häborus 
Aguila-kban összevont alakban kellett kiadni, de nagy terjedelmük 
miatt végre is meg kellett szüntetni a megjelentetésüket. Pedig igen 
örvendetesen indult meg a régi madármegfigyelő hálózat fölujitása. 
A világháboru után ez a hálózat, amelynek még 1914-ben is 100 tagja 
volt, nagyon lehanyatlott, ugy hogy 1920-ban már csak 28 megfigyelője 
volt az Intézetnek. Pedig ez a megfigyelő hálózat nemcsak a madár- 
vonulási jelenségek megfigyelésére szoritkozott, hanem minden egyéb 
. madártani jelenség megfigyelésére is rendelkezésre állott, igy különösen 
faunisztikai adatok és madárinváziók bejelentésére, madárgyürüzé- 
sekre, de ezen felül madárvédelmi propagandára, mindenfajta gyüjte- 
mény gyarapitására is. Ameddig módunkban volt, addig közöltük 
is a vonulási adatokat. Az utolsó idevágó jelentés az 1926. évről az 
Aguila 1927/28. évi kötetében jelent meg, amikor a megfigyelők száma 
közel állott a 100-hoz, tehát az ország megcsonkitása dacára majdnem 
elérte az 1914-es állapotot. Igaz, hogy ebben a számban számos meg- 
szállott területen lakó megfigyelőnk is szerepel. akik az idegen meg- 
szállás alatt is tovább ragaszkodtak az Intézethez és fenntartották a 
régi összeköttetést. Sőt ezekről a területekről uj megfigyelők is jelent- 
keztek. A vonulási adatok közlésének megszüntetésével nem is oszlat- 
tuk fel ezt a kitünően működő megfigyelési "hálózatunkat — melyet 
a külföldön sokat irigyeltek — hanem megkértük a megfigyelőket 
az Intézettel való kapcsolatok további fenntartására, megfigyeléseik 
további beküldésére és minden egyéb madártani tevékenységük foly- 


i, 


À Me Wes LIEVE UE Re 
A 3 B a bi 
j 
a 
54 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB : [Aquila 


= 


tatäsära. Megfigyelöink lelkes tábora tudomásul is vette a kényszer- 
helyzetet, hogy a beküldött adatokat közreadni nem tudjuk, de meg- 
őrizzük irattàrunkban jobb idők elvarasaban és jelenleg is hűségesen 
beküldik megfigyeleseiket, ilymódon továbbra is szolgálva a magyar 
madártani kutatást. 

A megfigyelő hálózat további működésére azonban azért is szükség 
volt, mert a madárjelölési kisérleteket mindig fokozottabb ütemben 
igyekeztünk fejleszteni. Mig 1914-ben még 5251 madarat gyürüztünk, 
addig 1915-től 1922-ig, tehát 8 év alatt 6144 volt a gyürüzött madarak 
száma, tehát átlagban még az évi 1000 madarat se érte el. Ez a nagy 
visszaesés annál fájdalmasabb volt, mert a külföldön mindig nagyobb 
mértékben folyt a madárjelölés és igy az Intézet a további fejlesztési 
munkálatok elmaradása esetén erősen lemaradt volna a nemzetközi ver- 
senyben és elvesztette volna korábbi előkelő helyezését ezen a rendkivül 
népszerü és egyben igen nagyra értékelt kutatási területen. " Az 1923. 
évtől kezdődően már évenként 2000-nél több lett a gyürüzütt madarak 
száma, 1928-tól kezdve pedig minden évben meghaladta a 6000-et, 
sőt 1931-ben tulhaladta a 8000-et. Tehát a Csonkaorszagban elért szám 
jóval meghaladta a történelmi Magyarországon elért csucsértéket.. 


Ezt a nagy eredményt ugy tudtuk elérni, hogy egyrészt az Intézet 
tisztviselői igyekeztek fokozottabb működéssel pótolni az elmaradt 
munkálatokat, másrészt a külső munkatársak közül is egyesek igen 
nagy teljesítményt értek el a madárjelölésekben. Külső munkatársaink 
közül különösen a következőkről kell megemiekeznünk : BÁRSONY 
GYÖRGY, BREUER GYÖRGY, KABÁCZY ERNŐ, Krausz KÁROLY, MÜLLER 
PÉTER, DR. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ és DR. THÓBIÁS GYULA. … 

A mennyiség mellett a jelölési munkálatoknál kijelölt célok és mód- 
szerek tekintetében különleges figyelmet érdemelnek DR. THÓBIÁS fecske- 
jelölései, mert rendszeresen végigkerestette azokat a nehány negyzet- 
kilométert magukban foglaló fészkelési területeket, amelyekben az előző 
években megjelölte az összes fészkelő párokat és kikelt fiókákat, hogy 
megállapíthassa. ezek közül mennyien tértek vissza és vajjon ugyan- 
arra a helyre, ugyanazzal a párral, továbbá mennyi ideig maradt egy 
" és ugyanaz a pár tartós házasságban stb. Olyan vizsgálatot inditott 
meg, amely mindeddig páratlanul áll az egész világon, csak az a nagy 
kár, hogy vizsgálatának eredményeit eddig még nem közölte a tudo- 
mány nyilvánosságával, bár erre az Intézet ismételten is megkérte. 

Ugyancsak egyedülálló madárjelölési munkálatokat végeztek : az 
Intézet tisztviselői. A két magyarországi nagyarányu pásztormadár- 
invázió alkalmával WARGA KÁLMÁN-nal együtt több, mint 4000 pásztor - 
madárfiókát sikerült megjelölni s ugyancsak két csonttollu madár invázió 
alkalmával WARGA KÁLMÁN egymaga 2000-nél több példányt jelölt 


- 19431.: 45 = ÖTVEN EV. 55 


meg. Mind a két eredmény csucsteljesitményt jelent vilagviszonylatban, 
s ha nem is jutalmaztak a teljesitményt olyan eredmények, amelyekre 
joggal szamithattunk, mégis azt mutatja a vizsgálat megejtése, hogy 
az Intézet felhasználta a madárinváziók szolgáltatta alkalmat, hogy 
a madártani kutatás számára másutt elérhetetlen adatokat szerezhessen. 

Ugyancsak egyedülálló vizsgálatot jelentettek a magam rendszeres 
madárjelölési kiserletei Ürbő-pusztán. Ezen a jellegzetes vizimadár 
fészkelési területen több, mint egy évtized folyamán, állandóan lefogtam 
a fészkelő madarakat a fészekről — bibiceket, godakat, cankókat, 
széki liléket, kormos szerkőket — lehetőleg meggyürüztem a kikelő fió- 
kákat is, hogy aztán megallapithassam, mennyien térnek vissza az 
öreg korban jelöltek közül a régi fészkelő területre s a fióka korban 
jelöltek közül a származási helyre. Igen értékes eredményeket nyertünk 
ezen a réven s csak az a sajnálatos, hogy nem tudjuk azokat össze- 
hasonlitani más területekre vonatkozó adatokkal. 

Miként annak idején a vonulási adatok alapján térképen is bemu- 
tattam a jobban megfigyelt fajok felvonulási módját, ugy a madár- 
jelölési adatok alapján is térképen szemléltettem egyes magyar madár- 
fajok vonulási módját, nevezetesen az átvonulási területeket és téli 
szállásokat. Ez a térkép iskolai oktatásra is készült s mint ilyen az első 
ilynemü térkép a világon. Sok ezer példányban került az elemi és közép- 
foku tanintézetek termeibe és jelentékenyen hozzájárult az országban 
a madártani ismeretek terjesztéséhez. 

A. madárvonulási iskolai fali térkép mellett az Intézet még egy 
igen jelentős hatásu ténykedésével keltette fel a nagyközönség széles 
rétegeinek amugyis élénk érdeklődését a madárvonulás kérdése iránt 
s ez a madárvonulási prognózisok közreadása volt. A madárvonulás 
.és időjárás közötti kapcsolatoknak már HEGYFOKY KABOS által meg- 
inditott kezdeményező vizsgálatainak folytatásaként sikerült olyan 
éredményt elérni, amelynek alapján a tavaszi madárvonulás egyes jelen- 
ségeit biztosan előre lehetett jósolni, első sorban az erdei szalonka vonu- 
lásának, illetőleg huzásának a megindulását és erőteljesebb tömegesebb 
kifejlődését. Az Intézet a mindenkori időjárási helyzet alapján a rádió, 
valamint a napi sajtó utján kiadta a nagyközönségtől, főleg a vadász- 
társadalomtól nagyon várt és sokszor sürgetett prognózisait a madár- 
vonulásról és szalonkahuzásról. Ezek a prognózisok azért lettek ilyen 
közkedveltek, .mert eddig minden esetben beváltak. 


Mindezekkel a csendes és hivalkodásmentes szerénységgel, de annál 
erőteljesebb ütemben és vaskövetkezetességgel folytatott munkálatokkal 
az Intézet országosan ismertfé tette a nevét, ugy hogy minden madártani 


56 J VONOCZKY SCHENK JAKAB | [Aquila 


vonatkozasu kérdésben a nagyközönseg az Intézethez fordult felvilagosi- 
tasért, tandesért, utmutatasért. Ennek jellemzésére tan elegendö annak a 
megemlitése, hogy ha barhol kézrekeriilt egy gyürüs postagalamb, akkor 
azt első helyen az Intézettel közölték további eljárás végett, bar a 
postagalambok ügye nem tartozik az Intézet működési terébe. Ennek 


a helyzetnek megfelelően az Intézethez cimzett beadványok száma az 


1919. évihez képest, amikor még az 500-at sem érte el, fokozatosan 
emelkedett és már 1925-ben elérte az 1000-et, 1940-ben pedig a 2000-et. 

Az Intézetnek ez az országosan elismert vezető szerepe szükség- 
szerüen magával hozta azt is, hogy amikor egy külföldi könyvkiadó 
vállalat BREHM „Az Állatok Világa" cimü világhírü művének ujabb 
magyar kiadását határozta el, akkor a madártani rész feldolgozása 
ugyszólván magától értetődően az Intézetre hárult. A szerkesztést el is 
vállaltam s habár a kiadóvállalat anyagi nehézségekbe került s ennek 


következtében a szöveget erősen megröviditette, annyit mégis sikerült 


elérni, hogy a magyar vonatkozásokkal kiegészitett mű az 1929-es 
állapotnak megfelelő képet nyujtott a magyar madárvilágról abban az 
időben, amikor idevágó önálló magyar művet nem lehetett volna meg- 
jelentetni. 

Az örvendetesen megindult kedvező fejlődési menet egyenletesen 
tovább tartott, bár kivülről kisérlet történt arra, hogy azt megakassza. 
Az 1928. évben alakult meg „Magyar Ornithologusok Szövetsége" cimen 
egy nagyszabásunak tervezett társadalmi egyesület, melynek. alapsza- 
bályszerü feladata lett volna a Madártani Intézet törekvéseinek társa- 
dalmi uton való támogatása. Az egyesület megalapitója és, mindenkori 
vezetője a magyar természetvédelmi törvény parlamenti tárgyalása 
alkalmával azonban, mint országgyűlési képviselő azt kivánta a Fold- 
mivelésügyi Minisztertől, hogy a Madártani Intézet költségvetését csök- 
kentse és a fennmaradó részt szubvencióként juttassa az ő egyesületé- 
nek (Kócsag, 1934. évf. 71. lap). Minthogy felettes hatóságunk ennek 
az inditvänynak nem adott helyet, s minthogy az Intézet barátainak, 
munkatársainak és külső megfigyelőinek egyeteme tehát ugyszólván a 
magyar ornithologusok összesége változatlan hűséggel támogatta az 
Intézetet, azért ez az alapszabályellenesen működő egyesület nem tudott 
az Intézet állandóan felfelé ivelő fejlődési menetében zökkenőket elő- 
idézni. j 


Utölagosan megallapithatjuk most :nár, hogy elmultak a veszes 
idők s habár az Aquila rendszeres megjelentetése még nem volt bizto- 
sitva és még sok gondot okozott, mégis a biztonság jóleső érzetével 
tekinthettünk a jövőbe. Jól sáfárkodtunk és átmentettük a drága örök- 
séget a világháborut követő összeomlásból és igy a jól végzett köte- 


1943} ÖTVEN ÉV. - 57 


lesség nyugodt lelkiismeretevei ünnepelhettük meg 1935-ben az Intézet 
alapitöjanak HERMAN OTTÓ születésének 100-dik évfordulóját. Ezt a 
centennäriumot az egész ország tudományos közületei megünnepelték 
és ebben jelentős részt kért az Intézet is. Emlékkiállitást rendezett 
HERMAN OTTÓ tudományos működésének és jelentőségének a bemuta- 
tására. Ennek az emlékkiállitásnak az ünnepélyes megnyitását, amelynek 
keretében több előadás is hangzott el HERMAN OTTÓ sokirányu tudo- 
mányos működésének méltatására a rádió is közvetitette, igy az egész 
ország tudomást vett róla. 

Ezen az ünnepélyen annál bensőségesebben és nyugodtabban ve- 
hettünk részt, mert felettes hatóságunk megértő támogatásával már 
előzően megtörtént az Intézet tisztviselői létszámának ujból szükségessé 
vált emelése. A helyzet ugyanis az volt, hogy SZEMERE ZOLTÁN-nak 
a nyugdijasok országos elbocsátásával történt eltávozása folytán az 
Intézetnek az 1931. év végével ismét csak 4 tisztviselője maradt, s ez 
a létszám teljesen elégtelen volt az Intézet működésének az eddigi 
ütemben való fenntartására. Igy természetesen gondoskodni kellett a 
létszám pótlásáról, tehát azoknak a munkaerőknek a neveléséről, akik az 
eddigi tisztviselői karnak elkerülhetetlenné váló részleges nyugdijba- 
vonulása után kellően felvértezve folytathassák az Intézet munkáját. 
DR. VERTSE ALBERT 1932. szept. 1-től kezdődően mint dijtalan önkéntes 
állott be az Intézet szolgálatába, majd 1934. máius 3-tól fogva, mint 
kisegitő szakmunkáerő nyert beosztást. Ugyancsak mint kisegitő szak- 
munkaerő kapott megbizatást DR. KEVE-KLEINER ANDRÁS 1934. május 
4-dikétől kezdve. Az uj tisztviselők alkalmazását az a gyökeres változás 
tette lehetővé amely a kormányzatnak ebben a kérdésben régebben 
vallott felfogásában beállott. Mig azelőtt a Trianon által teremtett helyzet 
következtében uj tisztviselők helyett menekülteket és nyugdijasokat 
kellett beállítani a szükséges munkahelyek betöltésére addig a változott 
viszonyok most azt követelték, hogy az uj nemzedék elhelyezkedését kell 
biztositani s ennek megfelelően a kormány kérlelhetetlen szigorusággal 
alkalmazta a nyugdijazási törvényt. A szolgálati idő leteltével — min- 
den korábbi érdemre való tekintet nélkül, továbbá minden tekintet 
nélkül a munkabirásra — fellebbezés nélkül mindenki nyugállományba 
helyeztetett, hogy helyet adjon az eddig mesterségesen visszatartott 
uj nemzedéknek. Igy veszitettük el 1935-ben Dr. CSÖRGEY TITUS igaz- 
gatónkat, aki teljes szolgálati idejének kitöltése után nyugalomba 
vonult. Előzőleg 1934-ben a magyar madártani kutatás. különösen a 
magyar madárvédelem elméleti és gyakorlati megalapozása és országos 
szervezése terén kifejtett egyedülálló működésének elismerésében és mél- 
tatásában a debreceni Tisza István Tudományegyetem diszdoktorává 

avatta, ami igen ritka. csak kivételes esetekben adott kitüntetést jelen- 


58 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


tett. Fäjdalmas szivvel bucsuztunk eddigi vezetönktöl, aki meghitt 
kedves otthonná avatta az Intézetet, s mint utódjára, rám häramlott 
a sulyos kötelesség, hogy az Intézetet az évtizedes közösen vallott 
hagyományok által kijelölt uton tovább vezessem. A távozásával meg- 
üresedett munkakör nagyobb részét, a gyakorlati madárvédelem foly- 
tatólagos korszerü továbbfejlesztését VERTSE ALBERT-re biztam, aki ezt 
a megbizatást, mint a nagy előd kötelező örökségét lelkesedéssel vál- 
lalta és legkomolyabb igyekezettel azon volt, hogy az Intézetnek ebben 
a legfontosabb munkakörében a személyi változtatás ne okozhasson 
zökkenőket. Munkájának eredményességéről tanubizonyságot nyujtanak 
az Aguila-ban és más folyóiratokban megjelent közleményei, továbbá 
a „Madärvedelem a kertben" nyolcadik kiadása, amely kezdemenyeze: 
semre a felettes hatóság megértő támogatásával SALMEN JÁNOS fordi- 
tásában német nyelven is megjelent, hogy a visszacsatolt területekkel 
megnövekedett számu német anyanyelvü polgártársainkat is beszervez- 
hessük a magyar madárvédelmi törekvésekbe. Hivatali tevékenysége 
mellett különféle lapokban közreadott szakközleményeivel is szolgálta 
a magyar madárvédelem propagäläsät. „A kert madárvilága" cimen 
megjelent, javarészben az Intézet kliséinek fölhasználásával szines madár- 
képekkel diszitett könyvecskéje is jelentős lépést jelentett ezen 
a téren. 

A gyakorlati madárvédelem korszerü továbbfejlesztése és országos 
továbbszervezése mellett azonban a magyar madárvilág gazdasági jelen- 
tőségének tanulmányozásában is méltó követője lett CsORGEY-nek, ami- 
ről az ebben a kötetben megjelent nagy varjutanulmánya tanuskodik, 
amely valósággal betetőzése az ezen a téren folytatott immár negyvén 
esztendős multra visszatekintő vizsgálatnak. Mint madárillusztrátor is 
igyekezett nagy elődje, CSÖRGEY nyomdokaiba lépni, amiről Turul-kepe 
és a jelen kötetben megjelent halvány geze képe tanuskodnak. 

Nagy munkabirással, nyelvtudással és a madártan minden. terén 
való jártassággal rendelkező tisztviselőt nyert az Intézet DR. KEVE- 
KLEINER ANDRÁS személyében. . : 

Minthogy zoológiai doktorátusa mellett jogi doktorátusa is volt, 
azért megbiztam a belföldi és nemzetközi madár- és természetvédelmi 
törvényhozási ügyek mindenkori nyilvántartásával és a szükségesnek 
mutatkozó intézkedések referálásával. Nyelvtudása és bibliografiai 
jártassága alapján rábizhattam a könyvtár kezelését, amely az egész 
világra kiterjedő Aguila-csereviszony fountartasaval és állandóan .szük- 
séges továbbfejlesztésével igen jelentős munkamentesitést jelentett 
számomra, akinek mindig szivügye volt a könyvtár szinvonalon tartása 
és ezt a munkát megfelelő segitség hijján évek során át egymagamnak 
kellett elvégeznem. | 


1943]. ÖTVEN. EV. ; 59 


Ezen állandó jellegü megbizatäsai mellett különleges föladata lett 
az 1937. évi berlini nemzetközi vadászati kiállitás részére készitendő 
fácántáplálkozási kimutatás elkészitése. A Földmivelesügyi Minisz- 
terium ugyanis ennek a kiallitàsnak a keretében kivánta bemutatni 
a fácán gazdasági jelentőségét Magyarországon — természetesen azzal 
a célzattal is, hogy fölhivja a nemzetközi vadászati körök figyelmét 
a kiváló minőségü magyar fácántenyészanyagra. Az Intézet utasitàst 
kapott ennek a vizsgálatnak a keresztülvitelére és azt DR. KEVE- 
KLEINER-re bizta, aki tanulságos és amellett látványos grafikonban 
mutatta be a magyar fácán gazdasági jelentőségét és KOTLÁN egyetemi 
tanár vizsgálatai alapján a magyar fácánnak mint tenyészanyagnak 
ugyszólván abszolut egészséges voltát, aminek igen nagy nemzetgaz- 
dasági fontossága volt. : 

Allandé föladatkörei mellett megkezdte a magyarorszägi madarak 
rendszertani helyzetére vonatkozó tanulmányait, amelyek a Karpat- 
medence varjuféléivel kezdődtek olymódon, hogy hazai fajtáinkat 
összehasonlitotta a teljes fajtakör összes formáival és igy állapitotta 
meg a hazai formák pontos hovatartozását. 


Az Intézet vezetésének 1935. szeptember havában történt átvételé- 
vel uj programm kitüzése nem volt szükséges, mert hiszen DR. CSÖRGEY 
Tırusz elödömmel, akihez mindenkoron bensőséges baráti, majd rokoni 
kapcsolatok is füztek, évtizedeken át ugyanazokat az elveket vallottuk 
az Intézet működésének irányitásában s ezért az Aguila 1935/38. évi 
kötetében adott , Beköszöntő"-ben is inkább csak érzelmi mozzanatokat 
érintettem, nem pedig uj programmot, mert a programm a régi 
maradt : a hagyományok tisztelete és azok átadása az utánunk követ- 
kező nemzedéknek. Látszólagos ellentétben állott ezzel az a ténykedésem, 
hogy első dolgom volt a történelmi Magyarország madarainak uj név- 
jegyzékét megállapitani és pedig a jelenleg nemzetközileg elfogadott 
elnevezési rendszernek az Intézet munkálataiba, első sorban az Aguila-ba 
való bevezetésével. Ez az áttérés a régi elnevezési rendszerről nagyon 
esedékes volt, mert külföldi kiadványokban már régebben elhangzottak 
egyes enyhehangu megjegyzések az Intézet elnevezési rendszerének 
maradiságáról s föltétlenül utját kellett vágni a várható későbbi kemé- 
nyebbhangu birálatoknak. Egyéb téren csak folytattam régébben meg- 
kezdett : munkáimat, amelyek eredményeként közreadhattam hosszu 
időre terjedő előzetes tanulmányaim alapján a magyar solymäsznrada- 
rakra vonatkozó közleményeimet; első és legfontosabb rész volt a 
régóta vajudó Turul kérdés megoldása, ami nemcsak madártani, hanem 
egyuttal magyar őstörténeti szempontból is jelentős éredmény volt. 


rez MR 


x 
HK 
r RES 
«% A 
fiere 

LA a 

LEA À A 

te a 


60 2 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 


Bar az 1935/38. evfolyamokat összefoglalö rendkivül terjedelmes 
és tartalmas kötet megjelenése után az Aquila-nak még mindig csak 
hosszabb időközökben való megjelenése volt kilátásban, mégis az Intézet - . 
helyzete most már teljesen megszilárdult és igy megnyugvással lehetett 
folytatni az eddigi irányban és ütemben való működést, amikor világ- 
. politikai események következtében merőben uj föladatokkal kerültünk 
szembe. ; 

Kitört az uj viläghäboru, amely az elözövel szemben kedvezöbb 
helyzetben találta az Intézetet, mert megmaradt a vezetősége mellett 
a teljes személyzete is, ugy hogy működésében semmi fönnakadás nem 
fenyegetett. A világpolitikai helyzet következtében az ország még egy- 
ideig megőrizhette semlegességét s ezalatt kezdődött a trianoni béke- 
parancs által az anyaországtól erőszakosan elszakitott országrészek 
legalább részben való hazatérésének folyamata. Először a Felvidék 
magyarlakta része, majd Kárpátalja, aztán Erdély északi része s végül 
a Délvidék kisebb területei mellett a Bácska is hazatért az anyaországhoz. 
Ez a régóta sóvárgott visszatérés az ünnepen tul örömmel vállalt köte- 
lességet is jelentett, a visszatért területeknek a bekapcsolását a magyar 
madártani kutatásokba, a madár és természetvédelembe. Az erre vonat- 
kozó munkálatok meginditása nem ütközött különösebb nehézségekbe, 
mert az Intézet Trianon után is tőle telhetőleg ápolta a megszállott 
területeken maradt régi megfigyelőivel való összeköttetéseit s azok 
révén igyekezett ujabb kapcsolatokra is szert tenni. Örömmel állapit- 
hatjuk meg azt is, hogy régi megfigyelőink is tőlük telhetőleg s ameny- 
nyiben a viszonyok azt megengedték, szintén azon voltak, hogy az 
Intézettel való régi kapcsolataikat fönntartsák, mert hiszen az uj állam- . 
alakulatokban nem találtak az Intézethez hasonló olyan tudományos 
madártani intézményt, amely munkásságukat az eddigi módon irányit- 
hatta és munkájuk eredményét a nemzetközi szakkörökkel közölhette 
volna. 

Az utódállamok tudatos és erőszakos elzárkózása a mágyar szellemi 
termékek beáramlása elől azonban mindenképpen sulyos helyzetet 
teremtett — hiszen az Intézet kiadványait se engedték be egyes utód- 
államok s ezért a nagyobbarányu szervezési munka csak a visszatérés 
után indulhatott meg. A történelmi hüség kedvéért akarom csak megem- 
liteni azt is, hogy nemcsak a magyar szellemi termékek beáramlását 
nehezitették meg az utódállamok, de azt se engedték meg, hogy az 
Intézet a maga jogos tulajdonait kivihesse és birtokba vehesse. Igy pl. 
le kellett mondani arról, hogy BOROSKAY JÁNOS zólyomi régi munka- 
társunk ránkhagyományozott, történelmi és kegyeleti szempontból 
értékes gyüjteményeit legalább mint kegyeleti tárgyakat megszerez- 
hessük. Minden idevágó törekvésünk — bár a diplomáciai utat is igénybe 


1943] 7 ÖTVEN ÉV. 61 


vettük — hiába való volt. Prága nem engedett s meg kellett eléged- 
"nünk azzal. hogy az öröklött gyüjteményeket megbecsülő magánkézbe 
adhattuk. 

Az elszakitott országrészek örvendetes hazatérése aztán egyszeriben 
megváltoztatta az eddigi helyzetet. Megindulhatott a régi és uj munka- 
társak ellátása az eddig nélkülözött irodalommal, megfigyelési, gyüjtési 
és madárvédelmi utasitásokkal. Megindulhatott egyuttal a madárvéde- 
lem terjesztését szolgáló ingyenes madárvédelmi eszközök adományozása 
is. Mindezek a munkálatok hamarosan éreztették hatásukat. Megindult 
az anyaggyüjtés az Intézet gyüjteményei számára, amely már eddig is 
majdnem félezer példánnyal gyarapitotta az Intézet madärgyüjtemenyet. 
köztük sok igen értékes és részben unikum darabbal. 

Az Intézet tevékenységének ez a hazatért országrészekre kiterjesztett 
működése természetesen lényegesen "megnövekedett munkateljesit- 
ményt is igényelt s ennek elvégzésére. valamint a várható nyugállo- 
mányba vonuló tisztviselők pótlására az Intézet a fölöttes hatóság 
megértő támogatásából uj tisztviselőket is nyert DR. PÁTKAI IMRE 
és Dr. UDVARDY MIKLÓS személyében. Előbbi a magyarországi 
seregélyek rendszertani helyzetének megallapitasaval, továbbá a tihanyi 
Biológiai Intézet által inaugurált balatoni madártani kutatásban 
kifejtett működésével, utóbbi a Hortobágy madártani viszonyainak 
ujszerü biocoenotikai alapon való kutatásaival adott tanubizonyságot 
arról, hogy méltón tudják majd betölteni az Intézetben ráháruló föladat- 
kört. 

Ilyen szorgos messzeágazó munkálatok között jelent meg az Aquila 
terjedelmes 1939/42. évi kötete, amely ujabb beszédes tanuságot 
szolgáltatott arról, hogy az Intézet a világháboru által okozott nehéz 
viszonyok között is teljesiti kötelességét a magyar kultura szolgálatá- 
ban és ennek tudatában nyugodtan tekinthet vissza az 50-éves multra, 
amely nemcsak ünnepet jelent, hanem fokozottabb kötelességvállalást 
is az ország sulyos helyzetében. Jelenleg még az a helyzet, hogy az Intézet 
ennek a kötelezettségnek eleget tud tenni. Amikor ezeket a sorokat 
irom javában folyik az Aguila 50-dik jubiláris évfolyamának szerkesztése. 

. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az Intézet eddigi kedvező 
fejlődése az uj világháboru folyamán zökkenők nélkül tovább folytató- 
dik. Sulyosan aggódunk, vajjon a jubiláris Aguila évfolyam a közeledő 
"döntés időszakában elkészül-e, megjelenik-e és ha igen milyen sors vár 
az Intézetre a mai válságos időkben. Nagy megnyugvást jelent azonban 
számunkra az a tudat, hogy fölöttes hatóságunkban megvan a legtelje- 
sebb elismerés, bizalom és jóakarat az Intézet további működése iránt 
s ezért a sors bármilyen előre nem látható fordulataival szemben is 
nyugodt lélekkel nézhetünk az Intézet további sorsa elé. Vonatkozik 


62 VONOCZKY SCHENK JAKAB [Aquila 
ez elsö sorban a magam személyére, aki az Intézetben közel 4 és fel 
évtized öta teljesitek szolgalatot. Résztvettem abban a munkäban, amely 
nagyra fejlesztette az Intézetet, lelkesedtem és küzdöttem erte, miként 
az alapitö elödök s mikor most az 50. ev küszöberöl az uj korszak felé 
fordul tekintetem, azzal a jóleső érzéssel zärhatom le ezt a beszámolót 
hogy az Intézet továbbra is be fogja tölthetni azt a hivatását, amelyet 
az alapitók kitüztek számára. 

Ameddig a magyarság maga intézheti a maga. sorsát, addig nem 
kell félteni a magyar nép életébe immáron elszakithatatlanul bekap- 
csolódott Madártani Intézet jövőjét sem. Akárhogyan is alakuljon 
ez a jövő, a magyar nép mindig követelni fogja olyan intézimény 
létét, amely a mindennapi életben felmerülő sokféle madártani vonat- 
kozásu kérdésekben az eddig megszokott szakszerü tanácsokkal tudja 
ellátni. i | 

A Madärtani Intézetre most mar az 50 éves müködes utän mindig 
szükseg lesz. 


Ha már most az Intézet felszäzados történetének ezen ismertetése után 
a hazai és vilagviszonylatban elert ketsegtelen nagy sikerei alapjan fölvet- 
jük azt a kerdest, hogy mi is volt ezeknek a sikereknek a titka, akkor erre 
csak azt mondhatjuk, hogy működése sohase volt csendes szemlélő, másoló, 
vagy egy helyben maradó, hanem mindig céltudatos lendületes kezdemé- 
nyező. Mindig uj utakon járt. Sohase várta, hogy az események tul- 
haladják, hanem — főleg hazai viszonylatban — mindig maga irá- 
nyitotta az ország érdekeit szolgáló kutatásait. Ha nemzetközi viszony- 
latban nem is volt mindenkor kezdeményező fél, hanem csatlakozott 
olyan korszakalkotó kezdeményezésekhez; mint a milyen volt BERLEPSCH 
kezdeményezése a gyakorlati madárvédelem terén, vagy MORTENSEN 
madárjelölési kisérleteihez, ugy azokat a hazai viszonyokhoz alkalmazta. 
tökéletesítette és bővitette s ezekben az esetekben is mindig kezde- 
ményező fél maradt és joggal arathatta a külföldi szakkörök elismerését. 
Aguila folyóirata utján és a szükségesnek mutatkozott egyéb madártani 
kiadványaival állandóan ébren tartotta és irányitotta a magyar madár- . 
tani kutatást és gondja volt arra is, hogy fölkeltse a nagyközönség 
figyelmét és érdeklődését a madártani kérdések iránt. Azt lehet mon- 
dani, hogy az Intézet működése példátlanul fölfokozta a magyar madár- 
tani kutatás szinvonalát, ami ugy belső mint nemzetközi viszonylatban 
éreztette a maga jótékony termékenyitő hatását. Az Intézet lett ugy 
belső, mint nemzetközi viszonylatban a magyar madártani kutatás 
valóságos fóruma, aminek igazolására szolgálhat talán a következő kimu- 
tatás azokról a madárfajokról, amelyek CHERNEL ISTVÁN és DR. MADARÁSZ 
GYULA nagy műveinek összefoglaló faunisztikai befejézése — évszám 


1943]. ÖTVEN EV. 


63 


szerint 1903 óta — mint uj fajok kerültek a történelmi Magyarország 
madarainak névjegyzékébe. DR. KEVE ANDRÁS összeállítása alapján 


ez 


17. 
18. 


a névjegyzék a következő. 


. Coloeus monedula spermologus VIEILL. (KEVE, Aquila, 1939-42, p, 152 et 195—6). 
. Garrulus glandarius albipectus KLEINSCHM. (KEVE, Aquila, 1939—42, p. 369 et 371). 
. Pyrrhocorax pyrrhocorax erythrorhamphus VIEILL. (GRESCHIK, Kócsag, 1930, 


III--IV.‘p. 55-82). 


. Sturnus vulgaris balcanicus BUT. et HARMS. (PATKAI, Aquila, 1935—38, pi 665 


et 705—6). 


. Chloris chloris mühlei PARROT. (Ez a faj DR. GRESCHIK JENÖ javaslata alapjén 


került „A Törtenelmi Magyarorszäg Madarainak Névjegyzéké“-be (Aquila 1935/38, 
p- 19) azzal az igérettel, hogy az idevágó bizonyité adatokat majd későbben 
közreadandö közleményében ismerteti. Ez a közlemény mindezideig nem jelent 
meg. — Diese Art würde auf Vorschlag von DR. E. GRESCHIK in das Verzeichnis 
der Vögel des historischen Ungarns (Aguila 1935/38, p. 19) aufgenommen. GRESCHIK 
versprach einen Artikel, welcher die Belege enthalten werde. Dieser Artikel ist 
bisher nicht erschienen). 


. Carduelis cannabina mediterranea TscH. (HIRTZ, Orn. Jahrb. 1912, p. 19—20). 
. Emberiza schoeniclus stresemanni STEINB. (STEINBACHER, J. f. O., 1930, 4812). 
. Emberiza schoeniclus ukrainae SAR. (STEINBACHER, J. f. O., 1930, p. 477—-480). 
. Emberiza schoeniclus intermedia DEGL. (KEVE, Fragm. Faun. Hung., 1943. p. 133.). 


Calandrella cinerea brachydactyla LEISL. (CHERNEL, Aquila, 1903, p. 250—1). 


. Parus atricapillus transsylvanicus KLEINSCHM. (KLEINSCHMIDT, Berajah, 1921, 


Par. Sal., p. 17). 


. Cettia cetti cetti MARM. (VÖNÖCZKY SCHENK, Állat. Közl., 1927, p. 46—53 et 108—9). 
. Hippolais pallida elaeica LIND. (TRISCHLER, Aquila, 1943, p. 248—256.). 
. Cinclus cinclus orientalis STRES. (ROKITANSKY, Ann. Nat. Mus. Wien, 1939, p. 


282294). 


. Dryobates maior candidus STRES. (KEVE, Aquila, 1943., p. 305). 
. Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES. (VASVARI, Ällat. Közl., 1930, 


p. 93—97). 
Athene noctua indigena BREHM. (STRESEMANN, Avif. Mac., 1920, p. 216). 
Falco cherrug saceroides MENZB. (VASVÁRI, Aquila, 1931-34, p. 289-291 et 


| 298— 301). 


19. 
20. 
21. 


22. 
23. 


24. 


20. 
„26. 
27. 
28. 
29. 


30. 


31. 


Aguila nipalensis orientalis CAB. (VASVÁRI, Aguila, 1935—38, p. 662—3 et 689). 
Hieraetus fasciatus fasciatus VIEILL. (M. O. K. ( CSÖRGEY), Aquila, 1904, p. 367—8). 
Accipiter gentilis buteoides MENZB. (VASVÁRI, Aquila, 1931-34, p. 293-_4 et 
303—304). 

Accipiter badius brevipes SEV. (CsöRGEY. Aquila, 1906, p. 171—2). 
Phoenicopterus ruber antiguorum TEMM. (DEMETER, LINTIA, Aguila 1943 p. 403.). 

‘ Anser fabalis brachyrhynchus BAILL. (VASVÁRI, Aquila, 1939—42, p. 314 et 318). 
Anser indicus LATH. (VASVÁRI, Aquila, 1931-34, p. 296—7 et 306—7). 

Branta leucopsis BECHST. (CHERNEL, Brehm VI., 1904, p. 675). 

Branta ruficollis PALL. (CSRGEY, Aquila, 1915, p. 413). 

Histrionicus histrionicus histrionieus L. (KEvE, Aquila, 1943. p. 306.). 
Somateria spectabilis L. (BODNAR, Aquila, 1908, p. 231). 

Colymbus immer BRÜNN. (BODNAR, Aquila, 1908, p. 230-231). 

Colymbus adamsii Gray (NAGY, Aquila, 1916, p. 351—2. et 551—2). 


64 VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB {Aquila 


32. Streptopelia decaocto decaocto FRIV. (GRESCHIK, Kócsag, 1933, p. 54—5 et 61). 

33. Terekia cinerea GÜLD. (HORVÁTH, Aquila, 1931-34, p. 362 et 413). 

34. Phalaropus fulicarius fulicarius L. (M. O. K. — (VÖNÖCZKY—SCHENK) — Aquila, 
1905, p. 344). 

35. Xema sabini SAB. (BEZSILLA, Aquila, 1939-42, p. 449 et 479). 

36. Larus marinus L. (M. O. K. — (CsÖRGEY) -- Aquila, 1908, p. 317). 

37. Larus hyperboreus GUNN. (VASVÁRI, Aquila, 1925—26, p. 146—152). 

38. Larus glaucoides MEY. (VASVARI, Aquila, 1931—34, p. 295—6 et 305). 

39. Chlamydotis undulata macqueeni GRAY. (SÖLYMOSY, Aquila, 1929—30, p. 297 
et 327). È 


40. Alectoris g. graeca MEIS. (KEVE, Aquila, 1943, p. 306, 308.). 


a 


A 40 uj fajböl tehät az Aquila hasabjain az Intézet tisztviselöi 
vagy munkatarsai 27-et, az Intézet tisztvisel6i még 4-et mas hazai 
szaklapokban vezettek be a magyar ornithofaunaba. Külföldi kutatök 
hatot, mas hazai kutatók hármat, (ezek közül egy még igazolatlant) 
vezettek be a hazai madarak névjegyzékébe. Ebből a statisztikából 
megállapitható, hogy bár az Intézetnek tulajdonképpen a madár- 
vonulás és a madárvédelem volt a kifejezett föfeladata, mégis tisztviselő - 
kara az Intézet madármegfigyelő hálózatának közreműködésével a 
magyar madárfaunisztika terén is kimagaslóan vezető szerepet vivott 
ki magának. 

Legjelentősebb sikerei kimondottan madárvonulási kutatásaihoz 
füződnek. Nemzetközi viszonylatban valósággal mintaszerüek és példa- 
adók voltak az évi madárvonulási jelentései az adatok földolgozásának 
módszerei tekintetében. Különösen kidomboritandó az időjárás és madár- 
vonulás között való kapcsolatok tanulmányozásának az eredménye. 

Hivalkodas nélkül megällapithat6, hogy az Északamerikai Egyesült 
Államok mellett nincs olyan területe a Földkereksegnek amelynek 
madárvonulási viszonyai oly alaposan tisztázva volnának mint Magyar- 
országéi. A jobban megfigyelt magyar vonuló madarak fölvonulási 
módjai részben térképezve vannak, részben térképezhetők, a gyürüzési 
kisérletek alapján az átvonulási területek és téli szállások is sok fajra 
vonatkozólag tisztázva vannak, részben térképezve. Másutt is történtek 
ugyan idevágó kisérletek, de sehol se végződtek olyan véglegesnek 
minősithető eredményekkel, mint Magyarországon. Éppen ilyen kiemel- 
kedő mozzanat az, hogy sehol másutt még nem adtak ki madárvonulási 
prognózisokat, csak Magyarországon és pedig az Intézetnek idevágó kezde- 
ményező működése alapján. Ezzel kapcsolatban nemzetközi viszonylat- 
ban is figyelmet kelthet az a megállapításom, hogy ez a prognózis az 
északnyugati alacsony légnyomási területek jelentkezésével van szoros 
kapcsolatban. Ezeknek az északnyugaton jelentkező alacsony légnyo- 
mási területeknek — ugynevezett. , depressziók"-nak — a vonulási utjai 
arra engednek következtetni, hogy keletkezésük helye a Golfäramlat- 


ÖTVEN EV. 27 66 


1480 


_ ban kereshet6.s igy a magyar madarvonulasi kutatások a meteorológiai 
| prognézisokra vonatkozélag is olyan adalékokat nyujthatnak, amelyek 
. esetleg a hosszabb időszakra vonatkozó prognózisok kiépitésére is alkal- 
| mazhaték és hasznosak lehetnek. 
ir Ahogyan föllenditette az Intézet a kutatást a magyar ornitho- 
faunisztikäban és a madarvonulasi kutatásokban éppen olyan, sőt 
fokozottabb mertekben inditotta meg a kutatäst a magyar madärviläg 
gazdasági jelentőségének megállapitására és annak folytatásaként a 
. gyakorlati madárvédelem országos szervezésére. Ezen a téren is joggal 
hivatkozhatunk arra, hogy alig található az európai kontinensen olyan 
ország, amelyben ezek a kérdések annyira tisztázottak és szervezettek 
. volnának, mint éppen Magyarországon. Az Intézet céltudatos műkö- 
dése ezen a téren is kezdeményező és mintaszerü volt. 


Az Intézetnek ugy elméleti mint gyakorlati működésének elenged. 
hetetlen föltétele volt a megfelelő gyüjtemények létesitése s ezen a 
téren is olyan eredményeket tud fölmutatni, amelyek ugy belföldi mint 
nemzetközi viszonylatban is nagy értékeket képviselnek. Első helyen 
kell emlitenem az Intézetnek a semmiből teremtett madártani szak- 
könyvtárát, amely egyedülálló az országban és büszkesége lehetne 
. — bármely nemzetnek. Kincsei közül éppen csak emlitem az Ös NAUMANN 

egy teljes példányát, DRESSER nagy munkáját The Birds of Europe 

(SEEBOHM peldänya sok eredeti jegyzettel), The Catalogue of Birds of 

the British Museum. Legfőbb könyvtári büszkesegünk azonban a madär- 

tani folyóiratok gyüjteménye. Ennek teljes jegyzékét Dr. KEVE-KLEINER 

összeállitásában alább adom. Még csak annyit akarok a könyvtárra 
. vonatkozélag megemliteni, hogy a 109 madártani folyóirat mellett még 
500 egyéb természettudományi folyóirat, egyesületi és akadémiai ki- 
advány gyarapitja az Intézet könyvtárát, amelyben a madártani 
munkák száma kb. 900, az általános természetrajzi munkáké kb. 400, 
a segédmunkáké kb.300. Több ezer kötetes könyvtárunk nagyobb része 
majdnem tisztára madártani szakkönyvekből áll, amelyek igen nagy 
hányada az egész országban csak az Intézetben található meg. 


66 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB {Aquila > 


Az Intézet gazdag madártani folyóirat gyüjteményének szemléltetésére az 


alábbiakban adom ezeknek a folyóiratoknak a jegyzékét abban a föltevésben, hogy azt 


a külföldi szakkörök is örömmel fogadják. 


A m. kir. Madártani Intézet madártani folyóiratainak 


Gi Wa Gs tS = 


. Acta Ornithologica Musei Zoologici Polonici. Warszava. 1933—1939. 

. Alauda. Dijon. 1929—39. 

. American Museum Novitates. New York. 1921—1941. 

. Annotationes Ornithologiae Orientalis. Tokyo. 1927—1928. 

. Annual Report of the Royal Society for the Protection of Birds. London. 


— = 


jegyzéke. - 


Verzeichnis der ornithologischen Zeitschriften 
des Kgl. Ung. Ornith. Institutes. 


De CAEN USE 


- 


x 
Aare) “cn a 


1903—1938. | 


6. Annual Report of the Scottish Society for the Protection of Wild Birds, 


© DV SI 


Glasgow. 1929—1938. 


. Anzeiger der Ornithologischen Gesellschaft in Bayern. München. 1919-1941, 
. Anzeiger des Tomsker Ornith. Vereins. Tomsk. 1921, o 
. Aquila. Budapest. 1894—1942. 


Archives Suisse d’Ornith. Vide; Schweizerisches Archiv f. Ornith. 


. Ardea. Leyden. 1912—1942. 

. Auk, The. Lancaster. 1894—1941. i 
. Australian Avian Record, The. London. 1912-—1927. | 
. Avicula. Siena. 1897—1910. 

. Avicultural Magazine. London. 1928—1940. 24 
. Bateleur, The. Nairobi. 1928—1930. 

. Bayerland, Das. München. 1930—1935. Berichte d. Vogelschutzwarte Garmisch 


von HAENEL. 


. Beiträge zur Fortpflanzungsbiologie der Vögel. Berlin. 1924—1942, 

. Beizjagd, Die. Neue Folge No. 1. Bielefeld. 1925. No. 2. Münster. 1930. 
. Berajah. Halle a/S. 1905—1937. 

. Berieht der Ornith. Ringstation Tschammendorf. 1938. 

. Berichte des Vereins Schlesischer Ornithologen, Breslau. 1922—1942. 

. Bird Banding. Boston. 1930—1941. 

. Bird Banding Notes. Washington. 1920—1939. 

. Bird Lore. New York. 1902—1941. 

. Bird Notes and News. London. 1903—1938. 

. British Birds. London. 1907—1940. 

. Bulletin de la Fédération des Groupements Francais pour la Protection des Oiseaux. 


Paris. 1912—1940. 
Bulletin de la Ligue Luxembourgoise. Vide: Vogelfreund. 


. Bulletin de la Societé Ornithologique. Genève. 1865—1870. 

. Bulletin of the American Museum of Nat. Hist. New York. 1891—1940. 

. Bulletin of the British Ornithologists Club. London. 1892—1940. “ 
. Bulletin of the International Committee for Bird Protection. New York, i 


Brussels. 1927—1939. 


. Bulletin Ornithologique Romand. Neuchatel. 1932-1985. 


2 


RA STRAGE i à FA 
Aer ZT. ENST de 
at x Zar no 2 
J 
ÖTVEN EV. | \ 67 


. Cassiane. Philadelphia. 1890-1915. 

. Comparative Oologist, The. Santa Barbara. 1924. 

. Compte Rendu Congr. Ornith. Internat. 1884—1938. 

. Condor, The. Berkeley. 1900—1941. 

. Dansk Fugle. Viborg. 1920—1936. 

. Dansk Ornitologisk Forenings Tidsskrift. Kjòbenhaven. 1906-1942. 

. Deutscher Falkenorden. Grünheide. 1928—1931., Dortmund. 1937—1940. 


Deutsche Vogelwelt. Vide: Ornithologische Monatsschrift. 


. Dnevnik. Moskwa. 1901-1909. 

. Educational Leaflets of the Audubon Society. New York. 1911-1940. 
. Ertesitö — Magyar Ornithologusok Szövetsége. Budapest. 1939. 

. Falco. Halle a. d. Saale. 1905—1940. 

..Field Columbian Museum. Ornith. Series. Chicago. 1896-1916. 

45. 
. Gefiederte Welt, Die. Magdeburg, Berlin; 1883—1889., 1891—1893., 1907—1942. 
. Gerfaut, Le. Bruxelles. 1911— 1939. 

. Hornero, El. Buenos Aires. 1917—1940. 

. Ibis, The. London. 1859 —1940. 

. Jaarboekje, Verslagen en Meddelingen-Nederlandsche Ornith. Vereeniging. 


Fuglemerkingar Natttirugripasafrid i Reykjavik. 1933—1940. 


Wageningen. 1904—1911. 


. Jahresbericht der Ornith. Gesellschaft Basel. 1910—1941. 
. Jahresbericht der staatlich anerkannten Versuchs und Musterstation für Wogel- 


schutz. Seebach. 1909—1937. 


. Jahresbericht der Vereinigung für Vogel und Naturschutz der Zweigberingungs- 


stelle Untermain. Frankfurt a/M. 1925—1941. 


. Jahresbericht des Bundes für Vogelschutz. Stuttgart. 1914—-1934. 

. Jahresbericht der Vogelschutzwarte Frankfurt a/M. 1939. 

. Journal für Ornithologie. Berlin. 1853—-1942. 

. Journal of the Comparative Oologist. Santa Barbara. 1919—1922. 

. Journal of the South African Ornithologist Union. Pretoria. 1905-—1916. 
. Journal of the Wild Bird Investigation Society. London. 1919-1921. 

. Kócsag. Budapest. 1928—-1938. 

. Komitet po Zapovednikom pri Prezidiume Vesik. Moskwa. 1936—1939. 


Kiadványok --- Editionen: Trudi Altaiskago Gossud. — Trudi Astrahanskago 
Gossud. — Trudi Naurzumskago Gossudarstvenogo  Zapovednika, Cantralnoje 
Vjuro Koltschevanija. 


2. Limosa. Kampen. 1911--1942. 

. Messager Ornithologique. Moskwa. 1913-1914. 

. Mitteilungen des Vereins sächsischer Ornithologen. Dresden. 1922—1938. 
. Mitteilungen über die Vogelwelt. Stuttgart. 1901-1938. 

. Naturschutz. Berlin, 1920-1940. 

. Naumannia. Leipzig. 18511858. 

. Norsk Ornitologisk Tidsskrift. Stavanger. 1920—1934. 

. Nos Oiseaux. Neuchatel. 1919-1942. 

. Nostri® Uccelli. Lugano. 1933 
. L'Oiseau et la Revue Française d’Ornithologie. Paris 1922—1940. 
. Oologists Record, The. London. 1921-1939. 

. Ornis. 1885-1910. | 

. Ornis Fennica. Helsinki. 1924—1942. 

. Ornitholog. Prerov. 1934—1939. 


. 


1941. 


or 


= 
1 © 


00 00 © wo st I I «I 
WV = © O © 


100. 
101. 


102. 
103. 
104. 
105. 
106. 
107. 
108. 
109. 


VONOCZKY SCHENK JAKAB [Aquiia 


. Ornithogie et Aviculture. Moskwa. 1910, 1913. év 
. Ornithologische Beobachter, Der. L’Ornithologiste. Bern. 1902—1942. " 
. Ornithologische Monatsberichte. Berlin. 1893—1942. 

. Ornithologische Monatsschrift. 1876—1942. 

. Ornithologische Rundschau. Mainz. 1905—1907. 

. Ornithologisches Centralblatt. Leipzig. 1876—1882. 

. Ornithologisches Jahrbuch. Hallein. 1890-1918. 

. Ornithologist, The. London. 1896—1897. 

84. 
. Report on Cooperative Quail Investigation. Washington. 1924—1926. 
. Revue Francaise d’Ornithologie, Paris. 1910—1928. 

87. Rhea. Leipzig. 1846-1849. 

. Richerche di Zoologia Applicata alla Caccia, Bologna. 1930—1940. 

. Rivista Italiana di Ornitologia. Milano. 1911—1942. 

. Schwalbe, Die. Mitteilungen d. Ornith. Vereins in Wien. 1876—1913., 
. Schweizerisches Archiv für Ornithologie. Bern. 1936—1941. 

. South Australian Ornithologist, The. Adelaide. 1914—1939. 

. Stray Feathers. Calcutta. 1873—1899. 

. Sudetendeutscher Naturschutz. Liboch. 1927—1931. 

. Sylvia. Praha. 1936—1942. 

. Tori. Tokyo. 1915—1940. 

. Uragus. Tomsk. 1927—1928. 
. Verhandlungen der Ornithologischen Gesellschaft in Bayern. München. 1897—1940. 
9. Verslagen en Bijdragen Nederlandsche Vereeniging tot Bescherming van Vogels. © 


Rassegna Faunistica. Roma. 1934—1937. 


Amsterdam. 1901—1936. 4 
Verslagen en Mededeelingen van den Plantenziektenkundigen Dienst. Wageningen 
1932—1941. Madärjelölesi rész. — Abteilung für Vogelberingung. | 
Vogelfreund, Der. — Bulletin de la Ligue Luxembourgoise pour la Protection des 
Oiseaux Utiles. Esch-Alzette 1921-—1942. 

Vogelliebhaber, Der. 1926—1927. 

Vogelring, Der. Bad Ems. 1930—1941. 

Vogelzug, Der. Berlin. 1930—1942. 

Vögel ferner Länder. Hannover. 1927. 

Wilson Bulletin, The. Ann Arbor. 1894—1940. 

Zeitschrift für die gesammte Ornithologie. Budapest. 1884—1888. 

Zeitschrift für Oologie. Berlin. 1891—1919. 

Zeitschrift für Ornithologie und Geflügelzucht. Stettin. 1882—1910. 


A könyvtár megteremtése. mellett megkezdődött az Intézet madar- 


gyüjteményének a megszervezése kimondottan azzal a "törekvéssel, 
hogy csak hazai madarakat foglaljon magában, vagy legfeljebb a hazai 
fajok pontos rendszertani helyzetének meghatározásához szükséges 
palacarktikus fajokat. az exóták teljes mellőzésével. A gyüjtemény fej- 
lődése különböző adományozások révén csakhamar megindult. Alapját 
tulajdonképpen azok a madarak alkották, amelyeket az Intézet az 
ujonnan jelentkező megfigyelőitől kért a bejelentett madárvonulási 
adatok ellenőrzése céljából annak megállapítására — vajjon a meg- 
figyelő tényleg ismeri-e azokat a fajokat. amelyek a-vonulási jelen- 


jén ht és 


ER oe 
RE è 
née sző 


PES RNA ES 69 


.  tésében előfordulnak ? Magam se voltam mentes ilyen bizonyitó példány 
beküldésének kötelezettsége alól. Amikor 1896. április 2-dikän a M. O.. 


K.-hoz intézett első levelem alkalmából előfizettem az Aguila-ra és 


. . vonulási adatokat közöltem, utána fölszólitást kaptam, hogy küldjek 


be egy Limosa példányt, hogy eloszlassam a fölmerült kétségeket, 


| vajjon valóban ismerem-e a Limosa-t. Be is vittem személyesen a 


so n 


példanyt. de mar elözöleg tojasokat is küldtem s igy igazoltam a 
madärvonuläsi jelentesemben foglalt Limosa-adatot. De nemesak ilyen 
szerény küldemenyekböl keletkezett az Intézet későbbi nagyszabäsu 
madárgyüjteménye. CSÖRGEY TITUS és öccse állandóan hozták az Intézet- 


. nek a Fertőről származó madárpéldányokat, GAAL GASZTON a balatoni 


gyüjtése " eredményeit s mint a kezdet egyik legnagyobb adománya 
KosTKA LÁSZLÓ 31 darabból álló gyüjteménye szerepel a leltárban 
1896 junius 1-jei dátummal. 

A gyüjtemény fejlesztésére nemcsak a bejelentett madárvonulási 
adatok ellenőrzése céljából volt szükség, hanem a madárvonulási kutatás- 
nak ís tudomást kellett venni arról, hogy a rendszertani vizsgálatok 
fejlődése folyamán szükséges volt annak megállapitása, hogy valamely 
vonulási területen az eddig egységesnek tartott törzsfajtól elválasztott 
alfajok vagy fajták közül melyik fordul, illetőleg melyik fordulhat elő. 
Már ez a szempont is mulhatatlanul szükségessé tette az Intézet madár- 
gyüjteményének állandó fejlesztését, amelyet céltudatosan és rendszere- 
sen keresztülvitt gyüjtések mellett nagyszabásu adományozások is 
fejlesztettek oda, hogy manapság már teljesen egyenrangu társa a leg- 
jelentősebb hazai madárgyüjteményeknek. Különösen jelentős érték- 
gyarapodást jelentettek HERMAN OTTÓ, majd CHERNEL ISTVÁN gyüjte- 
ményeinek az Intézetnek való ajandekozäsai. Jelenleg 1200 felällitott 
madár mellett még 6000 madárbőr alkotja az Intézet rendszertani 
madárgyüjteményeinek állományát. 

Kiválóan értékes gyarapodást jelentett az Intézet madárgyüjte- 
ménye számára CERVA FRIGYES pelyhes madárfiókákat tartalmazó 
egyedülálló gyüjteménye, melyről végrendeletileg ugy -intézkedett, 
hogy csakis akkor adható külföldi kézre, ha a Madártani Intézet nem 
volna abban a helyzetben, hogy azt a magyar madártani kutatás számára 
megszerezhesse és megőrizhesse. Minden nehézség ellenére is megszerez- 
tük, bár utólagosan bevallhatom, hogy formai okokból kifolyólag nagyon 
közel állottam a fegyelmi vizsgálathoz s ez a gyüjtemény jelenleg is 
egyik büszkesége az Intézetnek. A gyüjteményben csak hazai fajok fiókái 
vannak képviselve. 

Az Intézet gyüjteménye kezdettől fogva két irányban fejlődött. 
Az egyik szolgálta a nagyközönség igényeit, amely. minél szebben és 
művésziesebben preparált madarakat akart látni az Intézetben való 


70 VONOCZKY SCHENK JAKAB [Aquita 


látogatása alkalmával s ebben a törekvesünkben máig is utélérhetetlen 
tökéletességben pompáznak mint látványos példányok CSÖRGEY TITUS 
klasszikus preparátumai mellett BOROSKAY JÁNOS csodálatos gondos- 
säggal és művészettel készített apró madár példányai és SCHENK 
HENRIK nagy élethüséggel készült vizimadarai különösen vadrécét. 

Az Intézet madárgyüjteményének második része az ugynevezett bőr- 
gyüjtemény, amely jól záró szekrényekben van elhelyezve, hogy a 
muzeális pusztitó rovarok ellen a lehetőségig védelemben részesüljön. 
Természetes dolog, hogy a gyüjteménynek a rovarkárok ellen való — 
megóvása állandó gondunk. 

A madárgyüjtemény mellett az Intézet nagy sulyt helyezett a tojás- 
gyüjtemény létesitésére és fejlesztésére is. Ez a törekvése is egyenes 
folyománya volt a madárvonulási kutatásoknak, mert hiszen nagyon 
fontos tényező valamely madárfaj vonulási viszonyainak kutatásában 
és helyes megvilagitasaban, hogy az illető faj fészkelő madär-e az 
illető területen és hogy milyen irányu földrajzi és vertikális tago- 
zódásban helyezkedik el. Az Intézetnek tervszerüen és nagy arányban, 
tekintélyes részében a magam részéről fejlesztett gyüjteménye mellett 
különösen értékes HERMAN OTTÓ-nak CERVA FRIGYES által rendezett és 
saját nagyértékü gyüjtéseivel jelentékenyen kibővitett hazai madarak 
tojásainak gyüjteménye, továbbá BAU SÁNDOR palaearktikus madar- . 
tojás gyüjteménye, melyet az Intézet összehasonlitó anyagként szerzett 
meg annakidején a kiváló madártojásgyüjtőtől. 

Intézetünknek ez a gyüjteménye is méltó társa a legjelentősebb 
hazai köz- és magángyüjteményeknek. Tartalmaz kb. 7.500 tojáspéldányt 
s több olyan fajt, amely csak Intézetünkben található. mint pl. a rövid- 
ujju pacsirta. 

A tojásgyüjteménnyel párhuzamosan alakult meg a fészekgyüjte- 
mény, amely ERTL GuszTAv 1897. évi 28 darabból álló adomanyanak 
köszönheti létesülését. Ez a gyüjtemény habár bizonyos értelemben 
faunisztikiai jelentősége is van, elsősorban az Intézetet látogató nagy- 
közönség és különösen a tanuló ifjuság és tanárkisérőinek okulására 
szolgál. 

Az Intézet a hozzá beszolgáltatott madártani anyagot azonban 
nemcsak a szemléltető fölállított madarak és az összehasonlító vizsgá- 
latokat szolgáló bőrgyüjtemény gyarapitására használja föl, hanem a 
beküldött: madarakat minden egyéb tekintetben is vizsgálati, illetve 
tanulmányi anyagnak tekinti. Még a preparálás előtt megmérik minden 
beérkező madárnak a sulyát, följegyzik méreteit. a belső részek, különösen 
a nemi szervek állapotát és méreteit s igy olyan tudományos napló- 
anyagra teszünk szert, amely későbbi összehasonlító és összefoglaló 
tanulmányokhoz értékes adalékokat szolgáltat. 


ÖTVEN ÉV. : 71 


Minden beküldött madárnak a begy- és gyomortartalma természe- 
tesen gondos kezelés után belekerül az Intézet nagyszabásu és világ- 
viszonylatban is előkelő helyzettel biró madárgyomortartalom gyüjte- 
ményébe. A gyüjtemény alapját CHERNEL ISTVÁN vetette meg 1897. 
március havában érkezett 159 darabot számláló első küldeményével, 
amelyet hamarosan ujabbak is követtek. Az Intézet a további gyüj- 
téssel elsősorban a preparátorok közreműködését vette igénybe, akik 
a hozzájuk beküldött madarak begy- és gyomortartalmaival gyara- 
pitottäk a gyüjetményt. Ezen a téren különösen HEGYMEGHY DEzső 
és SCHENK HENRIK fejtettek ki nagy buzgalmat. Az Intézet ilymódon 
jelentős vizsgálati anyaghoz jutott anélkül, hogy külön erre a célra 
madáréletet kellett volna föláldozni. Ugyancsak madárélet föláldozása 
nélkül szerzett igen gazdag vizsgálati anyagot a köpetek gyüjtésével. 
Igen jelentős bagolyköpet anyagunk van CHERNEL ISTVÁN gyüjtéséből. 
Gólyaköpet anyagunk, melyet országos gólyagyürüzéseim alkalmával 
sikerült egybegyüjteni, valószinüleg szintén egyedülálló az egész vilá- 
gon. Ugyan csak egyedülálló az a gémfiókáktól származó ökrendési vizs- 
gálati anyaga, melyet WARGA KÁLMÁN szerzett többévi kisbalatoni 
gémjelölései alkalmával. Még ezek mellett is külön ki kell emelni azt a 
páratlanul értékes lángbagolyköpetgyüjteményt, melyet VASVÁRI MIKLÓS 
a különféle lángbagoly fajták egész elterjedési területéről szervezett 
meg. | 
Az Intezetnek ez a gondosan kezelt nagyertekü madärgyomor- 
tartalom gyüjteménye 32.000 darabból all, tehát vilagviszonylatban 
az északamerikai Biological Survey hasonló gyüjteménye mellett a 
második helyet foglalja el. Ehhez járul még gazdag köpet és ökrendezés 
. gyüjteménye. Mindez a gyüjtemény állandóan nagy arányban fejlődik, 
mint a magyar madárvilág gazdasági jelentőségének tudományos meg- 
állapitására szolgáló nélkülözhetetlen anyag. 

Mint segédeszközök ennek a vizsgálati anyagnak a földolgozásához 
az Intézet rendelkezik kisebbméretü rovargyüjtemennyel, melyet 
PUNGUR GYULA ajándékozott 1906-ban és magmintagyüjteménnyel, 
amelynek az alapját GRESCHIK JENŐ vetette meg ugyancsak 1906-ban. 
Kibővült 1936-ban a Földmivelésügyi Minisztérium gyommaggyüjtemé- 
nyével. | 

Vilagviszonylatban szintén elsörendüen jelentös az Intézet csont- 
tani-oszteologiai gyüjtemenye, amelynek az alapjàt 1897-ben LENDL 


. ADOLF és SZALAY LAJOS ELEMÉR vetették meg. Érdekes visszaemlékezés, 


hogy az első példányok közé tartozott az 1899-ben az Intézetbe került 
Anser neglectus példányok 3 mellesontja. Eleinte lassu ütemben 
fejlődött, majd LAMBRECHT KÁLMÁN hatalmas arányokban vitte tovább 
"a fejlődés utján. ugy hogy jelenleg a világ egyik legnagyobb madár- 


72 VONOCZK¥ SCHENK JAKAB 


oszteologiai gyüjteménye, amelynek szerény arányokban való gyara- 
pitása tovább folyik. 

Ha nem is kisebb jelentőségü, de tisztán az Intézet belső Rae 
latara szolgáló gyüjtemények közül még megemlitendök a festmény-, 
rajz- és fenykepgyüjtemenyek. Eredeti madarfestményeink valósággal 
látványosságok, amelyek minden érdeklődő látogatónak felejthetetlen 


emlékei. Javareszük DR. CsORGEY TITUS remek eredeti alkotása, amelye- 


ket az Intézetre hagyományozott. A fényképek között sok a természeti 
emlék vonatkozásu, amelyek valamikor becses adalékai lesznek a magyar 
madártörténetirásnak. "a 

A magyar madarvédelmi propaganda szolgälataban all az Imtezet 
szines diapozitiv gyüjteménye, amely mint vändorgyüjtemény teljesiti 
rendeltetését az országos madárvédelem terjesztéséhez és megszervezé- 
séhez szolgáló madárvédelmi előadásokhoz, mint szemléltető anyag. 

A magyar madártan történetirásának adalékaiként az Intézet őrzi 


PETÉNYI SALAMON JANOs levelezését, ZEYK MIKLÓS sok kéziratát, BUDA . 


ELEK és ÁDÁM, valamint KNÖPFLER gyüjtemenyjegyzeket, HERMAN OTTÓ, 
CHERNEL ISTVÁN és MADARÁSZ GYULA terjedelmes kulturtörténeti értékü 
levelezését és számos egyéb idevágó értékes anyagot az irattárában. 
Mint teljesen egyedülállót megemlitem az Intézet vonulási adat és fau- 
nisztikai adatgyüjteményét, amely bár csak 1910-ig teljes és rendezett, 
de igy is tömérdek munkamegtakaritást és biztos kiindulást jelent-ez 
az adatgyüjtemény. A népies madárnevek helyes értelmezése céljából 
az Intézet népies madárnévgyüjteményt is létesitett HERMAN OTTO, 
CHERNEL ISTVÁN -és PUNGUR GYULA gyüjtéseinek az Intézetre való 
hagyományozása alapján. Ezt a gyüjteményt folytatólagosan kiegészi- 
tette WARGA KÁLMÁN. 

Az Intézetnek a fent részletezett gyüjtéményeiben olyan tudomá- 
nyos felszerelése van, amely a hazai madártan ugyszólván vala- 
mennyi kérdésének mivelésére alapos kiindulási lehetőséget nyujt, 
egyuttal azonban az egyetemes madártan sok kérdésének vizsgálatára 
is módot adhat. 


Az 50 éves beszámoló végére hagytam az ugy ancsak 50. éves 
AquıLa-röl, az Intézetnek a szemefenyeröl és sok becses kincse közül 
a legértékesebbrol való megemlékezést. A Magyar Ornithologiai Köz- 
pont megalakulása után mar 1894. évi julius hó 1-én röppent 
ki az alig hogy megrakott fészekből az első sasfiók az Aguila első év- 
folyamának 1. és 2. füzete, hogy hirdesse ugy idehaza, mint az öt világ- 
részben a magyar madártan megujhodását, a biztató sokat igérő jövőt, 
amelyet aztán be is váltott, ugy, hogy az Intézettel együttesen ünne- 
pelheti meg fennállásának 50-ik évfordulóját. 


Late? Loe 0 AA 
AT cs ee deo ee 


er es 


Sy _« 


al eee TL LE 


32747 COPVEN: Besen . 73 


Nagy biiszkeséggel hivatkozhatunk ebböl az alkalomböl arra, hogy: 
evfolyamszam tekintetében az Aquila a világ madártani folyéiratai 


között a 8-ik helyen all. 


.. A legtöbb évfolyammal biró madártani folyóirat a Journal für 
Ornithologie, mely 1853-ban indult meg, ezt követi a „The Ibis", amely- 
nek első évfolyama 1859-ben jelent meg. Ezután következik a Gefiederte 
Welt 1872-ben, az amerikai The Auk 1876-ban. az Ornithologische 
Monatschrift szintén 1876-ban, majd a Bulletin of the British Orni- 
thologist Club 1892-ben, végül az Ornithologische Monatsberichte 
1893-ban. Mindezek a madártani folyóiratok mind a mai napig rend- 
szeresen megjelennek s igy az Aguila, mint a magyarság madártani 
folyóirata a nemzetek sorában a német, angol és amerikai folyóiratok 
után évfolyamszám szerint tulajdonképen a negyedik helyen áll világ- 
viszonylatban. i 

Amikor ünnepelünk, talan nem lehet megszölni bennünket, hogyha 
hivatkozunk a Magyar Madärtani Intezetnek arra a kimagaslö telje- 
sitményére, hogy a három legnagyobb nyugati kulturnemzet után, 
mint negyedik mindjárt a magyar következik madártani folyóiratának 
évfolyamszama tekintetében. 

A kötelező tárgyilagosság szemmeltartásával ném szabad elhallgatni, 
hogy az Aguila megjelenésében néha zökkenők jelentkeztek, különösen 
a világháborut követő gazdasági leromlás miatt, ugy hogy az Aquila 
nem. tudott rendszeresen minden évben megjelenni, hanem kényte- 
lenek- voltunk közben több évfolyamot is egy kötetbe foglalni. Hogy 
ez a jelenség nem volt következménye az Intézet működésében be- 


állott hanyatlásnak, annak bizonyitéka az a tény, hogy ezek az 


összefoglalt kötetek olyan tartalmasak és térfogatuak voltak, hogy 
bőségesen kipótolták az elmaradt évfolyamokat. 

Az Aguila pályafutása általában párhuzamosan haladt az Intézet 
fejlődésével: az Intézet mindenkori sorsa visszatükröződött az Aguila 
hasábjain is. Már az első évfolyam erőteljes lendülettel indult, amelyre 
a belföld mellett a nemzetközi madártani kutatás minden szakköre 
élénken felfigyelt. Az Intézet folytonos lendületes fejlődésével párhu- 
zamosan az Aguila is folyton nagyobbodó terjedelemben jelent meg 
s 1913-ban 73 kvart iven elérte rekordterjedelmét. HERMAN OTTÓ 
halála évében, 1914-ben, amikor mint 1905 óta helyettes szer- 
kesztője katonai szolgálatom miatt kikapesolödtam az Intézetben 
addig elfoglalt tevékenységemből, már jóval szerényebb terjedelemben 
jelent meg,-de még mindig a régi nemes kvartformátumban. A követ- 


kező az 1915. évi kötet már uj — oktáv formátumban — látott nap- 
világot. Lett volna mód rá, hogy visszaällitsuk az eredeti — HERMAN 
OTTÓ által kreált — formátumot; de visszariadtunk attól, hogy ujabb 


74 VONÜOZEY SCHENK JAKAB [Aquila 


formatumvaltozassal még jobban megbontsuk az Aquila következő és 
egyelore biztositottnak latszott sorozatanak kiils6 képét. Ebben a meg- 
változott, illetőleg utólag meg nem változtatott formatumban bocsátjuk 
utjára az ötvenedik jubiláris évfolyamot is, elfeledjük azt, hogy HERMAN 
OTTÓ más formátumban inditotta utjára ötven évvel ezelőtt ezt a folyó- 
iratot. A formátumot nem, de a hagyományokat töretlenül IBEBI: 
tottuk és azokhoz töretlenül ragaszkodunk a jövöben is. 

A statisztikai adatok rövid összefoglalása a következő: Szerkesztő 
1894-től 1914-ig HERMAN OTTO, az alapitó, 1915-ben átmenetileg 
CSÖRGEY Tirus, 1916-tól 1921-ig CHERNEL ISTVÁN, 1922-től 1934-ig 
CSÖRGEY TITUS 1935-től fogva magam látom el a szerkesztői teendőket. 
Az Aquila tudományos nomenklaturája 1894-től 1898-ig FRIVALDSZKY 
JAnos 1894-ben megjelent Aves Hungariae cimü művének névadását 
követte, 1899-től 1918-ig a ,,Nomenclator Avium Regni Hungariae"-t, 
majd 1919-től 1938-ig CHERNEL ISTVÁN nomenklaturáját, amélyet az 
Aguila 1918. évi kötetének mellékletében állapított meg az Intézet és 
ezzel az Aquila számára. 1938-t6l kezdve az Aquila 1935/38. kötetében 
általam megállapított és közreadott nomenklatura kötelező az Aquila 
és az Intézet mindennemü kiadványában. 

Ezzel eljutottam beszámolóm befejezéséhez. Arra törekedtem, hogy 
teljes tárgyilagossággal a „suum cuique“ elv legmesszebbmenő érvé- 
nyesitésével ismertessem az Intézet történeti fejlődésmenetét, a jelentős 
kiemelkedő események mellett a szürke hétköznapokat is belevonva. 
Minden intézmény fejlődése elsősorban a fejlődést irányitó személyektől 
függ s igy csak természetes dolog, hogy miként HERMAN OTTÓ nevével 
kezdődött ez a beszámoló, azonképpen az ő nevével végződik is. Olyan 
szilárd alapot teremtett az Intézetnek, hogy az általa nevelt utódok 


csakis ezen az alapon fejleszthették azt tovább és adhatják át a követ- 


kező nemzedéknek, mint drága, de egyuttal sulyos kötelezettséget 
jelentő örökséget, hogy továbbra is az alapitó által kijelölt uton a lelke- 
sedésnek ugyanazzal a tiszta lángjával szolgálja a magyar madártani 
tudományt hazai és egyetemes viszonylatban egyaránt. Maradjon meg 
az Intézet továbbra is a magyar madártani kutatás eszményi fellegvára, 
amelyhez nem tudnak felérni a tulzott vagy tisztára egyéni érvényesülés 
zavaros hullámai s akkor nem lehet kétséges az Intézet további jövője. 
Nyilegyenes pálya mutatja a jövendő utat: az eddigi hagyományok 
tiszteletben tartásával az eddigi kutatási területek további mivelése 
és kiépitése mellett a tudomány fejlődésével fölmerülő uj kutatási 
ágazatokba való belekapcsolódás. Megvan minden remény és biztositék 
arra, hogy erről az utról az arra hivatott nemzedék nem fog letérni. 
Budapest, 1943. december 31. 


ENT y 


Fall 2 


4 


À 


si 
DE a 


si. 


75 


Fiinfzig Jahre. 


Riickblick auf die 50 jährige Vergangenheit des Königlich Ungarischen 
Ornithologischen Institutes. 


Von JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Eine Schicksalsfügung ermöglichte es, dass über die 50-jährige Ver- 
gangenheit des als Ungarische Ornithologische Centrale ins Leben 
gerufenen Königlich Ungarischen Ornithologischen Institutes, über dessen 
Entstehung und leuchtenden Aufschwung und geschichtlichen Werde- 
gang in meiner Person ein Mitglied der alten Gründergarde berichten darf. 
welches sozusagen von der Gründung an als interner Mitarbeiter diesen 
Werdegang nicht nur aus nächster Nähe beobachten konnte, sondern 
an dessen Gestaltung lange Zeit hindurch richtunggebend beteiligt war. 
Vielleicht könnte ein Fernstehender über diesen geschichtlichen Ent- 
wicklungsverlauf ein objektiveres Bild entwerfen. andererseits aber 
vermag jemand. der das ganze Geschehen in allen’ seinen Phasen 
persönlich miterleben durfte. trotz eventueller Voreingenommenheit 
sicher eine treuere und unmittelbarere Schilderung geben. Ganz besonders 
gilt dies für den vorliegenden Fall. Handelt es sich doch hier um 
eine Institution, die sowohl für die Gründer, als auch für die nach- 
folgenden Generationen jederzeit eine wahre Herzensangelegenheit war. 
Alle betrachteten ihre Arbeit im Interesse des Institutes niemals als 
blosse Amtstätigkeit. sondern jederzeit als Berufung. 

Dieses Gefühl des Berufenseins. das alle Mitglieder des Institutes 
— interne und externe 


zum bereitwilligen Einsatz ihrer besten 
Fähigkeiten und Kräfte anspornte. war eine natürliche Folge jener 
unwiderstehlichen Geisteskraft. mit welcher der Gründer des Institutes. 
OTTO HERMAN. die Atmosphäre der Anstalt erfüllt hatte. Sie durch- 
dringt seither als wertvollstes Erbe die alte, wie auch die jüngere 
Generation. Auch heute kennen wir kein höheres Lebensziel, als selbst- 
aufopfernden Diehst im Interesse des Institutes und seiner Zeitschrift. 

Diese Inspirationskraft OTTO HERMAN-s wirkte aber nicht nur im 
internen Leben des Institutes so wunderbar befruchtend und anregend. 
sondern auch nach aussen im ganzen Lande und selbst im Ausland. 
Jedermann schloss sich mit Begeisterung und Hingabe der neuen Insti- 


76 JAKOB VONUOZKY SCHENK [Aquila 
tution an. Trotz der nun dazwischenliegenden 50 Jahre und vermin- 
derter seelischer Spannkraft ist in mir auch heute noch jene spontane 
Begeisterung und tiefe Freude lebendig, die mich bei der Nachricht 
von der Gründung der „Zentrale“ und ihres Organes, der „Aquila“ 
erfüllte. Dieselbe grenzenlose Freude und Begeisterung sprach auch 
aus den vielen persönlichen Äusserungen und Briefen, welche die Bei- 
trittserklärung zum Institute enthielten. 

Aber nicht nur in Begrüssungsworten kam die Bereitschaft zur 
Unterstützung der neuen Institution zum Ausdruck, sondern ‘auch in 
Taten. Die Ungarische Akademie der Wissenschaften wotierte zur 
Deckung der Gründungskosten ein für allemal den Betrag von 500 
tulden. während die Naturwissenschaftliche Gesellschaft einen Jahres- 
beitrag von 500 Gulden flüssig machte, als Bezugsgebühr für eine 
bestimmte Anzahl von Aquila-Exemplären. 

Dazu kam noch, dass die äusseren Umstände für die Gründade 
des Institutes die denkbar günstigsten waren. Man könnte fast sagen, dass 
die Anhäufung und Verkettung der verschiedensten glücklichen Umstände 
das Institut geradezu zwangsläufig ins Leben gerufen habe. Sowohl 
die Behörden, bei denen die Entscheidung lag, als auch die zukünftigen 
Leiter und Mitarbeiter, nicht zu vergessen die massgebenden wissen- 
schaftlichen Kreise des Auslandes, von deren Stellungnahme viel 
abhing, — sie alle standen noch unter dem Eindruck des in Budapest 
stattgefundenen II. Internationalen Ornithologenkongresses, von dem 
noch im Jahre 1934 der Vorsitzende des in Oxford tagenden VIII. 
Internationalen Ornithologenkongresses DR. ERWIN STRESEMANN, eine 
führende Persönlichkeit der heutigen ornithologischen Forschung, 
schrieb ‚ein Kongress... der im Zeichen... wissenschaftlicher An- 
regungen der verschiedensten Art stand und allen künftigen Kongressen 
als Vorbild gedient hat. So war denn dieser Kongress aufs glänzendste 
gelungen. Von ihm leitet sich der rasche Aufstieg der ungarischen 
Ornithologie her... HERMAN verstand es 1893 die Errichtung UOC 
durchzusetzen, jenes in seiner Art noch heute einzig dastehenden 
staatlichen ornith. Institutes, dessen Zeitschrift ..Aquila“ rasch zum 
grösstem Ansehen gelangt ist“. (Proceedings of the VIII.-th Int. 
Ornith. Congress Oxford 1934. Oxford 1938 p. 11. 12.) Zu den glück- 
lichen Umständen gehörte ferner. dass OTTO HERMAN gerade auf dem 
Höhepunkt seiner gewaltigen Geisteskraft zum Leiter der Centrale 
berufen wurde, und dass gleichzeitig das unerforsèhliche Schicksal 
im Ungarlande eine solche Anzahl von talentierten und als Auto- 
didakten hervorragend geschulter und nicht minder begeisterter 
Ornithologenn hervorbrachte, wie nie zuvor, oder nachher. Mit diesem 
Führer und mit einer solchen Garde konnte der Erfolg nicht zweifelhaft 


1943) °° FONFZIG JAHRE. — 77 


sein. Der erste, der seinen Beitritt telegraphisch anmeldete, war STEFAN 
v. CHERNEL. | à | 
Auch die allgemeine Lage des Landes war bei der Gründung des 
Institutes die denkbar günstigste. Mitten im tiefsten Frieden, ohne jede 
Aussicht auf aussenpolitische Verwicklungen irgendwelcher Art trat das 
Institut ins Leben ; innerpolitische Spannungen gab es auch nicht; im 
Gegenteil: die Nation rüstete zur Feier ihres tausendjährigen Bestandes. 
Es herrschte also eine Atmosphäre, wie sie nicht günstiger hätte sein 
können. Damals galt dies alles als selbstverständlich, aber vom Gesichst- 
felde des heutigen Zeitgeschehens betrachtet müssen wir jene Zeit 
als wahrhaft „goldenes Zeitalter“ ansehen. Damals konnte man sich 
abends sorgenlos zur Ruhe begeben, um am nächsten Tag die unter- 
brochene Arbeit wieder aufzunehmen ; heute trägt man das quälende 
*efühl im Herzen, ob wohl morgen die während 50 langer Jahre 
mit soviel Hingabe. Begeisterung und Opfern gesammelten wissen- 


Unter diesem Gesichtspunkt müssen wir sagen, dass die Ungunst 
der Verhältnisse im Jubiläumsjahr ebenso gross ist, wie das Geschick 
freundlich war, das über dem Gründungsjahr waltete. Wir wollen aber 
fest hoffen, dass es gelingen wird, diese allen Kulturwerten so feind- 
liche Zeit zu überstehen, und dass die Menschheit in nicht zu ferner 
Zukunft aus dem jetzigen Kriegswahn, aus dem sinnlosen, alles ver- 
gessenden Hass wieder erwachen und den Weg finden wird zur 
Rettung und weiteren Pflege ihrer wertvollsten Güter. 

Von anderem Gesichtspunkte betrachtet ergibt aber der Vergleich 
der heutigen Lage des Institutes mit jener des Gründungsjahres einen 
erfreulichen und grosszügigen Entwickelungsgang. Das Institut begann 
sein Arbeit ohne Sammlungen; ohne Bibliothek und ohne anderes wissen- 
schaftliches Rüstzeug — sozusagen nur in wissenschaftlicher Kampf- 
bereitschaft, aber mit grenzenloser Begeisterung. Nur zwei Kanzleiräume 
standen zur Verfügung. Der Direktor und sein Assistent repräsentierten 

. anfangs den wissenschaftlichen und administrativen Status, während 
ein Diener das subalterne Personal vertrat. Heute stehen dem Institut 
10 glänzend eingerichtete Säle zur Verfügung (Arbeits-, Museums- 
und Bibliothekràume): das Personal besteht aus 7 Fachmännern 
(I Oberdirektor, 1 Direktor, 3 Oberadjunkten, 1 Assistent, 1 Hilskraft), 
ferner einem technischen Unteroffizier und einer Aufräumerin. Ein 
gewaltiger Fortschritt, auf den das Institut ‘mit Recht stolz sein 
kann, und der nur durch die verständnisvolle Unterstützung seitens 
der überstehenden Behörde möglich war — eine Unterstützung, 
die ihrerseits ‘wieder ein erfolgreiches: Wirken zur Voraussetzung 
hatte. — Mr eet N a LI Be iv ho È i 


78 JAROB VONOCZKY SCHENK [Aquila 


Schon die Tatsache allein. dass zur Pflege der Vogelkunde ein 
eigenes Institut ins Leben gerufen werden konnte. beweist das 
hohe Kulturniveau des damaligen Königreiches Ungarn. Selbst heute, 
nach genau 50 Jahren. gibt es ein Ornithologisches Institut dieser 
Art immer noch nur in Ungarn allein. 


In der heutigen Notzeit. die so viele Familien überall im ganzen 
Lande in tiefe Trauer versetzt hat, ist eine stille Feier geboten. So sehr 
wir uns auch über das 50 jährige Jubiläum freuen, so sehr wir diesen 
Tag als einen Festtag der ganzen ungarischen Kultur betrachten, so 
sehr wir es als unsere Pflicht empfinden, das Andenken der ruhm- 
reichen Vorgänger hochzuhalten und zu ehren, so müssen wir doch den 
Rahmen unserer Feier eng halten und uns darauf beschränken, in den 
uns gesteckten Grenzen den geschichtlichen Entwicklungsverlauf des 
Institutes fest zu legen. 

Trotzdem kann ich es nicht unterlassen, meinem tiefsten Schmerz 
darüber Ausdruck zu verleih, dass die stürmischen, gefahrvollen Zeiten 
es uns nicht gestatten, die Beobachter, Mitarbeiter und Freunde unseres 
Institutes zu brüderlicher Feier zusammenzurufen. Sie alle haben unsere 
im Interesse der ungarischen Ornithologie geleistete Arbeit stets mit 
selbstlosem, aufopfernden Verständnisse unterstützt. 

Ebenso schmerzlich ist es. dass wir nur einen Teil unserer aus- 
ländischen Freunde von unserer Feier verständigen können. Von den 
meisten trennt uns das stürmische Kriegsgeschehen. Mit Hoch- 
achtung und Liebe gedenken wir an diesem Festtage ihrer aller. Wir 
erinnern uns in Rührung und Dankbarkeit auch der Zeiten nach Been- 
digung des vorigen Weltkrieges, als sich die Freunde und auch die 
gewesenen Feinde mit der gleichen Achtung und Liebe unseres Insti- 
tutes annahmen. Hoffen wir. dass nach Beendigung dieses grossen 
Weltenbrandes unsere Arbeit im Interesse der gesamten ornitholo- 
gischen Wissenschaft wieder in der früheren Eintracht fortgesetzt werden 
könne ! 


Laut dem damaligen Registrierbuche des Institutes buchte, am 
4 Dez. 1893 OTTO HERMAN eigenhändig den Erlass des Kgl. Ung. 
Ministers für Kultus und Unterricht Nr. 30.071 vom 25. Nov. 1893, 
welcher die Bewilligung und Organisierung der Ungarischen  Orni- 
thologischen Centrale, ferner die Anstellung des Personals u. s. w. 
zum Gegenstand hatte. OTTO HERMAN bezeichnete diesen Erlass im 
Registrierbuche als „Gründungsurkunde.“ Schon am nächsten Tage. 
am 5. Dezember, erfolgt von der Hand des ersten Assistenten. 


" FÜNFZIG JAHRE. 19 


JOSEF JABLONOWSKI, die zweite Eintragung : das Rundschreiben der 
„Ungarischen Ornithologischen Centrale“ an die ungarischen Ornithologen 
mit der Aufforderung, die neue Institution in ihrer Arbeit zu unter- 
stützen. Die Bezeichung .‚Ungarische Ornithologische Centrale“ war die 
Kurzform des Titels „Centralstelle der Ungarländischen Ornithologischen 
Beobachtungsstationen.“ Später wurde diese Benennung noch weiter 
verkürzt, sodass schliesslich nur das Wort „CENTRALE“ übrigblieb, 
dass dann in Kreisen der ungarischen Ornithologen bezw. der Natur- 
forscher und Forschungsinstitute zu einem Begriff wurde. Ein 
ähnlich lautendes Rundschreiben wurde auch an die ausländischen 
Ornithologen und ornithologische Institutionen versendet. 

Diese Benennung war eine logische Folge dessen, dass das neue 
Institut seine Hauptaufgabe ausdrücklich in der Erforschung des Vogel- 
zuges festlegte. — eines der wichtigsten Forschungsgebiete auch des 
gewesenen Ornithologenkongresses. Selbstverständlich handelte es sich 
in erster Linie um die Klärung der ungarischen Vogelzugserschei- 
nungen. Zu diesem Zweck organisierte OTTO HERMAN mit Hilfe der 
damals zur Verfügung stehenden Ornithologen — hauptsächlich aus 
der Provinz — das ungarische ornithologische Beobachtungsnetz. Diese 
Fachmänner beobachteten an den verschiedensten Punkten des Landes 
die Erscheinungen des Vogelzuges und sandten ihre Daten der ,,Cen- 
trale“ ein. wo dieselben verarbeitet und veröffentlicht wurden. Da 
aber dieses Beobachtungsnetz nicht dicht genug war, ergänzte es OTTO 
HERMAN durch das Beobachtungsnetz der Kgl. Ung. Forstbehörden. 
Während sich die Beobachtungen der Fachleute auf möglichst viele 
Arten erstrecken sollten, beschränkte sich die Tätigkeit des Forstper- 


‘sonals auf den Zug der Rauchschwalbe und des Weissen Storches. Das 


ungarische ornithologische Beobachtungsnetz entfaltete in Internatio- 
naler Beziehung eine fast beispiellos wertvolle Tätigkeit. Nicht nur 
die Erscheinungen des Vogelzuges wurden beobachtet und gemeldet, 
sondern gleichzeitig auch wertvolle faunistische Daten für die ungarische 
Vogelforschung gesammelt. Sehr wichtig war ferner die sofortige Meldung 
der Vogelinvasionen — Rosenstar, Seidenschwanz, Steppenhuhn — so dass 
die Tätigkeit des Institutes auch auf diesem Gebiet als beispielgebend 
bezeichnet werden kann darf. 

- Am 6. Dezember richtete OTTO HERMAN eine Eingabe an das Minis- 
terium für Kultus und Unterricht, worin er für die ihm anvertraute 
Leitung der Ung. Ornithologischen Centrale dankt, die Anstellung des 
Assistenten und technischen Unteroffizieres meldet, und Vorschläge 
betreffs der herauszugegebenden Zeitschrift des Institutes unterbreitet. 
Zum Symbol dieser Zeitschrift hatte er den Adler gewählt, daher der 
Name .,Aquila. Er betont von vornherein, dass die Abhandlungen 


80 JAKOB VÖNÖCZKY SOHENK [Aquila 


dieses Organs hicht nur in ungarischer Sprache erscheinen werden. son- 
dern — auszugsweise oder zur Ginze — auch noch in einer Weltsprache. 

Damit begann der siegreiche Werdegang der , Centrale" — abgekürzt 
U. 0. ©. - auf welchem nun die fünfzigste Jahreswende gefeiert 


werden kann. 
Die Vorgeschichte der ..Gründungsurkunde“ war nach OTTO HER- 


MAN’s eigenen Ausführungen (Aquila X. 1903, p. 21) die folgende : 
. Da der im Jahre 1891 in Budapest abgehaltene IT. ornithologische 
Congress unbestritten von Erfolg war, entwickelte sich bei dem damali- 
gen Leiter für Cultus und Unterricht, Minister Grafen ALBIN CSÁKY. 
folgender Gedankengang : der Erfolg des Congresses bedeutet auch 
eine moralische Verpflichtung für Ungarn, für den Wissenszweig, dem 
der Congress gewidmet war, irgend eine bleibende Institution zu schaf- 
fen.“ Demgemäss wurde OTTO HERMAN vom Minister mit Erlass Nr. 
15.036 vom 20. Mai 1893 aufgefordert. als gewesener Vorsitzender 
des wissenschaftlichen Comités nach bester Einsicht “den Plan für eine 
geeignete Institution zu entwerfen und vorzulegen. Dieses geschah und 
OTTO HERMAN meldete bereits am 17. Juni, dass er die Leitung der 
Ung. Ornithologischen Centrale zu übernehmen bereit sei. Am 29. 
‚Juni war auch die Kanzlei des Institutes bereits eingerichtet. haupt- 
sächlich mit dem Mobiliar der gewesenen Congresskanzlei. 

In der Gründungsurkunde nahm der Minister den Vorschlag zur 
Organisierung der Ung. Ornithologischen Centrale vollinhaltlich an und 
dankte OTTO HERMAN für seine Bereitwilligkeit. die Leitung zu über- 
nehmen. weil „dieserart die Führung dieser Institution, der einst eine 
wichtige wissenschaftliche und volkswirtschaftliche Rolle zufallen werde, 
in den besten Händen liege.“ Zugleich erfüllte er auch den Wunsch 
OTTO HERMAN-s, dass dieser leitende Posten. nachdem er mit keinerlei 
Besoldung verbunden sei. als ehrenamtlich betrachtet werden solle.“ 

Dass OTTO HERMAN so hohen Wert darauf legte. das neugegründete 
Institut ehrenamtlich zu leiten. ist ein Beweis seiner lauteren puritaten 
Gesinnung. Als oppositioneller Reichstagsabgeordneter wollte er unter 
allen Umständen seine Unabhängigkeit wahren. Zwar konnte er als 
fanatischer, zielbewusster und weitblickender Förderer der ungarischen 
Wissenschaft die Betrauung mit der Gründung und Leitung einer wissen- 
schaftlichen Institution, von deren Notwendigkeit und Wichtigkeit er 
fest überzeugt war, nicht ablehnen. wollte jedoch nicht einmal. den 
leisesten Verdacht aufkommen lassen. dass dass er dies aus materiellen 
Gründen tue. Nach Ablauf seines. Abgeordnetenmandates sah .er sich 
zwar gezwungen. später einen Ehren-Honorar anzunehmen, weil er ja 
völlig mittellos war, eine Ernennung aber lehnte er entschieden ab. 
IGNATZ v. DARÁNYI bemühte. sich mit allen Mitteln. ihn zur Annahme.der 


} 


1948} FÜNFZIG JAHRE. — 81 


Würde eines Ministerialrates zu bewegen, aber ohne den geringsten 
Erfolg. Diese Zurückhaltung OTTO HERMAN-s hatte aber für das Institut 
keinerlei nachteilige Folgen, denn die ungarische Regierung sah in ihm 
immer den grossen Gelehrten und uneigennützigen, makellosen Men- 


‘schen. dem sie in dem Weiterausbau des Institutes vollkommen freie 


Hand liess. Dafür spricht die im Jahre 1906 erfolgte endgültige 


Verstaatlichung der Anstalt. Darüber später mehr. , 
È. Ein besonders eindrucksvoller Beweis für die Lebensfähigkeit der 


neuen Institution war die Tatsache, dass schon nach kaum halbjährigem 
Bestehen das erste und zweite Heft der „Aquila“ erscheinen konnte, 


das sich sowohl im In- als auch im Auslande der denkbar günstigen 


Aufnahme erfreute. Schon die äussere Ausstattung trug den Stempel 
von OTTO HERMAN-s vornehmen Geschmack. Derselbe auserlesene Ge- 
schmack. gepaart mit gründlichem Fachwissen, kennzeichneten auch 
den Inhalt. OTTO HERMAN. duldete in der Abfassung der Publikationen 
keinerlei Farlässigkeit. Noch kritischer war er in Bezug auf das Niveau. 
Eine Abhandlung, welche das mit seinem strengen Maße gemessene 
wissenschaftliche Niveau nicht erreichte, wurde erbarmungslos ad acta 


. gelegt. Ganz besonders galt dies für die ..Kleineren Mitteilungen“, die 


gerade infolge dieser sorgfältigen Auslese einen sehr beliebten Platz in 
der Aquila einnahmen. Andererseits ermöglichte dieses Vorgehen, dass 
wertvolle Mitteilungen auch weniger geschulter Mitarbeiter unseres 
Institutes in entsprechender Form zur Kenntnis der Fachkreise gelang- 
ten. Das spornte wieder die Mitarbeiter an, dem Institut ihre Beobach- 
tungen bekanntzugeben. Viele wertvolle Daten konnten so gesammelt 
werden. OTTO HERMAN-s redaktionelle Prinzipien blieben im Institut 
Tradition und haben heute, im 50. Jubiläumsjahr, noch genau die 
gleiche Gültigkeit wie damals. Wir halten uns ständig vor Augen, dass 
die Ergebnisse der ungarischen ornithologischen Forschung auf den 
Flügeln der , Aguila" zur Kenntnis der internationalen Fachkreise 
gelangen, weil ja die Abhandlungen — wieder eine echt OTTO HERMAN- 
sche Lösung — bei voller Wahrung des Prioritätsrechtes der ungarischen 
Sprache, gleichzeitig auch noch in einer Weltsprache erscheinen. Diese 
Weltsprache war grösstenteils das Deutsche, einmal der nahen Nach- 
barschaft wegen. dann auch deshalb, weil diese Sprache in der Redak- 
tion am bekanntesten war. OTTO HERMAN sprach ein geradezu klas- 
sisches Deutsch, ebenso auch CHERNEL. Ich selbst habe ebenfalls un- 
zählige Artikel ins Deutsche übersetzt, oder aus dem Deutschen ins 
Ungarische übertragen. Meine erste Arbeit dieser Art ‘war die Über- 
setzung der in deutscher Sprache verfassten Abhandlung von ALMASY 
über die Ornis der Dobrudscha (Aquila 1898, p. 3—104). Aus Gründen 
der Arbeitsersparnis übersetzten später die. Mitglieder des Institutes 
6 


82 JAKOB VONOCZKY SCHENK 


die in deutscher Sprache geschriebenen Artikel OTTO HERMAN ins 


Ungarische, in erster Reihe meinerseits dann TITUS CSÖRGEY, der es 
darin zu einer klassischen Meisterschaft gebracht hat und spàter auch 
meine in deutscher Sprache abgefassten Artikel in das Ungarische 
übertrug. Mit der Zeit blieb ich dann aber alleiniger Übersetzer der 
ungarisch verfassten Artikel in deutsche Sprache, weshalb aussen- 
stehende Mithilfe notwendig wurde. Unser hervorragendster immer 
bereitstehender Mitarbeiter auf diesem Gebiete var Hans SALMEN, 
der auch die Übersetzung dieser Artikel ausführte. 


Wichtig war für den Ausbau unserer freundschaftlichen Beziehun- 
gen zum Ausland auch die Ernennung von Ehren- und korrespondieren- 
den Mitgliedern. Es waren dies zum überwiegenden Teil anerkannte 
Vogelforscher des Auslandes, die infolge dieser Mitgliederschaft Freunde 
des Institutes wurden, sich mit dessen Bestrebungen vertraut machten 
und dieselben den zuständigen Fachkreisen zur Kenntnis brachten. Sie 
bereicherten im Laufe der Zeit die anfangs fast völlig leere Instituts- 
bibliothek mit zahlreichen ausserordentlich wertvollen Werken der 
Fachliteratur. 

Selbstverständlich wurde diese Auszeichnung auch heimischen For- 
schern zuteil. In der Liste der 1894 ernannten Ehrenmitglieder befinden 


sich neben weltbekannten Forschern wie BLASIUS, BÜTTIKOFFER, COLLET, 


CORDEAUX, FINSCH, GAETKE, REICHENOW, SHARPE, TSCHUSI u. a. auch 
die Ungarn JOHANN CsATÓ und JOHANN FRIVALDSZKY, während unter 
den korrespondierenden Mitgliedern neben‘ vielen ausländischen Orni- 
thologen auch die Namen von ADAM BUDA, STEFAN CHERNEL, Graf 
KARL FORGÁCH, DR. ALEXANDER Lovassy, DR. JULIUS MADARASZ, STEFAN 
MEDRECZKY und GABRIEL SZIKLA zu finden sind. 

Eine entscheidende Rolle spielte dabei die Tatsache, dass alle diese 
Ernennungen — ganz abgesehen von der Ehrung der Betreffenden — 
mit der Donation eines Ehrenexemplars der Zeitschrift . Aquila“ verbun- 


den waren. Im Inland gab es ausser den Ehren- und korrespondierenden. 


Mitgliedern noch die ständigen Beobachter, eine Ernennung, welche 
denjenigen verliehen wurde, welche die Vogelzugsbeobachtungen regel- 
mässig einsandten oder sonstige wertvolle Dienste leisteten. Auch 
sie erhielten als Anmerkennung ihrer Tätigkeit ein Honorarexemplar 
der Aquila. Dadurch wurden viele angespornt, sich der , Centrale" 
anzuschliessen und gewissenhafte ornithologischen Beobachtungen auszu- 
führen. Ich selbst betrachtete meine 1897 erfolgte Ernennung zum 
ständigen Beobachter der Centrale als eine ganz besondere Ehrung. 
Eine grössere Auszeichnung “hatte ich mir gar nicht vorstellen können. 


FÜNFZIG JAHRE. © ° 83 


Neben den ständigen Beobachtern wurden sich neu Meldende 
als private Beobachter aufgenommen. Wenn sie ernstes Interesse an 
den Tag legten und ihre Meldungen regelmässig einsandten, erfolgte 
bald ihre Ernennung zu ständigen Beobachtern. So war für den 
stetigen Nachwuchs gesorgt, in dessen Interesse das Institut später 
auch noch in verschiedenen Tageszeitungen und Zeitschriften eine 
intensive Propagandatätigkeit entfaltete. Auf diesem Gebiete entfaltete 
. sich eine besonders erfolgreiche Arbeit. 

‘Wir können heute, nach 50 Jahren feststellen. dass OTTO HERMAN 
auch auf diesem Gebiet die Zukunft des Institutes mit einer Gründ- 
lichkeit und einem Weitblick fundiert hat. dass an seinen Einrichtungen 
bis zum heutigen Tage keine wesentliche Änderungen notwendig 
wurden. Die damals eingeführten und bewährten Methoden konnten 
bis heute durch neuere und bessere nicht ersetzt werden. 


Schon gleich nach Veröffnung begann im Institute ein sehr reges 
Leben. Nicht-nur Fachleute und Vogelfreunde besuchten die neue Insti- 
tution, sondern auch die politischen Freunde OTTO HERMAN’S und her- 
vorragende Repräsentanten der Wissenschaft. Man kann sich nicht genug 
wundern. wie die zahlreichen Besucher und Mitarbeiter in den beiden 
nicht gerade hellen Museumszimmern, welche fast im Kellergeschoss 
lagen, überhaupt Platz hatten. Obwohl das Institut eigentlich nur zwei 
ständige Beamte hatte: einen Direktor und einen Assistenten, welch 
letzterer aber infolge seiner Ernennung zum Leiter der Entomologischen 
Station am 9. Januar 1896 seinen Posten beim Institut kündigte, konnte 
man die freiweilligen Mitarbeiter. die teils regelmässig, teils fallweise 
erschienen, kaum unterbringen. 

Unter den ständigen Volontären entfaltete GASTON v. GAAL zu GYULA 
eine besonders wertvolle Tätigkeit. Er arbeitete sozusagen von Anfang 
an bis 1896 in der Centrale, solange es eben seine Familienverhältnisse 
erlaubten. Der neuen Institution schlossen sich noch zwei hervorragend 
gebildete und begabte Vogelforscher an, allerdings nicht als ständige 
Volontäre. sondern nur als häufige Gäste und externe Mitarbeiter’: 
STEFAN v. CHERNEL und DR. GEORG v. ALMÄSY. Selbstverständlich hätte 
es OTTO HERMAN gerne gesehen, wenn auch diese beiden Fachmänner, die 
ausser ihrem Wissen und Können ebenfalls über eine hervorragende gesell 
schaftliche Stellung verfügten, nicht nur vorübergehend als Volontäre 
das Institut von aussen her unterstützt, sondern als interne Mitarbeiter 
unter seiner Leitung und in seinem stürmischen Arbeitstempo ihre 
ganze Kraft in den Dienst des Institutes und der ungarischen Vogel- 
forsehung- gestellt hätten. Dieses reich - begabte, tatendurstige und 

6* 


84 JAKOB VONOCZKY SCHENK 


hochgebildete Triumvirat, das anfangs auch durch Dr. JuLıus Mapa- 


RÁSZ unterstützt wurde, hätte unter der Führung OTTO HERMAN" als 


aktives Beamtenkorps des Institutes eine solche Tätigkeit entfalten | 


künnen, welche ungeahnte Erfolge verhiess. OTTO HERMAN wäre nicht 
derjenig gewesen, der er war, wenn er den Versuch zu dieser Lösung 
nicht gemacht hätte. = 

Der Plan konnte leider nicht Wirklichkeit werden. Bloss Gaston 


v. GAAL blieb — wie bereits erwähnt — interimistisch ständiger interner. 


Mitarbeiter. Auch im administrativen Dienste tätig, wurde seine Arbeits- 
kraft anfangs besonders durch die Bearbeitung der jährlichen Vogelzugs- 
daten in Anspruch genommen, später durch die Vorarbeiten zur Massen- 
beobachtung des Rauchschwalbenzuges in den Jahren 1898 und 1899 
und durch die Auswertung der vielen Tausend diesbezüglichen Daten, 
die im Institut eingelangt waren. | 

Sein grösstes Verdienst ist es eben, daß er diese Vogelzugsdaten 
den Intentionen OTTO HERMAN’s entsprechend nicht nur veröffentlichte, 
sondern auch bearbeitete, was auch in internationaler Beziehung ein 
gänzlich neue Verfahren war. Der erste, sich auf das Jahr 1894 be- 
ziehende Bericht erschien zwar noch unter der Namenszeichnung der 
„Ungarischen Ornithologischen Centrale“ (Aquila 1895 p. 3—84), der 
nächste dagegen schon unter seinem Namen. Darin wird festgestellt, 
dass auch der erste Bericht von ihm stammt (Aquila 1896 p. 8). 

Diese Bearbeitungen waren so wohl fundiert, die darin ange- 
wandten Bearbeitungs-Methoden so vollkommen, dass sie — abgesehen 
von kleineren Abänderungen — auch für spätere Zeiten als Muster 
dienten. Sie ermöglichten es mir, seinem Nachfolger, für den Zug der 
ungarischen Vögel bestimmte Typen festzustellen, was zur Klärung der 
ungarischen Vogelzugsfrage wesentlich beitrug. Ausserdem konnte ich 
den Zug einiger besser beobachteter Arten auch noch kartograpisch 
darstellen. 

Die Veröffentlichung dieser Vogelzugsberichte wirkte sich auch in 
einer anderen Richtung bedeutungsvoll aus. Sie erregten die Aufmerk- 
samkeit des bekannten Meteorologen JAKOB HEGYFOKY, Pfarrers in 
Turkeve, der sich sofort im Institut einfand und für sein fast druck- 
reifes Werk Vogelzugsdaten erbat. Da ihm diese ohne jede Schwierigkeit 
und in reichem Maße zur Verfügung gestellt wurden, und er von 
OTTO HERMAN auch weitere Anregung und Förderung erhielt, blieb er bis 
zu seinem Tode ein treuer Mitarbeiter des Institutes. Alljährlich unterzog 
er den Bericht über den Frühlingszug der Vögel einer entsprechenden 
meteorologischen Behandlung. Diese Untersuchungen HEGYFOKY’s, sowie 
andere Arbeiten aus seiner Feder, die sich auf die Zusammenhänge 
zwischen Vogelzug und Witterung bezogen, verschafften der Ung. Orni- 


et Vl 
st ‘ 
me. 


ETC NES FÜNFZIG JAHRE. 85 


; thologischen Centrale besonders im Ausland einen guten Ruf, trugen 
natürlich auch in wissenschaftlichen Kreisen des Inlandes viel zur 
Hebung des Ansehens dieser neuen Institution bei. HEGYFOKY versah 


. die Zugsberichte nicht etwa mit allgemeinen Bemerkungen, sonderh 


verglich die Zugsdaten eingehend mit den Witterungserscheinungen, 
und veröffentlichte über den Zusammenhang zwischen Vogelzug und 
Witterung zahlreiche zusammenfassende Studien. Auf diesem Gebiete 
war seine Tätigkeit geradezu bahnbrechend, — aber nur möglich auf 
Grund der von GASTON v. GAAL begründeten Arbeitsmethode. Mit der- 
selben Originalität und Gründlichkeit bearbeitete GASTON v. GAAL 
auch die vielen tausend Daten, die sich aus der Massenbeobachtung 
des Rauchschwalbenzuges in den Jahren 1898 und 1899 ergaben. Auch 
zu diesen gab HEGYFOKY meteorologische Würdigungen. 

Diese Beobachtung gehörte organisch in den Aufgabenbereich der 
Ung. Ornithologischen Centrale und stelle eine denkwürdige Grosstat 
des Institutes dar, wie sie weder vorher, noch nachher irgendwo auf 
der Welt vollbracht werden konnte. Notwendig war dazu die fast grenzen- 
lose Agilität OTTO HERMAN’s; dass der Erfolg nicht versagt blieb, 
war das Verdienst GASTON v. GAAL’s, seine bewundernswerte Arbeits- 
fähigkeit, seine unbedingte Verlässlichkeit, seine durch nichts zu 
erschütternde Arbeitsmethode und sein zähes Ausharren auf dem 
einmal betretenen Wege. Keine begonnene Arbeit liess er unvollendet. 
Bei der Bearbeitung der massenhaften Schwalbenzugsdaten war ich 
fleissiger Mitarbeiter, und denke stets dankbar an diese gemeinsamen 
Arbeitsstunden zurück. Ich lernte von ihm eine Arbeitsdisziplin, die 
meine ganze spätere Tätigkeit im Institute entscheidend beeinflusst hat. 

Obwohl er auch nach seinem Ausscheiden aus dem Institut ein 
stets treues und anhängliches Mitglied desselben blieb, hatten wir ihn 
doch als aktiven Mitarbeiter verloren. Seine letzte Veröffentlichung in 
der Aquila erschien im Jahre 1903. 


Das zweite Mitglied des ausersehenen Triumvirates, STEFAN v. 

. CHERNEL, kam nur als Gast in das Institut. Längere Zeit hat er dort nie- 
mals gearbeitet, aber trotzdem einen ausserordentlichen Einfluss auf die 
Tätigkeit und Weiterentwicklung der Centrale ausgeübt. Neben der Vogel- 
zugsforschung vertrat er hauptsächlich die Richtung der landwirtschaft- 
lichen Ornithologie und den Vogelschutz, welche bald zum wichtigsten 
Forschungsgebiet des Institutes emporrückten. Es muss aber fest- 
gestellt werden, dass schon Punkt 4 der vom 25. November 1893 datierten 
Statuten des Institutes die Pflege der angewandten landwirtschaftlichen 
Ornithologie als Aufgabe des Institutes ausspricht. Dieser Punkt lautet : 


36 JAKOB VONOCZKY SCHENK "Aquila 


„Abgeben von Fachurteilen in allen ornithologischen Fragen, die sich 
in wissenschaftlicher oder auch in landwirtschaftlich-praktischer Hinsicht 
ergeben“. Die Bereitwilligkeit der Ung. Ornithologischen Centrale 
zar Unterstützung dieser Richtung kommt schon im Jahrgang 1895 
der Aquila zum Ausdruck, wo als Antwort auf eine Kritik von OTTO 
FinscH über die Forschungsrichtungen der Centrale auf Seite 190. fol- 
gender Text steht: „Eine wesentliche und prinzipiell wichtigeBemerkung 
ist, dass sich unsere Ornith. Centrale von der nordamerikanischen „Division 
of Economic Ornithology“ darin unterscheidet, dass wir uns bloss ein 
wissenschaftliches Ziel ausgesteckt haben, und das praktische meiden. 
Dies ist aber blosser Schein ; denn ebenso gut, wie wir in die Organisation 
des II. ornithologischen Congresses auch die Sektion .,Ornithologia 
Oeconomica” aufstellten, haben wir auch bei der Organisierung det 
Ungarischen Centrale das Praktische ins Auge gefasst . . . Diese Richtung 
ist nun bestimmt : das kön. ung. Ackerbauministerium pflegt die Ungari- 
sche Ornithologische Centrale bei jeder auftauchenden Frage der 
„Ornithologia Oeconomica”“ zur Meinungsäusserung aufzufordern und 
entscheidet erst dann; ausserden leitet das nämliche Ministerium die 
ersten Schritte ein. dass über die landwirtschaftlich nützlichen und 
schädlichen Vögel Ungarns ein ausführliches Werk verfasst werde. Dabei 
lieferte das Ackerbauministerium auch Beiträge zur Erhaltung der 
Ungarischen Ornithologischen Centrale". 

Auf die Initiative OTTO HERMANS wurde die Notwendigkeit der 
Herausgabe eines Werkes ins Auge gefasst, das die landwirtschaftliche 
Bedeutung der Vogelwelt Ungarns darstellen sollte. OTTO HERMAN 
dachte dabei gleich an STEFAN v. CHERNEL und betraute ihn 
auch mit der Ausarbeitung eines diesbezüglichen Projektes. Dank 
seines grossen Einflusses — als Chef der Ung. Ornithologischen 
Centrale — gelang es ihm, den damaligen Ackerbauminister DR. IGNATZ 
DARANYI von der Notwendigkeit dieses Werkes zu überzeugen, ferner 
die Verlagskosten sicherzustellen und die Betrauung STEFAN v. CHERNEL’S 
mit dem Verfassen des Werkes zu erwirken. Im Jahrgang 1895 der 
Aquila können wir auf S. "190. folgenden Hinweis auf das herauszu- 
gebende Werk lesen: „Das kön. ungarische Ministerium für Ackerbau 
erteilte die Vorbedingungen zu einem entsprechenden Werke, welches 
die landwirtschaftlich nützlichen und schädlichen Vögel des Landes 
ausführlich behandeln soll. Da die Ausführung in erster Linie davon 
abhing, ob ein Fachmann zu finden ist, der das Werk verfasst... ., 
trachtete die Centrale in dieser Richtung zu einem sicheren Resultate 
zu gelangen, welches sie heute auch schon erreicht hat. Es war schon 
apriori klar, dass unser Freund STEFAN von CHERNEL zu CHERNELHAZA in 
ausgezeichneter Weise alles vereinigt, was zum Verfassen eines solchen 


TIA 


FÜNFZIG JAHRE. 87 


Werkes nötig ist und es war für uns eine grosse Freude als wir erfuhren, 
dass er sich dieser Aufgabe auch zu unterziehen geneigt ist“. 

Dieses umfangreiche, erstklassig ausgestattete, mit den farbigen 
Vogelbildern STEFAN NECSEYs illustrierte Werk war eine Zierde der 
damaligen ungarischen wissenschaftlichen Literatur und stellt auch 
heute noch eine der grossartigsten Schöpfungen der ungarischen ornitho- 
logischen Literatur dar, durch welehe das Ansehen des Institutes in 
hohem Masse gehoben wurde. Es war dies die erste ungarische 
Ornitholographie, das Fundament auf welches man das imposante 
Gebäude der modernen ungarischen Ornithologie aufbauen konnte. 
STEFAN v. CHERNEL richtete nach Beendigung der Arbeit ein ergrei- 

. fendes Schreiben an OTTO HERMAN, dessen Schlussatz lautet : „Niemals 
_in meinem Leben war ich glücklicher“. 

STEFAN v. CHERNEL wandte in diesem grossen Werke schon diejenige 
ungarische Nomenklatur an, die er in der Publication der Centrale 
„Nomenclator avium regni Hungariae — Die Namen der Vogelarten 
Ungarns“ festgelegt hatte. Über das Zustandekommen dieses Namens- 


. verzeichnisses lesen wir im Jahrgang 1896 der Aquila, S. 240 


Folgendes: „Der bescheidenste Congress. Das im Jahre 1896 feiernde 
Ungarn begrüsste eine lange Reihe von Congressen. Die bescheidene 
Cohorte der ungarischen Ornithologen entzog sich dieser glänzenden 
Reihe und feierte das Millenium in Gestalt einer freundschaftlichen 
Zusammenkunft in ihrem Central-Institute, u. zw. am 15. September 
1. J. Damit aber diese Zusammenkunft doch auch eine bleibende 
Spur hinterlasse, wurde eine einzige Sitzung veranstaltet, welcher der 
Chef der Centrale präsidierte, deren Protokoll JULIUS PUNGUR führte, 
und welcher folgende Mitglieder anwohnten: DR. GEORG ALMASY, 
STEFAN v. CHERNEL, Gustav ERTL, KARL KUNSZT, DR. ALEXANDER 
Lovassy, Dr. JuLius MADARASZ, GABRIEL SZIKLA, JAKOB HEGYFOKY, 
BÉLA Hauer, FRIEDRICH CERVA, STEFAN NECSEY, TITUS CSORGEY- 
UHLIG, ELEMÉR L. Szatay. Der Beschluss dieser einzigen Sitzung 
ist der folgende : Die Ornithologen Ungarns vereinigen sich zur 
Herausgabe eines ornithologischen Wörterbuches, welches alle volks- 
tümlichen Benennungen nebst Volksetymologien etc. und die vollständige 
Terminologie zu enthalten hat. Vorsitzender legt auf den Tisch der 
Sitzung seine vollkommen geordnete Sammlung von Vogelnamen. Herr 
v. CHERNEL übernahm es, den Nomenclator der Vögel Ungarns auf 
Grund der strengsten Anwendung des „Lex prioritatis“ zusammen- 
zustellen und mit jenen ungarischen Benennungen zu versehen, welche 
volkstümlich sind oder sich als sprachlich richtig erweisen. Auch 
CHERNEL und PUNGUR haben ihre sehr bedeutenden Sammlungen 
schon zur Verfügung gestellt“. 


_. 


88: JAKOB.VONOCZKY SCHENK 


So kam der ungarische „Nomenclator” zustande, der die ungarischen 
Benennungen der Vögel Ungarns festlegte. Er ist grösstenteils auch 
heute noch gültig. CHERNEL gebrauchte diese Nomenklatur in seinem 
grossen Werk, ferner im , Ungarischen Brehm“, MADARASZ hielt ebenfalls 
fast ausnahmslos daran fest, und auch in späteren Ausgaben, z. B. in 
CHERNEL’s Nomenclator von 1918, sowie in meinen eigenen diesbezüglichen 
Veröffentlichungen finden wir mit wenigen Abweichungen dieselben 
ungarischen Benennungen, die dieser Nomenclator festgelegt hatte. 
Wir können feststellen, dass auf diesem Gabiete ganz hervorragende 
Arbeit geleistet worden war. - | 

Eine solche bedeutungsvolle Tätigkeit entfaltete STEFAN v. CHERNEL 
als externer Mitarbeiter des Institutes! Er blieb auch weiterhin ein 
ständiger getreuer Anhänger der Centrale, an deren Weiterentwicklung 
er einen massgebenden Anteil hatte. Ständiger innerer Mitarbeiter des 
Institutes wurde er aber selbst dann nicht, als ibn die überstehende 
Behörde mit der Leitung desselben betraute. 


Dr. GEORG ALMASY war gleichfalls einer der ersten, die sich dem 
neuen Institute anschlossen. Sein Lehrmeister auf dem Gebiet der 
ornithologischen Forschung war kein Geringerer als STEFAN v. CHERNEL. 
Gleich bei seinem Eintritt in das Institut harrte seiner eine sehr wichtige 
und ehrende Aufgabe. Der II. Internationale Ornithologenkongress hatte 
beschlossen. die noch vorhandenen Brutkolonien der Vögel Europas 
kartographisch darstellen zu lassen. Seitens des Ministeriums für Kultus 
und Unterricht wurde auf Vorschlag der , Centrale" die Durchführung 
dieser Arbeiten für das Gebiet Ungarns angeordnet (Aquila 1895, p. 
192) und mit der Durchführung derselben DR. GEORG ALMASY betraut. 
Er hat auch tatsächlich in dieser Richtung Vorarbeiten begonnen und 


der , Centrale" eingesandt, doch wurden ihm diese — wie eine Ein- 
tragung GASTON v. GAAL’s in die Registratur bezeugt — zwecks Ver- 


vollständigung wieder zurückgeschickt. Seine diesbezüglichen Studien sind 
seither nicht mehr zum Vorschein gekommen und im Druck nirgends 
erschienen. Selbst heute, nach so langer Zeit, ist es schmerzlich daran zu 
denken, was die ungarische Vogelkunde gewonnen hätte, wenn ALMASY 
diese Betrauung mit dem ihm eigenen Fachwissen und Talent durch- 
geführt hätte. Ein ganz schwacher Trost kann es vielleicht sein. 
dass meines Wissens dieser Beschluss des Ornithologenkongresses von 
keinem einzigen Staate durchgeführt worden ist. Sicher ist est aber 
ein unersetzlicher Verlust für die ornithologische Wissenschaft ! ALMASY’s 
naturwissenschaftliches Interesse erstreckte sich aber über die Orni- 
thologie hinaus auf bedeutend weitere Gebiete. Ihm schwebte der Plan 


DUC | - FÜNFZIG JAHRE. 89 


eines den ganzen Stamm der Wirbeltiere (Vertebrata) umfassenden 
Forschungsinstitutes vor ; in einem solchen Insitut hätte er sich vielleicht 


auch aktiv betätigt, OTTO HERMAN hielt dagegen an einem rein orni- 


thologischen, in erster Linie der Vogelzugsforschung gewidmetem Institut 
fest, und in dieser Frage konnten sich die beiden nicht einigen. Aus 
dem im Institut vorhandenen Briefwechsel ALMÁSY s mit OTTO HERMAN 
einerseits und STEFAN v. CHERNEL andererseits ist dieser Gegensatz 
zwischen den beiden ungarischen Gelehrten klar ersichtlich. Er war der 
Grund dafür, dass ALMASY nicht geneigt war eine Stelle in der ,,Cen- 
trale” zu übernehmen, sicher zum grossen Schaden der Vogelforschung. 
Wer die aus der Feder ALMASYS stammenden Beiträge in den Spalten 
der Aquila liest, wird das ohne weiteres zugeben. Leider sind nur drei 
Abhandlungen von ihm erschienen. Darunter der Rechenschaftsbericht 
über seine ornithologischen Forschungen in der Dobrudscha, welcher 
immer ein Stolz der ungarischen Vogelforschung bleiben wird und sich 
auch im Ausland grosser Wertschätzung erfreute. 

Nachdem also infolge der geschilderten Umstände gerade die 
Männer, die dazu am berufensten gewesen wären, keine Anstellung 
im Institute annahmen, sah sich OTTO HERMAN gezwungen, nach 
anderen Arbeitskräften Umschau zu halten. Und man kann nicht leug- 


nen, dass es ihm mit glücklicher Hand gelungen ist, eine — sagen wir 
es offen heraus — sozusagen aus Anfängern bestehende Garde einzu- 


stellen die nicht nur für den Augenblick den ungehinderten Fortgang 
der Arbeit im Institutes gewährleistete, sondern, wie sich später heraus- 
stellte, seinerzeit die Leitung des Institutes übernehmen konnte. Die Vor- 
aussetzung dazu waren teils die eigenen mitgebrachten Kenntnisse, teils 
die Anwendung der Lehren und überlieferungen. die sie aus der Zu- 
sammenarbeit mit OTTO HERMAN schöpften. 

Diese beiden ständigen Arbeitskräfte waren JULIUS PUNGUR. zur 
Dienstleistung eingeteilter Professor, den OTTO HERMAN noch im Jahre 
1868 gelegentlich der Vogelzugsbeobachtungen in Mez6zah kennen- 
gelernt hatte. und Tirus CSÖRGEY. Universitätshörer. der sich unter 
der Leitung des Soproner Professors STEFAN FASZL schon als Gymnasiast 
mit Vogelkunde befasst hatte. haupsächlich mit dem Sammeln und 
Ausstopfen von Vögeln. Auf die Empfehlung von STEFAN FASZL, der 
auch CHERNEL’s Lehrmeister war, wurde CsòRGEY von CHERNEL dem 
Chef der Centrale OTTO HERMAN anempfohlen der ihn auch sofort anstellte. 
Wie bereits erwähnt, erwies sich die Einstellung dieser beiden neuen 
Kräfte als ein äusserst glücklicher Schritt. 

JuLius PUNGUR wurde durch seine Vielseitigkeit und Bildung bald 
ein Stützpfeiler des Institutes. Obwohl in erster Linie Entomolog. 


90 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 
verfügte er über genügend ornithologische Kenntnisse, um die ihm 
anvertrauten Aufgaben einwandfrei zu bewältigen. Als besonders nützlich 
erwies sich, vom administrativen Standpunkt aus, sein grosses Sprachen- 
wissen. Er beherrschte ausser seiner Muttersprache auch mehr. oder 
minder, die deutsche. französische und englische Sprache. Dieser Um- 
stand trug in bedeutenden Masse zum Ausbau der internationalen 
Beziehungen des Institutes bei. besonders hinsichtlich des Bücher- und 
Schriftentausches gegen Exemplare der Aquila. JULIUS PUNGUR hat hier 
so gründliche Arbeit geleistet, dass in späteren Zeiten auf diesem Gebiete 
nicht mehr viel zu tun übrig blieb. 

Am 4. Febr. 1896 finden wir im Registierbuche zum erstenmal 
seine charakteristische Handschrift, die dann lange Zeit hindurch 
nur ausnahmsweise darin fehlte. Dieses Buch lag auf einem von ihm 
selbst eingeführten Stehpult und harrte dort der Eintragungen. Für 
erwähnenswert halte ich die Tatsache. dass er schon einen Tag nach 
seiner ersten Eintragung, also am 5. Februar. zwei ausserordentlich 
denkwürdige Akten buchte : die Mitteilung an STEFAN v. CHERNEL. 
dass ihn das Ackerbauministerium mit dem Verfassen des Werkes über 
die nützlichen und schädlichen Vögel Ungarns betraut habe, und 
gleichzeitig, unter der folgenden Nummer, die Verständigung an den 
Kunstmaler STEFAN NECSEY, dass ihm die Illustrierung des CHERNEL- 
schen Werkes übertragen worden sei. 

STEFAN NECSEY war ursprünglich nicht Vogelmaler. Er hatte 
OTTO HERMAN, der gerade damals einen Vogelillustrator für das in 
Vorbereitung befindliche grosse Werk suchte, eine Serie ‚von Schmetter- 
lingsbildern zur Ansicht vorgelegt, die ein wunderbares Farbengefühl 
verrieten. Da wir damals nur einen einzigen Vogelillustrator hatten, 
Dr. JuLıus MADARASZ, der aber einesteils dem Institute schon nicht 
mehr freundlich gesinnt, anderenteils mit der Illustrierung seiner eigenen 
Vogelarbeiten beschäftigt war, übertrug OTTO HERMAN die Anfertigung 
des Bildmaterials für das grosse Vogelwerk an STEFAN NEcsEY. Als Vogel- 
bildermaler war NEcsEY also: eigentlich. ein Schüler des Institutes. 
welchem - von OTTO HERMAN angefangen — jedermann zur möglichst 
gründlichen Vervollkommnung seiner Kunst verhelfen wollte, so in 
erster Linie. TITUS CSÖRGEY. ein geborener Vogelillustrator, der später 
auf diesem Gebiet auch in internationaler Beziehung Hervorragendes 
geleistet hat. Unter seiner Anleitung entwickelte sich auch ELEMER 
VEZENYI. ein noch heute wirkender ausgezeichneter Tiermaler. haupt- 
sächlich Vogelillustrator. 

Titus CsÖRGEY begann seine Tätigkeit im Institut schon etwas 
früher, als PUNGUR. Am 25. Nov. 1895 finden wir seine erste Eintragung 
im Registrierbuche, CSÖRGEYs Anstellung bedeutete für das Institut 


e~ 


oi: FÜNFZIG JAHRE © - ee 


einen eminenten Gewinn. Seine vielfachen Talente, sein klarer Blick 
für alle Fragen der Vogelkunde, ausgestattet mit reichen ornithologi- 
schen Kenntnissen, die er durch unmittelbare Beobachtungen in der 
freien Natur erworben und durch das Studium der Fachliteratur 
erweitert und ‘vertieft hatte. ein erstklassiger Präparator, ausser- 
gewöhnlich begabter Vogelillustrator und vielseitig gebildeter Zoologe. 
— brachten solche Werte in das Institut, die das Vertrauen OTTO 
HERMANS zu seinem neuen Mitarbeiter ih vollem Masse rechtfertigten. 
Bald wurde ihm eine sehr wichtige Aufgabe übertragen: die wissen- 
schaftliche Bearbeitung des handschriftlichen Nachlasses von SALAMON 
PETÉNYI. Er erledigte diese Arbeit in mustergültiger Weise. Dieselbe 
erschien, mit seinen eigenen Bildern illustriert, später auch in deutscher 
Sprache. Man, muss feststellen. dass auch diese Veröffentlichung zur 
Hebung des Ansehens unseres Institutes im In- und Auslande wesentlich 
beigetragen hat. CSORGEYs hervorragende Fähigkeiten und seine ständige 


Treue zum Institut er war nur ein Jahr lang abwesend. um seiner 
Militärdienstpflicht zu genügen prädestinierten ihn geradezu zum 


Posten des leitenden Oberbeamten und späteren Direktors. 
Durch den Eintritt dieser beiden ständigen Arbeitskräfte war nun 
die ungehinderte, kontinuierliche Tätigkeit des Institutes gesichert. 


Erleichtert wurde die Lage ausserdem noch durch den wenn auch 
nur provisorischen Beitritt ELEMÉR LUDWIG SzALAYs. Er leistete 


wertvolle Dienste nicht nur in der Administration des Institutes, sondern 
auch auf wiessenschaftlichem Gebiet. War er doch der erste. der im 
Institnt osteologische Studien machte (Aquila 1902, p. 12). 


Es fehlte aber noch die dritte Arbeitskraft als Ersatz für GASTON 
v. GAAL. den Verfasser einer der typischesten Veröffentlichungen des 
Institutes. der jährlichen Vogelzugsberichte. Den Bericht über den 
Vogelzug des Jahres 1897 verfasste und veröffentlichte noch er, sah 
sich dann aber gezwungen. diese Arbeit anderen zu überlassen. teils 
weil die Bearbeitung der massenhaften Daten des Rauchschwalbenzuges 
in den Jahren 1898 und 1899 seiner harrte, teils weil er sich aus Gründen 
privater Natur gezwungen sah, nicht nur aus dem Wirkungskreis des 
Institutes. sondern überhaupt aus der ornithologischen Forschung aus- 
zuscheiden. Seine letzte ornithologische Arbeit erschien im ‚Jahrgang 
1903 der Aquila. 

Auf diesen wichtigen Posten berief OTTO HERMAN einen damals 
im <Aufstiege begriffenen deutschen Ormithologen. Dr. Kurt 
FLOERICKE, welcher Anfang 1898 seine Tätigkeit in der Centrale auch 
begann. Gleich im Anfang stellte er sich im Einverständnis mit seinem 


92 | JAKOB VÖNÖCZEKY SCHENK 


e 


Chef eine Aufgabe grossen Stils: die Bearbeitung des Kuckuckzuges auf 
dem gesamten Verbreitungsgebiet. FLOERICKE begann auch mit grossem 
‘Verstiindnis und Fleiss das Material zu sammeln, das ich nach seinem 
Abgang als Erbe von ihm übernahm. 

Auch zur Beobachtung des ungarischen Vogelzuges wurde ihm 
Gelegenheit gegeben : im Frühjahr 1898 finden wir ihn in der Gegend 
von Fülöpszällas, im Herzen des Alföld, in einem fast unberührten, 
urwüchsigen Sumpfgebiet. x 

Leider stellte es sich bald heraus, dass dieser begabte 
Ornithologe, dessen späteres Wirken zur Verbreitung der ornithologischen 
Kenntnisse im deutschen Volk und zur Heranbildung der jüngeren 
deutschen Ornithologengeneration wesentlich beigetragen hat, ein 
nicht ganz einwandfreies Vorleben hatte, und seine jugendlichen Verir- 
rungen in der , Centrale", besonders aber gelegentlich seiner Fülöpszälläser 
Betrauung mit den Forderungen der Ethik nicht in Einklang zu bringen 
waren. Wahrheitsgemäss muss aber festgestellt werden, dass sein Bericht 
über das Ergebnis der Beobachtungen in Filopszallis (Aquila 1899 p. 
262), den ich seinerzeit selbst zum Druck vorbereitet habe, ein wertvoller 
Beitrag der ungarischen Vogelzugforschung bleibt. Aus den oben erwähnten 
Gründen trat er aber, wie in der Aquila 1898 p. 306 zu lesen ist, „wegen 
Privatangelegenheiten“ schon im Mai 1898 aus dem Dienste des 
Institutes aus. 

OTTO HERMAN stand damit wieder am Scheidewege. Aber er wankte 
und zögerte nicht, sondern berief auf den wieder verwaisten Posten 
— mich, den angehenden Ornithologen und Universitätshörer. Aller- 
dings stand ich schon seit 1896 in ständigem Briefverkehr mit dem 
Institut und ergänzte insbesondere die jährlichen Vogelzugsberichte 
durch meine eigenen Wahrnehmungen. Wahrscheinlich hatte ich schon 
dadurch die Aufmerksamkeit auf mich gelenkt. Die nicht gerade leicht 
zu erringende Anerkennung OTTO HERMANS wurde mir aber durch die 
Übersetzung des in deutscher Sprache erschienenen Berichtes von 
GEORG ALMASY über seine Reise in die Dobrudscha zuteil. Am 1. Juli 
1898 wurde ich als interner Mitarbeiter in das Institut berufen und mit 
der Bearbeitung der Vogelzugsdaten des Jahres 1898 betraut. Diese 
Arbeit führte ich nach der von GASTON v. GAAL entwickelten bewährten 
Methode durch. Auch der Bericht über den Vogelzug des Jahres 1899 
stammt noch aus meiner Feder, dann musste ich als Einjährig-Freiwilliger 
zum Militärdienst einrücken und nachher noch zwei Jahre wegen Pri- 
vatangelegenheiten dem Institut fern bleiben. Während meiner Abwesen- 
heit veröffentlichte ÁRPÁD VEZÉNYI die Berichte über den Vogelzug, 
die mehr und mehr eine Ehrensache des Institutes geworden waren ; 
er tat dieses mit grosser Sachkenntnis, sodass auch diesbezüglich keine 


| 1943] FÜNFZIG JAHRE. i 93 


Unterbrechung eintrat. Am 1. Okt. 1903 konnte ich dann wieder in 
den Dienst des Institutes treten und diene ihm seither ununterbrochen 
mit dem Pflichtbewusstsein und der Begeisterung, welche ich als Erbe 
von den grossen Vorfahren und Arbeitsgenossen übernommen habe. 
Selbst während meines Militärdienstes im Weltkrieg fand ich, nach 
meiner Rückkehr von der Front und Einteilung zum Dienst im Hinter- 
lande, Zeit und Gelegenheit, neben meinen militärischen Pflichten auch 
auf dem Gebiete der Ornithologie tätig zu sein. Die Aquilabände der 
Weltkriegsjahre legen davon Zeugnis ab. 


In der Darstellung des geschichtlichen Entwickelungsganges des 
Institutes musste ich etwas vorauseilen, dies aber deshalb für not- 
wendig um diejenigen Verhältnisse gleichzeitig schildern zu können, 
die zur Anstellung jener drei ständigen infernen Arbeitskräften in das 
Institut führten, die zwar unter der Anleitung OTTO HERMANS, aber 
doch auch aus eigener tatkräftiger Initiative einen so nachhaltigen 
Einfluss auf die Weiterentwicklung des Institutes ausgeübt haben. 

Dass dieses möglich war, lag nicht nur an der zielbewussten Leitung 
OTTO HERMANS, sondern zugleich auch an dem beispielgebenden Wirken 
der erwähnten drei hervorragenden externen Mitarbeiter. Nicht nur 
OTTO HERMAN war unser Erzieher, sondern auch sie. Ich möchte hier 
gerade nur wiederholen, wie stark die Wirkung GASTON v. GAALS auf 
meine späteren Arbeitsmethoden gewesen ist. Den allergrössten Ein- 
fluss aber übte zweifellos STEFAN v. CHERNEL auf uns aus, in erster 
Linie auf TITUS CsörgEy. Während OTTO HERMAN die Hauptaufgabe 
des Institutes in der Klärung der Vogelzugsfrage erblickte (Aquila 
1894 p. 1), drang STEFAN v. CHERNEL auf die intensivste Erforschung 
der Fragen der landwirtschaftlichen Ornithologie. Eine Initiative, die 
für das weitere Schicksal des Institutes entscheidend wurde. Auf Grund 
seiner einschlägigen Arbeiten wurde er vom Kön. Ung. Ackerbauminis- 
terium mit dem Verfassen seines grossen Werkes „Die Vögel Ungarns, 
mit besonderer Berücksichtigung ihrer wirtschaftlichen Bedeutung“ 
betraut. Während der zahlreichen und hochbedeutenden Verhandlun- 
gen, die vor der Herausgabe dieses grossen Werkes zwischen OTTO 
HERMAN und Ackerbauminister IGNATZ DARANYI gepflogen wurden, trat 
die Frage. einer Überführung der „Centrale“ aus dem Rahmen des 
Ministeriums für Kultus und Unterricht in den Wirkungskreis des 
Ackerbauministeriums immer mehr in den Vordergrund. Das Kultus- 
und Unterriehtsministerium machte diesbezüglich auch nicht die gerings- 
ten Schwierigkeiten, wohl hauptsächlich ‚deshalb, weil dieses Minis- 
terium eigentlich schon eine eigene ornithologische Institution besass : 
die im Rahmen der zoologischen Abteilung des Ungarischen National- 


94 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Museums wirkende Ornithologische Sektion unter der Leitung von 
Dr. JuLius Maparäsz der anfangs die Bestrebungen der Centrale 
mit grosser Begeisterung unterstützte. unter anderen auch als 
Hauptmitarbeiter der .Aquila”. Später wurden dann die Beziehungen 
immer lockerer, sodass MADARÁSZ am 14. Nov. 1895 dieses Amt 
niederlegte und sich nur noch als Mitarbeiter der Aquila betätigte. 
Der sonstigen Arbeit des Institutes verschloss er sich gänzlich. Auch als 
Mitarbeiter der Aquila wirkte er nur noch kurze Zeit. Sein letzter Beitrag 
erschien im Jahrgang 1896 dieser Zeitschrift und behandelte die Bal- 
damus-Wachtel. Von dieser Zeit an trat er in der in- und ausländischen 
Fachpresse immer mehr in Opposition zur Centrale. deren Bestrebungen 
und Methoden er heftig angriff. Jedenfalls brachte er diesen Gegensatz 


auch zur Kenntnis seiner vorgesetzten Behörde. die gleichzeitig auch 


die vorgesetzte Behörde der ..Centrale“ war. Diese Situation, die infolge 
der unvermeidlich gewordenen Rivalität zwischen den beiden Institutio- 
nen für die Entwicklung der später entstandenen nur von grossem 
Nachteil gewesen wäre, trug wesentlich dazu bei. dass einerseits die 
Centrale die Gelegenheit zum Ausscheiden mit Freuden begriisste. 
andererseits auch das Kultus- und Unterrichtsministerium den gewiss 
nicht leichten Entschluss fasste, diesem Wechsels zu genehmigen. Han- 
delte es sich doch um eine Institution, die — vom Kultusministerium 
ins Leben gerufen - in der kurzen Zeit ihrer Zugehörigkeit zu diesem 
Ministerium im In- und Auslande geradezu heispiellose Erfolge erringen 
konnte und vollste Anerkennung fand. 


So kam es schliesslich dazu. dass die Centrale” mit Erlass des Kön. . 


Ung. Ackerbauministeriums Nr. 775 vom 19. April 1900 mit 1. Januar 
1901 in den Wirkungskreis des Kön. Ung. Ackerbauministeriums über- 
führt wurde. 

Diese Transferierung war für die weitere Entwicklung des Institutes 
von entscheidender Bedeutung. Dieselbe wirkte sich nicht nur während 
der Amtstätigkeit des Ministers Dr. IGNATZ DARANYI, der dem Chef der 
Centrale OTTO HERMAN sozusagen freie Hand liess, günstig aus, 
sondern auch später. Eine der ersten wichtigen Folgen war die Über- 
siedlung der Centrale aus den beiden engen und dunkeln Museums- 
zimmern in vier grosse, helle Räume im ersten Stock des Zinshauses 
auf der ‚Josef-Ringstrasse Nr. 65. wo auch die ständig anwachsenden 
Sammlungen geeignete Unterkunft fanden. 


Die Übernahme der Centrale in den Wirkungsbereich des Acker- 
bauministeriums rief in dem Arbeitsprogramm des Institutes eine 
bedeutsame Verschiebung hervor. Während früher das Institut zur 
Massenbeobachtung des: Rauehschwalbenzuges Aufrufe erliess an 


FÜNFZIG JAHRE. 45 


welcher die ungarischen Lehrer, die Mitglieder der Naturwissenschaft - 
lichen Gesellschaft, die Forstbehörden u. s. w. teilnahmen, während 
1899 in Sarajevo eine Zusammenkunft zur Intensivierung der Vogel- 
zugsbeobachtungen und einheitlichen Bearbeitung der diesbezüglichen 
Ergebnisse zustande kam — nebenbei bemerkt wurde bei dieser Gele- 
genheit die Kroatische Ornithologische Centrale ins Leben gerufen 
rückten von nun an die Fragen der landwirtschaftlichen Ornithologie 
immer mehr und mehr in den Vordergrund. Zwar hatte LUDWIG THAISz 
schon vorher, im Jahrgang 1899 der Aquila auf S. 133 seine erste dies- 
bezügliche Studie veröffentlicht: „Kritische Bestimmung der Nützlichkeit 
oder Schädlichkeit der pflanzenfressenden Vögel“, und auch STEFAN 
v. CHERNEL hatte auf der Zusammenkunft in Sarajevo über das Thema 
„Über die Bestimmung des Nutzens und Schadens der Vögel auf posi- 
tiver Grundlage“ gesprochen, doch sind diese Fälle nur als Vorläufer der 
später eingeschlagenen neuen Richtung zu betrachten. 

Den ersten entscheidenden Schritt auf diesem Gebiete bedeutete 
Otto HERMANS „Kleines Vogelbuch“, wie wir es unter uns nannten. 
„Kleines Vogelhuch“ hiess_es neben CHERNELS ..Grossem Vogelbuch“: 
doch handelte es ebenso „Vom Nutzen und Schaden der Vögel” wie 
STEFAN v. CHERNELS Werk „Die Vögel Ungarns mit besonderer Berück- 
sichtigung ihrer wirtschaftlichen Bedeutung“. Dieses grossartig geschrie- 
bene Buch OTTo HERMANS, das mit den wunderbar lebenstreuen und 
künstlerischen Bildern Titus CsOrGEys geschmückt war. errang einen 
beispiellos grossen Erfolg. Es erlebte nicht nur 4 Auflagen (I. 1901.. 
II. 1903., III. 1907., IV. 1914), sondern erschien auch in deutscher und 
englischer Sprache, was das Ansehen des Institutes im Inland und auch 
im Ausland bedeutend erhöhte. Wäre nicht der Weltkrieg mit dem 
nachfolgenden Zusammenbruch gekommen, dann hätte dieses Buch 
noch zahlreiche Neuauflagen erlebt, so gross war die Nachfrage aus 
den weitesten Kreisen auch später hin nach diesem Buche. 

Ein gleichfalls bedeutendes, geradezu epochemachendes Ereignis 
auf dem Gebiete des Vogelschutzes war die Schaffung eines Vogel- 
schutzgesetzes, das als Erlass des Kön. Ung. Ackerbauministeriums 
Nr. 24.655/VII. 1.—1901 vom 18. März 1901 mit der Unterschrift von 
Dr. IGNATZ DARANYI erschien. In seinen Grundlinien ist es auch heute 
noch gültig. Später wurde es noch durch notwendige Verfügungen, die 
den allgemeinen Naturschutz betreffen, erweitert, und entspricht im 
Verein mit diesen im grossen und ganzen auch heute noch den Anfor- 
derungen. Das Ornithologische Institut hat zwar viel später wiederholt 
Vorschläge zur Schaffung eines neuen, den modernen Ansprüchen 
besser entsprechenden Vogelschutzgesetzes unterbreitet, doch fanden 
diese Vorschläge ‘bisher keine Erledigung. 


96 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila — 


Die Centrale beschränkte sich indessen bei ihren bahnbrechenden 


Bemühungen um die Regelung des Vogelschutzes auf gesetzgeberischem 


Wege nicht nur auf die inneren Verhältnisse, sondern strebte auch eine 
Klärung der internationalen Lage des Vogelschutzes an. Mit Berück- 


sichtigung der. Vorschläge des Institutes kam am 19. III. 1902 die Inter- 


nationale Konvention zum Schutze der landwirtschaftlich nützlichen 
Vögel in Paris zustande, welche von der ungarischen Gesetzgebung 
am 9. Juni 1906 angenommen wurde. Die Geschichte des Zustande- 
kommens dieser internationalen Konvention schrieb OTTO HERMAN 
und erschien seine dies bezügliche historische Skizze auch in englischer 
Sprache. Es ist dies ebenfalls ein Dokument der gross angelegten 
vogelschützlerischen Tätigkeit. welche in Institute ausgeübt wurde. 


Neben den allgemeinen Fragen der landwirtschaftlichen Ornithologie 
erwies sich im besonderen die „Krähenfrage“ als äusserst wichtig. 
d. h. die Klärung der landwirtschaftlichen Bedeutung der Saatkrähe. 
Diese Frage war schon durch die Veröffentlichung der ersten dies- 
bezüglichen Studie von JOSEF JABLONOWSKI im Jahrgang 1901 der 
Aquila, S. 214—275 angeschnitten worden. Sie gibt im übrigen auch 
heute noch Anlass zu Meinungsverschiedenheiten aller Art. Für das 


Institut, das gerade damals seine Forschungen auf dem Gebiet der | 


landwirtschaftlichen Ornithologie aufzunehmen begann, war diese Frage 
äusserst aktuell. OTTO HERMAN zögerte auch keinen Augenblick. Er 
sandte nach dem bewährten Muster der Massenbeobachtung des 
Rauchschwalbenzuges jetzt Krähen-Fragebogen an die zuständigen 
Stellen, besonders an die Landwirtschaftsreferenten, Forstbehörden, 
Güterdirektionen u. s. w. Der 16 Fragen umfassende Fragebogen ging 
am 1. März 1902 in 1672 Exemplaren hinaus ; bis zum 31. Mai waren 
1070 Antworten eingelaufen, wie im Jahrgang 1902 der Aquila auf §. 
232 zu lesen ist. Der Fragebogen legte bezüglich der landwirtschaft- 
lichen Bedeutung der Saatkrähe das Hauptgewicht auf die Erkenntnis 
der Volks auffassung über diese Frage, verlangte aber auch Daten 
über Ort und Anzahl der Brutkolonien dieses Vogels. Das reiche Daten- 
material wurde dann von LUDWIG Soós aufgearbeitet (Aquila 1904, S. 
328—352.) 

Gleichzeitig mit dieser Veröffentlichung erschien TITUS CSÖRGEY’s 
erste Studie über die landwirtschaftliche Bedeutung der Saatkrähe, 
eine Arbeit, die sich nun nicht mehr auf Meinungen, sondern auf Magenin- 
halt-Untersuchungen gründete. Ihr folgten später noch zahlreiche andere, 
zum Teil in ganz neue Richtungen weisende Studien. Von grosser Bedeu- 
tung war für CsÖRGEYs einschlägiges Wirken ein Besuch des land- 


. FÜNFZIG JAHRE. 97 


- 


wirtschaftlich-zoologischen Forschungsinstitutes in Dahlem, gelegentlic 
seiner Rückkehr vom Internationalen Ornithologenkongress in London 
im Jahre 1904. In Dahlem hatte er Gelegenheit, mit dem hervorragenden 

Forscher Dr. GEORG RORIG unmittelbar Fühlung zu nehmen und dessen 

Methoden kennen zu lernen, die er dann — den ungarischen Verhält- 

nissen angepasst — auch im Institut einführte. 

Als Fortsetzung der Untersuchungen über landwirtschaftliche 

Ornithologie erschien im Jahrgang 1903 der Aquila, S. 221 eine Studie 
. von JosEF Lésy, betitelt: „Positive Daten zur Lebensweise des Rebhuhns 
(Perdix perdix L.)“. 

Einen hervorragenden externen Mitarbeiter auf diesem Gebiet 
gewann das Institut in ERNST CSIKI, einem Entomologen von internatio- 
nalem Ruf. Er eröffnete die Serie seiner einschlägigen Studien im Jahr- 
gang 1904 der Aquila auf S. 270 mit dem Aufsatz : „Positive Daten über 
die Nahrung unserer Vögel“. Seine letzte Studie erschien im Jahre 1919. 
Diese bahnbrechenden Arbeiten Csıkr's, die mit hervorragender Sach- 
kenntnis und Genauigkeit durchgeführt wurden, trugen viel zum Ansehen 
des Institutes, besonders im Auslande, bei. Seine Untersuchungen über 
die Ernährung unserer kleinen Singvögel sind sozusagen bis zum heutigen 
Tage unübertreffen. 


= 


3 


HE ie bras d 


Einer der wichtigsten Marksteine auf diesem neuen Forschungsgebiete 
des Institutes war aber zweifellos die Entsendung TITUS CSÖRGEY s im Jahre 
1903 nach Seebach, zum Studium der weltberühmten Vogelschutzstation 
des Freiherrn HANS v. BERLEPSCH. Dort lernte er die damaligen Methoden 
des praktischen Vogelschutzes und die Einrichtungen von Vogelschutz- 
stationen kennen, und brachte reiche Kenntnisse und Erfahrungen nach 
Hause, die er, den ungarischen Verhältnissen angepasst, nun in die Tat 
umsetzte. Ausserdem bot sich ihm auch Gelegenheit, die Fabrik künst- 
licher Nisthöhlen in Büren zu besichtigen. Seine dortigen Studien kamen 
der Gründung der Ersten Ungarischen Nisthöhlenfabrik sehr zugute. 
Die Organisierung des praktischen Vogelschutzes erhielt eigentlich erst 

. jetzt ihren richtigen Sinn und ihre volle Bedeutung, als es nicht mehr 
nötig war, die vom Institut empfohlenen künstlichen Vogelschutzgeräte 
auf umständlichen Wegen aus dem Ausland zu beziehen, sondern gleich 
die inländische Quelle genannt werden konnte, wo alle diese Geräte gut 
und billig zu haben waren. 

Die Errichtung dieser speziell ungarischen Nisthöhlenfabrik war, 
abgesehen von den Schwierigkeiten der Beschaffung solcher Erzeugnisse 
aus dem Ausland, auch deshalb wichtig, weil die von BERLEPSCH auf 
Grund 20 jähriger Versuche für Deutschland erprobten und bewährten 
Modelle in einer Hinsicht doch eine sehr wesentliche Abänderung not- 

7 


98 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK ? [Aquila 


wendig erscheinen liessen. Es war dies die Sperlingsfrage. In Deutsch- 
land wurde nàmlich der Erfolg des praktischen Vogelschutzes durch die 
Sperlinge in weit geringerem Masse gefährdet als bei uns. Dort konnten 
die Meisen und andere nützliche Höhlenbrüter im Bedarfsfalle in die 
künstlichen Nisthöhlen tatsächlich auch einziehen, während bei uns ein 
Grossteil der angebrachten Nisthöhlen von vornherein von den wenig 
volkstümlichen Sperlingen belegt wurde. Niemand wollte Geld ausgeben, 
um den ohnehin schon im Überfluss vorhandenen Sperlingen Gelegenheit 


zu weiterer Vermehrung zu geben. Die deutschen künstlichen Nist- 


höhlen wurden mit fest schliessendem, also nicht abhebbarem Deckei 
hergestellt, und als CsORGEY die im Jahre 1903 in Gödöllő angebrachten 
Bürener Probehöhlen später untersuchte, stellte es sich heraus, dass die- 
selben bis obenauf mit Nestmaterial und Parasiten vollgefüllt waren. Für 
ungarische Verhältnisse war also die zugenagelte Nisthöhle, die weder 
überprüft noch gereinigt werden konnte, nicht zweckentsprechend ; 
man musste danach trachten, einerseits die Nisthöhlen vor den uner- 
wünschten Eindringlingen zu schützen, anderseits den nützlichen 
Höhlenbrütern gereinigte, von altem Nestmaterial und von Ungeziefer 
freie Wohngelegenheiten sicherzustellen. Die in dieser Richtung im 
Institut gepflogenen Beratungen führten zur Konstruktion von Nist- 
höhlen mit abnehmbarem Deckel, eine Neuerung, die von BERLEPSCH und 


anderen ausländischen Vogelschützern erst bedeutend später, und anfangs 


fast widerwillig, übernommen wurde. Eine selbständige ungarische 
Nisthöhlenfabrik erwies sich also auch aus diesem Grunde als unbedingt 
notwendig. Sie konnte — nach erfolgreicher Intervention OTTO HERMANS 
beim Kön. Ung. Handelsministerium — im Jahre 1905 mit staatlicher 
Unterstützung ihre Tätigkeit beginnen. Die Bohrmaschinen waren 
nach den Plänen Titus CsörGEY’s konstruiert worden. Diese Fabrik ist 
auch heute noch im Betrieb und hat keine ernsten Rivalen, weil niemand 
mit den Preisen des Fabrikanten MARTIN KÜHNEL aus Baranyakäräsz 
konkurrieren konnte, für den die Erzeugung der ungarischen Vogelschutz- 
geräte nicht ein blosses Geschäft, sondern auch eine Herzensangelegenheit 
war. Es gelang dem Institut, auch diese rein geschäftliche Frage mit 
ganz besonders glücklicher Hand zu lösen, was für die Fundierung 
des praktischen Vogelschutzes in Ungarn und seine spätere grossartige 
Entwicklung von grosser Wichtigkeit war. Über alle diese Einzelnheiten 
gibt CsORGEY’s zusammenfassender Bericht im Jahrgang 1907 der Aquila, 
S. 291—316 ein genaues Bild. 

Von entscheidender Bedeutung war neben der Inbetriebsetzung der 
„Ersten Ungarischen Nisthöhlenfabrik“ das Erscheinen einer Broschüre 
von Tırus CsörGEY im Jahre 1906, betitelt „Anleitung für die Ver- 


wendung der künstlichen Nisthöhlen, und andere vogelschützerische 


: 


FUNFZIG JAHRE 99 


Einrichtungen.“ Die erste Auflage enthielt bloss Bilder in Schwarzdruck, 
während die späteren Ausgaben dieses sehr beliebten Werkchens mit 
den künstlerischen Farbbildern von TITUS CsörGEY und ELEMÉR VEZENYI 
geschmückt waren. Es ging uns mit dieser Broschüre so wie mit OTTO 
HERMAN’s „kleinem Vogelbuch“: es konnten nicht genug Exemplare 
gedruckt werden ! Im Jahre 1912 übersetzte ich die „Anleitung“ auch 
ins Deutsche, und auch diese Auflage fand, besonders im Ausland, 
rapiden Absatz. Nach dem Weltkrieg konnten wir das verhältnismässig 
teure Bändchen nicht mehr erscheinen lassen. 

Um die Idee des praktischen Vogelschutzes in die breitesten Kreise 
der Bevölkerung hineinzutragen, fasste OTTO HERMAN den Entschluss 
den Vogel- und Baumtag in sämtlichen Volksschulen des Landes ver- 
pflichtend einführten zu lassen. Auf seine Initiative ordnete der damalige 
Minister für Kultus und Unterricht Graf ALBERT APPONYI mit Erlass 
vom 27. IV. 1906 an, dass diese aus Amerika stammende segensreiche 
Einrichtung auch bei uns eingebürgert werde. Auch heute noch erfüllt 
sie, dank der begeisterten und ausdauernden Tätigkeit der von ÁRPÁD 
FODOR geleiteten Tierschutz-Sektion des Landes-Pfadfinderverbandes, 
ihre Pflicht im Dienste des Vogelschutzes. 

Nachdem so alle Vorbereitungen getroffen waren, um dem 
praktischen Vogelschutz in den breitesten Bevölkerungsschichten 
unseres Vaterlandes Eingang zu verschaffen, sorgte unser damaliger 
Ackerbauminister IGNATZ DARANYI, der dem Vogelschutz immer ein 
besonderes Interesse entgegengebracht hatte, dafür, dass auch die 
staatliche Organe in die Tätigkeit des praktischen Vogelschutzes 
eingeschaltet werden. Er beauftragte das Institut mit der Ausarbeitung 
eines Projektes zum weitgehenden Schutz der nützlichen Vögel in 
den staatlichen und in staatlichem Betriebe befindlichen Forsten 
des Landes. Nach Fertigstellung dieses Projektes wurden die führenden 
Persönlichkeiten von Forst- und Landwirtschaft am 30. Nov. 1906 nach 
Budapest zu einer Konferenz zusammengerufen, um mit den Inten- 
tionen des Ministers auf dem Gebiete des Vogelschutzes unmittelbar 
bekannt zu werden. Das Protokoll dieser Sitzung wurde in 4000 Exem- 
plaren an die Beamten der Staatsforste verteilt. 

Zur Ausstattung der zweieinhalb Millionen Hektar umfassenden 
staatlichen und in staatlichem Betriebe befindlichen Forsten mit Vogel- 
schutzgeräten bestellte das Ackerbauministerium auf Vorschlag des 
Institutes bei der Nisthöhlenfabrik mehr als 6000 künstliche Nisthöhlen 
und zahlreiche Winterfutterapparate. Die Forsthäuser und Versuchs- 
stationen der forstwissenschaftlichen Fachschulen waren die Träger 
dieser vogelschützerischen Massnahmen. Die Nisthöhlenfabrik konnte 
dieser Massenproduktion nur so Herr werden, dass sie ihren Betrieb 

7% 


100 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila . 


durch neue, vom Staat zur Verfügung gestellte Bohrmaschinen 
erweiterte. | 3 
" Man kann sich vorstellen, welch gewaltigen Forstschritt diese 

Massnahmen auf dem Gebiet des praktischen Vogelschutzes in Ungarn 
bedeuteten. | 

Eine weitere Folge jener Konferenz war die Einrichtung einer 
Versuchsstation fir Vogelschutz auf der Margareteninsel, wozu Erz- 
herzog JosEF schon vorher seine Zustimmung gegeben hatte. Hier konn- 
ten die Teilnehmer der Zusammenkunft aus eigener Anschauung die 
Methoden und Einrichtungen einer derartigen Versuchsstation kennen 
lernen. 

Neben diesen neuen Arbeiten, die mit der Transferierung der 
Centrale im Zusammenhang standen, nahmen auch die älteren For- 
schungen auf dem Gebiete des Vogelzuges ihren ungeschmälerten Fort- 
gang. Das beweist die Tatsache, dass es mir im Jahre 1908 gelang, in 
das Arbeitsprogramm der Centrale die Vogelberingungen aufzunehmen, 
welche bald sehr erfreuliche Resultate zeitigten. Eine Landessensation 
war die Rückmeldung des ersten ungarischen Ringstorches aus Süd- 
afrika. Weitere auch auf andere Arten bezügliche ebenso sensationalle 
Meldungen folgten, sodass ich meine Beringungsarbeiten immer weiter 
ausbauen konnte. 


Ein ausserordentlich reges und produktives Leben herrschte damals 
in der , Centrale." Amtsstunden waren eigentlich von Früh bis Abend, 
mit Ausnahme der Mittagspause. OTTO HERMAN hatte zwar offiziell 
Urlaub, kam aber regelmässig vor- und nachmittag in das Institut und 
benützte meist nur den Spätfrühling und Sommer zu ethnographischen 
Forschungen und zur Erholung in seiner Villa zu Lillafüred. Erholung 
kann man eigentlich nicht sagen, eher : Arbeit in aller Stille, Ausschaltung 
aus der durchaus nicht stillen Atmosphäre in welcher sich die tägliche 
Arbeit des Institutes abspielte. Die oberste Leitung des Institutes hielt 
er fest in Händen. Ohne sein Wissen und seine Einwilligung konnte im 
Institut nichts geschehen. Und es ist auch niemals, auch nicht für einen 
Augenblick, der Gedanke aufgetaucht, sich dieser Führung irgendwie 
zu entziehen. Wir alle waren glücklich, unter seiner Leitung dem 
Institut dienen zu können, und taten das umso freudiger, als er keinem 
von uns kleinliche Schranken setzte. Neben der Erfüllung seiner Tages- 
pflichten konnte sich jeder Angestellte auch anderen Interessensphären 
zuwenden. Die Hauptlast der Arbeit aber lag auf ‚den Schultern der 
drei ständigen Beamten. JuLIUS PUNGUR versah mit Ruhe, Umsicht 
und absoluter Zuverlässigkeit den administrativen Dienst und den 
Tauschverkehr der Aquila; Tırus CsöRGEY erledigte die Fragen der 


ET SETA AREE 
, "> ' | 


She 
+" 
‘ fi 


ame : | FÜNFZIG JAHRE. 101 


Systematik und des Vogelschutzes ; meine Aufgaben war neben der 


~ 
h 


Bearbeitung der Vogelzugsdaten und der Durchführung der Vogel- 
beringungen die Schriftleitung der Aquila, ein Amt, das besonders 
wegen der Übersetzungen und Formung der eingelaufenen Artikel 
an den Redakteur hohe Arbeits-Anforderungen stellte. Rechnet man 


noch dazu den enormen Briefverkehr, den das Institut einerseits 


im Interesse der Vogelschutzpropaganda, dann zur Aufrecht- 
erhaltung und ständigen Ausweitung des Beobachtungsnetzes für 
Vogelzug und Beringung abwickeln musste, ganz zu schweigen 
von der Auslandskorrespondenz, — dann ist es ohne weiteres klar, 
dass diejenigen, die den Löwenanteil an dieser Arbeit zu leisten 


hatten, nicht die geringste Möglichkeit eines anderweitigen Anstellung 


besassen. Sie konnten sich also nicht damit abfinden, provisorische 
Beamte einer provisorischen Institution zu sein, sondern drangen 
darauf, definitiv angestellt zu werden. Es war unmöglich, dass dieses 
grossartig organisierte, im In- und Ausland gleicherweise anerkannte 
Institut "von einer einzigen Person, OTTO HERMAN, bezw. von dessen 
Lebensdauer abhängen sollte. Man musste dafür sorgen, dass das Institut 
auch nach dem Tode des Begründers aufrechterhalten blieb um seine 
Tätigkeit fortsetzen zu können. Selbst in ernsten Kreisen war damals 
weithin die Ansicht verbreitet, dass die , Centrale“ mit dem Tode 
OTTO HERMANS aufhören werde zu bestehen. 

- Dieser drohenden Möglichkeit galt es zuvorzukommen, und zwar 
noch bei Lebzeiten OTTO HERMANS, dessen gewältige Autorität die 
einzige Möglichkeit für die endgültige Organisierung des Institutes bot. 

Die Schwierigkeit aber lag da, dass die einschlägigen Bemühungen 
gerade bei dem entscheidenden Faktor, bei OTTO HERMAN selbst auf den 
grössten Wiederstand stiessen. Wie bereits erwähnt, hatte OTTO HERMAN 
als oppositioneller Politiker die Betrauung mit der Organisierung der 
„Centrale“ als staatlicher Institution erhalten, und dieser Umstand 
machte es für seinen puritanen Charakter anfänglich unmöglich die 
Regierung um etwas zu bitten, was auch nur im entferntesten den 
Anschein erwecken könnte, als ob er es in seinem eigenen Interesse 
täte, oder — ganz deutlich ausgedrückt: dass er seine oppositionelle 
politische "Überzeugung zugunsten materieller Vorteile aufzugeben 
geneigt sein könnte. 

Otto HERMANS empfindliche Seele ertrug diese Möglichkeit nicht, 
und es begann ein heftiger Kampf um das Afgeben dieses Standpunktes. 
OTTO HERMAN war kein leichter Gegner und blieb lange unerbittlich ; 
nachträglich kann ich aber jetzt eigenstehen, dass auch ich unbeugsam 
war und für den Fall der Nichterfüllung meiner Bitte nach endgültiger 


Organisierung des Institutes die Niederlegung meines Amtes in Aussicht 


VAR 


= 


~ A > - nale 
4 ¢ 4 d 


102 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


gestellt hatte. Dazu kam es aber zu meiner grössten Freude und seeli- 
schen Beruhigung nicht. War ich doch mit dem Institut derart ver- 
wachsen, dass ich anderswo vielleicht gar nicht hätte unterkommen 
können. Der grosse Kampf wurde schliesslich zu Gunsten des Institutes 
entschieden und zwar durch Vermittlung des Ministerialrates im 
Ackerbauministerium Isıpor MApay, der als begeisterter Anhänger des 
Vogelschutzes ein aufrichtiger guter Freund des Institutes war. OTTO 
HERMAN schätzte ihn sehr hoch, und diesem Umstand ist es zu ver- 
danken, dass es gelang die Bedenken OTTO HERMAN’S zu zerstreuen und 
ihn davon zu überzeugen, dass er die endgültige Organisierung des 
Institutes nicht aus persönlichen Gründen, sondern im Interesse der 
ungarischen Kultur verlange. 

Das Übrige ging dann glatt von Statten. Den diesbezüglichen Vor- 
schlag nahm der damalige Ackerbauminister Dr. IGNATZ DARANYI wohl- 
wollend zur Kenntnis. Durch den denkwürdigen Erlass Nr. 8990/eln. 
1/B — 3. 1906 erfolgte dann die endgüldige Organisierung des Institutes. 
Otto HERMAN nahm nun auch seinerseits diese Lösung mit grosser 
Freude und Beruhigung entgegen und schrieb über dieses hochwichtige , 
Ereignis im Jahrgang 1906 der Aquila, S. 253 Folgendes : „Das Jahr 
1906 ist für die Geschichte der Ung. Ornith. Centrale von grosser Bedeu- 
tung. Nach zwölfjährigem Bestehen, nach einer mit grossen Erfolgen 
begleiteten Tätigkeit wurde das Institut von Sr. Excellenz Dr. IGNATZ 
v. DARANYI, königl. ung. Ackerbauminister, endgültig organisiert. 
Tiefgefühlten Dank Herrn Minister Dr. DARANYI, dass er das Bestehen 
dieses Institutes, welches heutzutage schon ein grosses culturelles 
Bedürfnis befriedigt, sicherte, damit auch einem wirksamen Faktor 
der ungarischen Ornithologie und zugleich auch dem Amtspersonale 
eine befriedigende Zukunft eröffnete, indem dieses angeborener Hang 
und Begeisterung zu einer solchen Zeit von der ursprünglichen Lebens- 
bahn in den Dienst des Institutes und der Ornithologie führte, wo noch 
Niemand das Schicksal des Institutes voraussehen konnte.“ 

Der erwähnte Ministerialerlass sah für die Ung. Ornith. Centrale 
folgende Stellen vor : 

1 Direktor Stelle, 

1 Sekretàr Stelle, 

1 Adjunkten Stelle, 

1 Assistenten Stelle, 

2 Praktikanten Stellen, 

1 Subalternstelle I. Klasse, als Laborant. 

Fiir die Besetzung der Direktorstelle kam selbstverstàndlich nur 
OTTO HERMAN in Betracht, der aber, seinen Prinzipien treu, dieses Amt 
nur Aoncris causa annahm. Sekretär wurde JULIUS PUNGUR, zur Dienst- 


FÜNFZIG JAHRE. 103 


leistung einberufener Professor, Adjunkt TITUS CsôRGEY, Assistent 
JAKOB SCHENK, Praktikant der im Jahre 1906 dem Institut beigetre- 
tene DR. EUGEN GRESCHIK. 

Die Subalternstelle blieb nach wie vor in den Händen des alten 
erprobten Laboranten JOHANN SZALOKY. 

Diese endgültige Organisierung, die auch in den Reihen der exter- 
nen Mitarbeiter und Freunde des Institutes ungeteilte Freude und 
Beruhigung hervorrief, machte der bisherigen gespannten Atmosphäre 
ein Ende und schuf die Voraussetzung für weitere erspriessliche Arbeit, 
Die Krankheit und der 1907 erfolgte Tod JuLIus PunGur’s riefen zwar 
eine vorübergehende Stockung hervor, doch traten dem Institut noch 
in demselben Jahr zwei neue ausgezeichnete Arbeitskräfte bei. Der 
eine war MICHAEL HAMORI, der die mit der Zeit stark angewachsamen 
Verwaltungs und Administrations arbeiten übernahm, und ausserdem 
durch Erledigung zahlreicher Nebenarbeiten das Fachpersonal fühlbar 
entlastete ; der andere, BELA PARLAGI, war auf Grund seiner reichen 
Sprachkenntnisse der geeignete Mann zur Verwaltung der inzwischen 
ebenfalls bedeutend angewachsenen Bibliothek besonders durch Erledi- 
gung des Aquila-Tauschverkehrs, und leistete auch bei der Übersetzung 
der Aquila-Artikel sehr nützliche Dienste. Im Jahre 1909 trat dem 
Institut in der Person von DR. KOLOMAN LAMBRECHT ein weiterer in- 
terner Mitarbeiter bei, sodass die Centrale trotz dauernder Beurlaubung 
OTTO HERMAN s, unter TITUS CSÖRGEY als Direktor und JAKOB SCHENK als 
Schriftleiter der Aquila (Aquila 1909 p. 340) eine Aktivität entfaltete, 
wie nie zuvor. Im Jahre 1913 konnte die Zeitschrift Aquila in dem nie 
erreichten Umfang von 73 Quart-Druckbogen herausgegeben werden, 
während 1914 die Zahl der erledigten Aktenstücke mit 1800 ihren 
Höchststand vor dem Weltkrieg erreichte. 

Eine natürliche Folge der definitiven Organisierung des Institutes 
war es, dass IGNATZ DARANYI mit Erlass Nr. 1411/1909 die Centrale 
in die Reiche der staatlischen Institute aufnahm und auch die not- 
wendige Namensänderung genehmigte. Der Name des Institutes hiess 

künftig „Königlich Ungarische Ornithologische Centrale“. So war also 
: die „Centrale“ nach ihrer endgültigen Organisierung nun auch verstaat- 
licht, ihre Zukunft somit in jeder Beziehung gesichert. 


Aus dieser Epoche der ständigen Aufwärtsentwicklung des Institutes 
bleibt uns nur eine einzige schmerzliche Erinnerung zurück : die 
Vereitelung des Planes DARANYI’S, seinem geliebten Institut ein eigenes 
Gebäude errichten zu lassen. Am 7. Februar 1907 erhielt die Centrale 
seitens des Ministers die Aufforderung, Vorschläge bezüglich Unter- 


104 - JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


bringung des Institutes auf dem Territorium der Lehranstalt für Garten- 


bau zu unterbreiten. OTTO HERMAN gab hierauf leider einen abschlägigen 
Bescheid mit der Begründung, dass das am Südhang des Gellért-Berges 
gelegene Territorium der Lehranstalt für Gartenbau zur Errichtung 
einer Versuchsstation für Vogelschutz nicht geeignet sei. Statt dessen 
schlug er die Margareteninsel vor, wo die Centrale schon eine gut 
organisierte Vogelschutzstation besass. DARANYI war mit dieser Lösung 
sofort einverstanden und beauftragte die Centrale mit Erlass Nr. 85915/ 
1907, den Plan für den Bau eines eigenen Gebäudes auf der Margareten- 
insel vorzulegen. Diesen Bauplan fertigte ich im Auftrage OTTO HERMAN’S 
auch an, doch zog sich dessen Verwirklichung infolge der Rivalität des 
Kön. Ung. Botanischen Gartens sehr in die Länge. Inzwischen verfügte 


aber die Leitung der Haupt- und Residenzstadt über die Verwendung 


der Margareteninsel anderweitig, sodass das Institut schliesslich ohne 
ein eigenes Anstaltsgebäude. blieb. Dies war umsot bedauerlicher, weil 
später öftere Übersiedlungen in immer neuere Räumlichkeiten notwendig 
wurden. Leider drohte sogar gerade jetzt, im Jubiläumsjahr, eine neue 
Übersiedlung in ein Gebäude, welches viel ungeeigneter gewesen 
wäre als das jetzige. Hätte das Institut ein eigenes Gebäude gehabt, 
dann wäre es in der Zeit nach dem Zusammenbruch nicht der Gefahr 
einer Vereinigung mit anderen Instituten ausgesetzt gewesen, was eigent- 
lich seiner Auflösung gleichgekommen wäre. 


Abgesehen von diesem Misserfolge behielt aber die Entwicklung 
des Institutes auch weiter hin eine aufwärts gerichtete Tendenz, 
obwohl men die Beibehaltung "des erreichten Niveaus eine sehr 
intensive Arbeitsleistung erforderte. Die ständig wachsenden Bedürf- 
nisse des praktischen Vogelschutzes, sowie die Organisierung und Durch- 
führung der von mir im Jahre 1908 begonnenen Beringungsarbeiten 
stellten im Verein mit der Aufrechterhaltung des Zugsbeobachtungs- 
netzes eine wesentliche Arbeitsvermehrung dar. Dazu kamen noch 
Arbeitsbetrauungen von auswärts, die das Institut übernehmen musste, 
weil es sich im Interesse der ungarischen Vogelkunde dazu moralisch 
verpflichtet fühlte. So trat die Kön. Ung. Naturwissentschafliche Gesell- 
schaft mit der Bitte an uns heran, an der Beschreibung der Tierwelt 
Ungarns anlässlich des 1000-jährigen Bestandes des Landes teilzunehmen. 
Die Bearbeitung des ornithologischen Teiles war ursprünglich OTTO 
HERMAN zugedacht, der sie aber infolge anderweitiger Arbeitsüber- 
bürdung nicht in Angriff nehmen konnte. So wurde ich mit dieser — 
eine grosse Arbeitsleitung erheischenden Arbeit — betraut. Es gelang mir 
auch das Manuskript, welches ausser dem Namensverzeichnis und dem 


7 


FÜNFZIG JAHRE. 105 


| Verbreitungsgebiet der Vogelwelt Ungarns auch den ersten eingehenden 
Bericht über die Geschichte der ungarischen Vogelkunde enthielt, noch 
im Jahre 1914 zu vollenden und OTTO HERMAN vorzulegen. Die Arbeit 
selbst erschien erst im Jahre 1917 in ungarischer und lateinischer Sprache. 
Der Teil, welcher die Geschichte der ungarischen Vogelkunde und die 
tiergeographische Einteilung der ungarischen Vogelwelt behandelte, 
wurde im Jahrgang 1918. der Aquila in deutscher Sprache veröffentlicht. 

Ferner wurde mir auf Initiative der Alfölder Sektion der Ungari- 
schen Geographischen Gesellschaft eine andere Aufgabe übertragen : das 
Studium der ornithologischen Verhältnisse im Alföld. Meine erste und auch 
letzte Arbeit auf diesem Gebiete erschien im Jahrgang 1911 der Aquila. 

Alle diese Sonderaufgaben, die viel Mühe und Arbeit kosteten 
liessen sich nur. dadurch bewerkstelligen, dass auch die neu eingetre- 
tenen Kräfte zur Mitarbeit an den jährlichen Vogelzugsberichten heran- 
gezogen wurden. So verfasste GRESCHIK den Bericht über das Jahr 1909, 
LAMBRECHT die Berichte der Jahre 1910—1912. 

Zudem breitete sich die Tätigkeit des Institutes infolge der 
Initiative der neu eingetretenen Beamten auch noch auf andere 
Arbeitsgebiete aus. 

Einen solchen neu erschlossenen Arbeitskreis bedeutete einerseits 
die Organisierung und Einrichtung des vogel-anatomischen Labora- 
toriums durch EUGEN GRESCHIK, andererseits die den bisherigen Rahmen 


. weit überschreitende Vergrösserung der osteologischen Sammlung auf 


Initiative KOLOMAN LAMBRECHT’S, der im Jahre 1909 in den Dienst 
der Centrale getreten war. OTTO HERMAN legte bei seinem bereits 
erwähnten Arbeitsliberalismus den neuen Richtungen keinerlei Hinder- 
nisse in den Weg, obwohl sie den eigentlichen Aufgabenbereichen des 
Institutes — Vogelzug und später landwirtschaftliche Ornithologie. — 
ziemlich ferne standen, sondern unterstützte dieselben nach Möglichkeit, 
indem er die notvendigen Mittel genehmigte. 

Diese Erweiterung des Arbeitsfeldes über den ursprünglichen 
Rahmen hinaus konnte jedoch für dei Dauer nicht aufrecht erhalten 
werden — so erfreulich sie auch war und so sehr sie das Ansehen des 
Institutes, besonders auch im Ausland, förderte und, obwohl dieselbe 
sehr beachtenswerte Anfangserfolge. lieferten. 

Die Einführung und der in grossem Masstabe durchgeführte 
Ausbau der neuen Arbeitsgebiete verursachten in dem Arbeitsgang 
des Institutes gewisse Stockungen, weil die hiefür bestimmten Kräfte 
von ihren ursprünglichen Aufgaben — von deren Erfüllung die Existenz 
des Institutes abhing — abgehalten wurden. Die überstehende Behörde 
benützte daher auch die erste sich bietende Gelegenheit, um die 
Tätigkeit des Institutes in diesen neuen Richtungen wieder einzustellen. 


106 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Durch die Einführung der Forschungen auf dem Gebieten der 
Vogelanatomie und Ornithopaläontologie schieden die beiden neuen 
Mitglieder aus dem ursprünglichen Wirkungsbereiche des Institutes 
aus, was besonders mit Bezug auf GRESCHIK sehr bedauerlich war. 
XRESCHIK hatte sich mit seinen vielversprechenden Anfangs-Studien 
über die landwirtschaftliche Bedeutung der ungarischen Vögel auf 
Grund von Mageninhalt- und Gewölleuntersuchungen wenigstens 
zum Teil in das ursprüngliche Arbeitsprogramm des Institutes 
eingeschaltet und verfügte über hervorragende ornithologische Fach- 
kenntnisse. KOLOMAN LAMBRECHT war nicht Ornithologe und kam 
eigentlich als sachkundiger und eifriger ethnographischer Assistent 
OTTO HERMANS in das Institut. Obwohl er nur über geringe ornithologi- - 
sche Fachkenntnisse verfügte, konnte er dennoch die reiche osteologische 
Sammlung des Institutes einrichten, aber nur mit Hilfe der ornithologi- 
schen Kenntnisse der übrigen Beamten, in erster Linie TITUS CsÖRGEY’s. 
Diese bestimmten die vom Beobachtungsnätze des Institutes einge- 
sandten Vogelarten. Die Exoten lieferte FRIEDRICH CERVA am einge- 
gangenen Exemplaren des Zoologischen Garten. Wahrheitsgemäss muss 
aber hinzugefügt werden, dass er die Osteologie einer einmal richtig 
bestimmten Vogelart mit absoluter Sicherheit beherrschte, und ihm bei 
der Bestimmung rezenter und fossiler Knochen keinerlei Irrtümer 
unterlaufen konnten. Schon 1916 wurde er auf sein eigenes Ausrufen 
in das Kön. Ung. Geologische Institut transferiert, wo er seine 
paläornithologischen Forschungen  fortsetzte. Die Centrale stellte 
ihm für diese Forschungen die osteologische Sammlung und die in 
Betracht kommende Literatur aus ihrer Bibliothek zur Verfügung. 
Als Ergebnis dieser Forscherarbeit erschien im Jahre 1933 sein grosses 
Werk „Handbuch der Paläornithologie“, das auch im Ausland grosse 
Anerkennung fand. 


In diese vielseitige rege Tätigkeit des Institutes schlug dann wie ein 
Blitz aus heiterem Himmel der Weltkrieg 1914 ein, der gewaltige 
Änderungen im Leben des Institutes zur Folge hatte, besonders, 
auch durch den Tod Orto HERMANS Ende 1914. Dieser schwere 
Schicksalsschlag, der das Institut in kritischer Zeit seines Gründers, 
Führers und einflussreichen Beschützers beraubte, bedeutete einen 
unersetzlichen Verlust und wirkte sich im Verein mit anderen 
kriegsbedingten Opfern langsam, aber unerbittlich auf den weiteren 
Entwicklungsgang der Anstalt sehr ungünstig aus. Der bisher 
stets aufsteingenden Kurve folgte zwar kein Rückgang grösseren 
Ausmasses, aber. immerhin ein Stillstand, der nur schwer über- 
wunden werden konnte. Der Geschäftsgang des Institutes bewegte 


1943] FÜNFZIG JAHRE. 107 


sich vorderhand noch in den alten Geleisen, auch das Erscheinen der 
Aquila erlitt kaum eine Verzögerung, doch begann die Zahl der Akten- 
stücke in beängstigendem Masse abzunehmen. Von 1800 im Jahre 1914 
sank diese Zahl im Jahre 1915 auf 1200 und schliesslich 1917 auf 400 
herab. 

Abgesehen von der starken Lockerung unserer ausländischen Be- 
ziehungen infolge des Krieges war ein wesentlicher Grund für diesen 
Rückgang die notwendig gewordene Auflösung des Beobachtungsnetzes 
der. Forstbehörden, welches 25 Jahre lang in mustergültiger Weise 
gewirkt hatte. Durch die Anforderungen des Krieges war ein so grosser 
Teil des Forstpersonals diesem Beobachtungsnetz entzogen worden, 
dass mit einer erfolgreichen Arbeit nicht mehr zu rechnen war. Aber 
auch im Institut selbst fehlte diejenige Arbeitkraft, welche die 
eingesandten Vogelzugsdaten bearbeitet hätte, da ich gleich am ersten 
Mobilisierungstage, am 31. Juli, zum Frontdienst einrücken musste. 

Damit war für die Dauer des Weltkriges eines der wichtigsten und 
typischesten Forschungsgebiete der Anstalt verwaist. Die Redaktion 
der Aquila, die ebenfalls zu meinen Obliegenheiten gehört hatte, wurde 
von den nicht zum Militärdienst eingerückten Beamten des Institutes 
übernommen, sodass in dieser Richtung keine Stockung eintrat. 
Als schmerzliche Tatsache wäre höchstens zu erwähnen, dass nach dem 
Tode Otto HERMAN s das Format der Aquila geändert wurde. 

Meine Abwesenheit aus dem Institute hinderte mich aber nicht 
daran, auch während des Krieges im Rahmen des Möglichen die Tätig- 
keit der Anstalt zu unterstützen. Der Herbst 1914 war zwar durch 
meinen Frontdienst voll ausgefüllt, doch bot sich mir nach meiner 
Supervisit und Einteilung zur Dienstleistung im Hinderlande vom 
Jahre 1915 an vielfache Gelegenheit, an der Arbeit des Institutes, 
wenn auch aus der Ferne, teilzunehmen. Ich konnte während dieser 
Zeit die unterbliebenen Vogelzugs und Vogelberingungsberichte und 
die hinterbliebenen ornithologischen Manuscripte von NIKOLAUS ZEYK 
verüffentlichen. Später übersätzte ich meine bisher nur ungarisch und 
lateinisch erschienene Geschichte der Ornithologie in Ungarn für die 
Aquila, schrieb meine Abhandlung über die einstigen und jetzigen 
Kolonien des Silber und Seidenreihers in Ungarn und richtete daran 
ausschliessend ein Memorandum für Naturschutz an das Ministerium. 
Über meine Tätigkeit aus dieser Zeit geben die entsprechenden 
Aquila Bände ein Zeugnis ab, welche beweisen, dass ich Trotz meines 
Militärdienstes danach trachtete .dem Institute nach Möglichkeit 
Dienste zu leisten. Nur einen sehr schmerzlichen Verlust muss ich 
aus dieser Zeit bedauern — es war mir unmöglich meine im Jahre 
1908 begonnenen Beringungsarbeiten während des Weltkrieges fortzu- 


108 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


setzen, wo ich doch fiir dieselben ein sehr reiches Programm hatte. 


Nach meines Riickkehr an meinen Arbeitsplatz im Institute Ende 


des Jahres 1918 verhinderten mich dann einerseits die ‚schwierige 
wirtschaftliche Lage und mein Gesundheitszustand noch längere Zeit 
in der Wiederaufnahme derselben. 


Nach dem Tode OTTO HERMAN’S wurde als rangältester Beamter 
und zugleich als sein würdigster Nachfolger TITUS CsöRGEY mit der. 
provisorischen Leitung des Institutes betraut. Obwohl er die Fähig- 
keiten, das Wissen und die Erfahrung besass, das Institut auf dem 
bisherigen erfolgreichen Wege weiterführen zu können — was seine 


spätere Wirksamkeit als Direktor überzeugend bewissen hat —, strebte 
er doch eine Lösung in der Richtung an, dass die Leitung des Institutes 


in die Hände desjenigen gelegt werde, der sich seiner Überzeugung nach 


die grössten Verdienste dazu erworben hatte, und der mit ihm auch 
bezüglich Beibehaltung der ursprünglichen Aufgabengebiete in vollstem 
Masse übereinstimmte. Als Ergebnis seiner diesbezüglichen Verhand- 


‘ lungen, die ein glänzendes Zeugnis seltener Uneigennützigkeit sind, — 


betraute das Kön. Ung. Ackerbauministerium mit Erlass Nr. 54.153 
vom 2. August 1916 mit der wissenschaftlichen Leitung des Institutes 
STEFAN CHERNEL v. CHERNELHAZA, der auch bisher schon auf die 
Tätigkeit des Institutes entscheidenden Einfluss genommen hatte. Da 
sich aber CHERNEL ständig in Köszeg aufhielt und nur von Zeit zu 
Zeit das Institut besuchte, um das weitere Programm festzulegen und 
die Durchführungsmassnahmen zu besprechen, war auch die Ernennung 
eines ständigen Vertreters notwendig. Für diese Würde kam selbst= 
verständlich kein anderer in Betracht als TITUS CSôRGEY. | 


Diese Lösung gewährleistete die weitere ungehinderte und — den 


Verhältnissen entsprechend — erfolgreiche Tätigkeit des Institutes auf 
dem bisher eingeschlagenen bewährten Pfade. STEFAN CSERNEL bekannte 
in seiner Einleitung „Beim Anbruch eines neuen Zeitalters“ im Jahrgang 


1916 der Aquila :“ .... konnte ich diese mich ehrende Betrauung nur . 


so annehmen und mich auf den verwaisten Stuhl meines unvergesslichen 
Meisters OTTO HERMAN niederlassen, dass ich mit meinem Gewissen 
zu Rate ging, um mich zu vergewissern, ob ich diejenigen Prinzipien 
in jeder Hinsicht teile, welche der verstorbene Gründer unseres Insti- 
tutes als die seinigen bekannt hat uns als Zweck unserer Tätigkeit 
angestrebt hatte.“ Vorläufig blieb dem Institut die bisherige, noch von 
OTTO HERMAN erkämpfte ansehnliche Jahressubvention erhalten, die 
das weitere Erscheinen der Aquila — anfangs sozusagen in ungeschmä- 
lertem Umfang — ermöglichte. Ja, der erste von CHERNEL redigierte 


Sá E 


FÜNFZIG JAHRE. 109 


Jahrgang (1916) ist einer der umfangreichsten Bände unserer Aquila- 
Serie. Die Beilage zum Jahrgang 1918 enthält die bedeutendste Schöpfung 
CHERNEL’S während :seiner Tätigkeit als Direktor des Institutes: 
den „Nomenclater Avium Regni Hungariae", dessen ungarische und 
lateinische Nomenklatur an Stelle des bisherigen Nomenclators in allen 
Veröffentlichungen der Aquila fortan konsequente Verwendung fand 
bis zum Erscheinen des gegenwärtigen Nomenclators im Jahrgang 
1935/38 der Aquila. CHERNEL konnte sich damals noch nicht ent- 
schliessen die damals schon fast allgemein anerkannte und gebräuch- 
liche wissenschaftliche Nomenklatur konsequent anzunehmen und durch- 
zuführen, weil er sich nicht mit manchen Schönheitsfehlern dasselben 
(z. B. Apus apus apus u. dgl.) aussöhnen konnte, doch bedeutende seine 
neue Nomenclatur immerhin eine sehr bedeutenden Schritt vorwärts. 


Die Schwierigkeiten in der fortlaufenden Tätigkeit des Institutes 
begannen aber im weiteren, Verlaufe des Weltkrieges immer grösseren 
Umfang anzunehmen. Das erste grosse Opfer, das wir bringen mussten, 
war die Überlassung der Institutsräume für ein Kriegs-Lazarett, was eine 
derartige Zusammendrängung der Sammlungen und der Bibliothek zur 
Folge hatte, dass die wissenschaftliche Arbeit weitgehend erschwext 
wurde. Solange STEFAN CHERNEL’S schützende Hand über uns waltete, 
drohte dem Institut keinerlei anders Gefahr und wir konnten, wenn auch 
in engem Rahmen, doch weiter existieren. Ohne ernstere Erschütterungen 
überstand das Institut auch die im Gefolge des verlorenen Krieges ein- 
„herfolgenden politischen Ereignisse : die Revolution im Herbst 1918 
und das rote Regime im Frühjahr 1919. Das Institut wurde zunächst 
nur insoweit davon berührt, dass sein Titel wieder in „Ungarische 
Ornithologische Centrale“ abgeändert wurde, also ohne das „König- 
lich. . .“ Ausserdem wurde CsöRGEY unter dem Verdacht gegenrevolutio- 
närer Betätigung einmal einem nächtlichen Verhör unterzogen, während 
ich im Interesse des Institutes gezwungen war, für die von KOLOMAN 
LAMBRECHT redigierten sogenannten Roten Naturwissenschaftliche Mit- 
teilungen ein Manuskript zur Verfügung zu stellen, So erschien mein 
dem Ackerbauministerium am 19. II. 1919 unterbreiteter Vorschlag 
über Naturschutz (Aquila 1922 p. 31—40) unter dem Titel „Schutz 
der Denkmäler der Urnatur auf ungarischem Boden“ im Jahrgang 1919 
des roten „Naturwissenschaftlichen Mitteilungen“ auf S. 241-251. 


Nach dem Sturze des roten Regims ging STEFAN CHERNEL sofort 
daran, den Titel der Anstalt wieder herzustellen und als endgültige 
Benennung der Centrale den Titel „Kgl. Ungarisches Ornithologisches 
Institut“ zu erwirken. 


110 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Infolge der unsicheren Lage konnte aber der Jahrgang 1919 der 
Aquila nach Überwindung grosser Schwierigkeiten erst 1920 erscheinen, 
und bloss in einem Umfang von 11 Druckbogen. Wir fügten uns aber 
in diesen Rückschlag, weil ja der allgemeine wirtschaftliche Verfall 
nach dem Zusammenbruch Einschränkungen auf allen Gebieten not- 
wendig machte, denen sich auch das Institut nicht entziehen konnte. 
Dieser Abbau sowie das Streben nach Zentralisation bewogen das Acker- 
bauministerium sämtliche Versuchsinstitute in den Geschäftsbereich 
einer einzigen Abteilung einzubeziehen. Dieser Abteilung für Versuchs- 
wesen wurde aber das Institut zunächst nicht unterstellt — erst im Jahre 
1925 kam es dazu —, sodass es während dieser Zeit mit stark reduziertem 
Budget in einer unerwünschten Selbständigkeit und Isolierung sein 
Dasein fristen musste. Eine der ersten und gleichfalls unerwünschten 
Folgen der Organistation der Abteilung für Versuchswesen war die noch 
im Jahre 1919 im Amtswege erfolgte Transferierung MICHAEL HAMORT’S 
zur neugestalteten Landwirtschaftlichen Versuchsstation auf der 
damaligen Debrö, später Herman Otto-Strasse. HAMORI hatte die 
wirtschaftliche Verwaltung des Institutes unter sich, leistete daneben 
aber auch sehr wertvolle Dienste in anderer Richtung. Zwar versah er 
in seiner neuen Stellung nebenbei auch weiterhin den Verwalterposten 
im Institut, doch bedeutete sein Scheiden trotzdem einen empfindlichen 
Verlust, weil er als eingearbeitete administrative Fachkraft sehr schwer 
zu ersetzen war. | 

Mit der erwähnten unerwünschten Selbständigkeit und Isolierung 
des Institutes begann seine kritischeste Epoche, die Zeit des Kampfes 
um Sein oder Nichtsein. Im Zuge der Sparmassnahmen auf allen Gebieten 
trat der Gedanke der Zusammenzichung mehrerer -Institute in eine 
Abteilung immer mehr in den Vordergrund, wobei in erster Linie die 
Vereinigung des Ornithologischen Institutes mit der Entomologischen 
Station geplant war. Die Verwirklichung dieses Planes hätte den Verfall 
des Institutes bedeutet, denn es wäre nicht nur seiner Selbständigkeit 
beraubt worden. sondern auch der Möglichkeit, die Tätigkeit und die 
Aufgabenkreise seines Beamtenkorps selbst zu bestimmen. Das wäre 
praktisch der Auflösung des Institutes gleichgekommen. In dieser 
kritischen Situation erfolgte der plötzliche Tod STEFAN CHERNEL’S. 
Das Institut stand nun ohne seinen bewährten Führer und Beschützer 
da. Dem Nachfolger, TITUS CsÖRGEY, gelang es jedoch, den Plan der 
Vereinigung zu vereiteln. In diesem Kampf wurde das Institut durch 
die Witwe STEFAN CHERNEL’S, Frau DORA geb. RÖTTH, wirksam unter- 
stützt. Sie nahm als ständige Gönnerin des Institutes auch ihre hohen 
gesellschaftlichen Beziehungen in Anspruch, um die drohende Gefahr 
abzuwenden. Den vereinten Kraftanstrengungen gelang es schliesslich 


ae 
SORT ét 7 FÜNFZIG JAHRE. 111 


{ v 
mit grosser Mühe, die Selbständigkeit und damit den Fortbestand des 
Institutes zu sichern, so dass wir mit erleichtertem Herzen unsere Arbeit 
auf dem alten bewährten Wege fortsetzen konnten, eine Arbeit, die dem 
Institut bisher jederzeit die Anerkennung des In- und des Auslandes 
eingebracht hatte. 


Besonders zwei Arbeiten waren von besonderer Dringlichkeit. In 
erster Linie die notwendige Ergänzung des Personals, dann die Neu- 
organisierung der ausländischen Verbindungen, die infolge des Welt- 
krieges sehr zusammengeschrumpft waren. Besonders wichtig war die 
Wiederaufnahme und Belebung des Tauschverkehrs der Zeitschrift 
„Aquila“, sowie die Nachbeschaffung der ausgeblieben Fachliteratur. 

Die Ergänzung bezw. der Ersatz des Personals war deshalb unauf- 
schiebbar notwendig, weil nach dem Tode BELA PARLAGI’s (1917) 
nach dem ebenfalls im Jahre 1917 erfolgten Ausscheiden des Praktikan- 
ten JULIUS BITTERA, der seit 1914 erfolgreiche und vielversprechende 
Arbeit geleistet hatte, und nach der Transferierung MICHAEL HAMoRI’s 
(1919) eigentlich zur noch CsORGEY und ich selbst im Institut verblieben 
waren. Es wiederholte sich also fast die nämliche Lage, in der sich 
OTTO HERMAN bei der Gründung „Centrale“ befand, als er mit seinem 
Assistenten das gesamte „Personal“ des Institutes darstellte. KOLOMAN 
LAMBRECHT war auf sein eigenes Ansuchen schon früher in das 
Geologische Institut transferiert worden, sodass mit ihm nicht zu 
rechnen war, obwohl er später wieder zurückversetzt wurde ; EUGEN 
GRESCHIK war zwar noch im Institut, arbeitete aber begreiflicherweise 
fast ausschliesslich in dem von ihm gegründeten histologischen Labora- 
torium, und nahm an der übrigen Arbeit kaum Anteil. Das waren 
also die Stockungen, die ich bei der Besprechung der im Institute 
entstandenen neuen Arbeitsrichtungen bereits erwähnt habe: neue 

Arbeitsgebiete eröffneten sich zwar, aber es fehlte der zu erwartende 
notwendige Nachwuchs für die Bearbeitung und Weiterentwicklung der 
ursprünglichen und lebenswichtigen Arbeitskreise des Institutes, gerade 
in dem Moment, als dieser Nachwuchs unter dem Druck der Ereignisse 
am allernotwendigsten gewesen wäre. Da die überstehende Behörde 
infolge der geänderten Verhältnisse selbst für die ursprünglichen 
Arbeitsgebiete des Institutes die nötigen Geldmittel nicht aufbringen 
konnte — das bezieht sich in erster Linie auf den Vogelschutz —, 
wurden im Verlaufe der allgemeinen Verminderung der Beamten- 
personals sowohl EUGEN GRESCHIK als auch KOLOMAN LAMBRECHT im 
Jahre 1923 zunächst provisorisch, dann 1925 endgültig in den Ruhe- 
stand versetzt. Das Institut erleichtere seinerseits den pensionierten 
Beamten ein neues Unterkommen und die Fortsetzung ihrer Arbeit 


112 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK 


dadurch, dass es ihnen das gesamte wissenschaftliche Rüstzeug, die 
Laboratoriumseinrichtung, die Sammlung und reiches wertvolles Bib- 
liotheksmaterial in ihre neue Anstellung mitgab. Die osteologische 
Sammlung sowie die dazu gehörige Literatur erhilt das Institut nach 
dem Tode von KOLOMAN LAMBRECHT in tadellosem Zustande zurück. 

Die Ergänzung des Personals ging nur sehr langsam von Statten. 
In den damaligen trostlosen Zeiten, als eine der bittersten und schwersten 
Sorgen der Regierung des verstümmelten Landes die Verminderung. des 
Beamtenstatus war, erschien die Einstellung neuer Kräfte fast aussichts- 
los. Es gab eigentlich nur zwei Möglichkeiten. Erstens die Anstellung 
freiwilliger Arbeitkräfte mit dem ausdrücklichen Vorbehalt, dass diese 
freiwillige Arbeit keinerlei Anspruch auf eine spätere feste Anstellung 
in sich schliesst; zweitens die Einstellung von Pensionisten, die den Be- 
amtenstatus nicht belasteten und gegen ein minimales Honorar arbeiten. 
Zu den letzteren gehörte der aus Siebenbürgen geflüchtete pensionierte 
Oberstuhlrichter LADISLAUS SZEMERE, den das Ackerbauministerium im 
Jahre 1919 als ornithologischen Fachreferenten in das Institut berief. 
Mit grosser Freude nahmen wir diesen alten Beobachter und Mitarbeiter 
unseres Institutes auf, dessen wertvolle Arbeiten seit 1908 in der 
Aquila erschienen sind. Als begeister Ornithologe und ausgezeichneter 
Präparator — er besass auch eine bedeutende Privatsammlung, die aber 
leider in Siebenbürgen verblieb und unter der rumänischen Besetzung 
dort auch zugrunde ging — wurde er ein sehr nützliches Mitglied des 
Institutes. Er half beim Präparieren der eingesandten Vögel, bei der 
Instandhaltung der Sammlung und auf verschiedenen anderen Gebieten, 
befasste sich aber hauptsächlich mit dem praktischen Vogelschutz. 
Mit seinem Namen bleibt die Herstellung, fachkundige Erprobung und 
der Vertrieb der künstlichen Beton-Nisthöhlen verbunden. Diese 
Neuerung war gerade damals ganz besonders wichtig, weil infolge 
des Diktates von Trianon in dem verstümmelten Lande ein geradezu 
katastrophaler Holzmangel herrschte, der sich auch auf die Herstellung 
der Holz-Nisthöhlen ungünstig auswirkte. Leider war seine Tätigkeit 
im Institut von allzu kurzer Dauer. Als einer der hervorragendsten 
Pilzkenner des Landes wurde er 1926 von der überstehenden Behörde 
mit der Leitung der neugegründeten Abteilung für Pilzkunde betraut. 

Gleich nach seinem Abgang trat an seine Stelle, ebenfalls als Pension- 
ist, sein jüngerer Bruder ZOLTÁN SZEMERE, Husarenmajor a. D. Er diente 
dem Institut bis 1931. In diesem Jahre mussten — im Gegensatz zu der 
bisherigen Gepflogenheit — nun die Pensionisten entlassen werden, um 
der mit Diplom versehenen stellenlosen jüngeren Generation Platz zu 
machen. ZOLTÄN SZEMERE verfügte ebenfalls über reiche ornitho- 
logische Kenntnisse und betätigte sich im Institut auf vielerlei nützliche 


FÜNFZIG JAHRE. 113 


Weise. Sehr zustatten kamen uns seine Sprachkenntnisse. Er rief die vor 

10 Jahren eingegangene Vogelschutzstation auf der Margareteninsel 
wieder ins Leben und gab im Selbstverlag ein Bestimmungsbuch der 
ungarischen Raubvögel heraus. 

Noch im Jahre 1920 schlossen sich dem Institut als freiwillige 
Abeitskräfte CONSTANTIN SCHERMANN und NIKOLAUS VASVÄRI an. Ersterer 
eignete sich infolge seiner Sprachkenntnisse zur Führung der Auslands- 

- korrespondenz, die seit der Wiederaufnahme des Schriftentauschverkehrs 
gegen Aquilaexemplare einen grossen Umfang angenommen hatte. 
Seine Tätigkeit im Institut dauerte bloss bis 1923. In diesem Jahr 
erfolgte seine Versetzung zur Kgl. Ung. Samenprüfungsstation, wo er 
seine Fachkenntnisse besser verwerten konnte. 

NIKOLAUS VASVÁRI trat dem Institut im Jahre 1920 als freiwilliger 
Mitarbeiter bei, wurde 1922 angestellt und im Jahre 1927 ernannt 
und bekleidet gegenwärtig im Institut das Amt des Oberadjunkten. 
Auf Grund seiner hervorragenden Kenntnisse in Systematik ist er der 
berufene Kustos unserer Vogelsammlung. Durch Feststellung zahlreicher, 
für unsere Ornithofauna neuer Vogelarten hat er dieselbe bereichert 
und sich dadurch Anerkennung erworben. Sein bedeutendstes Arbeits- 
gebiet ist das Sammeln und Untersuchen von Mageninhalten der Vögel. 
Auf diesem Gebiet leistet er eine allgemein anerkannte hervorragende 
Tätigkeit, wovon seine Abhandlungen in den Spalten der Aquila Zeugnis 
ablegen. Neben den Studien über Systematik und Ernährung der Raub- 
vögel sind besonders seine Forschungen über die Bedeutung der Reiher- 
arten in der Teichwirtschaft wichtig. Er unternahm eine sehr erfolg- 
reiche Forschungsreise nach Kleinasien ; die Bearbeitung und Veröffent- 
lichung ihrer Ergebnisse ist im Gango. 

Es gab aber auch noch eine dritte Möglichkeit zur Ergänzung 
des Beamtenstandes : die Transferierung aktiv dienender Beamter. So war 
es möglich, dass das Kgl. Ung. Ackerbeuministerium auf Ansuchen 
des Institutes den Beamten KoLOMAN WARGA mit 1. Mai 1922 unserm 
Institut zuteilte. Wir wussten, dass KOLOMAN WARGA seinerzeit im 
Landwirtschaftlichen Museum die grosse Eiersammlung ERTL’s geordnet 
hatte, was gründliche ornithologische Fachkenntnisse voraussetzte. 
Ausserdem befasste er sich schon seit längerer Zeit mit Vogelzugsbeo- 
bachtungen und anderen ornithologischen Fragen. Bereits 1905 sandte 
er zum erstenmal Zugsdaten ein, und veröffentlichte im Jahrgang 1920 
der Aquila bemerkenswerte Mitteilungen über die Vogelwelt von Buda- 
pest. Auch an den Naturschutzbestrebungen des Institutes, besonders 
am Edelreiherschutz, beteiligte er sich in der Art, dass er in der Tages- 

„Zeitung „Az Ujság" und in mehreren Fachblättern erfolgreiche Aufrufe 
, an das ungarische Publikum richtete, die Dank der holländischen Spenden 

8 


114 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Pr al 
È) 


eingeleitete Aktion zum Schutz unserer stark bedrohten Edelreiher- 
bestànde durch weitere Geldbeiträge zu unterstützen. 

WARGA erfüllte nach seiner Transferierung in das Institut alle Hoff- 
nungen, die wir an sein Wirken gekniipft hatten, in vollem Masse. Als 
vorzüglicher Kenner des administrativen Dienstes im Ackerbeuminis- 
terium und gestützt auf die persönlichen Verbindungen, die er dort 
hatte, übernahm er einen bedeutenden Teil der Verwaltungsarbeit des 


Institutes, arbeitete aber auch auf fachwissenschaftlichem Gebiet : 


erfolgreich mit. So konnte ich ihm schon 1922 die Bearbeitung der ein- 
gesandten Vogelzugsdaten anvertrauen. Die Serie seiner diesbezüg- 
lichen Veröffentlichungen erschien unter dem Titel „Vogelzugsdaten aus 
Ungarn“ in den entsprechenden Bänden der Aquila. Mit grossem Eifer 
und Verständnis nahm er auch an den Beringungsarbeiten teil. Wert- 
volle Ergebnisse konnte er auf diesem Gebiet gelegentlieh der denk- 
würdigen Rosenstarinvasionen der Jahre 1925 und 1933, und der grossen 
Seidenschwanzinvasionen in den Wintern 1932/33 und 1937/38 erzielen. 
Es gelang ihm dabei 2122 Rosenstar-Junge und 1718 mit Netzen gefan- 
gene Seidenschwänze zu beringen. Unter seinen regelmässigen jähr- 
lichen Beringungsarbeiten sind besonders die erwähnenswert, die er in 
der Reiherkolonie des Kisbalaton mehr als zwei Jahrzehnte lang durch- 
geführt hat. Seine Kenntnisse auf den verschiedenen Arbeitsgebieten 
des Institutes, seine stetige Arbeitswilligkeit und sein Arbeitsvermögen 
machten ihn schon damals zu einem der wertvollsten Beamten des 
Institutes, der er auch bis in die Gegenwart geblieben ist. Ais mein 
ständiger Stellvertreter seit 1935 versah er seinen verantwortungsvollen 
Dienst jederzeit zu meiner vollsten Zufriedenheit im Geiste der 
Traditionen des Institutes. Im Jahre 1943 wurde als Direktor des 
Versuchswesens ernannt. | 

Durch die hier geschilderten Massnahmen, die teilweise vorüber- 
gehender und behelfsmässiger, dann aber auch beständiger Natur waren, 
kam das seinerzeit brennendste Problem des Institutes, die Frage des 
Personal ersatzes, zunächst zu einem Ruhepunkte und konnte dann 
unter der bewährten Leitung Titus CsòRGEY's, der am 1. VII. 1922 
zum Direktor ernannt worden war, die Neuorganisierung des Institutes 
in Angriff genommen werden. 


Eine der wichtigsten und schwiergsten Aufgaben auf dem Gebiete der 
Wiederherstellungsarbeiten war die Erneuerung durch den Weltkrieg 
fast völlig lahmgelegten ausländischen Beziehungen. Die während des 


Weltkrieges erschienen Tauschexemplare der Aquila warteten gròssten-_ 


teils in den Kisten der Ung. Bibliographischen Zentrale auf ihren 


A fg 2 er. > | "e h : s + o> " 
es RAS + of a 
FÜNFZIG JAHRE. 115 


Abtransport, der aber bei den damaligen wirtschaftlichen und politischen 
Verthältnissen sehr schwierig und zeitraubend war. Es musste eine 
rege Auslandskorrespondenz in die Wege geleitet werden, einerseits zur 
Aufklärung solcher Institutionen, welche die Aquila-Exemplare urgier- 
ten, andererseits zwecks Nachbeschaffung fehlender Exemplare von 
auländischen Zeitschriften. Diese unsere Bemühungen hatten einen 
vollen Erfolg, dank der verständnisvollen Unterstützung durch die 
wissenschaftlichen Kreise des ehemaligen feindlichen Auslandes. 

Mit besonderem Dank müssen wir nicht nur unserer gewesenen 
Verbündeten gedenken, sondern auch unsere gewesenen Feinde, so 
besonders unserer italianischen und englischen Freunde erwähnen, die 
uns bei der Ausfüllung der Märgel unserer Bibliotheksbestände nicht 
nur durch lückenlose Übersendung der Tauschexemplare unterstützen, 
sondern auch durch Überlassung ihrer Zeitschriften im Tausch- 
wege, da im Barverkehr dieselben bei dem damaligen Tiefstand der 
ungarischen Valuta für uns unerschwinglich gewesen wären. Es genügt, 
wenn ich diesbezüglich auf die Zeitschrift „The Ibis“ hinweise, die wir 
vor dem ersten Weltkrieg nur gegen Barzahlung beziehen konnten, 
dann aber bis zum Ausbruch des jetzigen Krieges immer im Tausch- 
wege erhielten. Während des ersten Weltkrieges wurde noch keine 
Vorsorge getroffen zur Aufbewahrung der Zeitschriften für die späteren 
Friedensjahre. Auf Grund unserer damaligen Erfahrungen sind wir nun 
mit jedem Institut, mit dem wir im Schriftenaustausch stehen, dahin 
übereingekommen, dass alle Zeitschriften, die infolge der kriegsbedingten 
Gefährdung des Transportes nicht versandt werden können, bis zur 
Möglichkeit der Weiterbeförderung nach dem Kriege aufbewahrt werden. 
Wir hoffen zuversichtlich, dass — ebenso wie nach dem ersten Welt- 
krieg — auch jetzt das Selidaritätsgefühl über die Kriegsmentalität 
siegen wird, und dass nach dem Krieg die zurückgehaltenen Exemplare 
ihren Weg von und zu den wissenschaftlichen Instituten, Vereinigungen 
und Fachleuten wieder finden werden. 


Die Wiederaufnahme der ausländischen Beziehungen hatte aber, 
abgesehen von der Ergänzung der Bibliothek und Erwerbung neuer 
Fachliteratur, noch weitere sehr beachtliche Folgen. Eines der ersten, 
sehr erfreulichen Ergebnisse war die Fühlungnahme mit dem hollän- 
dischen Vogelschutzverein als unerwartete Folge meiner im Jahrgang 
1918 der Aquila erschienenen Studie über die einstigen und gegen- 
wärtigen Brutkolonien des Silberreihers in Ungarn. Der Sekretär der 
Vereinigung, J. DRIJVER, leitete unter dem Eindruck meiner Ausführun- 
gen im Lager der holländischen Vogelschützler eine Sammlung zur 

8* 


116 JAKOB VÖNÖCZKY (SCHENK) . [Aquila 


Rettung des gefährdeten Silberreiherstandes in Ungarn ein und stellte 
das ansehnliche Ergebnis dem Institut, in holländischen Gulden zur 
Verfügung. 


Mit Hilfe dieser Spenden, die auch noch durch einheimische Samm- À 


lungen vermehrt wurden, war es möglich, die Silberreiherkolonie des 
Kisbalaton durch Anstellung eines Hiiters unter stàndigen Schutz zu 
stellen, ein Ziel, das wir selbst in den Zeiten des Wohlstandes vor dem 


Kriege nicht erreichen konnten. Der Edelreiher-Hüter ist auch heute noch _ 


auf seinem Posten, jetzt als Angestellter des Ackerbauministeriums. 

Meine vorerwähnte Studie hatte dem Institut ein neues Betäti- 
gungsfeld eröffnet: den Naturschutz, der eine organische Ergänzung 
des bisherigen Arbeitsgebietes, des Vogelschutzes war, indem er sich 
den Forderungen der Zeit entsprechend, auch auf die aussterbenden 
Vogelarten erstreckte. 

Bei den damaligen Verhältnissen war eine der dringendsten Auf 
gaben der Regierung die Bodenreform, welche aber die Gefahr in sich 
barg, dass zahlreiche noch urwüchsige Gebiete der Kultivierung anheim- 
fallen konnten. Um dieser Gefahr zu begegen, wandte ich mich, wie 
bereits erwähnt, noch im Jahre 1919 in einem Memorandum an das 
Ackerbauministerium und trat für die Rettung der wichtigsten und 
charakteristischesten Naturdenkmäler in ornithologischer Beziehung ein, 
die unser Land damals noch besass. Am allerdringendsten war in dieser 
Hinsicht der Silberreiherschutz in der weltberühmten Reiherkolonie 
des Kisbalaton. Durch die von mir zu diesem Zweck eingeleitete 
Sammelaktion kamen wir auch in Verbindung mit PEARSON T. GILBERT, 
dem Präsidenten der Audubon Society in Nordamerika und Begründer 
des Internationalen Comites für Vogelschutz. Als er erfuhr, dass in 
Ungarn intensive Vogel- und Naturschutzbestrebungen im Gange sind, 
besuchte er am 9. Juni 1923 persönlich das Institut, um auch Ungarn 
in das Internationale Vogelschutzcomite aufzunehmen. Das gesach 
auch, und so finden wir unter den ersten Mitgliedern des Internatio- 
nalen Comités für Vogelschutz den Vertreter des besiegten Ungarns: 
das Kgl. Ung. Ornithologische Institut. PEARSON, der schon gelegent- 
lich seines ersten Besuches dem Institut eine ansehnliche Dollar- 
Subvention hatte zukommen lassen, besuchte uns 1925 wiederum und 
gedachte auch diesmal des vom Schicksal so stiefmütterlich behandel- 
ten ungarischen Vogelschutzes. Auch später war er stets ein grosser 
Gönner des Institutes. Im Jahre 1928 berief er die beiden leitenden 
Beamten des Institutes zu der Internationalen Zusammenkunft in 
Genf und ermöglichte bei dieser Gelegenheit durch eine grössere Geld- 
spende zwei Neuauflagen unserer Broschüre „Vogelschutz im Garten“, 
die ohne seine Hilfe unterblieben wären. 


di 
on 
4 

= 

3 

3 
3 


1943] FÜNFZIG JAHRE. 117 


. Zwecks Pflege und Ausbau der ausländischen Beziehungen konnten 
wir trotz der drückenden wirtschaftlichen Lage, mit wohlwollender 
Unterstützung der überstehen Behörde, auch an den Internationalen 
Ornithologenkongressen teilnehmen. So nahm ich im Jahre 1926 an dem 
Internationalen Ornithologenkongress in Kopenhagen Teil, dem ersten 
seit Kriegsende, während wir 1930 zusammen mit CsORGEY gelegentlich 
des VII. Internat. Kongresses unsere holländischen Freunde in Amster- 
dam besuchten. An dem Oxforder Kongress 1934 konnte nur DR. 
ANDREAS KEVE-KLEINER — auf eigene Kosten — teilnehmen, während 
ich auf dem im Jahre 1938 in Rouen tagenden Kongress wieder 
erscheinen konnte. DR. KEVE-KLEINER nahm auch diesmal auf eigene 
Kosten an der Zusammenkunft teil. Die Beamten des Institutes sandten 
sozusagen zu jedem Kongresse ihre Arbeiten ein, die im Rahmen des 
Hauptberichtes auch jedesmal erschienen und Zeugnis ablegten von 
der erfolgreichen, auf der Höhe der Zeit stehenden Tätigkeit des 
Institutes. 

Eine ausgezeichnete Gelegenheit zur Festigung und Erweiterung 
der ausländischen Beziehungen bot der 1927 in Budapest tagende Inter- 
nationale Zoologenkongress, in dessen Rahmen das Institut einen kleinen 
Ornithologenkongress organisierte, indem es unsere hier erschienenen 
ausländischen Vogelfreunde zum Besuch der Anstalt einlud und ihnen 
die Arbeitsräume, die Bibliothek und die Sammlungen zeigte. Bei dieser 
Gelegenheit bahnte sich ein genussreicher und befruchtender Gedanken- 
_ austausch an, was umso natürlicher war, als sich unter den Gästen 
LORD ROTHSCHILD, ERNST HARTERT, PETER SZUSKIN, ERWIN STRESEMANN, 
EINAR LÖNNBERG, OTMAR REISER und andere Grössen befanden. Die 
illustren Gäste verliessen unser in der ganzen Welt auch heute noch 
einzig dastehendes Institut mit den besten Erinnerungen und Eindrücken, 
wodurch die bisherigen freundschaftlichen Beziehungen eine weitere 
Vertiefung erfuhren. 

Im Rahmen des 1936 in Budapest abgehaltenen II. Internat. 
Forstwirtschaftlichen Kongresses wurde auch eine Sektion für Natur- 
segutz ins Leben gerufen. Auch diese Gelegenheit benützte das Institut 
dazu, durch entsprechende Vorträge die ornithologische Seite der unga- 
rischen Naturschutzbestrebungen zu. beleuchten. Ausserdem veran- 
stalteten wir im Institut eine kleine Zusammenkunft, um die aus- 
ländischen Fachleute über unsere Tätigkeit auf diesem Gebiet zu orien- 
tieren. An dieser Zusammenkunft nahmen teil: P. G. v. TIENHOVEN 
(Amsterdam), Dr. A. KLOSE (Berlin), PETIT MERMET Marius (Bern), 
Dr. BEAUFORT W. HENDRIK (Maarn) und andere. 

Sowohl in Amsterdam als auch in Rouen tagte gleichzeitig mit 
dem Kongress auch das Internat, Comite für Vogelschutz, an dessen 


118 JAKOB VONOCZKY SCHENK [Aquila 


Veranstaltungen ich gleichfalls teilnehmen konnte. Dieses Comité tagte 
1937 auch in Wien und konnte ich dieser wichtigen Tagung als Ver- 
treter Ungarns ebenfalls beiwohnen. 


Die ausländische Hilfsaktion erschöpfte sich aber nicht in der 
Unterstiitzung des ungarischen Natur- und Vogelschutzes, sondern 
erstreckte sich auch auf die „Aquila“, deren Herausgabe auf immer 
grössere Schwierigkeiten stiess. Auch in dieser Hinsicht war 
unsere grösste Hilfe J. Drijver, der eine Aktion zur Werbung unter- 
stiitzender Mitglieder einleitete. Bereits 1922 meldeten sich in Holland 
30 Mitglieder, die sich zur Zahlung von jahrlich mindestens 2.50 Holland- 
gulden verpflichteten, um die Herausgabe der Aquila zu ermöglichen. 
Im Jahre 1923 stieg diese Zahl auf 38, wobei vielfach auch grössere 
Beträge gezeichnet wurden, sodass zur Deckung der Herstellungs-Kosten 
der Aquila im Jahre 1922 insgesamt 110, im Jahre 1923 dagegen 1575 
holl. Gulden gesammelt wurden. Dieser Jahresbetrag blieb auch später 
ziemlich konstant, sodass wir mit ihm sicher rechnen konnten. Ausserdem 
wandten wir uns im Interesse der Aquila auch an die Rockefeller-Stif- 
tung, doch konnte unserer Bitte um Unterstützung im Sinne der Sta- 
tuten nicht stattgegeben werden, obwohl sich unser amerikanischer 
Freund PEARSON T. GILBERT energisch für uns eingesetzt hatte. Einen 
Erfolg brachte aber dieser Versuch doch: PEARSON konnte uns als 
Geschenk der Audubon Society 200 Dollar für den Aquila-Fond 
zukommen lassen. 

Bei dieser Gelegenheit soll die erfreuliche Tatsache nicht ver- 
schwiegen werden, dass auch unsere ungarischen Beobachter und Freunde 
das Ihrige zur Unterstützung des Aquila-Fondes beigetragen haben, 
was seinerzeit in den entsprechenden Bänden mit Dank quittiert wurde. 

Gleichzeitig traten auch die Beamten des Institutes mit seltener 
Selbstlosigkeit für die Interessen der Aquila ein. Trotz ihrer schweren 
materiellen Lage verzichteten sie auf. die ihnen für Dienstreisen zu- 
stehenden vollen Taggelder und verrechneten nur die effektiven Spesen, 
wobei der überschüssige Betrag dem Aquila-Fond zugeteilt wurde. 
Diese Episode aus der 50 jährigen Gesichichte des Institutes reiht sich 
würdig an die seinerzeitige beispielgebende Tat OTTO HERMAN’S, der von 
seinem Ehrensold DRESSER’S grosses Werk , The Birds of Europe“ für das 
Institut ankaufte ; dieses kostbare Werk wäre bei dem damaligen Budget 
der Anstalt für uns unerreichbar gewesen. 

Dass solche Ersparnisse möglich waren, hatte aber noch seinen 
besonderen Grund. Damals stand der Staatshaushalt unseres Landes 
unter der Kontrolle der Siegerstaaten, Personalausgaben wurden nun 


19481 FÜNFZIG JAHRE. 119 


von den Kontrollkommissionen leichter genehmigt als Sachausgaben, 
weil unter dem letzteren Titel meist getarnte Rüstungsposten gewittert 
wurden. Ich glaube mit dieser nachträglichen Feststellung den Wert des 
damals von uns allen mit grosser Freude geübten Verzichtes nicht zu 
schmälern. Die eingesparten Beträge wurden tatsächlich zu Rüstung- 
zwecken verwendet, aber nicht zur Herstellung von Mordwaffen, son- 
dern zur Schaffung kultureller Werte, die nicht nur unseren, sondern 
auch den Interessen der gesamten Menschheit zugute kamen. 

. Das knappe Budget des Institutes, das zur Deckung der Herstel- 
lungskosten der Aquila nicht ausreichte, war also seinerzeit nicht etwa 
eine Folge mangelnder Einsicht der überstehenden Behörde, sondern eine 
Konsequenz unserer damaligen Zwangslage. Jedenfalls hatte das Institut 
die Pflicht, auch unter diesen misslichen Verhältnissen alles daran- 
zusetzen, um das Erscheinen der Aquila zu ermöglichen. Hierbei wurden 
wir von der Kgl. Ung. Staatsdruckerei durch Gewährung der grösst- 
möglichen Konzessionen und Begünstigungen in weitestgehendem Masse 
unterstützt. Mein Bericht wäre nicht vollständig, wenn ich diese Tat- 
sache nicht auch nachträglich noch mit dem Gefühl tiefsten Dankes 
erwähnen würde. Ich tue das umso mehr, als die Aquila auch gegen- 
wärtig in der Kgl. Ung. Staatsdruckerei hergestellt wird, jetzt zwar mit 
weniger Vergünstigung, aber mit gleicher Zuvorkommenheit und in 
gleich vornehmer Ausstattung. 

Mit dem sukzessiven Ausfall der in- und ausländischen Spenden wurde 
die Herausgabe der Aquila immer schwieriger, sodass anfangs zwei, 
später sogar vier Jahrgange in einen Band zusammengefasst werden 
mussten. In den langen Zwischenzeiten staute sich natürlich das zur 
Veröffentlichung bestimmte Material an, was zur Folge hatte, dass 
unsere Aquilabände einen sehr ansehnehnlichen ‚Umfang annahmen. 
Durch die Kreditüberschreitungen kam das Institut manchmal in heikle 
Situationen, aus denen es aber Dank der Unterstützung durch die vor- 
gesetzte Behörde immer wieder herausfand. Anlässlich der Herausgabe 
des vorliegenden Jubiläumsbandes kann ich mit tiefem Dank die erfreu- 
liche Feststellung machen, dass das weitere Erscheinen der Aquila durch 
unsere überstende Behörde garantiert worden ist. 


Parallel zu diesen in fast fieberhaftem Tempo durchgeführten Arbei- 
ten (Personalergänzung, Redaktion und Herausgabe der Aquila, Wieder- 
aufnahme der ausländischen Verbindungen) ging auch die Aktion zur 
Erneuerung und Erweiterung der inländischen Beziehungen vor sich. 
An erster Stelle muss hier die der Initiative TITUS CsORGEY’s entsprun- 
gene Tätigkeit des Institutes auf dem Gebiete des Vogelschutzes erwähnt 


ETC 


év See x PRES PAPAS | 5% 
BETEN ER, 
} e > K' va 4 "ad 

120 JAKOB VONOCZKY SCHENK [Aquila — 


werden. CsORGEY hatte nach dem Tode STEFAN CHERNEL’s im Jahre 1922 
unter schwierigen Umständen die Leitung des Institutes übernommen. 
Während in früheren Zeiten für die Zwecke der Vogelschutzpropaganda 
die prächtig ausgestattete, mit farbigen Bildern geschmückte „Anleitung 
zur Verwendung der künstlichen Nisthöhlen“ und die einfachere 
Broschüre „Vogelschutz im Garten“ — beide von CsöRGEY — zur Ver- 
fügung standen, die das Institut jedem Interessenten kostenlos, oder 
zu einem äusserst billigen Preis zur Verfügung stellte, blieb in der Nach- 


kriegszeit anfangs nur die Möglichkeit der mündlichen oder schrift- 


lichen Aufklärung. 

Beide Methoden stellten an das Institut grosse Aufforderungen. 

Der mündlichen Propaganda dienten die neu eingerichteten Räume 
des Institutes mit ihren Schausammlungen, die TITUS Cs6REY dem gros- 
sen Publikum zugänglich gemacht hatte. Diese Neuerung erwies sich 
als sehr praktisch. Mit ihrern Lehrern an der Spitze besuchten Tausende 
von Schulkindern das Institut, wo sie von einem Beamten geführt und 
durch fachmännische Erklärungen belehrt wurden. Viele begeisterte 
Anhänger des Vogelschutzes gingen später aus den Reihen derer hervor, 
die als Lehrer oder Schüler solche Besuchen mitgemacht hatten. 

Zur Verbreitung der Vogelschutzidee bediente sich das Institut 
auch des Rundfunks. Überdies veranstaltete es in zahlreichen Vereinen 
Propagandavorträge mit Lichtbildern, bei gleichzeitiger Vorführung von 
Vogelschutzgeräten. Unter den inländischen Ausstellungen waren von 
besonderer Bedeutung die Landwirtschaftsausstellungen der Jahre 1936 
und 1940, durch welche das Kon. Ung. Ackerbauministerium der 
ungarischen landwirtschaftlichen Bevölkerung die Arbeitsweise der Insti- 
tute für Versuchswesen vor Augen führte. Dieses trug viel zur Ver- 
breitung des Vogelschutzgedankens im Lande, und zur Kenntnis der 
praktischen Durchführungsmethoden bei. Nur gerade per tangentem 
erwähne ich, dass auch das Ausland die mustergültige Aktivität des 
Institutes auf dem Gebiet des Vogelschutzes zur Kenntnis nahm und 
uns zur Teilnahme an Ausstellungen dieser Art aufforderte. So kam das 
Ausstellungsmaterial des Institutes auch in die europäischen Weltstädte 
London, Paris, Berlin und Wien. ; 

Eine sehr erfreuliche Folge unserer Bemühungen auf dem Gebiete 
der Vogelschutzpropaganda war die, dass bereits im Jahre 1925 die 
II. Auflage unserer volkstümlichen Broschüre „Vogelschutz im Garten“ 
erscheinen konnte (die erste stammte aus 1913) u. zw. als Nr. 20 der 
Schriftenreihe „Die Bibliothek des Dorfes“. Die Kosten wurden von 
der Dorfföderation getragen, die ausserdem auch zwei Bunttafeln mit 
den Abbildungen der wichtigsten nützlichen Vögel herstellen liess. 
Die Klisches dazu hatte das Institut kostenlos zur Verfügung gestellt, 


FÜNFZIG JAHRE. 121 


Diese beiden Veröffentlichungen nahmen ihren Weg in die breitesten 
Volksschichten und trugen viel zur Förderung des Vogelschutzgedankens 
im ganzen Lande bei. 3 

Wie beliebt und notwendig die Broschüre „Vogelschutz im Garten“ 
geworden war, geht daraus hervor, dass sowohl die dritte Auflage im 
Jahre 1929 als auch die vierte des nächsten Jahres in beispiellos kurzer, 
Zeit vollständig vergriffen waren. Diese beiden Auflagen wurden — wie 
schon erwähnt — durch die Spende des Präsidenten des Internat. 
Comites für Vogelschutz, PEARSON T. GILBERT, möglich gemacht. Als 
ich im Jahre 1928 zusammen mit CsÖRGEY an dem Genfer Kongress 
dieses Comités teilnahm, frug uns PEARSON, ob wir in Ungarn’irgendeine 
Broschüre über Vogelschutz herausgeben könnten. Wir bejahten sofort 
und erhielten zu diesem Zweck 1000 Schweizer Franken, die zur Heraus- 
gabe der beiden Auflagen von ,,Vogelschutz im Garten“ verwendet 
wurden. Die V. Auflage dieses ausserordentlich volkstümlichen Werk- 
chens erschien 1933, diesmal mit Unterstützung unserer vorgesetzten 
Behörde. Wahrheitgemäss muss ich erwähnen, dass wir diese Auflage 
eigentlich unserm hervorragenden und begeisterten Vogelschützler 
Gustav SZOMJAS verdanken, der als einflussreicher Reichtstagsabge- 
ordneter wegen wirksamerer Förderung des Vogelschutzes intervenierte. 
Auf Grund seiner Eingabe wurde eine Sitzung einberufen, als deren 
‘ Ergebnis das Ackerbauministerium die Neuauflage der Broschüre ,, Vogel- 
schutz im Garten“ als zweckmässigste und dringendste Publikation 
bewilligte. Die folgenden Auflagen — VI. 1935, VII. 1936, VIII. 1940 — 
sind dann alle mit Unterstützung des Ackerbauministeriums erschienen. 

Dass die einzelnen Auflagen so kurzerzeit abgesetzt wurden, hatte 
seinen Grund auch darin, dass grössere Mengen unentgeltlich an Gesell- 
schaften und Vereine verteilt werden mußten, die sich mit Vogelschutz 
befassten. Zu diesen gehörte die Pfadfinderorganisation, die als Nach- 
folgerin des Landestierschutzvereins eine eigene Vogelschutzsektion 
unter der Leitung von ÁRPÁD FODOR gegründet hatte ; ferner aus der 
Provinz: der unter der Leitung von EUGEN NAGY stehende Vogel- 
schutzverein jenseits der Tisza, die neugegründete Vogelschutzabteilung 
der Landwirtschaftskammer im Gebiete diesseits der Tisza, die Vogel- 
schutzabteilung des Mecsek-Vereins unter der ‘Leitung von GÉZA 
PALDI; ausserdem die seit 1905 mit ausgezeichnetem Erfolg arbeitende 
Erste Ungarische Nisthöhlenfabrik von MARTIN KüHNEL, auf die wir 
unsere Vogelschützler bei jeder Gelegenheit aufmerksam machten, weil 
sie ein unentbehrlicher Faktor des praktischen Vogelschutzes in Ungarn 
geworden ist. Als diese Fabrik einmal vorübergehend in Zahlungs- 
schwierigkeiten geraten war, hatte eine von Géza PALDI auf unser . 
Ansuchen durchgeführte energische Intervention vollen Erfolg, sodass 


122 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


die Fabrik — zum Besten des ungarischen Vogelschutzes — auch weiter 


bestehen blieb. 

Das war umso nötiger, weil CSÖRGEY, sobald sich hierzu die finan- 
zielle Möglichkeit bot, die kostenlose Verteilung von Vogelschutzgeräten 
an möglichst viele Interessenten, allerdings in bescheidenem Umfang, 
eingeleitet hatte. Unter diesen Interessenten fanden sich immer wieder 
solche, die die Propagierung des Vogelschutzes in der näheren Umge- 


bung ihres Wohnsitzes zu übernehmen bereit waren, falls. ihnen die : 


nötigen Druckschriften und einiges Anschauungsmaterial zur Verfügung 
gestellt würden. Diese freiwilligen Vogelschützler nahm das Institut 
selbstverständlich mit Freuden auf und bemühte sich, ihre Arbeit nach 
Möglichkeit zu unterstützen, weil ja gerade sie es waren, die den Vogel- 
schutzgedanken in die breitesten Schichten der Bevölkerung hinein- 
tragen konnten. 

Als Krönung der Vogelschutzbestrebungen des Institutes erschienen 
dann die langentbehrten Vogelschutzberichte CsörGEy’s in der Aquila, — 
eine klassische Zusammenfassung aller neueren in- und ausländischen 
Ergebnisse auf diesem Gebiet. Aus diesen Berichten lernten aber nicht 
nur die ungarischen Vogelschützler, sondern auch die ausländischen, 
denen unsere Erfahrungen und Versuche ebenfalls viel Neues brachten. 


So erfreulich die Wiedergeburt des ungarischen Vogelschutzes nach 
dem verlorenen Krieg war, so schmerzlich war die Notwendigkeit, 


unter dem Druck der sich auftürmenden Schwierigkeiten auf eine der . 


charakeristischesten Veröffentlichungen des Institutes zu verzichten. 
Es handelt sich um die jährlichen Vogelzugsberichte, die schon während 
des Weltkrieges in stark zusammengedrängter Form herausgegeben 
werden mussten, um dann später wegen ihres grossen Umfanges ganz 
zu entfallen, obwohl die Reorganisation des alten Beobachtungsnetzes 
erfreuliche Fortschritte gemacht hatte. Im Jahre 1914 besassen wir 
100 Beobachter, deren Zahl nach dem Krieg zusammenschrumpfte, 
sodass 1920 nur noch 28 Beobachter übrig blieben. Das war umso bedauer- 
licher, als die Tätigkeit dieses Beobachtungsnetzes nicht nur auf die 
Erscheinungen des Vogelzuges beschränkt blieb, sondern sich auch 
auf andere Gebiete der Vogelkunde erstreckte, z. B. auf Faunistik, Vogel- 
invasionen, Vogelberingungen, ja selbst auf Vogelschutzpropaganda und 
Bereicherung der Sammlungen. Solange es möglich war, veröffentlich- 
ten wir die Zugsdaten. Der letzte diesbezügliche Bericht”über das Jahr 
1926 erschien im Jahrgang 1927/28 der Aquila. Damals betrug die Zahl 
der Beobachter annähernd schon wieder 100, hatte also trotz der 
Verstümmelung des Landes den Stand von 1914 beinahe wieder 


1943] FUNFZIG JAHRE. 123 


erreicht. Allerdings befinden sich darunter zahlreiche Beobachter aus 
den besetzten Gebieten, die dem Institut auch während der fremden 
Besetzung die Treue hielten. Ja es meldeten sich aus diesen Gebieten 
sogar neue ‘Beobachter. Unser vorzüglich organisiertes Beobachtungs- 
netz — um das uns im Ausland viele beneideten — wurde aber 
trotzdem nicht aufgelöst. Wir baten unsere Mitarbeiter, ihre Beobach- 
tungen weiter einzusenden und auch ihre sonstige ornithologische 
Tätigkeit fortzusetzen. Sie hatten auch volles Verstandnis für unsere 
Zwangslage; sie senden ihre Beobachtungen pünktlich ein und erweisen 
damit der ungarischen Vogelforschung einen grossen Dienst. 

Das weitere Funktionieren des Beobachtungsnetzes war aber 
hauptsöchlich deshalb sehr notwendig und wichtig, weil wir die 
Beringungsversuche in immer grösserem Umfange durchzuführen bestrebt 
waren. Während 1914 noch 5251 Vögel beringt wurden, betrug die Zahl 
der von 1915—1922, also während einer Zeitspanne von acht Jahren 
markierten Vögel insgesamt bloss 6144, durchschnittlich also nicht ein- 
mal 1000 Vögel im Jahr. Dieser grosse Rückfalt war umso schmerzlicher, 
als im Ausland die Vogelberingungen einen immer grösseren Umfang 
annahmen, sodass das Institut bei weiterem Sinken der Anzahl der 
jährlich beringten Vögel im internationalen Wettbewerb stark zurück- 
geblieben wäre und seinen früheren Ehrenplatz auf diesem ausser- 
ordentlich volktümlichen und zugleich sehr hoch eingeschätzten 
Forschungsgebiet eingebüsst hätte. Seit dem Jahre 1923 wuchs die 
Anzahl der jährlich beringten Vögel wieder auf mehr als 2000 an. Ab 
1928 waren es alljährlich mehr als 6000, im Jahre 1931 sogar 8000. 
Diese in Rumpfungarn erreichte Zahl übertraf also selbst die Spitzen- 
leistung Grossungarns um ein Beträchtliches. 

Dieser grosse Erfolg war nur so möglich, dass einerseits die Beamten 
des Institutes mit erhöhtem Eifer die Lücken auszufüllen trachteten, 
andererseits dass auch einige externe Mitarbeiter in der Vogelberingung 
geradezu grossartige Leistungen vollbrachten. Von den letzteren seien be- 
sonders folgende erwähnt : EDUARD AGARDI, GEORG BARSONY, LUDWIG 
BOHRAND, GEORG BREUER, RICHARD CSORNAI, ERNST KABACZY, KARL 
Krausz, PETER MÜLLER, DR. BARON LADISLAUS SÓLYMOSY, BELA SZEGTS 
und Dr. JuLıus THOBIAS. 

Abgesehen von der Menge der beringten Vögel verdienen hinsicht- 
lich der gesteckten Ziele und angewandten Methoden die Schwalbenber- 
ringungen von Dr. THOBIAS ganz besonders hervorgehoben zu werden. 
Dieser Beobachter liess alle Brutgebiete, in einem Unkreise von einigen 
Quadratkilometern in denen er in den vorangegangenen Jahren 
menschenmöglich sämtliche Brutpaare und Nestjunge beringt hatte, 
systematisch absuchen, um festzustellen : wieviel von denen wieder 


124 : JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


zurück kehrten ?, und ob an denselben Brutplatz, oder an einem anderen?, 
mit demselben Gatten oder mit einem anderen?, wie lange blieb ein 
und dasselbe Paar in Dauerehe ? u. s. w. Er leitete damit Untersuchungen 
ein, die bisher in der ganzen Welt einzig dastehen. Schade, dass er 
die Ergebnisse seiner Untersuchungen bisher noch nicht veröffentlicht 
hat. Das Institut bat ihn öfters darum. 

Einzigartige Beringungsarbeiten leisteten ausserdem die Beamten 
des Institutes. Gelegentlich der beiden Rosenstar-Invasionen in Ungarn 
gelang es mir im Verein mit KoLOMAN WARGA, mehr als 4000 Rosen- 
staren-Junge zu markieren, während die zwei grossen Seidenschwanz- 
Invasionen KOLOMAN WARGA die Gelegenheit zur Beringung von 
annähernd 2000 Exemplaren boten. Beide Ergebnisse sind auch in 
internationaler Beziehung Spitzenleistungen. Wenn auch diesen Arbeiten 
der mit Recht erhoffte Erfolg nicht in vollem Masse beschieden war, 
so hat das Institut damit doch die Gelegenheit benützt um der Vogel- 
forschung solche Daten zur Verfügüng zu stellen, die anderswo uner- 
reichbar gewesen wären. 

Einzigartig sind ferner auch die Beringungsversuche, die ich selbst 
auf der Ürb6-Puszta durchgeführt habe. In diesem charakteristischen 
Brutgebiet von Wasservögeln aller Art fing ich 10 Jahre hindurch 
systematisch die Brutvögel zwecks Markierung vom Nest (Kiebitze, 
Uferschnepfen, Wasserläufer, Seeregenpfeifer, Trauerseeschwalben), 
beringte nach Tunlichkeit auch die Nestjungen, um festzustellen, wie- 


viel beringte Brutvögel in das alte Brutgebiet und wieviel Nestjunge 
an ihren Geburtsort zurückkehren. Hierbei wurden sehr wertvolle Ergeb- 


nisse erzielt, deren Auswertung leider wegen Fehlens von Vergleichs- 
material aus anderen Gebieten unmöglich ist, weil solche Versuche 
anderswo nicht gemacht worden sind. 

So wie ich seinerzeit auf Grund der Zugsdaten die Zugsweise einiger 
genauer beobachteten ungarischen Arten kartographisch dargestellt 
hatte, verfuhr ich nun auch auf Grund der Beringungsergebnisse. Auf 
Grund der kartographierten Fundorte wurden hauptsächlich die Durch- 
zugsgebiete und Winterquartiere veranschaulicht. Als Wandkarte für 
den Schulgebrauch hergestellt, ist sie die erste Karte dieser Art auf 
der ganzen Welt. Sie fand in vielen Tausend Exemplaren Eingang in 
die Unterrichtssäle unserer Volks- und Mittelschulen und trug wesentlich 
zur Förderung der ungarischen ornithologischen Kenntnisse in breiten 
Volksschichten bei. 

Abgesehen von dieser Schulkarte bediente sich das Institut noch 
eines Mittels, um das in den breitesten Schichten des Volkes vorhandene 
Interesse für die Fragen des Vogelzuges zu fördern. Es war die die Heraus- 
gabe der Prognosen des Vogelzuges. In Fortsetzung der bereits von 


4 
| 


FÜNFZIG JAHRE. 125 


JAKOB HEGYFOKY begonnenen Untersuchungen über die Zusammenhänge 
zwischen Vogelzug und Witterung gelang es zu Ergebnissen zu kommen, 
auf Grund derer sich gewisse Erscheinungen des Frühlingszuges mit 
Sicherheit vorhersagen liessen, besonders Beginn und Entwicklung des 
Zuges Durchzuges der Waldschnepfe. Das Institut gab auf Grund 
der jeweiligen Wetterlage durch Rundfunk und Tagespresse seine Prog- 
nosen über den Vogelzug und Schnepfenstrich bekannt. Diese Prognosen 
wurden vom Publikum, insbesondere von der Jägergilde, mit Ungeduld 
erwartet und oft urgiert. Sie erwiesen sich bisher in jedem Falle als richtig. 


Durch alle diese mit ohne Prahlen mit der gebührenden Beschei- 
denheit, aber mit Eifer und eiserner Konsequenz durchgeführten 
Arbeiten hat sich das Institut im ganzen Lande einen bekannten 
Namen gemacht, sodass das grosse Publikum in allen Fragen 
der Vogelkunde hier Aufklärung, Rat und Wegweisung suchte. Zur 
Illustrierung des Gesagten genügt vielleicht der Hinweis, dass, wo 

_ immer eine beringte Brieftaube gefunden wurde, zuerst das Institut davon 

Kenntnis erhält, obgleich dasselbe für diese Angelegenheit nicht zu- 
ständig ist. Dementsprechend wuchs die Zahl der an das Institut ge- 
machten Eingaben von nicht ganz 500 im Jahre 1919 auf 1000 im Jahre 
1925, während 1940 schon über 2000 Nummern registriert wurden. 
Diese allgemein anerkannte führende Rolle des Institutes brachte 
es zwangsläufig mit sich, dass gelegentlich der ungarischen Neuausgabe 
des weltberühmten Werkes von BREHMS „Tierleben“ durch einen grossen 
ausländischen Buchverlag die Neubearbeitung des vogelkundlichen Teiles 
in sozusagen selbstverständlicher Weise dem Institute übertragen 
wurde. Die Redaktion übernahm ich selbst. Obwohl der Verlag später 
in materielle Schwierigkeiten geriet und der Text erheblich abgekürzt 
wurde, konnte dennoch erreicht werden, dass die ungarische Ornitho- 
faunistik entsprechend berücksichtigt werden konnte und dadurch 
ein getreues Bild der ungarischen Vogelwelt nach dem Stande von 
1929 zu geben möglich war, zu einer Zeit, da an die Herausgabe 
eines selbständigen ungarischen Werkes dieser Art nicht zu denken 
gewesen wäre. 

Diese erfreuliche Weiterentwicklungsgang des Institutes hielt 
ständig an, obgleich von aussen her ein Versuch zu ihrer Unterbindung 
unternommen worden ist. Im Jahre 1928 ein sich „Bund ungarischer 
Ornithologen“ nennender Verein, dessen statutenmässige Aufgabe es 
gewesen wäre, die Bestrebungen des Ornithologischen Institutes auf 
gesellschaftlichem Gebiet zu unterstützen. Der Begründer und ständige 
Leiter dieser Vereinigung verlangte aber in seiner Eigenschaft als 


126 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Reichstagsabgeordneter gelegentlich der Debatte über das Naturschutz, 
gesetz im Parlament, der Ackerbauminister solle das Budget des 
Ornithologischen Institutes kürzen und die dadurch freiwerdende ~ 
Summe seinem Verein als Subvention zukommen lassen (Köcsag 1934 
p. 71.). Da aber unsere Oberbehörde diesem Ansuchen nicht stattgab, 
und die Freunde, Mitarbeiter und externen Beobachter des Institutes, 
also fast sämtliche Ornithologen Ungarns uns mit unverminderter 
Treue weiter unterstützten, gelang es dieser statutenwidrig arbeitenden 
Vereinigung trotz aller Bemühungen nicht, den ständigen Aufstieg des 
Institutes zu unterbinden. 


Die Zeiten der grössten Gefahr waren also vorüber und wir konnten, 
wenn auch die regelmässige Herausgabe der Aquila uns noch viele 
Sorgen bereitete, doch mit dem wohligen Gefühl einer gewissen Sicher- 
heit in die Zukunft blicken. Wir waren treue Haushalter gewesen und 
hatten das teure Erbe aus dem Chaos des Zusammenbruchs glücklich 
hinübergerettet in eine bessere Zeit. So konnten. wir mit ruhigem Ge- 
wissen im Jahre 1935 das Zentenarium OTTO HERMANS, des Begründers 
unseres Institutes, begehen. Dieses Zentenarium wurde von ganzen 
Lande gefeiert, doch liess es sich das Institut selbstverständlich nicht 
nehmen, auch seiner zeit einen bedeutenden Anteil daran zu nehmen. 
Es organisierte, eine Gedächtnisausstellung die Zeugnis ablegte von der 
wissenschaftlichen Arbeit und Bedeutung OTTO HERMANS. Die Eröffnung 
der Ausstellung — in deren Rahmen OTTO HERMANS vielseitige 
wissenschaftliche Tätigkeit eingehende Würdigung fand — wurde auch 
durch den Rundfunk übertragen, sodass das ganze Land davon 
Kenntnis nehmen konnte. 

An diesem Fest konnten wir umso innerlicher und freudiger teil- 
nehmen, als inzwischen durch das verständnisvolle Entgegenkommen 
unserer vorgesetzten Behörde die wieder notwendig gewordene Erhöhung 
des Beamtenstatus in unserm Institut bereits durchgeführt war. Die 
Lage war nämlich die, dass nach der Entlassung ZOLTÁN SZEMERE’S 
Ende 1931 das Institut wieder nur vier Beamte hatte, deren Kraft zur 
Bewältigung aller Arbeiten nicht mehr ausreichte. So musste selbstver- 
ständlich für Ergänzung gesorgt werden, namentlich auch für die 
Erziehung solcher neuer Arbeitskräfte welche nach der in Aussicht 
stehenden Pensionierung der älteren Garde die Arbeit des Institutes 
entsprechend fortsetzen können. Als neue Arbeitskraft trat mit 
1. Sept. 1932 Dr. ALBERT VERTSE als unbesoldeter Volontär in den 
Dienst des Institutes; er wurde dann am 3. Mai 1934 als Hilfsbeamter 
angestellt. Eine ebensolche Ausstellung erhielt auch Dr. ANDREAS 
KEVE-KLEINER am 4. Mai 1934. 


1943) — FÜNFZIG JAHRE. 2% 127 


Die Möglichkeit der Anstellung der neuen Beamten war eine Folge 
des Wandels, welcher in der grundsätzlich Stellungnahme der 
Regierung zu dieser Frage eintrat. Während bisher infolge der durch 
das Diktat von Trianon geschaffenen Lage neue Posten mit Flücht- 
lingen und Pensionisten hatten besetzt werden müssen, forderten 
nun die geänderten Verhältnisse kategorisch die Bevorzugung der 
jungen Generation. Dementsprechend wandte die Regierung das 
Pensiongesetz mit unerbittlicher Strenge an. Nach Ablauf der Dienst- 
zeit wurde Jedermann — ohne Rücksicht auf alle bisherigen Ver- 
dienste und ohne Rücksicht auf die Arbeitsfähigkeit — wider- 
spruchslos in den Ruhestand versetzt. So verloren wir im Jahre 1935 
unsern Direktor Dr. Titus Cs6RGEY, der nach Ablauf seiner Gesamt- 
dienstzeit von 40 Jahren in den Ruhestand versetzt wurde. Ein Jahr 
vorher, 1934, hatte ihn die Stefan Tisza Universität in Debrecen 
in Anerkennung und Würdigung seiner einzig dastehenden Verdienste 
um die ungarische Vogelforschung, insbesondere um die theoretische 
und praktisch Fundierung des ungarischen Vogelschutzes, zu ihrem 
Ehrendoktor ernannt, — eine äusserst seltene und ausnahmsweise Aus- 
zueichnung. Mit wehem Herzen verabschiedeten wir uns von unserm 
bisherigen Führer, der uns das Institut zu einem lieben, trauten Heim 
gemacht hatte. Mir als Nachfolger fiel die schwere Aufgabe zu, das 
Institut auf dem durch jahrzehntelange Tradition vorgezeichneten 
Wege weiter zu führen. 

Den grösseren Teil von CsORGEY’s ehemaligem Wirkungskreis, die 
ununterbrochene, zeitgemässe Weiterentwicklung des praktischen Vogel- 
schutzes, legte ich in die Hände ALBERT VERTSES, der diese Betrauung 
als verpflichtendes Erbe des grossen Vorgängers mit Begeisterung an- 
nahm und mit grösstem Ernst danach trachtete, die unliebsamen Folgen 
der Personalveränderungen von diesem wichtigsten Arbeitsgebiet des 
Institutes fernzuhalten. Von seiner erfolgreichen Tätigkeit zeugen die 
in der Aquila und anderen Zeitschriften erschienenen Veröffentlichungen 
aus seiner Feder, ferner die achte Auflage der Broschüre Vogelschutz 
im Garten“, welche auf meine Initiative mit verständnisvoller Unter- 
stützung der vorgesetzten Behörde in der Übersetzung von HANS SALMEN 
auch in deutscher Sprache erschienen ist, damit die durch die Rück- 
gliederung einiger Gebiete zahlreicher gewordene Bevölkerung deutscher 
Muttersprache an unseren Vogelschutzbestrebungen auch teilnehmen 
könne. Abgesehen von seiner amtlichen Tätigkeit veröffentlichte VERTSE 
noch in verschiedenen Zeitschriften kleinere Aufsätze, die ebenfalls 
der Vogelschutzpropaganda dienten. Auch sein mit farbigen Bildern 
versehenes Büchlein „Die. Vogelwelt des Gartens“ verfolgt diesen 
Zweck. 


128 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila | 


Aber auch auf dem Gebiet der landwirtschaftlichen Ornithologie 
wurde er ein würdiger Nachfolger CsORGEYS, wovon seine in diesem 
Band erschienene grosse Abhandlung über die Bedeutung der Saat- 
krähe Zeugnis ablegt; sie stellt die Krönung aller nunmehr seit 
40 Jahren von uns in dieser Richtung durchgeführten Untersuchungen 
dar. Auch als Vogelillustrator bemühte er sich in die Fusstapfen seines 
grossen Vorgängers CSÖRGEY zu treten. Sein Turul-Bild und das in 
diesem Bande erschienene Bild des Blaß-Spötters sind ein Beweis 
dafür. | 

Einen sprachkundigen und auf allen Gebieten der Vogelkunde 
erfahrenen und leistungsfähigen Beamten gewann das Institut in der 
Person von DR. ANDREAS KEVE-KLEINER. 

Indem er nicht nur den zoologischen, sondern auch den juristischen 
Doktorat erworben hatte, konnte ich ihn mit der Evidenzhaltung der 
jeweiligen juristischen Beziehungen des in- und ausländischen Vogel- 
und Naturschutzes und somit mit der Referierung der dadurch not- 
wendigen Agenden des Institutes betrauen. Infolge seiner biblio- 
graphischen Bewandertheit, verbunden mit seinem Sprachwissen, konnte 
ich ihm die Bibliothek anvertrauen, was für mich eine grofe Arbeits- 
entlastung bedeutete, da die stàndige Aufrechterhaltung der Bibliothek 
auf dem Niveau der Zeit für mich jederzeit eine Herzensfrage war, welche 
infolge der Aufrechterhaltung der Aquila-Tausch-Verbindungen und 
deren ständig notwendige Ergänzung eine recht bedeutsame Arbeits- 
leistung bedeutete, die ich bisher allein bewältigen mußte. 

Neben diesen ständigen Betrauungen erhielt er auch separate Auf- 
gaben, unter anderen den Auftrag die Ernährungsverhältnisse des Jagd- 
fasans in Ungarn für die internationale Jagdausstellung 1937 in Berlin 
darzustellen. Das Kgl. Ung. Ministerium für Ackerbau beabsichtigte 
nämlich im Rahmen dieser Ausstellung die landwirtschaftliche Bedeu- 
tung des Jagdfasans in Ungarn den Fachkreisen vorzuführen, natürlich _ 
auch mit Gedanken die Aufmerksamkeit der internationalen Jagdkreise 
auf das ausgezeichnete ungarische Zuchtmaterial aufzurufen. Das Institut 
erhielt den Auftrag diese Untersuchung zu bewerkstelligen. Mit der 
Durchführung wurde Dr. ANDREAS KEVE-KLEINER betraut, der die land- 
wirtschaftliche Bedeutung des ungarischen Jagdfasans in einem ebenso 
lehrreichen als auch künstlerisch wirkungsvollen Grafikon darstellte. 
Auf Grund der Untersuchungen von Prof. Dr. KoTLAN konnte 
auch der fast absolut ausgezeichnete Gesundheitszustand des ungari- 
schen Zuchtmateriales festgestellt werden, was von großer national- 
ökonomischer Bedeutung war. 

Neben seinen ständigen Betrauungen begann er seine Studien über 
die systematische Einteilung der Vögel Ungarns, namentlich über die 


em co à 
FA SET NE + 
. 
FÜNFZIG JAHRE. 120 


Corviden des Karpathenbeckens. Die heimischen Formen wurden mit 
sämtlichen Formen des Rassenkreises verglichen und auf diese Weise 
die genaue Stellung der heimischen Formen im Rassenkreise bestimmt. 


- 


Die Übernahme der Leitung des Institutes im September 1935 
erforderte meinerseits keine Aussteckung eines neuen Programmes 
indem wir mit meinem Vorgänger DR. TITUS CsORGEY an den mich seit 
jeher innige freundschaftliche Gefühle, später auch verwandtschaft- 
liche Banden verknüpften. während Jahrzehnte hindurch immer die- 
selben Anschauungen und Prinzipien bezüglich der Forschungsrichtungen 
des Institutes hegten. so daß ich in dem Vorworte des ersten von mir 
redigierten Aquilabandes Jg. 1935/38 hauptsächlich nur Gefühlsmomente 
berührte. nicht aber ein neues Programm gab. da ja das Programm das 
frühere geblieben war : die weitere Verfolgung der Traditionen und die 
Überlieferung derselben auf die folgende Generation. In scheinbarem 
‘ Widerspruhe zu diesen Ausführungen stand mein erster Schritt : die 
Herausgabe des neuen Namensverzeichnisses der Vögel des historischen 
Ungarns für die Anwendung einer neuen Nomenklatur in der Aquila 
und in sämtlichen anderen Editionen des Institutes. Die wissenschaft 
liche Nomenklatur des Institutes ist nun die internationial allgemein 
gebräuchliche. Dieser Übergang war schon sehr aktuell. weil in aus- 
ländischen Schriften schon manche — vorläufig noch in schonendem 
Tone gehaltene Bemerkungen über die veraltete Nomenklatur des 
Institutes erschienen. so daß den später zu gewärtigenden schärferen 
diesbezüglichen Äusserungen unbedingt vorgebeugt werden mußte. 
Auf anderen Gebieten setzte ich meine begonnenen Arbeiten weiter fort 
und konnte als Resultat derselben meine Studien über die ungarischen 
Beizvogelnamen herausgeben, deren erster und wichtigster Teil die Lösung 
der seit Janger umsonst umstrittenen Turulfrage war. Die Lösung war 
nieht nur in ornithologischer, sondern auch in ungarisch urgeschicht- 
licher Beziehung von großer Bedeutung. 

Obwohl unsere Aquila trotz dem Erscheinen des außerordendlich 
inhalts und umfangreichen Bandes Jg. 1935/38 auch noch weiterhin 
nicht alljährlich erscheinen konnte so war dennoch die Lage des Insti- 
tutes vollkommen gefestigt und konnte die Tätigkeit mit vollkommener 
Beruhigung in den bisherigen Richtungen und im bisherigen Tempo 

fortgesetzt werden. als durch Ereignisse weltpolitischer Natur ganz 
neue Anforderungen an das Institut gestellt wurden. 

Der Ausbruch des neuen Weltkrieges fand das Institut dem früheren 
gegenüber in günstigerer Position weil neben der Leitung auch das ganze 
Beamtenkorps verblieb. so daß in der Tätigkeit keine Stockungen zu 

9 


ne 

: a 

130 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK {Aquila 
/ 


erwarten waren. Infolge der weltpolitischen Lage konnte das Land 
einige Zeit hindurch seine Neutralität bewahren und während dieser 
Zeit begann die teilweise Rückgliederung der vom Mutterlande durch 
des Friedensdiktat von Trianon abgetrennten Gebiete. Zuerst kehrte 
die ungarische Bevölkerung Oberungarns zurück, dann das Karpathen- 
vorland, später Nordsiebenbürgen und schließlich neben kleineren süd- 
ungarischen Gebieten auch die sogenannte Bácska. Diese langersehnte 
Rückkehr zum Mutterlande bedeutete aber neben dem Freudenfeste 
zugleich auch eine mit Freude aufgenommene Verpflichtung, nämlich 
die Einbeziehung der zurückgekehrten Gebiete in die ungarische Vogel- 
forschung, so auch in die Vogel- und Naturschutzbestrebungen. 
Der Beginn dieser Arbeiten war mit keinen größeren Schwierigkeiten 
verbunden, weil ja das Institut auch nach Trianon bemüht war die 
Verbindung mit seinen früheren, auf den abgetrennten Gebieten ver- 
bliebenen Mitgliedern aufrecht zu erhalten. Es trachtete darüber hinaus 
mit Hilfe derselben auch neue Mitarbeiter zu werben. Mit Genugtuung 
können wird auch gerne feststellen, daß auch unsere früheren Mitglieder 
nach Möglichkeit bestrebt waren die Verbindung mit dem Institute 
zu wahren, weil sie ja auf den abgetrennten Gebieten keine solche 
Institution antrafen, welche ihre Tätigkeit in der bisherigen Weise richten 
und die Resultate ihrer Arbeiten den internationalen Fachkreisen 
mitteilen hätte können. 

Die geflissentliche und gewaltsame Verschließung der Nachkommen- 
staaten vor der FEinströmung der ungarischen geistigen Produkte 
hatte aber immerhin schwere Situationen geschaffen ; einige dieser Staaten 
verschloßen ihre Grenzen auch vor den Publikationen des Institutes 
und konnte deshalb die größer angelegte Neuorganisation der ornithologi- 
scher Arbeiten erst nach der Rückkehr erfolgen. Nur nebenbei, als der 
historischen Wahrheit entsprechend, soll bemerkt werden, daß sich die 
Nachfolgestaaten nicht nur vor dem Einlassen der Schriften des Institutes 
verschloßen, sondern auch das Herausgeben solcher wissenschaftlicher 
Objekte verweigerten, welche von Rechts wegen dem Institute gehörten. 
So mußten wir es zur Kenntniss nehmen, daß man uns die in histori- 
schen und pietätischer Beziehung für uns ungemein wertvolle Sammlung 
unseres langjährigen Mitgliedes in Zölyom JOHANN BOROSKAY, der uns 
dieselbe testamentarisch vermachte nicht aushändigen werde. Alle 
unsere Bestrebungen zur Erhaltung derselben, obwohl wir auch den 
diplomatischen Weg in Anspruch nahmen, blieben erfolglos. Wir mußten 
noch glücklich sein, daß die uns hinterlassene wertvolle Vogelsammlung 
in verständnisvolle Privathände gelangen konnte. 

Die so erfreuliche Rückkehr der bisher abgetrennten Gebietsteile 
veränderte nun mit einem Schlage die bisherige Lage. Es konnte damit 


1943] KÜNFZIG JAHRE. 131 


begonnen werden, die alten und neu hinzugekommenen Mitglieder mit 
der bisher vermißten Literatur zu versehen und dieselben auch mit 
Instruktionen für Beobachtung-Sammlung und Vogelschutz zu versehen. 
Ebenso konnte mit der Donation von unentgeltlichen Vogelschutz- 
geräten als wirksamste Methode der Einführung des praktischen Vogel- 
schutzes begonnen werden. All diese Arbeiten zeitigten bald ihre Früchte. 
Es begann die Materialsammlung für die Sammlungen des Institutes, 
welche schon bisher einen wachs erreichte, darunter viele wertvolle 
Exemplare und auch Unica. 

Diese auf die heimgekehrten Landesteile sich erstreckende Tätigkeit 
des Institutes beanspruchte natürlich eine erhöhte Arbeitsleistung zu 
deren Bewältigung, zugleich auch zur späteren Ersetzung des sich dem 
außerdienstlichen Verhältnisse nähernden Personales durch das Wohl- 
wolien der überstehenden Behörde neue Angestellte aufgenommen werden 
konnten, namentlich DR. EMERICH PATKAI und Dr. NIKOLAUS UDVARDY. 
Der erstere gab mit seiner Studie über die systematische Stellung der 
ungarischen Stare und mit seiner Betetigung an der von der Biologi- 
schen Institut in Tihany inaugurierten ornithologischen Beobachtungen. 
letzterer mit seinen Forschungen über die Vogelwelt des Hortobägy- 
Gebietes auf biocoenotischer Grundlage Zeugnis von seine Befähigung 
zur Lösung der seiner harrenden Aufgaben im Institute. 

Unter solchen weiterzweigten emsigen Arbeiten erschien der um- 
fangreiche Band 1939/42 der Aquila, welcher ebenfall einen sprechenden 
Beweis dafiir lieferte, daB das Institut auch im vollen Toben des Welt- 
krieges seine Pflicht im Dienste der ungarischen Kultur erfülle und im 
Bewußtsein dessen mit ruhigem Gewissen auf die 50-jährige Vergan- 
genheit zurückblicken kann, welche Vergangenheit nicht nur ein Fest 
der Erinnerung bedeutet, sondern erhöhte Pflichtleistung in der schwie- 
rigen Lage des Landes. Derzeit ist die Lage noch die, daß das Institut 
diese Pflichtleistung erfüllen kann. Jetzt wo ich diese Zeiten nieder- 
schreibe ist die Redigierung des 50-ten Jubiläumsbandes der" Aquila 
im vollen Gange. 

Wir wollen uns nicht der Täuschung hingeben, daß sich die 
günstige Entwickelung des Institutes im ferneren Vorlaufe des Welt- 
krieges ohne Stockungen fortsetzen wird. Wir haben schwere Sorgen, 
ob dieser Jubiläumsband zur Zeit der zu erwartenden Entscheidung 
fertiggestellt werden kann und welches Schicksal dem Institute nach 
Kriegsende beschieden sein wird. Es gereicht uns aber zu großen Beruhi- 
vung. daß unsere überstehende Behörde dem Institute und seiner Tätig- 
keit gegenüber volles Vertrauen hogt. so daß wir auch unvorhergesehnen 
Schicksalsfügungen mit ruhigem Sinne entgegensehen glauben zu dürfen. 
Es ist dies besonders für mich beruhigend der ich nun mehr vier und 

g* 


132 JAKOB VONÒCZKY SCHENK [Aquila — 


einhalb Dezennien hindurch im Dienste des Institutes stehe. Es war mir 
vergönnt teilzunehmen an jenen Arbeiten, welche das Institut zur vollen 
Höhe entwickelten, kämpfte dafür mit der nämlichen Begeisterung wie 
die griindenden Vorgänger und wenn ich jetzt von der Schwelle der 
50-ten Jahreswende meinen Blick dem kommenden Zeitalter zuwende, 
so kann ich diesen Rechenschaftszbericht mit dem Wohlgefühle abschlies- 
sen, daß das Institut auch weiterhin den Beruf erfüllen kann, welchen 
die Gründer demselben vorzeichneten. Se 

So lange das Ungartum sein Schicksal selbst zu bestimmen im 
Stande sein wird, so lange hat man auch für die Zukunft des Institutes 
keine Befürchtungen zu hegen, da sich dasselbe während seiner 50-jähri- 
gen Tatigkeit derart fest in das Leben des Volkes eingeankert hat, 
daß seine fachmännischen Gutachten über im alltäglichen Leben auf- 
tauchende ornithologischen Fragen auch fürderhin unentbehrlich sein 
werden. Nach seinem 50-jährigen Bestehen wird zukünftig das Kgl. 
Ung. Ornithologische Institut jederzeit eine unentbehrliche Einrichtung 
das Landes verbleiben. 


Wenn wir nun nach dieser Schilderung der glänzenden inländischen 
und internationalen Erfolge die Frage stellen was eigentlich diese Erfolge 
ermöglichte, so kann darauf nur geantwortet werden, dass die Tätigkeit 
des Institutes niemals eine still kontemplative, oder eine kopierende 
immer an einer Stelle haftende war, sondern jederzeit bahnbrechend war 
und einer zielbewußten agilen Initiative entsprang. Es wurden stets 
neue Forschungswege eingeschlagen, niemals blieb man untätig bis die 
Ereignisse den Zeitpunkt des Einschreitens überholten, sondern es 
wurden — hauptsächlich in inländischer Beziehung - die im Interesse 
des Landes sich notwendig zeigenden Forschungen immer selbstständig 
in die Wege geleitet. Wenn auch das Institut in internationalen Beziehun- 
gen nur Nachnahmer solcher epochemachenden Initiativen war, wie 
Z. B. der Einführung des praktischen Vogelschutzes von BERLEPSCH, 
oder der Beringungsmethode von MORTENSEN, so wurden dieselben an 
die inländischen Verhältnisse angepaßt, weiter ausgebaut und ver- 
vollkommnet und konnte dadurch schließlich mit Recht die Anerkennung 
der internationalen Fachkreise erworben werden. Mit der Aquila Zeit- 
schrift und anderen Editionen wurde das Interesse für die ungarische 
ornithologische Forschung ständig wach erhalten und geleitet und zwar 
nicht nur in den Fachkreisen, sondern auch in breiten Volkschichten. 
Man darf behaupten, daß die Tätigkeit des Institutes das Niveau der 
ungarischen Vogelforschung in ganz beispiellossem Maße steigerte, was 
sowohl in inländischer als auch internationaler Beziehung eine wohl- 
tuende fruchtbare Wirkung ausübte. Das Institut wurde in beiden 


è 70 


at 4 a a i ATE 
ASTRO SARI ROGER E PAS tt oF 
zus AN RESORT . 

, re ch - win 


u — 
" u 


1943] FÜNFZIG JAHRE. 133 


Relationen Forum ornithologieum der ungarischen Vogelforschung und 


darf zur Rechtfertigung dieser Behauptung vielleicht das Verzeichnis 


derjenigen Vogelarten dienen, welche seit dem Abschluße von den 
großen zusammenfassenden Werken von CHERNEL unde MADARASZ, 
also seit dem Jahre 1903 als neue Arten in das Verzeichnis der Vogelwelt 
des historischen Ungarns aufgenommen werden konnten. Das von 
Dr. ANDREAS KEVE zusammengestellte Verzeichnis befindet sich im 
ungarischen Texte p. 63. 

Von den 40 neuen Arten wurden in der Aquila durch die Beamten 
oder Mittarbeiter insgesammt 27, von den Beamten in anderen inländi- 
schen Fachzeitschriften weitere 4, zusammen also 31 in die ungari- 
sche Ornithofauna eingeführt. Ausländische Forscher brachten 6, andere 
inländische Forscher 3 (darunter eine noch zu beweisende) Arten in das 
Namensverzeichnis der ungarischen Vögel. Aus dieser Statistik ist 
ersichtlich, daß obwohl das Institut die Klärung des Vogelzuges und 
die Propaganda des Vogelschutzes als Hauptaufgabe hatte, dasselbe 
durch die Tätigkeit seines Beamtenkorps unter Mitwirkung seines 
Beobachtungsnetzes auch auf dem Gebiete der ungarischen Ornitho- 
faunistik eine weitaus führende Rolle innehalte. 

Die bedeutendsten Erfolge erreichte das Institut ausgesprochen 
in der Frage des Vogelzuges. In internationaler Beziehung sind die 
jährlichen Vogelzugsberichte und die darin angewandten Methoden zur 
Bearbeitung der Zugsdaten wahrlich musterhaft und beispielgebend. 
Ganz besonders hervorzuheben sind dabei auch die Forschungen über 
die Verbindung des Vogelzuges mit der Witterung, welche nirgends 
mit solchem Erfolge als in Ungarn ausgeführt wurden. 

Es darf ohne Überhebung behauptet werden, daß neben den Ver- 
einigten Staaten Nordamerikas die Vogelzugsverhältniße Ungarns die 
am gründlichsten geklärten sind. Die Zugsweisen der besser beobach- 
teten Arten sind entweder schon kartographisch dargestellt, oder können 
leichthin dargestellt werden. Auf Grund der Beringungsarbeiten sind 
auch die Durchzugsgebiete und Winterquartiere so mancher Arten 
geklärt, teilweise kartographisch dargestellt. Es wurden zwar auch 
anderwärts einschlägige diesbezügliche Versuche gemacht, doch endig- 
ten dieselben nirgends mit solch endgültig betrachtbaren Resultaten, 
wie in Ungarn. Ein ebenso hervorhebbares Moment ist, daß noch 
nirgends Prognosen über die zu erwartenden Vogelzugsverhältnisse 
herausgegeben wurden, nur in Ungarn und zwar auf Grund der dies- 
bezüglichen Initiative des Institutes. In dieser Beziehung kann es auch 
von internationalem Interesse sein, daß nach meiner Feststellung diese 
Prognose in organischem Zusammenhange mit dem Auftreten von Tief- 
druckgebieten im Nordwesten Europas, namentlich über den Britischen 


134 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK fAquila 


Inseln steht. Die Zugstrassen dieser nordwestlichen Tiefdruckgebiete, — 
sogenannter Depressionen — lassen die Schlußfolgerung zu, daß deren 
Ursprungstelle im Golfstrom gesucht werden kann und ergeben daher 
die ungarischen Vogelzugsforschungen in der Frage der Prognosen 
solche Momente, welche eventuell auch für eine meteorologische Fern- 
prognose geeignet sein könnten. 

Sowie durch die Tätigkeit des Instituts die ornithofaunistische und 
ornithophaenologische Forschung in Ungarn einen großen Aufschwung 
nahm, in ebenso hohem Maße, sogar in noch höherem Grade wurde das 
Studium der landwirtschaftlichen Bedeutung der ungarischen Vogelweit 
und im Gefolge dessen die das ganze Land überspannende Organisation 
des praktischen Vogelschutzes begründet. Man darf sich auf diesem, 
Gebiete mit Recht und ohne Überhebung darauf berufen, daß es auf 
dem europäischen Kontinent kein Land gibt in welchem diese Verhält- 
nisse derart geklärt und praktisch organisiert wären, wie gerade Ungarn. 
Die zielbewusste Tätigkeit des Institutes war auch auf diesem Gebiete 
musterhaft und bahnbrechend. 


Für die theoretische und praktische Tätigkeit des Institutes war 
die Einrichtung von entsprechenden Sammlungen eine unabweisbare 
Notwendigkeit und können auch auf diesen Gebiete solche, eigentlich 
aus dem Nichts geschaffene Erfolge verzeichnet werden, welche auch 
in internationaler Beziehung große wissenschaftliche Werte darstellen. 
An erster Stelle ist in dieser Hinsicht die aus dem Nichts entstandene 
große ornithologische Fachbibliothek des Institutes zu nennen, welche 
im ganzen Lande einzigdastehend ist und ein Stolz jeder Nation sein 
könnte. Von den Schätzen derselben mögen nur per tangentem erwähnt 
werden: ein kompletes Exemplar des URNAUMANN, das grosse Werk 
von DRESSER The Birds of Europe (das einstige SEEBOHM-Exemplar 
mit vielen Original-Notizen). The Cataloque of Birds of the British 
Museum u. s. w. Unseren größten Stolz, bildet jedoch unsere Kollektion 
von ornithologischen Zeitschriften, deren Verzeichnis in der Zusammen- 
stellung von DR. ANDREAS KEVE-KLEINER im ungarischen Texte p. 66. 
zu finden ist. Bezüglich der Bibliothek möge noch erwähnt werden, daß 
neben den 109 ornithologischen Zeitschriften darin noch etwa 500 andere 
naturwissenschaftliche Zeitschriften, Vereinsschriften, Editionen wissen- 
schaftlicher Akademien u. s. w. enthalten sind. Die Anzahl der ornitholo- 
sischen Werke beträgt 900, diejenige der allgemeinen Naturwissen- 
schaften ungefähr 400, der Hilfswissenschaften etwa 300. Der grössere 
Teil unserer aus mehreren Tausend Bänden bestehenden Bibliothek 
umfaßt rein ornithologische Werke, welche zu ihrem größten Teile im 
eanzen Lande nur im Institute enthalten sind. 


FUNFZIG JAHRE. 135 


Neben der Gründung der Bibliothek begann auch die Organisierung 
der Vogelsammlung des Institutes mit der ausgesprochenen Tendenz, 
daß dieselbe nur Exemplare der ungarischen Ornithofauna enthalte, 
oder höchstens solche Exemplare der palaearktischen Ornis, welche 
zur Bestimmung der Art und Rassenzugehörigkeit der ungarischen 
Vogelfauna notwendig sind mit Ausschluß jeglichen Exoten. Die all- 
mähliche Entwickelung der Sammlung begann in ziemlich langsamen 
Tempo durch verschiedene Donationen. Die ersten Anfänge bildeten 
eigentlich jene Exemplare, welche von den neueingetretenen Beobachtern 
einverkangt wurden zur Kontrolle, ob ihnen diejenigen Arten, welche 
- in ihren Vogelzugsberichten enthalten waren, atich tatsächlich bakannt 
sind. So erhielt auch ich selbst seinerzeit, als ich am 2. April 1896 gele- 
gentlich meines ersten an das Institut gerichteten Briefes auf die Aquila 
abbonnierte und zugleichzeitig auch Vogelzugsdaten einsandte, die 
Aufforderung ein Exemplar von Limosa aegocephala einzusenden, zum 
Beweise dafür, daß mir diese Vogelart bekannt sei. Das Exemplar hatte 
ich dann auch persönlich vorgezeigt, doch sandte ich vorangehend auch 
schon Eier dieser Art um den Beweis zu liefern, daß mir die in meinen 
Zugsberichte enthaltene Vogelart Limosa bekannt ist. 

Aber nicht nur aus solchen bescheidenen Anfängen begann sich 
die Vogelsammlung des Institutes zur späteren Größe zu entwickeln. 
Titus CsörGEY und sein Bruder brachten ständig ihre am Fert6-See 
gesammelten Vogelbälge in des Institut, ebenso GASTON GAAL die Exem- 
plare seiner Sammlungen am Balaton-See und als eine der größten Dona- 
tionen ist die aus 31 Exemplaren bestehende Kollektion von LADISLAUS 
KosTKA in dem Inventar vom 1. Juni 1896 verzeichnet. 

Für den weiteren Ausbau der Vogelsammlung mußte die Vogel- 
zugsforschung zur Kenntnis nehmen, daß es notwendig ist festzustellen, 
welche Unterarten oder Rassen einer Zugvogelart auf einem gewißen 
Zuggebiete vorkommen. Auch dieser Gesichtspunkt machte die ständige 
Weiterentwickelung der Vogelsammlung des Institutes unbedingt not- 
wendig. Neben zielbewußt und systematisch durchgeführten Samm- 
lungen seitens des Personals und der Beobachter des Institutes waren es 
auch große Donationen, welche die Vogelsammlung des Institutes zu 
einer der-bedeutendsten des Landes erhoben. Besonders die Sammlungen 
von OTTO HERMAN und STEFAN von CHERNEL bedeuteten einen großen 
Zuwachs der Sammlung. Derzeit besteht die systematische Vogelsamm- 
lung des Institutes aus etwa 1200 aufgestellten Objekten und aus etwa 
6000 Vogelbälgen. 

Einen hochwertigen Teil der Vogelsammlung bildet die von FRIED- 
RICH CERVA erworbene in ihrer Art in Ungarn einzig dastehende Dunen- 
jungen Kollektion. welehe nur Dunenjungen ungarischer Provenienz : 


1:36 JAKOB VÖNÖOZKY SCHENK 5: [Aquila 


enthält. Für dieselbe wurde von CERVA testamentarisch dem Institute 
der Vorkauf gesichert, so daß dieselbe nur in dem Falle in das Ausland 
abgegeben werden durfte, wenn das Institut nicht in der Lage wäre 


dieselbe um den bestimmten Preis zu erwerben, Trotz der großen 


Schwierigkeiten zögerte ich nicht einen Moment diese Sammlung zu 
erwerben, wenn ich auch nachträglich gestehen kann, daß ich aus 
formellen Gründen sehr nahe daran war dafür eine Disziplinarstrafe 
zu erhalten. Diese Sammlung ist ebenfalls eine Zierde des Institutes. 

Diese Vogelsammlung hat sich vom Beginne an in zwei Richtungen 
entwickelt. Die erste stand im Dienste des großen Publikums, welches 
je schönere und je künstlerischer präparierte Vogelexemplare bei den 
im Institute gemachten Besuchen sehen wollte und prangen in dieser 
Hinsicht neben den heute noch unerreichten künstlerischen Präparaten 
von Trrus CSôRGEY die mit wunderbarer Sorgfalt präparierten Klein- 
vögel von JOHANN BOROSKAY und die mit seltener Vollkommenheit 
hergestellten Wildenten-Prachtexemplare von HEINRICH SCHENK. 

Den zweiten Teil bildet die Balgsammlung, welche in gut schließen- 
den Kasten unterbracht ist um dieselbe vor der Verwüstung durch 
die musealen Schädlinge zu schützen. Es ist nur natürlich, dass die 
Sammlungen unter ständiger Bewachung sind um Insektenschäden bei 
Zeiten vorzubeugen. 

Neben der Vogelsammlung legte das Institut auch besonderes 
Gewicht auf das Anlagen einer Eiersammlung der heimischen Vögel. 
Auch dieses Bestreben war eine natürliche Folge der heimischen Vogel- 
zugsforschung, da es ja eine wichtige Forderung bei der Untersuchung 
der Zugsverhältnisse irgendeiner Vogelart ist, zu wissen ob dieselbe auf 
dem betreffenden Gebiete Brutvogel ist und in welcher geographischen 
. und vertikalen Verteilung auf demselben sich befindet. Diese Sammlung 
wurde besonders von mir in größerem Maßstabe systematisch aus- 
vebaut und erhielt dazu eine wertvolle Ergänzung durch die Sammlung 
von OTTO HERMANN, welche von FRIEDRICH CERVA geordnet und durch 
viele Exemplare seiner eigenen Sammlung vervollständigt wurde. Behufs 
Vergleichsmaterial zu erhalten erwarb das Institut seinerzeit die in 
Fachkreisen hochgeschätzte palaearktische Vogeleiersammlung von 
ALEXANDER BAU. 

Die Eiersammlung des Institutes ist den bedeutendsten diesbezüg- 
lichen Sammlungen des Landes ganz ebenbürtig. Dieselbe enthält etwa 
7500 Vogeleier, darunter auch solche Arten, welche nur in dieser Samm- 
lung zu finden sind, wie z. B. die Eier der Kurzzehenlerche und des 
Balkan-Blaßspötters. 

Parallel mit der Eiersammlung entwickelte sich die Nestersamm- 
lung, welche durch Gustav ERTL mit seiner Donation von 28 Exem- 


~ 


è — 


QI ST RES I 
ì + + Lo 4 - 
> 
x 
— FÜNFZIG JAHRE. - 137 


plaren im Jahre 1897 gegründet wurde. Obwohl diese Sammlung auch 
einen gewissen faunistischen Wert besitzt ist dieselbe jedoch haupt- 
sächlich als Lehrmaterial für die Schuljugend und deren Lehrer Begleiter 
bestimmt gelegentlich ihrer Besuche im Institute. 

Das Institut benützt jedoch die eingesandten Vögel nicht nur zum 
Herstellung von Schaumaterial, oder zur Bereicherung der vergleichen- 
den Studien dienenden Balgsammlung, sondern betrachtet dieselben in 
jeder Beziehung als Untersuchungs und Forschungsmaterial. Noch vor 
der Präparierung wird jeder Vogel abgewogen, abgemessen, der Zustand 
und die Maße der inneren Organe, besonders der Genitalien notiert. 
Es wird dadurch ein wissenschaftliches Tagebuchmaterial gewonnen, 
welches bei späteren vergleichenden oder zusammenfassenden Studien 
wertvolle Beiträge liefert. 

Der Kropf und Mageninhalt jedes Vogels gelangt nach einer ent- 
sprechenden sorgfältigen Behandlung in die große, auch in internatio- 
naler Relation eine vornehme Position einnehmende Ingluvialien-Samm- 
lung des Institutes, welche von STEPHAN von CHERNEL im März 1897 
mit seiner ersten Sendung, welche 159 Ingluvialien enthielt, begründet 
wurde. Der ersten Sendung folgten bald mehrere. Zum weiteren Ausbau 
dieser hochwichtigen Sammlung nahm das Institut in erster Linie die 
Tätigkeit der Präparatorwerkstätte in Anspruch. Diese sandten auf An- 
suchen die Ingluvialien der an sie eingesandten, also schon getöteten Vögel 
ein und vermehrten also diese Sammlung ohne daß dazu separate Erlegun- 
gen von Vögeln notwendig waren. In dieser Beziechung waren besonders 
DESIDERIUS HEGYMEGHY und HEINRICH SCHENK sehr tätig. Ebenso ohne 
Opfer an Vogelleben zu verlangen wurde diese Sammlung zur Bestim- 
mung der Ernährungsverhältnisse der Vogelwelt durch das Sammeln 
der Gewölle bereichert. Wir besitzen eine ganz bedeutende Menge von 
Eulen-Gewöllen aus der Sammlung von CHERNEL stammend. Das Storch- 
Gewöllematerial, welches ich gelegentlich meiner Jahre hindurch durch- 
geführten Storchmarkierungen sammelte, dürfte ebenfalls einzig in sei- 
ner Art sein. Ebenso einzigartig dürfte das Gewöllematerial von Reiher- 
jungen sein, welches KOLOMAN WARGA während seinen vieljährigen 
Reihermarkierungen im Kisbalaton sammelte. Neben diesen muß noch 
als eine Sammlung ohne Gleichen das Gewölle-Material von Schleier- 
eulen erwähnt werden, welches NIKOLAUS VASVÄRI aus dem ganzen 
Rassen-Verbreitungskreise einsammelte. 

Diese sorgfältig behandelte wertvolle Ingluvialien-Sammlung des 
Institutes besteht aus annähernd 32000 Stücken, steht daher neben der 
ähnlichen Sammlung der Biological Survey in Nordamerika schätzungs- 
weise an zweiter Stelle in der Welt. Nicht inbegriffen in dieser Zahl 
sind die Gewölle und Speireste. Alle diesbezüglichen Sammlungen zur 


138 JAKOB VONOOZKY SCHENK [Aquila 


Bestimmung der Ernährungsverhältnisse der ungarischen Vögel werden 
ständig in bedeutendem Maße fortgesetzt um als unentbehrliche Grund- 
lage zur Erforschung der wirtschaftlichen Bedeutung derselben zu 
dienen. 

Als Hilfsmittel zur Bearbeitung dient eine Insektensammlung deren 
Grundlage von JULIUS PUNGUR gestiftet wurde, dann eine Pflanzen- 
Samen-Kollektion gegründet von EUGEN GRESCHIK im Jahre 1906 und 
eine Unkrauts-Samen-Kollektion des Kgl. Ung. Ackerbauministeriums 
aus dem Jahre 1936. 

Das Institut besitzt auch eine ganz bedeutende osteologische Samm- 
lung, welche von ADOLF LENDL und ELEMER LUDWIG SZALAY im Jahre 
1897 gegründet wurde. Es ist eine interessante Erinnerung daß zu den 
frühesten Exemplaren die 3 Brustknochen von Anser neglectus gehörten, 
welche als erste ungarische Exemplare dieser Art in das Institut gelangten. 
Anfangs wuchs der Bestand der Sammlung nur langsam an, später aber 
entwickelte KOLOMAN LAMBRECHT dieselbe in reissendem Tempo, so dass 
dieselbe nun zu den bedeutendsten osteologischen Köllektionen der 
Welt gehört. deren in bescheidenem Maße fortgesetzter Ausbau im 
Gange ist. 

Außerdem besitzt das Institut noch andere, hauptsächlich für -den 
häuslichen Gebrauch bestimmte, aber immerhin wertvolle Sammlungen. 
Hieher gehört in erster Linie ein Sammlung originaler farbiger Ab- 
bildungen von Vögeln, wahrliche Sehenswürdigkeiten, zum grössten Teile 
künstlerische Werke von TITUS CsÖRGEY, der dieselben nach seiner Ver- 
setzung in außerdienstlicher Verhältnis grossmütig dem Institute ver- 
machte. Die selben bilden unvergeßliche Erinnerungen der Besucher 
des Institutes, Fachmännern ebenso, wie den Laien. Ergänzt wird dieses 
Bildermaterial durch viele Photos von Vogelgebieten, Vögeln, Nestern 
und Gelegen, welche auch als Naturschutzurkunden einen bleibenden 
Wert behalten. 

Im Dienste der Vogelschutz-Propaganda steht die farbige Dia- 
positiv-Sammlung, welche als Wandersammlung ihren Beruf als An- 
schauungs und Lehrmaterial erfüllt gelegentlich der Vorträge in den 
verschiedensten Teilen des Landes zum Propagieren des Vogelschutzes. 

Als Beiträge zur Geschichtschreibung der Ornithologie in Ungarn 
bewahrt das Institut in seinem Archive den Briefwechsel von JOHANN 
SALAMON PETENYI, mehrere Manuscripte von NIKOLAUS ZEYK, die Ver- 
zeichnisse der Vogelsammlungen von ALEXIUS und ADAM BUDA, sowie 
von KNOPFLER, die auch als Kulturdokumente wertvollen Briefschaften 
von OTTO HERMAN, STEPHAN CHERNEL und JULIUS MADARASZ und man- 
ches andere diesbezügliche wertvolle Materiale. Als einzig dastehend 
möge noch die auf Ungarn bezügliche Zugsdaten — zugleich auch ornitho- 


1943] -. FUN ; 
el FÜNFZIG JAHRE. 139 


faunistische Daten-Sammlung erwähnt werden, welche zwar nur bis 
1910 komplet und geordnet ist, aber auch in diesem Zustande sichere Aus- 
gangspunkte für die Forschung liefert und dadurch große Zeit- 
ersparnis ermöglicht. Zur richtigen Interpretation der ungarischen Trivial- 
namen der Vögel besitzt das Institut eine große diesbezügliche Samm- 
lung aus den Vermächtnissen von OTTO HERMAN, STEPHAN CHERNEL 
und JULIUS PUNGUR. Diese Sammlung wurde dann durch das von 
KOLOMAN WARGA gesammelte Materiale ergänzt, bzw. vervollständigt. 

In den oben angeführten Sammlungen besitzt des Institut eine 
solche wissenschaftliche Rüstung, welche Ausgangspunkt und sichere 
Grundlage für die heimische Vogelforschung in fast jeder Richtung 
bilden kann, aber auch in internationaler Beziehung wertvolle Beiträge 
für das Studium so mancher ornithologischen Frage dienen vermag. 

Als Abschluß dieses Rechenschaftsberichtes über die 50-jährige 
Tätigkeit soll nun noch über die ebenfalls den 50-ten Jahrgang erreichte 
Aquila, als unter den vielen Werten des wertvollsten und des jeweiligen 
höchsten Stolzes des Institutes gedacht werden. Kaum nach der Organi- 
sierung der Ungarischen Ornithologischen Centrale flog schon am 
I. Juli 1894 aus dem kaum fertigen Horste das erste Adlerjunge, das 
I. und 2. Heft des ersten Jahrganges der Aquila in die Welt hinaus 
um überall, zu Hause ebenso wie allen fünf Weltteilen die Neuerstehung 
der ungarischen Ornithologie zu verkündigen, die viel verheißende 
Zukunft, welche auch in Erfüllung gegangen ist, so dass nun Institut 
und Aquila zusammen die 50-jährige Jubileumsfeier begehen können. 

Mit berechtigtem Stolze darf wohl erwähnt werden, daß bezüglich 
der Anzahl der Jahrgänge die Aquila an 8-ter Stelle unter den ornitho- 
logischen Zeitschriften der Welt steht. 

Die meisten Jahrgänge erreichte bisher das „Journal für Ornitho- 
logie“, dessen erster Jahrgang in Jahre 1853 erschien, diesem folgt 
„The Ibis“ mit Beginne im Jahre 1859, dann folgt die „Gefiederte Welt“ 
im Jahre 1872, der amerikanische .. The Auk” im Jahre 1876 und im 
selben Jahre die ..Ornithologische Monatschrift”. schließlich ..Bulletin 
of the British Ornithologists Club" im Jahre 1892 und „Ornithologische 
Monatsberichte” im Jahre 1893. In der Reihenfolge der Nationen steht 
also laut dieser Zusammenstellung Ungarn mit seiner 50-jährigen Aquila 
noch Deutschland, England und Amerika an vierter Stelle. hat also 
eine ganz hervorragend vornehme Rangierung. 

Gelegentlich unserer Jubiläumsfeier darf es uns wohl nicht verübelt 
werden, wenn wir die eminente Leistung des Institutes hervorheben, 
daß nach den drei großen Kulturnationen des Westens als vierte 
gleich Ungarn folgt in Bezug auf die erreichte Anzahl von Jahrgängen 
seiner ornithologischen Zeitschrift Aquila. 


140 JAKOB VONOCZEI SOHE NK [Aquila 


Infolge der bindenden Objektivitàt darf nicht verschwiegen werden, 
daß sich in dem regelmäßigen Erscheinen der Aquila besonders in den 
Nachkriegsjahren durch wirtschaftliche Schwierigkeiten bedingte Störun- 
gen zeigten, so daß anfangs zwei, dann später sogar vier Jahrgänge 
in einem vereinigten Bande erscheinen mußten. Daß aber diese Erschei- 


nung nicht eine Folge von Stockungen in der Tätigkeit des Institutes 


war, dafür liefert die Tatsache den Beweis, daß diese zusammenge- 
faßten Jahrgänge so inhalt- und umfangreich waren, daß die in der 
Zeitfolge ausgebliebenen Jahrgänge dadurch ersetzt wurden. 

Der Werdegang der Aquila war im Allgemeinen parallel mit dem 
des Institutes : das jeweilige Schicksal des Institutes spiegelte sich 
getreu in der Aquila wieder. Schon der erste Jahrgang begann mit einem 
solch schwungvollen Anlaufe, daß die lebhafteste Aufmerksamkeit sämt- 
licher Fachkreise auf denselben gelengt wurden. Parallel mit dem sich 


ständig in stets größerem Maße entwickelnden Institute erschien auch. 


die Aquila in stets größerem Umfange und errichte im Jahre 1913 
mit 73 Quartbogen ihren Rekord-Umfang. Im Todesjahre OTTO HER- 
MAN’s 1914, in welchem auch ich seit 1905 stellvertretender Redakteur 
wegen meines Militärdienstes meine diesbezüglich Tätigkeit ein- 
stellen mußte, war der Umfangschon bedeutend geringer, doch erschien 
dieser Jahrgang noch als letzter in dem früheren edlen Quartformate. Der 
nächste Jahrgang 1915 erschien schon in einem neuen, in Oktavformat. 
Später wäre es ja möglich gewesen das ursprüngliche, von OTTO HER- 
MAN gewählte Format wieder herzustellen, doch wares uns zuwieder 
mit einem nochmaligen Formatwechsel das äußere Bild unserer Aquila- 
Serie noch mehr zu verunstalten. In diesem Oktavformate erscheint 
wun auch der 50-te Jubileumsband und wollen wir in der Feststimmung 
nicht weiter daran denken, daß OTTO HERMAN diese Zeitschrift vor 
50 Jahren in einem anderen Formate den Fachkreisen vorlegte. Das 
Format hat sich geändert nicht aber die Tradition, an welchen wir auch 
in Zukunft unabwendbar festhalten wollen. 

Die statistischen Elemente sind kurzgefaßt die folgenden : Redak- 
teur von 1894 bis 1914 der Begründer OTTO HERMAN, im Jahre 1915 
interimistisch TITUS CSORGEY, von 1916 bis 1921 STEPHAN CHERNEL, 
von 1922 bis 1934 Tírus CSORGEY, von 1935 an leite ich die Redaktion, 
Die wissenschaftliche Nomenklatur war von 1894 bis 1898 diejenige, 
welche JOHANN FRIVALDSZKY in seinem 1894 erschienenen Werke Aves 
Hungariae festlegte, von 1899 bis 1918 diejenige auf welche im „Nomen- 
clator Avium Regni Hungariae (erschienen im Jahre 1898) übergangen 
wurde, von 1919 bis 1938 diejenige, welche von CHERNEL im Jahrgange 
1918 der Aquila für den Gebrauch des Institutes und der Zeitschrift 
eingeführt wurde. Seit 1938 ist für den Gebrauch des Institutes und für 


1943] FONFZIO JAHRE. 141 


sämtliche Editionen desselben, also auf für die Zeitschrift die von mir 
in Aquila 1935/38 festgelegte, welche mit der jetzigen international 
gebräuchlichen übereinstimmt. 


Damit bin ich am Schluße meines Rechenschaftsberichtes ange 
langt. Es war mein Bestreben mit voller Objektivität, mit der weit- 
gehendsten Durchführung des ,suum cuique-“Prinzipes den Werde- 


gang des Institutes zu schildern, neben hervorragenden Episoden auch 


den grauen Alltag miteinbegriffen. Die Entwickelung- einer Institution 
hängt in erster Linie von den Persönlichkeiten ab, welche auf den Gang 
derselben bestimmend und richtunggebend einwirkten und ist es daher 
nur natürlich, dass dieser Rechenschaftsbericht ebenso wie er mit dem 
Namen OTTO HERMAN’s begonnen hat, auch mit demselben schließen 
muß. Er schuf dem Institute solch feste Grundlagen, daß die von ihm 
erzogenen Nachfolger dasselbe nur auf diesen Grundlagen weiter bauen 
und der nachfolgenden Generation überliefern konnten als ein teuers, 
aber zugleich schwere Verpflichtungen bedeutendes Erbe, welches auch 
weiterhin auf der vom Gründer festgelegten Bahn fortschreite und das 
von ihm angezündete hehre Feuer der Begeissterungim Dienste der 
ungarischen ornithologischen Forschung zu Hause und in der Ferne 
auch fürderhin nicht verlöschen lasse. Möge das Institut auch in Zu- 
kunft die ideale Hochburg der ungarischen ornithologischen Forschung 
verbleiben, an welche die trüben Wellen der überwiegend, oder rein 
persönlichen Interessen nicht heranreichen, dann kann die weitere 
Zukunft desselben nicht zweifelhaft sein. Eine schnurgerade Linie zeigt 
den einzuschlagenden Weg : neben der Fortsetzung und dem weiteren 
Ausbau der bisherigen Forschungstätigkeit die mit der Pflege der 
Traditionen in organischem Zusammenhange stehende stetige Ein 
schaltung in die jeweils zeitgemässen neuen Forschungsrichtungen. 
Es sind wohlbegründe Hoffnungen und Garantien vorhanden, daß die 
dazu berufene Generation von diesem Wege nicht abweichen wird. 


Budapest, im Dezember 1943. 


[Aquila 


A vetési varju elterjedése, táplálkozása 
és mezőgazdasági jelentősége Magyarországon 


Dr. Csörgey Titus és a szerző vizsgálatai alapján 
Irta DR. VERTSE ALBERT. 


I. Bevezetés. 


A vetési varju-taplalkozas rendszeres vizsgálatának meginduläsa _ 
szervesen összefügg a Madártani Intézetnek (akkor még Magyar 
Ornithologiai Központ) a Kultuszminisztérium keretéből a Földmivelés- 
ügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó kisérletügyi intézmények 
körébe való áthelyezésével (1901), amikor munkatere szükségszerüleg 
kibővült gazdasági vonatkozasu madártani kérdések, elsősorban a 
madarak táplálkozásának akkoriban európaszerte nagy lendületet vett 
vizsgálataival. Első helyen szerepelt a vetési varju gazdasági jelentő- 
ségének tisztázása, mint Magyarország mezőgazdasági jellegével kapcso- 
latos legfontosabb megoldandó madártani feladatok egyike. 

A feladat jelentőségének sulyt adott elsősorban a kérdés tárgyi 
fontossága : a nálunk élő vetési varjak nagy száma, a mezőgazdaságot 
közvetlenül és közvetve érintő sokoldalu táplálkozásuk, melynek gaz- 
dasági értékelése gazdaközösségünk körében csaknem évenként jelent- 
kező meddő vita tárgyául szolgált ; továbbá a nem sokkal azelőtt. meg- 
jelent, CHERNEL : . Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági 
jelentőségükre" c. alapvető mű hatott serkentően egy a magyar föld 
sajátos természeti adottságai keretében lefolytatandó táplálkozási vizs- 
gálat meginditására, annál is inkább mert a külföldön akkoriban meg- 
jelent, a vetési varju gazdasági szerepét is tárgyaló táplálkozási vizs- 
gálatok, mint javarészben uttörő kisérletek, nem bizonyultak minden 
tekintetben kielégítőnek, sőt hazai vonatkozásban, különösen a mező- 
gazdasági haszon és kár megállapításában követett módszereket illetőleg 
(a hasznot és kárt jelentő táplálékmaradványok suly szerinti arányosi- 
tása), heves ellenzésre is találtak. Az ennek nyomán megindult irodalmi 
párbaj (.,varju-hàboru“) hiven tükröztette a vetési varju-kérdésben 
uralkodó legszélsőségesebb álláspontokat, annyiban azonban jótékony 
hatásu volt, hogy a kérdést ugy a szak-, mint a napisajtó utján huza- 


1943] A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 143 


mosabb ideig a felszinen tartotta s igy alkalmat adott annak sokoldalu 
megvitatásához, bár a felsorakoztatott érvek között éppen azok a minden 
kétséget kizáró tárgyi bizonyitékok (helyesebben : bizonyitéksorozatok) 
voltak legkevésbbé képviselve, amelyeket a megindulóban lévő vetési 
varju-vizsgálát volt hivatott idővel begyüjteni és kritikailag fel- 
dolgozni. | 

Megfelelő adatmennyiség hiányában a főként elvi sikon mozgó vita 
három alapvető kérdés körül forgott, nevezetesen : inkább rovarevő, 
vagy inkább növényevő-e a vetési varju, továbbá, hogy a gyomor- 
tartalmak adatainak százalékos kimutatásából lehet-e a haszon és kár 
arányaira egyenesen következtetni, éppen ezért a gyomortartalom- 
vizsgálat, mint a táplálkozásra vonatkozó adatgyüjtés pozitiv értéke 
a közvetlen, szabadtéri megfigyelésekkel szemben fölé- vagy alárendelt 
jelentőséggel bir-e ? 

A vita folyamán a vetési varju-kérdésnek mint minden izében mező- 
gazdasági-madártani kérdésnek, alapvető nehézségei mutatkoztak meg, 
igy elsősorban — sokrétüsége miatt — a szubjektiv elemek nagy szerepe 
a haszon és kár egymással szemben való jelentőségének, arányainak 
mérlegelésénél. A fenti véleménykülönbség is megerősítette, mintegy 
eleve igazolta, hogy bár a szabadtéri közvetlen megfigyelések, mint az 
illető " állatfaj oekologiai  beállitottságának megismerésére irányuló 
törekvés a vizsgálat sikerét jelentősen elösegiti, határozott vélemény- 
alkotásra, de különösen a haszon és kár arányainak a megitéléséhez 
egymagában nem elegendő! Gyomortartalomvizsgálatok, mint tárgyi 
bizonyitékok, elkerülhetetlenül szükségesek ! 

Az bizonyos, hogy a gyomortartalom-adatokból a mezőgazdaságra 
jelentős kár vagy haszon arányaira vont szämszerü következtetéseknek 
az az elkerülhetetlen hibájuk, hogy minden táplálkozási adatot egyforma 
eséllyel szerepeltetnek. Az adatok számszerüségéből indulnak ki, mely 
a matematikai pontosság látszatát kelti ugyan, de végeredményben 
az adatok hiányosságait burkolja, mert azok feldolgozásánál a táplál- 
kozást befolyásoló külső körülményeket nem veszi figyelembe. Ez 
azonban kiküszöbölhetetlen hiba, mert olyan széleskörü elterjedéssel 
biró és sokoldalu táplálékkal élő madárnál, mint a vetési varju, csaknem 
lehetetlen minden külső körülményt figyelembe vevő vizsgálatot lefoly- 
tatni s ezek alapján olyan itéletet mondani, melyben gazdasági szerepük, 
a táplálkozási területek végtelen változatossága arányában részletezhető 
volna. Az adatok számszerüségéből levont következtetés tehát általános 
érvényü itéletet mond, mely részletmegfigyelések alkalmával nem mindig 
bizonyitható ; az elkerülhetetlen és gyakorlati szempontból jelenték- 
telen hibapontok ellenére, az illető madárfaj évszakos vagy nagyobb 
területegységre értendő gazdasági szerepének kivizsgálására az egyetlen 


144 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


biztos mödszer, annäl is inkabb mert a vizsgalati anyag gyarapitäsäval 
a vizsgálat eredményének megbizhatosaga arányosan fokozható. 

Minthogy a vetési varju gazdasági szerepének részletes vizsgálatához 
elsőrangu érdekek füződnek és mert gazdasági szerepükről az érdekelt 
gazdaközönség is eltérő véleményt nyilvánitott, elkerülhetetlen volt 
a kérdést oly módon vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vetési varjunál 
lehetőleg táplálkozásának külső körülményei után is kutatni kell, mert 
bizonyára a külső körülmények az okai annak, hogy ugyanazon naptári 
időben és látszólag hasonló természeti viszonyok között egyszer hasznot 
hajtanak, máskor pedig kárt okoznak, tehát a gyomortartalomgyüjtéssel 
párhuzamosan kell haladnia a helyszini, szabadtéri megfigyeléseknek is, 
hogy a mezőgazdaságot érintő sokoldalu szerepükről minél részletesebb 
képet kapjunk. A gyomortartalomvizsgálatnak kell eldönteni, hogy a 
haszon és a kár között mekkora az arány, a szabadtéri megfigyeléseknek 
pedig. hogy melyek azok a körülmények, amikor az arány a hasznos 
tevékenység előnyére kedvezőbb, vagy viszont. 

A rendszeres vizsgálat 1902-ben indul meg a m. kir. Madártani 
Intézet kebelében, HERMAN OTTÓ irányitása mellett. Három dolgozat 
szamol be az első lépésekről : Hauer BÉLA kishartai földbirtokos köz- 
leménye (23) azért érdemel figyelmet, mert képzett gazda, mint érdekelt 
fél, egész éven át folytatott közvetlen szemlélet alapján mondja el 
véleményét a vetési varju gazdasági szerepéről. Mindössze 34 gyomor- 
tartalom vizsgálatát közli, azonban közvetlen megfigyelései alapján is 
határozott véleményt formál s a vetési varju szerepét hasznosnak minő- 
siti. A másik dolgozatban Soós Lajos (51) rendszeresen összefoglalja 
az ország minden részébe szétküldött kérdőivek alapján 1084 gazdától, 
gazdasági tudositötöl stb. beérkezett, a vetési varju gazdasági jelentő- 
ségére (hasznára-kárára) vonatkozó véleménynyilvánitásokat. (A német- 
országi példa nyomán bekért vélemények százalékos (1:1"797) arányban 
a vetési varju károssága mellett szólnak.) Ezek a gazdák részéről meg- 
nyilvánuló, összességükben ellentétes, egyharmadrészben homlokegye- 
nest ellenkező vélemények is élesen mutatták, hogy a varjukérdés nehéz, 
mert sokoldalu, tisztázása tehát sokoldalu megvilägitäst kiván, végered- 
ményben pedig megszilárditották a varjukérdésben foglalt azt a végle- 
ges álláspontot, hogy csak a. tudományos kritikát kiálló módszeres 
vizsgálat adhat a vetési varjak táplálkozásáról tehát mezőgazdasági 
jelentőségéről megbizható képet, éppen ezért csak módszeres vizsgálat 
eredményei alapján szabad a kérdéshez hozzanyulni ! | 

Ezt a médszerességet képviseli a harmadik dolgozat, CSÖRGEY TITUS- 
tól: , Előzetes jelentés a vetési varjura vonatkozó országos vizsgálatról" 
(10) cimen, melyben beszámol az első eredményekről és körvonalazza 
a vizsgálat tervét, nevezetesen : , Nem elég a gyomortartalom-vizsgälat, 


Dy Me ie 


- 


Di, * 


hanem gondosan tanulmanyozni kell a vetési varju összes életviszonyait, 


évszakok és területek szerint, hogy Magyarország minden jellemző 
. vidékéről s az év minden szakából a helyszinen végzett megfigyelések 


és gyomortartalmak révén oly mennyiségü pozitiv adatnak jussunk 
birtokába, hogy azokból hónapról-hónapra haladva összeällithassuk 


“a mezőgazdasági viszonyok keretében a vetési varju teljes életrajzát." 
. Ezzel a célkitüzéssel kezdetét veszi a CSÖRGEY által közel négy évtizeden 
. át folytatott rendszeres taplálkozási vizsgálat, melynek irodalmi téren 


közreadott eredményei a vetési varju-kérdésben alapvető jelentőségüek. 


. Bár a követett vizsgálati módszerét a megindulás pillanatában éles 


támadás érte, a gyomortartalom-vizsgálat csak lassu haladást engedő, 
de biztos utjáról nem tért le, ugyanakkor a nagy tömeget felölelő, teljes 


. részletességig lefolytatott analizáló vizsgálatai ellenére a felgyülemlett 


adathalmaz bénitó sulyától meg tudott szabadulni. Ezzel a módszeres 
táplálkozásvizsgálat hitelét hazai vonatkozásban elismertetve, egyéb- 
ként is lényegre törő dolgozataival a vetési varju-kérdésben érdekelt 
közvéleményből is nagy érdeklődést váltott ki, közülük számos lelkes 
munkatársat szerzett, őket tüzetesebb megfigyelésre ösztönözte melynek 
nyomán ismereteink értékes adatokkal gazdagodtak s igy a vetési varju- 
kérdés, fontosabb részleteiben tisztázódott. 

CSÖRGEY vizsgálatainak eredményét — előzetes tájékozás céljából, — 
tanulmányai alapján, (10—18) a következőkben foglalhatjuk össze : 
A vetési varju elsősorban husevő (rovar és egérpusztitó) és csak másod- 
sorban, az állati táplálék hiányában válik növényevővé, tehát károssá. 
Táplálkozása művelt területekre utalja s minthogy táplálékát jórészt 
a föld alól szedi, a homokos és nehéz talajok különböző művelési viszo- 
nyai s különböző rovarfaunája nyomán a vetési varju szerepe és jelentő- 
sége is más és más lesz. Mint főképen a földben rejtőző káros rovarok 


. egyedüli hathatós pusztitöja, mai nap még pótolhatatlan hasznos mun- 


kát végez, amellyel szemben a gazdasági növényekben okozott helyi és 
alkalmi kártétele áll. A vita ez okból a kétségtelen állandó haszon és 
a szintén kétségtelen időszaki. kártétel mérlegének felällitäsa körül 
forog. A nézeteltéréseket fokozza, hogy mig a haszon csak gondos meg- 
figyelés árán ismerhető fel, az időszaki károk nagyon könnyen észlel- 
hetök. 

Ha évszaki vagy időjárási okokból rovart vagy egeret nem talál, 
magvakkal pótolja a hiányt s ezáltal időnként és helyenként számba- 
vehető kárt okozhat. E kár különösen a tulnépesedett fészektelepek 
közelében lévő őrizetlen vetésekben mutatkozik, de ezeken kivül az 
elkésett őszi és tulkorai tavaszi vetésekben is, tehát mindig akkor, 
amikor madarunk állati tápláléka már, vagy még hiányos. Miután a dus 
rovarvilágu terület több varjut bir el mint a gyér rovarvilágu, vizsgálni 

10 


| A VETÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON, 145° 


146 DR. VERTSE ALBERT LA quila — 


kell, hogy az egyes talajnemek szerint miként módosul az állati és növényi — È 


táplálék aránya. Csak talajnemek szerint való täplälekvizsgälattal 


en. 


állapítható meg a vetési varju gazdasági szerepének jelentősége az | 
ősztől tavaszig a mezőgazdasági növényzetben okozott kár és tavasztól 


őszig a rovarirtással okozott haszon között. Ehhez azonban nagy gyomor- 
tartalom-sorozatok kellenek, mert csak ezek képesek az időjárásnak a 
napi táplálékra való hatását, valamint az egyes napokon belül adódó 


véletleneket kiegyenliteni. Az időjárás napi ingadozásai is erősen befo- > 


lyasoljak az állati és növényi táplálék arányát. 


E megállapítások között a legfontosabb a talajnemek szerint mutat- . 


kozó különbség. Homokos talajon lényegesen más és kevesebb rovar- 
világ van mint kötött talajon. Amig az agyagtalajon a felszini rovar- 


táplálék dusabb és állandóbb mennyiségü, addig a homoktalaj felszini 


rovartápláléka silányabb, a dusabb része pedig csak időnként válik 
felkutathatóvá. Ezek a legfőbb okai, hogy a homoktalaj kevesebb 


varjut bir el, mint az ugyanolyan kiterjedésü kötött talaj. (Ezen az ala- 


pon tapogatózások történtek, mennyi lehet az az abszolut varjumennyi- 


ség, amelyet a homokos, illetve kötött talaj károsodás nélkül elbir, 


illetve amikor hasznos tevékenységét optimálisan kifejtheti. Miután . 


a táplálkozást a talajféleségeken kivül egyéb körülmények, igy például 
az időjárás is szabályozza és éppen Alföldünk éghajlatára jellemző az 
időjárás rendszertelensége, az optimális varju-létszámot számszerüleg 


megállapítani nem lehet, hanem azt gyakorlatilag kell szabályozni — 


olykép, hogy számukat addig kell csökkenteni, mig valamely káros 
rovarfaj feltünő elszaporodása nem észlelhető.) I . 

A talajfelesegek, évszak és időjárás befolyäsän kivül a termesztett 
mezőgazdasági növények félesége, a művelés mesterségbeli foka (mély- 
szántás, gépvetés) de a birtokeloszlás is befolyásolja a vetési varju 


mezőgazdasági jelentőségét, például, ha valamely népesebb varjutelep 4 


közvetlen környékén apró parcelläkböl álló kisgazdaföldek találhatók, 
vagy pedig egy tagból álló nagybirtok veszi körül. Nagygazdaságoknak 
előnyére szolgál, mert ott a varjak működése nagy területen megoszol- 
ván, a fészektelep körüli birtokrészen okozott kárt sokszorosan meg- 
téritik -a másik birtokrészén véghezvitt hasznos tevékenységükkel. 
Ugyanezt a kisgazdák — földjeik csekély terjedelme miatt— nem min- 
dig mondhatják el. 

Végül a vetési varju károsságának egyik okát abban látja, hogy 
miután az Alföld gyér fásitása következtében a vetési varju csak elszór- 
tan talál fészkelésre alkalmas facsoportot, azért egyes kedvező helyeken 
oly nagy tömegben verődik össze fészkelésre, mely a közvetlen környék 
számára már nem kivánatos. 


1948] A VETÉS: VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORZSAGON 147° 


Az évtizedeken át folytatott megfigyelések, az összegyűjtött gyo- 
mortartalmak" és köpetek nagy száma, kiegészitve az idők folyamán 
felszaporodott irodalmi adatokkal, most már alkalmasnak mutatkozott 
arra, hogy a részletkérdésektől eltekintve felállíthassuk az évi mérleget, 
illetve levonhassuk azt az általános érvényü és gyakorlati szempontból 
kényszeritő következtetést, amely a vizsgálatnak kezdettől fogva célja 
volt, és pedig hogy a helyi, időszakos és időjárási tényezőktől függetlenül, 
egy gazdasági év keretében, országos viszonylatban hasznos-e vagy 
káros a vetési varju? A kérdés jogosult, mert az egyes megfigyelések, 
tapasztalatok alapján kialakult ellentétes vélemények áthidalására a 
legnagyobb jelentőséggel bír, továbbá, mert a gyomortartalmak nagy 
száma a már emlitett helyi jelentőségü eltolódások kiegyenlitésére nagy- 
részben alkalmasnak látszik ; de jogosult azért is, mert a varju kóbor 
természetü, egy év folyamán változatos mezőgazdasági területeket láto- 
gat meg s igy hasznos és káros tevékenységét egyaránt kifejti, tehát 
működésének a hely és idő által határolt különbségeit önmaga kiküszö- 
böli. Jelen dolgozatban tehát elsősorban a vetési varju gyomortar- 
talmainak a vizsgálatán van a hangsúly, tekintet nélkül arra, milyen 
területen fejti ki működését. A kérdés ezzel leegyszerüsödik. A kapott 
eredmény és az eddigi vizsgálatok és tapasztalatok eredményeinek az 
összefogása lesz azután az az alap, amelyre támaszkodva a változékony 
külső körülményektől befolyásolt helyi jelentőségeket biztosabban meg- 
itélhetjük, különösen a haszon és kárra vonatkozó gyakorlati állásfog- 
lalás szempontjából. 

A vetési varju-kérdés régi keletü, (41.) valószinüleg egyidős föld- 
mivelésünkkel, melynek érdekébe vág; ezzel kapcsolatos gyakorlati 
vonatkozásai teszik bonyolulttá, egyben felelősségteljessé. Amilyen 
könnyü a varjak kártételét bizonyitani, olyan nehéz a hasznos tevékeny- 
ségüket meggyőzően igazolni. Ennek az az oka, hogy a kártevés a gazda 
féltve őrzött veteményét közvetlenül éri, a gazda szeme előtt játszódik le, 
számára mintegy kézzel fogható ; ezzel szemben a varjak hasznos tevé- 
kenysége csak közvetett, emiatt nehezebben megfigyelhető s miután a 
gazda érdekeivel a tapasztalás szerint nem ellenkezik, figyelmén kivül 
marad. Érthető ez, hiszen a gazdát a kártevés idején éppen eleget foglal- 
koztatja a vetését dézsmáló varju, örül ha végül is nem kell törődnie 
vele. A kártevés azonban mint a gazda szempontjából legfontosabb 
természetrajzi sajátság, kitörölhetetlen emlékként kapcsolódik a var- 
jakhoz s igy életüknek az a része amelyen keresztül közvetve bár de 
hasznot hajtanak, legnagyobb részben rejtve marad, annál is inkább 
mert gyakran csak fáradságos uton szerezhetünk erről tudomást. Végül 
is, a gazda által pontos számadatokkal (pénzértékben is) kimutatott 
kártévéssel szemben állanak a vizsgálat hasznos tevékenységet (állati 

10* 


«148 DR..VERTSE ALBERI ti (Aquila 


táplálékot) kimutató eredményei, amelyeknek a kärtevessel (növényi 
táplálékkal) pontosan azonos értéket adni alig lehet s így a mérlegelés 
csak nagy körültekintéssel, a mezőgazdaság sokoldalu érdekének szem- 
meltartásával vihető keresztül, amellyel kapcsolatban még a mezőgaz- 


dasági munkaerő kérdése, de az e kérdéssel kapcsolatos bizonyos munkà- . 


latokra való hajlandóság (az általános növényegészségügyi rendelkezések 
közismert elhanyagolása), beällitottsäg sem hagyhatók figyelmen kivül, 
ha a varjukérdésben valóban mezőgazdaságunk egyetemes érdekét 
tartjuk szem előtt! Ezeket a részleteket természetesen csak érinthetem. 


Célom az, hogy a vetési varju munkája a maga valóságában, tényleges. 


értékének megfelelően és lehetőleg önálló itéletalkotásra is alkalmasan 
kerüljön az olvasó elé. 


II. A vetési varju elterjedése Magyarországon. 


A vetési varju mezőgazdasági jelentőségének vizsgálatához szük- 
ségesnek mutatkozott a vetési varjak fészektelepeinek és az egyes 


telepeken a fészkelő párok számának megközelitöen pontos megismerése. — 


A fészektelepek térképezésével megbecsülhetjük az egyes országrészek 
fészkelő varjuállományát, annak mezőgazdasági helyi jelentőségét 


befolyásoló sürüségét, ami tájékozást nyujt arról, milyen természetü " 


vidékek vonzzák megtelepedésre, de a helyenként elkerülhetetlen varju- 
irtàsok jogosultságára, esetleg mértékére is kiinduló pontot: ad. 

A rejtett életmódra egyáltalán nem törekvő vetési varjak telepei, 
különösen ha népesebbek, a mezőgazdasággal való szoros kapcsolataik 
miatt is általában közismertek a környék lakosai előtt, számbavételük 


tehát különösebb nehézséget nem okoz. Ennek ellenére — miután 
nem szakemberek közreműködését kellett kérnem — tulzott igényeket 


nem támasztottam a várható eredmény elé, elsősorban az egyes telepek 
fészkelő állományának fölbecsülésénél. A cél azonban nem kifejezett 
népszámlálás volt, hanem a lehetőség szerint reális alapokat kereső 
tájékozódás. | Si 

A fészektelepek helyeinek közlésére, továbbá az egyes feszek- 
telepeken a fészkelő párok (fészkek) számának hozzávetőleges megalla- 
pitására (illetve a helybeli erdészek, vadászok stb. jelentéseinek begyüj- 
tésére és továbbitására) a járási főszolgabiróságokat kértem föl. A vetési 
varju ábrájával is ellátott! kérdőlapokat 1942 augusztusában küldtem 
szét az ország valamennyi járási székhelyére (kivéve Erdély legutóbb 
visszatért keleti megyéi közül Beszterce-Naszód, Csik, Háromszék, 
Marostorda és Udvarhely vármegyéket), továbbá a kiterjedt határral 
rendelkező városok polgármesteri hivatalainak. A várakozáson jóval 
felüli számban érkeztek vissza a válaszok, gyakran a teljes részleteket 


Ps | i 
A A LR a 


x 4 
ide Lie 


a 
1 
4 

à 

> 3 


149 


A beérkezett 228 értesités alapján — saját adatainkkal kiegészítve 

| — a vetési varjak fészektelepeinek helyei s az egyes telepeken található 

. fészkek, tehát a fészkelő párok valószinü száma megyék és községek 
szerinti sorrendben az alábbiakban következnek. A fészektelepek közül 

.. csak a jelentősebbeket, a 100 és ennél nagyobb számu fészekből álló 
telepeket közlöm, a fészekállomány megbecsülésénél pedig a valószinü 
. fészekállomány két szélső határát jelző számok közül mindig a kisebbet. 
Ilyenformán 296 város vagy község határából jegyezhettem fel népesebb 

. varjutelepeket. | 

Megjegyzés : + jelnél a fészektelepek számát nem közölték. 


A vetési varju feszektelepei Magyarorszagon 1942-ben. 
Die Brutkolonien der Saatkrähe in Ungarn im Jahre 1942. 


5 È 5 ERE 4 
HE 3 38.2.2 
Megye Község ee ra Megye Község ANS: LL 
Comitat Gemeinde © 3 $ = Comitat Gemeinde = a x = 
LE Bal ad 
Abauj -Torna Szemere l 120 Beszterce. 
Kiskinizs 1 232 Naszód Szälva L 500 
Encs if 228, Hordó l 450 
Inänes | 121 " Békés | Gyoma | 828 
| Bács-Bodrog Doroszlé l 400 Szarvas 2 4.000 
Le Szilágy l 300 Vesztö 4 2.800 
Szond 1 200 Bihar Zsáka I 300 
Sztapär I 400 Biharkeresztes 1.000 
Bäcsalmäs l 150 Biharugra 2 250 
Dávod kh: es: 00 reszt 2 4.000 
Dernye l 2,000 Mezögyän 2 5.500 
Vajszka 2 300 Pacsaj | 200 
Bäcsordas 3 2.300 Piskolt + 2.000 
Bács 2 2.000 Érbogyoszló 1 200 
Borota 2 4.000 — Micske I 100 
Csurog 2 270 Margitta l 800 
Bars—Hont Szob 4 200 Biharszentandräs 1 1.000 
' Bereg Bagi-szegi erdö | 800 Biharszentjänos 1 2.000 
| Tiszamenti Kismarja 3 120 
füzesek + 3.000 Kabaläspatak 1 300 
Beszterce- Mezőszabolcs l 200 
Naszód Teles 1 200 Pósalaka 1 200 
Kiszebra | 500 Mezöszakadär | 400 
| Gersza 1 800. Pusztaujlak | 600 
È 
Rs 
3 
| - 


gE PROPRI = Selo 
a GEA PIO 
150 < \ DR. VERTSE ALBERT =. VESTA 
a = ga 
E E 3 & ES SF. 
sg dB Saf deal 
Megye Közseg BE Pet Megye . Község nt 
Comitat Gemeinde as 43 Comitat  . Gemeinde 2s. 
ág 38 | 22 
AUS 2 N SS 
Bio 44 =< 
Bihar Nagykereki 1 1.000 Fejér Aba RES 
Nagyszäntö 2 2.000 Särszentmihäly 5 | 
Hájó 1 200 Csór + 
Botfia 1 200 Seregélyes © * + 
Nagyräbe 3 2,000 . Sukoró | ken Ei 
Berettyöcsohaj 1 300 § Nadap ERS 
Biharfelegyhäza 1 800 Gömör— . (Pie 
Nyüvesd 1 120 Kishont Tornalja ER en 2 
Siter 1 150 | Sajészentkirély 1 3 
; Tataros 1 300  Györ— a 
Borsod Abod 8 7x 7300 Moson— 
Galväcs 5 160 Pozsony  Mosonszentpéter 1 
Meszes 4 140 Gönyü 2, 
Debrétei erdő 1 150 Hajdu Hajduhadhéz + 1. 
Borsodsziràk 1 : 200 i Tegläs ie + = n 
Tiszapalkonya 2 10.000 Püspökladány pesa 
Tiszatarjan 2 6.000 Hajduszovat 1 
| Tiszakeszi 3 8.000 Tetétlen iG 
Arokt6 1 200 LA Ohat | AR 
Tiszadorogma 2 200 — Heves , Pásztó — at 
Tiszabäbolna 1 500 Tiszafüred <a 
Mezöcsät 1 2.000 Jasz-Nagykun- a 
Borsodivanka i 250. Szolnok " Jánoshida te 
Tiszavalk + 100 Csépa ! + È 
Alsözsolca + 200 Abädszalök 4 
Borsodnädasd 1 100 Kunhegyes Fa 
Csanad Battonya 1 1.500 Kunmadaras . 6 
Dombegyház 4 1.900 Kisujszállás AR 
. Mezéhegyes 2 1.200 Turkeve | 1 § 
Gyála 1 350  Kolozs Páncélcsehi ons 
Püspöklele 1 _ 500 Kolozsborsa 1 
Csongrád  Sôvényhäza 3 16.000 Fejérd 1 
.  Csengele 1 100 Gyalu 1 
Fejér Ráckeresztur 1 200 Nádaspapfalva 1 
Rácalmás 1 400 Magyarkapus 1 
Ercsi 1 1.000 Nädasszentmihäly 1 
Fejér Csökaköi hegy + 1.300 Magyargorbò 1 
Mór + 2.000 Komárom  Nyärasd 1. 
Verteskozma + 1.500 Nemesabony VS 
Balinka + 1,000 Äszär 1 
Káloz A 150 Szöny 1 
Särszentmiklös + 100 Nagyszarva 2 
Elöszälläs + 150 Bänhida 2 
Hercegfalva + 150 Tata 4 


e 
at 
* 


4. 


} 
A, 
x 


x 


AN sì Shea arene Ri ARE i 
‘A VETÉSI VARJU T 


| Méramaros 


ae 


2 aT , 
. Nógrád- 


_  Hont 
Nyitra 


(© 


4 


den Község 


Gemeinde 


Barcánfalva 
Mikolapatak 
Bárdfalva 
Fejérfalva 


. Somosfalva 


Aknasugatag 
Bréb 


- Hotinka 


Felsökälinfalva 
Budfalva 
Szerfalva 
Kräcsfalva 
Desze 
Heinécs 
Felsővisó 
Borsa ‘ 
Alsöbisztra 
Berezna 

Iza 
Keselymezö 


Pine 


. és Pozsony Alsöszeli 


Pest 


Nagyfödemes 
Alsödabas 
Lajosmizse 
Öcsa 7 
Säari .” 


Tatärszentgyörgy 


Dunavecse 
Tiszaujfalu 
Alpär 
Jâszszentläszl 
Tass 


Täpiöszentmärton 


Majoshäza 

. Buzsák 
Fonyód 
Szőllősgyörök 
Csököly 
Mike 

. Mesterháza 
Nagygeresd | 


da ui yaad id 

at pal 7 
e eres SEE È 1 
dt] Def RA IE AS TT 


AR 
=>" 


Fészektelepek szäma ' 
Anzahl der Kolonien 


kel ee es el ce ee ee pd bent bed dd je 


a N 


A fészkek szäma 
Anzahl der Nester 


) Sopron 


Levi 


perdete a Re): | 
APLALKOZASA MAGYARORSZAGON, 


Megye 
Comitat 


Község 
Gemeinde 


Sajtoskál 
Kapuvár 

" Tiszaladány 
Tiszadada 
Báj 
Taktakenéz 
Tiszadob 
Tiszalök 
Tiszapolgár 


Szabolcs 


Vencsellő 

Gáva 

Rakamaz 
Ibrány 

Ajak 
Rétközberencs 
Dombrád 
Nyirkarász 
Szabolcsbáka > 
Anares 
Nyiradony 

LÉ Kiskällö 
Szakoly 
Källösemjen 
Baktalöränthäza 
Vaja 
Tornyospälca 
Tatärfalva 
Kirälydaröe 
Krasznaterebes 
Szatmarmecske 
Kölese 

Kömörö 
Matoles 
Nábrád 
Kérsemjén 


Szatmár 


Nagyar 
Tiszabecs 
Milota 
Győrtelek 


> | Szamosszeg 


Börvely 
Domahida 
Kälmänd 


"i Kövärhosszufalu 


Fészektelepek szäma 


-_ 
cee ao rwetteonwtwew cur mH KE DH EP HE RP Ne Pee ee eee ee ee ee A abl der Kolonien 


A fészkek szäma 
Anzahl der Nester 


100 
11.500 
650 
10.000 
1.500 
1.000 
500 
2.000 
1.500 
1.600 
500 
800 
400 
200 
7.000 
500 


a? en) È 


x 2 tI 
n RP u : 4 
A: 
FREENET 
152 
ta = F 
4; Pr 
ER 
«+ Megye 
LU Comitàt 
. 
br. à ; 
§ Szatmár 
| Vv 
x 
"i 
bi ¥ 
r 
LA 
id 
rir, 
€}, 
FR ats 4:14 
ra : - " Szilágy 
= 
§ 
Tolna 
> 
Ugocsa 
Ung 


WETTER 
eee an 
al er PI, 

ora 

38 gj 

que xi vba 

Közseg PA A 
Gemeinde za #2 

eG ata 

SR E 

re RIE, 

Pribékfalva 1 500 
Nagynyires + 500 
Szamoslukäcs + 500 
Ombéd-Palfalva 1 500 
Nagypaläd 1 1.000 
Pettyén 1 300 
Mikola es pod 
Udvari 1 600 
Szamosdob il 2.000 
Vetés 1 200 
Nagypeleske 1 120 
Pusztadaröe jl 500 
Kispeleske EN 500 
Hirip a 400 
Réztelek 1, 400 
Magosliget I 200 
Botpaläd ] 200 
Kispaläd 1 200 
Aranyosmeggyes 1 1.000 
Szamosberencze E. 500 
Szilágynagyfalu 1 450 
Krasznacégény I 500 
Ököritó Li 600 
Szilagykorond la 900 
Bábca I 400 
- Diósad 1 300 
Szilägypaniti + 500 
Felsöegregy 1 200 
Pusztarajtole + 200 
Szentpéterfalva + 200 
Ördögkut + 200 
Cigänyi 1 300 
Zsibó 1 250 
Szakcs 2 450 
Sárszentlőrine + 124’ 
Hôgyész + 546 
Duzs + 220 
Udvari 1 1.000 
Tiszaszászfalu 3 100 
Halmi 3 100 
Tiszabökeny 3 100 
Sarospolyanka 1 250 
Tasolya 1 200 


Megye 


Comitat 2» 


= dr? 


= 
5 


¥ 


Veszprém . 


. Kádárta Pit 


"Perlak — 


5 A Alsönemesapäti 


Zemplen 


Osszesen : 
Zusammen : 


| ET 


Bakonyszent- | | 


» Örös. 


re di sei 
: an, 
Falodlesiene: 5 
Gör % nur 


Bejegyertyän A 
Vasvér - es ee 

DALE TO 
Takácsi 


Hajmáskér — E 
Bakonygyiröt 


BR 


Lenti 
Tee 
hely 
Fels6rajk | 
Nagykapornak — 
Kerecseny 

Pölöske 

Dékanfalva. x 
Médoc béta DoS 
Kotor oF 
Damäsa É 
Drévadiés > 


Zalaerdéd | © À, 


Bezered 
Zemplönagärd 


Tiszakaräd | 
Magyarsas — 
Borsi. : 
Garany - 
Felsöberecki — 
Kesznyöten 7 
Tiszalue 
Tokaj 


296, 


PARA. 


“A 


re 


he ex > 


tivi 


Aquila, Tom. L. 1943. 


gl VEN", 


f 


A PT 


Te 


RE 


a og 


à STE 
ETÉSI VARI 


> 


i 


4 pai SAT e La 5 ; 
U TÁPLÁLKOZÁSATMAGYA 


e 


RORSZÁGON. 


ms i i 


? 


A vetési varju (Corvus frugilegus L.) fészkelételepei Magyarországon. 


legus L.) in Ungarp. 


i 


Die Brutkolonien der Saatkrähe (Corvus frug 


4 Or 1 pe Ar CASE a wi 2 iii ER, aa È 
; Li É \ mA Sa 9 r 


Er: 
we ‘ SP E A Si aa Pu Se 


DI r ri 


_154[ DR. VERTSE ALBERT 


~ 


Végeredményben 296 közseg hatäraböl az ismeretes nagyobb tele- 
pek szama 423 (1.000 és azon felüli feszekszämu telep : 78), mig a fészkek, 


tehát a fészkelő párok valószinü száma 281.701. Ha a feljegyzésre nem 


méltatott kisebb telepeket, továbbá a be nem érkezett jelentések követ- 
keztében elkallódott és a hiányos adatokat is figyelembe vesszük, 
Magyarország fészkelő vetési varju-állománya a jelenlegi határok között, 
kerek számban kb. 300.000 pár. RÖRIG (45) Németország vetési varju- 
állományát 1898-ban 200.000 párban allapitotta meg. Magyarország 


vetési varju-állománya tehát, az ország kisebb terjedelme következte- — 
ben is jóval sürübb, ami mezőgazdaságunk kontinentális alföldi jellegé- _ 
ből részben egyenesen következik, azonban az összehasonlitás értékét 


csökkenti, hogy nehezen állapítható meg az ember befolyásának a mér- 


téke az állomány abszolut mennyiségére. A 300.000 költő pár évi 


szaporulata, fészkenként 4—5 tojást számitva, kb. 11% millió darab. 
Miután az ország fészkelő varjuállománya általánosságban egyensuly- 


ban van, az évi pusztulás egyenlő az évi szaporulattal. Az egyensulyi 


állapot"nem jelenti a táplálkozási terület optimális telitettségét, annak 
előidézésében döntő szerepe van az ember erőszakos beavatkozásának. 
Bár tudomásunk van róla, hogy jégeső (39) többezer madárból álló 
koloniát percek alatt csaknem teljesen megsemmisithet, hasonlóképen 
nagy pusztulást okozhatnak járványos betegségek, amint az a csengelei 


varjutelepen (1) 1931. XII. hóban volt tapasztalható (Egyes helyeken . 


a föld teritve volt a varjak hulláival és a fán ülők könnyen megköze- 
lithetők és lelőhetők. Az elhullott és beteg varjak vérében nagy tömegben 
fonálféreg (Diplotriaena tricuspis) álcáit találták, mely baromfira nem 
bizonyult fertőzőképesnek), továbbá a téli hónapok insége és ragadozó 
madarak is gyéritik soraikat ; legeredményesebben azonban az ember 
pusztitja őket egyrészt veteményei és tenyésztett apróvadja védelmének 
érdekében, másrészt a fiatal madarak izletes husáért. Ilymódon évről- 
évre jelentősen megritkul számuk, helyenként egész telepek pusztulnak 
el. Valószinü, hogy az ember tervszerü irtása nélkül számuk a jelenlegi 
állománynak rövidesen a többszörösére emelkedne. 

Legsürübben lakott az ország keleti része, pontosabban a kötött 
talajokban és kiterjedt rétekben bővelkedő Tiszántul, mint leggazdagabb 
és legváltozatosabb táplálkozási területek. De a fészkelési lehetőség is 
természetszerüleg erősen befolyásolja elterjedésüket, ugyannyira, hogy 
gyakran silányabb táplálkozási területen a kedvezőbb fészkelés követ- 
keztében több vetési varju él, mint a dusabb megélhetést nyujtó terüle- 
teken. Harmadik fontos szabályozó erőként jelentkezik az ember akaratá- 
nak, helyesebben — magatartásának a befolyása, mely ritkábban 
teljes "védelmet biztosit, de inkább irtja őket, mig egyes 
helyeken megtelepedesüket is meggátolja. Az ország fészkelő 


i age 
LR FE STATI 
. 4 ee 
ee eee Sew | eee et 


Le. 


” 


\ 
VIP or DU un 


cale ii 


Lia sd i dt + Ar 


1943] A VETÉSI VARJU TAPLALKOZAS A MAGYARORSZÁGON 155 


varjuällomänyanak mennyiségbeli eloszlása tehát csak részben követi 
a kedvező fészkelési és táplálkozási lehetőségeket. 

Legkedvezőbb élőhelyük ma az aránylag zavartalan fészkelést 
biztositó folyómenti ártéri erdőkkel párosult, kiterjedt, számukra 


. száraz hónapokban nélkülözhetetlen nedvesebb talaju ártéri rétek, majd 


nemkevésbbé a folyók árterületei, melyek a mezőgazdasági művelt 
területekhez kapcsolódó táplálkozásukat még változatosabbá, vagyis 
egyik-másik táplálékféleségben mutatkozó hiány alkalmával azt biz- 
tosabbá teszi. Ilyen területek különösen a Tisza felsőfolyásának egyes 
részletei, és ez lehet az oka, hogy a belterjesebb mezőgazdasági 
kulturäju,.a fenti szempontokból is egyhangubb, tehát egyoldalubb 
táplálkozási lehetőséget nyujtó Dunántul vetési varjuállománya alig 
több, mint az egész ország vetési varjuállományának 1/10-e. 

Életmódjuk nem minden tekintetben tisztázott. A költés befejez- 
tével részben áttelepednek, részben helyben maradnak. A nyári hóna- 
pokban a fészektelepek lakóinak a száma megcsappan ; kisebb csapatok- 
ban szétszélednek. Valószinü, hogy a folyók nedvesebb talaju, ligetes 
erdőkkel változatos rétjeire és az Alföldet keritő előhegységek lábainak 
erdőszegélyezte rétjeire, legelőire huzódnak szét, ahonnan az első őszi 
esőzések után lepik el ismét az Alföldet, az ősz előrehaladtával mind 
tömegesebben. Téli kóborlásuk mértéke az időjárástól függ, de általá- 
ban nem nagy méretü. A feldolgozás alatt álló gyürüzési adatok tanu- 
sága szerint az eddig észlelt legnagyobb távolság Gönyü (Győr m.)— 
Graz ; mig az 1942 tavaszán Ercsi-ben gyürüzött s 1943 januárjában 
ugyanott kézrekerült varjak a fiatal példányok helybenmaradását bizo- 
nyitják. Késő ősszel és télen át Alföldünket ellepő óriási varjutömegek, 
a kézrekerült néhány gyürüs példánnyal bizonyithatóan, jórészben len- 
gyel-, illetve dél-oroszországi eredetüek. 

Egyik legjelentősebb madarunk a vetési varju. Számbeli . jelentő- 
ségét tekintve talán csak a fecskék és egyes pintyfélék (első sorban 
verebek), továbbá pacsirták és egyes vizimadarak mulják felül, mig 
táplálkozását, különösen annak a mezőgazdasággal való szoros kapcso- 
latát tekintve föltétlenül az első helyen áll. Testalkatával, általános 
magatartásával, a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodóképes- 
ségében megnyilvánuló közismert értelmességével a legmagasabbrendü 
madarak tipusát képviseli. Táplálkozásának, tehát az ország mai 
természetközösségébe való" beilleszkedésének vizsgálata a madárvilág 


. általános biocoenotikai értékelésénél is alapvető jelentőségü. 


III. A vetési varju táplálkozása. 
A vizsgálat alapja a m. kir. Madártani Intézet gyüjteményében 
őrzött 3555 drb. gyomortartalom-és köpet (2488 gyomortartalom, 


156 | DR. VERTSE ALBERT 


1067 köpet), melyek tulnyomérészben Csérgey által elemezve (1830 gyo- 
mortartalom és 833 kôpet) allottak rendelkezésemre. A gyomortartalmak 
és köpetek havonkénti eloszlása sajnos erősen aránytalan. Mig az I—VII., 
továbbá XI--XII. hónapokból kielégitő bőségben állottak rendel- 
kezésemre, augusztus hónapból mindössze 19, szeptemberből 63, októ- 
berből pedig 43 gyomortartalom vizsgálatával kellett megelégednem. 
A gyomortartalmak eloszlásának ez a feltünő aránytalansága párhu- 
zamos egyrészt a gyüjtésre kedvező (fészkelési) idővel, másrészt tükör- 
képe a vetési varjak, — az Alföldön való tömegesebb, (őszi, téli hónapok) 
majd gyérebb, illetve szétszórtabb előfordulásának (nyári hónapok). 

A havonkénti aránytalanság ellenére a vizsgálat eredményeinek 
összegezését leghelyesebbnek tartottam 12 részre tagolni, az év 12 hónap- 
jának megfelelően. A gyomortartalmak adatainak százalékos eredményeit 
a föntebb vázolt elvek értelmében a vizsgálat alapjának tekintem 
olykép, hogy egy gyomortartalomban szereplő állati és növényi féleségek, 
tekintet nélkül mennyiségükre és egymásközti arányukra, egy előfor- 
dulási adatként szerepelnek a következő megfontolás alapján : a kártétel! 
(növényi eredetü táplálék) mennyiségét a haszonhoz (állati eredetü táp- 
lálékhoz) nem arányithatjuk közvetlenül sem suly szerint, sem szám 
szerint, mert különnemüek, azaz merőben ellentétes természetüek. Egy 
varjugyomor, melyben 10 szem kukorica (vetőmag) van, nem számtani 
ellenértékü azzal a varjugyomorral, amelyben 10 drb. drótférget talá- 
lunk, ez bizonyos. Az azonban kétségtelen, hogy a vetési varju az 
előbbi esetben egyszer kárt okozott, az utóbbi esetben pedig egyszer 


hasznot hajtott ! Miután ugy a növényi, mint az állati eredetü táplálék 


egymásközti aránya minden változatban bőségesen szerepel s igy a 
mennyiségbeli eltolódások kiegyenlitődnek, a mérlegelésnek ez a leg- 
reálisabb módja. 

Jóval nagyobb nehézséget okoz a köpetek elemzésének eredményeit 
összhangba hozni a gyomortartalmak százalékos eredményeivel, miután 
tudjuk, hogy a köpetek, a növényi részek jóval lassubb emésztődése 
miatt nem mutatják helyesen a növényi és állati táplálék arányát 


(RORIG vizsgálata). Nehezitette az egybevetest az a körülmény is, hogy 


a köpeteket s a gyomortartalmak egy részét, rendszerint nagyobb tömeg- 
ben és egybegyüjtötték, ugy hogy utólagos szétválasztásuk lehetetlen 
volt. A gyomortartalmak és köpetek elemzésének összehasonlitása után 
ugy döntöttem, hogy kis számu köpet esetében (legfeljebb 10 köpetig) 
a talált növényi részeket a köpetek számának megfelelő számu előfordu- 
lási adattal szerepeltetem, az állati eredetüeket pedig csak a talált állat- 
maradványok féleségeinek megfelelően. Ezzel az a veszély fenyegetett, 
hogy mig a növényi maradványok kimutatásánál megközelithetem a 
valóságot (a növényi táplálék: egy-egy gyomorban gyakorlatilag egy- 


RATÉ ee Vl LA LE AT Tn ee $ 


=. 4 


A VETÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON. 157 


= 
d 


. nemü), az állati eredetüeknél, ha azok véletlenül egynemiiek volnának, 
nagy visszaesés állhat be a százalékos kimutatás eredményénél, az 
állati eredetü táplálék rovására. Ez az eljárás, bár a kártevést (növényi 

.  täplälekot) nyomatékosabban kihangsulyozza, a végeredményt mégsem 
befolyásolja jelentősen, mert a köpetek csaknem kizárólag a fészkelési 
időből származnak, tehát azokból a hónapokból, amikor a rovartáplálék 
a legbőségesebb, tehát a legváltozatosabb is, a tulnyomó számban szereplő 

. rovarok pedig, a nehezen emészthető maradványok alapján még igy is 


& bőséges számban és felesegben kimutathatók. Szemléltetésül álljon itt 
| egy-egy példa : 
| 1 gyomortartalom : 8 köpet: 
Háros, 1904. V. 6. Szarvas, 1932. V. 6. 
Elemzés : Értékelés : Elemzés : Értékelés : 
Arpa és tengeri 1 Arpa Arpa, búza 5 Arpa 
1 Tengeri 3 Búza 
9 Cleonus 1 Cleonus 62 Cureulionida 1 Curculionida 
8 Otiorrhynchus 1 Otiorrhynchus 2 Gryllus 1 Gryllus 
14 Tanymecus 1 Tanymecus 12 Melolontha pajor 1 Melolontha pajor 
1 Dorcadion 1 Dorcadion 1 Geotrupes 1 Geotrupes 
1 Leucocelis 1 Leueocelis 1 Aphodius 1 Aphodius 
1 Carabus 1 Carabus 
1 Eurygaster 1 Eurygaster 
1 Lacerta 1 Lacerta * 
Egyéb rovartor- 1 Egyéb rovartör- 


melék melék. 


Nagyobb számu köpet esetében az értékelésnek ez a módja ter- 
meszetesen irreálissá válik s igy a százalékos kimutatás számára nem hasz- 
nálható. Azokat tehát külön-külön, teljes egészükben kell mérlegelés tár- 
gyává tenni, hogy az egyébként értékes adatok felhasználhatók legyenek. 

A gyomortartalmak adatait, miután azok a táplálkozást csupán 4 
pillanatnyilag rögzitik, fontosnak tartottam a helyszini megfigyelések 
eredményeivel, a közvéleményt a varjukérdésrél tájékoztató szakköny- 
veink, szakeikkek jellemz6 részleteivel, nem utols6 sorban gyakorlò 

. gazdák megfigyeléséseivel kiegésziteni, mely utóbbi részletek a taplal- 
kozást, mint biologiai folyamatot, különösen annak a mezőgazdaság 
"általános menetével való kapcsolatát, sokoldaluan megvilágitják. Ezek 
az irodalmi adatok mintegy 50 évre széthuzódó, a kérdés szempontjából 
azonban fontos tapasztalatokat képviselnek. 

Megjegyzés : A szövegben zárójelek között feltüntetett szám utalás 
a dolgozat végén található irodalmi jegyzék megfelelő számu forrás- 
munkájára, ahonnan a közölt szövegrész, vagy idézet vétetett. 

A csak tudományos nevükön szereplő állatféleségek magyar nevei 
a fejezet végén közölt összefoglalásban találhatók. 

+ = hasznos, —- = káros, © — közömbös. 


158 5 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


Januar. 


Az időjárástól, különösen a täplälkozäsät ilyenkor legjobban befo- 


lyäsolé hótakaró vastagságától függően a lakott helyek környeket — 
keresik fel kisebb-nagyobb laza csapatokban, néha egyenként s az utakon, . 


gazdasági udvarokon, szérüskertekben, istállók körül stb. talált hulla- 
dekon, trágya-, szemétdombokon, kazlak tövében keresgélnek táplálék — 
után. — „Innen van az, hogy a téli hónapokban annyi buza, árpa, zab, 
tengeri stb. mag van a gyomrukban., Fölkeresik ezek mellett a földi 
gilisztákat is, amelyeket még a legnagyobb télben is könnyen meg- 
szerezhetnek a törekkazlak tövéből" HAUER (23). — Ha nincs hótákaró, a 
szántóföldeken barkácsolnak gyommagvak, hulladék termények s azok 
magvai után; ha lehet szivesen egerésznek. — MATRAY (37) megfigyelte, 


hogy az ősszel kupacokba- rakott s elföldelt cukorrépának januárban ás: 


történt elszállítása alkalmával, a kupacok szétbontásakor rengeteg egér 
(pocok) került napvilágra, illetve futott szerteszét. A nagyszámban 
összesereglő vetési varjak, a dolgozó emberektől nem zavartatva, nagy 
pusztitást vittek végbe köztük, még pedig oly ügyességgel, hogy a szintén 
egerésző vizsla orra elől is elkapták a menekülő egeret. -—— Nagy havazás 
idején nem veti meg a bogyótermő fák terméseit sem, pld. a Celtis-fák 
vékony ágait is megtornássza a Celtis-magvakért. Előszeretettel keresik 
fel a folyók partjait, különösen a szennyvíz-levezető csatornák betor- 
kolásának tájékait s a parti jégszegély szélén sétálgatva, vagy jég- 
zajláskor uszó jégtáblával vitetve magukat, az uszadék szemétre 
vadásznak. 


Gyomortartalomvizsgálat. — Mageninhalts-Untersuchung. 
194 gyomortartalom — Mageninhalte, 6 köpet — Gewölle, 64 lelö- 
helyröl — Fundorte. 
Elöforduläsi Eléforduläsi 
Tâplälék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fallen: In Fällen: 
O Kukorica — Mais. , . . . 82 O Celtis occidentalis... . . 5 
D .Buza — Weizen ...... 70 @ “Rosa scanima Ve er age ses 
OSÁTDA — Gerste ..... 770 O Magvak — Kerne : Partheno- 
O mals Halten sodo eta 23 CISSUS ANSE VAE "nn Fai 2 
9 Köles — Hirse ; 1 — Gyommag — Unkrautsamen : 
O Tatärka — Heidekorn . 1 (Setaria glauca)... ci. 18 
O Cirok — Kolbenhirse 3 O Répahulladék — Rüben 
) Kendermag — Hanfsamen . 1 ETABTNSDGE Lo (A er 2 
O Borsò — Erbsen | 1 O Törek, trágya — Spreu, Mist 44 
O Tökmag — Kürbiskerne . 7 O Növenymaradväny — Vege- 
© Paprikamag — Paprikakern 1 tabilische Fragmente . . . 38 


O Szélémag — Traubenkern . 3 O Gomba? — Piz? . . . . . A 
© Gytiméles — Obst . . . . 3 Összesen — Zusammen: 316 


4 


qi“ 4 


| .. A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 159 
marin, E cath Elöforduläsi Elöforduläsi 
iam Täpiälek maradvány : esetek Táplálék maradvány : csetek 
Ta : Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste: száma : 
ol In Fällen: In Fallen: 
| —— Spermophilus citellus . . . 1 — Cleonus sp. . 1 
3 — Microtus arvalis . . . . . 11 ©) Aphodius 3 
| O Döghus — Aasfleisch . . . . 3 O Geotrupes sp. 1 
4 © Dégesont — Aasknochen . 11 — Melolontha álca — Larve 1 
> © Sorte — Borsten . . . . . z — Rizotrogus álca — Larve 1 
© Tyuktoll — Hühnerfeder. . 1 + Formicina Re 1 
© Tojäshéj — Eischalen . . 1 + Formicina báb — Puppe 1 
; UÈ Összesen — Zusammen : 30 — Muscida álca — Larve 2 
En — Pyrausta nubilalis l 
pa . O Armadillidium 2 — Agrotis segetum 1 

+ Lithobius 4 1 — Hernyó — Raupe Tsz I 
— Gryllus campestris a 1 — Lepkebäb — Schmetterling- 
BGE | era) 2 DDD SERRA 1 

| — Gryllotalpa vulgaris . 1 % (a ramo ides: Kate 9 
+ Carabidae À 1 — Rovartérmelék — Insecten- 

. — Harpalus distinguendus 1 fragmente ........ 15 
vi SEE ay ; = Aton. "Lave rit eu 4 
O > RS Kae wry — Rovarpete — Insectenei. . 1 
ey Bisteridae za azt 1 = za Tg ge nes 
+ Telephorus filea — Larve 2 Osszesen — Zusammen : 64 

0 — Curculionidae . 9 
— Otiorrhynchus sp. . . 1 — Csiga — Schnecke - . . . . 9 


Végeredmény : 419 előfordulás közül növényi táplálékra jut 316 


- (755%), állati táplálékra pedig 103 (245%). 


Ha a gerinces állatok közül az ürge és pocok (Spermophilus, Mic- 
rotus), a rovarok közül a tücskök (Gryllus, Gryllotalpa), egyes futö- 
bogarak ( Harpalus ) , az ormányos bogarak (Curculionidae, Otiorrhynchus, 
Cleonus), a cserebogárálcák ( Melolontha, Rizotrogus ), a légyálca, kukorica- 


. moly, földi hernyó (Pyrausta, Agrotis), lepkebáb és végül a csigák 


előfordulását, mint káros állatok pusztitását, tiszta haszonnak ; a száz- 
lábu (Lithobius), futóbogár (Carabus), sutabogár (Hister), hóbogár 
( Telephorus ), hangya ( Formicina ) és a pókok ( Araneidea ) előfordulását 
mint hasznos állatok pusztitását, tiszta kárnak ; a többi állatféleségeket : 
ászkarák, holyva, ganajbogarak ( Armadillidium, Staphilinus, Aphodius, 
Geotrupes) előfordulását közömbös tápláléknak; továbbá a növényi 
anyagokat — a hasznot jelentő gyommagvakat leszámitva — mint 
hulladék, — tehát gazdasági szempontból jelentéktelen anyagokat szintén 
közömbös tápláléknak minősitjük, akkor a vetési varju januári táplál- 
kozásának a mérlege igy alakul : 

Növényi - táplálék; tiszta haszon: 43%, tiszta kar: — 9, 
közömbös : 71:2%. 

Állati táplálék ; tiszta haszon: 16°2%, tiszta kar: 21%, közöm- 
bos: 62%. ; 


(Siw ale gú a cs 
Se As NO CREAN, 
‘ ni 4 de. à: + 
eo mn ) a = 


160 DR. VERTSE ALBERT | 


Februar. _ | € 

A február végén rendszerint beköszöntő koratavaszi CITA: a 
téli koplalas megsziinésének elö Shirnöke. — GELEI (20) a täpei Tisza- 
parton megfigyelte, hogy az Unio pictorum-nak felebredt s a fel 
melegedö szélvizek felé tart6 példanyait vetési varjak a vizbe hasig Bt 
begäzolva kihalászták, a kagylókat élükkel (szabad nyiläsukkal) iszap- pa 
repedésbe ällitottäk s a sarokpant szélének a lekopäcsoläsäval, illetve po 
felszakitàsaval felnyitottak. 3 = LEA | 


- Elöforduläsi ‘ 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : 
c In Fallen : 
O Kukorica — Mais. . . . . 27 + Carabus sp. 
©) Buze — Weizen ~~ ili 7% 43 . Harpalus sp. 
O Arpa — Gerste:.. i... . 17 Staphilinus sp. 
O -Zab-— Hafer’ 572 ata 11 — Silpha sp. i 
©) Köles — Hirse . ARS SI, Elateridae ile 
© Tatärka — Heidekorn . . . 1 — Elaterida álca — Larve . 
() Kendermag — Hanfsamen . 1 Telephorus álca — Larve . 
") Napraforgó —Sonnenblumen- — Chrysomelidae È 
samen È er GA — Entomoscelis adonidis 4 
O Tökmag — Kürbiskerne : 2 — Cassida sp. 
O Szölömag — Traubenkern 2 — Curculionidae . 
©) Gyümöles — Obst 2 — Sitona lineata 
O Celtis occidentalis . 2 — Cleonus sp. . 
— Gyommag— Unkrautsamen: — Brachycerus sp. 
(Setaria glauca, Polygonum ) Aphodius sp. . È 
areale) Re eg aa 11 ©) Geotrupes. sp... > n. lu 
) Névénymaradvany — Vege- Formicina 
tabilische Fragmente . . . 38 — Hernyö — Raupe 
Összesen — Zusammen : 160 — Pentatomidae . 
Araneidea 
“+ Talpa europaea . . . . . . 1 — Rovartòormelék — Insecten- 
— Microtus arvalis tak Tad 8 Fragmente Ni een Sh 
O RIG — Aasfleisch . . . 4 Sea Para e 
©) Dögesont — Aasknochen. 7 A 
hug - Bab — Puppe 
{) Sorte Boten LER. 2 an 
rara = i Osszesen — Zusammen : 
Osszesen — Zusammen : 22 
I ulidae AUTRE es TL MSN 1 Csiga — Schnecke 
Si Gryllus SPA CR he 6 - kést 
Gryllotalpa vulgaris . . . . 3 O Lumbricus . . . (AI 
Végeredmény : 257 elöfordulasböl növenyi táplálék 160 (624%), 


állati táplálék 97 (37:6%). A vetési varju februari ln | 


a mérlege tehát igy alakul : 
Növényi táplálék ; 
7 közömbös : 58°1%, 


tiszta haszon: 43 of, tiszta kar: — % 


6 ni Paz fida sy AREE fi 
in à 1, r n 
A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON 161 


A Állati táplálék ; tiszta haszon: 26°0%, tiszta kár : 39%, közöm- 

he bos: 77%. 

| Marcius. 

È: Az Alfoldon szetszörtan telelö vetési varjak nagy csapatokban 

igyekeznek hazafelé, ekòzben egyes kedvez6 helyeken hosszasabban 
elidöznek, a friss szäntäson, vetésen táplálkoznak. Március második 
felében már a fészektelepek szükebb környékén csatangol a varjusereg, 
a hó végén pedig egyik-másik már tojásait üli. A meginduló rovarélet 
és a megkezdett szántás a friss szántásra vonzzá a téli szükös táplál- 
kozásban megéhezett varjucsapatokat. — , Az eke és borona nyomán 
felszinre került bogárságot szedi, amelyből a gazdára a csimasz, drót- 
féreg, a bagolypille mocskos hernyója s a mult évi répaföldeken a földön 
mászkáló ormányos bogarak a legjelentősebbek : ilyenekből egy-egy 
varjugyomorban 60—140 is akad ; elfogja az eke kiforditotta pockot, 
a beteget és egészségeset egyaránt, megeszi a pocoktetemet. A tavaszi 
szántás idején a begye főképpen bogársággal van tele s csak elvétve 
akad közte egy-egy véletlenül talált, leginkább gyommag. Ekkor tehát 
esakis hasznot hajt." (35). — HAUER (23) március 5-én: 6 szem tengerit, 
4 szem buzát, 6 drb légynagyságu bogarat, március 13-án: 6 szem 
tengerit, 7 szem buzát, apró fekete bogarakat és egy Zabrus gibbus 
álcát talált egy-egy varjugyomorban. „A tengeri a górékból vagy a télire 

- — eltett szárakról, a buza a polyvakazlakról kerülhetett." 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 


Százalékos kimutatásra nem alkalmas 11 gyomortartalom elemzése. — Für prozen- 
tuelle Analisierung nicht geeignete 11 Mageninhalte. 

Alattyán, Jánoshida. 1933. III. 30. 

Növénymafadvány — Vegetabilische Fragmente : Árpa — Gerste. — Állati marad- 
vány — Animalische Reste: 2 Lacerta, 1 Gryllus campestris, 280 Gryllus desertus, 
1 Silpha, ‚2 Hister, 2 Otiorrhynchus, 90 Cleonus, 1 Aphodius, 1 Geotrupes, 1 Agrotis 
hernyö — Raupe. 


74 gyomortartalom = Mageninhalte, 177 köpet — Gewölle, 


elemzése — Untersuchung, 28 lelöhelyröl — Fundorte. 
Elöforduläsi : Elöforduläsl 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fällen : In Fällen: 
© Kukorica — Mais . . : . 13 O Magvak — Kerne (Symphy- 
O ‚Buza — Weizen . . . ; 17 tum officinale, Symphori- 
+ Arpa (vetömag) — Gesta È 29 carpus racemosa) . na 2 
O Arpa (trägyäböl) — Gerste . 2 — Gyommag — Unkrautsamen 
+ Zab (vetömag) — Hafer. . 10 (Polygonum aviculare) . . 4 
+ Tatärka (vetőmag) — Heide- © Nôvénytôrmelék — Vege- 
DI Por DE 20 e AS Et 5 tabilische Fragmente . . . 181 
© Muhar — Setriaa italica . . 1 Összesen — Zusammen: 264 


162 : DR. VERTSE ALBERT 
Elöforduläsi Elöforduläsi 
’ Táplálék maradvány esetek "Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma: 
In Fallen : In Fallen: 
— Microtus arvalis _. . . . . 11 — Cleonus sulcirostris . . . . 7 
LE AMONT EP RE ES 6 — Cleonus punctiventris . . . 2 
O Dögesont — Aasknochen . 3 sa Cleontis: BEEE RE ae 32 
Összesen — Zusammen : 20 TE Breeby cers ARE ite a 12 
—Lepyrus ‘caloni x ar 1 
— Acridida pete — Ei... 1 — Psallidium maxillosum .. 1 
Le eye aps e RU RASE 21 — Ceutorrhynchus sulcicollis . 2° 
— Gryllus campestris È 4 2 O Aphodius sp. . 14 
— Gryllotalpa vulgaris. . . . 14 O Aphodius inguinatus 1 
+ Cicindela sp. 3 O Aphodius depressus . 1 
+ Carabidae 3 O, Onthophagus sp. 2 
— Harpalus sp. . 3 O Geotrupes sp. 8 
— Dytiscus sp. 1 O Copris lunaris 3 3 
O Staphilinus sp. 9 — Melolontha álca — Larve 5 
— Silpha sp. 2 — Anisoplia sp. . 1 
+ Hister sp. 23 — Rizotrogus sp. Le 5 
+ Hister fimetarius 2 — Rizotrogus álca — Larve . 1 
— Elateridae 1 — Pentodon idiota 6 
= Aprintes apr ts MIS cnc 1 — Phyllopertha horticola . 1 
— Elaterida álca — Larve . 3 — Epicometis hirta 2 
+ Telephorus älca — Larve . 3 — Agrotis segetum AS 
© Meloe sp. SO 1 — Hernyó — Raupe 1 
O Meloe variegatus, . 1 — Pentatomidae ..... i 
O Dorcadion sp. 2 — Aelia acuminata tad 1 
— Chrysomelidae 1 — Rovartörmelek — Insecten 
— Gonioctena viminalis 2 Fragmente . . . . . . . . 18 
— Curculionidae . 19 — Alca, pajor — Larve . . à 6 
— Sitona lineata La, 5 Összesen — Zusammen: 273 
— Otiorrhynchus ligustici . . 4 | j 
— Otiorrhynchus morio .. . 1 vini. te 
— Otiorrhynchus sp... . ... 15 © Eumbrieus rie 2 


Végeredmény : 573 elöforduläsböl növényi eredetü 264 (46—9, 
állati eredetü 309 (54°—%). A márciusi táplálkozás mérlege tehát igy 
alakul : 

Növényi táplálék ; tiszta haszon : 06%, tiszta kár: 7:7%, közöm- 
bös: 37:7%. | 

Állati táplálék ; tiszta haszon : 40:—%, tiszta kar: 7:—%, közöm- 
bôs : 7—9/. À 

Aprilis. 

E hönappal kezdödik a vetési varju életének a mezögazdasäg szem- 
pontjából legfontosabb időszaka, mely tart a gabonafélék paläntäinak 
megerősödéséig, tehát junius elejéig. A fészektelepeken áprilisban már 
javában folyik a költés. A táplálék : a friss szántásokon, vetésen életre- 


' 


le de 


1943] |A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 163 


kelt bogärsäg és az elvetett, majd kicsirazott vetőmag. Mindkettöböl 
kiveszi a részét a varju s hogy melyikböl mennyit, ez a varjukérdés 
sarkalatos pontja. . | 

A vetésre szällö varjucsapat munkäjäröl nehéz itéletet mondani. 
Általános panasz, hogy : — „Nemcsak a felszinen maradt vetőmagot szedi 
fel, ami ugyan nem volna baj, mert ugy is veszend6be megy, vagy ugy 
sem fejlődik belőle valamire való tő, de csőrével beleväj a talajba s a 
csirázó és kikelt magot sorszámra huzgálja ki s ezzel, különösen a nem elég 
mélyen vetett zab, árpa és kukoricában, a vetés megsürüsödéséig érez- 
hető kárt okoz, sőt ahol tömegesen él, ezeknek valóságos veszedelme" (35). 
— JABLONOWSKI elsősorban magevönek minösitette (28) a vetési varjut, 
ezzel szemben, a tüzetesebb vizsgálatok nyomán kétségtelenül bebizonyo- 
sodott, hogy főtápláléka rovar s csak ha ezekből nem talál elegendőt, 
akkor pótolja a hiányt növényi táplálékkal s válik, ennek arányában, 
működése károssá (CSÖRGEY). Legnagyobb haszna éppen abban rejlik, 
hogy erős csőrével a földfelszin alatt működő gyökérkártevőkhöz (drót- 
féreg) is hozzáfér, azokra előszeretettel vadászik a megtámadott palánta 
sárguló szine nyomán. —VARJU SÁNDOR megfigyelte (24), hogy egy 6 hold- 
nyi árpaföldnek mindig ugyanazt az egyharmadrészét szállották meg a 
vetési varjak s azt teljesen elboritották. A vizsgálat szerint a szabadon 
fekvő el nem boronált árpaszemekkel nem törődtek, ellenben sok kihuzgált 
palánta hevert a földön, melyeknek gyökerén rovarkártevés nyoma volt 
megállapitható. Sok gazda tudja azt, hogy nemcsak a vetőmagért vagy 
“az ugyis veszend6be menö felszinen maradt magért jar a varju.— „Ha 
ilyenkor egyet-egyet lelövünk (23) és belenezünk a gyomraba, ott fogjuk 
találni mindazokat a rovarokat és alcakat, amelyek első lakmärozéi 
lennének a kikelő vetésnek. Ha sárguló vetést látunk, kutassuk csak 
kissé a tövén s megfogjuk találni a vetéspusztitó ellenséget. A pajorok, 
a Zabrus-álcák, a drótférgek egész nagy tábla vetéseket teljesen tönkre 
tehetnek, a Cleonusok sokasága miatt gyakran nincs répatermés, s ha 
belenézünk a varjufiókák gyomrába, azt látjuk, hogy mindezek a káros 
rovarok képezik fötäplälekukat“. 


Thaisz L. gyomortartalomvizsgálata (63). 
100 drb (St.) köpet — Gewölle, Középhantos (Com. Fejér), 1898. IV. 


Egg: vuigare fe Alt a \ — A téplélék zöme 


E AVR RSR “Soot acs. AD ne Li Le ] 
Vanna IE Ba LTE eee han ice I a o> — 21 drb (St.) 
Retail] Di 120%, ae awe tae CN Er — 2 drb (St.) 
TR I ig SP STE SRI — Kevés (wenige) 
. Gyükérgumé (Wurzelknollen) . . . . . . . — 1 drb (St.) 
CERO Knoohen}t 21:02 LL nen — Kevés (wenige) 


Tegladarabok (Ziegelstückchen) . :.. . . . — » 58 
LIS 


164 Er DR. VERTSE ALBERT 
Készénpernye (Schlacke) . ... ... . . . . — Kevés (wenige) 
Homok (Sand), "2... : NT RAT E RI a 
Csigahéj (Schnockeehanantigays s ee Sg ERI E ee 
Rovartörmelek (Insecten-Fragmente) . . . — Sok (viele) “e. 


Hauer B. (23) 3 varjugyomortartalom elemzését közli; IV. 6.-án: 5 szem árpa, 
5 drb kis bogár, 7 drb nagyobb bogár és 1 drb földi giliszta. Az árpa már a tavaszi vetésrél 
kerülhetett. IV. 16.-4n: nagyszámú kendermag és ganajbogár. IV. 28.-án: 1 Cleonus 
guadripunct., 1 Lepyrus colon, 1 Dorcadion Scopolii, sok meghatározhatatlan apró 
ovartörmelék s néhány tengeriszem törmeléke. j 


Gyomortartalomvizsgälat — Mageninhalts-Untersuchung. 


Százalékos kimutatásra nem alkalmas 185 köpet elemzése. — Für prozentuelle 
Analisierung nicht geeignete 185 Gewölle. 


x 


125 köpet — Gewölle. Liköcs (Com. Györ), 1928. IV. 28. 

Névénymaradvany — Vegetabilische Fragmente : Kukorica — Mais, árpa — Gerste, 

kendermag — Hanfsamen. Állati maradvány — Animalische Reste : 2 Microtus arvalis, 
1 Gryllus, 434 Curculionida, 16 Rizotrogus, 13 Csiga — Schnecken. 


4 


30 köpet — Gewölle. Sárospatak (Com. Zemplen), 1908. IV. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente: Kukorica — Mais. Ällati 
maradväny — Animalische Reste: 2 Gryllotalpa, 18 Dorcadion, 9 Otiorrhynchus, 
7 Cleonus, 1 Geotrupes, 37 Melolontha, 5 Melolontha pajor — Larven, 5 Rizotrogus. 


30 köpet — Gewölle. Hortobägy (Com. Hajdu), 1908. IV. 30. 
Noévénymaradvany — Vegetabilische Fragmente: Kukorica — Mais. Állati, 
maradvány — Animalische Reste : 2 Microtus arvalis, 2 Lacerta, 1 Gryllus campestris, 
1 Carabida, 1 Hister, 50 Dorcadion, 12 Curculionida, 14 Onthophagus, .2 Geotrupes 
5 Copris, 3 Melolontha pajor — Larven, 6 Rizotrogus. 


199 gyomortartalom —- Mageninhalte. 203 köpet — Gewölle, 


elemzése — Untersuchung, 25 lelöhelyröl — Fundorte. 
Elötorduläsi Elötorduläst 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrunggsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fallen: In Fallen : 
+ Kukorica — Mais. . . . . 45 O Tolgylevél — Eichblatt . . 2 
+ Buza — Weizen . . . . . 93 O Novénymaradvany — Veget. 
+ Arpa — Gerste. . . . . . 107 Frag 2 45. 2, Soe 81 
Balers cia IR bi Összesen — Zusammen : 356 
+ Kendermag — Hanfsamen . 2 7 
O Tökmag — Kürbiskern . . 4 — Microtus arvalis ..... 22 
O Szilvamag — Pflaumenkern 1 + Lacertidae . . . . . . . . 17 
O Magvak — Kerne (Fagopy- + Anura . . . a ©, 3 
rum convolvulus, Vitis vini- O.Bal— Fisch . Si Te . è 1 
fara) e Fe i 3 © Dögesont — ARE 
Fügyôkér — Graswurzel . . l Összesen — Zusammen : 47 


Táplálék maradvány : 
N ahrungsreste È 


O Armadillidium 


— Gryllus sp. . 


— Gryllus campestris 


aci Gryllus desertus 


— Gryllotalpa vulgaris . 
+ Labidura riparia 

+ Cicindelidae 

+ Carabidae 

— Harpalus sp. 

— Zabrus sp. . 

— Dytiscidae . 


" — Sylphidae 
. + Histeridae 


O Hydrophilidae 


O Cantharidae älca — a 


+ Coccinellidae 

— Elateridae SrL 
— Agriotes sp... . . . .-. 
— Elaterida älea — Larve . 
+ Telephorus sp. 


+ Telephorus álca — Larve . 


O Meloe sp. 

O Gnaptor sp. 

O Dorcadion sp. 

O Doreadion rufipes . 

O Dorcadion aethiops 

© Dorcadion Scopolii 

O Dorcadion morio x 
O Dorcadion älea — Larve 
— Chrysomelidae 

— Entomoscelis adonidis . 
— Gonioctena viminalis 

— Halticinae 

— Curculionidae . 

— Otiorrkynchus sp. . 


.— Cleonus sp. 


— Brachycerus sp. 
— Myniops sp. 


~ 


Végeredmény : 


Növényi táplálék ; 
közömbös: 7: 2%: 
Állati táplálék : tiszta haszon : 
bös :. 98%. 
ML s 


Előfordulási 
egetek 
száma : 
In Fällen: 


36 


dom N ÜL e A Ge ee Ne D ee © = CON N @ 


= 19 N 


48 


tiszta 


| 


I OO0000O | 


| 


haszon : — 


564%, 


A VETESI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZAGON 


Táplálék maradvány : 
Nahrungsreste : 


Lepyrus colon 

Psallidium maxillosum 
Tanymecus palliatus 
Aphodius sp. . , 
Onthophagus sp. 
Geotrupes sp. \ 
Geotrupes báb — doo 
Lethrus apterus 

Copris lunaris 

Melolontha sp. ; A 
Melolontha álca — ER e. 
Rizotrogus sp. 
Rizotrogus assimilis 
Rizotrogus aestivus . 
Rizotrogus älca — Larve . 
Polyphilla fullo álca — Larve 
Pentodon idiota 
Cetonidae 

Leucocelis funesta 
Epicometis hirta 
Hymenopteridae . 
Formicina 

Agrotis segetum 

Hernyò — Raupe . 


Aelia sp. . 

Eurygaster sp. 

Rovartôrmelék — Insecten 

Fragmente . 

Pajor, älca — Larve 
Összesen — Zusammen : 

Csiga — Schnecke. 

Planorbis sp. . 

Abida frumentum . 

Chondrula tridens . 

Helicida | 

Helicella hungarica 
Összesen. — Zusammen : 


%, tiszta kár: 
/0 


tiszta kar: 6:- 


165 


Előfordulási 
esetek 
száma : 

In Fállen: 


© N 


1.281 előfordulás közül növényi táplálékra jut 356 
(27789), állati táplálékra 925 (72:2%). A 
kozásának a mérlege tehát igy alakul : 


vetési varju áprilisi táplál- 


20°6%, 


95 , közöm- 


166 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


Majus. úg e 
A vetési varju mezőgazdasági jelentősége ebben a hónapban "éri el 


tetőpontját. Az öreg varjak a már kikelt s rohamosan növő fiatalok 
táplálásával vannak elfoglalva; az élelemért jövő-menő varjak szün- 


telen lármája messze hangzik a fészektelep környékén. A határban friss . 
vetésü szántások és frissen kelt vetések zöld szőnyegei váltogatják. 


egymást végeláthatatlan sorokban; a szántásokon és a vetések. zsen- 
dülő növényzete között keresgél a varju élelem után, hajnaltól estig 
A gazda aggódó szemmel figyeli a vetését ellepő varjakat. Ekkor játszódik 
le az a nevezetes kettős szerep, amelynek jó és rossz oldala egyaránt van, 
de amelyben való tárgyilagos itéletre elsősorban a gyomortartalom- 
vizsgálat hivatott, mert csak ezen az uton tapinthatunk a dolgok velejére. 

Az bizonyos, hogy a Íriss vetésü kukorica sokat szenved a varjaktól. 
Általános panasz, hogy : — (35). , Ilyenkor olyan erősen járja a varju- 


sereg a vetést, különösen a kukoricavetést, hogy őriztetéssel is alig lehet 


megvédelmezni." De nemcsak a vetések, hanem a vadállomány is szenved 
tőle. — (19). , Telepeiknél különösen őrizni kell, mert annak környékén 
tesznek legtöbb kárt a veteményben, madárfiakban, tojásokban, apróvad- 
tenyésztésben is, bár utóbbira nem oly veszedelmes, mint a szürke 
varju". — (43). „Varjukolönia mellett az aprövadat egy bizonyos mennyi- 
ségen tul nem lehet szaporitani. Csapatosan (4—5) összeállva leüzik, 
leverik a fácánt fészkéről s a tojásokat kiisszák". , A varju felesleges, 
mert a fogoly és fácán pótolják mezőgazdasági munkáját." — Nagyobb 
méretü rovarirtásra való képességeit, illetve hajlandóságát is kétségbe- 
vonja JABLONOWSKI (28). Személyes tapasztalata, hogy a 80-as években 
a marokkói sáskajárásban nem tettek nagy kárt a varjak. Ugyancsak 
ő irja, hogy látott drótférges, pajorrágta vetést, ahol rengeteg volt a 
vetési bagolypille hernyója s ugyanott a délután elvetett magot másnap 
reggel egy szálig fölszedték. — A varjak barkóirtására vonatkozó meg- 
figyeléseket, azt ugyanis, hogy a varjak egymaguk képesek a barkóvészt 
kiküszöbölni, kizárt dolognak tartja. — Eseteket sorol fel, amikor 
hasznothajtó rovarirtásuk mellett a veteményben még nagyobb kárt 
csináltak (29). : 

Most pedig lássuk azok véleményét, akik a varjak hasznos mun- 
káját számontartják, elsősorban a gyakorló gazdák tapasztalatait. 
MUHA M. irja (39). 1914. VIII. 13-án egy éjszaka jött jégesős zivatar 
elpusztította a gazdaságban fészkelő 6—-8000 varju 70—80%-at. A kö- 
vetkező években 50—100-as csapatokban kellett gyerekeket felfogadni 
s velük szedetni a répabogarat. Ezért a varjak pusztitását letiltatta s 
igy 2—3 év mulva azok ismét elszaporodtak s a bogarak nem is jelent- 


keztek olyan mértékben, ha pedig igen, a varjak felszedték. Ugyanigy 


a drótférget is. Boncolt olyan varjut, amelynek a begye megfeszülésig 


ER a see er RES Ue TR 
ER 
eat Sa Sir n u 2 a Fr 


1948] A VETESI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÄGON. 167 


tele volt drötfereggel. ’ Kärtevése ellen a vetés őrzésével könnyű 
védekezni. — A s6regi uradalom jöszägigazgatöja (5) szemeskukorica 
kiszöräsäval csalogatta az Agrotis hernyötöl ellepett repaföldre a felette 
átváltó varjakat, olyan sikerrel, hogy az 5—6-ik napon szinte feketéllett 
a tábla a varjaktól, 8—10 nap mulva pedig már alig akadt hernyóra. 
„Mint a nyomokból megállapitható volt, a varju egy-egy répa mellett 
három oldalról is befurta csőrét, amig az álcára ráakadt, de — mint 
. kétségtelenül megállapítottam — egészséges levelü répa mellett sohasem 
kutatott. A vetési varjakat azóta sem engedem pusztitani, csak a buza- 
vetéseket őriztetem ősszel és a tengeri-vetést tavasszal" — (52). „Gazda- 
ságomban — irja SZALAY G. — egy kis akácerdő van, ebben kb. 5000 pár 
varju fészkelt. Kb. 15 évvel ezelőtt a környéken nekifogtak a varju- 
mérgezéshez, és pedig kiváló eredménnyel. Az ötezer pár varjuból 
alig maradt néhány száz darab. Egy-két év után kijöttek hozzám a 
falusi kisgazdák és a többi közt elpanaszolták, hogy az utóbbi időben 
sehogy sem sikerült a lucernájuk. Az első kaszalás jó, de aztán alig van 
egész nyáron valami kaszálni valójuk. Azt feleltem nekik, hogy ennek 
ők az okai, mert kimérgezték a varjakat. Meghökkenve hallgatták ezt 
és megkérdezték, milyen összefüggés van a varjumérgezés és a lucerna- 
széna között. Felvilagositottam őket, hogy a varju a lucerna első kaszálása 
után felszedi a lucernabödét. Rövid tanácskozás után elhatározták, 
hogy a varjumérgezéssel felhagynak. Azóta varjut nem mérgeznek, de 
lucernät kasználnak. Meglehetős nagy területen "termelek répát, . 
répabogárral azonban nincsen semmi bajom, pedig szórványosan mindig 
lehet találni. Ugyanigy a dinnye alá való szántás alkalmával tapasz- 
talt rengeteg pajort, a második szántás után szinte 1009/-ra elfogyasz- 
tották. Az idejekorán vetett őszi vetést nem támadja a varju. A későn 
vetett buzában, amelyik csak késő ősszel vagy a tél alatt kel ki, amikor 
már nincsen bogár, nagy kárt tehet. A tavaszi vetéseknél soha számot- 
tevő kárt nem láttam. Ami mag a vetés után a föld tetején van, abból 
termés ugysem lesz. Az lehetséges, hogy hanyag munka után a varjak 
teritett asztalt találnak, de azért nem a varjut, hanem a személyzetet 
kell megrendszabályozni. A kukoricát, ami idejekorán van elvetve, a 
varju számottevően nem kárositja. A kisgazdák a bevetett kukorica- 
földeket nem őrzik és varjukár miatt nem kerül kukorica kiszántásrá. 
Azonban sok esetben hivatkoznak varjukárokra azok, akik nem kellő 
csiraképességü kukoricát vetettek. A korán vetett csalamádét és az 
elkésetten vetett kukoricát komolyan kell őrzini, főleg hajnalban, 
mert a varju korán ébred. A kárt amit a varju okoz, el tudom háritani, de 
a sok férget, amit a varju elpusztit, nem tudom összeszedni." — De a 
vetési varjak hatásos barkóirtására is vannak hiteles tapasztalatok (22). 
GYŐRVÁRY Gy. részletesen leirja, hogy a varjak és csókák csapatai 


, 


168 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


hogyan pusztitottäk el 2—3 nap alatt a répavetésre vonuló répabarkékat. | 
— Ismeretes a mezöhegyesi állami birtok vetési varjakkal kapcsolatos — 
tapasztalata (15): a varjaktöl lakott erdöresz kivägasa következteben 
a varjutelep lakói elköltöztek, a következő években ennek nyomán 
nagytömegü répabogár lepte el a répavetéseket. Az ezzel kapcsolatos 
tetemes irtási költségek arra késztették az állami birtok vezetőségét, 
hogy öreg erdőrészek meghagyásával a varjaknak ismét fészkelési 
lehetőséget nyujtsanak. | 

A kukoricával kapcsolatos megfigyelések : — HAUER (23)-1902-ben, 
a frissen kelt kukoricára sűrün járó varjak munkáját figyelve meggy6- 
ződött, hogy nem a tengeri magjáért, hanem a palánta gyökerén rágó 
féregért vájkálnak a varjak a tengeriföldön. . Minden sárguló tengeri- 
palánta mellett ott volt a sárga drótféreg, a tengerivetés eme legnagyobb 
ellensége". Aki nem őriztette és nem kutatta a vetést, az föltétlenül a 
varjut okolta és halálos ellensége lett neki. — „A nemrégiben mutatóba 
küldött gyenge tengeriszálakat — irja SzoMJas G. földbirtokos (59) — 
a vetési varjak kaparták ki. Minden ilyen kikapart tengeriszálon rovar- 
rágás nyoma van, részint a szár földalatti részén, részint a zöldjén. 
Előbbi valamely drótféregre, utóbbi a mocskos hernyóra ( Agrotis 
segetum) vall. A kikapart szálak tövén pedig ott találjuk a még csak 
részben elhasználódott tengeriszemet is. A varju tehát nem a tengeri- 
szemet, hanem az ott talált rovart vitte el". E megállapítást a további 
megfigyelések megerősitették (61. 62). , Egy friss törésü tengeriföldben 
megtaláltam a drótférget, más helyen pedig az Agrotis hernyója és részben 
már bábja volt oly horriblis tömegben, hogy minden kapavágásra 
3—4 is kifordult. Ezeket a táblákat eddig még sohasem észlelt tömegben 
lepték el a vetési varjak. Lövéssel sem lehet őket elverni onnan. Én ter- 
mészetesen nem js bántom a varjut." 

CSÖRGEY 1902-ben Torontálmegyében kezdte meg a vetési varju 
táplálkozásának vizsgálatát, május hóban (10). , Lehetőleg az élelemmel 
hazaiparkodó varjakat lőve ugy találtam, hogy azok fiaikat elsősorban a 
vetési bagolypille (Agrotis) hernyóival és a legelőkön élősködő Dorcadion 
cincérrel etetik. Volt várju, melyből 3 csirázatlan tengeriszemet és 50 
Agrotis hernyót, másból 60 Dorcadiont és annak álcáját vettem ki. 
Felszedett továbbá a varju sok ormányos bogarat (Cleonus, Myniops, 
Brachycerus, Tanymecus stb.), tücsköt, nyári cserebogarat (Rizotrogus), 
pattanó bogarat, és drótférget ( Agriotes és Lacon). Tengeri és gabona- 
szem csaknem minden gyomorban akadt, de jelentéktelen mennyiségben, 
és sok esetben trágyából eredő, mit a jellemző ganajbűz bizonyitott". 
„Az eleméri határ Mitra-pusztáján tanuja voltam, hogy a varju a tengeri 
táblának csak ama szélén dolgozott, amelyet a szomszédos ugarról 
bevándorolt drótféreg támadott meg. Minden, a varjutól a későbbi 


(ha et e "i u wo. a 
ces LA LE oz Ta, Cha ca AL tág x nae 
x gra “ah aa +7 = wor a doe Wee, 5 # 

¢ # Mg’ oe 


ite 4 : aes > 
=~ . 
. 


1943] A VETÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON 169 


őriztetés miatt märgem érintett, de sárguló tengeri szál alatt 1—2 drót- 
férget találtam. A varju tehát a féregért kaparta ki a már ugy is elpusztult 
palántát, otthagyva a csirázó szemet ; munkájával egész sorokat mentett 
meg a hosszuéletü drótféregtől". Törökkanizsán (13) a rohamosan elsza- 
porodott fekete tücsök tett nagy kárt a paradicsom-, dohány-, és tök- 
palántákban. A varjutelepen lelőtt 13 varju gyomra s a talált köpetek 
bizonysága szerint csaknem kizárólag ezekkel a tücskökkel táplálkoztak 
a varjak. Ezt jelezte a csősz is, ki a varjutelep melletti kukoricatáblát 
őrizte, de 2 hét alatt egyetlen riasztó lövést sem kellett tennie, mert a 
varju nem ment oda. 

De nemcsak a szántóföldeken, hanem erdőben és a gyümölcsfákon 
issikeresen irtjaa varju a rovarokat. -, 1872-ben — irja egy gazda (8) - 
milliárdnyi cserebogár jelent meg s borzadva néztünk gyümölcsfáink 
. megsemmisülése elé. Ekkor, ezernyi vetési varju jött s felemésztette 
őket". — MATuSOVITs (36) irja : , Szatmárnémeti város siksägi tölgyesei- 
ben 1917-ben egy zivataros éjszakát követő reggelen mentünk a hernyók 
által megszállt erdőbe. Az éjjeli zivatar folytán a tölgyeken lévő her- 
nyók (Limantria dispar = Gyapjas pille) lehullottak a talajra. Ezt a 
talajt a vetési varjak és csókák százai boritották és falták a hernyókat". 
— ,, 1942 május 20-án a kb. 1000 fészekből álló tököli varjutelepet láto- 
gattam meg. (65). A már csaknem repülős, nagyrészben anyányi fiaknak 
szorgalmasan hordták az eleséget az öreg madarak s feltünő volt, hogy 
a táplálékért kizárólag a Duna átellenes partján huzódó nagyobb erdő- 
részbe, de annak is csak egy jól elhatárolt foltjára jártak ugyannyira 
hogy a varjuteleppel határos mezőgazdasági földeken varjut egyáltalán 
nem láttunk. Érdeklődésemre az illetékes érdőőri személyzettől azt a 
választ kaptam, hogy az átellenes erdőrész tölgyfáit hernyók lepték el 
s a varjak a hernyókra járnak! A lelőtt varjak gyomrai ezt az állitást 
igazolták, amennyiben azokat több-kevesebb mértékben, de 14 részét 
kizárólag a téli kisaraszolö (Cheimatobia brumata) hernyóival találtam 
teletömve". Erdemesnek tartom megemliteni, hogy a legjobban tele- 
tömött varjugyomorból összesen 521 drb. még felismerhetően ép téli 
kisaraszoló hernyó került elő s még annyi törmelék, mely hozzávető- 
legesen további 100 hernyó maradványainak felelt meg! Hogy ennek a 
hasznos tevékenységnek gyakorlati jelentőségét kellően értékelhessem, 
a tapasztalatokat közöltem az illetékes erdőgondnoksággal, kérve, hogy 
tudassák, van-e a varjak hernyópusztitásának valami kézzelfogható 
eredménye? Ezt a választ kaptam : , Két év óta egyre nagyobb számban 
lép föl valamennyi, egymástól térbelileg jelentős távolságnyira eső 
pagonyunkban a Cheimatobia brumata- hernyója. Tény, hogy főleg a 
P-i és M-i tölgyeseink, ahol varjutelep nincs, csaknem lombtalanok, 
mig a tököli tölgyeseink valamennyire tartják magukat". — A vad- 


170 DR. VERTSE ALBERT x [Aquila 


tenyésztésre való nagyobb mérvü karossagat kétségbevonja Lovassy (35) : 


„A vadtenyésztésre már azon okból is sokkal kevésbbé veszélyes mint a 


hamvas varju, mert a magasabb növényzetboritotta, vagy éppen cserjés- 
bokros helyeket kerüli". 


A föntebb vázolt kártétel és hasznos tevékenység különböző 
területeken de egyidőben való jelentkezésének legfőbb okát CSÖRGEY 


(15) a különböző talajféleségek eltérő rovarfaunájában, azaz täpläl- 


kozási lehetőségeiben látja. Halason, tehát tipikusan homokos talajon 


(lásd alább) 1925. V. 15-én gyüjtött 45 varjugyomorban talált rovar- | 
féleségeket összehasonlitva az ugyancsak májusban, Torontál megyében 


(kötött talaj) gyüjtött varjugyomrok tartalmával (lásd föntebb), 
ugy találta, hogy ,,a torontáli agyagon élő varjak táplálékában a 


. fiókanevelés idején — a szinte sablonosnak vehető ormányos bogár, 
cserebogár, pattanó bogár, ganajbogár stb. mellett — a földi" 


hernyók (Agrotis), mezei tücskök (Gryllus campestris L.) es a földi 
cincérek (Dorcadion) dominálnak, mig ugyanezek a halasi homokon 
csupán csekély mértékben szerepelnek, vagy teljesen hiányoznak ! 
E jelenség oka a talajviszonyokban van. A nappal a talajrepedésekben 
pihenő földi hernyó a kötött talaj tipikus rovara, a mezei tücsök és a 
földi cincér pedig a rétek és legelők lakója és ily füves térség sokkal több 
van Torontálban, mint a halasi varjutelep környékén. Az agyagtalaj 
varja tehát májusban valósággal duskálhat a legkövérebb rovarokban, 
kevésbbé van növényi táplálékra utalva. Ezenfelül a vetőmag kiszedése 
is sokkal több munkájába kerül, mintha homokban turkálna ; a már 
kibuvó gabona- vagy tengeriszálakat sem képes hegyüknél fogva oly 
könnyen kihuzni, mint a homoki varjak, amelyeket talán éppen a növényi 
táplálék megszerzésének kényelmes volta is gyakrabban csábit ily ter- 
mészetü kártételre. Igaz ugyan, hogy a homokterületnek is megvolna 
a tömegtápláléka, a cserebogárálca. Ámde ehhez csak időnként férhet a 
varju, igy szántáskor, valamint azalatt, amig a megtámadott vetés még 
fiatal, tehát a rágástól megsárgul és ezzel magára csalja a. varjut, 
amely nem is késik az ily beteg szálakat kikaparni, hogy tövükről a 
kártevőt elszedje. Ha azonban a vetés már megerősödött, nem jelzi 
többé az álca helyét. Ugyanigy van ez a drótféreggel is, amelynek 
szintén buzgó kutatója a varju. Ezek a legfőbb okai annak, hogy a homok- 
talaj kevesebb varjut bir el, mint az ugyanoly kiterjedésű kötött 
talaj." i E 


HAUER (23) 4 varjugyomor elemzését közli mäjusböl. „V. 8-an, . 


fészekből szedett varjufiök : árpa és tengerimagvak részei, különféle 
rovartörmelékek. V. 13-án, varjufiók : 4 drb Cleonus guadripunct., 1 drb 
Otiorrhynchus ligustici, gyikcsontok, 14 szem kendermag, korhadt nö- 


Ne RP 1; 
CO a. ? a 
1949]. A VETÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON. 171 


vényi részek, kavics és 3/5 részben rovartörmelék. V. 16-án : csirába 
jött tengeri és sok (sárga) drótféreg. V. 27-én : 2/3 rész növényi, 1/3 
rész rovartörmelék, Epicometis hirta, Rizothrogus assimilis, Cleonus sp." 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 


Százalékos kimutatásra nem alkalmas 348 gyomortartalom és 50 köpet elemzése. 
Für prozentuelle Analisierung nicht geeignete 348 Mageninhalte und 50 Gewölle. 


- 31 fióka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt) Sárospatak (Com. Zemplén) 1907. V. 4. 


Növenyfharadväny — Vegetabilische Fragmente : 3 szem kukorica — 3 Mais körner 
— Állati maradvány — Animalische Reste: 1 Lacerta, 8 Gryllus campestris, 10 Gryllus 
desertus, 1 Gryllotalpa, 1 Hister, 70 Dorcadion Scopolii, 1 Geotrupes stercorarius, 28 
Cleonus, 1 Melolontha (pygidium), 66 Melolontha pajor — Larven, 6 Epicometis hirta, 
| Eurygaster. 


30 fióka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt) Sárospatak (Com. Zemplén) 1907. V. 4. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : Kukorica — Mais. — Állati 
maradvány — Animalische Reste: 1 Lacerta, 11 Gryllus campestris, 25 Gryllus desertus, 
I Gryllotalpa, 2 Carabida, 2 Elater álca —- Larven, 85 Dorcadion (főkép — hauptsäch- 
lich Scopolii), 42 Cleonus, 1 Otiorrhynchus, 1 Geotrupes, 96 Melolontha álca — Larven, 
5 Epicometis hirta, 1 Eurygaster. 


42 fiöka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt). Tököl (Com. Pest) 1933. V. 11. 

N6vénymaradvany -- Vegetabilische Fragmente : Növenytörmelök — Vegeta- 
bilische Reste. — Allati maradväny : Animalische Reste : Madäresont (dög) — Vogel- 
knochen (Aas), 1 beka — Frosch, 1 Lacerta, 12—14 Gryllus sp., 2 Gryllus campestris, 
5— 6 Gryllotalpa, 12 Hister, 3 Dorcadion cervae, 2 Carabida, 7—8 Coceinellida, 63 Cur- 


culionida, (főleg — hauptsächlich Cleonus), 3 Copris lunaris, 10 Melolontha csimaz 
Larven, 12 Hernyó — Raupen, rovartôrmelék — Insectenfragmente, 8—9 csiga - 
Schnecken. 


50 fiöka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt). Halas (Com. Pest) 1926. V. 14. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : kb. 150 tengeriszem — cca. 150 
st. Mais, 22 zabszem — Hafer, 7 Arpa — Gerste, 5 buza — Weizen, 15 gyommag - 
Unkräutsamen, 3 cseresznyemag — Kirsche. — Állati maradvány — Animalische Reste : 


2 béka — Frosch, 10 Gryllus campestris, 69 Gryllotalpa vulgaris, 2 Silpha, 10 Hister, 
6 Dorcadion (fulvum, rufipes és und Scopolii), 4 Dorcadion álca — Larven, 22 Carabida, 
16 Elaterida, 7 drétféreg --- Drahtwurm, 5 Aphodius, 2 Copris, 182 Curculionida (78 
Cleonus), 10 Epicometis hirta, 55 pajor —- Larven (Polyphilla fullo és und Melolontha), 
9 Pentodon idiota, 4 Agrotis hernyó, 38 álca — Larven, 15 ismeretlen rovar — unb. 
Insecten, 16 mezei és vizi esiga — Schnecken. 


45 fiöka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt). Halas (Com. Pest) 1925. V. 15. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : kb. 100 tengeriszem — cca 


100 st. Mais, 4 cseresznyemag — Kirsche. — Állati maradvány — Animalische Reste : 
2 béka — Frosch, 15 Locustida, 15 Giyllus campestris, 36 Gryllotalpa vulgaris, 1 Ciein- 
dela, 1 Silpha, 1 Hydrophilida. 25 Hister, 19 Dorcadion aethiops és und Scopolii. 24 


Elaterida sp., 10 Elaterida álca — Larven, 134 Curculionida, főkép — hauptsächlich Cleonus, 


a 


172 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


2 Onthophagus, 1 Copris, 35 cscrebogarféle (Epieometis hirta), 15 pajor Larven (P. fullo Ä 


és und Rizotrogus), 20 Pentodon idiota, 2 Agrotis hernyó Raupen, 6 Aelia és und Eury- 
gaster, Pentatoma, 32 csiga — Schnecken, (főkép — hauptsächlich Helicida). 


150 fiöka gyomortartalma (Juv. Mageninhalt). Tököl (Com. Pest) 1909. V. 20. 


Növönymaradväny — Vegetabilische Fragmente: kb. 4 kgr. tengeri — cca. 
4, kgr. Mais, kevés árpa — wenige Gerste. — Állati maradvány — Animalische Reste : 
11 Gryllus campestris, 1 Gryllotalpa vulgaris, 44 Labidura, 2 Silpha, 24 Hister, 60 Ela- 
terida, 2 Drötfereg — Drahtwurm, 3 Blaps, 78 Dorcadion, (f6kép — hauptsàchlich aethiops 
és und Scopolii); 28 Carabida, 4 Cassida nebulosa, 2433 Curculionida (2100 Chloro- 
phanus, a többi f6kép — hauptsächlich Cleonus és Otiorrhynchus), 2-Onthophagus, 
2 Geotrupes stercorarius, 1 Copris lunaris, 2 Pentodon idiota, 11 Serica, 18 Agrotis 
hernyó — Raupen, 5 Eurygaster, 1 Pentatoma, 1 Araneida, 155 csiga (főleg — haupt- 
sächlich Helicida). A cserebogdrfélék teljes hiánya. — Absolutes Fehlen jeglicher Maikäfer. 


28 gyomortartalom — Mageninhalte. Ohat (Com. Hajdu) 1933. V. 22. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente: kevés kukorica és árpa — 
wenig Mais und Gerste. Állati maradvány — Animalische Reste: 112 Acridida 
(Stauronotus), Locustida, 2—3 Cicindela sp., 4 Hister fimetarius, kevés — wenige 
Elaterida, 60 Dorcadion fulvum, 15—20 Dorcadion pedestre, aethiops, 245 Curcu 
lionida, főleg — hauptsächlich Cleonus, kevés — wenige Geotrupes, 2 Copris lunaris- 
3 Xylodrepa quadripunctata, 1 Eurygaster, 14 Melolontha-csimasz Larven, 10 hernyó 
vagy pajor — Raupen oder Larven, 80 Hibernia defoliaria. 


50 fiöka köpete (Juv. Gewölle). Kecskemét (Com. Pest) 1910. V. 16. 


Noévénymaradvany — Vegetabilische Fragmente: Kukorica — Mais. — Állati 
maradväny — Animalische Reste : 1 béka — Frosch, 1 Labidura, 1 Hydrophilus, 2 Cara- 
bida, 11 Hister, 19 Dorcadion (aethiops, pedestre, Scopolii), 8 Elaterida, 18 Elaterida 
álca — Larven, 313 Curculionida (főleg — hauptsächlich Cleonus), 3 Copris lunaris, 
6 Rizotrogus, 4 Melolontha álca Larven, 10 Epicometis hirta, 42 Pentodon idiota, 2 Agrotis 
hernyó — Raupen, 22 ismeretlen rovar — unbk. Insecten. 


749 gyomortartalom — Mageninhalte, 33 köpet —- Gewölle, 


elemzése — Untersuchung, 32 lelőhelyről -— Fundorte. 
Elöforduläsi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fällen : In Fallen : 
+ Kukorica — Mais .... 480 ©. Fügyöker — Graswurzel . . 1 
+ Buza — Weizen ..... 15 A Növénytörmelék — Vegeta- x 
+ Arpa — Gerste. . . ... . 68 bilische Fragmente . . . . 35 
+ Zab — Hafer . . RE; 19 ; 
- Kendermag — Hanfsamen . 43 Összesen — Zusammen. ‘700 
+ Bükköny — Wicke . . : . I | . 
+ Napraforgo Sonnen- — Microtus arvalis .... . 31 
blumensamen . “+, . 1. | LL} Bacetbidae io lo e 13 
+ Tokmag — Kürbiskerne . . 11 LA pret 21:52 RSA 6 
+ Cseresznye — Kirsche . . . 16 O Dégesont — Aasknochen. . 5 
O Magvak — Kerne : (Polygo- Fe Ay ZA à on, RTS 
num aviculare, Prunus avium) 10 Osszesen — Zusammen ; 55 


Táplálék maradvány : 
Nahrungsreste : 


% 


— Julus sp. . 


ek, 


— 


| 


| 


|0000++]10] 


FOOD 


O 
O 
O 
O 
O 
O 
O 
oO 


Libellula sp. . 

Acridida sp. 

Gryllus sp. . 

Gryllus campestris 

Gryllus desertus 

Gryllotalpa vulgaris . 
Forficula auricularia 
Labidura riparia 
Cicindelidae 

Carabidae 

Carabus cancellatus . - 
Harpalus sp. 

Zabrus sp. 

Zabrus blapt. 

Amara sp. 

Dytiscidae 

Staphilinus sp. 

Silphidae . 

Hister sp. 

Hister fimetarius 
Hydrophilidae 

Hydrous sp. See 
Hydrous caraboides . 
Malachius ep. álca — Larve 
Coccinella sp. 

Elateridae 

Agriotes sp. ‘ 
Elateridae álca — Larve . 
Corymbites sp. 

Telephorus álca . 

Meloe sp. 

Blaps mortisaga 

Gnaptor sp. 
Omophlus 
Dorcadion 
Dorcadion 
Dorcadion 
Dorcadion 
Dorcadion 
Dorcadion Scopolii 
Dorcadion fulvum 
Dorcadion älca — Larve . 
Chrysomelidae 
Chrysomela marginata . 
Entomoscelis adonidis . 
Gonioctena viminalis 


lepturoides . 
sp. . 
rufipes . 
aethiops . 
pedestre 
cervae . 


Elôforduläsi 
esetek 
száma : 


In Fallen : 


3 


DJ nn à Çxn 


cu 
© 
’ 


— 
DD Re 


di 
» 00 90 è «a eK 19 19 N 
x 


— 
aw 


az 
a 


A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 


Táplálék maradvány : 
Nahrungsreste : 


Cassida sp. . 

Cassida nebulosa 
Melasoma sp. . 

Crioceris sp. 
Curculionidae . 
Otiorrhynchus sp. . 
Cleonus sp. 

Brachycerus sp. 

Myniops sp. 

Lepyrus colon .. 
Psallidium maxillosum 
Tanymecus palliatus 
Peritelus familiaris 

Lixus paraplecticus . 
Phyllobius sp. 

Byrrhus sp. 

Aphodius sp. . 
Onthophagus sp. 
Geotrupes sp. 

Geotrupes stercorarius . 
Lethrus apterus 

Sysiphus Schäfferi _ 
Copris lunaris 

Melolontha sp. 
Melolontha pajor — Larve 
Anomala®% itis 

Anisoplia sp. . 

Anisoplia csimaz — Larve . 
Rizotrogus sp. 
Rizotrogus assimilis . 
Rizotrogus älca — Larve . 
Polyphilla fullo . 

. Polyphilla fullo álca — Tardo 


- Cetonidae 

Leucocelis funesta 
Epicometis hirta 
Epicometis hirta b&b — 
Puppe . È 
Bogärtôrmelék — Käferreste 
Formicina x 
Formicina báb — Pappe: 
Tipulidae iin 
Agrotis segetum hernyò 
Raupe 
Mamestra 
Raupe ia 
Cheimatobia brumata . 


sp. hernyö — 


173 


Elöforduläsi 
esetek 
szäma : 


In Fällen: 


44 


= Ww 


174 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


Elöforduläsi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány: esetek - Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste + száma : 
In Fallen: In Fallen: 
— Hernyó — Raupe . . . 21 — Bythinia tentaculata ped 
— Hymenoptera bàb — en 3 — Vivipara sp. 1 
— Pentatomidae ...... 40 — Valvata sp. 4 
— Pentatoma älca — Larve. . 1 — Planorbis corneus . +9 
— Eurygaster sp. .'. .-: . .. 21 — Tropidiscus palustris 1 
— SASHA BT a ate, A. 5 — Planorbis sp. 2 
EAraneidear. au... me 6 — Succinea sp. 4 
— Rovartörmelek — Insecten- — Abida frumentum . 2 
Fragmente . .:. . LT 45 — Zebrina detrita . 1 
— Alea, pajor — palo bee ee "63 — Chondrula tridens . FRS 2 
— B&b — Puppe … . . .*. .: il HE ENS Teer ete ay VALL 14 
Összesen — Zusammen : 2.142 ee TT 
x — Helicella .obvia 2: dol 2 
O Anodonta cygnea . . . . . 1 Összesen — Zusammen: 118 
— Csiga — Schnecke . . ... 57 
— Lithoglyphus naticoides 5 © ABUuMPTICUSER ERA a AI 1 


Végeredmény : 3.016 előfordulás közül növényi táplálékra jut 700 
(23294), állati táplálékra 2.316 (76:8%). A vetési varju májusi táplál- 
kozásának a mérlege tehát igy alakul: 

Növényi táplálék ; tiszta haszon : —%, tiszta kár : 21779, közöm- 
bos : 1:5%. en 

Állati táplálék ; tiszta haszon : 62:4%, tiszta kár : 43%, közöm- 
bòs : 10:1%. ue 


Junius. 
PA 


Juniusban a varjufiökäk kirepülnek a fészekből ; a költés befeje- 
z6dik. Napközben kisebb csapatokban szétszóródva járják a határt 
eleség után, estére egy részük még visszatér a fészektelepre éjszakázni, 
de szivesen választanak uj hálótanyát, ha van módjuk válogatni, igy 
pld. a tököli varjak nagyrésze az ercsii szigetekre telepedik át. — LOVASSY 
szerint (35) , Ezidőtájt leginkább a legelőt, lóhere-, lucerna és kaszáló- 
tarlót járja ; sáskajárás idején a sáskapete foltokat tisztogatja s ilyen- 
kor kizárólag ezzel táplálkozik. Seregély módjára jár a legelő jószág 
körül s az azoktól felvert s az azok körül mozgó rovarokat fogdossa ; 
ménesek körül az elhullajtott bagócslárvát (rozsféreg) szedi a lóganéj- 
ból. Takarmánykaszáláskor fiatalaival együtt ellepi a rendet s a sáska- 
féléket fürge iramodással szedi fel. Agyonvágja az éppen talált fiatal 
nyulat, fürj-, fogoly-, fácáncsibéket, megeszi a madártojást, megfog 
egy-egy gyikot. A gabonaérés és az aratás ismét a szántóföldre vonzza, 
ahol, mivel ekkor ott kevesebb a bogárság, ismét magevővé válik. 
A táblák szélén rátelepedik a megdült érő gabonára s a kalászból vag- 


1943), A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. | 175 


dossa a szemet. Aratàs után a tarlöt járja s az aratassal kipergett szemet, 
elhullott kaläszt és kaläsztöredeket szedi ; a keresztböl, majd a kazalböl 
kivägja és kiszörja a szemet. Ha a kilyuggatott gabonakazal nem 
mindjárt kerül cséplés alá, esős időben a varjuväjta lyukon beázik, 
megpenészesedik s megcsirásodik. Ilyenkor a begye csupa ép és csirás 
gabonaszemmel van tele, a csirás mag a tarlóról való, ahol esős időben 
hamar csirázásnak indul. — CHERNEL (8) : , Lábon álló gabonán a félig 
érett kalászok tartalmát kóstolgatják, miközben sokat le is tördelnek, 
anélkül, hogy elfogyasztanák. A kárral szemben áll roppant számu 
csapataik által véghezvitt rovarpusztitásuk." — CSÖRGEY is tanuja volt 
egy nagyarányu kártételnek(11) a beregmegyei tiszaháti járásban. 
A Tisza rendkivüli áradása és a szomszédos varjutelep fáinak kivágása 
okozta a kivételes állapotot. Az árvizből szigetszerün kiemelkedő gabona- 
táblákon összeverődött rengeteg varju, egyéb táplálék hiján, kalászában, 
holdszámra tette tönkré a vetést. E rendkivüli állapotra való tekintettel 
mérgezni kellett (lőni az árviz miatt nem lehetett). — Szomyas G. irja (57), 
hogy 1902. junius havában Tiszalökön a. kender-bagolypille hernyója 
( Mamestra persicariae L.) megtámadta 50 kat. hold lentábláját. Minden 
lenszáron 3—4 drb. volt s rámentek a szomszédos dohánytáblára is. 
Rövidesen madarak gyültek össze, köztük rengeteg vetési varju s egy 
hét leforgása alatt teljesen megtisztitották a területet, oly alaposan, 
hogy azóta többé nem lépett fel birtokán ez a hernyófaj. 

CSÖRGEY a vetési varjak juniusi táplálkozásának a tanulmányo- 
zásával rámutat az időjárásnak a varjak táplálkozására való befolyására, 
tehát a hasznos és káros tevékenységnek az időjárástól való módosu- 
 lására. (16): , Esős, hüvös napokon, amikor a rovar és egér elbuvik, 
még a nyári hónapokban is növényi táplálékra szorul ugyanaz a varju, 
amely a derült napokon lehetőleg csupa rovarból és egérből iparkodik 
jóllakni. De még az ugyanazon a napon elejtett varjak gyomortartal- 
‘ mában is jelentékeny eltérések találhatók azért, mert az egyes példá. 
nyoknak rovarvadászata sem jár egyenlő sikerrel. Ez pedig a kevesebb 
szerencsével dolgozók gyomortartalmában ismét csak a növényi táplá- 
lék nagyobb arányában nyilvánul meg." KEGLEVICH PÉTER gróf 1928. 
junius 2— 15-ig terjedő időből 200 varjugyomrot küldött vizsgálatra 
a pozsonymegyei Vedrőd községből, azzal a hozzáfüzéssel, hogy a 
csak néhány éve megtelepedett vetési varjakat, miután a répabogarat 
csaknem teljesen kiirtották s igy hasznosságukról meggyőződött, teljes 
védelemben részesitette. A szóbanforgó évben azonban a mindinkább 
szaporodó varjak a friss kukoricában tettek nagy károkat, annyira, 
hogy helyenként háromszor is ültették s a varjak a szemeket mind- 
annyiszor megették. Hiába volt riasztó, vagy őr. CSÖRGEY a 200 vetési 
varju gyomortartalmában a következő. táplálékmaradványokat találta : 


176 DR. VERTSE ALBERT {Aquila 


Növényi tälälek, tehát kártétel : 50 cseresznyemag és kb. 300 csiràzatlan tengeri- 
szem. — Állati táplálék : 740 eserebvgärälca (Melolontha ), 3 cserebogár (Rizotrogus), 


874 répabogär (Cleonus punctiventris), 1383 vincellérbogar (Otiorrhynchus ligustiei L.), . 


170 egyéb ormányos bogár (főképp Psallidium maxillosum F.), 10 bagolypillehernyö 
(Agrotis),.78 tücsök (Gryllus campestris L. és desertus), 22 földi cincér (Dorcadion 
rufipes F. és D. fulvum Scop.), 4. pattano bogár (Elateridae sp.), 24 dögbogär (Silpha 


atrata L.), 6 ganajbogàr (Geotrupes, Aphodius, Hister), 7 mezei poloska (Aelia acumi- 
nata L.), 5 kis futóbogár (Carabidae), 6 lucernabogär (Gonioctena sexpunctata Fabr.) 


és 2 mezei pocok (Arvicola). Az állati täplälöanyagok Osszesitése : 3317 káros rovar, 
14 közömbös rovar és 2 pocok. | 
î 
„Ebben a változatos taplaléksorozatban nem is az a feltünő ami 


benne van, hanem az ami hiänyzik belöle vagy csak nyomokban mutat- 
kozik. Ilyen a más vidékről származó, május havi gyomortartalmak- 
ban oly gyakori lötetü (Gryllotalpa vulg. L.), a drötfereg (Elateridae), 


a bagolypillehernyé ( Agrotis ) és végül a földi cincér (Dorcadion ) hiánya, . 


vagy csekély száma. A más vidékről való junius havi gyomortartal- 
makkal szemben pedig a szöcske és sáska (Locusta, Decticus stb.) hiánya 


tünik fel. A bagolypille hernyó hiányát az magyarázza, hogy e rovar. 


juniusban báb-, illetőleg lepkeállapotát éli. A lótetü májusi rajzása után 
juniusban már földalatti fészkében van, tulnyomórészt fiatal ivadék 
alakjában. A drótféreg pedig e hónapban szintén meg van védve a varju- 
tól, amennyiben a mezei növényzet ekkorra már annyira megerősödött, 
hogy a drótféreg rágását már nem jelzi azzal a sárgulással vagy fony- 
nyadással, amely a varjak figyelmét az előző hónapokban még reá vezette. 
Mindeme körülmények tekintetbevétele mellett is kérdéses azonban, 
vajjon az itt emlitett rovarok hiánya nem a talajviszonyokban rejlik-e, 
vagy pedig már az erősen szaporodó varjak rovarirtó munkájának 
következménye-e ?" Az értesités szerint : „A vedrődi határ talaja kötött- 
ség szempontjából általában lazának mondható. Julius első felében 
szántás és vetés nem igen fordult elő. A varjak a cserebogárálcákat 
a hervadozó cukorrépa-töveknél szedték ki. A tengerit május végén, 
amint a földből kibujt, kiszedték ; ugyanezt tették a juniusban utána- 
ültetett tengerivel is, melynek ideje sem volt még kicsirázni. Ennek 
okát abban keresem, hogy nem volt répabogár abban a nagy mennyi- 
ségben. Ezek szerint a vetési varjak a cukorrépaföldeken juniusban 
is képesek — az ormányos és dögbogarakon kivül — a cserebogár- 
álcákat hathatósan irtani — oly időszakban tehát, amikor egyéb vete- 
mények már nem jelzik a tövükön rágó pajort. A tengeriszemek erede- 
. téről nyert felvilágosítás azonban még függőben hagyja azt a kérdést 
vajjon az ily kártétel elleni védekezéshez szükséges-e a varjuállomány 
további gyéritése? Nem volna-e célszerübb a tengeri-vetömagnak 
eddiginél nagyobb mélységbe juttatása, amint ez a  törökkanizsai 
TALLIÁN-uradalomban történt? Végül pedig, vajjon nem az 1928-iki 


» 


ee RT es in 


> 


A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 177 


junius szokatlanul hüvös voltában kell-e a tengeriben észlelt kártétel 


. legf6bb okát keresnünk? — Egyelőre csak annyi állapítható meg, 
hogy a vedrődi varjutelep hathatósan korlátozza a mezőgazdasági 
22 


_  nôüvényzet, elsősorban a cukorrépa rovarellenségeinek a számát. A varjak 
kipusztuläsa tehät ugyanolyan kärokkal, vegyszerekkel-és emberi erövel 

.. végzendő munka költségeivel járna, mint aminök a mezöhegyesi uradal- 
mat sujtottäk.“ 


HAUER (23) 6 varju gyomortartalmanak elemzését közli juniusböl. 
SAT VI. 12-én: sok meghatärozhatatlan rovartörmelek. VI. 13-án; varjufiök : fele- 
részben disznöganajböl -keriilt növényi részek és tengeriszemek, felerészben rovartör- 
melék, felismerhetök : Cleonus és Otiorrhynchus sp., Cleonus quadrimaculatus és Dor- 
cadion sp., VI. 14-én, varjufiök : 17 drb. Melolontha pajor, 2 Musca domestica, 2 Cleonus 
tigrinus, 2 Licosa sp., 4 Elater sp., 2 Anispolia austriaca, 1 Harpalus älca, 1 Geophilus, 
1 Otiorrhynchus ligustici, 1 Pachyrhyncha, néhány kavics és polyvatöredek. VI. 15-én, 
varjufiök : 1/3 rész disznoganéjbol került tengeritormelék, 2/3 rész rovartürmelék ; fel- 
ismerhetö : 5 Melolontha és Rizotrogus, 6 Cleonus sulcirostris, 1 Otiorhynchus ligus- 
tici. VI. 6-ân, varjufiék : kb. 7/,, rész pajor, Dorcadion rufipes és aethiops, Cleonus 
sp., Otiorryhynchus sp., 7—8 drétféreg, 1 fémdaräzs. VI. 19-én, öreg varju : nagyobbára 
© szemetes tartalom; 14 rész növényi anyag, közte tengeri törmelék, elenyésző kevés 

rovartörmelék, közte mezei tücsök, Cicindela sp. és pajorok. 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 


Százalékos kimutatásra nem alkalmas 56 gyomortartalom elemzése. 
Für prozentuelle Analisierung nicht geeignete 56 Mageninhalte. 
40 fióka gyomortartalma (40 juv. Mageninhalte), Likócs (Com. Győr) 1916. VI. 

Növénymaradvány — Vegetabilische Fragmente: Sok csirázatlan tengeri — 

Viele Mais. (Időjárás borult, esős, hideg volt többnyire.) — Állati maradvány Ani- 
malische Reste: 15 Acridida, 4 Gryllus desertus, 4 Gryllotalpa, 27 Dyticidae álca, 

LI 12 Elateridae, 1 Dorcadion aethiops, 16 Curculionida (Cleonus, Psallidium), 77 Rizo- 
trogus solstitialis, 1 Eurygaster maura, 7 Agrotis hernyó — Raupen, 12 mezei csiga 

_ — Schnecken (Helix), 3 tavi csiga — Schnecken (Planorbis.). 


43 gvomortartalom (Mageninhalte). Ohat (Com. Hajdu) 1936. VI. 9. 


Nòvénymaradvany — Vegetablische Fragmente : árpa —- Gerste, kukorica — 
Animalische Reste : 1 Locustida, 13 Gryllus campestris, 


Mais. Ällati maradvany 
2 Carabida, 21 Harpalus sp., 35 Dytiscus-flca — Larven ; kevés — wenige Phytodecta 
formicatus, 1 Blaps sp., 2 Cureulionida, 4—5 Geotrupes, 1 Eurygaster, 1 Pentatomida, 
1 Araneidea, 1 csiga — Schnecke. 

65 gyomortartalom (Mageninhalte). Ohat (Com. Hajdu) 1934. VI. 18. 

Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : buza — Weizen, ärpa Gerste. 
Állati maradvány — Animalische Reste : 700 Acridida, Locustida, 1 Zabrus sp., 3 Cur- 
culionida, 1 Anisoplia sp., 1 Formicina, 36 Agrotis segetum-hernyó Raupen. 

40 köpet (Gewölle). Tokaj (Com. Zemplén) 1936. VI. 27. 

ü Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : árpa — Gerste, 7 cseresznye 
— Kirschen. Állati maradvány — Animalische Reste : 14 Acridida, 1 Gryllus melas 
19 Cureulionida, kevés — wenige Aphodius, Geotrupes ; | esimasz— Larve, | csiga — 
Schnecke. 

12 


178 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


8 köpet (Gewölle). Inäncs (Com. Abauj-Torna), 1935. VI. 29. 


Névénymaradvény — Vegetabilische Fragmente : árpa — Gerste, Állati marad- 
vány — Animalische Reste : 12 Acridida, 4 Elaterida — álca — Larven, 2 Curculionida, 
19 Anisoplia-csimasz — Larven. 


40 köpet (Gewölle). Tokaj (Com. Zemplen) 1935. VI. 30. 

Növenymaradvany — Vegetabilische Fragmente : árpa — Gerste, buza — Weizen, 
kukorica — Mais, gyommagvak — Unkrautsamen, 15 cseresznye — Kirschen. Ällati 
maradvány — Animalische Reste : 3 Acridida, 8 Curculionida, 9 Onthophagus, 8 Geo- 


trupes, 95 Rizotrogus, Melolontha ; rovartòrmelék — Insekten-Fragmente, 1—2 csiga | 


— Schnecken. 


16 fióka gyomortartalma (16 juv. Mageninhalte). Likécs (Com. Győr) 1925. VI. 30. 


Novénymaradvany — Vegetabilische Fragmente : Csiräzatlan tengeriszemek, 
arpaszemek és sok kendermag — noch ungekeimte Maiskörner, Gerste und Hanfsamen. 


(A növényi alkatrészek juniusra feltünően jelentékeny mennyiségét az elejtés idején 
uralkodó hideg, szeles, esős idő magyarázza. Az árpaszemek egy része kétségtelenül 
trágyából eredő, a kendermag is hulladéknak vehető, mert a kendervetés ideje április.) 
— Die für den Monat Juni auffallende Menge von vegetabilischen Bestandteilen wird 
durch die kalte windische, regnerische Witterung bedingt, welche gelegentlich der 
Erlegung der Krähenjungen herrschte. Ein Teil der Gersten Körner stammt sicherlich 
aus Dünger, der Hanfsamen kann ebenfalls als Abfall bezeichnet werden, weil der 


Hanf im Juni gesäet wird. — Állati maradvány — Animalische Reste: 2 Microtus 
arvalis, 6 Locusta vel Decticus, 1 Gryllus campestris, 10 Gryllus desertus, 2 Carabus 
ulrichii, 1 Silpha, 5 drötfereg — Drahtwürmer, 4 Dorcadion, 8 Curculionida (Cleonus vel 
Psallidium), 10 Gonioctena sexpunctata, 36 Cserebogär- pajor, — Engerlinge, 21 
Eurygaster, 3 Pentatoma sp., 3 Helix. 
\ 
215 gyomortartalom — Mageninhalte, 10 köpet — Gewölle 
elemzese — Untersuchung, 22 lelöhelyröl — Fundorte. 
előfordulási Elötorduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
; In Fällen : In Fällen: 
+ Kukorica — Mais .. ... 149 ©) Armadillidium e 1 
+ Arpa — Gerste. .-. . . . 17 —— UMS: Sp TASER 2 
+ Buza — Weizen . . . : . 12 -ErGeophilus. Spa dey sees wet 1 
() Dinnyemag — Melonenkerne 1 + Libellula álca — Larve . . . 2 
+ Cseresznye — Kirsche. .’. 20 —PACTIOIGA US Porm. ike re 34 
() Eperfa gyümölcs — Maul- — Decticus verrucivorus . . . 5 
Deere. iR era 10 — Gryllus sp. 7 
© Magvak — Kerne .... 2 — Gryllus campestris 14 
— Gyommag — Unkrautsamen 10 — Gryllus desertus 45 
Növénymaradvány — Vege- — Gryllotalpa vulgaris . 8 
tabilische Fragmente . . . 10 + Cicindela sp. 1 
Összesen — Zusammen: 231 7" + Cerabidae 4 
+ Carabus cancellatus . 4 
-. Microtus arvalis. "(3,0% . 11 — Harpalus álca — Larve . 1 
TF. Lacertidhes isi ale etel 1 — Zabrús gibbus 6 
EATER ANDE els oe ] — Dytiscus sp. 1 
Dögcsont — Aasknochen <> : 2 — Dytiscus álca — Larve 2 
Összesen — Zusammen : 15 + Necrophorus sp. È 1 


“= 
NT es 
4 


| Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : 
In Fàllen: 
— Silpha sp. 2 — 
— Silpha atrata 1 le 
+ Hister sp. 8 — 
+ Coccinella sp. . . 2 — 
— Elater sp. 7 : == 
— Agriotes älca — Tete 11 kH 
~~ Corymbites sp. 1 sa 
+ Telepporus sp. L l + 
+ Telephorus älea — Larve 1 — 
O Dorcadion sp. 21 — 
(> Dorcadion rufipes . 2 = 
©) Doreadion aethiops 2, — 
(©; Dorcadion pedestre 1 — 
©) Dorcadion Scopolii I — 
© Dorcadion álca — Larve . 1 = 
— Chrysomelidae 1 L 
— Gonioctena viminalis 3 -— 
— Cassida sp. . 1 
— Galeruca sp. 1 
— Curculionidae . 70 
— Otiorrhynchus sp. . 34 
— Cleonus sp. 34 5 
— Cleonus sulcirostris 1 = 
— Cleonus tigrinus 1 pa 
— Psallidium maxillosum 15 AA 
— Tanymecus palliatus 3 ni 
O Aphodius sp. 16 a 
O Onthophagus sp. 8 5 
() Geotrupes sp. 7 i 
O Copris lunaris 1 Er 
— Melolontha sp. A 7 TE 
— Melolontha pajor — Larve 20 a 
— Anomala vitis 6 Si 


Anisoplia sp. . 


Vegeredmeny : 839 elöforduläs 


(27:5%,) állati táplálékra 
tehát igy alakul : 
Növényi táplálék 


BOB. 241%, 
Állati táplálék ; 
bos : 7:5%. 


608 (72:59/). 


; tiszta haszon : 


tiszta haszon : 61°2°,, 


Julius. 


1:2%, 


A VETÉSI VARJU TÄPLÄLKOZÄSA MAGYARORSZÁGON. 


tiszta kár : 


tiszta kár : 


179 
Elöforduläsi 
Täplölek maradvány : esetek 
Nahrungsreste: száma : 
In Fällen: 
Anisoplia segetum 1 
Rizotrogus sp. 17 
Pentodon idiota 27 
Epicometis hirta 7 
Bogartérmelék — Kaferreste Il 
Formicina bàb — Puppe l 
Ichneumonidae 2 
Chrysis sp. 1 
- Musca domestica l 
Agrotis segetum 16 
Hernyó — Raupe 2 
Pentatomidae 2 
Eurygaster sp. 9 
Aelia sp. . 5 
Cicada sp. l 
Licosa sp. l 
Rovartörmelek — Insecten- 
Fragmente . 11 
- Âlca, pajor — . Larve : 12 
Összesen — Zusammen : 555 
Csiga — Schnecke 14 
- Teodoxus- danubialis . 1 
Lithogliphus naticoides 2 
Bithynia tentaculata 2 
Valvata sp. 2 
- Melania acicularis . 1 
Tropidiscus palustris 2 
Planorbis sp.” ] 
Succinea sp. l 
Chondrula tridens . | 
Helix sp. 6 
Helicella hungarica m. 5 
Összesen — Zusammen : 38 
közül növényi táplálékra jut 231 


A vetési varju juniusi táplálkozása 
23694, közöm- 


3°8°%, közöm- 


E hónapban az öreg varjak végleg felszabadulnak a fiókanevelés 
kötelessége és helyhezkötöttsége alól, a fiatalok pedig megkezdik önálló 


. életüket; táplálék bőven van, a varjuélet gondtalan. — 


. Mikor 


felnőtt 


128 


180 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


a vetés (23), kirepültek a varjufiékäk, akkor elhagyják a művelés alatt 
álló földeket, elhagyják a fészektelepet és kimennek a legelőre, hű kisérői 
lesznek a barmoknak. Itt is tőlük telhetőleg hasznosak, mert a seregé- 
lyek társaságában szedik az állatokat üldöző bögölyöket, vagy töme- 
gesen fogdossák a legelőt pusztitó szöcskéket, amelyek a fiatal varjak 
kedves ételét képezik. Nem járnak azonban együtt valamennyien, 
azt kell hinnem, hogy minden csapatnak megvan a maga kiosztott 
pusztája, községe stb. Estére északról, keletről, délről és nyugatról 
külön-külön csapatokban érkeznek az éjjeli tanyára, néha még a régi 
telepre, de legtöbbször a dunai szigetekre" — Két gyomortartalom VIZS- 
gälatanak eredményét közli HAUER; VII. 8-ân : csupa szöcske, VII. 12-én : 
csupa szöcske. — SCHENK szerint 1909. VII. höban Äroktö közseg 
határában (Hortobágy) 1000 holdas legelőn rengeteg sáska (Caloptenus 


italicus és Stauronotus maroccanus) mutatkozott. A fertőzött területet 


a madarak ezrei lepték el, különösen a vetési varjak és fehér gólyák. 
A legelő nagy részét valósággal befedték a vetési varjak fekete tömegei 
s a gólyák is lehettek vagy ezren. A varjakról bizonyos, hogy a közvet- 
len környék, nevezetesen a Tisza ligeteiben fészkelők tömegéből kerültek 
ki. „Az összegyülemlett madarak 2 hét leforgása alatt teljesen végeztek 
a sáskatömegekkel, ugyhogy a következő évben a Rovartani Állomástól 
megejtett vizsgálat már nem tudott sáskafertőzést megállapitani". 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 


Százalékos kimutatásra nem alkalmas 315 köpet elemzése. 
Für prozentuelle Analisierung nicht geeignete 315 Gewölle. 


65 köpet (Gewölle), Gönyü (Com. Győr) 1931, VII. 2. 


Növénymaradvány — Vegetabilische : Fragmente : főleg árpa — hauptsächlich 
Gerste ; gyommagvak — Unkrautsamen, kendermag — Hanfsamen. — Ällati marad- 
vány — Animalische Reste : 1 béka — Frosch, 250 Acrididae, 1 Forficula, 1 Hister, 


2 Chrysomelidae, 47 Curculionidae, 30 Aphodius, 15 Geotrupes, 2 álca — Larven, 19 csiga 
— Schnecken. 


100 köpet (Gewölle), Gönyü (Com. Györ) 1931, VII. 6. 
Névénymaradvany — Vegetabilische Fragmente : árpa — Gerste, kukorica — 
Mais, buza — Weizen, 4 cseresznyemag — 4 Kirschkerne. — Ällati maradväny — Ani- 


malische Reste : 52 Locustidae, 620 Acrididae, 72 Curculiohidae, 120 Aphodius, 5 Geo- 


trupes, 1 Copris, 2 Melolontha, 6 Eurygaster, 1 Aelia, 3 Alea — Larven, 7 esiga — Schnecken. 


150 köpet (Gewölle), Gönyü (Com. Györ) 1931—1932, VII. 7. 


Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente : árpa — Gerste, buza — Weizen, 

kukorica — Mais, gyommagvak — Unkrautsamen, 1 cseresznyemag — 1 Kirschkerne.. 
À ye 3 

— Állati maradvány — Animalische Reste: 3 Microtus arvalis, 1 csont — Knochen, 


18 Locustidae, 1419 Acrididae, 3 Gryllus, 2 Forficula, 5 Carabida, 1 Hister, 1 Elaterida, 
1 Cassida, 174 Curculionidae (Cleonus, Otiorrhynehus, Psallidium, Lepyrus), 80 Aphodius, 
15 Geotrupes, | Copris, 38 Melolontha, 1 Agrotis segetum, 10 Eurygaster, 3 álca — Larven, 
32 csiga — Schnecken. 


* 
_ A VETÉSI VARJU TAPLÄLKOZÄSA MAGYARORSZÄGON. 181 
50 gyomortartalom — Mageninhalte, elemzese — Untersuchung, 
7 lelöhelyröl — Fundorte. 
Elôforduläsi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
3 Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fällen: In Fallen : 
O Kukorica — Mais .... 4 + Hister sp. | 2 
+ Buza — Weizen’. . . .. 18 + Coccinella sp. a ] 
4" Arpa — Gerste 7... 0. ite: — Elaterida álca — Larve . \ 
() Eperfa gyümôles — Maul- O Aromia moschata . 1- 
„„beere . . . . ner 4 — Curculionidae . 4 
© Magvak — Wa. at oe 11 — Otiorrhynchus sp. . 2 
O Növénymaradvány — Vege. — Psallidium maxillosum I 
tabilische Fragmente . . . 7 O Aphodius sp. 3 
Összesen — Zusammen : 52 () Onthophagus sp. 5 
O Geotrupes sp. l 
— Microtus arvalis . . . . . 1 — Melolontha sp. 4 
CREATO TR Tk eta nt 1 — Melolontha pajor — Larve . 7 
e PE OR Sean ae — Anomala aenea 1 
— Rizotrogus sp. 2 
ea an | nr. 3 — Epicometis hirta 1 
ez a REESE ete ee “CM + Formicina 1 
— Decticus verrucivorus 3 — Agrotis segetum 1 
— Gryllus sp. . 2 — Pentatomidae 1 
— Gryllus desertus Er 1 — Eurygaster sp. 17 
+ Carabidae =... .:: . . . . 2 — Aelia sp... 13 
— Zabrus sp. 1 — Alca, pajor — Larve 4 
— Silpha sp. 1 Összesen — Zusammen: 120 


Végeredmény : 174 előfordulás közül növényi táplálékra jut 52 
(29°9%), állati táplálékra 122 (70:1%). A vetési varju juliusi táplál- 
kozásának a mérlege tehát igy alakul : 

Növényi táplálék ; tiszta haszon : — %, tiszta kár : 157099, közöm- 
bos : 149%. | 

, Állati táplálék ; tiszta haszon : 60:3%, tiszta kar: 40%, közöm- 
bôs : 58%. 


Augusztus. 


E hönapban is elöszeretettel a nyirkosabb talaju, föleg folyömenti 
réteket, kaszalökat járják. — Lovassy szerint (35): „Gyümölestermö vidé- 
ken megcsipdesi a korán érő almát, szilvát, hordja a diót. Az érés felé 
hajló kukoricás szélein a csőről foszlányokban hántja le a hajat s a törésig 
csapatosan szemezi ; a csöveket leginkább csak kikezdi, semmint tete- 
mesen fogyasztaná a szemet, bár van eset, hogy egyiket, másikat tisz- 


| tára leeszi." — JABLONOWSKI (29) szerint a Mezőségen az érő kukoricában 


igen nagy kárt tettek. A Mezőségen e kártételük egyébként ugy- 
látszik általános, mert több szerz6, mint feltünő kártevést emliti. Az 


182 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


oka bizonyára kapcsolatos a helyi viszonyokkal. — A Dunäntulröl 
ESTERHÁZY (19) emliti e kártevését „az, érő kukoricát őrizni kell". 
HAUER szerint (23) , Augusztusban a hordás befejezésével és az ugarolás 
megkezdésével ismét nagyobb mennyiségben járják a határt, de leg- 
inkább egyenként barkácsolnak." Három gyomortartalom elemzését 
közli; VIII. 17:1. tulnyomóan növényi részek, valószinüleg ganajból 
eredő buzatörmelék, néhány ganajturó és légyszárny, 2. disznóganéjból 
eredő növényi törmelék és 12 szem tiszta buza, azonkivül Hister, Ontho- 
phagus és Stenobothrus speciesek, egyéb meghatározhatatlan rovartör- 
melékkel és egérszőr. VIII. 23-áról : tiszta buza a tarlókról. 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 
19 gyomortartalom — Mageninhalte, 8 lelőhelyről — Fundorte. 
RI6fordulasi Eléforduläsi 
Táplálék maradvány : " esetek Táplálék maradvány : "u esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
n In Fallen : In Fallen: 
- -Kukorica — Mais . . . . 6 + Hister sp. 1 
O Buza-— Weizen. le 12 — Curculionidae . 1 
©) Zab. Hafer =: ua; 2 — Otiorrhynchus sp. . 1 
() Eperfagyümölcs —- Maulbeere 2 — Cleonus sp. 2 
(©) Növenymaradvany — Vege- O Aphodius sp. 2 
tabilische Fragmente . . . 1 O Onthophagus sp. 4° 
Osszesen -— Zusammen : 23 — Melolontha álca — Larve . I 
— Bogartormelék — Käferreste 1 
Microtus arvalis 2 — Hymenoptera . 1 
+ Tibellalay Sara ora nt 2 — Agrotis segetum 2 
- Locusta sp. 1 — Rhynchota 1 
Acrıdıda ‚apa to eta 5 — Eurygaster sp. 2 
— Gryllus sp. . 1 — Rovartörmelek — Insecten- 
— Gryllus desertus A 1 Fragmente ; 2 
+" GCarabus! ap. en: 1 — Alca, pajor — Larve . 2 
— Zabrus sp. 1 Összesen — Zusammen : 34 


Végeredmény : 59 előfordulás közül növényi táplálékra jut 23 
(39° —%,), állati táplálékra 36 (61-—%). A vetési varju augusztusi táp- 
lálkozásának a mérlege tehát a következőképen alakul: " 

Növényi táplálék; tiszta haszon: —%, tiszta kar: 107294, közöm- 
bös : 28894. i £ SA 

Állati táplálék ; tiszta haszon : 45:7%, tiszta kar: 68%, közöm- 
bis: 815%. | 


Szeptember. 
Az első őszi esők után meginduló szántás idején mar ismét csapa- 
tokban jár az eke után, de az érő kukoricában kárt is okoz. — CHERNEL 
(8) szerint: „Kazalokra, érett kukoricacsévékre — tördelés előtt és 


1943] A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 183 
begyüjtes után kiaggatottakra egyaránt — szintén rävetik magukat 


s helyenként nagy károkat okoznak. Csaró J. Erdélyben különö- 
sen vádolja e lakmározásukat, ami egyébként ott, ahol tengeri termelés 
van s e varju telepesen fészkel, mindenütt érvényes hibájuk." — JAB- 
LONOWSKI (29) szerint 1896-ban egérjáráskor az egereket nem bántották, 
de összeszedték az egérirtás céljából kitett bacillusos kenyérdarabokat. 
CSÖRGEY Torontál megyében végzett e hónapban megfigyeléseket 
(10). , A bókai határ varjainak főtápláléka tengeri és egér volt (utóbbi- 
ból rendesen 2 drb, maximum 5 drb, egy-egy gyomorban). Ezenkivül 
tömérdek tücsök (Gryllus campestris és desertus ), sok répabogár (Cleo- 
nus). Derült, meleg időben egy varjucsapat a heretarlón tanyázott, 
csodálatos fürgeséggel iramodva a hemzsegő tücskök után. Ugyanitt 
fogdosták az őszi eső hiánya folytán még nagyon is fürge egereket s a 
táviróoszlopok tetején szaggatták szét. Megcáfolták ezzel azt a nézetet, 
hogy ügyetlen egérfogók és csak a betegjét érik utol. A kert bokrai 
közül távcsövezve, azt is láttam, hogyan vette el egy frugilegus az 
ölyvtől (Buteo buteo L.) a frisseben fogott egeret. A varju óvatosan a 
földön ülő ölyv háta mögé került s hirtelen rácsapott. A második táma- 
dásra az ölyv leejtette az egeret s fogott helyette másikat. Szeptember 
második felén egyre kevesbbedő tengeriszem mellett egér, tücsök, répa- 
barkó, bagolypille-hernyó, cserebogárálca és drótféreg volt a varju 
tápláléka. A nem őrizett tengeriben kétségtelenül okozott kárt, de ez 
számba sem jöhet ama pusztitás mellett, melyet Oléc határában 
a hörcsög vitt véghez. Minthogy a hörcsög egészen máskép tarolja le 
a tengericsövet, mint a varju, nem volt nehéz a két állat okozta kárt 
összehasonlitani." — RÁcz BÉLA (44) a varjak egérpusztitásáról szintén 
figyelemreméltó megfigyelést közöl : , Az elmult év őszén annyi mezei 
pocok volt vidékünkön (Szerep, Bihar m.), hogy a pocokfészkek 
tömege az őszi szántás alkalmával az ekét is kiforditotta a földből s 
ilyenkor 20—30 pocok is rajzott szét a feldult fészekből — nagy örömére 
a prédára leső vetési varjaknak, melyek csapatosan verődtek össze a 
szántó ember nyomában és egyetlen pockot sem szalasztottak el. Bezzeg 
lehetett bármilyen vetőmag a földön elszórva, egy szem sem kellett 
abból a varjaknak. Kerül azonban eset, hogy foltonként egyes gazdák- 
nak kárt okoz. Igy az elmult őszön, a tengeri érése a hüvös és esős nyár 
folytán erősen megkésett, ugyhogy hatärunkon alig volt 1—2 hold 
terület, amely rendes időre beérett volna. Ez utóbbi rész is 2 hétig 
töretlen maradt, mert az átázott talaj járhatatlan volt. Ebben a kis 
tengeritáblában oly pusztitást vittek véghez a varjak, melyhez foghatót 
sohasem láttam még, sőt nem is hallottam. A termés 1/10 részét teljesen 
elpusztitották. Sok pusztult el azáltal is, hogy a varjak alatt letört a 
cső s a nagyszámu egér lepusztitotta róla a szemet. Ha azonban a beérés 


184 DR. VERTSE ALBERT 


rendes idöjaras mellett, tehät egyidejüleg törtent volna, a kär az ater 


területen eloszolva, számba sem jöhetett volna." 


THaisz L. (63) kôpetvizsgälata : 1 drb. (St.) köpet — Gewölle. Hegykő (Com. Sop- 
ron), 1897. IX. 25. — Triticum vulgare Vill. a :táplálék zöme. Graminea-levél (Blat- 
ter) — keves (wenige), rovartörmelek (Insecten-Fragmente) — kevös (wenige), kavics 


(Steinchen) — kevés (wenige). i st. 


HAUER (23) 2 gyomortartalom elemzését közli; IX. 10-én: 5 szem buza — 5 st. 


Mais, 4 szem zab — 4 st. Hafer, Zabrus gibbus. IX. 25-én : buzatérmelék — Weizen- 


Fragmente, sok pajor és drotféreg — Viele Larven und Drahtwürmer. 
Gyomortartalomvizsgälat — Mageninhalts-Untersuchung. 
63 gyomortartalom — Mageninhalte, 13 lelöhelyröl — Fundorte. 
i Előfordulási El6fordulasi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék a esetek 
Nahrungsreste : BEATA Nahrungsreste : száma : 


In Fällen: 


In Fällen: : 


+ Kukorica — Mais 50 O Staphilinus sp. Vili 
+ Buza — Weizen 11 + Hister sp. 2 
O Arpa — Gerste . 3 — Elateridae a 1 
O Zab — Hafer 1 — Elaterida älca — Larve . Ir 
+ Szölömag — Traubenkern 1 — Galeruca sp. Te 
O Köles — Hirse . 1 — Curculionidae . - ders 
O Magvak — Kerne 2 — Otiorrhynchus sp. . 1 
O Növenymaradväany — Vege- — Cleonus sp. 21 
tabilische Fragmente 1 — Hypera sp. . 3 
Összesen — Zusammen : 70 O Aphodius sp. 2 
O Onthophagus sp. | 
— Microtus arvalis 28 O Geotrupes sp. 4 
— Heliomys cricetus . 3 O Copris lunaris 2 
+ Lacerta sp. ‘ — Pentodon idiota " Rent 5 
Összesen — Zusammen : 34 Tr POBR EE EEE 2 
— Hymenoptera . 1 
— Acrididae 7 + Formicina 11 
— Gryllus sp. 33 + Ichneumonidae 1 
— Gryllus desertus 2 — Agrotis segetum 5 
+ Forficula auricularia 1 — Hernyó — Raupe 1 
+ Carabidae 3 — Rovartòrmelék — Insecten- 
— Harpalus sp. 3 Fragmente . Be 2 
— Harpalus álca — Larve 1 — Alca, pajor — Larve 19 
— Zabrus sp. 3 Összesen — Zusammen : 157 * 


(26:8%), állati 


Vegeredmeny : 


táplálékra 191 (732%). 


taplalkozasanak a mérlege tehát igy alakul: 
Növényi táplálék; tiszta haszon : 
bös : 3°4%. 


bös : 


Állati táplálék ; tiszta haszon : 


3894. 


61:3%, tiszta kar : 


— 0/ 


%, tiszta kar: 


% n 
261 előfordulás közül növényi táplálékra jut 70 
A vetési varju See 


23:4%, közöm- 


81%, közöm- 


b 


sr sé SONICA PC 


§ 
"té. 


k 


na 6.9 


Oktober.  - 


„Az őszi szäntäst általában kevésbbé járja mint a tavaszit, mert 
a nálunk meglehetős későn eső őszi szäntäskor a csimaz és más földi 
bogárság már mélyebbre huzódott s az eke nem sokat fordit ki. Ahol 
pocok bővebben mutatkozik, ott az eke után járva egerészik, az egér- 


. járást azonban nem korlátozza, mert a pocok főképpen este jön elő. 


Az őszi vetés után még jobban szedi a felszinen maradt vetőmagot, 
a megkésett (novemberi) vetéstáblán pedig, a rovartáplálék hiján, ugy- 
szólván tisztán vetőmaggal él és nagy kárt tesz" (35). — Nyár végén, ami- 
kor a sárguló tarlón ismét hozzáférhető lesz rájuk nézve a rovarélet, mikor 
előkerül az eke s a barázdába hull a rovar, ismét hű kisérője lesz a 
gazdának. Kezdődik az őszi vetés és a varju szorgalmasan kiséri az 
ekét, soha senkinek se jut eszébe őt onnan elüldözni, még sohase panasz- 


. kodhatott gazda október végéig varjukárról. Megeszik itt-ott egy buza- 


szemet mely a fölszinen maradt, de a. kelő buzavetést sohase vájja ki" 
(23): — CSÖRGEY (13) Törökkanizsán megfigyelte, hogy , némi kár 
volt tapasztalható a felszinen fekvő burgonyagumókban és káposztában, 
ezzel szemben sem drótféreg, sem földihernyö, sem cserebogärpajor 
kárt nem tett." — HAUER (23) 2 gyomorban ; 8-án : buza és rovartörme- 
léket, 24-én pedig : növénytörmeléket talált. 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 
3 gyomortartalom — Mageninhalte, 18 lelöhelyröl — Fundorte. 
Elöforduläsi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : E Fang ca Nahrungsreste száma : 
i In Fällen : In Fällen: 
+ Kukorica — Mais : . . . 18 © Bydrophilidae tivi. 1 
+ Búza — Weizen . . . . . 23 + Telephorus älca . 2 
+ Arpa — Gerste. . . ..... 3 — Chrysomela marginata . 1 
O Zab — Hafer Dt AC 1 — Galeruca sp. 4 
O Kendermag — Wankeerden : 3 — Curculionidae . 5 
© Dinnyemag — Melonekerne 1.47 — Otiorrhynchus sp. . 1 
+ Szölömag — Traubenkern . 2 — Cleonus suleirostris 2 
O Celtis occidentalis . 4 1 — Cleonus sp. 4 
O Nôüvénymaradväny — Vege- — Hypera sp. . 2 
tabilische Fragmente . . . 1 () Aphodius sp. 7 
Osszesen — Zusammen : 53 © Geotrupes sp. à 
: a I Onthophagus sp. à ; : 2 
ae rage + re RE Be 4 5 Mniotontha ale is — iL ; l 
a Acrididae La ite Ae Ts — Rizotrogus älca — Larve 2 
ni Decticus EBEN CUT a Bogärtörmelök — Käferreste a 
— Acridida pete — Ei_... ll +'Formicina 3 
— Gryllus sp... . fact BP vs 4 — Agrotis segetum : 
SR campestris . . . . 2 — Hernyó — Raupe Le 1 
LES Gryllus desertus VR È — Rovartôrmelék — Insecten- 
X Labidura io eg igh ag 1 Fragniénbe trs a Es a 3 
PE Carabidae ii i de, 2 HET Aa POLIA PI 13 
Alca, pajor 1 
— Harpalus sp. . NOR 3 ——— 
Easter wp EU ve à Je LT à 1 è; Összesen — Zusammen;. : 92 


186 DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


Végeredmény : 152 előfordulás közül növényi táplálékra jut 53 
(349%), állati táplálékra 99 (65:1%). A vetési varju októberi táplál- 
kozásának a mérlege tehát igy alakul : 

Növényi táplálék ; tiszta haszon : —%, tiszta kar: 30:3%, közöm- 
bôs : 46%. 

Állati táplálék ; tiszta haszon : 49:3%, tiszta kár : 59%, közöm- 
bös : 9.99. 


November. 


, Jön azonban november hava, s bizony néha még novemberben 
is kell vetni. Ezt a vetést már őrizni kell, mert ilyenkor nagy szeretettel - 
bontogatja a varju a sorokat, s az éppen kibuvó vetést magostól szedi ki. 
Nagyon egyszerü ennek a magyarázata. Október vége felé beáll a hideg 
idő, megjönnek a végtelen őszi esők s a rovarok lehuzódnak a mélyebb - 
rétegekbe ; hiába kutat, hiába turkál, csőrénél mélyebbre alig juthat. 
Ilyenkor tényleg kárt okoz, de voltaképen nem ő a hibás ; miért vetünk . 
ilyenkor, mikor tudjuk, hogy a novemberi vetes sokszor nem sikerül 
s nem ad termest ! Iparkodjunk tehät ugy elvetni, hogy minden vetes 
kizöldüljön október végére, s akkor nem kell a varjakkal haboruskodni. 
Ha pedig mégis — pld. répaszedés miatt — elkésik az őszi vetés, akkor 
azt puskával kell őrizni, lelőni egyet-egyet, karóra füzni — és békesség- 
ben kelhet a buza. Ebben az esetben tényleg nagy károkat tehet, de csak : 
azért, mert rovarokhoz már nem juthat" (23). — GELEI megfigyelte, hogy 
(20) , A szegedi határ egy gyengén letakaritott paprikaföldjén az érett 
paprika magját, héját egyaránt ették s valószinüleg aznap, a nagy 
hóesés miatt csak azzal kellett beérniök." | 

Hauer (23) 8 drb. gyomortartalom elemzését közli ; XI. 10-én : 1. növenytörmelek, 


NP O ER, PE PE PE 


2. növenytörmelek, néhány tengeri és buzaszem, kéndermag és kevés rovartôrmelék, 


közte Galeruca és Chrysomela sp. XI. 13-án: 1. tiszta buza és 1 Gryllus campestris, 
2. tulnyomorészben buza, kevés rovar ; Onthophagus sp., 3. tiszta buza, Ceutorhynchus 
és egy csigahäz. XI. 14-én : tiszta buza, 1 tengeriszem, 1 Gryllus campestris. XI. 17-én : 
tiszta buza, 2 drötfereg. XI. 18-án: tiszta buza, néhány szem tengeri, egy álca, egy 
ormányos, egy Sphenophorus. 


Gyomortartalomvizsgálat — Mageninhalts-Untersuchung. 
103 gyomortartalom — Mageninhalte, 40 lelőhelyről — Fundorte. 
Előfordulási Előfordulási 
Táplálék maradvánv : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fällen : In Fällen: 
© Kukorica — Mais . . . . 48 O Szölömag — Traubenkern . 4 
+ Buza — Weizen -. . . . . 67 O Gyümölcsmag — Obstkern 1 
O Arpa — Gerste: .2. woe: 9 O Magvak — Kerne: 
O Zab — Hafer 2 (Setaria glauca, Symphytum 
O Cirok — Kolbenhirse 1 ofiwinale)s, "WA 9 
O Kendermag — Hanfsamen . 4 () Növenymaradväny — Vege- 
O Tökmag — Kürbiskerne . 9 tabilische Fragmente . . . 5 
O Paprikamag — Paprikakern 1 Összesen — Zusammen; 160 


ae 
A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 187 


MT . Elöforduläsi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsresté : száma : Nahrungsreste : száma : 
È In Fällen: In Fällen: 
| _— Microtus arvalis . . . . + 12 '— Lepytus colon ......- 1 
spa Laecerta gp. : + a... : 1 ©) Aphodius sp. 6 
Összesen — Zusammen : 13 ki Gatophague RR: - 
© Geotrupes sp. 7:24... 2 4 
hob... VAE QE 1 Sisyphus Schäefferi 1 
did ie — Rizotrogus sp. 1 
— Grvllidae . 8 — Pentodon idiota 1 
1 Gryllus campestris 9 — Leucocelis funesta + 1 
— Gryllus desertus 3 — Bogärtörmelek — Käferresie 13 
+ Carabidae 9 - Muscida báb — Puppe . . | 
— Harpalus sp. . 19 — Agrotis: segetum ...-. . 6 
— Harpalus distinguendus 1 — Hernyö — Raupe . . . . 7 
— Zabrus gibbus 1 — Rovartörmelek — Insecten- 
— Elaterida álca — Larve . 6 Fragmente”. . . .°. . . . 6 
+ Telephorus álca —- Larve . 11 — Alea, pajor — Larve . . . 18 
O Dorcadion lineatus l —"Bab — Puppe +. +). es ASSO 
— Chrysomelidae . ~ 2 Összesen — Zusammen : 140 
— Galeruca sp. 3 NP | È 
DD npidue: =... 18 PE i eat one MUSSI i 
ee sone 1 — cia Bie Ne éges 4 
— Otiorrhynchus sp. . ‘ Leg ig tinea BP a 
— Cleonus sp : — Helicella hungarica 3 
a es Ep... si... 2 Összesen. — Zusammen : 15 


Végeredmény : 328 előfordulás közül növényi táplálékra jut 160 
(48:89/), állati táplálékra 168 (51:2%). A vetési varju novemberi táplál- 
kozásának a mérlege tehát igy alakul : 

Növényi táplálék ; tiszta haszon : —%, tiszta kár : 207499, közöm- 
bôs : 284%. 

Állati talalék ; tiszta haszon : 42:7%, tiszta kar: 46%, közöm- 
bôs : 3°9%. 


December. 


„Hötalan téli időben szétszórtan, kevesed magával járja a szántó- 
földeket, különösen a tarlót s a felszinen található magot szedi ; meg- 
szállja a kihordott trágyakupacokat s ugy ezeken, mint a már elterege- 
tett trágyadarabkákban mag és rovar után kutat, apróbb trágyadara- 
bokat el is nyel ; a télre kintmaradt kukoricaszärböl, csupán a hernyó 
jelenlétét eláruló kis kerek lyukak nyomán, kivagdossa a benne telelő 
kukoricamoly hernyóját. Havas télen az utakra és az ember közelébe 
szorul; s az utakon a lóganéjból, major, tanya szérüskertjében a szalma 
és törekkazlakból szedi a szemet; a tárgyatelepen a friss lóganéjban 
zabhoz, a sertésében kukoricaszemhez jut s ezenkivül még élősködő 
állatokat is talál ; lopkod a házi állatok eledeléből s az istállók ajtajáig 


188 DR. VERTSE ALBERT 


merészkedik ; kukoricagöre lecein át a csöröl szedi a szemet ; meg- 
eszi a dögöt, még a döglött halat is; a szemetböl elviszi a baromfi- 
belet, a disznööleskor kidobott rossz belet, vegül ha egyéb nincs, poly- 
vaval és nädtörmelekkel is kénytelen beérni (35). — SZOMJAS megfigye- 
lése szerint (58): „A kukoricamoly hernyöja ez évben a csötermesben 
20% kart tett nálam. Ezt a hernyót egyedül a vetési varju irtja. A hernyó 


a tengeri szárában és csutkájában telel s ha azt el nem pusztitják, ugy 


kirepül és a kárt ujra kezdi. Ez ellen a csutkák mély leszántásával 
és a kóróknak télen való elégetésével kellene védekezni. A szártépés 
is orvosság ellene. Mindenesetre pedig bizonyos időre jó nagy területen 
el kellene teriteni a csutkát, hogy a varju hozzáférhessen. Az én varjaim 
most ezzel See R Egy eb élelmiik csak a kazalbol kikerülö néhany 
buza- és arpaszem.“ 


Gyomortartalomvizsgalat — Mageninhalts-Untersuchung. 
123 gyomortartalom — Mageninhalte, 45 lelőhelyről —- Fundorte. 
El6fordulasi Elöforduläsi 
Táplálék maradvány : esetek Táplálék maradvány : esetek 
Nahrungsreste : száma : Nahrungsreste : száma : 
In Fällen: - In Fällen : 
© Kukorica — Mais . . . . 39 —Gryllidaer# Dr: baa eee 11 
() Buza — Weizen 73 — Gryllus campestris 3 
> Arpa — Gerste . AE 11 + Carabidae 2 
OieZabs—= safer ire eo 8 — Harpalus sp. CET n 5 
O Köles — Hirse aH et a 1 — Harpalus distinguendus 4 
O Kendermag — Hanfsamen . 4 — Harpalus aeneus : 1 
O Napraforgó — Sonnen- — Harpalus álca — Larve . 1 
blumensamen . 2 — Zabrus sp. 1 
O Tökmag — Kirbisken 4 O Staphilinus sp. 3 
) Dinnyemag — Melonenkern 1 — Silpha álca — Larve 1 
) Paprikamag — Paprikakern 1 + Histeridae 1 
O Gyümölcsmag — Ohstkern . 1 0 Cantharidae álca — Las = 4 
©) Celtis occidentalis . Fibs at 4 — Elateridae 1 
O Magvak — Kerne: Setaria — Agriotes sp. Ss 1 
Glauca, Parthenocissus in- — Elaterida álca — ua : 5 
Ps ET CR aC Maa 11 + Telephorus álca — Larve . 6 
© Burgonya — Kartoffel . . 1 O Dorcadion rufipes . 1 
O Növenymaradvany — Vege- ©) Dorcadion álca 1 
tabilische Fragmente . . . 13 — Chrysomelidae 3 
Osszesen — Zusammen : 174 — Chrysomela marginata . 3 
; : — Entomoscelis adonidis 2 
Microtus anvalis ita 16 SISI: = 
è — Cassida sp. . 1 
+ Lacerta sp. De ge 1 ; A 
a È : — Cureulionidae . 14 
© Döghus — Aasfleisch . . /. 1 Coe: SEA So 
©) Dögesont — Aasknochen 7 Sitona pacata 
= — Otiorrhynchus sp. . à 
Összesen — Zusammen : 25, — Cleonus sp. { È 3 
@ tArmadillidium AR 2 — Psallidium SE oe 1 
= MARONE AA ta DC 3 — Lepyrus colon 1 
+ Lithobius sp, farei 8e 4 ©) Aphodius sp. BAT: 2 
 "Acrididae 2,757: J © Aphodius inguinatus .. . 5 
— Acridida petetok — = Bikapsel 1 () Geotrupes sp. 3 


Le LE Cr A 
ra Se ‘ pico) 
A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 
Elöforduläsi 
Taplalék maradvány : esetek Táplálék maradvány : 
È  Nahrungsreste: száma : Nahrungsreste: 
a In Fällen: 
K o Copris lunaris © . . Pri a. 2 — Rovartormelék — Insecten- 
{à Gymnopleurus ER 1 Fragmente . ; È 
44 — Melolontha álca — Larve . 2 — Alea, pajor — Larve 
| — Rizotrogus sp. 1 — Bab — Puppe 
| Bogartérmelék — Kaferre. Na 7 TAI) KA gta 
H / Osszesen — Zusammen : 
__— Hymenoptera . nat 1 
: + Formicina : x 3 5 Kagylé 
— Muscide álca — iS 1 + Osiga ==" Schnee Wat 
LE Agrotis segetum 5 — Helix sp. 4 ¢ 
COR Hernyó Tr ‚Raupe 2 — Helicella sp. . 
— Aelia acuminata ... . . . 1 een 
sLinAnNOnNeLdent: di 3 Összesen — Zusammen : 


189 


Elöforduläsi 
esetek 
száma : 


In Fällen: 


Qn. 


Végeredmény : 353 előfordulás közül növényi táplálékra jut 174 
(49°3%), állati táplálékra 179 (50:7%). A vetési varju decemberi táplál- 


kozásának a mérlege tehát igy alakul : 


Növényi táplálék ; tiszta haszon : —%, tiszta ká 


bos : 49-39/. 
Állati táplálék ; tiszta haszon : 357799, tiszta kar : 
bos: 9:37. 


IV. Összefoglalás. — Zusammenfassung. 


Januär—-Jänner. 
Növényi táplálék — Vege- 


r: —%, közöm- 


7%, közöm- 


tabilische Nahrung . haszon 4.3% kár —.-% közömbös 71.2%, össz. 75.5% 
v Nutzen Schaden Indifferent Zusammen. 
Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ LBBB so RH n 62% u 245% 
Összesen — Zusammen : st, DENT, 2.1% 4 77.4% » 100.0% 
Februar—Februar. 
Novényi taplalék — Vege- 
tabilische Nahrung ... „, 4.3% » —% À 58.1% re 62.4% 
~ Allati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ DEUTZ, 3.9% > 7.790 a 37.696 
Összesen — Zusammen : „ 30.39 ,, 3.99 È 65.8%, sò 100.0% 
Märcius—März. 
Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung ... ,, .—.6% -, 7.7% Co ets? er Aue 46.0% 
Állati táplálék — Animali- . 
sche Nahrung ........ 98 40.00, si 7.0% 7.0% ” 54.0% 
Összesen — Zusammen: „ 40.6%, È 14.7% di 44.7%, ” 100. 0% 
Aprilis—April. 
Növenyi taplalék — Vege- 
tabilische Nahrung Fee ay ee us 20,6% 5 12% fe 27.8% 
Állati táplálék — Animali- 
‚sche Nahrung ........ Pd 1 31177. "VANO 6.09, LÉ 9.8% ¥ ae 
x Osszesen — Zusammen : ,, 56.4 Va 336.090 ba 17.0% » 100.0% 


190 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ 


Összesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ 


Összesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
‘tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 

sche Nahrung .....1... 


Osszesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ 


Összesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ 


Összesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung ........ 


Összesen — Zusammen : 
Növényi táplálék — Vege- 

tabilische Nahrung 
Állati táplálék — Animali- 

sche Nahrung ........ 


Osszesen — Zusammen : 


Növényi táplálék — Vege- 
tabilische Nahrung 

Állati táplálék — Animali- 
sche Nahrung .,...... 


Összesen — Zusammen : 


” 


99 


LE] 


LEZ 


LE 


99 


DR. VERTSE ALBERT 


Mäjus—Mai. 


/ / 
SE ET 0 


62.4% 5 4.3% 
CRANE, 26.0% 
Junius—Juni. 
1.2% .» 23.6% 
61.2% RI 3.89 
62.4% 5, 27.494 


Julius—Juli. 


60.390 sà 4.0% 
GORE 19.0% 
Augusztus—August. 
TRE —% PE 10.2% 
45.7% "a 6.8% 
ADT o 17.0% 


Szeptember—September. 


/ 99 , f 
Of si ORA 


61.3% > 
(IR ASI 


8.1% 
31.5% 
Oktöber— Oktober. 


mam Val 00070 


49.3% 1 5.9% 
49,3%: 5, 5) 302% 


November—November. 


Phe. 
—=.—% 5 204% 
421%.» 4.6% 

9 "0/ 97 / 
42.7% ,, 210% 


December—Dezember. 


35.7% „ 


€ / 
SET VAN is 


49.3% 


9.3% 
58.6% 


LE 


99 


23.2% 


76.894 
100.0% 


~~ 


27.5% 
72.5% 
100.0% 


29.9%, 


70.1% 
100.0%, 


— 


39.0%, 


61.0% 
100.0% 


26.89%, 
73.2% 


100.0%, 


34.9% 


65.1%, 


100.0% 


48.8%, 


51.20, 


100.0% 


49.304 


50.7% 
100.0% 


‘U9juazold ur ua]Io mad 67% pun useyujuedew LE6] UOA asf[euy Jap punis jne uledun uy aygigzees Jap Funiggura aq 
“uyfdere afugwpala soygiezezs yougsgzulele 109d0X 67% S9 wOoeJIeJ10woA3 LEGI uoSvzsioleASe esezoxIgide) nfieA ]S97)9A y 


191 


:UAZUD]Jd PYI|PDYIS 
yafuaAoU SOJDy 
‘NIZLNN 
Messa 'NOZSYH 
‘8J8/1 eYIIPPYIS 
‘#0D]]D S04DY 


:uaZUD}j{ 2Y21)Z23INN 
1 ya ua 10U SOUZSDH 
:NJOVHIS 

199.9 112) 
; :8J8/1 2Y2)ZINN 
: }0}D)]D SOUZSDH 


!UaZUD} jg 81U8J8/J/PU/ 
‘ya /ua nou soqwozoy 
"INJHYIHHIONI 

o LEE: SOGWOZOM 
MERITI a}UaJa,Jj/PU/ 

: }0}D]JD SOQUOZOY 


A = 
| ut ui" vet EE 
b 9349353 
— Vi 
Ne II 32° 


A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÄGON. 


SUM, à yDABDwW Kap N 


po IA IA 


"AI QRL ‘€961 ‘1 OL elnby 


1943] 


= : Li à: POST PR PI SM 
~ =. PI 
444 J re f di 2 ALTI er 
‘ + tai TR re 


192 DR. VERTS® ALBERT i [Aquila 


A 12 hónapon at részletezett, százalékos kimutatásra alkalmas 
1.937 gyomortartalom és 429 köpet, összesen 2.366 tétel elemzésének 
egy évi átlagos eredménye: állati táplálék 591%, növényi táplálék 
40:9%.* A vetési varju tehát főleg állati eredetü táplálékkal él! 

A hasznos, káros és közömbös táplálék százalékos aránya évi átlag- 


ban : haszon 47:3%, kár 196%, közömbös 33-1. A kártételből növényi 


táplálék, vagyis a SATA AU közvetlenül ér6 tiszta kär évi ät- 
lagban 144% a tiszta hasznot jelentő, kizárólag mezőgazdasági kar- 
tevőkből álló állati táplálék Ba 464%. Tehät a vetesi Beda” a 
mezögazdasägra hasznos ! 


A vetési varju taplalkozasanak évi összefoglalása 3.555 gyomortartalom 
(köpet) elemzése és az irodalmi adatok alapjan. 


A téli hónapokban táplálékának közel 34 része növényi eredetü, 
tulnyomóan mezőgazdasági termékek hulladék magvai : buza, kukorica , 
árpa és zab. Állati táplálék: mezei pocok, a kiteregetett trágyából, 
kazlak alól rovarok és azok álcái, koratavasszal az előbuvó kitelelt 
rovarok. A rovarélet megindulásával az állati táplálék aránya roha- 


mosan növekszik. A koratavaszi rovarirtás nagyjelentőségü, mert a. 


kitelelt káros rovart (főleg ormányos bogarakat) már a február végi 
és március eleji meleg napokon elfogdossa, mielőtt azok szaporitani 
tudnának. Márciusban a növényi és állati táplálék már egyensulyban 
van. Állati táplálék : az életrekelt mezei bogárság és a friss szántásokon 
talált mezőgazdasági kártevő rovarok, mezei pocok. Növényi táplálék : 
az idő előrehaladásával mindinkább, különösen a felszinen talált vető- 
magvak. Ekkor kezdődik mezőgazdasági kártétele, azonban a vetéseket 
rongáló rovarok egyidejü irtásával legalább is kiegyenliti azt a kárt, 
amelyet a vetőmag gyéritésével okoz. 

Tavasszal tápláléka már tulnyomórészben állati eredetü ; április- 
ban (72294) főleg ormányos bogarak, cserebogarak és azok álcái, tücs- 
kök, földi cincérek, ganajturó bogarak, dögbogarak, drótféreg, földi 
hernyó, gabonapoloskák, mezei pocok és gyik. A növényi táplálék : 
árpa-, buza- és kukoricavetőmag. Május hóból 348 fióka (l. 0.) 
gyomortartalma (egyszeri étkezése) a következő táplálékféleségeket mutatja : 
kb. 34 kg-ra tehető, túlnyomóam szemes kukoricából álló növényi táplálék 
és 4373 rovar, melyből 3.886 mezőgazdasági kártevő (232 tücsök, lótücsök, 
sáska; 121 vetési pattanóbogár és álcája; 2.883 ormányos bogár, főleg 


* E. W. COLLINGE (9) vizsgálatának eredménye 1.306 gyomortartalom alapján ; 
állati táplálék 59%, növényi táplálék 41% ; HOLLRUNG eredménye a IV—VI. hónapokból 
131 gyomortartalom alapján : állati táplálék 66%, növényi táplálék 3494. (GROEBBELS : 
Der Vogel; I. B. 1932. p. 298.) 


3 
| 


» 
VE 


“Dai 


# 


b 


PE del, de tr 


> 


¥ 


À 


Lhe ee LES i 


a een 
to ey 


+ 


“rey 


ét, vit, WEG 
Po, 000 


+ 


b De Av há 


AE Wid NO 
AR a yk e té; 

’ + 
a 


vai . ap 


n! » 


aree ER UN Bass e I 
4 ss Dr . A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON 193 


x 


A | Cleonus Fi 313 cserebogár és álcája ; 89 vetési bagolypille hernydja, vala- 


mint egyéb hernyó és álca; 13 szereesenpoloska ; 24 egyéb rovar és 211 
csiga); 373 közömbös rovar (261 földi cincér) és 144 hasznos rovar. 
Rovarböseg idején (tartós meleg idő, rovarok rajzäsa) a rovar- 


. táplálék aránya 100%-ra emelkedhet, ezzel a kártevő rovarok 


elszaporodását évről-évre féken tartja, veszedelmes méretü kirajzásukat 
elfojtja. Szántáson szedi a cserebogárpajort, Arótférget, mezei pockot, 
vetésen az ormányos bogarakat, földi hernyót, cserebogarat, réten 
a tücsköt, földi cincért, ganajbogarakat, csigákat. A növényi táp- 
lálék tulnyomóan kukorica. A vetéseknek csak bizonyos, rendszerint 
kártevőktől fertőzött foltjait járja s ott a palánták sárguló szine 
nyomán drótféreg, cserebogirpajor és vetési  bagolypille-hernyó 
után kutat, kikaparja, vagy erős csőrével kihuzza a beteg növényt 
s vele a kártevőt, vagy csőrét a föld alá nyomva szedi azt föl. A föld 
szine alatt való eredményes rovarvadászata a mezőgazdaság szempont- 
jából különösen nagyjelentőségü, fogoly, fácán rovarirtásával nem pótol- 
ható. Ha a kukoricavetést, különösen annak egyes foltjait nagyon 
járja a varju : rovarkártétel jele ! Tartós hüvös időben a megcsappanó 
rovarélet fokozottabb növényi táplálékra szoritja a varjut, ekkor a friss 
kukoricavetést dézsmálja, különösen fészektelepek közelében, de csak 
a második levél megjelenéséig. Kedvező időjárás ellenére évről-évre 
megismétlődő nagyobbméretü varjukártétel a rovarok megfogyäsära, 
vagy a varjak tulszaporodására mutat, ez az állapot a szegényebb 
rovarvilägu homokos talajon hamarább bekövetkezhet. Ezzel szemben 
valamely elszaporodó rovarfaj  (cserebogárpajor, vetési bagolypille 
hernyó) a varjak elégtelen számának kétségtelen jele. Későnvetett " 
kukoricában (csalamádé) nagy kárt tehet, mert a már megerősödött 
és megsürüsödött növényzet gátolja rovarvadászatában, de épen ezért 
a földön fészkelő apróvadra is csak mérsékelten veszedelmes, inkább 
csak ott, ahol mesterséges apróvadtenyésztés folyik. 

Nyár elején a legelőket, kaszálókat járja, különösen a fiatalok ; 
eredményesen irtja a sáskát, szöcskét, csigát. Csigapusztitása V. 15— 
VI. 15 között a legbőségesebb (33). Juniusban az állati táplálék 72:5%. 
A friss kaszálókat, lucerna és heretáblákat tömegesen lepi el s a védelem 


. nélkül maradt bogárságot (tücsök, sáska, lucernaböde) szedi. Hernyó- 


járástól meglepett erdőrészekre következetesen rájár s akkor kizárólag 
hernyóval él. Írtja a gabonapoloskát, melynek egyik legfőbb madár- 


. ellensége (18). Növényi táplálék : éredő gabonaszem, főleg a megdőlt 


vetésekről, különösen hüvös időben ; szedi az epret és a cseresznyét. 

A nyári hónapokban az állati táplálék aránya alászáll, juliusban 701%, 

augusztusban 61-—%. Kis csapatokban szétszéledve a réteket, legelö- 

ket, tarlókat látogatják, tücsök, szöcske, sáska, ormányos bogarak, 
13 


194 DR. VERTSE ALBERT Se: [Aquila 


gabonapoloska, mezei pocok, a legelö allatok utän ganajbogarak, bél- 
férgek után kutatva ; növényi táplálék : elhullott kalászok magvai, érő 
gyümölcsök, majd az éredő kukorica, különösen esős, hüvös időben. 
Julius elejéről (l.o.) 315 köpet elemzésének eredménye: árpa, kukorica, 
buza, gyommagvak, kendermag és néhány csercsznyemag mint növényi 
táplálék mellett 70 szöcske, 2.289 sáskaféle, 293 ormányos bogár 265 
ganajbogar, 40 cserebogár, 16 gabonapoloska, 29 egyéb rovar, 58 csiga 
2 mezei pocok, 1 béka. 


Őszi szántáskor már csapatosan jár az eke után, felszedi a esere- 


bogárpajort, drótférget, elfogja a mezei pockot. Az állati táplálék tehát 
ismét tulsulyba kerül, szeptemberben 73:2%. Megszállja a frissen 
kelt őszi vetéseket, melyeknek sárguló foltjai kártevő elszaporodását 
jelzik, kikaparják a megtámadott palántát s vele a kártevő rovart. 
A hüvös idők beköszöntésével a rovartáplálék aránya fokozatosan 
csökken, októberben 65°1%, novemberben pedig már csak 517299. A meg- 
csappanó rovarélet fokozottabb kutatásra készteti a varjut ; nagy csapa- 
tokban szanaszét kóborol a földeken, főleg drótféreg, földi hernyó és a 
trágyával kihordott lótücsök után. Késő ősszel, amikor a rovarélet 
a mélybe huzódott, az elkésett friss vetésben nagy kárt tehet. 

Decemberben az állati és növényi táplálék aránya már ismét egyen- 
sulyban van. Fölszedi a trágyakupacok, kazlak alá bujt megdermedt 
bogárságot, csigát, hulladék magvakat, gyommagot, elfogja a kijáró 
mezei pockot s a kinthagyott kukoricaszárakból, a hernyórágta kis 
kerek lyukak nyomán kikopácsolja a kukorieamoly álcáját, melynek 
egyetlen pusztitója. 

E tapasztalati tényekhez kapcsolódnak azok a megfigyelések, 
amelyek bizonyitják, hogy a varjak számának megapadásával a kár- 
tevő rovarok elszaporodása párhuzamosan jelentkezik ; az elszaporodott 
kártevő rovarok mesterséges irtása pedig nagyszámu munkaerőt és 
kémiai anyagot igénybevevő jelentős gazdasági tehertétel. Bár kár- 
tevésük, kedvezőtlen körülmények között határozott formában jelent- 
kezik, a vetés, vagy érő termények csak rövid ideig tartó és aránylag 
jelentéktelen munkaerőt igénylő, tehát jóval kisebb tehertételt jelentő 
őrzésével a kártétel könnyen megakadályozható. Normális körülmények 
között következetesen csak a kukoricavetésben tesz kárt, ez a kártéte- 
lük mélyvetéssel jórészt megelőzhető, foltozó pótvetéssel pedig helyrehoz- 
ható, ami némi munkatöbbletet jelent, ezzel szemben a vetés rovarkár- 
tételtől mentesül. Ezt bizonyitják számos varjutelep közvetlen környékén 
évek során át szemmeltartott kukorica és egyéb gabonanemüek vetésének 
érintetlensége, kifogástalan tömöttsége. Általános tapasztalás, hogy 
ahol varjukártételről panaszkodnak, ott rovarkár nem igen lép föl. 
E jelenség a varjak rovarirtó tevékenységével van kapcsolatban. 


SN eee 


er 
ic x” 


A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZAGON 195 


A vetési varju mezőgazdasági jelentőségét a következőképpen. jelle- 
mezhetjük : a vetési varju hasznot és kárt okozó táplálkozásával a mező- 
gazdasági termelésbe a maga természetes állapotában illeszkedik be a táp- 
lálkozását befolyásoló külső körülmények kedvező vagy kedvezőtlen alakulá- 
sának megfelelően, mely hasznos és káros tevékenységének arányát helyenként 
és időnként módosítja. Táplálkozásának évi átlaga és országos viszonylat- 
ban való százalékos aránya. szerint : hasznos. Hasznos működés : a rovarok 
pusztitásával rovarkár fellépését megakadályozni képes. Kártevés : velő- 
magvak és érő gabonanemüek pusztitása. Hasznosságát csökkenti : u nem 
megfelelő időben való és rossz vetés ; a vetés vagy a gabonanemüek érésének 
idején uralkodó tartós hüvös időjárás ; a fészektelepek varjuállományának 
tulszaporodása. Hasznossagat növeli: mezőgazdaságunk általános kül- 
terjessége ; a mesterséges rovarirtás költséges vagy kivihetetlen volta a nagy 
távolság, munkaerő vagy az arra való tudás és hajlandóság hiánya követ- 
keztében. 


ÁTTEKINTÉS. 
A vetési varju táplálkozása : 
Állati táplálék : | Növenyi taplalék : 
évi atlagban kb. 60%. évi átlagban kb. 40%,. 

Tavasztöl őszig tulnyomó. Ösztöl tavaszig tulnyomó. 
Kötött talajon több. Kötött talajon kevesebb. 
Homokos talajon kevesebb.  , Homokos talajon több. 
Meleg időben több. ; Melegebb időben kevesebb. 


Hüvös időben kevesebb. Hüvös időben több. 


Mikor érvényesül a vetési varju munkája ? 


Haszon : Kár : 
évi átlagban : 4649 évi átlagban : 1449. 
(Mezőgazdasági kártevő rovarok, mezei (Vetőmag, főleg kukorica és érő 
pocok, csiga pusztitàsa.) gabonafélék pusztitàsa.) 


Ha korán vetünk ősszel. 
Ha nem vetünk korán tavasszal, Kései őszi vetésben. 
a kukoricát pedig nem nagyon Korai tavaszi vetésben. 


későn. | Kései kukorica vetésben. 
Ha mélyen vetünk, vagy a vetést  Kézi vetesben. 
(csalamádé) beszäntjuk. Orizetlen vetésben késő ősszel, fé- 
Ha késő ősszel és fészektelepek szektelepek körül tavasszal, külö- 
körül tavasszal őrizzük a vetést, nösen hüvös időben. 
. különösen hüvös időben. Őrizetlen gabonában és kukoricában 
Ha az érő kukoricát hüvös idő- különösen hüvös időben. 


ben őrizzük. 
13* 


~ Nig tg dè 
dA te 
196 E DR. VERTSE ALBERT 


A százalékos kimutatásban szereplő növényi táplálék. — 


Die im prozentuellen Ausweise vorkommende vegetabilische Nahrung. 


Elöforduläsi — 
esetek szäma 


In Fällen > 
+ Kukorica — Mais: VI. 45., V. 480., VI. 149., VIII. 6., IX. 50., X. 18. — 748 
9 Kukorica — Mais: I. 82,, II. 27., III. 13., VII. 4., XI. 48., XII. 39... = 218 
+, Buza — Weizen: IV. 93., V.15., VI. 12., VIT. 18., IX. 11., X. 23., XI. 67. = 239 
O' Buza — Weizen : L 70, II. 43,, II. 17., VIII. 12, XI. 73. 200 2 
+ Arpa — Gerste: III. 29; IV. 107. V. 68., VI. 17, VII. 8, X..3. 0.022232 
). Arpa — Gerste: I. 9,, 11.17, III. .2., IX. 8, XI. 9, ZIEL So ee 


| 
nai 
+ Zab — Hafer : III. 10., IV. 17., V. 19 . NS ee ee SI 4 
Zab. — Hafer : I.-23,, IT. 11, VIIL 2, RX 77, 01, XI ee "3 
) Kölen = Hüse 1.1, IR 2 ER RIT ee 
+ Tatärka — Heidekom ‘IIT. 6.904200 CIRE ne ON METRE 4 
()- Latarka, == Heidekorn SE: LMI TE NM M ore sole 2 | 
‘>. Cirok — ‚Kolbenhirse TAN RIT MAL EE RMI e E ee er re 7 
O Muhar '— Setaria italica : ITTAM , 1 So CMOS | 
+. Kendermag — Hanfsamen : EV. 2:5 V.43.. IR SII 
7) Kendermag — Hanfsamen : I. 1., II. 1, X. 3., XI. 4, XII. 4 0. 2.773 
+ "Bükköny: — Wicke.: VTT ENI LI a ee Mees oa a ean a III 
© Borsò — Erbsen : I. 1. ee te 
+ Napraforgó — Sonnenblumenkerne : V. 1. ! ... 2. : 0, Du we. el 
>) Napraforgé — Sonnenblumenkerne : II. 1, XII. 2.. ........ =. 
Tökmag — Kürbiskerne: V. 11. MRO een SI 
O: Tökmag — Kürbiskerne :: I..7., II. 2., IV. 4, XI. 9, XII. 4. . 073 
). Dinnyemag —. Melonenkerne : VI. 1., X. I, X. I... „an er 3 
A. Paprikamag. —-Paprikakerne : T!-1., XII, ZI. So Se sese 
+ .‘Sz6l6mag.— Traubenkernem EX. 1, 2 at ee ee RE 3 
O,.Sz616mag,—Tranbenkerne sE 3.7 4. 25 ln he ea 9 
+ Csereszuye — Kirsche : V.°16;, Vi. 20. 7. 8,22 D D EE RE 
©, Szilvamag — Pflaumenkerne # IV. 0 MESSE ER E 
Eperfagyümöles — Maulbeere : VI. 10., VII. 4., VIII. 2. . . .. . à ©: — 16 
or, Gytiméles sz ‘Obst DiS 18.2.2 Hu eh A REAGIRE a 5 
A Gyimblesmag|— Obstkerne: XE XII IA a ey ee Se STR 
C) Rosa.cunina.-— Vadrözsa; I° oe a RR PI «oe hee ee So ee 1 
O. Celtis: occidentalis: — .Celtisi: I 5., 102. XX. L, RIE AST Tr NOTARE 
D:Magvak.— Kerne s: I. 2:, ‘TIES 254 EV. 3 NV ATOS Vile: ZOME ND 
TR 2 RI, 00 EX TL. ET Ro ERS RI tania Oh ER II x 
) Prunus avium — Cseresznye : V. . ; È 
) Parthenocissus inserta — Vadszölö : I., XII... 2 „2 „nun u. BS 
) Symphoricarpus racemosa — Hobogyo: III. . 
O Symphytum officinale — Nadälyté : III, XI. 
Ai Vitis. vinifera»:— Szóló: IVES dF eh eo I 
- Gyommag — Unkrautsamen : J. 18., IL. 11., TL. 45° VE 10.0 2 3 eee 
Fagopyrum convolvulus Pohanka : IV. . 
- Polygonum aviculare Porot LES DER Vs 
C) Setaria glauca Vadmuhar I, IL, RI SIE 
) Répahulladék Ribentragimente:: 12 ptt ara ROUE ARR = RO 
D Burgony&.— Kartoffel; XIIMI.; SM MNT 


; A VETÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON. 197 
et 4 ő Előfordulási 
f 5 | esetek szäma 
| In Fällen: 
» O Fügyöker — EN EN O B 
Roo ole) iohhlabt IV 2: e Nenn ee 2 
feto Mork, teacye — Spreu; Mist I: 44:00. re 0, 11. — 44 
e AAA er 1 
#4 O Növenymaradväny — Vegetabilische Fragmente: I. 38. II. 38. 
Pia GUE Oi VI 0 VER AI - VIEIL M, IX. Li, ake WN, 
4 ER TR OR A QT in =, AM 
a ’ Összesen — Zusammen : 2559 
; . Állati táplálék. — Animalische Nahrung. 
a H Vertebrata — Gerincesele. 
a EREKET ROD ARA sze Vakandı Hal: Mo... warn ol e E | 
= == Spermoplilus eitillus + Urge: I» 1. a 2. mn N. . . ,.. : : FA 
x IONE Ss CLIGEUUS) SH ORCROgis INIZI En Te a Len 
k — Microtus arvalis — Kar Dee; Ii Li, LE 08.5 ILE: By EN 27 22 
À Vel VI LL VEL: , VII. DRASS AREAS TT Les LA ARLES LO. ee OO 
$ + Lacertidae — a iv. IT, Weenie ke pla ts eS KIT Te 306 
: enue, — Bék&ks IIL.*6.,- IV; 35, Vo 8. VI. 1., VII. 1.0. : ., . ata) 
5 2 ER ARL TE NI ATE 
| i) Döghus — Aasfleisch : I. 3, II. 4., XII. et en — 8 
© Dögesont — Aasknochen : ni 11., IT. 7., WE 3, IV. 4, V. 5, VI. 2, 
| O D MAR de etes EL Ogg 
È © Sérte — Borsten : I. 2., IT. 2 dt e CIRO SI AIR EE MES 4 
ko — Adibnerteder: Tel. 444 ie ieee ye are 1 
RE Ze ischalen SL tres na a en et, 1 
| Összesen — Zusammen : 272 
Arthropoda — Izeltlabu állatok. 
N° “O Armadillidium — Aszkaräk : I. 2., IV. 2, VI. 1, XIL 2... .... = 7 
2 — Julidae — Hengeres. ezerläbu : II. 1., V. 3., VI. 2., XII. 3. . . . . = 9 
[+ Dithobius:-—Pânilika Százlábus L 1, XI 1. XII 40... . — 6 
pnigopiritua. = Vekonyttibyalet Wii lic ohi get a on ce TL l 
+ Libellula — Szitakôté : V. 3., a ORE A os ek nie. RE ine Sheehy time — Les | 
+ Libellula álca — Larve: VI. AL PME PAT ARS RD SEE — 2 
. — Locustidae — Szöcskek : VII. >>, VIII. 1. PAS DRT N at 3 
— Acrididae — Säskäk : V. 7., VI. 34., VII. 34, VITI. 5:; IX Du, 
À: adele it e È . e Ue pira CO 
— Dectieus verrucivorus — Eppbeae à VI. 5., VII. 3, x. + Aaa N 
— S&skapete — Heuschreckenei: III. 1, X. 1... .».. 2:2... 0. . — 2 
— Säskapetetok — Heuschrecken-ootheka : XII. Ae Ae ee tk di éz | 
— Gryllus sp. = I. 2., IT. 6., II. 21., IV. 29., V. 79., VI. 7., VII. 2 |, VIII. a) 
ET EEE IT Bove el a. Mey kids rt a 115 203 
— Gryllus campestris — Mezei tücsök: I. 1., III. 2., IV. 41., V. 65., 
MIE ARI REDNER. 3,0.) 7 ST De ae Sa à Von CRE TE 7 


— Gryllus desertus — Fekete tücsök : IV. 36. v. 51., “VI. 20 Vid 1; 
ene Nea Eater SR oo le ae ey wee ctw la wok ee DA 


198 DR. VERTSE ALBERT 


Eléfordulésil 
esetek száma: | 


In Fällen: 
— Gryllotalpa vulgaris — Lótücsök : I. 1., II. 3., III. 14., IV. 4, Va Vi 820 
+ Forficula auricularia — Nagy fülbemászó: V. 4., IX. 1. . . . . . . = 
+ Labidura riparia — Közönséges fülbemászó : IV. 2., V. 1I., X. 1... = 
+ Cicindelidae — Cingolänyok : III. 3., IV. 2., V. 7., VI. 1... .. . “= 


+ Carabidae — Futó: bogarak: I., 1., II. 1., III. 3., IV. 5.,, V. 20., VI. 4, 
VII. 3: VIEL. 1: IX, 3, Ks 200 KELTA RUT ae eae Rie 


+ Carabus cancellatus — Aranyos bábrabló: V. 5., VI. 4. ... == 
— Harpalus sp. I. 3., II. 2., III. 3., IV.1., V.4., IX. 3. X.3., XI. 2, XII. 5. — 
— Harpalus distinguendus : I. 1., XT. ¥., XII. 4, : « Le IN US 
— Harpalus aemeus:: XII. 1. o ue 8. us ne ne Se a ES 
— Harpalus álca — Larve: VI. 1., TES OLD AA ee ee: az 
— Zabrus blaptoides : V. 1... 0.0 era o ue NE oc tt Re 


— Zabrus gibbus.; VL.6,.81 Wy LAN E RER ER ee 
— Zabrus sp. IV..3,.V. 1, VET ND: 15 IX. “ad XI Le at O 
— CAMILA SD SAN. ALS Woo Cere ae entra o 
— Dytiscidae — Csikbogarak : TIT. CE Iv. li VAE RU VIT RO a 
— Dytiscus álca — Larve: VI. 2... . . . ME ee pe 
O Staphilinus sp. — Holyva: I. 2, 2, n. 2 3 VE MS DEE. E 
— Silphidae — Dögbogarak : II. 1., III. 2 2 V 2 VIZI 
+ Necrophorus sp. — Temetöbogär : VI. ae ST NT UE NS EL TOC 
—"Silpha atrata: VISI szálát e kád Ze Tete MER NES RS 
— Silpha álca — Larve: XII. 1: ... Pe 
+ Histeridae — ERRORI INTESE, 23., iv. 41, v. 59., VI. a VIT. 253 > 
AA MEL LA Pet ILA DCR RE A È A : = SX) 
4 “Alister fimetarlus ss cbse Qe. Nal Be MERA ER Hest eee ones v= 
© Hydrophilidae — Csiborfélék : IV. 2., V. L, x. LIO a rin BE 
O Hydrous caraboides — Keskenytestü esibor : V. I. RATER a Be ET 
O Hydrousssp: V 12 ee Sas in, E ra e a ee 
(NY'Cantharidae áléa — Larve: INF LIT SE REI e 
O' Malachius:sp. Alea — Larve Vin dee. Cie esi) eee 
+ Coccinellidae — Katicabogarak : IV.1., V. 1., NES 2. VII. I ia 
— Elateridae — Pattanöbogarak : II. 1., III. 1., IV. 5., V. 16., VI. 3., IX. 1., 
Rn I en 5 wil stg nee Ree ng 
— Agriotes sp. — Vetési PRIN TIL 15 Iv. 1, v. Dir PELI area 
— Agriotes álca — Larve: VI. 11. ... . = 
— Elaterida Mes — Larve : II. 2., III. 3., IV. 14., v. ‘30,, VII 1, IX. Il, 
PLAT 0. EL Sass D eee Ane citi ER ME Bec er Br 3 — 
— Corymbites sp. y. 8.; VI. Eos res RE Lee 


+ Telephorus sp. — Höbogär : IV. 1., VI. RE = 
+ Telephorus älca — Larve: I. 2., II. 6., III. 3., Iv. 5. v. TÉ “VIL i 


De Dy he TE FREE a ed . £ vd ee 
O Meloe sp. — Hölyaghuzö Be LIT. TRE av. È v. Byrd. ee LT a 
O. Meloe variegatus: IIL.1. 0,74 042, MR DE e RE PIE 
O Blaps mortisaga — Gyäszbogär : V. 2. ©... Le cn ram 
O Gnaptor.sp. IV. 1... Vi dis en RL NI e IA ee 
— Omophlus lepturoides — Pejbogar: V., 1. . . .. Lx 
O Aromia moschata — Pözsmacincer: VIL l. 6e 0 Sr mare ee 


O 


Dorcadion sp. — Földi cincérek : III. 2., IV. 51., V. 158, VI. 21... = 
Ő Dal ones XII 0 RIE pl A ei 


ATE I ty 
+ ( 
DUC A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÄGON. 199 
Elöforduläsi 


esetek száma : 
In Fällen: 


DD PO Tunes VOS We iV ie 9, SII, 0 ae ale SIT 
Pearse PUMODE aE Ws tis) V7 erg Vie 2. Ne te 5 
N NA AVI fan kek ee TO 8 
ee NI E n n= 1 
En Boroadion Scopoul + EV. 05 Vs 4.5 VI ie ia tr = M 
OP CE HOTS TATU ET AV N IE ree on TO TL dee ell SS 3 
© Dorcadion morio: IV. 1. . . . . SII a n À I 
O Dorcadion álca — Larve : IV. 1., v. 18, VI. DEI ER ns ee 
— O petra IT. 1., III. 1, IV. 3., V. 8., VI. 1., xt. 2, 
OM EEE PET 1, io 
— Bios scale REN Ver; x. 1h sur, #7 rea Fi SIERO I MEL OR 
— Entomoscelis adonidis — Honvedbogär : II. 1., IV. 2., v. 35 XTL., 2% = 8 
— Gonioctena viminalis: III. 2., IV. 2., V. + VI. SE LR ELE 
nale epic DONNA ZS EVE Ne. a TN MUG n a ei 
SZE ESELÜLE = Ps DORÁT AK Lidi Moto VI dg KILI: ee 7 
— Cassida nebulosa — Paizsos labodabogär : V. 1. . . . . . . . . ,  — l 
O RUE ERA SV, Be re Re EE an ne a TE Ue oe le PE ee es l 
— Crioceris sp. — Spárgabogár : V. 4. SARAI LIE IT ET RO SLA. 
MISERI RIE VIRAL ARIA e ie n e ee ara LD 
— Curculionidae — Ormänyos bogarak : I. 9., II. 7., III. 19., IV. 48., V. 261 

CVS TONI Wb ls, hbk I EL IR RITI RE #93 
— Sitona lineata — Csipkéz6 bogár: II. 2., III. 5., XI. 1., XII. 2. .. = 10 
— Otiorrhynchus ligustici — Hamvas vincellérbogàr : III. 4... . . , . = 4 
— Otiorrhynchus morio : III. 1.. . . . HE | 
— Otiorrhynchus sp. : I. 1., III. 15., IV. 89., v. 145., “VL 34., ‘VIL. 2., VII. I 

PET ING AL eee PL RAR A Var aad a Nit ge bo Paley tats az he tio ee ah eon eae sav 404 
— Cleonus sulcirostris : III. 7., VI. 1., X. 2 ; = 10 
rc Gleonus  tierinus.: VL. 1.0.09, 7er SE NET Me en | 
— Cleonus punctiventris — Lisztes répabarkó : MI. = 2 
= Cleonus:isp.:-I. 1., II. 1., III: 32., IV: 85., DIG VI. 3 SILENT? 2 IX. 21: 

LATE RE A EC EE OR NERO ENT EE EUR è ARE MA 1) 
— Brachycerus sp.: II. 1., Sr 124 EV al'6 v. 23. Morri rali rar OL 
— Myniops sp. : est. SE oh LR oes Te RES VV rt RSA ALT EAU — Li 
— Hypera sp.; IX. 3., X. 2, XI. dia CE LR ch E 7 
— Lepyrus I EL da LYS 6 v. 10. XI. DEE FEST TE A NT VS 
— Psallidium maxillosum — Fekete Sere ri LEI SPS AT Vs Bois 

Wath Vhs, dA ; TE IE 
— Tanymecus palliatus — ser esfaru NN - Iv. 6., v. 49., VI. Sari :: 58 
— Peritelus familiaris — Kendermagbogär : V. l.. . . . . + . . . . . — I 
— Ceutorrhynchus sulcicollis — Gubacsbarké: III. 1. . . ....... = | 
— Lixus o ae asia SAREMO ey Cnr a AS | 
— Phyllobius sp.: V. rione NE EOLIE Sn ete yee kt ee 
— Byrrhus sp. — ER bogár : Vv. Dt let PONS PSR O TRE RETTA 
© Aphodius sp. — Ganajbujò : I. 3., II. 2., III. 14., avi 25. V bee I. 16., 

NELSON VTIL 2, EX 02, 87% XI. DRE EM Ce in, NI 
Soto ET EU EMILI mou oat a Sap ee ee ee i SS 6 
SDL OT TONTeRS Ur (LEIS Law E wails” e ke bole es) sz l 


O Onthophagus sp. — Ganajbogär ; III. 2., IV. 8., V. 23., VI. 8., VII. 5., 
VIII. de ER, dii Sa 2.5 XI. % WES Cll hh RIE 5 RO RO CUS D 2 = 54 


pr MEGK RARA + 
RE Lo È i RI era Fire 
Sa è 5 È cile à 
a + St 4 4 a ESTA rà i > ER x 
RP yea? NO) +: i - al PARI sé 
ro c at fu PL M 2 x Be: IRR Re È 
aa _ 
200 DR. VERTSE ALBERT Ml MT 
3 ria PACE 


O Geotrupes sp. — Ganajturò : I. 1., II. 2., IT. 8, 48. 36., V. 35., VI. Ta 


VIH, TRE, BIT EB ET RIE 
O Geotrupes stercorarius — Közönséges ganéjtuzó VW. Bait SRL ty j 
O ‘Geotrupes’sp. bab — Larve 3 IV. LI iy ME ee ree 
©) Lethrus apterus — Csajké : IV. 1., V. 2., . . . 9 a Sa 
© Sisyphus Schaefferi — Hosszuläbu galaesinhajtö: v. 2 XI. Les 
© Copris lunaris — Holdszarvu bogár : III. 3., IV. Si, Veg. VISI IX. Da 
XII. 2. PLN: : ; ; a 
O RER RIO RE — Gallas hi XII. 1. 


Melolontha sp. — Cserebogär : IV. 21., V. 131., VI. 7., VII. 4 

Melolontha älca — Larve : I. 1., III. 5., IV. 38., V. 53., SE 20% VII. Ta 

VITI: Does SG; eerie lee rie: 

— Anomala vitis — Finäncbogär v. zöld. TRIED vi Ls VL 6. . : 

— Anomala aena — Rezes cserebogár: VII. l. d 0. 

— Anisoplia sp. — Szipolyok : III. 1., V. 1., VI. 2. 

— Anisoplia segetum — Rozsszipoly : VI. 1. . 

— Anisoplia álca — Larve: V. 1. . Be N RE SF ta he VÁLA 

— Rizotrogus sp. — Fakö cserebogär : III. 5., IV. 48., V. Wii 176; 
VIE 2 RL. Ie Tare GA 

— Rizotrogus assimilis — Vüiüs SERIO IV. 3., v. 1. 

— Rizotrogus aestivus : IV. 3. nee) Seat 

— Rizotrogus álca — Larve: I. 1., II. 1., IV. 10., y. gh x. 2a 

— Polyphilla fullo — Csapó cserebogár: V. 1. 

— Polyphilla fullo álca — Larve : IV. 4., V. 4. . ee ge à. 

— Pentodon idiota — Öriäsbogär : TI, “6, IV PH MIRI I BT, à 

— Cetonidae — Virägbogarak : IV. 4., V. 9. N 

— Leucocelis funesta — Fehérpettyes virägbogär : IV. af v. 20, XL 1. 

— Phyllopertha horticola — — Rözsakisceserebogäı : III. 1. 

— Epicometis hirta — Bundäs vir&gbogàr: III. 2., IV. 16., V. 39., vr. i, 
Witt: à 

— teen hirta bab — a v. re DE Lar ere lee 

— Bogartérmelék — Käferreste : I. 15., VeBLSNL DRIVE Nr 

RB, KIN DEN RIT 170 BR CRE ER RE 

—= Hymenoptera.: ‚IV... 2. VII LITT SM EU ESN MERS 

+ Formicina — Hangyék: I. 1., II. 1., IV. 2., V. 6., VII. 1., IX. Il, 
CLR À LP M ATO) ORIONE ANI x 

+ Formicina bàb — Haid: I. | a v ES RA NEA IE de 

+ Ichneumonidae — Nyerges darazsak: VI. 2., IX. 1. . 

= SAVE STE 

— Tipulidae — Szunyogok : Visa Meteo. 

— Musca domestica — Házi légy : VI. 1. 

— Muscida älca — Larve: I. 2., XII. 1. HAL SOS] 

—. Museida, b&b — Puppe XI: 1,0 loa. MO CL CORRE Re 

— Pyrausta nubilalis — Kukoricamoly : I. 1. ak 

— Agrotis segetum — Vetési bagolypille : I. 1., III. 4., IV. 12., v. 44. VI. 16., 
VILLE NI 300 bi Lo SRT SILE 

— Mamestra sp.: V. 2. Saia, 

— Cheimatobia brumata — Téli ERI a v. 3 


| 


- Chrysis sp. 


ort 


Den Cr 4 


ae ; BE: 

VI RETE v x Kr 

I . ge a) ee 4 18 a” 

È ir RU ne RE I è SERA, Red 

ÉSI VARJU TÁPLÁLKOZÁSA MAGYARORSZÁGON. 201 Sa 

=} ite, a È $ 
5 i El6forduldsi 23 


esetek száma : - 
In Fallen: ne 


— . Hernyó - — Pepe: a; Il De TIL IT IN AV Ph Ie lee RD, ee 

Cf RE Ts SO. 2 lito PARI IA ALT TES ae" ye: 40 | 

Be _— Lepkebäb — SR SESIA ARE c L. O PATO Wi SOLE RI A e SI 

a Rhynchota DFI RDA xevarok » VII Iva ne en = 

| — Pentatomidae — Cimeres rene ID... 110. 1°, V. 40, VI. 2, VIL 1. = 45 

a Pentatomida älea — Larve: V. DEE a II Dr | 

— Eurygaster sp. — FREE EVE DOG 2 VE 95 VILA; 

Ba 2 11 SII. nS. RATS EFRON ET es NO k 

= Aelia sp. — Szipolypoloska : Iv. IVO WE. bi VEIL 18. oe ee n 

— Aelia ARA CALI ELLI ES Re PE Le ahs eee 

0 — Cicada sp. — Kabéca: VI. 1. . ... ve cn n 

Be + Araneidae — "Pókok : I. 2., IT. 1., V. 6. XII TN VENA RETI Me its =. NI a 

pi Piiooss sp VI: loc. AT Sara 
—- Rovartörmelék Inacctentragmente : TI. 12. 5 nu 18., Iv. 28. V. 45., 


ER 
7 EN 


KSS ELT Le VE. 2. TX. 2,0%. 8, XL 6, KÎI.5.. . . — 132 E 
fi Alce, D Tano; 4., TI. 6,, TIT, 6., IV. 29. Ke 63. VI. 12., VII. 4, ne 
Senne NEE) te. 10 LAS, XI; 18, AI Ba Fe a 18 

2 — Bäb>— Puppe "II. 2, V.1, 3.1, XII, 1, . LL. : . 0a. 5 

a = Rövarpete — Insectenei : T.li. ee a Sd F 
: és ; Vs Osszesen — Zusammen : 4628 

4 | i Mollusca — Puhatestüek. 2 
2 . © Kagylö — Muschel: XII. 6 arl; PLU. te ne Neh DONS GER a ee alk 

‘a N ea Se op es tt 7 

4 | — Csiga — Schnecken : I. 9., II. 7., III. 14., IV. 29., V. 57., VI. 14., XI. 5., 

MRT ee. a x Dee ah SD I de A joue à /#= 199 | 

3 us danubishs NICH, N et CNR. yi ee eee Vege, 1 

È = LaYhogliphus naticeides’: V. -6:, VI 2... ee 7 | 

3 A Bithynia tentaculata : V.2., VI. 2. . AA AE LE SIT A SE > 
Mé AE ASSET SR EEE IR RIM LE 

ig sy verte op, S Vi 4; VI, 2 e Re ada s 

ere erano BG UJATIS 2 VIS Leth TRA n 


a TR RL RAR e ME E IRR AE IR cri 
- rei api palustia <A VON VII ENT de pe Pr nr es si = 
7 — Planorbis sp. : x OR ENG 2 tig TE RE TREE RE IR 
? Se io. WAP eign NANI IE ae SR es e, en 
— Abida pi io VD NPT AO LORI EE Ao, SS 
— Zebrina detrita: V. 1. . . : . : DER FA LISE TER PRET CAN 


“ — Chondrula tridens : Iv. 2, V. 1, VI. PRETORIO Ea Ra 


Ha 49 O1 Ci wu D — a 


= — Helix sp.: IV. 8., V. 14, VI. 6, XI. 4, XII. SE E lla Bh 
ER — Helicella sp.: “XI. 3, XII. 2... .« ee LB X 
ae _ — Helicella hungarica : IV. 2., V. 17., VI. 5. XL 3. PT Foire N ee MITA 

À MA a Lo ee a ee RC VA EC OO: 12 

Re È Összesen — Zusammen : 249 

* i Vermes — Fergek. 

EPA R Lumbricus sp. : — Földi giliszta: II. 1., III. 2., V. 1. . . . + + : SALI 


-. Osszesen — Zusammen : 


Fundorte und Anzahl der Mageninhalte und Gewölle mit Angabe der Anzahl Sua 
Se 


© oo NO © À wh = 


nd bu 
m © 


ei ed es nd Di n i 
© 0 Is Ul À © io 


20: 


À gyomortartalmak és köpetek gyü 
és mennyiségei hönapok szerint. 


DR. "VERISE ALBERT o 


itő 


in den einzelnen Monaten. ~ 


. Alattyan III. 11. . 

. Alsöszinever III. 1. . 

. Alsötengelie 1. 1. 
SAFSESSIITAL. ee à 
SATA IE a VS BAL 
APR 


Babapuszta VI. 1. 


. Balatonalmádi I. 1. . 

. Bálványszakállas II. 2. 
. Beodra F. 2., XII. 5. 

. Bekescsaba IV. ]. 

. Bihardiöszeg VI. 10. 

. Bäcskisszälläs XI. 1., XII. 1. 
. Bodrogvees XI. 2. 

. Budapest I. 2. 

. Csantavér XII. 1. 

. Csáki erdő III. 1. 

. Császlósz I. 2. 

. Csejd I. 1. 


Csepel XI. 2. 


21, Csallöközsomorja IV. 1., XI. Nee XII 1 
Debrecen: III 06 EXT a Se enone 
. Déva I. 1. . | 

. Doboz V. 9 

. Dolyni XI. 1. 

. Dunaszentgyörgy I. 3. 

. Dunavecse IX. 1. . 

. Elemér V. 13., 1 
. Etelhäza III. 6., V. 3., VI. 5: . 
. Ersekujvär I. 3. 

. Fäbiänsebestyen X. 1. 

. Fehertemplom VIII. 1. 

. Fitöd I. 1. . / 

Parto Fl ge WA TL 0) 

. Geletnek X. 2... Rn 

a Gönyü IV. 10., VII. 315. 

. Gregoväc II. 6. . Fk 

. Görömbölytapolca XII. 1. . 

. Gyergyöszentmiklös III. 1. 


RE RM] 


. Gyömrö I. 4. 

. Gyöngyös I. 1. N ER BIRD 
ICO TE 8,11 -LOSSELT: 1", XI. 6., XII. 4. 
. Härossziget III. 55., IV. 80., V. 87. 

. Hecol XI. 1. 


Hecas RI Bali ATTORI RITO 


ijtőhelyei 


d 


nS 


1048) A VETESI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÄGON. 


46. Hortobägy IV. 32., VI. 1. 

47. Hajdubészérmény XII. 2. 8 

48. Iharosberény I. 6., II. 1., III. 2., X. 2., XL 5., , XII. 1; 
49. Ingnes VI. 8. 

50. Isaszeg X. 1. . 

öl. Istvänvölgy I. 6. . 

52. Izsák III. 122. . 

53. Kakova II. 1. 

54. Kanak IX. 2. 

55. Kápolnásnyék XI. 2 

56. Keresztes II. 1. TEE I 
57. Keszegfalu II. 1., III. 1., IX. 3., X. 7., XI. 6., XII. 5 
58. Keszthely I. I. . 


- 59. Kötutköz XII. I. . 


60. Kirälyhelmee VI. 1. 
61. Kisbér I. 6. ; 
62. Kisfästanya I. 1., XI. 1. 


63. Kisharta II. 1., III. 2, IV. : Det rd VI. VIII. 3., IX. 1. XL, XI. 8., (XII. 14 


64. Kiskunhalas V. 99. 

65. Kismarton II. 1. 5 

66. Kismegyer X. 4., XI. 3. XII. 2. 
67. Kisszälläs XI. 1., XII. 1.. 

68. Kis-Teremia XII. 2. è 

69. Kisujszälläs IV. 8., V. 9., VI. 1. 
70. Koháry Szentlőrinc I. 1., V. 63. . 


© 71. Kolozsvär-Szamosfalva IV. 2 


Yo. KomaramL.2., EL 4, TV: 7:5 V. I, VII. 12: , XI. Do XII. 
73. Kónya IX. 1. È 

sastoazepotoe4., II. 1.0) 

75. Kézéphantos IV. 85. À COR Fiat bo PO RD ATO 
10 Easrtomér IL 2: IV, 4, NV. 10:, VII: VIII. 5, EX, 3., SH. 2. 
77. Läbatlan I. 2. 

78. Leibitz I. 1., II. 3. 


79. Likécs I. 18., II. 11., III: 19., IV. 189., V. 331., VI. 156., VII. 15., VIII. 1., 


ae Ws AE REI. 18: 
80. Löcse XII. 1.. ú 
81. Magyar-Csernye I. 4., IT 5., ‚au. 3., XI 4., , XII. 5. 
82. Makó I. 1. 
83. Markotabödöge IEH.-T: 
84. Marosvásárhely VIII. 2. . URI eta IR 
Bb. Megyeres-I:6/, 1I.:3., IV. 1.5. Vi -1.; VIC83.;/X..8, XII E 
86. Mezôgyän V. 7. — Che HP eut 
87. Mezöhegyes I. 4., II. 12., mi. 2, IV. By 5.2, VIA. 
88. Miskole I. 1. . 
89. Mohäcs XI. 2. è 
90. Mosonszentmiklös VI. 3. 
91. Nagybaräti II. 1. 
92. Nagybecskerek IV. 29., V. 36, XI. 5. 


a bi 
x» o 


n _— 
Mao no I O dati & MN 


to 


ENTE 
Di LO oe" 
pu ENTE TR Ma 

A Soya Le 

qui Kr ch 
204 

a 
93° 


94. 

95. 

96. 

97. 

98. 

99. 
100. 
101. 
102. 
103. 
104. 
105. 
106. 
107. 
108. 
109. 
110. 
bir. 
112. 
113. 
114. 
115. 
116. 
LIT, 
118. 
119: 
120. 
121. 
122. 
123. 
124. 
125. 
126. 
127. 
128. 
129, 
130. 
131. 
132. 
133. 
134. 
135. 
136. 
137. 
138. 
139. 
140. 


#22 NET £ 
RENE | È 
ui À 
a ni ah Pan =. sa 
3 pú Pe” r €. ud ig rs 
= 5 3 + rs SIT: >; 2 4 ite 
= LA | 4 d. LATE x ¢ Be Dr 
vu ee ne, INERTI 
. DR. VERTSE ALBERTO — = © “Mb n, 
- = Lé È 2 | res 
; “Ra k 
Nagydorog XI. 1. 
Nagycenk I. 6., III. 1. # = 4 ki 


Nagykanizsa XII. 1. 


Nagykikinda I. 1., II. 3., III. 4., v. 4., XI. its XII. 3 


Nagy-Légh III. 1., XI. 2., XII. 3. 


Nagyszentmiklös I. 7.,-X. 2., XI. 5., XII. 6. 


Nyiregyhäza I. 1., XII. 1. . 
Obuda XI. 1. 

Ohat V. 28., VI. 108. 

Ol6ca LI, 15 IX 435 X 
Oraviezabänya IV. 2., V. 1 
Öszöny I. 2., VI. 1. 

Ötelek XT. 2, XII. 3. 
Överbäsz I. 12., II. 19, DIS XI. 
Oreglak I. 2, X. 1. 

Orkény X. 1, XI. 2. . b 
Pannonhalma II. 1., III. 1. . 
Pazony I. 1... so 
Pärdäny XI.. 1, XII. 1, 

Pásztó VI. 16. 

Perbenyik V. 1., VII. 1. 

Peszér V. 3. 

Pécs II. 1. . i 
Pusztakisfalu II. 1. . 


1-3 XII. 1. 


Puszta-Peres I. 2., XI: 2., XII. 4. 


Püspökladäny II. 2. 
Polgärdi I. 6. ta 
Räbapatona IV. 1., IX. 1. 
Räcegres I. 4. 

Rákos II. 1. 4 

Réva- clea Ta Bm 42 XL 
Röjtök XII. 


Rudolfsgnad VI. 4, VIT. 5., VIT. da Ix. je 


Sajtoskäl V. 2., VI. 12. 
Sandorfalva XII. 3. 


Särospatak I. 6., II. 2., TIT. 4., Iv. 83,. v. 117%, vi. 12, IX. 1, XI. Bs (XII. 3: 


Selmecbánya I. 1. 
Sikätor I. 1. 
Siskamajor VI. 1.. 
Somogy I. 1.. 
Somogyvär I. 4. 
Szabadka I. 2. : 
Szalkszentmärton X. 1. 
Szamosfalva III. 2 
Szanäd VIII. 2. 
Szarvas V. 13. 

Szäsz XI. 4. 
Szäszrögen II. 1. 


pow}. 


. 
. 


BS EIER; 


Now ww 


ESA E 
Be 
Tr 


ra 


+ 


Lis 
2 
3 : 


oa 
È 
‘ 


> 


© ho 00 mi 


) 


er 


i] 
x 


- wi 


ne 
fi # 


N | var ru 
Wee SaaS Wes 


1 Ry Oh ae Stück 
. Szeged-Kirälyhalom III. 7., IV. 7., V. 6., X. 1., XI. 5., XII..2. ..... 28 
RE RE TRE AE I a CE Re 5 
~ Bzerb-Ittebe XI: 3, XII. 8... lia en en nn 11 
SR ne Sek e PERI ie tee es 3 | 
igpuigretoaspr I 8, TI IV. VIE MII Ten. se se 9 
. Szigetszentmärton XI. 1. EN ET RS o NET EE E PSS A | 
c Szigetszentmiklós GRINTA IEEE SE | 
. Taktakenéz IV. 7, TA AA eee Nata) ee ne fi 
E SER ET I ata ge e To e 2 
EEE ELI Ren AL ped NR eee fl a Fe ti 
. Temeskirälyfalva I. 1.. l 
. Tiszalue IX. 1. . | 
. Tiszapolgär VI. 1. RENE re NRE a POS ng DA aks I 
RI A REI IR ONTANI ere i 82 
. Tornyoslòb 1. 1. tépi ne do E NUS PES ST EL en I 
ROGERS SENS 10 ENV COLO MI 320, NIE 2 net ner 265 
ROBE DEE LETTA FIORE PI hes A na O E 5 
ero ATMEL” Wh IPL. Sets rahe. tering SAY ait ne tato EEE ad ae 13 
ERNE Re ME ART Re lanes ats a NIDI of? te a a wee à l 
ove EV 1 ty V1 1 PORT PLE ee Leake es a PE A Ba wies 31 
ie RE (RIE E ALI PATITI) ee MS AR eg 9 
. Urb6 V. 4.. 
. Valkó I. 1. 
. Varsäny XII. I. RE DORMO SITI RIESI, PANI METTE 
MEN VE BE e nai n 18 
. Verseg XI. 1. 
. Vének I. 1. 
. Visegräd XII. 1. BEN LEEREN i aS ee Oe Oe TIT Ri 
REA e ra Rin A ad 4 
ET ek) TI ina aaa 6 
noe E n ato fa e RT Re ni LI LS PAP l 


AD LL ei mu RN © l 


ea VER ER APT NE PIRA 26 
AA Te TS TERN EEE a hod han Dur I 


Összesen — Zusammen : 3.555 


Irodalom. —- Literatur. 


. BALAZS K.: Fonälfergek okozta tömeges varjupusztulâs. — M. Vadäszujsäg. 
XXXIV. 1934. p. 491-492. 


2. BALKAY A.: A vetési varju. — Vadäszat, VIII. 1925. p. 196. 


3. BALKAY A.: Még néhány szó a vetési varjuròl. — Vadászat, VIII. 1925. p. 361. 
. BAcsy L.: Irtsuk a varjakat. — Magyar Élet P.-ért. 1943. IV. 1. p. 5. 

. Busits I: A vetési varjunak rovarirtäsra való felhasználása. — Aquila, XXXIV 
XXXV. 1927-28. p. 409—410. 

i. CSATH A: A vetési varju élete és gazdasági jelentősége. — Debrecen, 1941. pp. 1-9. 


7. CSATH A.: A vetési varju élete és gazdasági jelentősége a mezöhegyesi állami birto 


+ 
sr" 


id 


kon. — Leben und wirtschatfliche Bedeutung der Saatkrähe auf der Staats- 
domäne zu Mezöhegyes. — Kócsag, 1928. III. p. 32-33. 


17. CsöRGEY T.: A dolmänyos- és vetési varju gazdasági jelentősége. — BREHM : Az älla- 
tok világa, 1929. Madarak I. p. 310—315. 

18. CSÖRGEY T.: A gabonapoloskäk madarellenségei. — Die Vogelfeinde der Getraide- 
wanzen. — Aquila, XXXVITI—XLI. 1931-34. p. 253—257. 

19. ESZTERHÁZY L. ifj. gr.: A sokak által gazdaságilag hasznos, vadäszatilag karté- 
konynak tartott madarainkröl. — M. Vad#szujsig, XXVIII. 1928. p. 299—300. 

20. CELEI J.: Adatok a vetési varju täplälkozäsähoz. —- Beiträge zur Ernährung 
der Saatkrähe. — Aquila, XXXII—XXXIII. 1925—-26. p. 163—-166. 

21. GyöngyösHaLäszi TAKACH GY.: Meg néhány szó a vetési varjuröl. — Vadászat, 
VIII. 1925. p. 361—362. 

22. GYORVARY Gy.: Meg egyszer a varjakröl. — Köztelek, 1943. LIII. VI. 6. p. 483 —484. 

23. HAUER B.: A vetési varju életmódja és gazdasági jelentősége kishartai gazdasägom- 
ban (1 térképpel). — Lebensweise und landwirtschaftliche Bedeutung der 
Saatkrähe auf meinem Landgute bei Kisharta (Mit 1 Karte). — Aquila, XI. 
1904. p. 318—327. 

24. HERMAN O.: Pötlek a varjukérdéshez. — Nachtrag zur Krähenfrage. — Aquila, 
1901. p. 275— 278. 

25. HERMAN O.: „A varjak a mezőgazdaságban" cimü támadó cikkről. — Pesti Hirlap, 
1913. III. 193720, 21, 

26. HERMAN O.: A „varjuhäborusäg“ vége. — Gazdasági Lapok, LXV. 1913. VI. 15., 
No. 24. 

27. HORVÁTH A.: A varjufélék mezőgazdasági fontossága. — Debrecen, 1911. pp. 40. 

28. JABLONOWSKI J.: A varjak ee jelent6sége. — Die landwirtschaftliche 
Bedeutung der Krähen. — Aquila, VITI. 1901. p. 214—275. 

29. JABLONOWSKI J.: A varjak a mezögazdasägban. — Kiserletügyi Közl. 1912. p. 
466— 508. : 

30. JABLONOWSKI J.: A varjuháboruság. Gazdasági lapok, LXV. 1913., No. 15. p. 13. 

31. Kapocsa Gy.: Vetések megvédése a varjak ellen. — Köztelek, XXIT. 1912. p. 910, 

32. Kapocsa Gy.: Gazdasági állattan IT. kiadás. Budapest, 1942. 

33. KEVE A: La consommation des Mollusques par les Oiseaux. — L’Oiseau, VI. 1936. 


DR. VERTSE ALBERT [Aquila 


. CHERNEL I.: Magyarorszäg madarai, különös tekintettel ae ie jelentösegökre. 


— Budapest, 1899. p. 555 —558. 


9. COLLINGE, E. W.: The Food of Some British Wild Birds. — York, 1924—27. 
. CSÖRGEY T.: Elözetes jelentes a vetesi varjura vonatkozò orszägos vizsgälatröl. 


— Vorläufiger Bericht über die Landesuntersuchung der Saatkrähe. — Aquila. 
XI. 1904. p. 353—366 


. CsORGEY T.: Varjumérgezés kisérlete. — Krähenvergiftungs-Versuch. — Aquila, 


XXI. 1914. p. 262—268. 


2. CSÖRGEY T.: A vetési varjuröl. — Über die Saatkràhe. — Aquila, TR 1914. Ps 


260—262. 


. CSÖRGEY T.: A törökkanizsai vetési varjakröl. — Uber die Saatkrähen in Török- 


kanizsa. — Aquila, XXV. 1918. p. 194.—199. 


. CsORGEY T.: A varjufélék mérgezésének tanulságai. — Ergebnisse der Krähen- 


vertilgung mit der Giftmetode. — Aquila, XXX—XXXI. 1923—24. p. 238—243. 


5. CS6RGEY T.: A vetési varjuvizsgälat ujabb iränyai. — Die neueren Richtungen 


in der Saatkrähen-Forschung. — Aquila, XXXII—XXXIII. 1925—26. p. 7—23. 


ì. CSÖRGEY T.: Adatok a vetési varju (Corvus frugilegus L.) juniusi täplalkozäsähoz. 


— Beiträge zur Juni-Nahrung der Saatkrähe (Corvus frugilegus I ). — Aquila, 
XXXIV—XXXV. 1927—28. p. 316—328. 


p. 233—261, 


» 
SX 


Labs a in Oe Re OE ages Tee ati nz 


ee 


eee : : 


Bet “ N ie = di 
“at ioagp 727 (è A VETÉSI VARJU TAPLALKOZASA MAGYARORSZÁGON. 207 
34. LACZKÓ A.: A vetési varju hasznos és káros munkája. — Magyar Róna, 1934. 


p. 263—264. 


35. Lovassy S.: Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozäsaik. — Budapest, 
1927. p. 416-421, 

36. MATUSOVITS P.: Szemelvények a madarak rovarirtó munkájából. — Unsere Vögel 
als Insectenvertilger. — Aquila, XXXVIII—XLI. 1931-34. p. 393—394. 

37. MATRAY Gy.: A vetési varju mint egérpusztité. — Die Saatkrähe als Mäusefängerin. 
— Aquila, XX. 1913. p. 398—399. 

38. M. 0. K.: A vetési va.juròl. — Über die Saatkrähe. — Aquila, XX. 1913. p. 397. 


. Muna M.: Kärtökony-e a vetési varju? — Vadászat, VI. 1923. p. 186—187. 
. N. N.: Hogyan vedjük meg az elvetett magvakat a varjuktöl? — Névényvédelem, 


1927. p. 181. 


. PENYIGEI M. D.: Adatok a vetési varjak XVIII. századvégi és XIX. századeleji 


telepes fészkeléseihez és kártételeihez Debrecen szabad kir. város levéltárából. 
— Debreceni Szemle, XV. 1941. p. 246—248. 


42. PÉTERFAY J.: A vetési varju hasznosságáról. — A Természet, XXXVI. 1940. p. 112. 

43. PÉTERFAY J.: A vetési varju vadgazdasági szempontból. — Magyar Vadászujság, 
XXXIV. 1934. p. 218—219. 

44. RÁcz B.: A vetési varju egérpusztitása. — Mäusevertilgung durch Saatkrühen. — 


Aquila, XXI. 1914. p. 260—262. 


. RéRIG : Die Verbreitung der Saatkràhe in Deutschland, Arb. a. d. Biolog. Abth. 


für Land- und Forstwirtschaft. Berlin, I. B. ,1900. p. 271-284. 


. RÖRIG: Die Krähen Deutschlands in ihrer Bedeutung für Land-, und Forstwirt- 


schaft. — Arb. a. d. Biolog. Abth. für Land-, und Forstwirtschaft. Berlin, I. B., 
1900. p. 285 —400. 


47. SCHENK H.: A vetési varju mint egerész. — Die Saatkrähe als Mäusejäger — Aquila 
XXII. 1915. p. 419. 

48. SCHENK J.: A vetési varju mezőgazdasági jelentősége. — Rovartani Lapok XII., 
1905. p. 183—186. 

49. SCHENK J.: Madaraktöl meghiusitott sáskajárás. — Von der Vogelwelt verhinderte 
Heuschreckenplage. — Aquila, XVII. 1910. p. 258—261. 

50. SCHENK J.: Adalékok a vetési varju (Corvus frugilegus) mezögazdasägi jelentöse- 


géhez. — Erdészeti Lapok, IV. 1905. p. 114: 


. Soés L.: A vetési varju (Corvus frugilegus) hasznos és käros volta a közfelfogäs 


szerint (Egy térképpel és egy táblázattal). — Die Nützlichkeit und Schädlichkeit 
der Saatkrähe (Corvus frugilegus) in der allgemeinen Auffassung. — Aquila, 
XI. 1904. p. 11—35. 


2. SZALAY G.: Tapasztalataim a varjakröl. — Köztelek, 1943. V. 9. p. 409-410. 


53. SZEMERE L.: Art-e a fáknak a varjukolonia. — Nüvényvédelem 1937. p. 91-83. 

54. SZEMERE Z.: A varju védelméről. — M. Vadäszujsäg, 1928. p. 419-420, 

55. SZEMERE Z.: Pärtatlan itélet a vetési varjuröl. — Nimród, XVII. 1929. p. 42-44. 

56. SZÉKELY D.: Még néhány szó a vetési varjuròl. — Vadászat, VIII. 1925. p. 361. 

57. SzoMJas G.: Madarak által meggätolt hernyörägäs. — Von der Vogelwelt ver- 
hinderter Raupenfrass. — Aquila, XV. 1908. p. 306 — 307. 

58. SzoMJas G.: A vetési varju mint a kukoricamoly (Botys nubilalis Hb.) pusztitöja. 


— Die Saatkrähe und die Maismotte (Botys nubilalis Hb.). — Aquila, XX. 
1913. p. 399-401. 


59. Szomjas G.: A vetési varju a tengeriföldön. — Die Saatkràhe auf dem Maisfelde. — 
Aquila, XX. 1913. p. 401—402. 
60. SzoMJas G.: A vetési varjuröl. — Vadászat, VIII. 1925. p. 313—314. — 


nd 


208 DR. VERTSE ALBERT 


61. Szomyas L.: A vetési varjak és a drôtféreg. — Die Saatkrähe und der Drahtwurm. — 
Aquila, XXIV. 1917. p. 278., 293. 

62. Szomjas L.: A vetési varjak és a drötfereg. — #Saatkrähe und Drahtwürmer. 
Aquila XXX—XXXI. 1924. p. 308., 330. . = 

63. THAISZ L.: A növényekkel táplálkozó madarak hasznos vagy káros voltának elbirà- 
lása begytartalmak elemzése alapján. — Kritische Bestimmung der Nützlichkeit 
oder Schädlichkeit der pflanzenfressenden Vögel auf Grund des Kropfinhaltes. — 
Aguila, VI. 1899. p. 135—168. 


64. VERTSE A.: A vetési varju. — Növényvédelem, 1940. p. 85—86. 
65. VERTSE A.: A vetési varju hasznossága. — Növényvédelem, 1942. p. 171—173. 


66. VÖNÖCZKY SCHENK J.: Hasznos-e a vetési varju? — Kisalföldi Gázda, 1943. IE. 
p- 26—27 x 


Verbreitung und Ernahrungsweise 
der Saatkrahe sowie deren landwirtschaftliche 
Bedeutung in Ungarn | 


Auf Grund der Forschungen von Dr. Titus Csörgey und des Autors 


Von DR. ALBERT VERTSE 
I. Einleitung. 


Der Beginn der systematischen Saatkrähen-Ernährungs-Unter- 
suchungen steht in organischem Zusammenhange mit dem Verlegen 
(1901) des Ornithologischen Institutes (dazumal noch Ungarische Orni- 
thologische Centrale) aus dem Rahmen des Ministeriums für Unterricht 
in den Bereich des Ackerbauministeriums, zu welcher Zeit sich sein. 
Wirkungskreis notwendigerweise erweiterte infolge der damals in ganz 
Europa Aufschwung genommenen Forschungen über die landwirt- 
schaftliche Bedeutung der Vogelwelt, insbesondere über die Ernährungs- 
verhältnisse derselben. In erster Linie handelte es sich um die 
Klarlegung der landwirtscahftlichen Bedeutung der Saatkrähe, als 
einer der wichtigsten Fragen, welche mit dem landwirtschaftlichen 
Charakter Ungarns zusammenhängend der Lösung harrte. 

Eine besondere Bedeutung verlieh der Aufgabe in erster Reihe die 
sachliche Wichtigkeit der Frage : die große Anzahl der bei uns lebenden 
Saatkrähen, ihre die Landwirtschaft mittelbar oder unmittelbar nahe 
berührende vielseitige Art der Ernährung, deren landwirtschaftliche 
Bewertung in den Kreisen unserer Landwirte fast alljährlich den Gegen- 
stand von sterilen Erörterungen bildete ; weiter hatte auch das nicht 
lange bevor erschienene grundlegende Werk von CHERNEL „Die Vögel 
Ungarns mit besonderer Rücksicht auf ihre landwirtschaftliche Bedeu- . 


1 


ee Be NEE D pc D lié PE Vin és ous x) 


PC TC PET PC DE 


oe 


a 


i 


a" 


: ir d de 
- Je R 


1943] © ERNAHRUNSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. - 909 


tung“ eine anspornende Wirkung um mit Hinsicht auf die eigenartigen 
Naturgegebenheiten des ungarischen Bodens über die Ernährungsweise 
gerade dieser Vogelart eingehende Untersuchungen einzuleiten und 
dies umsomehr, da die dazumal im Auslande veröffentlichten For- 
schungsergebnisse über Ernährungs-Fragen, welche auch die Rolle der 
Saatkrähe in landwirtschaftlicher Bezi®hung behandelten, als größten- 
teils bahnbrechende Versuche, sich nicht in jeder Hinsicht als befriedi- 
gend erwiesen, vielmehr in heimsicher Beziehung einen heftigen Wider- 
spruch hervorriefen, insbesondere bezüglich der Methoden zur Fest- 
stellung des landwirtschaftlichen Nutzens, oder Schadens (Bestimmung 
des Nutzens und Schadens auf Grund des Gewichtes der Nahrungsreste). 
Die sich anschließend entfachte literarische ‚Polemik (Krähenkrieg) 
widerspiegelte getreu die in der Saatkrähen-Frage herrschenden extrem- 
sten Standpunkte, war aber insofern von wohltuender Wirkung,in dem 
dieselbe die Frage in Fachblättern, wie auch im Wege der Tagespresse 
geraume Zeit hindurch an der Oberfläche hielt und hiemit zu vielseitigen 
Erörterungen Veranlassung gab, obschon unter den angeführten Argu- 
menten gerade jene allen Zweifel ausschließenden sachlichen Beweis- 
gründe (richtiger : Serien von Beweisgründen) am spärlichsten vertrete 
waren, welche mit der Zeit einzusammeln und einer kritischen Bearbei- 
tung zu unterziehen die in Zug gesetzte Saatkrähen-Forschung 
berufen war. 

Die infolge Mangels an Belegmaterial hauptsächlich auf prinzi- 
pieller Fläche verlaufende Diskussion drehte sich um drei grundlegende 
Fragen, namentlich : ist die Saatkrähe ein. mehr insektenfressender. 
oder ein mehr pflanzenfressender Vogel, ferner, ob der prozentuelle 


‚Ausweis der Angaben des Mageninhaltes eine direkte Folgerung auf den 


proportionalen Nutzen oder Schaden ermöglicht. und ob folglich die 
Mageninhalts-Untersuchung als positiver Wert der Ernährungs-Angaben- 
sammlung den unmittelbaren, im freien Gelände angestellten Beobach- 
tungen gegenüber von über- oder untergeordneter Bedeutung sei ? 

Im weiteren Verlaufe der Diskussionen ‚gelangten dann in der 
Saatkrähen-Frage, als in einer durchwegs landwirtschaftlich-ornitholo- 
gischen Frage, die kardinalen Schwierigkeiten an den Tag, in erster Reihe 
— infolge der Vielfältigkeit derselben — die wichtige Rolle der subjek- 
tiven Elemente beim gegenseitigen Erwägen der Bedeutung und dem 
Verhältnis von Nutzen und Schaden. Diese Meinungsverschiedenheiten 
bestätigten und rechtfertigten gleichsam im Voraus die Annahme, daß 
die unmittelbaren Beobachtungen im Gelände zwar an und für sich 
als eine zur Feststellung der, oekologischen Einstellung einer Vogelart 
berufene Tätigkeit die Untersuchungen über Nutzen und Schaden 
bedeutend fördern kann. aber nur für sich allein ungenügend sind 

14 


210 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


zur Ausgestaltung eines festbegündeten Urteils besonders zu Beur- 
teilung des verhältnismässigen Nutzens und Schadens einer Vogel- 
art: Mageninhalts-Untersuchungen, als objektive Beweismittel, sind 
unumgänglich notwendig ! 

So viel ist gewiß, daß die ziffermäßigen Schlußfolgerungen aus den 
Mageninhalts-Daten auf das Vérhaltnis eines nennenswerten landwirt- 
schaftlichen Nutzens oder Schadens den unvermeidlichen Fehler auf- 
weisen, daß sie sämtliche Ernährungs-Angaben mit der gleichen Bewer- 
tung in Rechnung ziehen. Sie gehen aus der Zahlenmäßigkeit der Daten 
aus, was zwar den Schein der mathematischen Genauigkeit hervorruft, als 
Endergebnis aber nur die Mangelhaftigkeit der Angaben verhüllt, indem 
bei der Verarbeitung der Daten die äußeren Umstände außer Acht gelassen 
werden, welche die Ernährung beeinflussen. Dies ist aber ein nicht elimi- 
nierbarer Fehler, da es ja bei einem Vogel, der so vielseitig in seiner 
Nahrung ist und eine so ausgedehnte Verbreitung hat, wie die Saat- 
krähe, fast unmöglich ist, sich auf alle äußeren Umstände erstreckende 
Untersuchungen durchzuführen, und auf Grund dieser ein Urteil zu fällen, 
welches ihre Bewandtnis mit der Landwirtschaft im Verhältnis der 
unendlichen Mannigfaltigkeit des Ernährungs-Gebietes eine spezifische 
Detaillirung bieten könnte. Eine sich auf zahlenmäßige Angaben 
stützende Schlußfolgerung ergibt ein Urteil von allgemeiner Geltung, 
wenn dasselbe auch durch : Einzel-Beobachtungen nicht immer seine Be- 
stätigung findet ; trotz aber der unvermeidlichen und in praktischer Hin- 
sicht belanglosen Fehlerpunkte, bietet sie die einzige sichere Methode 
zur Erforschung der landwirtschaftlichen Rolle der betreffenden Vogelart 
auf einer größeren Flächeneinheit oder je nach der Jahreszeit, umsomehr, 
da im Wege des Vermehrens des Untersuchungsmaterials die Ver- 
laBlichkeit des Resultates der Forschungen sich verhältnismässig 
steigern läßt. 2 É 

Indem sich an eine eingehende Untersuchung der landwirt- 
schaftlichen Rolle der Saatkráhe Interessen ersten Ranges knüpfen, 
und da über ihre landwirtschaftliche Rolle auch unsere Landwirte 
verschiedene Meinungen äußerten, so war es unvermeidlich, die Frage 
in jener Richtung einer Untersuchung zu unterziehen, welche im Falle 
der Saatkrähe nach Möglichkeit auch den äußeren Umständen ihrer 
Ernährungsweise nachforscht, denn sicherlich sind die äußeren Umstände 
die Ursache dessen, daß sie in derselben kalendarischen Zeit und dem 
Anscheine nach unter ähnlichen Naturverhältnissen das einemal Nutzen 
bringen, ein andermal Schaden stiften, es soll daher das Mageninhalts- 
Sammeln mit den an Ort und Stelle gepflogenen freiländischen Beobach- 
tungen parallel fortschreiten, damit wir über ihre vielseitige land- 
wirtschaftliche Rolle ein umso ausführlicheres Bild erhalten können. 


1943] ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 911 


Es ist Aufgabe der Mageninhalts-Untersuchungen zu entscheiden, in 
welchem Verhältnisse zu einander Nutzen und Schaden stehen, der 
freilandischen Beobachtungen hingegen, welche die Umstände sind, bei 
denen das Verhältnis zu Gunsten der nutzbringenden Tätigkeit ein 
Vorteilhaftes ist oder umgekehrt. 

Die systematischen Forschungen wurden 1902 begonnen innerhalb 
des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes unter der Direktive OTTO 
HERMAN s. Von den ersten Schritten geben drei Aufsätze Rechenschaft : 
die Mitteilung des Grundbesitzers zu Kisharta BELA HAUER (23) verdient 
deshalb Beachtung, weil er fachkundiger Landwirt ist und als beteiligte 
Partei seine Meinung über die landwirtschaftliche Rolle der Saatkrähe 
auf Grund das ganze Jahr hindurch fortgesetzten Beobachtungen wieder- 
gibt. Er berichtet über insgesamt 34 Mageninhalts-Untersuchungen, 
formuliert aber auch auf Grund seiner unmittelbaren Beobachtungen 
eine feste Ansicht und hält die Saatkrähe für nützlich. Im zweiten 
Aufzatze gibt LUDWIG Soós (51) eine systematische Zusammenfassung 
der Meinungsäußerungen über die landwirtschaftliche Bedeutung 
(Nutzen-Schaden) der Saatkrähe welche auf Grund der in alle Teile 
des Landes ausgesendeten Fragebogen von 1084 Landwirten, amtlichen 
landwirtschaftlichen Berichterstattern u. s. w. eingesendet wurden. 
Diese nach deutschem Muster eingeholten Meinungsangaben bezeichneten 
in prozentueller Proportion von EF zu 1.797 die Saatkrähe als schädlich. 
Diese von Seite der Landwirte geoffenbarten, in ihrer Gesamtheit ent- 
gegengesetzten und zum Dritteil grundverschiedenen Meinungen wiesen 
scharf darauf hin, daß die Krähenfrage eine schwierige, weil vielseitige 
ist, ihre Lösung folglich eine vielseitige Beleuchtung erfordert, als Ender- 
gebnis aber jenen in der Krähenfrage eingenommenen definitiven Stand- 
punkt bestätigen, daß über die Ernährung der Saatkrähen und somit 
über ihre landwirtschaftliche Bedeutung nur eine systematische, jeder 
wissenschaftlichen Kritik standhaltende Untersuchung ein verläßliches 
Bild bieten kann, und man eben deshalb die Frage nur auf Grund 
systematischer Untersuchungs-Resultate angreifen darf. 

Diese systematische Untersuchung finden wir im dritten Aufsatz 
von Titus CsÖRGEY betitelt: „Vorläufiger Bericht über die Landes- 
untersuchung der Saatkrähe“ (10), welcher einen Bericht über die ersten 
Ergebnisse gibt und die Umrisse der weiteren Forschung skizziert, 
wörtlich : „Es ist daher night genug, nur den Mageninhalt der Krähen 
zu untersuchen, sondern es müssen sämtliche Lebensverhältnisse der 
Saatkrähe nach Gebiet und Jahreszeiten einbezogen werden, um aus 
allen charakterischen Gebieten und aus jeder Jahreszeit durch Sammeln 
der Ingluvialien und durch unmittelbare an Ort und Stelle ausgeführter 
Beobachtungen eine solche Menge von positiven Daten zu gewinnen 

14* 


Ze ed x Conf 2" 0 RT e MA Fre ER re a e 
2 PT PAIE TN RTE CE NOR PR CEE 
j e ő A ÿ Fara 


919 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


auf Grund deren die gesamte Biologie der Saatkrähe in Verbindung 
mit den landwirtschaftlichen Verhältnissen von Monat zu Monat dar- 
gestellt eine vollständige Biographie werden können.“ Mit dieser Ziel- 
steckung beginnt die von CsÖRGEY während nahezu vier Jahrzehnte 
hindurch geführte systematische Nahrungs-Forschung, deren literarisch 
veröffentlichte Ergebnisse in der Saatkrähen-Frage von grundlegender 
Bedeutung sind. Obschon seine Untersuchungs-Methode im Augenblick 
des Beginnens scharf angegriffen wurde, wich er doch nicht ab von- 
dem — ein zwar langsames Fortschreiten zulassenden, aber sicheren 
Wege der Mageninhalt-Untersuchung, gleichzeitig konnte er trotz der 
mit vollkommener Ausführlichkeit geführten analytischen Untersuchun- 
gen sich von der lähmenden Last des angewachsenen Datenmaterials 
frei halten. Indem er hiedurch den Glauben an die systematische 
Ernährungs-Forschung in heimischer Beziehung anerkennen ließ, löste 
er durch seine auch ansonsten das Wesentliche anstrebenden Arbeiten 
bei der in der Saatkrähen-Frage interessierten Öffentlichkeit rege Teil- 
nahme aus, warb der Sache viele begeisterte Mitarbeiter, spornte sie 
zu genauerer Beobachtung an, durch welche sich unsere Kentnisse mit 
wertvollen Daten bereicherten und hiemit die Saatkrähen-Frage in iron 
wichtigeren Einzelheiten geklärt wurde. 

Das Ergebnis der Forschungen CÖRGEY’s können wir — zur vor- 
läufigen Orientierung — auf Grund seiner Studien (10—18) in Nachfol- 
gendem zusammenfassen : Die Saatkrähe ist in erster Reihe Fleischfresser 
(Insekten- und Mäusevertilger) und wird erst in zweiter Reihe, in 
Ermangelung tierischer Nahrung zum Pflanzenfresser, folglich schädlich. 
Ihre Ernährungsart weist sie an kultivierte Gebiete und nachdem sie 
ihre Nahrung hauptsächlich aus dem Boden hernimmt, so wird auch 
die Rolle und die Bedeutung der Saatkrähe eine andere sein je nach den 
verschiedenen Kultivationsformen des Sand und schweren Lehm-Bodens 
und der Verschiedenartigkeit seiner Insektenfauna. Als alleiniger wirk- 
samer Vertilger der vorzüglich in der Erde lebenden schädlichen Insekten, 
leistet sie derzeit noch eine unersetzliche nutzbringende Tätigkeit, 
dieser gegenüber stellt sich der örtliche und gelegentliche Schaden, 
welchen sie den landwirtschaftlichen Kulturflanzungen zufügt. Aus 
diesem Grunde dreht sich die Streitfrage um die Aufstellung der Bilanz 
zwischen dem unzweifelhaften permanenten Nutzen und dem ebenfalls 
unbestreitbaren periodischen Schaden. Die Meinungsverschiedenheiten 
werden durch den Umstand vergrössert, dass während der Nutzen nur 
im Wege gewissenhafter Beobachtungen zu erkennen ist, der periodische 
Schaden sehr leicht augenfällig wird. \ 

Im Falle sie aus jahreszeitlichen- oder Witterungsgründen keine 
Insekten oder Mäuse findet, ersetzt sie den Mangel durch Sämereien 


1943] " ERNAHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 213 


und kann hiemit zeitweise und stellenweise erheblichen Schaden anrich- 
ten. Dieser Schaden zeigt sich vornehmlich an den unbewachten Saaten 
in der Nähe von übervölkerten Brutkolonieen, außerdem aber auch 
beim verspäteten Herbst- oder allzu frühzeitigen Frühjahrs-Anbau, 
folglich immer nur dann, wenn die tierische Nahrung unseres Vogels 
schon, oder noch eine mangelhafte ist. Nachdem ein an Insekten reicher 
Boden mehr Krähen erträgt als ein insektenarmer, so ist zu untersuchen, 
inwieferne sich das Verhältnis der tierischen und der pflanzlichen Nah- 
rung den’ einzelnen Bodenarten gemäß modifiziert. Nur vermittels 
Nahrungs-Untersuchungen nach Bodenarten ist die Bedeutung der 
landwirtschaftlichen Rolle der Saatkrähe zu bestimmen hinsichtlich des 
vom Herbst bis Frühjahr in der landwirtschaftlichen Vegetation verur- 
sachten Schadens und des vom Frühjahr bis Herbst durch Insekten- 
vertilgung gebrachten Nutzens. Hiezu sind aber große Serien von 
Mageninhalten erforderlich, denn nur solche ermöglichen einen Ausgleich 
zwischen den Witterungseinwirkungen auf die tägliche Nahrung, sowie 
den innerhalb einzelner Tage sich gebenden Zufällen. Auch die täglichen 
Schwankungen in der Witterung haben einen starken Einfluss auf das 
Verhältnis der tierischen und pflanzlichen Nahrung. 

Unter diesen Feststellungen ist der sich nach Bodenarten zeigende 
Unterschied die wichtigste. Ein lockerer Sand-Boden beherbergt eine 
wesentlich andere und ärmere Insektenwelt, als einschwerer Lehm-Boden. 
Während beim Lehmboden die an der Oberfläche befindliche Insekten- 
Nahrung der Menge nach reicher und beständiger ist, zeigt sich diese 
Nahrung an der Oberfläche des Sandbodens geringfügiger, und der 
ausgiebigere Teil derselben kann auch nur zeitweiseausfindig gemacht 
werden. Dies sind die Hauptursachen, infolge deren der Sandboden 
weniger Krähen erträgt, als ein gebundener Boden von gleicher Ausdeh- 
nung. Auf dieser Grundlage wurden Erwägungen angestellt, wie hoch 
sich die absolute Krähenmenge stellen mag, welche der sandige respek- 
tive der schwere Boden ohne Einbuße noch vertragen kann, beziehungs- 
weise wie hoch die Krähenmenge sein kann. welche noch Nutzen 
im optimalen Maße entfalten vermag. Nachdem die Ernährung ausser 
der Bodenbeschaffen- heit auch durch sonstige Umstände, so z. B. durch 
die Witterung beeinflußt wird, und auf das Klima unserer Tiefebene 
gerade die Unregelmäßigkeit der Witterung charakteristisch ist, so ist 
eine zahlenmäßige Bestimmung eines optimalen Krähenbestandes nicht 
möglich, dieser ist vielmehr praktisch zu regeln in der Weise, daß man 
ihre Zahl solange herabmindert, bis die auffallende Vermehrung einer 


‘schädlichen Insektenart wahrgenommen wird). 


Außer. der Einwirkung der Bodenarten, der Jahreszeit und der 
Witterung wird die landwirtschaftliche Bedeutung der Saatkrähe auch 


214 : DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


durch die Verschiedenheit der kultivierten landwirtschaftlichen Pflan- 
zen, durch den technischen Grad der Bestellung des Landes (Tiefackern, 
Anbau mit der Säemaschine) aber auch durch die Verteilung des Besitzes 
beeinfluBt, z. B. im Falle sich in der unmittelbaren Umgebung einer 
bevölkerten Saatkrähen-Kolonie aus kleinen Parzellen bestehende 
Kleinbesitze befinden, oder aber von einem ungeteiltem Komplex 
bildenden Großbesitz umgeben wird. Für Großgrundbesitze sind sie 
insoferne von Vorteil, da die Tätigkeit der Krähen sich auf ein größeres 
Gebiet verteilt, und der in der unmittelbaren Umgebung der Brut-Kolonie 
verursachte Schaden wird an einem anderen Teile des Besitzes durch 
ihr nützliches Wirken vielfach gleichgestellt resp. ersetzt. Dasselbe kön- 
nen die kleinen Landwirte — infolge der geringen Ausdehnung ihrer 


Besitze nicht in jedem Falle wahrnehmen. 

Schließlich findet er die Ursache der Schädlichkeit der Saatkrähe 
in dem Umstande, daß nachdem infolge der spärlichen Baumanlagen 
der Tiefebene die Saatkrähe für das Brutgeschäft geeignete Baumgruppen 
nur in umgenügender Anzahl vorfindet. werhalb sie sich an einzelnen 
günstigen Örtlichkeiten in solchen Massen zum Nisten ansiedelt, daß 
dies für die unmittelbare Umgebung nicht mehr erwünscht ist. 

Die große Anzahl der Jahrzehnte hindurch angestellten Beobach- 
tungen, der gesammelten Mageninhalte und Gewölle, ergänzt mit den 
im Laufe der Zeit angewachsenen literarischen Angaben, zeigte sich jetzt 
für geeignet, die Jahresbilanz abgesehen von den Detailfragen aufstellen, 
respekfive jene vom praktischen Standpunkte aus zwingende Schluß- 
folgerung von allgemeiner Gültigkeit ziehen zu können, welche von 
Anfang an Ziel der Forschung war, ob nämlich die Saatkrähe unab- 
hängig von den örtlichen- periodischen- und Witterungs-Faktoren, im 
Rahmen eines wirtschaftlichen Jahres und in landgültiger Relation 
nützlich oder schädlich sei? Die Frage ist eine berechtigte, da sie für 
die Überbrückung der auf Grund der einzelnen Beobachtungen und 
Erfahrungen entstandenen entgegengesetzten Meinungen von größter 
Wichtigkeit ist, ferner, weil die große Anzahl der Mageninhalte für das 
Ausgleichen der schon erwähnten Verschiebungen von örtlicher Bedeutung 
größtenteils geeignet erscheint ; sie ist aber auch deshalb eine berechtigte, 
weil die Krähe ein Strichvogel ist, der im Verlaufe des Jahres mannigfaltige 
landwirtschaftliche Gebiete besucht, deshalb seine nützliche und sehàd- 
liche Tätigkeit, hier und dort gleichmäßig ausübt und dadurch von 
selbst die nach Ort und Zeit begrenzten Unterschiede eliminiert. Im 
gegenwärtigen Aufsatze liegt folglich die Betonung in erster Reihe auf 
der Mageninhalts-Untersuchung der Saatkrähe, ohne Rücksicht, auf 
welcher Art von Gebieten sie ihre Tätigkeit entfaltet. Die Frage wird 
hierdurch vereinfacht. Das erhaltene Resultat und die Zusammenfassung 


1943] 7 ERNAHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 215 


der Ergebnisse der bisheringen Untersuchungen und Erfahrungen werden 
alsdann das Fundament bilden, auf welches gestiitzt wir die von ver- 
änderlichen äußeren Umständen beeinfluBten örtlichen Bedeutungen 
sicherer beurteilen können, insbesondere vom Gesichtspunkte der prakti- 
schen Stellungnahme aus, hinsichtlich des Nutzens und Schadens. 

Die Saatkrähen-Frage ist recht alten Ursprunges (41.), wahrscheinlich 
ist sie gleichalterig mit unserer Landwirtschaft, deren Interessenkreis sie 
"berührt ; ihre praktischen Beziehungen zu derselben machen sie kompli- 
ziert und zugleich verantwortungsvoll. So leicht es auch ist, den 
Schaden der Krähen zu beweisen, so schwer ist es ihre nützliche Wirk- 
samkeit über- zeugend nachzuweisen. Ursache hievon ist, daß das 
Schaden-Anrichten unmittelbar die mit Besorgnis bewachte Saat des 
Landwirtes trifft, sich vor den Augen desselben abspielt, für ihn sozu- 
sagen handgreiflich ist ; dem gegenüber ist die nützliche Tätigkeit der 
Krähen eine nur mittelbare, demzufolge schwerer zu beobachten, und 
nachdem diese dem Augenscheine nach mit den Interessen des 
Landwirtes nicht im Widerspruch steht, so wird sie außer Acht 
gelassen. Dies ist auch verständlich : die Saat plündernde Krähe 
gibt ja dem Landwirt in der Zeit des Schadenstiftens gerade genügend 
Beschäftigung, er ist am Ende froh, wenn er sich nicht um sie zu 
bekümmern hat. Die Schädlichkeit aber, als eine aus dem Gesichts- 
punkte des Landwirtes wichtigste naturhistorische Eigentümlichkeit, 
knüpft sich als unauslöschbare Erinnerung an die Krähen und so 
bleibt der Abschnitt ihres Lebens, durch den sie zwar mittelbar, 
aber doch Nutzen bringen, größtenteils verborgen, umsomehr, weil man 
davon oft nur auf mühseligen ‘Wegen Kenntnis verschaffen kann. 
Schließlich stehen gegenüber den von Seite des Landwirtes mit genauen 
Zahlendaten (auch in Geldwert) nachgewiesenen Schadenfällen die 
nützliche Wirksamkeit (tierische Nahrung) nachweisenden Ergebnisse, 
denen man einen mit dem Schaden (vegetabilische Nahrung) genau 
übereinstimmenden Wert kaum beilegen kann, und so ist ein Abwägen 
nur mit großer Umsicht und die vielseitigen Interessen der Landwirtschaft 
im Auge behaltend durchführbar, wobei noch anschließend die Frage 
der landwirtschaftlichen Arbeitskraft, aber auch die Neigung zu den 
mit dieser Frage verbundenen Verrichtungen (die allbekannte Vernach- 
läßigung der allgemeinen pflanzenhygienischen Bestimmungen) nicht 
außer Acht gelassen werden darf, sobald man in der Krähenfrage wirk- 
lich das allgemeine Interesse unserer Landwirtschaft vor Augen halt ! 
Ich kann diese Einzelheiten natürlicherweise nur berühren. Mein Ziel 
ist, daß die Tätigkeit der Saatkrähe ihrem Wesen nach, ihrem wirklichen 
Werte entsprechend und womöglich in einer Form vor den Leser trete, 
die eine selbständige Urteilsbildung ermöglicht. 


216 DR. ALBERT VERTSE 


II. Die Verbreitung der Saatkrähe in Ungarn. 


Zu den Untersuchungen der landwirtschaftlichen Bedeutung der 
Saatkrähe zeigte sich als erforderlich die annähernd genaue Kenntnis 
der Brutkolonien der Saatkrähen sowie der Zahl der in den einzelnen 
Kolonien nistenden Paare. Durch Mappieren der Brutkolonien kann der 
Bestand der nistenden Krähen in den einzelnen Landesteilen, sowie 
dessen die landwirtschaftliche örtliche Bedeutung beeinflußende Dichte 
abgeschätzt werden, was eine Orientierung ermöglicht, von welcher, 
Natur die Gegenden sind, welche sie zur Ansiedelung bevorzugen, aber 
auch einen Ausgangspunkt darbietet hinsichtlich der Berechtigung 
eventuell des Maßes der stellenweise unvermeidlichen Krähen-Vermin- 
derungen. 

Die lärmenden Kolonien Saatkrähen sind schon wegen ihrer engen 
Verbindung mit der Landwirtschaft der Bewohnerschaft der Gegend im 
allgemeinen bekannt, besonders, wenn sie volkreicher sind, ihre Evidenz- 
haltung verursacht folglich keine besondere Schwierigkeiten. Trotz 
alledem habe ich hinsichtlich des zu erwartenden Ergebnisses, in 
erster Reihe bei der Abschätzung des Brut-Bestandes der einzelnen 
Kolonien, übertriebene Ansprüche nicht erhoben, nachdem ich nicht 
ein Mitwirken von Fachleuten zu erwarten hatte. Das Ziel war aber 
keine ausdrückliche Volkszählung, sondern eine nach Möglichkeit 
reelle Basis suchende Orientierung. 

Um Mitteilung der Plätze der Brutkolonien, sowie um approximative 
Feststellung der Anzahl der in den einzelnen Kolonien nistenden Paare 
(Anzahl der Nester) respektive um Einsammlung und Einsendung der 
Berichte des lokalen Forst- und Jagdpersonals u. s. w. habe ich die Stuhl- 
richterämter der Bezirke ersucht. Die mit der Abbildung der Saatkrähe 
versehenen Fragebogen habe ich im August 1942. an sämtliche Bezirks- 
amtsitze des Landes (mit Ausnahme der Komitate : Beszterce-Naszöd, 
Csik, Háromszék, Marostorda und Udvarhely von den letzthin zurückge- 
kehrten östlichen Komitaten Siebenbürgens), ferner an die Bürger’ 
meisterämter der über ausgedehnte Gebiete verfügenden Städte zuge- 
sendet. Die Antworten liefen in alle Erwartungen weit übertreffender 
Anzahl ein, oft mit einer sämtliche Einzelheiten erschöpfenden Gründ- 
lichkeit, z. B. auch mit Kartenskizzen versehen. Für die beehrende 
gütige Mithilfe erkläre ich auch an dieser Stelle meinen besten Dank. 

Auf Grund der eingelangten 228 Meldungen — ergänzt mit eigenen 
Daten — folgen weiter unten die Plätze der Saatkrähen-Brutkolonien 
und die wahrscheinliche Zahl der in den einzelnen Kolonien vorgefun- 
denen Horsten, somit der Brut-Paare, in der Reihenfolge der Komitaten 
und Gemeinden, Ich bringe nur die wichtigeren, aus 100 und mehr 


ce ee ge * 


er, 


1943] ERNARUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN, 217 


Horsten bestehenden Kolonien, bei dem Abschátzen des Horstbestandes 
aber von den Zahlen, welche die extremen Grenzen des vermutlichen 
Bestandes angeben, immer die kleinere. Auf diese Weise konnte ich 
aus 296 Städten oder Ortschaften volkreichere Krähenkolonien ver- 
zeichnen: 

Das Verzeichnis- der Brutkolonien der Saatkrähe in Ungarn befin- 
det sich im ungarischen Texte p. 149. 

Anmerkung zum Verzeichnisse : bei dem Zeichen wurde die 
Anzahl der Kolonien nicht mitgeteilt. 

Die Verteilung der Brutkolonien in Ungarn stellte ich auch karto- 
graphisch dar und befindet sich die diesbezügliche Karte auf Tafel III. 
ebenfalls im ungarischen Texte p. 153. 

Als Endergebnis beläuft sich die Anzahl der aus der Umgebung von 
296 Ortschaften bekannten größeren Kolonien auf 423 (die Zahl der 
Kolonien mit 1000 und mehr Nestern beträgt 78), die wahrscheinliche 
Anzahl der Horste, das ist der Brut-Paare auf 281.701. Wenn man die 
unberüchtsichtigt gelassenen Kolonien von geringerem Bestande, sowie 
die nicht eingelangten Berichte und die mangelhaften Angaben in 
Betracht nimmt, so stellt sich der Brut-Saatkrähen-Bestand Ungarns 
zwischen den derzeitigen Grenzen auf rund 300.000 Paare. RORIG (45) 
bestimmte den Saatkrähen-Bestand Deutschlands im Jahre 1898. zu 
200.000 Paaren. Der Saatkrähen-Bestand Ungarns ist folglich schon 
wegen der kleineren Ausdehnung des Landes bedeutend dichter, was 
einesteils eine direkte Folge des kontinental-flachländischen Charakters 
unserer Landschaft ist. Der Wert der Vergleichung wird aber dadurch 
vermindert, daß das Maß des menschlichen Einflusses auf die absolute 
Menge des Bestandes schwer zu eruieren ist. Der jährliche Zuwachs 
nach den 300.000 brütenden Paaren stellt sich beiläufig auf 1—1'5 
Millionen Vögel, nach jedem Neste 4—5 Junge gerechnet. Nachdem der 
Brut-Krähenbestand des Landes im allgemeinen sich die Wage hält, 
ist der jährliche Ausfall gleich dem jährlichen Zuwachse. Die Gleich- 
gewichtslage bedeutet nicht die optimale Gesättigtheit des Nahrungs- 
gebietes, beim Hervorrufen dieser spielt das willkürliche Eingreifen des 
Menschen eine entscheidende Rolle. Wir haben zwar Kenntnis davon, 
daß der Hagel (39) in wenigen Minuten aus mehreren Tausenden von 
Vögeln bestehende Kolonien fast vollkommen vernichten kann, des- 
gleichen können große Verminderungen durch Epidemien hervorgerufen 
werden, wie man dies im Dezember 1931. in der Kolonie von Csengele 
(1) beobachten konnte. An einzelnen Stellen war der Boden mit Leich- 
namen der Krähen bedeckt und den auf Bäumen sitzenden konnte 
man leicht nahe kommen und sie erlegen. (Im Blute der verendeten 
und kranken Krähen fand man in großer Menge die Larven des Faden- 


218 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


wurmes -— Diplotriaena tricuspis — welche sich für das Geflügel nicht als 
infizierend erwiesen). Auch die Not der Wintermonate und Raubvögel 
lichten ihre Reihen ; die erfolgreichste Verheerung aber richtet unter 
ihnen der Mensch an, teils im Interesse der Beschützung seiner Saaten 
und des Kleinwildes, anderenteils wegen dem wohlschmeckenden 
Fleische der jungen Vögel. Auf diese Weise wird ihre Zahl von Jahr zu 
Jahr bedeutend geringer, stellenweise gehen ganze Kolonien zu Grunde. 
Es ist wahrscheinlich, daß ihre Zahl ohne der planmäßigen Vernichtung 
seitens des Menschen in Kürze auf das Mehrfache anwachsen würde. 

Am dichtesten bevölkert ist der östliche Teil des Landes, genau 
genommen der an schwerem Boden und ausgedehnten Wiesen reiche 
Landstrich jenseits des Tisza-Flusses, als üppigste und abwechslungs- 
reichste Ernährungsgebiete. Aber auch die Nistmôglichkeiten beein- 
flußen natürlicherweise stark ihre Verbreitung, dermaßen, daß auf 
einer geringwertigeren Ernährungsfläche infolge der günstigen Nist- 
gelegenheiten oft mehr Saatkrähen leben, als auf Gebieten, die einen 
reicheren Lebensunterhalt gewähren. Als dritter wichtiger regelnder Ein- 
fluss meldet sich der Mensch, richtiger sein Verhalten, welches in den 
seltensten Fällen den Krähen vollkommenen Schutz zusichert, dieselben 
vielmehr vernichtet, stellenweise auch ihre Ansiedelung verhindert. 
Die quantitative Verteilung des Brut-Krähenbestandes des Landes folgt’ 
auf diese Weise nur teilweise den günstigen Nist- und Ernährungs- 
- möglichkeiten. 

Ihre günstigsten Lebensräume sind heute die Wiesen auf den Über- 
schwemmungsgebieten mit ihrem in den trockenen Monaten unentbehr- 
lichem feuchterem Boden, die an Inundations-Wälder grenzen, welche 
verhältnißmäßig ein ungestörtes Nisten sichern, sodann nicht minder 
die Überschwemr ungsgebiete der Flüsse, welche ihre an landwirtschaft- 
liche Kulturflächen gebundene Ernährung noch abwechslungsreicher 
gestalten, das heißt; im Falle mangels an einer oder der anderen Nah- 
rungsart die Ernährung sicherer macht. Derartige Gebiete sind beson- 
ders einzelne Abschnitte am oberen Laufe des Tisza-flusses, und dies 
dürfte die Ursache dessen sein, daß der Saatkrähenbestand des land- 
wirtschaftlich intensiver kultivierten, vom obenerwähnten Gesichts- 
punkte aus eintönigerem, folglich eine einseitigere Ernährungsmöglich- 
keit bietendem Transdanubien kaum mehr, als 1/10 des Landerbestande 
beträgt. : 

Die Lebensweise ist nicht in jeder Hinsicht vollkommen geklärt. Nach 
Erledigung des Brutgeschäftes übersiedeln sie teilweise, teils aber verblei- 
ben sie an Ort und Stelle. In den Sommermonaten vermindert sich die Be- 
völkerungszahl der Kolonien ; sie zerstreuen sich in kleineren Scharen. Es 
ist wahrscheinlich, daß sie sich in die feuchteren Wälder, mit Wäldern 


1943] | ERNAHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 219 


abwechselnden Wiesen der Fliisse und auf die waldumgrenzten Wiesen 
und Weiden am Fuße des die Tiefebene umgebenden Vorgebirges zer- 
streuen, von wo aus sie im Herbst nach den ersten regnerischen Tagen 
wieder das Tiefland beziehen, mit fortschreitendem Herbste immer 
massenhafter. Die Ausdehnung ihres winterlichen Herumstreifens hängt 
von der Witterung ab, ist aber im allgemeinen nicht großzügig. Laut 
den in Bearbeitung stehenden Beringungs-Angaben ist die bisher beo- 
bachtete größte Entfernung Gönyü (Kom. Györ) — Graz ; während die 
im Frühjahre 1942. in Eresi beringten und im Jänner 1943. eingefange- 
nen Krähen das an Ort und Stelle Verbleiben der jungen Exemplare 
beweisen. Die im Spätherbst und Winter unsere Tiefebene bevölkernden 
riesigen Krähen-Massen sind durch einige eingefangene beringte 
Exemplare erweislich zum größten Teile polnischer respektive süd- 
russischer Herkunft. 

Die Saatkrähe ist zweifellos eine unserer bedeutensten Vogelarten. 
Hinsichtlich ihrer zahlenmäßigen Bedeutung wird sie vielleicht nur von 
den Schwalben und einzelnen Finkarten (in erster Reihe den Sperlingen) 
ferner von Meisen und Lerchen sowie einigen Wasservögeln übertroffen, 
während sie in Betreff ihrer Ernährung, insbesondere wegen deren engen 
Beziehung mit der Landwirtschaft, unbedingt an erster Stelle steht. 
Sie vertritt mit ihrem Körperbau, ihrem allgemeinen Verhalten, mit 
ihrer durch ihre Anpassungsfähigkeit an veränderte Verhältnisse an 
den Tag gelegten allbekannten Intelligenz den Vogeltypus höchsten 
Ranges. Die Erforschung ihrer Ernährung, somit ihrer Anpassung an 
die heutige Naturgemeinschaft des Landes, ist auch bei der allgemeinen 
biocoenotischen Bewertung der Vogelwelt von grundlegender Bedeutung. 


III. Die Ernährung der Saatkrähe. 


Die Grundlage zur Untersuchung bilden die in der Sammlung des 
Kgl. Ung. Ornith. Institutes aufbewahrten 3555 Ingluvialien und 
Gewülle, (2488 Ingluvialien, 1067 Gewölle) welche im überwiegenden 
Teile von CSOREY analysiert (1830 Ingluvialien und 833 Gewölle) mir 
zur Verfügung standen. Die monatliche Verteilung der Ingluvialien und 
Gewôlle ist leider in hohem Maße ungleichmäßig. Während diese aus 
den Monaten I—VII ferner XI—XII in genügender Menge mir zur 
Verfügung standen, mußte ich mich aus dem Monat August mit ins- 
gesamt 19, aus September 63, und aus Oktober 43 Ingluvialien-Unter- 
suchungen zufrieden stellen. Die auffallende Ungleichmäßigkeit in der 
" Verteilung der Ingluvialien ist einesteils parallel mit der für das Sammeln 
geeigneten Zeit (Brutzeit), anderenteils bildet selbe ein Spiegelbild zu dem 
bald massenhafteren (Herbst- und Wintermonate), bald spärlicheren, res- 
pektive zerstreuteren (Sommermonate) Vorkommen der Saatkrähen. 


991) DR. ALBERT VERTSE. [Aquila 


Trotz der monatlichen Ungleichmäßigkeit hielt ich es doch für das 
richtigste, die Summierung der Ergebnisse der Untersuchungen in 12 
Teile zu zergliedern, entsprechend den 12 Monaten des Jahres. Ich 
betrachte die prozentuellen Ergebnisse der Ingluvialien-Daten im Sinne 
der oben angedeuteten Prinzipien als Grundlage der Untersuchung in 
der Weise, daß die in einem Mageninhalte befindlichen tierischen und 
pflanzlichen Bestandteile ohne Rücksicht auf ihre Menge und ihres gegen- 
seitigen Verhältnisses, als ein Fall des Vorkommens in Rechnung gezogen 
werden u. zw. auf Grund der folgenden Erwägung : man kann den quanti- 
tativen Schaden (pflanzliche Nahrung) nicht unmittelbar in Verhältnis 
zum Nutzen (tierische Nahrung) setzen, weder nach dem Gewichte, noch 
zahlenmäßig, weil diese ungleichartig, das heißt, von durchaus entgegen- 
gesetzter Natur sind. So viel ist gewiß, daß ein Krähenmagen mit dem 
Inhalt von 10 Körnern Mais (Saatkorn) nicht den Gegenwert bildet zu 
dem Krähenmagen, in welchem sich 10 Drahtwürmer vorfinden. Es ist 
aber unzweifelhaft, daß die Saatkrähe im ersteren Falle einmal: 
Schaden verursacht, im letzteren hingegen ein mal Nutzen gebracht 
hat ! Nachdem das gegenseitige Verhältnis sowohl der pflanzlichen, als 
auch der tierischen Nahrung zu einander in reichlichen Variationen 
vertreten ist und die quantitativen Verschiebungen sich hiermit aus- 
gleichen, ist dies die sicherste Art zur Bestimmung des gegenseitigen 
Verhältnisses. 

Eine bedeutend größere Schwierigkeit ergaben die Ergebnisse der 
(sewöllen-Analyse mit den prozentuellen Ergebnissen der Ingluvialien 
in Einklang zu bringen, nachdem wir wissen, daß die Gewölle infolge 
der viel langsameren Verdauung der pflanzlichen Teile das Verhältnis 
der pflanzlichen und tierischen Nahrung zueinander nicht richtig wieder- 
geben (Untersuchung von RÖRIG). Die Vergleichung wurde auch durch 
den Umstand erschwert, daß die Gewölle und ein Teil der Ingluvialien 
in der Regel in größeren Mengen zusammengesammelt wurden, derart, 
daß ihre nachträgliche Trennung unmöglich war. Nach der Vergleichung 
der Ingluvialien- und Gewöllen-Analyse entschied ich mich dazu, daß 
ich im Falle einer kleineren Anzahl von Gewollen (höchstens bis zu 10 
St.) die darin vorgefundenen pflanzlichen Teile in der der Gewöllen- 
Zahl entsprechenden Datenzahl ihres Vorkommens in Rechnung ziehe, 
die Teile tierischen Ursprunges hingegen nur den gefundenen animalischen 
Restarten entsprechend. Es bedrohte mich hiemit die große Gefahr, 
daß während ich beim Ausweis der pflanzlichen Reste der Wirklichkeit 
näher komme (die pflanzliche Nahrung ist in einem Magen praktisch 
genommen die gleichartige), so kann bei den animalischen, sollten diese 
zufälligerweise gleichartig sein, ein großer Rückfall eintreten in dem 
Ergebnis des prozentuellen Ausweises zu Ungunsten der Nahrung 


1943).: . RRNAHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 29] 


animalischer Herkunft. Indessen beeinflußt dieses Verfahren das Ender- 
gebnis nicht in bedeutender Weise, obshon es den Schaden (pflanzliche 
Nahrung) nachdrücklicher betont, da doch die Gewölle fast ausnahmslos 
aus der Brutzeit herstammen, das ist aus den Monaten, da die Insekten- 
Nahrung am reichsten, folglich auch abwechslungvoller ist, und die in 
überwiegender Anzahl vorkommenden Insekten auf Grund der schwer 
verdaulichen Reste in großer Fülle an Zahl und Arten nachweisbar sind. 
Der Veranschaulichkeit halber stehe hier je ein Beispiel : 


| Mageninhalt : = 8 Gewölle : 
Háros. am 6. V. 1904. Szarvas, am 6. V. 1932. 
Analyse : Bewertung : Analyse : Bewertung : 
1 Gerste 5 Gerste 
Gerste u. Mais 1 Mais i Gerste, Weizen 3 Weizen 
9 Cleonus | Cleonus 62 Curculionida | Curculionida 
8 Otiorrhynchus 1 Otiorrhynhus 2 Gryllus | Gryllus 
14 Tanymecus | Tanymecus 12 Larven von Melolontha 1 Larve von Melolontha 
1 Dorcadion | Dorcadion 1 Geotrupes 3 l Geotrupes 
I Leucocelis I Leucocelis l Aphodius I Aphodius 
1 Carabus 1 Carabus 
| Eurygaster | Eurygaster 
1 Lacerta | Lacerta 
Verschiedene Insekten- 1 Verschiedene Insekten- 


reste reste. 


Im Falle einer größeren Zahl von Gewöllen wird natürlich diese 
Weise der Bewertung irreal und hiemit für den prozentuellen Ausweis 
nicht verwendbar. Diese miissen demnach separat, in ihrer totalen 
Gesamtheit in Rechnung gezogen werden, damit die übrigens wert- 
vollen Daten verwertet werden können. 

Nachdem die Angaben über Ingluvialien die Ernährungsweise nur 
als Momentbild fixieren, so hielt ich es für wichtig, diese mit den Beobach- 
tungen an Ort und Stelle, mit den charakteristischen Teilen unserer, 
die öffentliche Meinung in der Krähenfrage orientierenden Fachbüchern 
und Artikel, nicht in letzter Reihe mit den unmittelbaren Beobachtungen 
der Landwirte zu ergänzen. Diese letzteren stellen die Ernährungsweise 
als einen biologischen Vorgang, und besonders dessen Zusammenhang 
mit dem allgemeinen Verlaufe der Landwirtschaft, in eine vielseitige 
Belichtung. Diese literarischen Angaben vertreten zwar Erfahrungen, 
welche sich auf einen Zeitraum von etwa 50 Jahren verteilen, aber vom 
Gesichtspunkte der Frage aus von Wichtigkeit sind. 

Anmerkung : Die im Texte eingeklammerte Zahl gibt den Hinweis 
auf das gleichnummerierte Quellenwerk welches sich im Literatur- 
Verzeichniss p.... befindet. 

+ = nützlich, — = schädlich, () = indifferent. 


292 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


Jänner. 


Abhängig von der Witterung, insbesondere von der Dicke der 
Schneedecke, welche zu dieser Zeit ihre Ernährung am meisten beeinträch- 
tigt, besuchen sie in kleineren oder größeren lockeren Flügen, bisweilen 
einzeln, die Umgebung bewohnter Örtlichkeiten, wo sie dann in den 
. auf Strassen, Wirtschafts-Gehöften, Tennen, Stallungen u. s. w. auffind- 
baren Abfällen, Dünger- und Misthaufen, am Fuße der Tristen nach 
Nahrung herumsuchen. „Deshalb sind im Winter so viel Weizen, so viel 
(ersten, Hafer- und Maiskörner in ihrem Magen. Neben diesen suchen 
sie auch die Regenwürmer auf welche sie auch selbst im stärksten Winter 
leicht am Fusse der Spreuschober erhalten können“ (HAUER. 23.) Sollte 
keine Schneedecke da sein, so stöbern sie auf den Feldern nach Unkraut- 
samen, Getreide-Abfällen und Sämereien herum; wenn die Möglichkeit 
vorhanden ist, verlegen sie sich gerne auf die Mäusejagd. — MATRAY 
(37) beobachtete gelegentlich der Ablieferung der Zukerrüben welche 
im Herbst eingesammelt und mit Erde überdeckt wurden, dass während 
dieser Arbeiten grosse Mengen von Feldmäusen die blossgestellten 
Zuckerrüben Pyramiden verlassen musten. Die sich in großer Anzahl 
zusammengeschaarten Saatkrähen, unbekümmert um die Arbeiter, richte- 
ten dann unter denselben große Verheerungen an, und dies mit einer 
solchen Gewandtheit, daß sie die flüchtenden Mäuse vor der Nase des 
ebenfalls mit der Jagd beflissenen Spürhundes vorwegschnappten. — Bei 
starkem Schneewetter verschmähen sie auch die Frucht der beerentragen- 
den Bäume nicht, und führen z. B. ein wahres Schauturnen auf an den 
dünnen Ästchen der Celtisbäume um die Beeren derselben zu verzehren. 
Mit Vorliebe suchen sie Flußufer auf, vornehmlich die Gegenden der 
Schmutzwasser ableitenden Kanalmündungen, und entlang der Kante 
der Eisränder hinwegspazierend, oder bei Eisgang sich mit den schwim- 
menden Schollen weitertragen lassend, nach den treibenden Abfällen 
Jagd machen. 

Ausweis der Jänner-Mageninhalts Untersuchungen im ungarischen 
Text p. 158. 

Endergebnis : von 419 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
316 (75.5%), auf tierische Nahrung 103 (24.5%). 

Bewertet man von den Wirbeltieren das Vorkommen von Ziesel 
und Feldmaus {Spermophilus, Microtus), von den Insekten der Grillen 
( Gryllus, Gryllotalpa), einzelner Laufkäfer (Harpalus), der Rüsselkäfer 
(Curculionidae, Otiorhynchus, Cleonus), Maikäferlarven (Melolontha, 
Rizotrogus), Fliegenmaden, Maismotten, Erdraupen (Pyrausta, Agrotis ), 
Schmetterlingslarven und endlich der Schnecken ‚als Vertilgung von 
schädlichen Tieren für reinen Nutzen ; das Vorkommen von Tausend- 


1943] ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 293 


füßlern (Lithobius), Laufkäfern (Carabus), dann (Hister), Schnee- 
würmern (Telephorus), Ameisen ( Formicina) und Spinnen als Vertilgung 
von nützlichen Tieren für reinen Schaden ; das Vorkommen anderer 
Tierarten, wie Asselspinnen, Moderkäfer, Mistkäfer ( Armadillidium, 


Staphilinus, Aphodius, Geotrupes) für indifferente Nahrung ; ferner die 


er, 
pflanzlichen Stoffe — abgerechnet die Nutzen bedeutenden Unkraut- 
samen — als Abfälle, -- somit in landwirtschaftlicher Hinsicht 


unbedeutenden Stoffe ebenfalls für indifferente Nahrung, dann stellt 
sich die Ernährungs-Bilanz der Saatkrähe vom Jänner folgendermaßen : 
Pflanzliche Nahrung : reiner Nutzen : 4.3%, reiner Schaden : —%, 
indifferent : 71.2%. 
Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 16.2%, reiner Schaden : 2.1%,, 
indifferent : 6.294. i 


Februar. 


" Die frühzeitige Milderung in der Witterung, welche sich Ende 
Februar in der Regel einstellt, ist Vorbote vom Ende der winterlichen 
Hungersnot. — GELEI (20) beobachtete am Ufer des Tiszaflusses bei 
Tape, daß die Saatkrähen bis an den Bauch ins Wasser wateten und die 
erwachten Exemplare der Unio pietorum, welche ihren Weg gegen das 
wärmere Randwasser hin nahmen, herausfischten und die Muscheln 
mit der Kante (mit der freien Öffnung) in eine Schlammritze steckten 
und dieselben durch Abhacken respektive Aufreißen der Bandränder 


öffneten. 

Ausweis der Mageninhalts Untersuchungen im ungarischen Texte 
p. 160. 

4 


Endergebnis : von 257 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
160 (62.4%,), auf tierische Nahrung 97 (37.694). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkràhe vom Feber gastaltet sich folgendermaßen : 

Pflanzliche Nahrung ; reiner Nutzen : 4.3%,, reiner Schaden : —%, 
indifferent : 58.1%,. 

Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 26.094, reiner Schaden : 3.9%, 
indifferent : 7.794. 


März. 


Die auf der Tiefebene überwinternden Saatkrähen machen sich in 
großen Scharen auf den Heimweg auf welchem sie längere Zeit an 
einzelnen günstigen Plätzen verweilen, ernähren sich auf den frisch 
gepflügten Feldern und Saaten. In der zweiten Hälfte des März treibt 
sich die Krähenschar schon in der engeren Umgebung der Brutkolonien 
herum und Ende des Monates brüten schon einige. Mit dem 
Aufleben der Insektenwelt und mit-dem-Beginn des Pflügens werden 


224 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


die während der kargen winterlichen Ernährung ausgehungerten 
Krähenscharen durch das frische Ackerland angezogen. „Die nach dem 
Pfluge und der Egge an die Oberfläche der Felder gelangenden Insekten 
werden von den Saatkrähen aufgelesen. Unter diesen sind die bedeu- 
tendsten für den Landwirt Engerlinge, Drahtwürmer, Erdraupen und 
die auf den vorjährigen Zuckerrübenpflanzungen herumkriechenden 
Rüsselkäfer. Von all diesen findet man in einem Krähenmagen bis zu 
60—140. Ebenso werden die vom Pfluge herausgeworfenen Feldmàuse, 
ob kranke oder lebendige, verzehrt. Auch die Leichen derselben gelangen 
in den Krähenmagen. Zur Zeit der Frühjahrs Feldbestellung sind die 
Kröpfe der Krähen hauptsächlich mit Insekten gefüllt und findet man 
fast nur ausnahmsweise Samenkerne, meistens Unkrautsamen. Zu dieser 
Zeit sind die Krähen fast ausschliesslich nützlich.“ (35). HAUER (23) 
fand in je einem Krähenmagen am 5. März: 6 Mais-, 4 Weizenkörner, 
6 Käfer in der Größe einer Fliege, am 13. März: 6 Mais-, 7 Weizen- 
körner, winzige schwarze Käfer und eine Larve von Zabrus gibbus. „Der 
Mais könnte aus den Maisschuppen oder den über Winter aufbewahrten 
Maisstengeln, der Weizen den Spreuschobern entnommen sein.“ 
Ausweis der März Mageninhalts-Untersuchungen siehe im unga- 
rischen Texte p. 161. 
Endergebnis : von 573 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
264 (46%), auf tierische Nahrung 309 (54%). Die Ernährungsbilanz 
vom März gestaltet sich folgendermaßen : | 
Pflanzliche Nahrung : reiner Nutzen : 0.694, reiner Schaden : 7.7%, 
indifferent : 37.7%. 
Tierische Nahrung: reiner Nutzen : 40%, reiner Schaden : 7%, 
indifferent : 7%. - 


April. 


Mit diesem Monat beginnt die vom landwirtschaftlichen Gesichts- 
punkte aus wichtigste Lebensperiode der Saatkrähe, welche bis zur 
Kräftigung der Getreidepflanzen, das ist bis Anfang Juni andauert. 
Auf den Brutkolonien ist das Brutgeschäft in vollem Zuge. Die Nahrung 
ist die auf den frisch gepflügten Feldern, in den Saaten zum neuen 
Leben erwachte Insektenwelt und das angebaute, später schon aufge- 
keimte Saatkorn. Die Krähe nimmt von beiden ihren Anteil heraus 
und von welchem wieviel, das ist eben der Kardinalpunkt in der Krä- 
henfrage. 

Es ist schwierig über die Bedeutung der Arbeit einer die Saat über- 
fallenden Krähenschar ein Urteil zu fällen. Allgemein ist die Klage, 
daß „Es wird nicht nur das an der Oberfläche gebliebene Saatkorn 
aufgenommen was ja kein Schaden wäre, weil es ja so wie so verloren 


19431 ERNÂHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 225 


geht, oder nur eine kranke Pflanze daraus keimen würde, aber die Krähe 
sticht mit ihrem Schnabel in das Bodenreich und zieht die keimenden 
oder schon aufgegangenen Kerne ganze Reihen entlang heraus und 
verursacht dadurch in den nicht genügend tief gesäten Hafer-Gersten 
und Maisfeldern so lange diese sich nicht genügend verdichten konnten 
empfindlichen Schaden an, oder in massenhaftem Vorhandensein ist sie 
dort eine wirkliche Gefahr dieser Saaten“ (35). — JABLONOWSKI bezeich- 


‘nete die Saatkrähe in erster Reihe als Samenfresser (28), demgegenüber 


bestätigte die eingehendere Untersuchung, daß ihre Hauptnahrung 
Insekten bilden, und ersetzt deren Mangel nur dann durch pflanzliche 
Nahrung, wenn jene nicht in hinreichender Menge ausfindig gemacht 
werden kann. Nur dann wird ihre Tätigkeit in diesem Verhältnisse 
schädlich (CSÖRGEY). Der größte Nutzen besteht ja eben darin, daß 


" sie mit ihrem starken Schnabel auch den unterirdisch tätigen Wurzel- 


schädlingen (Drahtwürmern) beikommt, auf diese mit Vorliebe Jagd 
macht auf der Spur der vergilbten Farbe der angegriffenen Pflanze. 
ALEXANDER VARJÜ beobachtete (24), daß die Saatkrähen beständig 
denselben Dritteil eines Gerstenfeldes von 3 Hektar Ausdehnung besetz- 
ten, so daß dieser vollkommen bedeckt war. Die Untersuchung ergab, 
daß sie sich um die freiliegenden, nicht in den Boden eingeeggten 
Gerstenkörnern durchaus nicht bekümmerten. Auf dem Boden lagen aber 
viele herausgezogene Pflanzen herum, an deren Wurzeln man Spuren 
von Insektenschaden feststellen konnte. Viele Landwirte wissen es, 
daß die Krähe nicht nur des Saatkornes halber, oder wegen dem 
auf der Oberfläche gebliebenen und ohnehin verloren gehenden Samen- 
kornes die Saaten befliegt. ,Schiesst man in dieser Zeit einige ab und 
schaut in ihren Magen hinein, so finden wir darin alle Insekten und 
Larven, welche die ersten Vertilger der keimenden Saat wären. Sieht 
man eine gelb werdende Saat, so findet man an der Wurzel derselben ganz 
sicher den saatverheerenden Feind. Die Engerlinge, die Zabrus-Larven, 
die Drahtwürmer richten oft ganze Saaten vollkommen zu Grunde ; 
infolge des Massenauftretens der Cleoniden erhält man oft keine Rüben- 
fechsung und wenn man in den Magen der Krähenjungen schaut, findet 
man, daß alle diese Schädlings die Hauptnahrung derselben bilden.” 
HAUER (23). 

Das Resultat der Ingluvialien-Untersuchung von L. THarsz (63). 
siehe im ungarischen Text p. 163. 

Hauer (23) berichtet über die Analyse von drei Krähen-Ingluvialien : am 6. IV. 
5 Gerstenkörner, 5 St. kleine Käfer, 7 St. größere Käfer und 1 Regenwurm. Die Gerste 
mag schon von dem Frühjahrs-Anbau herstammen. Am 16. IV. Große Anzahl von 
Hanfsamen und Mistkäfern. Am 28. IV. 1 Cleonus quadripunet. 1 Lepirus colon, 1 Dor- 
cadion Scopolii, viele unbestimmbare kleine Fragmente von Käfern und Fragmente von 
einigen Maiskörnern. 
; 15 


296 DR. ALBERT VERTSE {Aquila 


Ausweis über die April Mageninhalts Untersuchungen siehe im unga- 
rischen Texte 164. 

Endergebnis : von 1.281 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
356 (27.8%), auf tierische Nahrung 925 (72.2%). Die Ernahrungsbilanz 
der Saatkràhe vom April gestaltet sich also folgendermaßen : 

Pflanzliche Nahrung ; reiner Nutzen : — %, reiner Schaden : 20.6%, 
indifferent : 7.2%. | 

Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 56.4%, reiner Schaden : 6%, 
indifferent 9.8%. 


Mai. 


Die landwirtschaftliche Bedeutung der Saatkràhe erreicht in diesem 
Monat ihren Höhepunkt. Die alten-Krähen sind mit der Ernährung 
der schon ausgebrüteten und rapid heranwachsenden Jungen beschäf- 
tigt ; der ununterbrochene Lärm der um Nahrung ab- und zufliegenden . 
Krähen schallt weithin in der Umgebung der Brutkolonie. In der Gemar- 
kung wechseln sich grüne Teppiche von frisch angebauten Äckern und 
kürzlich aufgekeimten Saaten in unübersehbaren Reihen ; auf den 
Ackerfeldern und zwischen den sprossenden Pflanzen der Saaten sucht die 
Krähe nach Nahrung herum von Tagesanbruch bis Abend. Der Landwirt 
verfolgt mit bekümmerter Miene das Treiben der sich auf seiner Saat 
angesammelten Krähen. Zu dieser Zeit spielt sich jene bemerkenswerte 
doppelte Rolle ab, welche sowohl ihre gute, als auch ihre schlechte 
Seite hat, über welche aber ein sachliches Urteil auszusprechen in erster 
Reihe die Ingluvialien-Untersuchung berufen ist, denn nur in diesem 
Wege können wir dem Kern der Sache näher rücken. 

Eines steht fest : die neu angebauten Maisfelder haben viel von 
den Krähen zu leiden. Es ist eine allgemeine Klage, daß zu dieser Zeit 
die Saaten, besonders die Maisfelder so stark von den Krähen beflogen 
werden, daß dieselben auch durch das Hüten derselben nur kaum 
gesichert werden können (35). Aber nicht nur die Saaten leiden, 
sondern auch der Kleinwildbestand. ‚In der Nachbarschaft ihrer 
Brutkolonien muß man besonders auf das Hüten bedacht sein, 
weil sie hier den grössten Schaden in den Saaten, Vogeljungen 


und Eiern, auch im Kleinwildbestande — wenn sie auch in dieser 
Beziehung nicht so schädlich ist wie die Mantelkrähe — anrichten 


kann“ (19). „In der Nähe einer Saatkrähenkolonie kann das Klein- 
wild nicht über eine gewisse Grenze hinaus vermehrt werden. In Flügen 
von 4—5 Stück vertreiben sie gemeinsam die Fasanenhenne vom Neste 
und trinken die Eier aus. Die Saatkrähe ist gar nicht notwendig, weil 
die Rebhühner und Fasane die landwirtschaftliche Tätigkeit, derselben 
ersetzen“ (43). Auch die Fähigkeit, respektive die Geneigtheit für 


1943] ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. 997 


eine umfangreichere Insektenvertilgung wird durch JABLONOWSKI be- 
zweifelt (28). Es ist seine persönliche Erfahrung, daß die Krähen 
in den 1880-er Jahren während der großen Plage der marokkanischen 
Heuschrecke derselben keinen großen Schaden zufügten. Desgleichen 
berichtet er, daß er von Drahtwürmern und von Engerlingen ange- 
fressene Saaten sah, wo es auch von den Raupen der Saateule wim- 
melte und die Saatkrähen dortselbst den am Nachmittag ausgesäeten 
Samen bis nächsten Morgen bis aufs letzte Korn aufsammelten. — Die 
Beobachtungen über das Rüsselkäfer-Vertilgen der Krähen, daß nämlich, 
die Krähen für sich allein im Stande wären die RüsselKäfer-Gefahr 
abzuschaffen, hält er für eine ausgeschlossene Sache. — Er führt Fälle 
an, in welchen sie neben ihrer nützlichen Tätigkeit als Insektenver- 
tilger in den Saaten einen noch größeren Schaden anrichten (29). 

Es sollen nun die Meinungen derjenigen folgen, welche die Tätigkeit 
der Krähen für nützlich halten. In erster Linie mögen die Erfahrun- 
gen der praktischen Landwirte folgen. M. MuHA berichtet (39): Am 
13. VIII. 1914. vernichtete ein nächtliches Hagelwetter 70—80% der 
in meinem Landgute nistenden 6—8.000 Krähen. In den nächstfol- 
genden Jahren war man genötigt 50—100 Kinder in Dienst zu nehmen, 
um mit diesen die Rübenkäfer aufsammeln zu lassen. Infolgedessen 
verbot ich nun die Verfolgung der Krähen und im Laufe von 2—3 
Jahren vermehrten sich diese abermals, die Käfer machten sich nicht 
mehr in solchen Mengen bemerkbar, und wenn schon, so wurden dieselben 
von den Krähen aufgesammelt. Desgleichen auch die Drahtwürmer. 
Ich fand unter den erlegten Krähen solche, deren Kropf bis zum Plat- 
zen mit Drahtwürmern gefüllt war. — Der gelegentliche Schaden istdurch 
Bewachung der Saat leicht abzuwehren. — Der Verwalter des Gut- 
Besitzes von Séreg (5) lockte durch Bestreuen mit Maiskörnern die 
darüber hinwegziehenden Krähen auf das von Agrotis-Raupen befal- 
lene Rübenfeld, mit einem Erfolge, daß der Acker am 5—6 Tage fast 
schwarz erschien von den Krähen, und 8—10 Tage später fand er kaum 
mehr einige Raupen. „Die Krähen bohrten neben jeder Rübenpflanze 
den Schnabel von drei Seiten in die Erde, bis sie dann die Larve gefun- 
den hatten, doch konnte ich zweifellos beobachten, dass sie neben 
Rüben mit gesunden Blättern nicht suchten. — Die Saatkrähen lasse 
ich seither nicht vernichten, und bewache bloss die Weizensaaten im 
Herbst und die Mais-Saat im Frühjahr“. (52) SzALAY G. schreibt: 
Auf meinem Landgute befand sich ein kleiner Akazienwald in welchem 
etwa 5.000 Paar Saatkrähen horsteten. Vor etwa 15 Jahren begann 
man in der Gegend die Krähen mit Gift zu vernichten und zwar mit 
hervorsagendem Erfolg. Von den 5.000 Brutpaaren verblieben kaum 
einige Hunderte. Nach ein-zwei Jahren kamen die Kleingrundbesitzer zu 

15* 


598 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


mir und beklagten sich, ass sie in letzterer Zeit keine Luzerne ernten. 
Die erste Mahd geht noch an, dann aber gibt es während des ganzen 
Sommers kaum etwas zu mähen. Ich sagte ihnen dann, dass sie selbst 
daran die Schuld haben, weil sie die Krähen vertilgten. Betroffen fragten 
sie mich, was wohl ein Zusammenhang zwischen den Krähen und der 
Luzernenernte bestehe. Ich gab ihnen zu wissen, dass die Krähen nach 
der ersten Mahd die Luzernenkäfer auflesen. Nach kurzer Beratung 
beschlossen sie die Krähenvergiftung einzustellen. Seitdem vergiften 
sie keine Krähen mehr, ernten aber Luzerne. Ich baue auf einem 
ziemlich grossen Gebiete Rüben an, habe aber mit den Rüben- 
käfern keine Schwierigkeiten, obwohl dieselben sporadisch immer zu 
finden waren. Ebenso machte ich die Erfahrung, dass die grossen 
Mengen der Engerlinge auf den Melonenfeldern gelegentlich des zwei- 
ten Ackerns fast zu 100%, von den Krähen verzehrt wurden. Die bei 
Zeiten bestellte Herbstsaat wird von den Krähen nicht geschädigt. In 
der verspäteten Weizensaat, welche nur im Spätherbst, oder schon 
zu Winterbeginn aufkeimt, zu welcher Zeit schon keine Insekten mehr 
vorhanden sind, kann die Krähe grossen Schaden anrichten. In den 
Frühjahrsaaten konnte ich keinen nennenswerten Schaden beobachten. 
Was noch nach dem Säen auf der Oberfläche verbleibt, daraus wird 
ja ohnehin keine Fechsung. Es ist ja möglich, dass nach einer leicht- 
fertig verrichteten Arbeit die Krähen einen gedeckten Tisch finden, 
aber daran trägt das Personal die Schuld und nicht die Krähe. Die 


bei Zeiten bestellten Mais-Saaten werden auch nicht beträchtlich geschä- 


digt. Die Kleingrundbesitzer lassen die Mais-Saaten nicht bewachen, 
doch muss infolge Krähenschaden keine Mais-Saat ausgeackert werden. 
Vielfach klagen jedoch über Krähenschaden diejenigen, die Mais von 
ungenügender Keimfähigkeit säeten. Die früh bestellte Grünfutter-Dicht- 
Mais-Saat (Mischling), sowie die verspätet bestellte Mais-Saat muss sorg- 
sam bewacht werden, besonders frühmorgens, weil die Krähe früh erwacht. 
Den Schaden, welchen die Krähe verursacht, kann ich abwenden, aber 
das viele Ungeziefer, welche die Krähe vertilgt, kann ich nicht zusammen- 
sammeln.“ Wir haben jedoch auch glaubwürdige Erfahrungen über wir- 
kungsvolle Rüsselkäfer-Vertilgungen der Saatkrähe (22). G. GYÖRVÄRY 
schildert ausführlich wie Schaaren von Krähen und Dohlen in 2—3 Tagen 
die auf der Rübensaat sich ansammelnden Rüsselkäfer vertilgten. Bekannt 
ist die Erfahrung auf dem Staatsgute zuMezöhegyes im Zusam- 
menhange mit den Saatkrähen (15): infolge Ausrodung einer von 
Krähen bewohnten Waldparzelle wanderten die Inwohner der Krähen- 
kolonie aus, im Gefolge wurden die Rübensaaten in den nächstfolgen- 
den Jahren durch eine Unmasse von Rüben-Rüsselkäfern befallen. Der 
mit den Vernichtungsarbeiten verbundene ansehnliche Kostenaufwand 


1943] ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. "= 229 


veranlaßte die Leitung des Staatsgutes, einige alte überständige Wald- 
parzellen bestehen zu lassen und den Krähen somit abermalige Nist- 
gelegenheit zu gewähren. 

Beobachtungen bezüglich der Maissaaten : HAUER (23) gewann in 
1902. beim Beobachten der Tätigkeit der die frisch aufgekeimten Mais- 
saat stark besuchenden Krähen die Überzeugung, daß die Krähen 
nicht wegen dem Maiskorn auf den Feldern herumwühlen, sondern 
um des Ungeziefers habhaft zu werden, das die Wurzeln der Pflanzen 
benagt. „Bei jeder vergilbten Maispflanze befand sich der gelbe Draht- 
wurm, dieser größte Feind der Maissaaten“. Wer die Saat nicht bewachen 
ließ und nicht nachforschte, beschuldigte unbedingt die Krähe und 
wurde ihr Erzfeind. — ‚Jene schwachen Maispflänzchen, welche ich 
als Beweisstücke eingesendet habe, — wie G. SzoMJAs schreibt (59) 
hatten die Saatkrähen ausgescharrt. Alle ausgescharrten Maispflänzchen 
weisen die Spuren von Insektenfrass auf, und zwar sowohl auf den 
unterirdischen Teilen, als auf den Blättern. Die vorher erwähnten 
Spuren deuten auf irgend einen Drahtwurm, letztere auf die Erd- 
raupen (Agrotis). An den. Enden der ausgescharrten Stengeln kann 
man ferner auch die nur zur Hälfte verbrauchten Maiskörner auffinden. 
Die Krähe hatte folglich nicht die Körner, sondern die daselbst auf- 
gefundenen Insekten fortgetragen.“ Diese Voraussetzung wurde durch 
weitere Beobachtungen vollkommen bestätigt (61., 62). „Ich konnte 
nämlich in einem frisch aufgebrochenen Maisfelde den Drahtwurm 
entdecken, während auf einem anderen Orte die Larven und teilweise 
schon die Puppen der Agrotis segetum in einer derart schreckhaften 
Menge vorkamen, dass mit einem jeden Schlag der Haue ihrer 3—4 
zum Tageslicht gefördert werden konnten. Diese Felder hatten die 
Saatkrähen in einer beispiellosen Menge überdeckt. Sogar mit Schüssen 
konnte man sie von dort nicht vertreiben. Ich selbst lasse natürlich 
die Krähen unbehelligt.“ 

CSÖRGEY begann 1902 im Comitate Torontál mit den Ernäh- 
rungs-Untersuchungen der Saatkrähe im Monate Mai (10). „Womög- 
lich die mit Nahrung beladenen heimkehrenden Krähen erlegend, fand 
ich, dass dieselben ihre Jungen haptsächlich mit den Raupen der Saateule 
(Agrotis) und mit den auf den Viehweiden lebenden Dorcadion-Bockkäfern 
ernährten. Es gab eine Krähe, in welcher ich 3 ungekeimte Maiskör- 
ner und 50 Agrotis-Raupen fand, in einer anderen waren 60 Dorcadion 
nebst deren Larve. Ausserdem gab es viele Rüsselkäfer (Cleonus, Myniops, 
Brachycerus, Tanymecus u. s. w.), Grillen, Junikäfer (Rizotrogus), 
Schnellkäfer und Drahtwürmer (Agriotes und Lacon), Mais- und Getraide- 
körner fanden sich fast in jedem Magen vor, aber nur in unbedeu- 
tender Menge, dabei stammte auch diese noch in vielen Fällen aus 


230 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


Mist, was der charakteristische Geruch veriet. Auf dem zu Elemér 
gehörenden Gute Mitra war ich Zeuge, dass die Saatkrähe nur auf der- 
jenigen Seite des Maifeldes arbeitete, welche von dem aus dem benach- 
barten Brachfelde eingewanderten Drahlwurme angegriffen war. An 
den gelben Maisplänzchen, welche infolge des Hütens von der Krähe 
später nicht mehr erreicht werden konnten, fand ich 1—2 Drahtwür- 
mer. Die Krähe riss also die ohnehin schon vernichtete Pflanze wegen 
des Drahtwurmes heraus und liess selbst das keimende Maiskorn liegen; 
durch diese Arbeit wurden ganze Reihen von dem langlebigen Draht- 
wurm erretet.“ In Törökkanizsa (13) verursachte die sich rapid 
vermehrte Gryllus melas grossen Schaden in den Paradeis, Tabak 
und Kürbispflanzungen. Auf Grund der 13 Mageninhalte und der 
dortselbst aufgefundenen Gewölle ernährten sich die Saatkrähen fast 
ausschliesslich von diesen Gryllen. Dies wurde auch von dem Hüter 
bestätigt der die Mais-Saat bewachte, welche sich neben der Brutkolonie 
der Saatkrähen befand. Binnen zwei Wochen brauchte er auch nicht 
einen einzigen Schreckschuss abgeben, weil die Krähen die Mais-Saat 
nicht beflogen. 

Die Krähe vertilgt aber nicht nur auf den Ackerfeldern, sondern 
auch im Walde und auf Obstbàumen die Insekten mit Erfolg. Ein 
Obstbauer berichtet (8):“ im Jahre 1872 erschienen Milliarden von Mai- 
käfern und wir waren der Vernichtung unserer Obstbäume gewärtig, 
als Tausende von Saatkrähen erschienen und die Maikäfer vertilgten.“ 
— MATUSOVITS (36) schreibt: „Im Jahre 1917 begab ich mich in den 
von Raupen befallenen städtischen Eichenwald von Szatmärnemeti, 
am Morgen nach einer gewitterreichen Nacht. Infolge des nächt- 
lichen Gewitters waren diese zu Boden gefallen. Hunderte von Saat- 
krähen und Dohlen tummelten sich auf dem Waldboden herum und 
verschlangen die Raupen (Limaniria dispar) in Massen.“ — „Am 20. 
Mai 1942 besuchte ich die etwa 1000 Brutpaare zählende Krähenkolonie 
zu Tököl (65). Den zum grössten Teile fast flüggen Jungen trugen die 
Elternvögel fleissig Futter zu. Es war aber auffallend dass sie wegen 
des Futters ausschliesslich eine gut erkennbar Parzelle des am gegen- 
über liegenden Donauufers befindlichen Waldes beflogen, so dass auf 
den Feldern in der Umgebung der Kolonie gar keine Krähen zu sehen 
waren. Auf meine Erkundigung hin gab mir das Fontpersonale die 
Auskunft, dass die Eichen des erwähnten Waldteiles von Raupen be- 
fallen waren und dass die Krähen denen zu Liebe dieselben besuchten. 
Die Mageninhalte der erlegten Krähen bestätigten dann diese Angabe, 
denn dieselben enthielten mehr oder mindere Mengen — aber wenigstens 
zum 14 Teile die Raupen von Cheimatobia brumata. Erwähnenswert 
finde ich, dass in dem am meisten vollgepfropten Magen insgesamt 521 


1943] " ERNAHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 231 


gut erkennbare Exemplare dieser Raupe gezählt werden konnten und 
ausserdem eine solche Menge von Fragmenten, welche annähernd wei- 
teren 100 Exemplaren entsprach. Um den praktischen Nutzen dieser 
Krähentätigkeit feststellen zu können stellte ich die Frage an die 
Leitung der Forstbehörde, ob diese Vertilgung der Cheimatobia Raupen 
irgendwelchen erkennbaren Nutzen für die Forstwirtschaft bedeuten. 
Die Antwort lautete, dass in den verschiedenen, von einander ziemlich 
entfernten Waldteilen der Forstbehörde seit zwei Jahren die Raupen 
in stets grösserer Anzahl auftreten. Tatsache ist, dass in den Waldteilen 
welche fern von Krähenkolonien sind die Eichenbestände fast kahl 
gefressen sind, während der Bestand in Tököl in der Nähe der Krähen- 
kolonie sich in einigermassen besserer Kondition befindet.“ — Lovassy 
(35) bestreitet, dass die Krähe den Kleinwildbestand in grösserem 
Maßstabe schädige. „Für den Kleinwildbestand ist die Saatkrähe 
deshalb weniger schädlich, als die Nebelkrähe, weil sie die von höherem 
Pflanzenwuchse bedeckten und auch die strauchbestandenen Gebiete 
meidet.“ 

Die Hauptursache dessen, dass die oben angedeutete schädliche 
und'nützliche Tätigkeit sich in den verschiedenen Gebieten zu gleicher 
Zeit bemerkbar macht, sieht CsORGEY (15) in der abweichenden Insek- 
tenfauna der verschiedenen Bodenarten, das heisst in den verschiedenen 
Ernährungsmöglichkeiten. Indem er die Insektenarten, welche er in 
dem am 15. V. 1925 in Halas, somit auf einem typischen Sandboden 
gesammelten 45 Krähenmagen vorfand, mit dem Inhalte der ebenfalls 
im Mai im Comitate Torontal (gebundener Boden) gesammelten Krä- 
henmagen (siehe oben) verglich, fand er „dass die Nahrung der Saat- 
krähen auf dem Lehmboden in Torontal während der Zeit der Jungen- 
Fütterung neben den obligaten Rüssel-Mai-Schnell- und Dung-Käfern 
zum weitaus grössten Teile aus Erdraupen (Agrotis), Feldgryllen 
(Gryllus campestris) und Erdböcken (Dorcadion) besteht, während 
gerade diese in der Nahrung der Saatkrähen von Halas und Szentlörine 
nur in geringer Anzahl vorkommen oder gänzlich fehlen ! Die Ursache 
dieser Erscheinung besteht in den Bodenverhältnissen. Die während der 
Tageszeit in den Bodenspalten ruhende Erdraupe ist ein typisches 
Insekt des gebundenen Lehmbodens, die Feldgrylle und Erdböcke sind 
Bewohner der Wiesen und Viehweiden und gibt es solche Grasflächen 
im Komitate Torontál viel häufiger, als in der Umgebung der Saat- 
krähen-Kolonie von Halas und Szentlörine. Die Lehmboden-Krähe 
kann daher zur Zeit der Jungenfütterung im Überflusse der ausgie- 
bigsten Insekten-Nahrung schwelgen und ist deshalb weniger auf die 
vegetabilische Nahrung angewiesen. Ausserdem ist für dieselbe auch 
das Heraushacken der Saatkörner viel schwieriger, als auf dem Sand- 


232 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


boden. Auch das Herausziehen der Getraide oder Maispflànzchen ist 
bei weitem nicht so leicht, als im lockeren Sandboden und werden die 
Sandboden-Krähen vielleicht gerade deshalb dazu verleitet sich häufiger 
an der vegetabilischen Nahrung zu vergreifen, weil sie dieselbe sehr 
leicht und bequem erreichen können. Wohl befindet sich auch im Sand- 


li 


boden eine massenhafte Insekten-Nahrung, nähmlich der Engerling. 


Dieselbe ist jedoch nur zu gewissen Zeiten zugänglich, so zur Ackerzeit, 
dann so lang die gefährdete Saat noch jung ist, und sich der Anfrass 
an der gelben Farbe anzeigt. Die Saatkrähe nimmt auch diese Gele- 
genheit wahr und säumt auch nicht diese kranken Pflänzchen auszu- 
heben und den an der Wurzel befindlichen Schädling hervorzuholen. 
Wenn aber die Saat schon höher ist, so lässt sich die Lage des Schädlings 
nicht mehr erkennen. Das Gleiche besteht für die Drahtwürmer, wel- 
chen die Saatkrähe ebenfalls eifrigst nachstellt. Das ist die Hauptur- 
sache, dass der Sandboden weniger Bann erhalten kann, als ein 
gleich grosser gebundener Lehmboden "" 

HAUER (23) macht Mitteilung über 4 Krähen- Ingluvialien-Analysen 
vom Mai. , 8. V. Nestling. Reste von Gersten- und Maiskörnern, ver- 
schiedene Insektenreste. 13. V. Nestling. 4 Cleonus quadripunctatus, 1 
Otiorrhynchus ligustici, Eidechsenknochen, faulende Pflanzentheile, Kie- 
sel und zu 3/5 Theilen Insektenreste. 16. V. Keimende Maiskörner und 
viele (gelbe) Drahtwürmer. 27. V. 2/3 Theil Pflanzen,1/3 Theil Insek- 
tenreste ; Epicometis hirta, Rizotrogus assimilis, Cleonus sp.“ | 


Resultate der Mageninhalts-Untersuchungen siehe im ungarischen 


Text p. 171. 

Endergebnis : von 3.016 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nah- 
rung 700 (23.2%), auf tierische Nahrung 2.316 (76.8%). Die Ernäh- 
rungsbilanz der Saatkrähe im Mai gestaltet sich somit folgendermassen : 

Pflanzliche Nahrung : reiner Nutzen: —%, reiner Sohaden : 21.7%, 
indifferent : 1.59. 

Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 62 .4%, reiner Schaden : 4.3%, 
indifferent : 10.1%. 


Im Juni werden die Krähenjungen flügge ; das Brutgeschäft nimmt 


sein Ende. Tagsüber streifen sie in kleineren zerstreuten Scharen in der 


Gegend nach Nahrung umher, gegen Abend kehrt ein Teil zu den Brut- 


kolonien zurück um dort zu übernachten, sie wählen sich aber mit 


Vorliebe eine neue Schlafstelle, wenn sie freie Wahl haben, so z. B. 
übersiedelt der überwiegende Teil der Krähen von Tököl auf die Inseln 
bei Ercsi. Nach Lovassy (35): „Zu dieser Zeit besuchen sie hauptsächlich 
die Vichweiden, die Klee -Luzernen und Wiesen-Stoppelfelder ; bei 


ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN 233 


Heuschreckenplagen suchen sie die Eiablagenplätze der Heuschrecken 
auf, welche sie dann gut säubern, da sie sich dann ausschliesslich von 
diesen ernähren. Nach Art der Stare betätigen sie sich um das weidende 
. Vich herum und fangen die von demselben aufgejagten Insekten ab ; 
bei den Gestüten verzehren sie aus dem Mist die Gastruslarven der Pferde- 
magenbremsen. Beim Abernten der Futterpflanzen befliegen sie mitsamt 
ihren Jungen die Gemaden und sammeln die auffliegenden Heuschrecken 
in raschem Nachrennen auf. Die zufällig erreichbaren Junghasen, 
Wachtel-Rebhuhn und Fasan-Küken werden ebenfalls nicht geschont 
ebenso auch die Vogeleier und eine unvorsichtige Fidechse wandert 
auch in ihren Magen. Die Getreidereife und die Ernte zicht sie wieder 
auf die Felder und da zu dieser Zeit der Insektenbestand schon ab- 
genommen hat, wird sie wieder zum Pflanzenfresser. An dem Rande 
der Felder besetzt sie die Ähren und haut die Körner aus denselben 
heraus. Nach der Ernte werden die Stoppelfelder abgesucht, das aus- 
gefallene Korn und die übergebliebenen Ähren aufgelesen. Aus den 
Getreide-Mandeln und später aus den Fruchtschobern wird das Koru 
herausgeschlagen und zerstreut. Wenn der angefresse Getraideschober 
nicht bald unter Drusch gelangt, so dringt das Regenwasser in denselben 
ein, fault an und beginnt zu keimen. Zu dieser Zeit ist der Kropf der 
Krähen voll mit lauter gesunden keimenden Getreidekörnern. Die 
keimenden Samenkörner stammen von den Stoppelfeldern, wo dieselben 
bei regnerischem Wetter alsbald zu keimen beginnen. CHERNEL (8) sagt 
folgendes : Die noch nicht abgeernteten nur halbreifen Ähren werden 
angefressen, dabei werden viele umgebrochen, ohne verzehrt zu werden. 
Dem Schaden gegenüber steht die Insektenvertilgung, welche ihre 
gewaltigen Scharen vollbringen. Auch CsORGEY war Augenzeuge einer 
großzügigen Schadenstiftung (11) im Tiszahäter Bezirk, Comitat Bereg. 
Der Ausnahmezustand wurde durch die außerordentliche Hochflut 
des Tiszaflusses und durch das Fällen der Bäume der benachbarten 
Krähenkolonie hervorgerufen. Die ungeheuere Krähenmenge, die sich 
auf den aus dem Hochwasser inselartig sich erhebenden Getreidefeldern 
zusammenscharte, richtete in Ermangelung sonstiger Nahrung die 
Saat mit ihrem ganzen Ährenbestande auf vielen Hektar zu Grunde. 
Mit Rücksicht auf die außergewöhnliche Lage mußte man Gift anwenden 
(ein Schießen war wegen der Überschwemmung unmöglich). G. SZOMJAS 
berichtet (57), daß im Juni 1902. zu Tiszalök die Raupen der Hanfeule 
(Mamestra persicariae L.) sein Flachsfeld von 25 Hektar überfallen 
haben. Auf jedem Flachsstengel befanden sich 3—4 Stücke und sie 
gingen auch auf die nachbarlichen Tabaksanpflanzungen über. Kurz 
nachher sammelten sich Vögel an, darunter grosse Mengen von Saat- 
krähen, und im Verlaufe einer Woche säuberten diese die Fläche voll- 


234 DR. ALBERT VERTSE è 


kommen, mit einer Gründlichkeit, daß seitdem auf seinem Besitze 
diese Raupenart nicht mehr vorgekommen ist. 

CsORGEY verweist mit seinen Studien über die Ernährung der 
Saatkrähen im Juni auf den Einfluß hin, welchen die Witterung auf 
die Ernährung der Krähen ausübt, somit auf die Modifizierung der 
nützlichen und schädlichen Tätigkeit infolge der Witterung (16). „An 
kalten regnerischen Tagen, wenn sich Insekten und Mäuse verbergen, 
wird auch die Saatkrähe auf Pflanzenkost gedrängt, welche doch an 
heiteren Tagen womöglich mit Insekten und Mäusen satt werden will. 
Selbst die an dem nämlichen Tage erlegten Saatkrähen zeigen ganz 
erhebliche Unterschiede bezüglich ihres Mageninhaltes, indem ja nicht 
jeder Vogel gleiches Jagd-Glück haben kann. Dieser Umstand bedingt 
dann bei den minder glücklichen Jägern einen Mehrbedarf an vegetabi- 
lischer Nahrung.“ GRAF PETER von KEGLEVICH sandte 200 aus der Zeit 
vom 2—15. Juni stammende Kräheningluvialen für die Untersuchung 
aus der Gemeinde Vedröd im Pozsonyer Comitate und fügt hinzu, dass 
er den erst seit einigen Jahren angesiedelten Saatkrähen volle Schonung 
zuteil werden liess, nachdem dieselben die Rübenkäfer fast vollkommen 
ausgerottet haben und er sich hiemit über ihre Nützlichkeit überzeugte. 
In dem in Rede stehenden Jahre aber verursachten die sich immer 
ansehnlicher vermehrenden Krähen im frischen Mais erheblichen Scha- 
den, dermassen, daß man ihn stellenweise dreimal neu ersetzen mußte 
und die Krähen die Körner jedesmal wieder verzehrten. Umsonst waren 
Schreckschüsse und Hüter. CSÖRGEY fand im Mageninhalte der 200 
Saatkrähen folgende Nahrungsreste : 

Planzliche Nahrung, folglich Schaden : 50 Kirschkerne und ca 
300 ungekeimte Maiskörner. — Tierische Nahrung : 740 Maikäferlarven 
(Melolontha), 3 Meikafer (Rizotrogus), 874 Rübenkäfer (Cleonus punc- 
tiventris), 1383 Winzerkäfer (Otiorrhynchus ligustici L.) 170 sonstige 
Rüsselkäfer (hauptsächlich Psallidium maxil- losum F.), 10 Raupen der 
Saateule (Agrotis), 78 Grillen (Gryllus cam- pestris L. und desertus), 
22 Erdböcke (Dorcadion rufipes F. und D. fulvium Scop.), 4 Schnell- 
käfer (Elateridae sp.), 24 Aaskäfer (Silpha atrata L.), 5 Mistkäfer 
(Geotrupes, Aphodius, Hister), 7 Wiesenwanzen (Aelia acuminata L.), 
5 kleine Laufkafer (Carabidae), 6 Luzernenkäfer (Gonioctena sex- 
punctata Fabr.) und 2 Feldmäuse (Arvicola). Zusammenfassung der 
tierischen Nahrung : 3317 schädliche Insekten, 14 indifferente Insekten 
und 2 Feldmäuse. 

„In dieser abwechslungsreichen Nahrungs-Liste ist nicht so sehr 
das auffallend, was dieselbe enthält, als vielmehr das, was aus derselben 
fehlt. Es sind hier in erster Linie die in den Mai-Mageninhalten anderer , 
Gegenden so häufige Maulwurfsgrille, dann die Drahtwürmer ( Elateridae) 


. 1943] a. ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRAHE IN UNGARN. 935 


die Raupen der Saateulen ( Agrotis) und endlich die Erdböcke (Dor- 
cadion), welche entweder garnicht, oder nur in verschwindend geringer 
Menge vorhanden sind. Im Gegensatze zu den aus anderen Gegenden 
stammenden Juni Mageninhalten ist das Fehlen der Heupferdchen 
und Heuschrecken (Locusta, Decticus etc.) bemerkenswert. Das Fehlen 
der Saateulen-Raupen findet seine natürliche Erklärung darin, „dass 
dieses Insekt im Juni im Puppen-Stadium, oder als Schmetterling lebt. 
Die Maulwurfsgrille befindet sich nach der Schwarmperiode im Mai 
während des Juni in ihrem unterirdischen Schlupfwinkel, hauptsächlich 
in Gestalt der jungen Generation. Die Drahtwürmer sind während 
des Monates Juni ebenfalls vor der Saatkrähe geschützt, weil zu dieser 
Zeit die Feldfrüchte schon so erstarkt sind, dass sich der Frass nicht 
an der gelben Farbe, oder aber an dem Welkwerden der Pflanzen be- 
merkbar macht, wodurch dieselben im vorangehenden Monate die 
Aufmerksamkeit der Saatkrähen auf sich lenkten. Alle diese Umstände 
in Betracht ziehend, bleibt es aber noch immer fraglich, ob dieses Fehlen 
der erwähnten Insekten nicht vielleicht eine Folge der Bodenverhält- 
nisse, oder gar eine Folge der vorherigen insektenvertilgenden Arbeit 
der Saatkrähen ist?“ Die diesbezüglich erhaltene Auskunft lautet 
_ folgendermassen : Der Boden der Gegend von Vedröd ist im Allgemeinen 
locker. In der ersten Hälfte des Monates Juni wurde nur sehr wenig 
geackert und gesäet. Die Engerlinge wurden von den Saatkràhen an 
den welkenden Zuckerrübenstöcken gefunden. Die Mais-Körner hackten 
sie Ende Mai aus dem Boden heraus, so wie die Pflänzchen sichtbar 
wurden. Das nämliche machten sie mit dem im Juni nachgesetzten Mais 
welcher gar keine Zeit zum Keimen hatte. Die Ursache dieses Verhaltens 
finde ich darin, dass es diesmal viel weniger Rüben-Rüsselkäfer gab, 
als, in den vorangehenden Jahren. Die Saatkrähen sind also fähig auf 
den Zuckerrüben-Pflanzungen selbst noch im Juni die Engerlinge und 
neben diesen Rüssel- und Aaskäfer zu vertilgen, also zu jener Zeit, 
wenn andere Gewächse den Frass derselben nicht mehr anzeigen. Der 
über den Ursprung der Mais-Körner gegebene Aufschluss lässt jedoch 
die Frage noch in Schwebe, ob zu einem Schutze gegen solche Schädi- 
gungen eine weitere Verminderung des Saatkrähenbestandes notwendig 
ist, oder nicht ? Wäre es nicht zweckmässiger, die Saat-Mais-Körner 
tiefer zu setzen, als es bisher geschah und wie dasselbe in der TALLIAN- 
Herrschaft in Törökkanizsa schon erprobt wurde ? Schliesslich muss 
auch noch die Möglichkeit in Betracht gezogen werden, ob nicht die 
ungewöhnlich kühle Witterung im Juni 1928 die Hauptursache dieses 
Schadens in der Mais-Saat-war? Vorläufig kann nur so viel festgestellt 
werden, dass die Saatkrähen-Kolonie von Vedröd die Insekten- 
Schädlinge der Nutzpflanzen, hauptsächlich der Zuckerrübe wirksam 


236 DR. ALBERT VERTSE i [Aquila 


vermindern kann. Die Vertilgung der Saatkrähen würde auch hier von 
denselben Folgen begleitet sein, wie seinerzeit in Mezöhegyes, wo die 
Arbeit der Saatkrähen durch Bekämpfung mittels Chemikalien ersetzt 
werden musste, wodurch grosse Auslagen entstanden.“ 

HAUER (23) berichtet über die Mageninhalt-Analyse von 6 Kae 
aus «dem Monat Juni. 

Altkrähe am 12. Juni viele undefinierbare Insektenfragmente. 
Am 13. VI: Ein Krähenjunges. Zur Hälfte aus Schweinemist stammenden 
pflanzliche Teile und Maiskörner, zur anderen Hälfte Insektenfrag- 
mente, erkennbare : Cleonus und Otiorrhynchus sp., Cleonus quadri- 
maculatus u. Dorcadion sp., am 14. VI. Nestling-Krähe 17 St. Engerlinge, 
2 Musca domestica, 2 Cleonus tigrinus, 2 Licosa sp., 4 Elater sp., 2 Ani- 
soplia austriaca, 1 Harpalus-Larve, 1 Geophilus, 1 Otiorrhynchus ligustici, 
1 Pachyrhyncha, einige Kieselsteine und Spreugebrösel. Am 15. VI. 
Nestling-Krähe : zu 1/3 Teil Maisfragmente aus Schweinemist, zu 2/3 
Teil Insektenfragmente, erkennbar : 5 Melolontha und Rizotrogus, 
6 Cleonus sulcirostris, 1 Otiorhynchus ligustici, Am 6. VI. Nestling- 
Krähe: ca zu 7/10 Teil Engerlinge, Dorcadion rufipes und aethiops, 
Cleonus sp., Otiorrhynchus sp., 7—8 Drahtwürmer, 1 Goldwespe. Am 
19. VI. Altkrähe : zumeist mistiger Inhalt; 1/4 pflanzliche Stoffe, 
dazwischen Maisfragmente, verschwindend wenig Insektenfragmente, 
darunter Feldgrille, Cicindela sp. u. Larven. 

Resultat der Juni-Mageninhalt-Untersuchungen im ungarischen 
Texte p. 177. 

Endergebnis : von 839 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 


231 (275%), auf tierische Nahrung 608 (72°5%). Die Ernährungsbilanz 


der Saatkrähe vom Juni gestaltet sich folgendermaßen : 


Pflanzliche Nahrung, reiner Nutzen : 12%, reiner Schaden : 23°6%, 


indifferent : 2°7%. 
Tierische Nahrung, reiner Nutzen : 61'2%, reiner Schaden : 38%, 
indifferent : 75%. 


Juli. 


Dieser Monat befreit die alten Krähen endgültig von den Pflichten 
der Jungenerziehung und von der Gebundenheit an ihren Ort, die Jungen 
aber beginnen ihr selbeständiges Leben ; Nahrung ist reichlich vor- 
handen, das Krähenleben ist sorglos. „Wenn die Saat schon hoch ist 
(23) und die Jungen ausgeflogen sind, dann verlässt die Krähe die be- 
bauten Felder und die Brutkolonie und zieht sich auf die Viehweiden 
als treuer Begleiter der Viehheerden. Sie machen sich auch hier so nütz- 
lich, wie nur möglich, indem sie in Gesellschaft der Staare die 
Tiere belästigenden Fliegen und Bremsen abfangen oder die Feld- 


ito al i + + A mR 
RA TL) TV PROT un he Sees 


sz Sri A 


lei >, CARE 


ta 
q 
SI 
| 
| 


ERNÂHRUNGSWEISE DER SAATKRÂHE IN UNGARN. 937 


heuschrecken — Leibspeise der jungen Krähen — welche die Weiden 
zugrunde richten, massenhaft vernichten. Doch gehen sie jetzt nicht 
alle miteinander, sondern ich muss glauben, dass jede Schaar ein ihr 


. besonders zugetheiltes Revier, Puszta oder Gemeinde u. s. w. habe. 


Gegen Abend kehren dann diese getrennten Schaaren von Norden und 
Süden, von Osten und Westen zurück, manchmal noch zu der Brut- 
kolonie, zumeist aber auf die Donau-Inseln.“ HAUER gibt die Ergebnisse 
zweier Ingluvialien-Untersuchungen an ; am 8. VII. Lauter Heuschrecken, 
am 12. VII. Lauter Heuschrecken. Nach der Mitteilung von SCHENK 
zeigten sich im Juli 1909. in der Umgebung der Gemeinde Äroktö 
(Hortobägy) auf einer Weide von 500 Hektar ungeheuer viele Heu- 
schrecken (Caloptenus italicus und Stauronotus maroccanus). Das infizierte 
Gebiet wurde von den Vögeln zu mehreren Tausenden bedeckt, besonders 
von Saatkrähen und weissen Störchen. Einen grossen Teil der Weide 
bedeckten die schwarzen Massen der Saatkrähen, die Anzahl der Störche 
mochte auch etwa 1000 betragen. Die Krähen mochten aus der unmittel- 
baren Umgebung, namentlich aus den Brutkolonien der Auen des 
Tiszaflusses herstammen. „Durch die angesammelten Vögel wurden 
binnen zwei Wochen die Heuschreckenmassen total vernichtet, so dass 
die im folgenden Jahre durch die Entomologische Anstalt ausgeführte 
amtliche Kontrolle keine Infektion mehr nachweisen konnte.“ 

Resultat der Mageninhalt-Untersuchungen siehe im ungarischen 
Text p. 180. 

Endergebnis : von 174 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
52 (29.9%), auf tierische Nahrung 122 (70:1%). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkràhe vom Juli gestaltet sich demnach folgendermaeßn : 

Pflanzliche Nahrung, reiner Nutzen : — 9, reiner Schaden : 15:0%, 
indifferent : 14°9%. 

Tierische Nahrung, reiner Nutzen : 60:3%, reiner Schaden : 40%, 
indifferent : 58%. 


August. 


Auch in diesem Monate befliegen sie mit Vorliebe die feuchteren 
Wiesen und Grasfelder besonders entlang der Flüsse. Laut Lovassy 
(35) „werden in dieser Zeit in obstbauenden Gegenden die frühreifenden 
Äpfelarten und Zwetschken von den Saatkrähen angehauen und werden 
auch die Nüsse fortgetragen. Beim Beginne der Reife der Maiskolben 
wird die Hülle der am Rande der Felder befindlichen Kolben von den 


-Krähen zerschlissen. so dass die Maiskörner erreichbar und dann suk- 


sessiv angefressen werden. (Gewöhnlich wird nicht der ganze Kolben 
verzehrt, doch kommt auch dieser Fall vor.“ Nach JABLONOWSKI (29) 
richteten sie auf dem „Mezös&g“ genannten Gebiete’ in Siebenbürgen 


238 : DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


im reifenden Mais viel Schaden an. Es scheint übrigens, daß ihre Schä- 
digungen hier allgemein bekannt sind, denn mehrere Autoren erwäh- 
nen diese als auffälligen Schaden. Die Ursache davon ist sicherlich 
mit örtlichen Verhältnissen verbunden. Von jenseits der Donau macht 
ihrer derartigen Schädigungen ESZTERHÁZY (19) Erwähnung: „der reifende 
Mais muß bewacht werden.“ HAUER sagt (23) „Im August nach Been- 
digung des Einfahrens und mit Beginn des Stürzens kommen sie wieder 
in grösseren Mengen auf die Felder, doch streichen sie zumeist einsam.“ 
Er berichtet über die Analyse dreier Ingluvialien; am 17. VIII. 
1. Im überwiegenden Teile pflanzliche Stoffe, Weizenreste, wahrschein- 
lich aus Dünger, einige Mistkäfer und Fliegenflügel. 2. Von Schweine- 
mist stammende pflanzliche Fragmente und 12 Körner von reinem Weizen, 
außerdem Hister, Onthophagus und Stenobothrus Species, mit son- 
stigen undefinierbaren Insektenfragmenten und Mäusehaare. Vom 23. 
VIII. Reiner Weizen von den Stoppelfeldern. 
Mageninhalts-Untersuchung im ungarischen Text p. 182. 
Endergebnis : Von 59 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
23 (39.—%), auf tierische Nahrung 36 (61.—%). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkràhe vom ‚August gestaltet sich demnach folgendermaßen : 
Pflanzliche Nahrung; reiner Nutzen: —. %, reiner Schaden : 
10.2%, indifferent : 28.8%. 
Tierische Nahrung : reiner Nutzen : 45.7%, reiner Schaden : 6.8%, 
indifferent : 8.5%. 


September. 


‘Zur Zeit des Ackerns nach den ersten Herbstregen tummeln sie 
sich wieder in Scharen auf der Fährte des Pfluges herum, richten aber 
im reifenden Mais auch Schaden an. Nach CHERNEL (8): „werden die 
abgeernteten aber noch nicht von den reifen Kolben befreiten Mais- 
strohstengel — ob in Schobern, oder aber in einzelnen Garben ausgelegt — 
von den Krähen stark beflogen und stellenweise arg geschädigt. CSATÒ 
betont ihre diesbezüglichen Schädigungen in Siebenbürgen ganz beson- 
ders und sind ihre diesbezüglichen Schädigungen überall dort, wo 
sie kolonieweise brüten von besonderer Bedeutung“. Nach JABLONOWSKI 
(29) hießen sie gelegentlich der Mäuseplage von 1896. die Mäuse in Frie- 
den, sammelten aber die zum Zwecke Mäusevertilgung ausgesetzten, 
mit Bazillen infizierten Brotstücke auf. CsORGEY hat in diesem Monate 
im Comitat Torontál Beobachtungen angestellt (10). „Hauptnahrung 
der Krähen aus der Gegend von Böka waren Mais und Mäuse (von 


letzteren waren meistens 2, im Maximum 5 Stück in einem Magen). 


Ausserdem gab es massenhaft Grillen (@ryllus campestris und melas) 
und viele Rübenkäfer (Cleonus). Bei reinem warmen Wetter hielt 


ae Ya rn a 


. 1943) ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. 939 


sich die Krähenschaar tagsüber in den an den Garten des DANIEL’schen 
Schlosses anstossenden Kleestsoppeln auf, wo sie mit bewunderungs- 
würdiger Gewandtheit den Grillenschaaren nachstellte. Eben- 
daselbst erbeutetet sie auch die infolge des Ausbleibens des Herbst- 
regens noch ungemein flinken Mäuse, welche sie auf der Spitze der Tele- 
graphenstangen verzehrte. Sie widerlegten damit die Meinung, dass sie 
ungeschickte Mäusefänger seien und nur die kranken erhaschen können. 
Aus dem Gebüsche des Gartens mit dem Feldstecher hinauslugend 
beobachtete ich auch, wie eine alte Saatkrähe einem Bussarde die eben 
gefangene Maus wegnahm. Die Krähe gelangte vorsichtig hinter den 
Rücken des auf dem Boden sitzenden Bussardes und stiess dann plötz- 
lich auf ihn. Bei dem zweiten Stosse liess der Bussard die Maus fallen 
und fing sich eine andere. In der zweiten Hälfte des September waren 
neben immer geringerer Menge von Maiskörnern Mäuse, Grillen, Rüben- 
käfer, Saateulenraupen, Engerlinge und Drahtwürmer die Haupt- 
nahrung ‚der Krähe. Wo der Mais nicht gehütet wurde, verursachte 
die Krähe unbestreitbar Schaden, doch kann derselbe neben dem, wel- 
chen in der Gegen von Óléc der Hamster anrichtet, kaum in Betracht 
kommen. Indem der Hamster den Maiskolben ganz anders abkörnt, 
als die Krähe, so war es nicht schwer, den durch die beiden verursach- 
ten Schaden zu vergleichen.“ 
BELA RAcz gibt bezüglich der Mäusevertilgung der Saatkrähe eben- 
“falls sehr bemerkenswerte Beiträge (44): „Im vergangenen Herbste 
waren in unserer Gegend (Szerep, Biharer Kom.) so viel 
Feldmäuse, dass die zahllose Menge der Mäusenester bei dem herbst- 
lichen Ackern sogar den Pflug aus der Erde warf. Aus den zerstörten 
Nestern stoben dann auch 20—30 Mäuse heraus zur grossen Freude 
der auf die Beute‘ wartenden Saatkrähen, welche schaarenweise hinter 
dem Ackermanne sich versammelten, so dass keine einzige Maus flüchten 
konnte, in welcher Menge immer die auseinander stobenden Mäuse auch 
‘ waren. Es konnten was immer für Sämereien am Boden verstreut 
liegen, nicht ein Korn wurde von den Krähen aufgenommen. Es kommt 
jedoch vor, dass sie fleckenweise einigen Landwirten Schaden verur- 
sachen, so im vergangenen Herbste als das Reifen des Mais sich 
durch den kalten regnerischen Sommer sehr verspätete. Die sehr 
verspäteten blieben überdies noch 1—2 Wochen ungebrochen, da der 
durch- und durchgenässte Boden ungangbar war. In zwei kleinen 
Maisfeldern verursachten die Krähen solch einen Schaden desgleichen 
ich noch nie wieder gesehen noch gehört habe. 1/10-tel der Ernte ver- 
nichteten sie ganz. Viel ging auch dadurch zugrunde, dass die Kol- 
ben unter den Krähen brachen und die grosse Menge der Mäuse ver- 
nichtete dann die Körner. Wenn aber das Reifen des Mais bei normmale 


240 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


Wetter, also gleichzeitig geschehen wäre, dann wäre der Schaden, auf 
das ganze Terrain verteilt nicht in Betracht gekommen.“ 


Es folgen nun 63 Gewöllenuntersuchungen von L. THAISZ 2 


Magenuntersuchungen von HAUER, dann die monatliche Mageninhalts- 
Untersuchung. Resultate im ungarischen Texte p. 184. 
Endergebnis : Von 261 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
70 (26.8%), auf tierische Nahrung 191 (73.2%). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkrähe vom September gestaltet sich demnach folgendermaßen : 
Pflanzliche Nahrung; reiner Nutzen: —.%, reiner Schaden: 
23.4%, indifferent : 3.4%. 


Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 61.3%, reiner Schaden : 8.1%, " 


indifferent : 3.8%. 


Oktober. 


Nach Lovassy (35) ,,befliegt die Krähe die Herbstsaat im Allgemeinen 
weniger als die Frühjahrs-Saat, weil infolge des bei uns spät. eintreten- 
den Herbstregens während des Herbstackerns sich die Engerlinge und an- 
dere im Boden lebende Insekten schon in tiefer liegende Schichten 
zurückgezogen haben, so dass dieselben nicht durch das Pflugschaar 
aus dem Boden herausgeschoben werden können. Wo Feldmäuse in 
grösserer Menge vorhanden sind, dort gehen sie dem Pfluge nach um 
Mäuse zu erbeuten, doch können sie eine Mäuseplage nicht vereiteln, weil 
die Feldmäuse hauptsächlich nur abends auf die Oberfläche der Felder 
kommen. Nach der Herbstsaat verlegen sie sich in erhöhtem Maße 
auf die Saatkörner, welche an der Oberfläche verblieben, auf den ver- 
späteten — November — Saaten können sie aber infolge mangels an 
Insektennahrung empfindlichen Schaden verursachen, weil sie sich bei 
solchen Gelegenheiten fast ausschliesslich von Saatkorn ernähren.“ 
Nach HAUER (23) ist die Rolle der Saatkrähe zu dieser Zeit die folgende. 
„Ende des Sommers, wenn das Insektenleben auf den gelben Stoppeln 
wieder zugänglich für sie wird, wenn der Pflug wieder hervorgenommen 
wird und die Insekten in die Furche fallen, wird die Krähe wieder der 
treue Begleiter des Landwirtes. Die Herbstsaat beginnt und die Krähe 
begleitet eifrig den Pflug und Niemandem kommt es in den Sinn sie 
von dort zu verjagen. Noch niemals klagte ein Landwirt vor Ende 
Oktober über Krähenschaden. Hie und da nimmt sie wohl ein Weizen- 
korn auf, welches auf der Oberfläche blieb, die keimende Saat aber 
greift sie nie an." Nach CsÖRGEY (13) „war ein geringer Schaden an den 
auf der Oberfläche gebliebenen Erdäpfelknollen und Krautpflanzungen 
bemerkbar, doch kann dem gegenüber festgestellt werden, dass weder 
Drahtwiirmer, noch Saateulenraupen und Engerlinge irgend einen 
Schaden machten.“ HAUER (23) fand in zwei Mageninhalten : am 8-ten 


dA + f malt 2 ; 
1943] © ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. 241 


Weizen und Insektenfragmente, am 24-ten vegetabilische Fragmente. 
Mageninhalts-Untersuchungen im ungarischen Texte p. 185. 

Endergebnis : Von 152 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
53 (34.9%), auftierische Nahrung 99 (65.1%). Die Ernährungsbilanz der 
Saatkrähe vom Monat Oktober gestaltet sich demnach folgendermaßen : . 

Pflanzliche Nahrung ; reiner Nutzen : —.%, reiner Schaden : 30.3%,, 
indifferent : 4.6%. - 

Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 49.394, reiner Schaden : 5.9%, 
indifferent : 9.9%. 


November. 


HAUER (23) leitet seine diesbeziiglichen Erfahrungen folgender- 

massen ein : „Es kommt aber dann der November und manchmal muss 
auch noch im November gesäet werden. Diese Saat muss schon gehütet 
. werden, indem die Krähen in dieser Zeit Saaten mit Vorliebe durch- 
wühlen und die aufgehende Saat sammt dem Samenkorne herausziehen. 
Die Erklärung ist sehr einfach. Ende Oktober kommt die kältere Wit- 
terung, es kommen unendliche Herbstregen, weshalb sich die Insekten 
in die tieferen Regionen zurückziehen ; umsonst ist das Suchen und 
Wühlen, die Krähe kommt kaum tiefer, als der Schnabel reicht. In 
dieser Zeit richtet sie wirklich Schaden an, doch ist im Grunde genom- 
men nicht an ihr die Schuld ; warum säet man in dieser Zeit, wo man 
doch weiss, dass die Novemberaat sehr oft nicht gelingt und keine 
Ernte gibt. Man muss sich so einrichten, dass jede Saat bis Ende Oktober 
grün werde, so dass man nicht mit den Krähen zu kämpfen habe. 
Muss aber trotzdem — z. B. wegen der Rübenernte — noch so spät gesäet 
werden, so muss man sich mit der Flinte schützen, einige abschiessen 
und aushängen, dann kann die Saat in Frieden aufgehen. In solchen 
Fällen kann sie wirklich Schaden anrichten, aber nur, weil sie keine 
Insekten erhalten kann.“ ; 

GELEI machte die Beobachtung (20), dass ,,sie auf einem vollkommen 
abgeernteten. Paprikafelde, welches sich unter einer dicken Schnee- 
decke befand, von der reifen Paprikafrucht die Hiille ebenso verzehrten, 
wie die Samenkerne. An diesem Tage mussten sich die Krähen infolge 
der dicken Schneedecke wohl ausschliesslich von Paprika ernähren.“ 

HAUER (23) berichtet über 8 Ingluvialien-Untersuchungen : am 10. 
XI. 1. Pflanzenreste, 2. Pflanzenreste, einige Körner von Mais und 
Weizen, Hanfsamen und etwas Insektenfragmente, darunter Galerucca 
und Chrysomela sp. Am 13. XI. 1. Reiner Weizen und 1 Gryllus cam- 
pestris, 2. in überwiegendem Teile Weizen, wenig Insekten, Ontho- 
phagus sp. 3. Reiner Weizen, Ceutorhynchus und ein Schneckengehäuse 
Am 14. XI; Reiner Weizen, 1 Maiskorn, 1 Gryllus campestris. Am 17. 

16 


n 

x 

Pat 

4 

A 

Év 

5 ta 

\ ’ a 
Sa 


242 DR. ALBERT VERTSE (Aquila — 


XI; Reiner Weizen, 2 Drahtwürmer. Am 18. XI; Reiner Weizen 
einige Maiskörner, eine Larve, ein. Rüsselkäfer, ein Sphenophorus. 
Ergebnisse der November Mageninhalts-Untersuchungen siehe im unga- 
rischen Texte p. 186. 

Endergebnis : Von 328 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
160 (48.8%), auf tierische Nahrung 168 (51.2%). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkrähe vom November gestaltet sich demnach folgendermaßen : 

Pflanzliche Nahrung ; reiner Nutzen : —.%, reiner Schaden : 20.4%, 
indifferent : 28.4%. 

Tierische Nahrung : reiner Nutzen : 42.7%, reiner Schaden : 4.6%, 
indifferent : 3.9%. 


Dezember. 


„Bei schneearmer Winterzeit befliegt die Krähe in kleinen zer- 
streuten Verbänden die Ackerfelder, besonders die Stoppelfelder um die 
auf der Oberfläche noch vorfindbaren Sämereien aufzulesen ; die hier 
befindlichen Düngerhaufen, aber auch der schon ausgebreitete Dünger 
wird nach Sämereien und Insekten untersucht, kleinere Düngerstücke 
werden ebenfalls verschluckt ; aus dem über Winter draussen gelassenen 
Mais-Stroh werden die Raupen der Maismotte herausgehaut—diese findet 
die Krähe auf Grund der kleinen runden Löcher, welche die Anwesen- 
heit der Raupe anzeigen. In schneereichen Wintern müssen die Krähen- 
schaaren die Nähe des Menschen aufsuchen und auch entlang der 
Strassen nach etwas Essbarem herumsuchen. Auf den Strassen finden 
sie im Pferdemiste Nahrungsreste, in der Nähe der menschlichen Ansie- 
delungen in Meierhöfen und dergleichen werden die Stroh- und Spreu- 
schober dann die Tretplätze nach Sämerein untersucht ; ebenso werden 
die Düngerhaufen abgesucht, welche im Pferdemiste Hafenkörner, im 
Schweinemiste Maiskörner enthalten ; hier werden auch verschiedene - 
Parasiten gefunden ; sie stehlen von dem Futter der Haustiere und 
getrauen sich bis an die Türen der Ställe; aus den Lattenlücken der 
Mais-Scheunen körnen sie die Maiskolben ab; auch Aàs wird nicht 
verschmäht, sogar auch Fischaas nicht; aus den Müllbehältern 
werden die Geflügelgedärme und dergleichen herausgelesen, auch die 
unbrauchbaren Reste beim Schweineschlachten werden konsumiert und 
wenn es schliesslich gar nichts anderes gibt, so wird Spreu und Schilf- 
rohrabfall verzehrt.“ Dies nach Lovassy (35). — Szomjas (58) berichtet 
Folgendes : „Die Larve der Maismotte verursachte bei uns in diesem 
Jahre einen 20%-igen Schaden in den Kolben. Diese Larve wird einzig. 
durch die Krähen vertilgt. Die Larve überwintert in den Maisstengeln 
und Sturzen und falls man diese nicht vernichtet, fliegt sie aus und 
beginnt der Schaden von vorn. Man müsste dagegen das tiefe Einackern 


DI 


1943] ERNAHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN. 243 


der Sturzen und das Verbrennen der Stengel über Winter anwenden. 
Auch das Zerzupfen der Stengel wäre ein Mittel dagegen. Jedenfalls 
aber müsste man die Sturzen auf eine gewisse Zeit recht weit zerstreuen, 
damit sie den Krähen zugänglich gemacht werden. Meine Krähen 
beschäftigen sich jetzt stets mit diesen. Ihre übrige Nahrung besteht 
bloß aus einzelnen Weizen- und Gerstenkörnern, welche sie aus den 
Strohhaufen hervorsuchen.“ 

Mageninhalts-Untersuchungen im ungarischen Texte p. 188. 

Endergebnis : Von 353 Vorkommen fallen auf pflanzliche Nahrung 
174 (49.3%), auf tierische Nahrung 179 (50.7%). Die Ernährungsbilanz 
der Saatkrähe vom Dezember gestaltet sich demnach folgendermaßen : 

Pflanzliche Nahrung ; reiner Nutzen : —.%, reiner Schaden : —.%, 
indifferent : 49.3%. 

Tierische Nahrung ; reiner Nutzen : 35.799, reiner Schaden : 5.7%, 
indifferent : 9.3%. 

Zusammenfassung der Untersuchungsergebnisse für die 12 Monate 
siehe im ungarischen Text p. 189, ebendort auch die graphische Dar- 
stellung derselben auf Tab. IV. 

Das durchschnittliche Jahres-Ergebnis der Analyse der durch 12 
Monate spezifizierten, für den prozentuellen Ausweis geeigneten 1937 
Ingluvialien und 429 Gewöllen, insgesamt 2366 Daten: tierische Nah- 
rung 59.1%, pflanzliche Nahrung 40.9%.*) Die Saatkrähe nährt sich 
folglich hauptsächlich von tierischer Nahrung. 

Das prozentuelle Verhältnis der nützlichen, schädlichen und indif- 
ferenten Nahrung zu einander im Jahresdurchschnitt : Nutzen 47.3%, 
Schaden 19.6%, indifferent 33.1%. Vom Schadenposten fallen auf pflanz- 
liche Nahrung, das heißt auf den die Landwirtschaft unmittelbar betreffen- 
den reinen Schaden im Jahresdurchschnitt 14.4°%,, auf die reinen Nutzen 
bedeutende, ausschließlich von landwirtschaftlichen Schädlingen beste- 
hende tierische Nahrung hingegen 46.4%. Die Saatkrähe ist hiermit 
für die Landwirtschaft nützlich. 


Jahreszusammenfassung der Ernährung der Saatkrähe auf Grund 
der Analyse von 3555 Mageninhalten (Gewöllen) und literarischer Daten. 


In den Wintermonaten ist nahezu 34 Teil ihrer Nahrung pflanz- 
lichen Ursprunges, überwiegend Sämereien-Abfälle landwirtschaftlicher 
Produkte : Weizen, Mais, Gerste und Hafer. Tierische Nahrung : Feld- 


*) Das Ergebnis von E. W. COLLINGE (9) auf Grund von 1306 Magen-Inhalten : 
tierische Nahrung 59%, pflanzliche Nahrung 41%, das Ergebnis von HOLLRUNG aus 
den Monaten IV—VI auf Grund von 131 Magen-Inhalten: tierische Nahrung 66%, 
pflanzliche Nahrung 34% (GROEBBELS: Der Vogel, I. B. 1932. P. 298.) 


16* 


244 DR. ALBERT VERTSE TE Agla oe 


mäuse, Insekten und deren Larven, welche aus dem ausgestreuten 


Dünger aufgenommen werden, oder unter den Schobern hervorgezogenen _ 


werden konnten. Zu Frühjahrsbeginn die hervorkriechenden über- 


winterten Insekten. Mit dem Aufleben der Insektenwelt nimmt die 
tierische Nahrung rapid zu. Das frühzeitige Insekten-Vertilgen | 


ist von großer Bedeutung, denn sie fängt die überwinterten 
Insekten (vorzüglich Rüsselkäfer) schon in den warmen Tagen zu 


Ende Feber und Anfangs März weg, noch bevor dieselben zur Vermeh- _ 


rung schreiten könnten. Im März hält sich die pflanzliche und tierische 
Nahrung schon die Wage. Tierische Nahrung : die auflebenden Feld- 
käfer und die auf den frischen Äckern gefundenen, landwirtschaftlich 
schädlichen Insekten, Feldmäuse. Pflanzliche Nahrung : die mit vor- 
schreitender Zeit mehr und mehr besonders auf der Oberfläche gefun- 


denen Saatkörner. Hiemit beginnen ihre landwirtschaftlichen Schädi- 
gungen, aber durch gleichzeitiges Vertilgen der saatzerströrenden 


Insekten wird der Schaden zumindest ausgeglichen, welchen sie durch 
Lichten des Saatkornes anstiftet. 


Im Frühjahr ist ihre Nahrung vorwiegend tierischen Ursprung‘ Re 


im April (72.2%) besonders Rüsselkäfer, Maikäfer und deren Larven, 
Grillen, Erdböcke, Mistkäfer, Aaaskàfer, Drahtwürmer, Erdraupen, 
Getreidewanzen, Feldmäuse und Eidechsen. Pflanzliche Nahrung : 
Gersten-, Weizen- und Maissaatkorn. Im Mai ist die Nahrung schon 
mehr als zu 3/, Teilen tierischer Herkunft (76.8%). Aus dem Monat 
Mai weisen die Ingluvialien (einmalige Sättigung) von 348 Jungen folgende 
Nahrungsarten auf: aus vorwiegend Maiskörnern bestehende pflanzliche 
Nahrung im beiläufigen Gewichte von 44 kg. und 4.373 Insekten, unter 
diesen 3.886 landwirtschaftliche Schädlinge (232 Grillen, Maulwurfs- 
grillen, Heuschrecken ; 121 Saat-Schnellkäfer und deren Larven ; 2.883 
Rüsselkäfer, hauptsächlich Cleonus ; 313 Maikäfer und Larven ; 89 
Raupen der Saateule, sowie sonstige Raupen und Larven ; 13 Feld- 
wanzen ; 24 Insekten anderer Art und 211 Schnecken) ; 373 indifferente 
Insekten (261 Erdböcke) und 144 nützliche Insekten. Zur Zeit eines 
Überflusses an Insekten (anhaltend warmes Wetter, Insektenschwär- 
men) kann das Verhältnis der Insekten-Nahrung auf 100% ansteigen, 
hiedurch hält sie die Vermehrung der schädlichen Insekten von Jahr 
zu Jahr in Schranken, und unterdrückt die gefährliche Dimensionen 
annehmende Übervermehrung derselben. Auf den Äckern sammelt 
sie die Maikäferlarven, Drahtwürmer, Feldmäuse, in den Saaten die 
Rüsselkäfer, Erdraupen, Maikäfer, auf den Wiesen die Grillen, Erd- 
böcke, Mistkäfer, Schnecken auf. Die vegetabilische Nahrung besteht 
überwiegend aus Mais. Sie besucht nur gewisse, in der Regel durch 
Schädlinge infizierte Parzellen der Saaten und forscht dort auf 


Tha 


n ca ee A 
noe, LER x 


Di EUR _ ERNÂHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN 245 


aft Spur der gelblichen Färbung Pflanzen nach Drahtwürmern, 
Maikäferlarven und den Raupen der Saateule, scharrt oder zieht 
mit ihrem starken Schnabel die kranke Pflanze heraus und mit ihr 
den Schädling, oder sammelt diesen auf, indem sie ihren Schnabel in 
die Erde drückt. Ihre erfolgreiche Jagd nach Insekten unter der Boden- 
oberfläche ist besonders von großer Bedeutung für die Landwirtschaft, 
und ist durch das Insektenvertilgen der Rebhühner und Fasanen nicht 
zu ersetzen. Befliegen die Krähen die Maissaaten allzustark, besonders 
einzelne Parzellen derselben, so ist das ein Zeichen von Insekten-Schä- 
digungen ! Bei andauernd kühler Witterung wird die Krähe infolge 
Abnehmens der Insektenwelt in erhöhtem Maße zu pflanzlicher Nahrung 
gezwungen, dann plündert sie die frische Maissaat, besonders in der 
Nähe von Brutkolonien, aber nur bis zum Hervorsprießen des zwei- 
ten Blattes. Die trotz der günstigen Witterung sich von Jahr zu Jahr 
wiederholenden bedeutenderen Krähen-Schäden zeigen auf die Abnahme 
der Insekten, oder auf die Übervölkerung der Krähen, dieser Zustand kann 
sich auf einem sandigen Boden mit spärlicher Insektenwelt früher ein- 
stellen. Demgegenüber ist das Überhandnehmen irgend einer Insekten- 
art (Engerlinge, Raupen: der Saateule) ein unbestreitbares Zeichen der 
ungenügenden Anzahl der Krähen. Im spät ausgesäeten Mais (Misch- 
ling) kann sie großen Schaden anrichten, denn die bereits zu Kräften. 
gekommene und dicht gewordene Vegetation hemmt sie in der Insek- 
tenjagd, aber eben deshalb wird sie auch für das auf dem Boden nis- 
tende Kleinwild nur in geringem Maße gefährlich, vielmehr nur dort, 
wo eine künstliche Kleinwild-Züchtung kultiviert wird. 

Zu Beginn des Sommers besucht sie die Weiden und Heuwiesen, 
besonders die Jungen, sie vertilgt mit Erfolg die Heuschrecken, Gras- 
hüpfer, Schnecken. Die ausgiebigste Verheerung unter den Schnecken 
richtet sie zwischen 15. V. — 15. VI. an (33). Im Juni erreicht die 
tierische Nahrung 72.5%. Sie besetzt in großen Maßen die frischen 
Wiesen, Luzernen- und Kleefelder und sammelt die wehrlos gebliebenen 
Insekten (Grillen, Heuschrecken, Luzernenkäfer) auf. Von Raupen- 
zügen überfallene Waldparzellen frequentiert sie regelmäßig und dann 
lebt sie ausschließlich von Raupen. Sie vertilgt die Getreidewanzen, 
und diesen ist sie unter den Vögeln der Hauptfeind (18). Pflanzliche Nah- 
rung: reifende Getreidekörner, hauptsächlich von den umgelegten 
Saaten, besonders bei kühlem Wetter; sie pflückt auch Maulbeeren 
und Kirschen ab. In den Sommermonaten sinkt das Verhältnis der 
animalischen Nahrung, im Juli auf 70.1%, im August auf 61%. In 
kleinere Scharen zerteilt, besuchen sie Wiesen, Weiden, Stoppelfelder 
und forschen nach Grillen, Grashüpfern, Heuschrecken, Rüsselkäfern, 
Getreidewanzen, Feldmäusen, auf der Spur des weidenden Viehes nach 


246 DR. ALBERT VERTSE [Aquila 


Mistkäfern, Darmwürmern herum ; vegetabilische Nahrung: Körner 
aus den zerstreuten Ähren, reifendes Obst, später der reifende Mais, 
besonders bei regnerischem, kühlem Wetter. Das Ergebnis der Analyse 
von 315 Gewöllen von Anfang Juni (8. d.) : neben Gerste, Mais, Weizen, 
Unkrautsamen, Hanfsamen und einigen Kirschkernen als vegetabilischer 
Nahrung 70 Grashüpfer, 2.289 Heushrecken verschiedener Art, 293 Rüs- 
selkäfer, 265 Mistkäfer, 40 Maikäfer, 16 Getreidewanzen, 29 sonstige Insek- 
ten, 58 Schnecken, 3 Feldmäuse, ein Frosch. 

Beim Herbstackern folgt sie schon in Scharen dem Pluge nach, 
sammelt die Maikäferlarven, Drahtwürmer auf, fängt die Feldmäuse. 
Die animalische Nahrung bekommt alsdann abermals das Übergewicht, 
steigt im September auf 73.2%. Sie besetzen die frisch aufgekeimten 
Saaten, deren verwelkte Parzellen das Vermehren von Schädlingen 
anzeigen, scharren die angegriffenen Pflanzen aus und mit diesen das 
schädliche Insekt. Nach Eintreten der kühlen Witterung vermindert 
sich allmählich das Verhältnis der Insekten-Nahrung, im Oktober 
macht sie 65.1% aus, im November aber nur mehr 51.2%. Die Abnahme 
der Insektenwelt treibt die Krähe zu gesteigertem Nachsuchen an; 
sie schweift in großen Scharen auf den Feldern umher und späht be- 
sonders den Drahtwürmern, Erdraupen und den mit dem Dünger hinaus- 
getragenen Maulwurfsgrillen nach. Spät im Herbste, wenn die Insekten- 
welt sich in die Tiefe gezogen hat, kann sie in den verspäteten Saaten 
großen Schaden anrichten. 

Im Dezember ist das Verhältnis zwischen tierischer und pflanz- 
licher Nahrung schon wieder im Gleichgewicht. Sie sammelt die unter 
Düngerhaufen und Schobern verkrochenen erstarrten Insekten, Schnecken, 
Sämereien-Abfälle, Unkrautsamen auf, erwischt die herauskriechenden 
Feldmäuse und hackt aus den am Felde gelassenen Maisstengeln auf 
der Spur der kleinen, rundlichen Raupenlöcher die Larven der MARS 
heraus, deren alleinige Vertilgerin sie ist. 

Diesen erfahrungsmäßigen Tatsachen schließen sich die Beobach- 
tungen an, welche beweisen, daß sich mit der Verminderung der Krähen- 
anzahl das Überhandnehmen der schädlichen Insekten parallel be- 
merkbar macht ; die künstliche Vertilgung der vermehrten schädlichen 
Insekten aber bildet eine bedeutende wirtschaftliche Belastung, da sie 
große Arbeitskräfte und Chemikalien in Anspruch nimmt. Obgleich 
ihre Schädigungen unter ungünstigen Umständen in sehr augenscheinlicher 
Form bemerkbar werden, so kann doch der Schädigung durch ein kurz 
andauerndes und verhältnismäßig wenig Arbeitskräfte erforderndes, 
folglich minder kostspieliges Bewachen der Saat oder des reifenden 
Getreides leicht vorgebeugt werden. Unter normalen Umständen richtet 
die Krähe in der Regel nur in den Maissaaten Schaden an, diese Schädi- . 


1083, ERNÄHRUNGSWEISE DER SAATKRÄHE IN UNGARN 247 


gung aber kann durch Tiefackern zumeist verhindert, und durch eine 
ergänzende Nachsaat gutgemacht werden, dies bedeutet zwar einige 
Mehrarbeit, demgegenüber wird die Saat von Insekten-Schädigungen 


. befreit. Dies beweist die Unversehrtheit und tadellose Dichtigkeit der 


Mais- und sonstiger Getreidesaaten, wie es in der unmittelbaren Umge- 
bung von zahlreichen Krähenkolonien Jahre hindurch beobachtet 
wurde. Es ist eine allgemeine Erfahrung, daß dort, wo über Krähen- 
schaden geklagt wird, ein Insektenschaden kaum vorkommt. Diese 
Erscheinung steht im Zusammenhang mit der insektentilgenden Tätig- 
keit der Krähen, 

Die landwirtschaftliche Bedeutung der Saatkrähe kann folgender- 
maßen charakterisiert werden: die Saatkrähe schmiegt sich mit ihrer 
Nutzen und Schaden verursachenden Ernährungsweise ihrer natürlichen 
Veranlagung entsprechend der landwirtschaftlichen Produktion an, jenach 
der günstigen oder ungünstigen Gestaltung der ihre Ernährung beein- 
flußenden äußeren Umstände, wodurch das Verhältnis ihrer nützlichen 
und schädlichen Tätigkeit stellenweise und von Zeit zu Zeit modifiziert 


. wird. Im Jahresdurchschnitt und nach dem in Landesrelation genom- 


menen prozentuellen Verhältnis ihrer Ernährung ist sie nützlich. Nützliche 
Tätigkeit : durch Vertilgen von Insekten kann sie, das Auftreten von 
Insekten-Schäden verhindern. Schädigungen : Verzehren der Saatkörner 
und des reifenden Getreides. Ihre Nützlichkeit wird vermindert : durch 
schlechte und zu ungelegener Zeit durchgeführte Aussaat ; durch anhal- 
tend kühle Witterung zur Zeit der Aussaat, oder während der Reifezeit 
des Getreides ; durch Übervölkerung des Krähenbestandes der Brut- 
kolonien. Ihre Nützlichkeit wird erhöht : durch die allgemeine Extensität 
unserer Landwirtschaft ; durch die Unausführbarkeit und Kostspieligkeit 
der künstlichen Insektenvertilgung infolge der großen Entfernung, oder 
Mangels an Arbeitskraft, oder aber Mangels an entsprechenden Kent- 
nissen und guten Willens. 


Übersicht. 
Ernährung der Saatkrähe : 
Tierische Nahrung: Pflanzliche Nahrung : 

im Jahresdurchschnitt ca 60% im Jahresdurchschnitt ca 40%, 
Vom Frühjahr bis Herbst über- Vom Herbst bis Frühjahr über- 

wiegend. wiegend. 
Auf gebundenem Boden mehr. Auf gebundenem Boden weniger. 
Auf sandigem Boden weniger. Auf sandigem Boden mehr. 
Bei warmem Wetter mehr. Bei warmem Wetter weniger. 


Bei kühlem Wetter weniger. ‘Bei kühlem Wetter mehr. 


248 VA DR. ALBERT VERISE — 


[Aquila 


Wann kommt die Arbeit der Saatkrähe zur Geltung ? 


Nutzen : 

im Jahresdurchschnitt 46.494 
(Vertilgung landwirtschaftlich schädlicher 
Insekten, von Feldmäusen, Schnecken.) 
Wenn im Herbst früh angebaut 

wird. 


Wenn im Frühjahr nicht früh 
angebaut wird, der Mais aber 
nicht zu spät. 


Wenn tief gesäet, oder die Aus- 


saat 
wird. 
Wenn die Saat im Spätherbst und 
in der Nähe der Kolonien im 


Frühjahr bewacht wird, beson- 
ders bei kühlem Wetter. 


(Mischling) eingepflügt 


Schaden : 

im Jahresdurchschnitt 14.494 
(Vertilgung von Saatkorn, hauptcächlich 
von Mais und Getreide.) 

Wenn der reifende Mais bei kiihlem 

Wetter bewacht wird. 

In der spätherbstlichen Saat. 

In der friihzeitigen Saat im Früh- 
jahr. | 

In der späten Maissaat. 

Beim Säen mit der Hand. 

In unbewachten Saaten spät im 
Herbst, in der Nähe von Brut- 
kolonien im Frühjahr, besonders 
bei kühlem Wetter. 

Im unbewachten Getreide und Mais 
besonders bei kühlem Wetter. 


Im ungarischen Texte sind als Abschluss noch folgende Ausweise 


zu finden. 


Die im prozentuellen Ausweise vorkommende vegetabilische und 


animalische Nahrung p. 196. 


Fundorte und Anzahl der Mageninhalte und Gewölle mit Angabe 
der Anzahl in den einzelnen Monaten p. 202. 


Literaturnachweis p. 205. 


A balkáni halvány geze a magyar madärvilägban. 


Írta : 


DR. TRISCHLER ÁLADÁR 


A közigazgatásilag Ujvidék városához csatolt péterváradi Hadi- 
szigethez annak északi határán kisebb sziget tagozódik, amely a bács- 
megyei Káty községhez, tehát szintén Magyarországhoz tartozik. 

Ezt a szigetet dunai ligeterdő boritja. Állományát főképen fűz- és 
nyárfa, kisebb részét amerikai kőris képezi. E háromféle fán kívül más 
lényeges faállomány a szigeten nincsen. 

Az aljnövényzet mocsári szeder, a némileg magasabban fekvő terü- 
leteket pedig áthatolhatatlan sürüségben boritja a kinincs ( Amorpha 
fruticosa) és hatalmasan elszaporodott a ragadós müge is. 


4 = ‘oui a A BALKANI HALVANY GEZE A MAGYAR MADARVILAGBAN. i 249 
= | 

3 Kulturmivelés itt régebben alig folyt, a liget erdészetileg is jelen- 
x téktelen és elhanyagolt, embernek alig akadt benne keresni valója. 


Télen ugyan megzavarja a csendet a fadöntők munkája, a nyári hóna- 
pokban azonban ismét az őstermészet veszi át uralmát idillikus háborí- 
tatlanságban. Még néhány évvel ezelőtt is megnehezitette a szigetre 
jutást az a körülmény, hogy csak az Ó-Duna egykori medrében itt 
maradt morotván átgázolva volt megközelithető s erre nyomós ok 
nélkül nem igen szánta rá magát senki. 

. Szivesen látogattam ezt a helyet, mely emberektől oly elhagyatott 
volt, de annál élénkebb ligéti madaraink tavaszi és nyári mozgal- 
maitól. 

Akárcsak valamely állatkert madárkalitkájában, annyi volt az 
énekes ebben a kis erdőben. A bokrok között kutatva és figyelve, órákig 
elbarangolhatunk sejtelmes várakozással telve, keresve valami ujat, 
valami nem mindennapit. És egy napon sejtésem valósággá vált, felfe- 
deztem a balkáni halvány gezét (Hippolais pallida elaeica LIND.). 

Első találkozásom a halavány gezével 1937 nyarán történt. A kátyi 
füzesben sűrűn és erőteljesen nőtt csalán között akadtam egy fészekre, 
amelyben négy fióka csipogott. Sem a fészket, sem a fiókákat nem tud- 
tam meghatározni, de az ott tartózkodásom alatt körülöttem élénk 
csettegéssel repkedő szülőket se tudtam megfigyelni a sürü lombozat 
között, hol egy pillanatra se kerültek nyugvásra. A fészek alatt azonban 
néhány tojáshéj darabkát találtam, mely a legnagyobb valószinüség 
szerint a fészekből került a földre. E maradványok a geze-tojást juttatták 
eszembe, bár a héj alapszine nem egyezett a kerti geze rózsás alapjával. 
De gondoltam, talán a költés és utána a földön heverés viszontagságai 
fakitották el a-szint. 

A következő évben, 1938 május 28-án, szintén a kátyi füzesben, 
avas mocsári szeder indái között csinosan épült, fehérbélésü kis fészket 
találtam. Üres volt, de hogy friss épitésű, az kétségtelennek látszott. 
Ezt a fészket junius 6-án másodszor kerestem fel, azúttal DR. SZLÁVI 
KORNÉL társaságában. Ekkor egy kakuktojás és három félreismerhetetlen 
gezetojás volt benne. DR. SZLAVI le is fényképezte, de a felvétel az 
erdőnek kora reggeli gyenge megvilágitása mellett nem sikerült. 

Rákövetkező napon a fészek tartalmát gyüjteményem részére 
kiszedtem. A madár ekkor sem mutatkozott. A fészek egy erdei elöntés 
szomszédságában, szederindás és ragadós mügével átszőtt sürüségben 
valamivel térdmagasságon felül volt a függélyes szederindákra szőve, 
kb. ugy, mint a nádi rigóé. Kivül füszálakból állt, belül gyapju- illetve" 
fűz- és nyárfagyapottal kibélelve, csészéje mély. Mind a négy tojás tar- 


. talma teljesen friss volt. Szakkönyvem segitségével a tojásokat a Hippo- 


lais pallidaénak határoztam meg. 


250 DR. TRISCHLER ALADÁR [Aquila 


Azon a nyáron a fentit beleszamitva, hat ilyen gezefeszket találtam, 
többnyire galagonyabokrokon. Junius 17-én kinincsbokor egy härmas 
elägazäsu vesszején a villa közé épitve kb. 1 m. magasságban bukkantam 
egy feszekre négy tojással. Ekkor került szemem elé először a madár is. 
Látcsővel próbáltam megfigyelni, de a meglehetősen óvatos és ide-oda 
szökdécselő madárból nem sokat észlelhettem. Junius 22-én akadtam 
1938 nyarán a hatodik fészekre fiatal kőrishajtáson, térdmagasságban, 
négy alighanem aznap kikelt csupasz fiókával és egy tojással. 

1939-ben a kátyi füzest alig látogattam s igy a halvány gezének 
ebben az évben való előfordulásáról csak gyér adatokat gyüjthettem. 
Julius 1-én találtam galagonyabokron mellmagasságban egy fészket 
három tojással. Hogy a madár azonosságát illetőleg minden kétségemet 
eloszlassam, elhatároztam, hogy megfogom s kézben határozom meg. 
Lószőrhurkokat tettem ki a fészek pereme körül s félrevonulva vártam. 


Hétszer kellett a hurkokat ujböl eligazitani, mig végre megfogödott. 


Igazolva találván eredeti meghatározásom helyességét, a madarat sza- 
badon eresztettem. 

Néhány napra rá, julius 4-én ugyancsak találtam egy fészket fiata- 
lokkal. Ez is galagonyabokron épült. A madarat megfigyelhettem, most 
már nem volt ismeretlen, de a fészek elhelyezése s épitésmódja is teljes 
bizonyosságot nyujtott, hisz valamennyi oly jellegzetesen készült. 

A következő években másoldalu elfoglaltságom miatt nem látogat- 
hattam ki a kátyi füzesbe. Egy izben azonban, 1941 kora tavasszal, 
helyesebben tél vége felé kijutottam oda, mikor költöző madaraink még 
nem tértek volt vissza. Ekkor több tavalyi fészket találtam, biztosra 
veszem tehát, hogy 1940-ben költött itt több pár. 

Minthogy eddig bizonyitó példányt nem gyüjtöttem s VÖNÖCZKY 
SCHENK JAKAB régi ornithológus barátom értesitése szerint eddig egyik 
hazai gyüjteménybe sem került bizonyitó példány, amelynek alapján 
ezt a fajt a magyar madarak közé föl lehetett volna venni, azért az 
ő biztatására az 1943 év folyamán folytattam megfigyeléseimet. 

Kezdetben meg voltam arról győződve, hogy ezúttal nem fogok 
találkozni a halvány gezével. A füzes tájképe ugyanis az utóbbi években 
lényegesen megváltozott. Mindenekelőtt az Ujvidék-Kátyi uj műút meg- 
épitése folytán a terület elvesztette szigetszerü jellegét, úgy hogy ma 
minden időben száraz lábbal kényelmesen megközelithető. Kiépült 
később a csatornarendszer és üzembe hozták a szivattyútelepet, minek 
következtében a sziget teljesen szárazzá és még könnyebben megközelit- 
hetővé vált s eltüntek ezzel az erdei elöntések is. A füzesben most lovakat, 
sertéseket és juhokat legeltettek, ezek az erdő aljnövényzetét felboly- 
gatták és a madarak részére bizonytalanná tették. Ezt már 1938 nyarán 
tapasztalhattam, amidőn julius 2-án az előzőleg junius 17-én lelt geze- 


1943] i A BALKÁNI HALVÁNY GEZE A MAGYAR MADARVILAGBAN, 251 


feszeknek nyomát sem tudtam feltalálni, holott annak helyét felre- 
ismerhetetlenül megjelöltem és jól ismertem. A bokrok teljesen fel voltak 
dulva és letaposva, lovakat vagy ökröket hajtottak át rajtuk, ezek 
pusztithatták el a fészket is, melynek még maradványait sem leltem meg. 
A junius 22-én fiókákat tartalmazó fészket is sokáig kellett keresnem. 
A tájékáról egy alig kitollasodott szürke kis fióka reppent föl és tünt el 
a bokrokban. Lehetséges, hogy a fészek lakói közül való volt. A fészek is 
előkerült : földre volt taposva a galy, melyre erősitve volt, de különben 
sértetlen, úgy, hogy feligazithattam eredeti helyzetébe. 

De máskülönben is háborgatták az erdő csendjét. Kijartak ide gombát 
keresni, rőzsét szedni, majálisokat rendezni stb. 

Ujabban megtiltották az állatok behajtását és a legeltetést az erdő- 
ben, az elhatalmasodott kinincs és ragadós müge-szövevények pedig a 
helyet kirándulók részére se teszik tulságosan kivánatossá, úgy hogy az 
erdő régi csendje nagyjában visszaállt. A víz azonban hiányzik, az erdő 
"teljesen száraz, csak a lecsapoló csatornává szükített Ó-Duna két ágában 
poshad egy kis sárgás lé. A viztelenségnek tulajdonitható, hogy szunyog 
alig akad. | 

Azonban 1943 nyarän värakozäsom ellenere mégis öt fészkelési 
esetet kétségtelen bizonyossäggal meg tudtam ällapitani. Junius 7-én 
találtam az első két fészket 4—4 friss tojással. Mindkét fészek galagonya- 
bokros aljnövényzet között alig embermagasságban épült s eddigi 
tapasztalataimmal ellentétben, jöl el volt rejtve szem elől. A két fészket 
egymástól nem messze fedeztem fel ugyanazon csalitrészletben, egyik a 
másiknak mintha másolata lett volna épitésmódban és elhelyezésben. 
Egymást keresztező galagonya ágacskákra voltak féloldalukkal oda- 
erösitve. Az egyik madarat lószőrhurokkal megfogtam. Ezt a példányt 
húsban a fészkével és tojásaival együtt a Magy. Kir. Madártani 
Intézetnek küldtem be, hol azokat VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB barátom 
volt szives szakszerüen megvizsgálni és leirni az egyidejüleg een 
második fészekalj tojäsaival együtt. 

Julius 11-én került elém az idei harmadik fészek, két tokosodó 
fiókával, ugyanazon a tájékon, mint az első kettő. 

Julius 16-án az erdő más-más részében még két fészket találtam, 
az egyik kötésmagasságban kinincs és ragadós müge közé volt szőve és 
kissé meg volt bolygatva. Két tojás feküdt benne, a madár csettegve 
repkedett körül, majd a tojásokra visszaült. 

A másik fészket fiatal kőrishajtásokból álló csalitban fedeztem fel 
vékony kőrisvesszőn. 

Megfigyeléseim első éveiben ugy észleltem, hogy a halvány geze 
kivétel nélkül mindig viz közelében választotta meg fészkelő helyét s így 
feltettem, hogy a víz jelenléte a madár megtelepedésének elengedhe- 


952 DR. TRISCHLER ALADÁR 


tetlen feltétele. A viztelenités 6ta azonban hiänyoznak azok a megle- 
hetösen állandó szinten maradó, vizinövenyektöl mentes, tiszta vizi 
erdei elöntések, amelyeknek szomszédságában addig megtelepülve talál- 
tam. | 
Talán nem lesz érdekesség nélkül, ha befejezesül felsorolom azon 
madarak nevét, melyek e ligetet fészkelőkként benépesitették s melyek 
között gezénk mint előkelő idegen megtelepedett. Nevezetesen megfi- 
gyelhettem és pedig előfordulásuk gyakoriságának hozzávetőleges sor- 
rendjében a következő madarakat: kerti poszáta, zöldike, szürke. 
légykapó, széncinke, kerti rozsdafarkú, fekete rigó, énekes rigó, citrom- 
sármány, tövisszuró gébics, erdei pinty, kis fülemile, vörösbegy, barát- 
poszáta, erdei szürkebegy, mezei veréb, szarka, gerle, házi rozsdafarkú,. 
kék cinege, hosszufarku cinege, függő cinege, vizityúk, sárgarigó, kakuk, 
barna kánya és csilp-csalp füzike. A kerti geze (Hippolais icterina 
icterina VIEILL.) előfordulását itt egész biztossággal nem tudtam meg- 
állapítani. | : { 


Der Balkan-Blaß-Spötter 
in der Vogelwelt Ungarns. 


Von DR. ALADAR TRISCHLER. 


An der nördlichen Grenze der zu Ujvidék gehörenden Peterwardeiner 
Kriegsinsel gliedert sich eine kleinere Insel an, welche der Gemeinde 
Käty (Comitat Bäcs-Bodrog) angehört und ebenfalls auf ungarischem 
Gebiete liest. 

Die Insel wird durch ein Auwäldchen bedeckt, dessen Bestand sich 
hauptsächlich aus Weiden und Pappeln, in kleinerem Maße aus ameri- 
kanischen Eschenbäumen zusammenstellt. Ausser diesen drei Arten 
befindet sich auf der Insel kein nennenswerter Baumbestand. 

Das Unterholz besteht aus Brombeersträuchern, die etwas höher 
liegenden Teile des Waldbodens sind aber durch undurchdringliche 
Dickichte von Amorpha fruticosa bedeckt, ausserdem sind gewaltige 
Flächen von Asperula aperine durchwuchert. 

Eine Kultur wurde da wenig betrieben ; das Auwäldchen ist auch 
forstwirtschaftlich unbedeutend und vernachlässigt, für Menschen fand 
sich hier kaum etwas Suchenswertes. Im Winter wird zwar die Waldes- 
stille durch das Walten der Baumfäller beunruhigt, in den Sommer- 
monaten aber herrscht hier wieder Mutter Natur in idyllischer Unge- 
störtheit. Vor einigen Jahren noch erschwerte das Betreten der Insel 
der Umstand, dass sie nur watend über einen ehemaligen versumpften 


. DER BALKAN-BLASS-SPÙTTER IN DER VOGELWELT UNGARNS. 253 


. Donauarm zu erreichen war, und hiezu liess sich ohne triftigen Grund 


kaum jemand verleiten. 
Ich frequentierte mit Vorliebe diese Stàtte, die von Menschen so 


. verlassen, aber umso lebhafter von den Vögeln besucht war, die 


hier im Lenz und während des Sommers ihr munteres Wesen trieben. 

Wie in der Voliere eines Tiergartens, eine solche Menge der Sänger 
gab es in diesem Wäldchen. Forschend und lauschend, konnte man im 
Gebüsch stundenlang in ahnungsvoller Erwartung umherstreifen, spä- 


‚hend nach etwas Neuem, nicht Alltäglichem. Und eines Tages haben 


sich meine Ahnungen verwirklicht : ich entdeckte den Balkan-Blaß- 


Spötter (Hippolais pallida elaeica LIND). 


Meine erste Begegnung mit diesem Blaß-Spötter hatte ich im Som- 
mer 1937. Im Kätyer Weidenwald stieß ich in einem üppig und kräftig 
gewachsenen Nesselbusch auf ein Nest, in dem vier Junge piepsten. 
Ich habe weder das Nest, noch die darin befindliche Brut determinieren 


"können, und die während meiner Anwesenheit mit lebhaftem Gezeter 


um mich flatternden Eltern konnte ich auch nicht recht beobachten 
im dichten Laubwerk, wo sie nicht einen Augenblick zu Ruhe kamen. 
Unter dem Neste aber fand ich einige Eierschalen, die der größten 
Wahrscheinlichkeit nach aus dem Neste auf den Boden kamen. Diese 
Reste errinnerten mich an Spöttereier, obzwar ihre Grundfärbung nicht 
mit dem rosigem Ton unserer Gartenspötter-Eier übereinstimmte. Ich 
dachte mir aber dabei, vielleicht ist deren Färbung im Laufe des 
Bebrütens und im Herumliegen auf dem Boden verblaßt. 

Im nächsten Jahre, am 28. Mai 1938 entdeckte ich ebenfalls im 


- Kätyer Weidenwald, zwischen den Ranken eines Brombeergestrüpps 


n 
‘ 


ein hübsch gebautes, weiß ausgefüttertes kleines Nest. Es war leer, 
aber daß es frisch gebaut war, unterlag keinem Zweifel. Dieses Nest 
suchte ich zum zweiten Male am 6. Juni auf, diesmal in Gesellschaft 
von Dr. KORNÉL SZLÁVI. Es lagen darin ein Kuckucksei und drei unver- 
kennbare Spöttereier. DR. SZLAVI photographierte das Nest, aber die 
Aufnahme mißglückte bei der schwachen morgendlichen Beleuchtung 
des Waldes. 

Tags darauf habe ich den Inhalt des Nestes für meine Sammlung 
ausgehoben. Der Vogel hat sich bei dieser Gelegenheit auch nicht gezeigt. 
Das Nest war in der Nachbarschaft einer Wald-Überschwemmung im 
Brombeer- und Asperula-Gestrüpp etwas über Kniehöhe an vertikalen 
Brombeerstauden geknüpft, ungefähr auf die Art eines Rohrdrossel-Nestes. 
Äußerlich bestand es aus Grashalmen, das Innere war mit Schafwolle 
resp. mit Weiden- und Pappel-Wolle zierlich ausgefüttert, die Mulde 
tief. Der Inhalt der vier Eier war frisch. Mit Hilfe von Fachbüchern 
determinierte ich die Eier als die des Blaß-Spötters. 


- +5 


EL EN ENT AVES N PU ym Met Lay Ah op 


U ? ) 


354 DR. ALADÁR TRISCHLER | - [Aquila 


Diesen Fund mitgerechnet, habe ich in jenem Sommer sechs solcher 
Spötter-Nester ausfindig gemacht, zumeist in Weißdornbüschen 
(Crataegus). Am 17. Juni habe ich in der dreifachen Vergabelung einer 
Amorpha-Rute in ungefähr 1 M. Höhe ein Nest angetroffen mit vier 
Eiern. Jetzt ist mir auch der Vogel zum ersten Male zu Gesicht gekommen. 


Ich machte den Versuch ihn mit dem Feldstecher zu beobachten, konnte 


aber von dem äußerst vorsichtigen hin- und herfliegenden Vogel 
nicht viel wahrnehmen. Am 22. Juni fand ich im Laufe des Sommers 
1938 das sechste Nest auf einem Eschensprößling in Kniehöhe, mit 
augenscheinlich am selben Tage ausgeschlüpften vier nackten Jungen 
und einem Ei. 

Im Jahre 1939 habe ich den Kätyer Wald kaum besucht und 
konnte somit über das Vorkommen unseres Spötters nur spärliche 
Angaben sammeln. Am 1. Juli fand ich in einem Weißdornbusch in 
Brusthöhe ein Nest mit drei Eiern. Um meine Zweifel hinsichtlich der 
Identität des Vogels zu beseitigen, habe ich mich entschlossen, den 
Vogel zu fangen und ihn in der Hand zu determinieren. Ich be- 
steckte den Rand des Nestes mit Pferdehaar-Schlingen und wartete, 
indem ich mich zurückzog. Siebenmal mußte ich die Schlingen zurecht 
richten, bis der Vogel endlich hängen blieb. Die Richtigkeit meiner 
ursprünglichen Determination fand ich bestätigt und ließ den Vogel 
frei. 

Einige Tage darauf, am 4. Juli kam mir abermals ein Nest zu 
Gesicht mit vier Jungen. Dieses war ebenfalls in einem Weißdornbusch 
angebracht. Den Vogel konnte ich hier beobachten, er war mir nicht 
mehr unbekannt, aber auch die Anlage und Bauart des Nestes gaben 
vollkommene Gewißheit, sie waren ja alle so gleichartig gebaut. 


In den folgenden Jahren kam ich infolge anderwärtiger Beschäfti- 


gung nicht in den Kätyer Weidenwald hinaus. Im Frühjahre, rich- 
tiger zu Ende des Winters 1941. aber besuchte ich gelegentlich den 
Wald zu einer Zeit, da unsere Zugvögel noch fern waren. Ich fand 
mehrere der vohrjährigen Nester, nahm folglich mit Sicherheit an, daß 
1940. mehrere Paare hier ihr Brutgeschäft verrichtet haben. 

Da ich bis dahin kein Belegexemplar sammelte und laut Mitteilung 
des mir von Alters her befreundeten Ornithologen JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK 


aber noch kein solches in einer der vaterländischen Sammlungen vorhanden 


war, auf Grund dessen diese Art in die Ornis von Ungarn eingeführt 
werden hätte können, so setzte ich auf seine Ermunterung hin im Laufe 
des Jahres 1943. meine Beobachtungen fort. 

Anfangs war ich der Überzeugung, daß ich diesmal den Blaß- 
Spötter nicht antreffen werde. Das Landschaftsbild dise Wäldchens hat 
nämlich in den letzteren Jahren wesentliche Änderungen erfahren. Vor 


RITA 


1943] DER BALKAN-BLASS-SPOTTER IN DER VOGELWELT UNGARNS. 255 


. Allem verlor dieses Gebiet infolge der neuen Fahrstrasse Ujvidek—Käty 
‚seinen Insel-Charakter, da es heute zu jeder Zeit mit trockenem Fuße 


bequem erreichbar ist. Dann wurde das Kanalisationsnetz angelegt 
und das Pumpwerk in Betrieb gesetzt, wodurch die Insel vollkommen 
trockengelegt und noch leichter betretbar wurde. Pferde, Schweine und 
Schafe wurden in den Wald zur Weide gelassen, diese wühlten das Unter- 
holz auf und machten es für die Vögel unsicher. Dies beobachtete ich 
schon im Sommer des Jahres 1938, als ich am 2. Juli das vorhergehend 
am 17. Juni gefundene Spötternest nicht einmal in Resten wiederzu- 


‘ finden vermochte, wo ich doch den Ort unverkennbar bezeichnet und 


wohl gekannt hatte. Das Buschwerk war hier zerstört und zerstampft : 
Pferde oder Ochsen sind darüber getrieben worden, diese haben dabei 
das Nest restlos vernichtet. Das am 22. Juni noch Junge enthaltende 
Nest mußte ich ebenfalls lange suchen. Von der Gegend flog ein kaum 
flügge gewordenes graues Vögelchen auf und verschwand im Gebüsch. 
Möglicherweise war das eines der Insassen des Nestes. Das Nest selbst 
ist doch zum Vorschein gekommen : der Trag-Zweig war in die Erde 
gestampft, sonst war es unversehrt, so dass ich es in die ursprüngliche 
Lage bringen konnte. 

Aber auch auf andere Art wurde jetzt die Ruhe des Waldes gestört. 
Man suchte hier Pilze, sammelte Reisig, hielt Maifeste u. dgl. 

Neuerdings hat man den Zutrieb von Tieren und das Weiden im 
Walde untersagt, im großen und ganzen ist hiemit die frühere Stille 
zurückgekehrt, zumal das wuchernede Amorpha-Gestrüpp und Aspe- 
rula-Geflechte die Stätte für Ausflügler nicht besonders verlockend 
machen. An Wasser mangelt es aber, der Wald ist vollkommen trocken, 
nur in den beiden, zu Abfluß-Kanälen eingeengten Armen der Alten 
Donau fault eine gelbliche Brühe. 

Der Wasserarmut ist es auch zuzuschreiben, daß jetzt keine Gelsen 
vorhanden sind. 

Trotz der weiter oben geschilderten ungünstigen Verhältnisse 
konnte ich im Sommer 1943. dennoch fünf Brutfälle mit unbestreit- 
barer Sicherheit feststellen. Am 7. Juni entdeckte ich die ersten zwei 
Nester mit je vier Eiern. Beide Nester befanden sich im Untergehölz 
auf Weißdornbüschen in kaum Manneshöhe, und im Gegensatz zu meinen 
bisherigen Erfahrungen gut verborgen. Die Nester waren von einander 
nicht weit entfernt und es hatte ganz den Anschein, als ob eines des 
anderen treues Nachbild gewesen wäre in Bauart und Anlage. Sie waren 
mit einer Seite an sich kreuzende Weißdornzweige befestigt. Es ist mir 
gelungen den einen Vogel mittels Pferdehaarschlingen einzufangen. 
Dieses Exemplar habe ich in Fleisch sammt Nest und Eiern dem Kgl. 
Ung. Ornithologischen Institut zugesandt, woselbst JAKAB VÖNÖCKY 


> “ ~ DT e + Vagrant, DL RL a 
Ie ree ~~ re ee. Fy 
> | AA Rata” 2 \ 


256 DR. ALADAR TRISCHLER [Aquila 


SCHENK in entgegenkommender Weise die Sendung einer fachmänni- 
schen Untersuchung unterzog mitsammt den Eiern des gleichzeitig — 
eingesendeten zweiten Geleges. 

Am 11. Juli traf ich dieses Jahr das dritte Nest an, in derselben 
Gegend, wie die beiden ersten, mit zwei Jungen im Stoppelkleid. 

, Am 16. Juli fanden sich noch zwei Nester in weiter gelegenen Teilen 
des Waldes, das eine war in Lendenhöhe zwischen Amorpha und Asperula 
geflochten. Zwei Eier lagen darin, der Vogel flatterte schnalzend umher, 
dann setzte er sich auf die Eier zurück. : 

Das andere Nest entdeckte ich in einem Gehölz von jungen Eschen- 
sprösslingen an einem Eschenzweig. 

In den ersten Jahren meiner Beobachtungen habe ich die Wahr- 
nehmung gemacht, daß unser Blaß-Spötter ausnahmslos in der Nähe 
von Wasser seinen Brutplatz ausgewählt hat und so nahm ich an, daß 
das Vorhandensein von Wasser eine unerläßliche Bedingung sei für die 
Ansiedelung des Vogels. Seit der Entwässerung aber fehlen jene ziem- 
lich niveauständigen, von Wasserpflanzen freie Waldüberschwemmungen 
mit klarem Wasser, in deren Nähe ich die Brutstätten auffand. 

Zum Abschluss wird es vielleicht nicht ohne Interesse sein, wenn 
ich die Namen jener Vögel anführe, welche als nistende diese Au bevöl- 
kerten und in deren Gesellschaft sich unser Spötter als vornehmer 
Fremde ansiedelte. Namentlich beobachtete ich folgende Vögel in der 
mutmaßlichen Reihenfolge der Häufigkeit ihres Vorkommens: Garten- 
grasmücke, Grünfink, Grauer Fliegenfänger, Kohlmeise, Gartenrot- 
schwanz, Schwarzdrossel, Singdrossel, Goldammer, Rotrückenwürger, 
Buchfink, Nachtigall, Rotkehlchen, Mönchsgrasmücke, Heckenbrau- 
nelle, Feldsperling, Elster, Turteltaube, Hausrotschwanz, Blaumeise, 
Schwanzmeise, Beutelmeise, Teichhuhn, Pirol, Kuckuck, Schwarzer 
Milan und Weidenlaubsänger. Das Vorkommen des Garten-Spötters 
(Hippolais icterina icterina VIEILL.) habe ich hier mit Sicherheit nicht 
beobachtet. 


Megfigyelések a balkáni halvány gezeröl 
Hippolais pallida elaeica Lind. 


Irta: SCHENK HENRIK. 


Ezt a madárfajt, amelyik a magyar madárfauna uj tagjává vált 
— miután beérkezett a Madártani Intézetbe DR. TRISCHLER ALADÁR-tól 
az első bizonyitó példány — legelőször 1935-ben május közepe táján 
figyeltem meg Ujverbäszon. Akkoriban ennek a kecses. madär- 
nak csak az énekét hallottam, amit különleges geze-éneknek tartottam. 


1943) — MEGFIGYELESEK A BALKANI HALVANY GEZERÖL. 257 


Maga a madar csak futölag került a szemem elé és ezért nem tudtam 
pontosan felismerni a faji azonossägät. 

1938-ban ezt a fajt DR. NAGY JENÖ-vel egyidejüleg szintén U j- 
verbászon figyeltem meg, május 31-én. 3—4 példányt láttam. 
Ugyanott azután junius 2-től 6-áig 1 példányt, 6-ától 20-áig 1—2 pél- 
dänyt figyeltem meg, később azonban egyet sem. Överbäszon 
egyet láttam junius 5-én. 

1939-ben Ujverbászon az előző évi helyen láttam egy pél- 
dányt május 11-én, és ugyanott kettőt május 21-én. 

1940-ben május 10, 11, és 31-én egy-egy példányt észleltem a korábbi 
megfigyelések helyén, és junius 3-án ismét ott láttam egy példányt. 
Magát a madarat sohasem vehettem szemügyre, mert mindig a legsürübb 
lomb között tartózkodott, csupán az énekét hallottam. 

1941-ben és 1942-ben teljesen hiányzott nálunk. 

1943-ban azután sokkal gyakrabban figyeltem meg uj madárvendé- 
günket még pedig a következő napokon: május 28-án, majd junius 
1—20-ig állandóan az ujverbászi parókia kertjében. Ugy látszik egy pár 
tanyázott itt, mert mindig két madarat láttam. Ebben az évben Óverbá- 
szon is észleltem, még pedig junius 16-án egy párt, junius 19—27-ig 
1—2 példányt, junius 30-án és julius 1-én egy-egy darabot. Minden 
évben, amikor csak mutatkozott, átkutattam utána a közel vidék más 
tájegységeit, de mindig csak magában a faluban akadtam rá, a távolabbi 
környéken hiába kerestem. Azt hiszem megallapithatom, hogy szorosan 
egybeépült két falunk, Uj- és Överbäsz ennek a fajnak Magyarországon 
az északi elterjedési határa. Délebbre ezt a fajt 1943-ban Futtak 
községben a kastély parkjában junius 8-án és 9-én az éneke alapján 
egész biztosan felismertem. 

Ez a madárfaj eddig egészen rejtett életet élt, és mindig a legsürübb 
ágak között tartózkodott ; "1943-ban azonban éppen ellenkező módon 
viselkedett. Most egy pár az evangelikus parókia kertjében tartózkodott 
és a templom előtt lévő gömbakácfa sorban, ahol gyakran másfél méter 
közelségből figyeltem és hallgattam kedves dalát. 

Junius 12-én végre sikerült MEDER HENRIK lelkész ur lekötelező 
szivessége folytán a templom kertben lelőnöm az első bizonyitó pél- 
dänyt. Öreg c7-nek bizonyult, heréi erősen fejlettek voltak. Ennek 
alapján a költését egészen bizonyosra vehetjük. Ez a sejtésem valóra is 
vált még 1943. őszén, amikor egy fészket beküldtem a Madártani 
Intézetnek, amelynek épitési módja, fészekanyaga teljesen megegyezett 
a TRISCHLER által az Intézetnek beküldött fészekkel. Ez a fészek akác- 
fára volt épitve közel ahhoz a helyhez, ahol az aug. 8-án kézrekerült 
© lett elejtve. A junius 16-ánÓverbászon megfigyelt pár egészen 
ugy viselkedett, mintha fészkelőhelyet keresett volna. 

17 


258 SCHENK HENRIK theta, PR 

1943-ban sikerült julius 29-én, és augusztus 8-án is egy-egy példányt BER 
elejtenem. Felnött madarak voltak, vedlö tollazatban. A. ket utolsö 
példanyt augusztus 19-én lättam. 

Remélhetőleg sikerül a következő években a madarat a fészkénél " 
is megfigyelnem. Jelent6s dolog lenne, ha megfigyelöink különösen 
nagy figyelemmel kisérnék ennek az uj fajnak a további terjeszkedését. 

A fent közöltekke! kapcsolatban röviden megemlitem, hogy 1906. 
május 6-án egy előttem addig ismeretlen madarat ejtettem el, amit 
NAUMANN alapján olajfagezének (Hippolais olivetorum STRICKL.) hatá- 
roztam meg. Sajnos ez annyira sérült volt, hogy nem tudtam preparalni.- 
Még sajnosabb, hogy még a szárnyának, fejének és farkának az Intézetbe 
való küldését is elmulasztottam. Most csak fel akarom hivni a figyelmet 
erre az elöforduläsra, hogy ez a faj esetleg szintén előfordulhat nálunk. — 


Beobachtungen über den Balkan-Blaß-Spötter 
Hippolais pallida elaeica Lind. 


Von HEINRICH SCHENK. 


Diese Vogelart, welche nun, nachdem das erste Belegsexemplar 
von Dr. ALADAR TRISCHLER in das Ornithologische Institut gelangte, 
als neues Mitglied in die ungarische Vogelfauna eingeführt werden kann, 
beobachtete ich zum ersten Male im Jahre 1935 etwa Mitte Mai in Uj- 
verbäsz. Damals hörte ich nur den Gesang dieses niedlichen Vogels, 
welchen ich als einen sonderbaren Spöttergesang bestimmte. Den Vogel 
bekam ich nur flüchtig zu Gesicht und konnte die Artzugehörigkeit 
nicht erkennen. (nità 

Im Jahre 1938 beobachtete ich diese Art gleichzeitig mit DR. EUGEN 
NAGY ebenfalls in Ujverbäsz am 31. Mai. Es waren etwa 3—4 
Exemplare. Ebendort beobachtete ich dann vom 2—6 Juni 1 St. vom 
6—20 Juni 1-2 St. später keine mehr. In Överbäsz sah ich am 
5. Juni 1. St. | 

Im Jahre 1939 sah ich in Ujver,bäsz an der früheren Stelle 
am 11. Mai 1 St. und ebendort am 21. Mai 2 St. 

Im Jahre 1940 beobachtete ich am 10. 11. und 31. Mai je ein St. 
am früheren Beobachtungsplatze und ebendort noch am 3. Juni 1 St. 
Den Vogel bekam ich nie zu Gesicht, da er sich immer in den dichtesten 
Zweigen aufhielt, nur seinen Gesang konnte ich hören. 

In den Jahren 1941 und 1942 fehlte er gänzlich. 

Im Jahre 1943 beobachtete ich dann unseren neuen Vogelgast . 
viel häufiger und zwar an folgenden Tagen : am 28. Mai, dann vom 


> 


BEOBACHTUNGEN ÜBER DEN BALKAN-BLASS-SPÖTTER. 259 


1. bis 20. Juni ständig im evangelischen Pfarrgarten zu Ujverbäsz. Es 
war anscheinend ein Paar hier, da ich immer zwei Vögel sah. In diesem 
Jahre beobachtete ich ihn auch in Överbäsz und zwar am 16. Juni 
ein Paar, 19—27. Juni 1—2 St., am 30. Juni und 1. Juli je ein St. In 
jedem Jahre, wo er sich zeigte, durchsuchte ich auch anderes Gelände 
in der Umgebung, doch konnte ich ihn nur im Dorfe selbst feststellen, 
in der weiteren Umgebung suchte ich ihn umsonst. Ich glaube annehmen 
zu dürfen, dass unsere zusammengebauten Gemeinden Uj und Overbäsz 
die nördliche Verbreitungsgrenze dieser Art in Ungarn bilden. Weiter 
südlicher konnte ich die Art im Jahre 1943 in der Gemeinde Futtak 
im Schlossparke am 8. und 9. Juni nach seinem Gesange ganz bestimmt 
feststellen. 

War dieser neue Vogelgast bisher ein versteckt lebender, immer 
in den dichtesten Zweigen sich aufhaltender Vogel, so verhielt sich 


‘derselbe im Jahre 1943 ganz im Gegenteil. Jetzt hielt sich ein Paar 


im evangelischen Pfarrgarten und in einer vor der Kirche befindlichen 
Kugelakzienreihe auf, wo ich ihn oft auf 1.5 Meter Entfernung 
beobachten und seinem fröhlichen Gesange zuhören konnte. 

Am 12. Juni konnte ich endlich mit freundlicher Bewilligung des 
Pfarrer HEINRICH MEDER im Kirchengarten das erste Belegsexemplar 
erlegen. Es war ein altes Männchen mit stark entwickelten Testikeln, 
so dass mit einem Britten ganz bestimmt gerechnet werden kann. 
Meine Ansicht hat sich noch in diesen Jahre bestätigt, denn als ich 
im Spätherbste ein von mir als _Blaß-Spötter-Nest angesehenes Nest, 
welches sich nahe dem Erlegungsorte des am 8. August erlegten befand, 
in das Ornith. Institut einsendete, erhielt ich die Antwort, dass das- 
selbe in seiner Bauart und seinem Nestmateriale ganz demselben 
ählich sei, welches von TRISCHLER eingesendet wurde. Das am 16. Juni 
in Överbäsz beobachtete Paar verhielt sich ganz so, als ob es 
nach Nistgelegenheit suche. 

In diesem Jahre gelang es mir am 29. Juli und 8. August ein 
zweites und drittes Exemplar zu erlegen. Es waren alte Exemplare 
im Mausergefieder. Die beiden letzten Exemplare beobachtete ich am 
19. August. 

Hoffentlich gelingt es mir im nächsten Jahre den Vogel am Neste 
zu beobachten. Es wäre jedenfalls von grösstem Interesse den weiteren 
Ausbreitungsverlauf dieser neuen Art mit entsprechender Aufmerksam- 
keit seitens unserer Beobachter weiter zu verfolgen. 

In Verbindung mit diesen Ausführungen möchte ich noch ganz 
kurz erwähnen, dass ich 6. Mai 1906 einen mir bis dorthin unbekannten 
Vogel erlegte, welchen ich nach NAUMANN als ein Männchen des Oliven- 
spötter (Hippolais olivetorum STRICKL.) bestimmte. Leider war der- 

17» 
n 


" È he a Jae ci Sr > Lay ae. Ly 
Pee < ety pes 


260 HEINRICH SCHENK [Aquila 


selbe so beschädigt, dass ich ihn nicht präparieren konnte. Leider unter- 
liess ich es auch wenigstens Flügel, Kopf und Schwanz an das Ornith. 
Institut einzusenden. Es liegt mir nun nur daran die Aufmerksamkeit 
an dieses Vorkommen aufzurufen, dass diese Art gegebenenfalles eben- 
falls bei uns vorkommen kann. 


Megjegyzések a balkáni halvány geze 
magyarországi előfordulásához. 


Irta: VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Az utóbbi években feltünő terjeszkedési madármozgalom indult 
meg a Balkánról Magyarország felé. Emlékezzünk a Cettia cetti cetti 
MARM., Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES., Streptopelia 
decaocto decaocto FRIV. fajokra. Ennek a terjeszkedő folyamatnak ujabb 
állomását jelenti a balkáni halvány geze, (Hippolais pallida elaeica 
LIND.) megjelenése a magyar madárvilágban. A halvány gezének két 
formáját ismerteti HARTERT (Die Vögel der palaearkt. Fauna p. 2146) 
és pedig a Hippolais pallida pallida HEMPR. et EHRB. és a Hippolais 
pallida elaeica Linp. alakot. Az előbbi az elterjedési terület déli, 
a másik annak északi részén, nevezetesen Délkelet-Európában, tehát 
a Balkánon is, továbbá Kisázsiában, Mezopotámiában és Perzsiában 
fordul elő. A magyarországi alakot tehát logikusan északi halvány 
gezének lehetne nevezni, minthogy azonban magyarországi elterjedési 
területe tulajdonképpen csak észak felé való kibővítése a balkáni 
előfordulási területnek, azért megfelelőbbnek találom a balkáni halvány 
geze elnevezést. 

Már néhány évvel ezelőtt észlelték a Bácskában a miről SCHENK 
HENRIK öcsémtől értesültem több izben s egyszer Dr. NAGY JENŐ is 
említette. Amikor aztán a Bácska 22 évi megszállás után ujra magyar 
terület lett, akkor a kérdés tisztázása végett egyrészt SCHENK HENRIK- 
hez, másrészt Ujvidéken lakó régi ornithologus barátomhoz Dr. 
TRISCHLER ALADÁR-hoz fordultam, "hogy szerezzék meg a bizonyító 
példányt, a mely a hazai gyüjtemenyekböl mindeddig hiányzott. Az 
első hiteles példány aztán 1943-ban meg is került s ezt DR. TRISCHLER 
A LADÁR-nak köszönheti a magyar madártani kutatás, aki 1943 tavaszán 
nagy ügybuzgósággal fogott hozzá ennek az uj fajnak a fölkutatásához 
és nemcsak az első példányt szerezte meg, hanem egyuttal az első 
fészekaljakat is. Megfigyeléseit külön cikkben közöljük ebben a kötet- 
ben. Ez az új magyar madárfaj tehát nemcsak mint ritka vendég 


ie 


MEI. 


1943] " MEGJEGYZÉSEK A BALKÁNI HALVÁNY GEZE MAGYARORSZÁGI 261 
ELŐFORDULÁSÁHOZ 


fordul elő nálunk, hanem mint rendes fészkelő is, hiszen DR. TRISCHLER 
már 1937 óta figyeli meg egyik dunai szigeten mint fészkelő madarat. 

A husban beküldött kotlófoltos ?, amely az intézet gyüjteményét 
diszíti, kétségtelenül a Hippolais pallida elaeica LIND. fajhoz tartozik. 
Méretei : Teljes hossz 145, Szárny 66, Farok 52, Láb 20, Csőr 12 mm. 
Sulya 11.5 gr. Ovarium 8x5 mm. Fol. max. 1.2 mm. 

SCHENK HENRIK is nagy igyekezettel foglalkozott az uj madár- 
fajjal, s ha nem is sikerült neki az első példány megszerzése, de 
3 példánnyal gyarapította intézetünk gyüjteményét. Megfigyeléseiről 
szintén külön közleményben számol be ebben a kötetben. Az általa 
bőrben beküldött 3 példány méretei a következők : 


Szárny Farok Csüd Csőr 


d Ujverbász 1943. VI. 12. ... 66 57 20 12 mm 
8. > TÖLGY IT ERŐ ca 66-33 20 12 mm 
2 os 1943. VIII. 8. ... 65 54 19 13 mm 


A 4 példány alapján a szinleiräs a következő: a két himpéldany 
igen kopott tollazatban van. Evezök és kormanytollak fölül sötet- 
barnák. Az első evezön enyhe szürke lehellet. A fej, nyak, hat teljesen 
egyszinü egérszürke. Az alsó test fehéres, az oldalak felé halvány 


barnásszürke árnyalattal. A másik példányon a begyen krémszinü árnya- 


lat takarja a fehéres mezőt. A csőr tövétől a szem hátsó pontjáig igen 
vékony fehér csik huzódik. A szinleirás a kopott tollazat miatt nem 
lehet tökéletes. 

A nőstények szine semmiben se tér el a himekétől. A tollazat kisebb 
kopottsága miatt azonban az enyhe barnás árnyalat szembetünőbb, 
ugyszintén a farok olajzöldes árnyalata. A másik nőstény példány kor- 
mánytollainak végén finom keresztcsikok — éhségsávok — láthatók. 

A példányok szine teljesen. megegyezik azzal, amelyet HARTERT 
ad. meg (Die Vogel der palaearktischen Fauna p. 2146), igy a faji 
azonosság kétségtelenül megállapítható. 

A madárral együtt DR. TRISCHLER két fészket is küldött 4—4 tojás- 
sal. A fészekanyag száraz növényi szálakból áll. Ezek a szálak nagyobb 
részükben vékony hengeresek, kisebb részükben lapos szalagalakuak. 
Utóbbiak mint kötőanyag szerepelnek. A fészek külső oldalai kezdetle- 


gesen oda vannak kötözve a fészket tartó ágacskákhoz. A fészekanyagba 


több helyen nyárfapihe van belehelyezve. A csésze kb 6 cm. átmérőjü 
és 3:5 cm. mélységü, a perem kissé behomoritva. A csésze bélése nyärfa- 
pihéből készült s oly szorosra beleegyengetve, mintha tapasztva volna, 
akár egy rigófészek belseje. A fészekanyagban szőrszálak nincsenek. 
A két fészek épitési szerkezete és anyaga tökéletesen egyező. Ugyan- 
ilyen szerkezetü és hasonló anyagböl álló fészek az is, amelyet 


a 


(ue OR LI a CE 
MEERE ue LORS 
: ane CAI ta AR NT 


262 - . .- VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB ni [Aquila 


SCHENK HENRIK küldött be 1943 késő őszén Ujverbäszröl. Ez a fészek 
ott gömbakácba volt rakva. | 3 

A tojások méretei a következők : 

17 x 12:5, 17:2 x 124,175 x 12:8,18 x 13 %. — 176 x 125 
16T 56. 19, 162x012: Te eo 727 

A tojäsok alakja hosszukàs körteidomü. Alapszinük piszkos kréta- 
fehéres, világos sziirkésbe játszó árnyalattal. Apró pettyek boritjäk az 
egész tojás felszinét, de nem sürüen. A tompa vége felé koszorúszerüen 
sürüsödnek s ott nagyobbak is. A pettyek szine sôtétesokolädébarna, 
majdnem fekete. A pettyek mellett finom hurkok is akadnak. Világosabb 
alapszinüek, mint a geze tojásai és kisebbek is. 


Bemerkungen über das Vorkommen des Balkan- 
Bla8-Spötters in Ungarn. | 


Von: JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


In den letzteren Jahren hat ein auffallendes Vordringen von 
Balkan-Vögeln nach Ungarn hin eingesetzt. Erinnern wir uns nur der 
Arten Cettia cetti cetti MARM., Dryobates syriacus balcanicus GENGL & 
STRES. und Streptopelia decaocto decaocto Friv. Eine neuere Etappe in 
diesem Vordingungs-Vorgange bedeutet das Erscheinen des Balkan-Blaß- 
Spotters (Hippolais pallida elaeica LIND.) in der Vogelwelt Ungarns. 
HARTERT (Die Vögel der palaearkt. Fauna, p. 2146.) beschreibt zwei 
Formen des Blaß-Spötters: Hippolais pallida pallida HEMPR. & EHRB. 
und Hippolais pallida elaeica Linp: Die erstere Form kommt im süd- 
lichen Teile des Verbreitunggebietes - vor, die andere im nördlichen, - 
namentlich in Südost-Europa, folglich auch am Balkan, ferner in 
Klein-Asien, Mesopotamien und Persien. Logisch könnte man mithin die 
"ungarische Form als Nördlichen Blaß-Spötter benennen, da aber sein 
Vordringen nach Ungarn nur eine Erweiterung. seines balkanischen 
Verbreitungsgebietes bedeutet, finde ich die Benennung Balkan- 
Blaß-Spötter für zutreffender: | 

Sein Vorkommen in der Bäcska wurde schon vor einigen Jahren 
beobachtet, worüber ich von meinem Bruder HEINRICH SCHENK des öfteren 
mündliche Mitteilungen bekam, auch DR. EUGEN NAGY hat seinerzeit 
einmal davon Erwähnung getan. Als dann die Bäcska nach der 22 
Jahre dauernden Besetzung wieder ungarisches Gebiet wurde, wendete 
ich mich behufs Klärung dieser Frage an HEINRICH SCHENK in Överbäsz, 
anderenteils an meinen in Ujvidek ansässigen alten Ornithologen- 


Aquila, Tom. L. 1943. Tab. V. 


did ini B ni lia 


Hippolais pallida elaeica LIND. 


Balkäni halväny geze. — Balkan-Blaßspötter. 


A. Vertse ad nat. pinx. 


AL 


= 
4 


Sig 


MR Tg, E ee 
63: 


Mau Chi d'ér ati 


19431: BEMERKUNGEN ÜBER DAS VORKOMMEN DES BALKAN-BLASS-SPÖTTERS 263 
| INGARN 


Freund DR. ALADAR TRISCHLER mit dem Ansuchen, das Belegexemplar 
zu beschaffen, welches bisher in den vaterländischen Sammlungen 
fehlte. Das erste verbürgte Exemplar wurde dann auch im Jahre 1943 
erlegt, und verdankt dies die ungarische ornithologische Forschung DR. 


. ALADÁR TRISCHLER, der sich im Frühjahr 1943. mit großem Sacheifer 


der Erforschung dieser neuen Art widmete und nicht nur das erste 
Exemplar, sondern auch die ersten Gelege lieferte. Seine Beobachtun- 


" gen veröffentlichen wir in einem besonderen . Aufsatz in diesem 


Bande. Diese neue ungarische Vogelart kommt sonach bei uns nicht 
nur als seltener Gast vor, sondern auch als regelmäßiger Brutvogel, 
beobachtete sie doch DR. ER schon seit 1937. auf einer Donau- 
Insel als solchen. 

Das im Fleisch eingesandte brutfleckige 9, welches die Sammlung des 
Institutes ziert, gehört unbestreitbar der Form Hippolais pallida elaeica 
LIND. an. Maße: totale Länge 145, Flügel 66, Fuß 20, Schnabel 12 mm, 
Gewicht 11°5 gramm. Ovarium 8x5 mm. Fol. max. 1:2 mm. 

HEINRICH SCHENK hat sich der Feststellung und der Erforschung 
der neuen Vogelart ebenfalls mit großem Eifer hingegeben und wenn es 
ihm auch nicht gelungen ist, das erste Exemplar zu erlangen, so hat er 
doch die Sammlung unseres Institutes mit 3 Stücken bereichert. Über 


| seine Beobachtungen berichtet er ebenfalls in einer besonderen Püblikation 


in diesem Bande. Die Maße der von ihm eingesendeten 3 Bilge sind 
die folgenden : 


2. Flügel. Schwanz. Lauf. Schnabel. 


6 Ujverbäsz 12. VI. 1943. 66 57 20 12 mm 
3 fo 29. VII. 1943. 66 53 20 12mm 
Q à 8. VIII. 1943. 65 54 19 13 mm. 


‘Aut Orang dea 4 Hyelhglare gibt sich die Beschreibung der Färbung 
wie folgt: die zwei männlichen Exemplare haben ein sehr abgeschos- 
senes Gefieder. Flügel- und Schwanzfedern sind oben dunkelbraun. 
Die erste Schwungfeder leicht grau angehaucht. Kopf, Nacken, Rücken 
vollkommen einfärbig mäusegrau. Unterkörper weißlich, gegen die 
Seiten zu mit blassem braungrauem Anflug. Auf dem anderen Exemplar 
bedeckt das weißliche Feld an der Kehle ein cremefarbiger Anflug. 
Von der Schnabelwurzel bis zum rückwärtigen Punkte des Auges zieht 
sich ein sehr dünner weißer Streifen. Obige Schilderung der Färbung 
dürfte infolge der Abgeschossenheit des Gefieders auf keine Vollkommen- 
heit Anspruch erheben. 

Die Färbung der Weibchen zeigt keine Abweichung von jener der 
Männchen. Auf dem minder abgeschossenen Gefieder aber ist der leichte 
bräunliche Anflug augenfälliger, so auch der olivengrüne Anflug des 


264 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


Schwanzes. An den Spitzen der Steuerfedern des anderen weiblichen 
Exemplares sind feine Querstreifen — Hungerstreifen — zu bemerken. 

Die Färbung der Exemplare stimmt vollkommen überein mit der 
Beschreibung, welche HARTERT angibt (Die Vögel der palaearktischen 
Fauna p. 2146.), die Identität der Art ist folglich unzweifelhaft fest- 
stellbar. 

Mit dem Vogel sandte DR. TRISCHLER gleichzeitig zwei Nester mit 
je 4 Eiern ein. Der Baustoff des Nestes besteht aus trockenen Pflanzen-' 
halmen. Diese Halme sind zum größten Teile dünn walzenförmig, der 
kleinere Rest bandähnlich flach. Diese letzteren sind als Bindestoff 
verwendet. Die Außenseiten der Nester sind primitiv an die Träger- 
zweige geknüpft. An mehreren Stellen findet man im Stoffe des Nestes 
Samenwolle der Pappel eingesetzt. Die Mulde hat einen Durchmesser 
von cca 6 em und ist 3°5 cm tief, der Rand etwas überwölbt. Das Innere 
der Mulde besteht aus Samenwolle und ist derartig festgedrückt und 
geglättet, als ob es verputzt wäre, ganz wie das Innere eines Drossel- 
nestes. Das Nestmaterial enthält keine Tierhaare. Die Konstruktion 
und der Baustoff der beiden Nester stimmt vollkommen überein. Ebenso 
gebaut und aus ähnlichem Nestmateriale besteht auch dasjenige Nest, 
welches HEINRICH SCHENK aus Ujverbäsz einsandte. Dasselbe war in 
eine Kugelakazie gebaut. 

Maße der Eier sind folgende : 

17x12:5, 17:2x%12°4, 717-5 x 12°8, 18: X43 "mm. = ABS 
16:1x12, 162% 12:2, J6x12cmm. 

Die Form der Eier ist länglich birnförmig. Die Grundfarbe schmutzig 
kreideweißlich, mit ins Lichtgraue spielendem Anflug. Die ganze Ober- 
fläche des Eies ist mit kleinen Tüpfelchen bedeckt, aber nicht zu dicht. 
Diese verdichten sich am dickeren Ende kranzartig und sind hier auch 
größer. Farbe der Pünktchen ist schokoladebraun, fast schwarz. Neben 
den Pünktchen kommen auch feine Schnörkel vor. Die Eier sind von 
lichterer Grundfarbe, als jene des Garten-Spötters und sind auch kleiner. 


A balkäni kacagögerle terhöditäsa Magyarorszägon 
az utolsó évtizedben. 


Irta: Dr. KEVE-KLEINER ANDRAS. 


A madarak életében néha fellépnek olyan terjeszkedési mozgalmak, 
melyek inditó okát hiába keressük. Biológiai szempontból ezeket talán 
ugy kell megitélnünk mint az örökléstanban a mutációk fellépését. 


1943] A BALKÁNI KACAGÖGERLE TÉRHODITASA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ 265 
ÉVTIZEDBEN 


Az iskolapéldanak a kezikönyvek MAYR (1926) munkäjät és térképét 
szoktàk felhozni, aki a csicsörke mult szäzadbeli terjeszkedését fog- 
lalta össze, holott ma már jól tudjuk, hogy a régi adatok bizonytalansága 
miatt ez a térkép nem teljesen felel meg a valóságnak. 

Századunk azután ujabb ilyen jelenségeket tud felmutatni Közép- 
Európában is, igy a karvalyposzáta és a balkáni fakopáncs esetében — 
az utóbbi utját megismerhetjük (GRESCHIK, VASVÁRI), az előbbire vonat- 
kozólag éppen ugy állanak ismereteink, mint a csicsörkére vonatkozóak. 
A legfeltünőbb és legnagyobb arányu gyors terjeszkedés szemünk előtt 
zajlott, részben zajlik le, amidőn a balkáni kacagógerle (Streptopelia 
decaocto decaocto FRIv.) alig egy évtizede megindult a Balkán felől. 

A balkáni kacagógerle elterjedését pontosabban megvizsgálva még 
több tisztázatlan kérdéssel állunk szemben. Elterjedésének legészak- 
keletibb pontján Mariinsknál, az Amur mellett BUTURLIN találta, melyet 
ő egyetlen példány alapján S. d. koreensis BUT. néven irt le (1934), 
mely fajta sötétebb szinével tér el szerinte a törzsalaktól. Azóta azonban 
más még nem jelezte a fajt az Amur mellékéről. Mandzsuriában nincs 
általánosan elterjedve. ORII Sui-Chiunál gyüjtött 6 példányt, melyeket 
YAMASHINA összevetett koreai és japán példányokkal és azt találta, 
mintha a japán példányok még sötétebbek lennének. TAKA-TSUKASA 
és HACHISUKA szerint gerlénk Koreában nem. ritka, ellenben Japán- 
ban Hondo szigetén csak igen helyi madár (Saitama, Chiba). 
STEINBACHER (1936) szerint a hondoi példányok szárnyának mérete a 
191 mm-t is eléri és ezért az egész északkinai, koreai és japán popula- 
tiot a Str. d. stoliczkae HUME fajtához sorolja. Jehol tartományból szintén 
ismert. SHAW szerint Hopeiban (Csili) él, bár Peiping (Peking) környékén 
nem nagyon gyakori. Csingtauból REICHENOW kapott egy példányt, 
LA TOUCHE szerint szép számban él itt, BLACKWELDER szerint is a leg- 
gyakoribb gerle Shantungban és a többi északkeleti tartományokban, pl. 
Changhia, ellenben SHAw gyüjtői nem akadtak rá és ezért felteszi, hogy 
a tengerparton riem lehet közönséges. RILEY-nek 4 példány állott rendel- 
kezésére Belső-Mongoliából (Paotow-Bautu, Ninghisa). Feltehető, hogy 
SWINHOE példányai is (Pao-an-hein, Senen-hwa-hien). Északkelet- 
Kinából. származnak. Ezek a példányok méreteikben nem ütnek el a 
törzsalaktól, és ezért se RILEY, se SHAW, valamint a japán szerzők sem 
választják el. Valóban az összefüggés az eddig gyüjtött példányok alapján 
csaknem meg lenne, hiszen az északkelet-kinai populatioból begyüjtött 
legnyugatibb példány lelőhelye: Ninghisa és a már valódi Str. d. 
stoliczkae fajtából legmesszebb keletre begyüjtött példány lelőhelye : 
Sining-f u között csak a Richthofen-hegység huzódik keresztül, bár 
megjegyzendő, hogy mind két város a Hoangho partján fekszik. Viszont 
délfelé HARTERT még Kinát belevette a balkáni kacagógerle elterjedési 


266 i es DR. KEVE-KLEINER ANDRAS); > "0.0042 . [Aquila 


területebe (1915), azonban a közelebbi bizonyitékok hiänyzanak és a kuta- 
tok közül egy sem emlékezik meg röla (SCHAFFER, WEIGOLD, MEYER DE 
SCHAUENSEE, YEN, stb.). HARTERT azt mondja, hogy a Csinling-hegységig 
van elterjedve, de vajjon 6 ez alatt déli vagy nyugati hatart értett-e ? 
És ha a törzsalak él itt, vajjon hol találkozik a legközelebbre eső assami 


populatioval ? Mindenesetre a turkesztàni és indiai populatiok között 


keleten nagy területről, az egész Tibetből hiányzik ez a faj. Delkelet- 
Ázsiában Burmában HARTERT és STUART-BAKER szerint egy sötétebb alak 
él a Str. d. xanthocyclus NEWMAN (1906). Szerintük ez a fajta behatol 


Jünnanba és Indokinába is, azonban se DELACOUR, se INGRAM, se mások. 
nem tesznek erről emlitest. Burmában felhatol cca 1200 m-ig a Chin- 


Hills, Felső-Chindwin és Shan-Államokba. Nyugat felé Tippero és Chit- 
tagong az elterjedésének határa. A törzsalak elterjedésének biztos keleti 
határa Assam, ahol azonban meglehetősen ritka. Indiában mindenütt 


igen elterjedt, kivéve a Himalaya északkeleti részét és a legnyirkosabb — 


vidékeket, mint amilyen a Malabári-part. A dél-indiai és ceyloni popu- 
latio igen kicsi termetű legyen és ezért talán ezt illeti a Str. d. intercedens 
BREHM név (1855)? — bár BREHM Afrikát adta meg terra typica-nak. — 


n 


India nyugati részein (Quetta, Sind, Punjab [MEINERTZHAGEN, WHISTLER], — 


Ladak [OSMASTON] etc.), valamint tőle nyugatra Afganisztánban a 
törzsfajta él még, de már a Himalaya gerincein tul egy nagyobb gerle 


honos a Str. d. stoliczkae HUME (1874), melyet a szerző Kashgarból irt" 


le, igazi elterjedése a Yarkand és Tarim folyók völgye a Tian-Shan déli 
lejtőiig. Nyugaton orosz területre is belép Szemirecsje-tartomanyba 
Dzsarkentig és Borohudzirig, ahol szintén csak a kulturterületek madara 
(GLADKOV). Legészakibb lelöhelyei: Uchturfan, Aksu; legdélieb- 
bek: Sanju, Csercsen-Darja. Keletre ABBOTT és BEICK gyüjtése 
nyomán sikerült RICHMOND-nak és STRESEMANN-nak kimutatni, hogy 
Nyugat-Kansuban 4 Richthofen-hegység előhegyeiben, Sining-fu vidékén 
éri el ez a fajta elterjedésének biztos keleti határát. A törzsfajta elter- 
jedését nyugat felé kôvetve, Pérzsiában szintén ismert. PALUDAN meg- 
találta Laristanban, sőt SEREBROWSKIJ a Seistanban élő populatiot 
Str. d. zarudnyi SER. (1928) néven le is irta, mint egy kisebb fajtát. 
Valóban a wieni Naturhistorisches Museumnak a Perzsa-öbölből szár- 
mazó példányának mérete csak 164 mm. SASSI szerint. (in litt.), aki 
azonban fiatal példánynak véli azt, szemben REISER-rel. Irakban szintén 
ismeretes (Mosul, Khanikin, Ranadi (MEINERTZHAGEN). Palesztinában 
elterjedésének déli határa Gaza és Hebron vonala, Dél-Palesztinäba 
csak télen vetődik el (MEINERTZHAGEN). Sziriában, különösen Aleppoban 
gyakori (MEINERTZHAGEN, CLARKE). Cyprus szigetén szintén közönséges 
a városokban (JOURDAIN). Ezen a szakaszon, vagyis Perzsiában és Kis- 
ázsiában elterjedésének északi határa ma még ismeretlen. VASVÁRI 


1943] À BALKÁNI KACAGOGERLE RES A ATA BORSLIGON AZ UTOLSÓ 967 


VTIZEDBEN 


szerint Kisàzsianak sem belső területein sem a Fekete-tenger partján 
nem él (pl. Samsun, Bafra, Tokat, stb.), csupán délen Adanaban találta 
gyakorinak — keletebbre Malatyában nem találta, — és az Égei-tenger 
közelében pl. Brusszában és annak vilayetjának községeiben, legkele- 
tebbre Kisázsia északnyugati részében Eszkisehirben találta meg, de 
már Ankarában nem él. VASVÁRI megfigyeléseit tökéletesen egészitik 
ki WEIGOLD észleletei, aki Kisázsia délnyugati partjain járt, merre 
VASVÁRI nem fordult meg, és a balkáni kacagógerlét meg is találta az 
Égei-tenger vidékén Szmirnában és Rhodos szigetén is. 
Konstantinápolyban lép át Európába. Itt és Tekirdagban (Rodosto) 
VASVÁRI szerint szintén költ. Egyéb lelhelyei Törökországban: Al- 
pullu, Drinápoly és Usunköprü. Innen nyugat felé rá- 
terjedegész Tráciára (Alexandropolis, Gümürdjina, Xanthi, Kavala, 
Szaloniki). Észak felé Bulgáriát szintén ellepi, hiszen HINKE innen 
Plovdiv ból (Philippopolis) hozta. FRIVALDSZKY-nak a leirás (1838) 
alapjául szolgáló példányokat. De az ország egész keleti és déli részében 
(Odrin, Harmanli, Krynowo, Stara-Zagora, Ludjéne), mint magában 
Szófia fővárosbari, valamint a Struma völgyében (Petrich, Paril, Gol- 
schewo) is gyakori, ahol még 1100 m-ig is megfigyelték. Északon Rusz- 


. csuknál Lom-Palanka (VASVÁRI) és Vidinnél (MADARÁSZ) eléri a Dunát. 


A Dobrudzsában Konstan- cából ismeretes. Romániában, a duna - 
menti tartományok községeiben fészkel, mint Olteniában és Munteniá- 
ban. CALINESCU a következő helységeket sorolja fel: Oltenita, 
Podu-Grosului (Mehedinti), Darvari, Obarsia, leg- 
nyugatabbra pedig Calafat. A Balkánon valamennyi kutató szerint 


a legelterjedtebb Macedoniában (Cheltikchi-Verte- 


kope, Istip-Novo Selo,Veles, Üsküb-Skoplie, 
Tetovo, Novake —Rudoka-Planina, Péc-Ipek, 
Hadzarbar, Agino-Selo, Ramanovci, Kumanovo, 
Tabanovce, Riskovac). Macedöniäböl vag át Albániába is, 
ahol azonban nem minden kutató találta meg elődje felfedezéseit, 
tehát a települése ingadozó. Legdélebbre Valona környékén találták 
(SALVADORI), egyéb lelőhelyei Albániában: Fjeri (WHISTLER), 
Elbassan (TICEHURST, WHISTLER), Durazzo (LODGE) és Scu- 
tari (FUHRER). Európai elterjedésének deli határa tehát Valona- 
Szaloniki vonala. Montenegröban csak FÜHRER talälta nem messze 
a Scutari-tötö)l Beri, Busovnik és Botunnäl, valamint 
bemondás szerint Nik$ic-ben is élt. Eszak-Dalmäciäban szintén 
előfordul Nin (Mastrovic) és Benkovacban (KAKUSKIN-CSOR- 
NAI). Hercegoviniban Mostarban REISER 1888-ban már reäbukkant 
és állománya azóta KUMMERLÖWE, NIETHAMMER (1932), DATHE (1933). 
DORNING (1936) és Kormos (1938) megfigyelése szerint egyre növe- 


268 DR. KEVE-KLEINER ANDRÁS . | [Aquila 


kedett. Vegül Macedöniätöl északra Szerbiäban, föleg a Morava-folyò 
menten szintem igen gyakori (Leskovac, Pirot, Nis, Pro- 
kuplje, Aleksinac, Stalac, Sikirica). Elterjedésének 
északi hatärpontja sokáig Belgrád volt. 

Mint ezekből láthatjuk a balkáni kacagógerle elterjedésének . 
legtisztázatlanabb része a kinai előfordulása, mely rendszertani szem- 
pontból is a későbbi reviziót teszi szükségessé és rajta dől el sok kérdés. 
Jelenleg elfogadott fajták : 1. Str. d. decaocto, 2. Str. d. stoliczkae, 3. Str. 
d. xanthocyclus. A többi leirt alak még egyelőre szinonimnak tekintendő 
az irodalomban többször felvetődő egyébb nevekkel együtt, mint amilye- 
nek a douraca HopGson (1844, Nepal, nomen nudum), torguata 
BOGDANOW (1881, Turkestan), stb. Azt azonban, hogy a Str. decaocto 
FRIv. és a Közép-Afrikában és Dél-Arábiában élő Str. roseogrisea SUND. 
— melynek domesztikált változata a „risoria“ L. — két különálló 
fajtakör azt már HARTERT részletes közleményében 1916-ban leszögezte. 

Sokáig tartotta magát a nézet, hogy a balkáni kacagógerle mester- 
séges uton terjedt tovább. Igy, hogy Európába is a törökök hozták 
volna. DORNING csak egy példát hoz fel ezzel szemben, mely eléggé 
meggyőző, hogy Szófiában REISER (1893) és ANDERSEN (1903) még nem 
találtak rá, ezzel szemben BOETTICHER (1919) szerint akkor már gyakori, . 
tehát századunk elején nem igen lehetett a törököknek a tovahurco- 
lásukban szerepük. HARTERT felvette területébe Görögországot is, azzal 
a hozzafiizéssel, hogy a görögök: a mult században kiirtották. Hogy 
tényleg igy történt-e, arra azonban nincs bizonyiték. Mindezeknek 
ellene szólanak DORNING legujabb irodalmi ellenőrzései, mellyel kimu- 
tatta, hogy a legrégibb irodalmi feljegyzések éppen arról beszélnek, 
hogy mindenütt inkább a keresztények házait keresték fel a gerlék, és 
nem a törökökét, bár ugy keresztények, mint a törökök gondoskodtak 
róluk, de főleg az előbbiek. Ezt jegyezte fel HINKE is. Ezt mutatja a 
nevéről szóló, bolgár vagy görög eredetünek látszó mese is (NAUMANN, 
1837, KLEIN, 1909, DORNING, 1938). NoGEL (1842) viszont arról irt, 
hogy gyült meg a baja Brusszában a török lakossággal az akkor itt 
már gyakori gerle gyüjtése miatt. Későbben meglátjuk, hogy mióta a 
magyarországi elterjedését ismerjük, azóta egész más megvilágitásba 
helyeződött a kérdés, mint ahogyan azt HARTERT még 1915-ben láthatta. 

A félreértést elsősorban az okozta, hogy elterjedésének egész 
területén mindenütt az emberi települescket keresi fel lehetőleg, a házak 
körül fészkel és a baromfiudvarba jár le eleség utàn, csak ha elsza- 
porodnak, akkor repülnek ki a fiatal madarak csapatai aratás után a 
tarlókra. Rendkivül szapora, mivel ahogy az időjárás megengedi, azonnal 
nekilát a költésnek s egy évben 3—4-szer is költ. Indiában még a leg- 
nagyobb esőzések idején is találtak fészekaljat. Ázsiában több helyen a 


yes seni SS Berre Dai AR TE DI RAIN 
; a et dh y NS » rez 
Tae Pal e Ci NR e 
As ” új 


1943] A BALKÁNI KACAGÖGERLE TÉRHÓDITÁSA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ 269 
ÉVTIZEDBEN 


szabadban is fészkel, de a sűrű erdőt és a sivatagot. kerüli. MEINERTZ- 
HAGEN szerint Palesztinában főleg földön vagy a földhöz közel bokrokon 
fészkel. Egy fészekaljban 2 tojása van és igy szinte érthetetlen, hogy 
SHAW szerint Hopeiben több is lenne. 

Magyar neve dolgában vitatkozhatnánk, melyik a helyes? FRI- 
VALDSZKY „felholdas galamb"-nak hivta nyakörveröl, NAGY JENŐ, aki 
a mesterséges terjedést valószinünek vélte, , török gerlének" nevezi. 
Német neve „orientalische Lachtaube" — nem azonos a Streptopelia 
orientalis-szal, — angol neve , indian ring-dove", mivel pedig igen közeli 
rokona a kacagógerlének és hozzánk a Balkán felől jött, a hivatalos 
magyar névjegyzék (VONOCZKY, 1939) , balkáni kacagógerlé"-nek nevezi. 
Igaz, hogy ez a név is különösnek hangzik, ha például a kinai 
állományról beszélünk. Viszont igaz, hogy csakis a Balkánról terjesz- 
kedhetett el hozzánk és az első leirása is a Balkánról történt, ; ezzel 
szemben legelterjedtebb valószinű őshazájában, Indiában. 

Közönséges kalitka madarunkkal a kacagógerlével (Streptopelia r. 
„risoria“ L.) igen gyakran összetévesztették, ennek az őse azonban egy 
főként afrikai faj a Streptopelia roseogrisea SUND. Az összetévesztést 
elősegiti az a körülmény, hogy ezek is járnak szabadon nálunk, sőt elő- 
fordul, hogy a két faj össze is párosodik. Igy az uj magyar „Brehm“-be 
is a lerövidités következtében becsuszott a hiba, hogy a kacagógerlét 
Str. decaocto név alatt tárgyalja. De még a legkiválóbb nyugati szakem- 
berek sem alkottak tiszta képet maguknak felőle, mert nem tartották 
érdemesnek, hogy e félig szelid, félig vad madárral különösebben foglal- 
kozzanak. Igy pl. MAYAUD francia katológusában is ez a hiba szerepelt 
(1936). 3 

Hazánkban csak 1932-ben lettek reá figyelmesek, amikor MARJAY 
BARNABÁS felismerte, hogy egy uj gerléről van szó. ;Meghatározásra 
NAGY JENŐ-nek küldte el, aki azt válaszolta, hogy szerinte a madár 
Str. decaocto. Ezt MARJAY a Természetben (1933) meg is irta. Közvetlenül 
közleménye után olvasható NAGY JENŐ cikke, amelyben nemcsak, 
hogy nem erősiti meg MARJAY véleményét, hanem annak ellenére, hogy 
a szófiai muzeumböl összehasonlitö anyag rendelkezésére állott, azt 
bizonytalanná teszi, amikor mindjárt a cim után is kérdőjelet használ 
és többek közt ezeket irja : „.... ez a berettyóujfalui gerle külsőleg 
majdnem teljesen egyezik a balkáni törökgerlével". , Most már való- 
szinűnek tartom, hogy a berettyóujfalui gerle azonos a déli Turtur 
auritus decaocto FRIv.-val", MARJAY ezért a következő évben a Magyar 
. Nemzeti Muzeumba küldött egy példányt, ahol GRESCHIK most már 
teljes bizonysággal szögezte le először a faj magyarországi előfordulását 
(1933). Ezek után már NAGY is határozott formában merte közölni az 
adatot (1934). Részben a felfedezés körüli bizonytalanságnak tudható be, 


270 , DR. KEVE-KLEINER ANDRÁS {Aquila 


részben annak a körülménynek, hogy a Str. decaocto-t és a S.r. „risoria“-t _ 
több szakember nem választotta el, sőt össze is cserélték őket, hogy a — 
balkáni kacagógerle további tanulmányozásától hazánkban a hivatásos 
szakemberek szinte idegenkedtek. NAGY érdemének kell elismernünk, 
hogy ő a kérdést nem hagyta elaludni, hanem a napi sajtó, népszerü 
folyóiratok, sőt tudományos szaklapokban is állandóan visszatért rá, 
és további utánjárást sürgetett, melynek eredményeként DR. MAUKS 
VILMOS és SZEMEREY ENDRE Monorról, WÁHL IGNÁC pedig Apatinból 
jelezte előfordulását. A legnagyobb település először Monoron történt, 
ide kaptam 1935-ben hivatalos megbizást a kérdés kivizsgálására, melynek 
eredményét nyomban közöltem is a Természet-ben. Ugyanebben a lap- 
számban NAGY egy előző közleményemre adott választ, és ez a polémia 
azután mozgásba hozta a megfigyelő gárdánkat is, és ettől fogva vala- 
mennyi tudományos és nepszerüsitö lapunk tele lett a balkáni kacagó- 
gerléről szóló közleményekkel. 

Magyarországról az első teljesen bizonytalan nyomot 1918-ból 
találjuk, amikor UJHELYI JÓZSEF ir arról, hogy Kispesten elszabadult 
Str. risoria-k járnak. VÁSÁRHELYI (UJHELYI I.) szerint Monoron is 1920- 
ban már megjelent volna, és ezen az alapon feltételezi, hogy a háboru 
zaklatásai robbantották volna ki a mozgalmát. Ezzel az adattal azonban 
szemben áll saját monori nyomozásom, amely szerint a monori tele- 
pülést először és egy időben SZEMEREY és a néhai levélkézbesitő, aki 
minden nap bejárta a falut, vették észre 1930 körül. Bár egyikük sem 
nevezhető képzett madárismerőnek, de mindketten galambtenyésztők 
voltak, és igy azonnal feltünt nekik az uj galamb jelenléte falujukban. 
Teljesen szakavatatlan gazdák nekem is mesélték, hogy a háboru után 
néhány évre már látták, de tudjuk, hogy az ilyen bemondásokra mennyire 
nem szabad véleményt alapozni. A monori galambtenyésztők észlelete 
ellenben igen fontos, mert meglehetősen biztos tàmpont, hogy 1930 
előtt sokkal nem volt település, habár az ő figyelmüket is kikerülhette. 
Ellene mondanak a korábbi településnek régi szakembereink kutató 
munkája is, akik éppen Dél-Magyarországot tanulmányozták nagyon 
alaposan, de egyikük sem találta Magyarországon a balkáni kacagögerlet. 
Igy feltehető, hogy 1932 körül lépte át a Dunát Pancsovánál. Ekkor - 
robbanásszerü az első tovaterjedése : Berettyöujfalu—Monor—Paks. 
1934-ben veszik először észre Apatinban és Székesfehérváron, ami részben 
a köztes ür kitöltése, részben a lassu terjeszkedés mellett szölana. 1935- 
ben a terjeszkedés legyezőalakban folytatódik északi irányba : keleten 
eléri Derecskét, nyugaton Bicskét. 1936-ban a legyező kezd oldalvást 
kiterülni kelet és nyugat felé : keleten ujabb lelőhelye Kismarja, középen 
Budafokon eljut a főváros határába, nyugaton Keszthelynél eléri a 
Balatont, északon a Dunát Komáromnál, bár az utóbbi .helyen már 


ania BALKÁNI Kickaögnein. du ur or EN AZ UTOLSÓ 271 


n ER ae szép települést találtam, hogy feltehető, hogy már előbb 
| eljutott ide. 1937-ben a fenti határokon belül rendkivül megszaporodnak 
az adatok, szóval a település már nem olyan szórványos, kezdi végle- 
\ gesen elfoglalni az elért hatärvonalat, melyet csak keleten terjeszt észak 
. — felé, elérvén Debrecent. A Balaton mellett a somogyi partokon terjesz- 
ig kedik, amikor Balatonszemesnél lövik. 1938-ban a kiterült legyezö 
__—’délen keletfelé nyulik (Fehértemplom, Istvänvülgy). A pesti oldalon is 
_ a főváros határába jut Rákospalotán. Északon Ipolykürt ujabb állomása. 
o Nyugaton pedig Félszerfalvän eléri a történelmi Magyarország nyugati 
. —— határát, 1939-ben a legyező délkeleti részén ujabb lelőhely : Versec, észak- 
keleten Mátészalka, északon Miskolc. Budapest környékét a pesti oldalon 
.  egyre jobban lepi el, áprilisban a budai oldalon magában a fővárosban 


l. ábra. A balkáni kacagögerle elterjedése Magyarországon. 
Fig. 1. Verbreitung der orientalischen Lachtaube in Ungarn. 


Csillag a terjeszkedés-kiindul&s pontja Belgrád; háromszög az első felbukanäs pontjai ; 
B kereszt az elterjedés 1935-ig; pont ujabb lelőhelyek. 


\ » 
Stern, Ausgangspunkt der Ausbreitung Belgrad ; Dreieck die ersten Stellen ihrer 
Erscheinung ; Kreuz die Verbreitungspunkte bis 1935; Punkte neuere Fundorte. 


is megjelenik, a Märtonhegyen, később a Svábhegy más pontján is. 
Északnyugaton eléri Nagyszombatot, de nyugaton a legyező erősen 
| terül oldalvást a legdélibb részekig is: Egervar—Varasd—Zagrab, ami 
/ bizonyitéka, hogy a terjedés Belgrädböl robbanásszerűen indult ki először 
előre északnak és oldalvást keletnek;-majd nyugatnak, éppen a. legdélibb 


279 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS [Aquila 


részeken terjedt csak jóval későbben tova. 1940-ben Budapesten a pesti 
oldalon is belép a fővárosba, Zuglónál. Nyugaton Győr és Szombathely 
terjedésének ujabb állomásai. 1941-ben ismét nyugaton jelzik erős terje- 
dését : szaporodnak az adatok a Balaton körül, melyek arra vallanak, 
hogy a Keszthely felől lepi el a Somogyipartot (Fonyód, Földvár, Tihany). 
Délnyugaton Nagykanizsán jelenik meg, északnyugaton Sopronban. 
A terjeszkedés 1942 elején is folytatódik. Az Alföldön Gyoma ujabb 
lelőhelye. Budapest belterületéről szaporodnak az adatok, a Duna jobb 
partján pedig megindul észak felé (Békásmegyer, Tahitótfalu). Délnyu- 
gaton Kaposvárról is jelzik. A Balaton mentén is tovább nyomul előre. 


Jelenleg ismert lelőhelyei : 


1932—33 : Berettyöujfalu, Monor, Paks. 


1934 : Apatin, Szekesfehervär. 

1935 : Derecske, Bicske. 

1936 : Kismarja, Keszthely, Komärom. | 

1937 : Debrecen, Péteri, Vasad, Soltvadkert, Pétervárad, 
Vukovär, Baja, Budafok, Balatonszemes—Räd. 

1938 : Fehértemplom, Istvanvòlgy, Ujvidék, Zenta, Adorjan, 
Szabadka, Küllöd, Rákospalota, Ipolykürt, Zalaapáti, 
Felszerfalva. 4 

1939 : Versec, Dunabökeny, Szeghegy, Csantavér, Békés- 


csaba, Mátészalka, Miskolc, Csömör, Rakosszent- 
mihály, Mátyásföld, Rákoskeresztur, Pestszentlőrinc, 
Bp.—Martonhegy, Bp.—Uj Szent János-Kórház, Nagy- 
szombat, Balatonboglar, Egervar, Varasd, Zagrab. 

1940 : Szeged, Szada, Ujpest, Pestujhely, Bp.—Zuglö, Sas- 
halom, Bp.—Népliget, Kispest, Dunaharaszti, Bp.— 
Rózsadomb, Győr, Szombathely. 

1941 : Szeghalom, Sztapár, Érsekcsanád, Cegléd, Gyömrő, 
Pécel, Bp.—Rákosfalva, Bp.— Kőbánya, Bp.—Tiszt- 
viselőtelep, Érd, Nagykanizsa, Fonyód, Balatonföld- 
vár, Tihany, Sopron. 

1942 : Hortobagy—Halast6, Gyoma, Ujverbäsz, Zombor, 
Bácsalmás, Bp.—Németvölgy, Bp.—Vár, Békásmegyer, 
Tahitótfalu, Simontornya, Tolna, Kaposvár, Balaton- 
széplak, Siófok, Tata. 


Ezek között több olyan adat van, melyek a m. kir. Madártani 
Intézetbe régebben beérkeztek, de mivel csak a köztes területek kitöl- 
téséről volt szó, külön közlésükre nem adódott alkalom. Ezeket most. 
hálás köszönetünk nyilvánitása mellett közreadom : 


1943] A BALKÁNI KACAGÖGERLE TERHODITASA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ — 553 
EVTIZEDBEN 

LITTAHORSKY ANTAL 1938. XI. 28-ikaröl küldött egy példányt 
Fehértemplombél, WINDAUER ANTAL szerint pedig 1939-ben 
Versecen előfordult, valamint KiszeLy LAJos szerint 1938-ban 
Istvánvölgyőön is. | = 

CsoRNAI RIHARD szerint 1939. XI. 27-ikén Zentan, udva- 
raban 4 darabot latott, többet el is ejtett közülök. Ezek_a ma- 
darak mar 1938-ban fészkeltek ott és hónapok óta jártak az 
udvarára elességért. Adorjänon szintén volt. DR. BERETZK 
PETER 1942. V. 28-ikän szép számban találta már őket Zentän. 
Szeged környékén csak 1940. januárjában lätotott 3 db-t a Fehérté 
felett elhuzni. | 

SCHENK HENRIK szerint 1942. tavaszän (màjus) telepedtek meg az 
elsöok Ujverbäszon. 

DomBAY ERNŐ 1938. október utolsó napjaiban figyelt meg 1 part 
Szabadkán az udvarában. 

-WAHL IGNÁC szerint Apatinban 7 év után 1941. IV. 28-ikán 
jelentkezett ujra a balkáni kacagógerle 2—3 párban a község több 
pontján. 1942-ben szintén van belőle, 

Küllödön 1938-ban, Zomborban CsoRNAI RIHARD szerint 
több párban volt látható 1941/42. telén, amit SZEMERE LÁSZLÓ pontosabb 
helymegjelölésekkel is megerősitett. 1941-ből CSORNAI RIHÁRD közlése 
is alátámasztja sztapári megfigyelésemet. 

DR. OLTVÁNYI ISTVÁN foglalkozott legbővebben az egyik legnagyobb 
hazai településsel, mely Baján található és melyről AGÁRDI EDE és 
DR. DORNING HENRIK is adtak hirt. 1927-ben DORNING szerint még 
biztosan nem élt Baján, de 1937. VI. 17-ikén már több párt észlelt. 
OLTVANYI 1940. I, 6-ikán lett csak rájuk figyelmes (5 db). Számuk 
áprilisig 15—16-ra növekedett kisebb ingadozásokkal. Az 1939/40. 
szigoru telet csodálatosan birták, a tujafák sürüjébe huzódtak be. 
A télen bizalmasokká váltak az udvarban. III. 11-ikén kezdtek szólani. 
Egy háztetőn néha 4—5 pár is udvarol egymásnak. Egész nap szólanak. 
Amikor 1941. áprilisában magam is B a jár a kerültem, az egész város- 


- ban, beleértve Bajaszentistvant is, mindenfelé igen gyakorinak 


találtam. Ersekesanädon hasonlóképen sok párt láttam, ellen- 
benseSükkösdön, se Bácsmonostoron, se több más falu- 
ban nem sikerült egyet sem észlelnem. Bácsalmásról FÁBA LÁSZLÓ 
jelenti 1942. tavaszán. 

A Hortobágy-Halastó egyik épületén és a töltések füzfasorain 
1942. október 25-ikén DR. SÁTORI JÓZSEF, DR. UDVARDY MIKLÓS és DR. 
VERTSE ALBERT egymásután figyeltek meg egy példányt. 

SZIRÁCZKY SÁNDOR 1942. elején kapott égy példánytGyomáról, 
ahol szerinte több pár fészkel. 


18 


974 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS [Aquila - 


Dr. FuTö Jözser Szeghalmon 1941. juliusaban egy darabot 
figyelt meg. 

Matészalkar6l NEMESTOTHY-SZABO ISTVÁN ad hirt, hogy 
1939. januär havaban 3 hétig minden nap lätott egy balkäni kacagö- 
gerlét, mely az udvaräba járt enni, fenyöfain éjszakazott. 


Debrecenben, a Nagyerdei Parkban, 1937-ben UDVARDY 


találta meg a balkáni kacagógerlét. Ezután rendszeresen megfigyelték. 
Legujabban SÓVÁGÓ MIHÁLY adott hirt felőle bővebben. 1941-ben csak 
III. 21-ikén sikerült őket megtalálnia. 1942-ben III. 23-ikán bukkant 
rájuk, V. 11-ikén meg is találta fészkét, azonban mind a két tojás (V. 11. 
és 18.) tönkrement és a ? otthagyta fészkét. 

VÁSÁRHELYI ISTVÁN 1939. nyarán figyelte meg az első fészkelő párt 
Miskoleba n. 1942. VI. 5-ikén ujabb adatot kapott ottani fészkeléséről. 

DR. VASVÁRI MIKLÓS 1937. IV. 25-ikén Soltvadkerten, 
1941. V. 13-ikán pedig Érden látott egy-egy példányt. 

DR. BORZSÁK SÁNDOR 1937-ben már megfigyelte őket Péterin 
és Vasad o n. Az előbbi helyen VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB szerint 1940. 
májusában 2 par fészkelt. Gyömrön 1941-ben VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ 
figyelte meg. 

PÉTER IMRE 1940. áprilisában Szadan udvarában figyelte meg, 
TRICSKA VIKTOR pedig 1941. február első napjaiban Pécelen látta. 

Érdekes, hogy a meglehetősen gazdag székesfehérvári település 
RADETZKY DEZSŐ és JENŐ szives közlése szerint 1940. decemberben egy 
szálig elvonult arra a télre. 

Pontos adatokat közöl HORVÁTH JÓZSEF is Biesk&röl. Szerinte 
már 1929/30. telén egy példányt látott egy udvaron szedegetni, de azután 
eltünt és ujra csak 1935. VI. 29-ikén látott 4 darabot. Ekkor már költöt- 


tek is Bicskén. 1941-re szépen felszaporodott számuk, ugyhogy 


1941/42. telén 30—40-es csapatokka.is összeverődtek. 

DR. KELLER OSZKÁR szerint 1938. április közepén Zalaapa- 
tiban néhány napig tartózkodott egy pár. 

DR. PÁTKAI IMRE 1942. VI. 15-iken Balatonszéplakon 
és Siófokon látott egy-egy párt, az utóbbi helyen VI. 28-ikán 
DR. BARANYOVICS FERENC is megfigyelte. : 

SZEMERE LASZLO szerint 1942. tavaszán Kaposvárott szép 


számban fordult elő. 1941-ben BARTHOS GYULA udvarán egy pár fész- 


kelt Nagykanizsán. 

WÁHL IGNÁC 1942. IV. elején Tolnán járva, ott 6—7 pél- 
dányt talált, néha még 5—6-os csoportokban is tartózkodtak a 
fákon. 1938-ban még nem találta ott őket. 


DR. WOYNÁROVICH ELEK 1942. jul. 3-ikán Simontornyán 
hallotta őket szólani. 


Sie 


| 1948] A BALKÁNI KACAGJGERLE TÉRHODITÀSA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ —955 


EVTIZEDBEN 


Ld 


& CLAUDE THIBAUT DE MAISIERES megfigyelt 3 peldänyt 1942. IX. 


5-iken Tatán. 


Győrben 1940. IX. 4-iken láttam 2—3 darabot a vasut- 
allomassal szemben levö parkban. 1941-ben a väros tòbb mas pont- 
jaröl is jelzi KLASZ IVAN. 1942-ben naponta megfigyelte egy pár visel- 
kedését. A megfigyelés egy hónapig (IV. 9.—V. 9.) tartott. IV. 10-ikén 
fészekanyagot hordott az elmult évi fészekhez. IV. 12.—V. 2. közt 
költ. V. 2-ikán az egyik fióka kiesett és elpusztult, az öreg még tovább 
ül a fészekben V. 5-ikéig. V. 6-ikán a fióka már tokos, V. 9-ikén tollas, 
jól fejlett. Ez idő alatt néha három gerle is bejárt az udvarra. 1942. 


. év folyamán hat helyen észlelték a városban. 1943-ban 80-as csapatot 
. is láttak (KLASZ). 


Sopronból 1941. VII. 9-ikén DR. VECSEY GYÖRY hozott 
egy lőtt példányt. Szerinte néhány pár fészkel a városban. Ezt az 
adatot DR. BARANYOVICS FERENC is meg tudta erősiteni. 

A főváros és környékének megszállásával külön érdemes foglal- 
kozni. Mint tudjuk előszőr a jobbparton jelent meg 1936 tavaszán 
Budafokon, ahol DR. KALMÁR ZOLTÁN legujabb közlése szerint 
1942-ben már az egész községben igen elterjedt. A város belterüle- 
térőlisa jobb partról kaptuk az első jelentést, melyet ifj. Szöcs JÓZSEF 
küldött, aki 1939. IV. 27-ikén a Mártonhegyen egész napon 
át látott egy darabot. Ugyanebben az évben költött ismáraSvábhegy 
másik oldalán, az Uj Szent János Kórház parkjában (KocsAN). Ebben 
az évben Intézetünk tisztviselői a Rózsadomb oldalában is kezdik látni, 
következő évben magának az Intézetnek a parkjába is leszállt és még 
gyakrabban látjuk azóta, pl. 1942. V. 2-ikán VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB 
a Fillér-utcán végig járva 2 párt észlelt. ASvábhegy egyéb pont- 
jain 1941/42. telén DR. BARANYOVICS FERENC (Székács-u.) és DR. VAS- 
VÁRI MIKLÓS (Csemegi-u.) figyelték meg, valamint ifj. Szöcs JÓZSEF 
juniusban a Nemetvölgyi-uton látta. 1942. áprilisában őfen- 
sége JÓZSEF kir. herceg figyelte meg fészkelését a Várban lévő park- 
jában (NÁDLER HERBERT). Igy huzódik északnak a Duna mentén : 
DR. DORNING HENRIK 1942. V. 24-ikén a Békásmegyerhez tar- 
tozö Csillaghegyen az egyik nyaralö tetején egész nap hallott 
egyet szólani. URBAN SÁNDOR 1942. januárjában egy darabot látott 
Tahitótfalun. 

A balparton az első jelentést 1938. XII. 15-ikén telefonon kaptuk 
SZABÓ IMRÉ-től, hogy Rakospalotan előszőr 3, majd 11 drb. 
jelentkezett udvarán. Szóval a város északkeleti határában jelent meg 
előszőr. DR. DORNING HENRIK biztosan 1939. VII. 30-ikán hallotta 
szólani Csömörön, bár egy-egy kétes adata 1935. X. 31-ikéről és 
1936. III. 28-ikáról is volt már birtokában. 1941 és 1942-ben ott is köl- 


18* 
r 


276 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS [Aquila 


tött és télen is (1941. X. 5., XII. 11.) észlelték. RAkosszentmi- 
halyr6l előszőr 1939. V. 20-kän RISZNER BELA jelenti, hogy március 
óta a kertes házakból hallható. Később Dr. DORNING HENRIK tanul- 
manyozta ezt a települést. Ugyancsak ő talált rà Matyäasföldön 
is, ahol ebben az évben már több pár költött, tehát valöszinünek veszi, 
hogy a település régebbi eredetü. BoHus ÁBRIS szives közlése szerint 1939/ 
40. rendkivül szigoru telén 20—25 par telelt Rákoskereszturon. 
Ebben az évben (1939) Pest határában legdélebbre Pestszent- 
lőrincen figyelték meg. 1940-ben északon zárja a félkört, amikor 
Ujpestre betelepszik. Kitölti a hézagokat : Pestujhely — ahol 1941. 
őszén 400—500-as csapatokba verődve jár a tarlókon (BEZSILLA). Bevonul 
magába a főváros balparti részébe, Zugló ba, ahol 1942-re igen felsza- 
porodik (DORNING). PARLAY GYULA 1940. V. 27-ikén jelenti fészkelését 
Sashalom=ro 1, amit DORNING is megerösit. Beljebb a városban Dor- 
NING 1935. IV. 21-iken aSimor-utcan, kis park felett, a Tisztvi- 
selötelep szélén látott egy vilagosszinü gerlét átrepülni, mely decaocto 
lehetett, de biztosan WARGA KÁLMÁN látta először 1940 tavaszán a Nép- 
ligetben. Délebbre ráterjed Kispestre, ahonnan DR. VARGA BÉLA 
jelez egy párt 1940. X. 25. és XII. 18-ika közt. A kör bezárul délen 
is Dunaharasztin, ahol WINDAUER ANTAL IX. hó végén figyelt 
meg egy példányt. 1941-ben Rákosfalvára is ráterjed. Bevonul 
Kőbányára, ahol DR. DORNING HENRIK szives utánjárásából 
értesültünk, hogy HaLMos JANos (Halom-u. 11.) udvarában telepedett 
meg, sőt összepárosodott egy szabadon járó Streptopelia r. „‚risoria“ - 
tojóval 1942-ben. Márciusban főleg a him hordott fészekanyagot vessző- 
seprő törmelékéből, a tojó épitett. III. 18-ikán az első tojások. HAL- 
MOS szerint d. e. a him, d. u. és éjjel a tojó ül a tojásokon. A Tis z t- 
viselőtelep villái közt DR. DORNING HENRIK 1941. tavaszán 
akadt rájuk, de egy ismerősétől hallotta, hogy az egyik itteni villa 
kertjében 1940/41. egész telén ott volt már 4 ilyen gerle. 1942. III. 
21-ikén szólalt meg ujra s valószinüleg 1941/42. telén is itt maradt 
néhány példány a villák kertjében, mert DORNING 1941. XI. 29-ikén 
még látott egyet. Végül DR. VASVÁRI MIKLÓS 1942. márciusában a 
Nyugati Pályaudvar környékén vélte megfigyelni, azonban 
ideje nem engedte, hogy teljes biztonsággal megallapitsa a fajt. Rövi- 
desen tehát a Belváros parkjaiban is számithatunk rá. 

Köszönettel vettük a következő adatokat is ; AGÁRDI EDE (Mátyás- 
föld), MÁTÉ LÁSZLó (Székesfehérvár), NÁDOR LAJOSNÉ (Zugló), RAD- 
VÁNYI OTTÓ (Ujpest), TURCSEK FERENC (Nagyszombat; Hontfiizesgyar- 
mat ?), VUKMANN GÉZA (Zugló), Dr. ZSINDELY ENDRE (Komárom). 
Azonkivül igen hálás vagyok DR. DORNING HENRIK értékes támoga- 
tásáért. 


| 19437 7 A BALKÁNI KACAGÓGERLE TÉRHÓDITÁSA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ 


bo 
1 
-1 


ÉVTIZEDBEN 


A m. kir. Madártani Intézet gyüjteményében a következő lelő- 
helyekről származó példányok találhatók : Fehértemplom (9), Zenta (3), 
Monor (3,9,9, semiad.), Pestujhely (3,9, semiad.). Ajändekozöi : 
BEZSILLA LÁSZLÓ, DR. BORZSÁK SÁNDOR, CSORNAI RIHÁRD és LITTAHORSZKY 
ANTAL, valamint egy szófiai példány P. PATEFF-től. Hálás köszönetünk! 
Méreteik : 3 177, 178 (Bulg. 180); 2 170, 177,181, — mm.; Sex.? 175 
(szárny). Suly g 210, 213 gr. ; ? 179, 198, 206 gr. 

Feltünik az olvasöinknak talan, hogy Bezdan kimaradt a sorböl. 
Ennek oka, hogy az apatini elöforduläst az egyik közlemeny Bezdan 
néven adta meg, s innen ment át az irodalomba is. Nem lehetett olyan 
közlemények adatait se fgyelembe venni. melyek nyilvánvalóan 
nem tettek különbséget több közeli faj és alak között mint pl. Str. 
decaocto, Str. roseogrisea, Str. r. ,risoria" sőt Str. senegalensis 
közt se. 

Ha most már összevetjük a balkáni kacagógerle magyar- és hor- 
vátországi terjeszkedését az általános elterjedésével igen fontos követ- 
keztetéseket vonhatunk le, melyek megadják több nyilt kérdés kulcsát. 


. Először is szemünk előtt játszódott le egy természetes terjeszkedés, mely 


megdönt mindenféle elméletet, amely a mesterséges behurcolás (törökök, 
bolgár kertészek, stb.) mellett tör lándzsát. Feltehető, hogy a balkáni 
kacagógerle őshazája India volt, mint ahogyan a galambok főleg trópikus 
fajok. Innen robbanásszerűen terjedt négy, esetieg három irányban : 
1. keletnek Burmába. 2. északkeletnek Assamon át — amit előbb be 
kell bizonyitani, hogy valóban él-e Dél- és Közép- Kinában? : Kinába és 
Japánba. 3. északnak az Indus völgye mentén a turkesztáni fennsikra 
a Richthofen-hegységig, a hegyes Tibetet köztes ürként hagyva ki — 
amennyiben gerlénk Dél- és Közép-Kinában nem él, akkor a Hoang-ho 


völgyén kellett räterjednie Eszak-Kinara — Mandzsuriara—Koreara— 


Japánra és ezen esetben a 2. pont elesik. 4. nyugatnak az utiránya : 
Perzsia—Levantei partvidék — Észak-Balkän — Magyarország — Wieni 
medence. Amikor ätlepte a Boszporust és Euröpaba ért, ott ugyanilyen 
szetrobbanässzerü lehetett a terjeszkedése, amely részben nyugat, 
részben észak felé irányult. Ezért nem valószínű, hogy valaha is élt 
volna Görögországban? Éppen igy történt szemünk- előtt az utolsó 
előnyomulás is, amely Belgrádból indult ki kétségtelenül és legyező- 
alakban lepte el a magyar Alföldet. Az elterjedés határán letelepüléesi 
nem állandóak. Ennek oka lehet, hogy a kevés párt kiirtják vagy tönkre- 
megy, de oka az is, hogy télen szeret csapatokba verödni, és ilyenkor 
több kisebb település áll télire össze és nem biztos, hogy tavasszal 
visszatelepül-e a régi helyére?" Részben a terjeszkedő csapatok, ha le is 
pihennek egy-egy községben, még nem biztos, hogy ott letelepednek-e, 
pl. Zalaapáti, Egervár, stb, 


278 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS ee [Aquila | 

Ez a második kévetkeztetésiink a magyar településből. Bárhová. 
is nézziink a balkani kacagögerle elterjedése nem egyenletes az ältala 
megszallt területen. Tekintve, hogy elterjedési területen csaknem min- 
denütt az emberi telepiilések közelseget, sét magukat a falvakat keresi 
fel, ez mar üröket jelent telepilésében. Ehhez jarul még, hogy a falvakat 
ugrässzerüen szällja meg. Az igy szetszört populatiok téli csapatbaverö- 
dése az oka, hogy mindenfelé szó esik vonulásáról is. Hazánkban a 
RADETZKY-k figyeltek meg ilyen téli eltünést Székesfehérváron és KALMÁR 
Budafokon, de csak addig, ameddig az állomány fel nem szaporodott. 
Igy kell tehát a Balkánon, pl. Albánia, de az elterjedése határain Ázsiában 
is megitélni a helyi eltünéseket, hogy a télen összeállott csapatok szét- 
szóródva nem mentek vissza költési helyükre. 

Nem látok azonban kérdést fennforogni olyan szabadon járó 
kacagógerle csapatoknál, hogy vajjon nem Str. decaocto-k-e, mint ami- 
lyeneket ARNOLD emlit a Lago Maggiore-ról, hiszen tudvalevő, hogy. 
a Trieszt melletti Miramár-kastély parkjában is igy tartották a házi. 
kacagógerléket. Itt valóban mesterségesen betelepitetett Streptopelia 
r. „risoria“-kröl van szó. Nyáron minálunk is tartják ezeket a galam- . 
bokat, de nálunk az éghajlat miatt télire rendszerint befogják őket. 
Ezek a szabadon járó kacagógerlicék hihetőleg vonzó hatással vannak 
a fészkelő helyet kutató balkáni kacagógerlékre is. Igy állhatnak elő 
olyan tévedések, melyek tudni vélik, ki, mikor és honnan hozta és en- 
gedte szabadon a balkáni kacagógerlét, mint amit VERESS emlit pl. Paks- 
ról. A valóság rendszerint az, hogy tényleg hozott valaki akkor házi 
kacagógerlicét, melyeket szabadon Les hagyva. el6segitette a vad 
balkáni kacagógerle betelepülését. 

Hangjukról a két faj rögtön felismerhető. Ma azt is tudjuk már, 
hogy a balkáni kacagögefle is , kacag", csak sokkal ritkábban és nem 
olyan tökéletesen mint a házi gerlice. | 

A vizsgált magyar anyagban (23, 59, 3 sex.?) a szinezetek feltünő | 
eltéréseket mutattak. Mig egyes példányok hátának szinezete krém- 


barna, a has és a fej rózsaszines világos szürke — szóval körülbelül 
megfelel a HARTERT- és GENGLER-féle szinleirásoknak, — addig másokon 
a hát oliv-szürke, a has és a fej szürkés és sötétebb — ami viszont a 


STUART—BAKER-féle leirásnak felel meg jobban. Ivari dimorfizmust se a 
méretekben, sem a szinezetben nem találtam. A méretekben STRESEMANN 
(1920) szerint a himek valamivel nagyobbak : 19 , 3" 172—185, 15 ,,9* 
170—182 ; mig SHAW (1936) szerint a himek a kisebbek : 185 149—175 
mm. 59 167—176 mm., sulyuk ezeknek § 141—205 gr., ? 175—215 gr. 
Itt tehát nem találván különbséget, a szezon-ruhákban kerestem a 
különbség okát a különböző szinezetnek és azt találtam, hogy az előbb 
leirt tollruhák közül az első csoportba tartozott 3 magyar és 1 bolgár 


TA NU > aden ie 1 en SIERO: Pe a 
Li NS 
Like 
a 
‘$ + . 4 
= 
440 | 
5 
= £ 
N 
dg ta 4 : 
(a Be 
Le © 
ere N 
aS 
(N 
a, - 
+ © © 
c RE | 
Bo IST—OLI Suzsioie Set 
3 F FSI euesmg 
x DA LLI—E€LI (ISSVS) wrquozg 3 
CE §81—0LT (NNYWISTULS ) BIUOp998N 06I--08I (NNYWASANLS) nsuey ELI (ISSYS) opuoH a > 
EB GSI—O08T (ATTIONAD) uBYeg SSI (IdáAlgvH) nsuey 161— (IN4LIVH) OpuoH ‘8210y ? va ; 
25 941-091 (AAVWITIH) ueyleg “wunzsopeg SLI (ISSYS) UA&UEN 9LI—6F1 (YNIHSYWVA) Blanszpuep 
Fk BT ER #91 (ISSVS) uw] 981-081 (NAYWTIEH) upIzsayıa], 921—6PI (MVHS) todoH ni alla ET si © 
8917691 (fPisaowsayag) uil 98T (Many) nfueg PET (MONSON) bere CEST IS (ann) sun SA 


ELI—O9L™ . ; elpuy 
69 [SET (EMIVE-IHVNLS) eıpuf 


i i 
ERT; DEI 4 
Po 


M A 


ids 
© 
cs 


TR 


ie NERA o ARR RL 
cen ar 
/ MITRA SUR EEE Nee A 


Co + , x t 


280 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS . [Aquila 


példány. Ezek 6sziek voltak (VIII, XI), csak 1 márciusi, szóval friss 
tollazatuak, addig az utóbbi szinezetben lévők mind tavasziak voltak 
(II, III) és valóban jobban megtekintve az utóbbiak tollazatàn néha 
finom keresztcsikozás is mutatkozik, mely strukturális szin és a kopással 
jár együtt. A két fiatal példány szinezete az első csoporthoz áll közelebb, 
ami megfelel HARTERT leirásának. | | 
Vegezetül mint olyan madär, amelynek elterjedesehez nem sok 
kétség fer, kedvező alkalmat nyujt, hogy szárny méretein próbára tegyük, 
a REINIG-féle szabályt. REINIG 1938-ban megjelent könyvében kétségbe- 
vonta a RENSCH által hangsulyozott klima-szabályok érvényességét 
és helyébe, ugy vélte, hogy gazdag példasorozaton azt tudja bebizo- 


nyitani, hogy ezek a szabályok nem észak-déli irányba, hanem az elter- . 


jedési góctól távolodva állithatók fel. RENSCH a példák sorozatát rögtön 
megcáfolta (1938). TIMOFÉEFF—RESSOVSKY (1940) az Emberiza aureola 
PALL. esetében arra a következtetésre jut, hogy az iranyitatlan mutációk 
érvényesülnek a szabadtermészetben és ezek a szabályok nem érvénye- 
sek. Ezeknek az adatoknak helyességét pedig KLEINSCHMIDT cáfolta 
meg (1941). Majd RENSCH (1941) a csicsörke szárnyméreteit vette vizs- 
gálat alá, bizonyitva vele a szembenálló felfogások tarthatatlanságát. 

A Streptopelia decaocto FRIV.-ra vonatkozó méreteket összeállitva 
a következő táblázatot nyerhetjük — ennél azonban nem szabad figyel- 


men kivül hagyni az egyéni mérési hibákat, mivel nem egy időben, 


s nem egy ember mérte a madarak szárnyait : 

A wieni Naturhistorisches Museum anyagának lemérését DR. M. 
SASSI-nak hálásan köszönöm. 

Ha a méreteket összevetjük, ismét azt látjuk, hogy a populatiok 
szárnyméretei délről észak felé, illetve a magas hegységek felé növek- 
szenek, még ha a hibaforrásokkal számolunk is. Ha REINIG eliminációs 
szabálya érvényben lenne, akkor Indiában kellene a legnagyobb méretü 
példányokat keresnünk, a legkisebbeket pedig Japánban és Magyar- 
országon. Ha pedig megállja a helyét, hogy a ceyloni és délindiai populatio 
kisebb az észak- és közép-indiainál, akkor még inkább áll a BERGMANN- 
szabály. 

Dolgozatom befejezésül kérem munkatársainkat, hogy minden egyes 
el6fordul.st továbbra is sziveskedjenek Intezetünkkel közölni, mert: 
még érdekes kérdés, miként tölti ki madarunk a közbe-közbe üresen 
hagyott helyeket, miként lepi el teljesen az Alföldet, továbbá az sem 
érdektelen, hogy mikor és hogyan fogja sorra megszállni a főváros bel- 
területének parkjait is. 

— Megiegyzés. Az 1943. évben megfigyelőink szives fáradozása folytán gazdag 


adatsorozattal tővültek ismereteink a talkáni kacagógerle elterjedése felől. Ezeket 


a fenti 1942. junivs 18-ikán lezárt tanulmánycm kiegészitéseként egész röviden a kö- 


& 


na 


E 

Ag 

a, 
‘or ae 
4 
N 


= 


1943] A BALKÁNI KACAGOGERLE TERHODITASA MAGYARORSZÁGON AZ UTOLSÓ 281 


ÉVTIZEDBEN 


vetkezökben közölhetém a német szövegben megadott régiók szerint: I. Zsáka 


(DR. PÁTKAI IMRE) a gerlék 10—20-as csapatokban járnak kinn a Berettyó partján ; 


Hajduböszörmény (BÁRSONY GYÖRGY, SÓVÁGÓ MIHÁLY); II. Pancsován ( TABAKOVICS 
GuszTAv) 1939. óta rendkívül elszaporodott; Hertelendyfalva (SCHENK HENRIK) 
1938-ban ; III. Szegeden elszaporodott (Kovács GÁBOR, Term. Tud. Közl. Pótf., 1943. 
p. 151.) Jászberény (DR, KORBER ERNŐ); IV. Vaskapu, Tiszaistvánfalva, Temerin 
(DR. SZENT-IVÁNYI JÓZSEF, Fragm. Faun. Hung., 1943. p. 112—113.); Topolya, Ma- 
gyarkanizsa (ANNÓK-SZABÓ JANOS); Békova (HALBROHR MGR) 1937. óta telepedett 
meg; Kunszentmiklós (DR. UDVARDY MIKLÓS): Kecskemét (LISZKA GYÖRGY, Nimród, 
1943. p. 316.) Vecsés 1940. óta (MAJOROS JÓZSEF) Budapest-Allatkert (DR, VASVÁRI 
MIKLÓS), magam XI. 7-ikén 20-as csapatot láttam a strucc-félék ketrece körül; 
(SZOMBATH LASZLO, 1944. p. 10—11.); V. Sárospatak (DR. PANKA KÁROLY, Vadász- 
ujság, 1943. p. 119—120.); Hatvan (AGARDI EDE); Atkár (THASSY ELEMÉR); Ecseg 
(WARGA KÁLMÁN) 1939-ben ; Érsekujvár (DR. THURÓCZY TIBOR, Vadäszlap, 1943. p. 48.) ; 
Nyitra 1940 óta (TURCSEK FERENC) Vadászlap 1943. p. 71.); VI. Pécs (AGÁRDI EDE, 
IFJ. GRÓF MERAN FiùLòP, Nimród, 1943 p. 251.); Németboly, Báta (AGÁRDI EDE); 
Fadd (BARTAL AUREL); Pátka (GRÓF KEGLEVICH PÉTER); Budapest-Orbánhegy, Pilsudski-u. 
(BECKER JENŐ) az etetésre járó vadgerléket (Streptopelia t. turtur L.) elüzték. Az egyik 
példányt annyira megsebezték, hogy az a sebeibe bele is pusztult. Budapest, Margit- 
Kórház (DR. DORNING HENRIK) ; Pápa (HAJDU IMRE, Nimród, 1943. p. 251.; SÁGI J. A. 
Pápa és Vidéke, 1944. 5 sz., p. 4.); Magyaróvár (VIDONYI ZOLTÁN, Nimród, 1943. p. 
94.) ; Rajka (DR, SZLÁVY TIBOR), 

A balkáni kacagógerle ebben az évben (1943.) érte el Bécset is (NIETHAMMER). 

Hálásan köszönjük a fentieken kivül BERAUER ILONA (Szabadka), KLASZ IVÁN 
PINTÉR ISTVÁN (Győr), SZEMERE LASZL6 (Zombor), IFj. Szőcs JÓzsEF (Békásmegyer), 
WAHL IGNÁC (Apatin) "bejelentéseit is. 


Die Ausbreitung der orientalischen Lachtaube 
in Ungarn im letzten Dezennium. 


Von DR. ANDREAS KEVE-KLEINER. 


Im Leben der Vögel treten manchmal Ausbreitungs-Bewegun- 
gen auf, die wir nicht genügend erklären können. In biologischer Hin- 
sicht muss man sie sicher, vom gleichen Standpunkt beurteilen, wie 
in der Vererbungslehre die Mutationen. Als Schulbeispiel dient hiefür 


die Arbeit und Ausbreitungskarte von Mayr (1926) über die Verbrei- 


tung des Girlitzes im letzten Jahrhundert, obwohl heute schon festgestelt 
werden kann dass diese Karte nicht in jeder Hinsicht der Wirklich- 
keit entspricht. 

Unser Jahrhundert kann auch mit weiteren Beispielen aus Mittel- 
Europa dienen, wie Sylvia nisoria nisoria BECHST und Dryobates syriacus 
balcanicus GENGL. et STRES. Den Ausbreitungsgang des letzteren ken- 
nen wir genauer (GRESCHIK, VASVÄRI), von dem ersteren wissen wir aber 


282 A DR. ANDREAS KEVE-KLEINER - [Aquila 


«, 


ebenso wenig, wie von dem des Girlitz. Der auffallendste und rapidste 
Ausbreitungsvorgang aber verlief und verläuft auch heute noch vor 


unseren Augen ab, nämlich der orientalischen Lachtaube (Streptopelia 


decaocto decaocto Friv.), welche seit kaum vor einem Jahrzehnten vom 


Balkan aus nordwestlich gegen Mitteleuropa hin ihre Ausbreitungs- 
bewegung begann. 

Wenn wir die Verbreitung dieser Art genauer betrachten, so 
stossen wir noch auf mehrere ungeklärte Probleme. Am nordöstlich- 
sten fand sie BUTURLIN bei Mariinsk am Amur. Auf Grund dieses ein- 
. zigen Exemplares beschrieb er sie unter dem Namen S. d. koreensis BUT. 
(1934). Diese Rasse soll sich durch dunklere Farbe von der Nominat- 
form unterscheiden ? In der Mandschurei ist sie nicht allgemein. ver- 
breitet. Die 6 Exemplare, die Orr bei Sui-Chiu gesammelt hat, und 
jene aus Korea, unterscheiden sich nach JAMASHINA von japanischen 
Stücken, dadurch dass sie nicht so dunkel sind wie diese. Nach TAKA- 
TSUKASA und HACHISUKA ist die orientalische Lachtaube in Korea 
nicht selten, aber in Japan zeigt dieselbe eine sehr lokale Verbrei- 
tung auf der Insel Hondo (Saitama, Chiba). Die Exemplare aus 
Hondo erreichen nach STEINBACHER (1936) sogar eine Flügelänge von 
191 mm., und darum rechnet er die ganze nordost-asiatische 
Population zu 8. d. stoliczkae. In Jehol ist diese Taube auch 
bekannt, in Hopei (Tschili) ebenso, aber nach SHAW ist sie in der Gegend 
von Peiping nicht häufig. BLACKWELDER meint,, dass diese Art die 
häufigste Lachtaube in Shantung und anderen nordost-chinesischen 
Provinzen sei, z. B. Chang-hia. REICHENOW bekam ein Exemplar aus 
Tschingtau, wo sie nach LA ToucHE in größerer Anzahl lebt ; da aber 
die Sammler von SHAW sie dort nicht fanden, nimmt er an, dass sie an 
der Küste nicht Liufig ist. RILEY besass 4 Exemplare aus Inner-Mon- 
golien (Paotow-Bautu, Ninghisa). Es ist anzunehmen, dass die Exem- 
plare von SWINHOE (Pao-an-hein, Senen-hwa-hien) ebenfäls aus Nord- 
China stammen (?). Die letzteren Stücke sind der Nominatform gleich, 
darum unterscheiden weder RILEY, SHAW, noch die japanischen Forscher 
dieselbe von jener. HARTERT (1915) hat auch Central- und Süd-China 
als Verbreitungssebiet der orientalischen Lachtaube bezeichnet, doch 
gibt es in der Literatur (SCHÄFER, WEIGOLD, MEYER DE SCHAUENSEE, 
YEN, usw.) keine näherer Angaben. Es ist daher fraglich, ob HARTERT 
unter dem Tshinling-Gebirge die südliche oder die westliche Grenze 
verstanden hat. Wenn die orientalische Lachtaube doch in Central-China 
lebt, muss festgestellt werden, wo sie sich mit der Population aus Assam 
trifft. Es gibt zwischen der indischen und turkestanischen Population 
ein weites Gebiet : Tibet, welches lachtaubenfrei bleibt. Nach HARTERT 
und STUART-BAKER lebt in Burma die dunklere Rasse Str, d. xanthocyclus 


i 
1943] DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 283 
; LETZTEN DEZENNIUM 


NEWMAN (1906), die auch nach Jiinnan und Indochina vordringen soll, 
was aber weder DELACOUR, noch INGRAM, noch andere bestätigen. 
In Burma verbreitet sie sich bis cca. 1200 M. in die Chin-Hills, Ober- 
Chindwin und Shan-Staten, nach Westen bilden Chittagong und Tippero 
ihre Grenze gegen die Nominatform. Die Nominatform ist in Indien 
allgemein verbreitet und häufig, ausgenommen die nordöstlichsten Teilen 
des Himalaya und die feuchtesten Waldgebiete, wie die Malabarische- 
Küste. In Assam ist sie auch sporadisch. Die Population in Süd-Indien 
und Ceylon soll angeblich sehr klein sein und darum halten es einige 
für möglich, dass der Name Str. d. intercedens BREHM (1855) sich auf 
diese Population . bezieht, obwohl BREHM als terra typica dieser 
Taube Afrika angibt. In Nordwest-Indien (Punjab, Sind, Quetta) 
[MEINERTZHAGEN, WHISTLER], Ladak (OSMASTON) etc., und in Afgha- 
nistan lebt noch die Nominatform, aber schon jenseits der Gipfel 
des Himalaya lebt eine grössere Rasse, die Str. d. stoliczkae HUME (1874), 
die aus Kashgar beschrieben wurde. Ihre westliche Verbreitung reicht 
in die Semiretschje-Provinz bis Dsarkent und Borohudzir. Ist hier 
ebenfalls Vogel der Kulturlandschaft (GLADKOv). Die eigentliche Heimat 
dieser Rasse ist das Becken der Flüsse Yarkand und Tarim. Die 
nördlichsten Fundorte sind: Uchturfan, Aksu; die siidlichsten: 
Sanju, Tschertschen-Darja. Mit Hilfe der Sammlungen von ABBOTT 
und BEICK bewiesen RICHMOND und STRESEMANN, dass die Rasse bis 
West-Kansu, bis zu den Vorbergen des Richthofen-Gebirges verbreitet 
ist und bei Sining-fu, ihre sichere östliche Grenzlinie erreicht. Die Nominat- 
form ist nach Westen auch aus Persien bekannt. PALUDAN fand sie in 
Laristan ; SEREBROWSKIJ hat eine kleine Population aus Seistan unter 
dem Namen Str. d. zarudnyi SER. (1928) beschrieben. Tatsählich misst 
die Flügellänge des Exemplares des Naturhistorischen Museums in Wien 
nach Sassi (in litt.) nur 164 mm, aber nach seiner Ansicht, gegenüber 
der von REISER, ist es ein junges Exemplar. MEINERTZHAGEN fand sie 
im Irak in Mossul, Khanikin und Ranadi. Nach seinen Forschungen ist 
die Süd-Grenze ihrer Verbreitung in Palestina die Linie von Gaza und 
Hebron, in Syrien, besonders in Aleppo ist sie häufig. Nach JOURDAIN 
lebt die orientalische Lachtaube in den Städten von Cypern. In Iran und 
Kleinasien ist die nördliche Verbreitungsgrenze unbekannt. Nach VASVÄRI 
kommt sie in Inner-Kleinasien und an der Küste des Schwarzen-Meeres 
(z. B. Samsun, Bafra, Tokat, usw.) nicht vor. Er fand sie häufig im Süd- 
osten in Adana — nicht aber noch östlicher in Malatya —, dann in der 
Nähe des Ägäischen-Meeres, in Brussa, wie in den Ortschaften des 
Vilayets Brussa. In Nordwest-Kleinasien fand er sie am östlichsten in 
Eskischehir, aber in Ankara schon nicht mehr. VASVÁRI s Beobachtungen 
sind bezüglich der von ihm nicht besuchten Gebieten vorzüglich von 


. 
284 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 


WEIGOLD ergänzt worden, da WEIGOLD die orientalische Lachtaube an der 
Südwest-Küste Kleinasiens, wie in Smyrna und Rhodos fand. 

Die orientalische Lachtaube tritt in Konstantinopel nach Europa 
über. VASVARI fand sie hier und in Tekirdag (Rodosto). Andere 
Fundorte in der Türkei: Alpullu, Adrianopel, Usunköprü. 
Gegen Westen kommt sie in ganz Thrazien vor: Alexandropolis, Gü- 
mürdjina, Xanthi, Kavala, Saloniki. Nach Norden ist sie in Bulgarien 
allgemein verbreitet. Von hieraus sandte HINKE (1834) die Exemplare 
aus Plovdiv (Philippopolis) dem ehemaligen Kustos des Ung. National 
Museums EMERICH FRIVALDSZKY, die der ersten Beschreibung der Nomi- _ 
natform zu Grunde lagen (1838). FRIVALDSZKY — und nicht FRIVALSKY, 
welchen Druckfehler aus „HARTERT“, viele übernommen haben — war 
sehr behutsam bei der Beschreibung, da er die Bälge zur Kontrolle erst 
NAUMANN und weiter LICHTENSTEIN gesandt hatte, die seine Ansicht 
bestätigten. Dieselbe Vorsicht können wir auch aus PETENYI’s Brief 
lesen (1835). Bezüglich des Erscheinungsjahres gibt es eine kleine Kon- 
fusion, da-am Titelblatt 1837, aber am ersten Blatt 1838 steht ; nach 
der gütigen Mitteilung von Prof. J. SZINNYEI muss das letztere Jahr 
für richtig gehalten werden. NAUMANN hatte HINKE’s Brief über das 
Leben der Taube im Jahre 1837 publiziert. Die Erstbeschreibung blieb 
aber unbekannt, da sie nur in ungarischer Sprache in der Ausgabe der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften erschienen ist. Erst REISER 
veröffentlichte sie in deutscher Sprache (1894), worauf die Priorität 
FRIVALDSZKY’S allgemein anerkannt wurde. Die orientalische Lachtaube 
ist in Süd- und Central-Bulgarien aus Odrin, Harmanli, Krynowo, 
Stara-Zagora, Ludjene bekannt. In der Hauptstadt Sophia ist sie sehr 
häufig, wie auch im Struma-Tal (Petrich, Paril, Golschewo), wo man sie 
auch bis zu 1100 m. Höhe fand. Im Norden erreicht sie die Donau östlich 
bei Rustschuk, Lom-Palanka (VAsvARI) und westlich bei Vidin (MADARASZ). 
In der Dobrudscha ist sie aus Constanza bekannt. In Rumänien lebt sie 
in den Provinzen an der Donau, wie in Oltenien und Muntenien. 
CALINESCU gibt die folgenden Ortschaften an: Oltenita, Podu-Grosului 
(Mehedinti), Darvari, Obrasia, westlichst Calafat. Auf dem Balkan ist sie 
nach allen Forschern am häufigsten im Mazedonien (Cheltikchi-Vertekope, 
Istip-Novo-Selo, Veles, Usküb-Skoplje, Tetovo, Novake-Rudoka-Planina, 
Pec-Ipek, Hadzarbar, Agino-Selo, Ramanovci, Kumanovo, Tabanovee, 
Riskovac). Von hier breitet sie sich scheinbar nach Albanien aus. Da 
nicht jeder Forscher die Resultate seiner Vorgänger bestätigen konnte, 
scheint die albanische Besiedelung etwas schwankend zu sein. Südlichst 
fand man sie in Valona (SALVADORI), ausserdem : Fjeri (WHISTLER), 
Elbassan (TICEHURST, WHISTLER), Durazzo (LODGE), Scutari (FÜHRER). 
Die Süd-Grenze ihrer europäischen Verbreitung ist also die Linie Saloniki- 


1943] DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 285 
x LETZTEN DEZENNIUM 


Valona. In Montenegro fand nur FÜHRER die orientalische Lachtaube 
unweit des Scutari-Sees bei Beri, Busovnik und Botun, und nach Aussage 
von Prinz DANILO, lebte sie einst auch in Niksic. Sie kommt ferner auch 
in Nord-Dalmatien vor: Nin (MASTROVIC) und Benkovac (KAKUSKIN- 
Csornal). In der Herzegowina befand sie sich schon im J. 1888 u. z. in 
Mostar. Dort wurde sie immer häufiger, und nach DORNING war sie im 
J. 1936 in Mostar. sehr gemein, was auch KUMMERLÖWE, NIETHAMMER 
(1932), DATHE (1933) und KorMmos (1938) beobachteten. Nördlich 
von Mazedonien ist die orientalische Lachtaube in Ost-Serbien sehr 
häufig besonders im Morava-Tal (Leskovac, Pirot, Nis, Prokuplje, 
Aleksinac, Stalac, Sikirica). Die nördlichste Spitze ihrer Verbreitung 
blieb lange Belgrad. 

Wie wir sehen, ist am unklarsten die chinesische Verbreitung 
der Art, die auch eine spätere systematische Revision nötig macht, 
aber vorläufig können nur die Rassen : 1. decaocto, 2. stoliczkae, 3. xan- 
thocyclus anerkannt werden. Dass Streptopelia decaocto ein selbststàndiger 
Rassenkreis ist, hat HARTERT im J. 1916 festgestellt, während die gewön- 
liche Hauslachtaube (, risoria"" L.) eine domestizierte Form des Rassen- 
kreises Streptopelia roseogrisea SUND. ist, und mit jenem Rassenkreis 
nichts zu tun hat. 

Sehr lange hat sich die Ansicht erhalten, dass die orientalische 
Lachtaube von den Türken eingeschleppt wurde. DoRNING führt 
einen sehr sprechenden Gegenbeweis dieser Ansicht an, nämlich dass 
REISER (1893) und ANDERSEN (1903) sie in Sophia noch nicht finden 
konnten, BOETTICHER (1919) sie dagegen hier schon für sehr gemein 
hält, zu welcher Zeit man von einer Einschleppung durch die Türken 
nicht mehr reden kann. HARTERT hat als ihr Verbreitungsgebiet auch 
Griechenland angeführt, mit der Bemerkung, dass sie die Griechen in 
dem vorigen Jahrhundert ausgerottet hätten. Dafür gibt es aber keinen 
Beweis. DORNING kontrollierte neuerdings die älteste Litteratur über 
diese Frage und kam zu dem Resultat, dass eher die Christen, als die 
Türken die Tauben geschützt haben, obwohl es beide taten. Die den 
Namen , decaocto" betreffende Sage spricht auch für bulgarischen oder 
griechischen Ursprung (NAUMANN, 1837; KLEIN, 1909; DORNING, 1938). 
NOGEL, der ebenso wie HINKE ein vom Ungarischen National Museums aus- 
gesandter Sammler war, hatte Unannehmlichkeiten mitden Türken in 
‚Brussa, wo der Vogel seiner Zeit schon sehr häufig war, so dass er das 
Sammeln dieser Taube einstellen musste (1842). Eine Klärung der Aus- 
breitungs frage lässt sich durch die Verbreitung in Ungarn herbeiführen. 

Die Lage wurde dadurch missverstanden, dass die Taube überall 
die menschlichen Besiedelungen aufsucht, in den Gärten brütet und 
ihr Futter in der Gehöften zwischen dem Haus-Geflügel sucht. Nur 


286 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 


wenn die Jungen sich im Herbst sehr vermehren, dann fliegen sie in 
Scharen zu den Dreschplätzen und auf die Stoppelfelder. Die orientalische 
Lachtaube vermehrt sich schnell, da sie jährlich 3—5-mal brütet. In 
Indien fand man ihre Eier auch in der stärksten Regenzeit. In Asien 
brütet sie auch in der freien Natur, nur in Waldtiefen und Wüsten 
brütet sie nicht. MEINERTZHAGEN fand ihr Nest m Palestina auf 


dem Boden, oder sehr nahe vom Boden in Büschen. Ein Gelege besteht 


immer nur aus zwei Eiern, es ist daher auffallend, wenn SHAW meint, 
sie solle auch mehr Eier legen. 

Durch ihre an die menschlichen Siedelungen gebundene Lebens- 
weise wurde sie sehr oft mit der gewöhnlichen Hauslachtaube (Strepto- 
pelia roseogrisea ‚risoria‘“‘) verwechselt, die aber die domestizierte Form 
eines afrikanischen und »südarabischen Rassenkreises ist. Auch die 
besten Ornithologen haben die beiden oft nicht unterschieden, wie z. B. 
TICEHURST es für möglich bielt, dass der Name ‚,‚decaocto‘“ sich auf die 
Hauslachtaube bezieht (vogl AUSTALIT). Auch MAYAUD hat in seinem 
Katalog die Hauslachtaube ursprünglich unter diesem Namen aufgenom- 
men, usw. 

In Ungarn wurde man erst im J. 1932 auf sie aufmerksam, als 
B. MARJay erkannte, dass es sich hier um eine ‚‚unbekannte‘‘ neue Tauben- 
art handelt. Er sandte in diesem Jahre an E. NAGY ein Exemplar zur 
Bestimmung. NAGY antworte ihm, dass dieses nach seiner "Ansicht 
Str. decaocto sei. MARJAY veröffentlichte dies in der Zeitschrift des Buda- 
pester Zoologischen Gartens, „A Természet" (1933). Gleich nach 
MARJAY s Artikel brachte die Redaktion auch eine Mitteilung von NAGY, 
in welcher dieser den Inhalt des vorgehenden Artikel gar nicht bekräftigt, 
sondern als sehr fraglich hinstellt, obwohl das Vergleichsmaterial vom 
Museum aus Sophia schon zu seiner Verfügung stand. Nach dem Titel 
setzt NAGY ein Fragezeichen, dann schreibt er, dass die Bälge aus Beretty6- 
ujfalufast den bulgarischen gleichen, und hält es nachher für wahr- 
scheinlich, dass sie auch zu dieser Art gehören. Im nächsten 
Jahre sandte darauf MARJAY ein Stück an das Ung. National Museum, 
wo dann GRESCHIK das Vorkommen der Art in Ungarn zuerst mit voller 
Sicherheit feststellte (1933). Erst nachher getraute sich auch NAGY 
die Angabe von Berettyöujfalu in dieser Form zu veröffentlichen 
(1934). Diese Unsicherheit, und zweitens, dass man die Art oft mit der 
Hauslachtaube verwechselt hat, nahm den ungarischen Fachmännern 


das Vertrauen sich weiter mit der Verbreitung dieser Art zu beschäftigen. 


Das Verdienst NAGY "s ist es, dass er in der Tagespresse, wie in Maga- 
zinen, und auch in wissenschaftlichen Zeitschriften eine weitere For- 
schung dieser Frage propagierte. Auf seine Anregung hin meldeten 
das Vorkommen der Art WILHELM MAUKSCH und E. SZEMEREY aus 


‘eer 


7 1943] |. DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBP IN UNGARN IM 287 


LETZTEN DEZENNIUM 


Monor, und I. WAHL aus Apatin. Zu dieser Zeit war das zahlreichste 
Vorkommen von Str. decaocto in Monor, weshalb ich den offiziellen 
Auftrag erhielt diese Population im J. 1935 zu besuchen. Meine hier 
gemachten Erfahrungen veröffentlichte ich dann in der Zeitschrift „A Ter- 
mészet‘. In derselben Nummer erschien von NAGY eine Antwort auf einen 
meinen früheren Artikel. Durch diese Polemie wurden unsere Mitarbeiter 
für die Frage interessiert und bald nachher fanden sich in allen 
ungarischen Zeitschriften auf einmal eine reichliche Menge von Pub- 
likationen über die orientalische Lachtaube. 

Über das Vorkommen dieser Art finden wir eine ganz unsichere 
Spur schon im J. 1918, laut deren in Kispest verwilderte Lachtauben 
vorkommen (UJHELYI). Nach VÁSÁRHELYI (I. UJHELYI) soll S. decaocto 
auch in Monor schon ungefàhr im Jahre 1920 erschienen sein, und 
deswegen nimmt er an, dass eventuell die Kriegszeit-Störungen in 


ihrer Ausbreitungs-Bewegung hervorgerufen habe. Dieser Ansicht wider- 


sprechen meine Nachforschungen in Monor, laut welchen sie zuerst um 
1930 zu gleicher Zeit von SZEMEREY und dem verstorbenen Briefträger, 
der täglich die ganze Ortschaft durchquerte, beobachtet wurden. Keiner 
dieser beiden Beobachter war ein geschulter Ornithologe oder Vogel- 
kenner, aber beide waren Taubenzüchter, und so ist ihnen das Erscheinen 
einer neuen Turteltauben-Art sofort aufgefallen. Die Einwohner erzählten 
mir zwar, dass sie diese Taube bald nach dem ersten Weltkriege be- 
obachtet haben, aber wir wissen ja zu gut, mit welcher Vorsicht wir 
solche Mitteilungen aufnehmen müssen. Die Daten der Taubenzüchter 
sind schon viel zuverlässiger, wesshalb angenommen werden kann, dass 
die orientalische Lachtaube kaum viel früher als im Jahre 1930 sich 
hier angesiedelt haben kann. Einer früheren Ansiedelung widerspricht 
auch der Umstand, dass gerade in Süd-Ungarn, wo immer bestrenno- 
mierte ungarische Ornithologen tätig waren, von keinem die orientalische 
Lachtaube früher beobachtet wurde. So ist anzunehmen, dass dieselbe 
erst um 1932 bei Pancsova die Donau überschritt. Von diesem Zeit- 
punkte an kann der Ausbreitungsgang als explosionsartig bezeichnet wer- 
den, u. zw. zuerst in Berettyöujfalu—Monor—Paks. Im J. 1934 wird sie 
in Apatin und Székesfehérvár bemerkt, was teils für die Besetzung der 
Lücken, teils für einen langsamen Vorschreitunggang spricht. Im J. 1935 
schreitet die Ausbreitung fächerförmig nach Norden weiter. Der Fächer 


fängt im Jahre 1936 an sich erst nach den Seiten hin auszubreiten und 


erreicht z. B. den Balaton-See. Im J. 1937 wird das schon eroberte 
Gebiet besser besetzt. Am Balaton-See fängt die Art an sich von Süd- 
Westen am flachen Südufer entlang nach Nordosten vorzurücken. Im J. 
1938 wird der Fächer nach Südosten ganz ausgebreitet. Die Taube macht 
nach Norden bedeutende Forschritte und im Westen erreicht sie bei 


288 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 
Felszerfalva (Hirm) die historische ungarische Grenze. Das Jahr 1939 
war eine neue wichtige Periode für ihre Ausbreitung. Sie ist nun weiter 
bis zu den Gebirgen nach Norden vorgerückt, im Nordwesten hat sie Nagy- 
szombat erreicht und nach Südwesten hat sich der Fächer in Croatien 
(Zagreb, Waraschdin) ganz ausgebreitet. Im J. 1940 sind im Westen 
Györ u. Szombathely als wichtig zu vermerken und in den Jahren 1941 
und 1942 hat sie sich an sehr vielen neuen Stellen sowohl in der 
Ebene (Alföld), als im Westen in Pannonien gemeldet. Am Balaton 
können wir ganz deutlich ihre Verbreitung weiter verfolgen. 

Es ist ganz eigentümlich, wie Budapest und seine Umgebung von 
der orientalischen Lachtaube besiedelt wurde. Zuerst meldete sie sich 
am rechten Ufer der Donau ganz an der südlichen Grenze der Stadt, in 
Budafok im Frühling 1936, wo sie sich bis 1942 sehr vermehrt hat 
(KALMAR). Selbst in der Stadt hat man sie am Märton-Berg am 
27. IV. 1939 gesehen (Sz6cs), und in demselben Jahre hat sie am Fusse 
des Svab-Berg,im Parke des St. Janos Spitals ge- 
brütet (KocsAN). In eben diesem Jahre erschien sie manchmal auch 
am Rosen-Hügel und in den folgenden Jahren besuchte sie den Park des 
Ornithologischen Institutes. Die Beobachtungen sind bis 1942 sowohl 
am Svab-Berg, wie am Rosen-Higel immer zahlreicher 
geworden. Seine Hoheit der kgl. Herzog JosEF beobachtete diese Taube 
im IV. 1942 in seinem Parke, am Schlossberg (NADLER). Die Ausbreitung 
schritt im Jahre 1942 auch weiter nördlich der Hauptstadt fort, so bis 
Békásmegyer, an der Grenze der Stadt (DORNING) und noch nörd- 
licher bis Tahitötfalu (URBAN) an der St. Endre-Insel. 

Am linken Ufer der Donau kam sie nordöstlich bis an die Grenze 
der Hauptstadt bei Rákospalota am 15. XII. 1938 (I. SzaB6). Im Jahre 
1939 rückte sie im Halbkreis nach Süden weiter vor, noch immer aber 
ausserhalb der Stadt : Csömör (DORNING), Räkosszentmihäly (RISZNER, 


DORNING). Mätyäsfüld (DORNING), Räkoskeresztur (BoHus), Pestszent- 


lörine (DORNING). Im J. 1940 schliesst sie den Halbkreis nördlich : 
Ujpest (KELLER) und füllt eine Lücke in Pestujhely aus (BEZSILLA) — 
wo sie sich bis 1941 so vermehrt, dass sie in Schaaren von Hunderten 
die Stoppelfelder im Herbst besucht —, dann zieht sie endlich in die 
Hauptstadt selbst (in Zuglö) ein, wo sie sich bis 1942 auch sehr vermehrt 
(DORNING, u. a.), weiters findet sie sich in Sashalom (PARLAY), dann 
noch mehr im Inneren der Stadt : Népliget (WARGA); sie rückt auch 
in südlicher Richtung weiter: Kispest (VARGA), und schliesst im Süden 
den Halbkreis in Dunaharaszti (WINDAUER). Im Jahre 1941 dringt sie 
immer mehr in die Stadt hinein : Köbänya, Tisztviselötelep (DORNING). 

In Ungarn und Croatien ist also die orientalische Lachtaube bisher 
aus den folgenden Ortschaften bekannt (I. Ost-Rand des Alföld 


iL 


OA RE Le om 
aR ein) 3 es 
n v / 
Dì 
a 
™ 
> 
= 
-_ 
LA 
= 
«x 
> 
zZ 
5 
zZ 7 
— 
= 
a 
= 
De 


ISI—OLT wedun 

FST uonvuñine 

LLT— ELT (ISSVS) uorqiog 

981—0LT (NNYWISTILS) usruopaze 
981—08I (HTIONIN) ueyfegr 
(HAVATIAH) uexeg “wungsopeg 


HEN LAC 
NNIUM 


x DIGI È 4 : 1 
LETZTEN DEZE 


S91—£91 ([DISAONSHNIS) URI] 


DER 01 


xx 
an 
PE 
s 


SB 


CR 


2 


FOI (ISSVS) UIT 981—08T (BAVWTIAH) Ueysoyiny, 


A 
uri 
A ; ‘ 
5 ta i #2 
LE nt 
f Fe « + È 4 ye 
Ch re gen 
PG fa” eee RY ete POE 
‘ ths pi e" hr ; F. If A > ar 
de § La “i patta 5 $ x à à its I 
RE BAS LANTA, VAR, di 


061—08T (NNVWASAULS) nsuëy GLI (ISSVS) opuoH, cr, 
S81 (LUALUVH) nsuex —IGI— (IUALUVH) OpuoH “Baroy 

SLI (ISSVS) uAIeN 9LI—6FL (VNIHSYWYA) ualınyospue 

9LI—6FT (MVHS) 1odoH 


987 (LUILUVH) nfueg OLI (MONAHOITM) neyosynery ¢.Z81—181 (LULLUVH) swang 


‘ZLI—091 uoıpuy | 
691—8e1 (aMIvg-Iuvaıg) uorpuy ú 


19 


590 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [ Aquila 


(Tiefebene) ; II. Bánát; III. Zentral-Alföld ; IV. Gebiet zwischen 
Donau und Tisza; V. Vorberge der Karpathen; VI. Pannonien ; 
VII. Kleine-Tiefebene ; VIII. Croatien). - 

1932—33 : Berettyöujfalu (I.), Monor (IV.), Paks (VI.) 

1934 : Apatin (IV.), Székesfehérvar (VI.) 

1935 : Derecske (I.), Bicske (VI.) 

1936 : Kismarja (1.), Keszthely (VI.), Komärom (VII.) 

1937 : Debrecen (I.), Péteri, Vasad, Soltvadkert (IV.), Pétervarad, 
Vukovár (VIII.), Baja (IV.), Budafok, Balatonszemes— . 
Rad (VI.) | 

1938 : Fehértemplom, Istvanvélgy (II.), Ujvidék, Zenta, Adorján 

à Szabadka, Küllöd, Rakospalota (IV.), Ipolykürt (V.) 

Zalaapäti, Felszerfalva (VI.). 

1939: Versec (II.), Dunabökeny, Szeghegy, Csantavér (IV.), 
Békéscsaba (III.), Mátészalka (I.), Miskolc (V.), Csömör, 
Rákosszentmihály, Mátyásföld, Rákoskeresztur, Pestszent- 
lőrine (IV.), Budapest- Martonhegy, Bp.-St. Janos Spital (VI.), 
Nagyszombat (VII.), Balatonboglár, Egervár (VI.), Waras- 
din, Zagreb (VIII.). 

1940 : Szeged (III.), Szada, Ujpest, Pestujhely, Budapest-Zugló, 
Sashalom, Bp.-Népliget, Kispest, Dunaharaszti" (IV.), Bp.- 
Rözsadomb, Györ, Szombathely (VI.). | 

1941 : Szeghalom (III), Sztapär, Érsekcsanád, Cegléd, Gyömrő, 
Pécel, Budapest- Rákosfalva, Bp.-Köbänya, Bp.-Tisztviselö- 
telep (IV.), Erd, Nagykanizsa, Fonyöd, Balatonföldvär, 
Tihany, Sopron (VI.). 

1942 : Hortobägy-Fischerteich, Gyoma (III.), Ujverbasz, Zombor, 
Bácsalmás (IV.), Budapest-Nemetvölgy, Bp.-Var, Békas- 
megyer, Tahitötfalu, Simontornya, Tolna, Kaposvär, Bala- 
tonszéplak, Siöfok, Tata (VI.). 

Diese Ortschaften sind aber nicht alle besiedelt. Es gibt einige, 
wo diese Tauben nur für eine kurze oder längere Zeitperiode erschienen 
und dann wieder verschwunden sind, so Ipolykürt, Zalaapati, Felszer- 
falva, Mäteszalka, Szeged, Szada, Szombathely, Erd, Nagykanizsa, 
Tihany, Tahitötfalu. Kann sein, dass beim Schreiben dieses Artikels diese 
Orte wieder besiedelt wurden und andererseits, dass von den obener- 
wähnten Stellen einige verlassen wurden. Die grössten Ansiedelungen 
gibt es in Monor, Paks, Komärom, Baja, Budafok, Mätyäsföld, Pest- 
ujhely, Érsekcsanád. 

Wichtigere Bemerkungen : WAHL teilt mit, dass in Apatin nach 
der ersten kurzen Ansiedelung (1934) die zweite erst nach 7 Jahren als 
ständige Niederlassung erfolgte. Bei Baja konnte ich selber beoba chten, 


1943] DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 201 
LEZTTEN DEZENNIU 


dass die nahe bei einander liegenden Ortschaften ganz unregemäßig besie- 
delt sind. Wo man Tauben erwarten würde, da gibt es keine, andere Dörfe 
wieder haben einen reichlichen Bestand. KALMÄR in Budafok, die beiden 
RADETZKY in Székesfehérvár beobachteten, dass als der Bestand noch 
spärlich war, die Vögel im Winter verschwanden, aber heute schon nicht 
mehr. In Pestujhely fliegen nach BEZSILLA mächtige Flüge im Herbst 
auch ausserhalb der Ortschaft. Nach DORNING hat sich ein g in Budapest- 
Kőbánya im J. 1942 mit einer Hauslachtaube 9 in einem Gehöfte gepaart. 
Das g trug das Material aus Besenabfällen, das 9 baute. Das erste Ei 
war am 18. III. gelegt, — in diesem Jahre hatte sich der Frühlingseinzug 
im allgemeinen sehr verspätet. Das d brütete Vormittags, das 9 
Nachmittags und während der Nacht. 

In der Sammlung des Kgl. Ung. Ornithologischen Institutes messen 
die Flügel der Vögel : Ungarische Bälge : $ 177, 178 ; 9 170, 177, 181, —; 
sex? 175. 

Bulgarischer Balg : 4180 mm. 

Gewicht der ungarischen Exemplare : g 210, 213; 9 179, 198, 206 gr. 

Die Vergleichung der ungarischen und croatischen Ausbreitungs- 
Verhältnisse gibt die Möglichkeit wichtige Schlussfolgerungen über die 
Ausbreitungsvorgänge zu ziehen, welche den Schlüssel zur Lösung 
bisher unlösbaren Problemen geben können. Wir sehen wie sich vor 
unseren Augen ein natürlicher Ausbreitungvorgang abspielt, welcher 
jeder Theorie von einer künstlichen Einschleppung (Türken, bulgarische 
Gärtner) widerspricht. Es kann angenommen werden, dass die Urheimat 
der orientalische Lachtaube Indien ist. Von hieraus begann ihre explo- 
sionsartige Ausbreitung nach 4, möglicherweise auch nur nach 3 Richtun- 
gen. Was sich also in unserem Falle im Kleinen, das hat sich in Indien 
im Grossen abgespielt. Die Richtungen waren : 1. nach Osten in Burma ; 
2. ? ? nach Nordosten durch Assam — China bis Japan und Amur — 

aber hiefür muss noch bewiesen werden, dass sie in Süd- und Central-China 
lebt ?; 3. nach Norden durch das Tal des Indus in die Turkestanische 
Ebene, hier wendet sich die Verbreitung in östlicher Richtung bis zum 
Richthofen-Gebirge, lässt aber Tibet unbevölkert, und so entsteht ein 
weiter unbesetzter Raum zwischen der indischen und der turkestanischen 
Population — wenn die orientalische Lachtaube in Süd- und Central- 
China nicht lebt, dann müsste sie vom Fusse des Richthofen-Gebirges 
längs des Hoangho China erreicht haben, und dann fällt Punkt 2. aus ; 
4. die westliche Verbreitungs-Strasse ist : Iran — Irak — Levantisches 
Küsten Gebiet — Nord Balkan — Ungarn — Wiener Becken. Als sie 
am Bosporus nach Europa übertrat, erfolgte die Besetzung ihres neuen 
Lebensraumes wieder explosionartig nach Westen und Norden, weshalb 
es nicht wahrscheinlich erscheint, dass sie jemals in Griechenland gelebt 
? 1¢* 


Cles}! 


d92 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER ~ {Aquila 


hat (?). Wir sahen also ihr letztes Vordringen von Belgrad aus, dass 
sich dieselbe fächerförmig und explosionsartig abspielte. So sind auch 
die Fälle zu erklären, in denen am Rande ihres Verbreitungsgebietes 
die Ansiedelungen nicht ständig sind. 

Es ist dies die zweite Schlussfolgerung aus den ungarischen Verhält- 
nissen. Die orientalische Lachtaube besiedelt ihr neues Gebiet nicht 
systematisch, sondern sehr sporadisch, was dadurch gesteigert wird, 
dass sie die Ortschaften bevorzugt und diese werden auch nur sprungweise 
besetzt. So verbleiben immer Zwischenlücken in ihrem Verbreitungs- 
gebiet. Die zerstreuten Populationen schären sich gelegentlich im Winter 
zu Flügen zusammen, darum spricht man überall von ihrem Zug. Wenn 
sich die Flüge im Frühling wieder zerstreuen, kehren sie nicht immer zu 
ihren alten Brutplätzen zurück, sondern sie können auch in Ortschaften 
bleiben, wo sie früher nicht gebrütet haben. Darum kommt eine Schwan- 
kung an den Grenzgebieten ihrer Verbreitung oft vor und deshalb finden 
sie oft neue Forscher an solchen Stellen nicht wieder. a 

In Europa werden an vielen Stellen, so in Schlossparks (Lago 
Maggiore, Miramar b. Triest, usw), wie in Bauernhäusern die Haus- 
lachtaube (Streptopelia roseorgrisea ,,risoria“) freifliegend gehalten. 
In den ungarischen Bauerhäusern werden diese wegen der strengen 
Winter für diese Zeit immer eingefangen. Solche Lachtauben üben 
jedenfalls eine Anziehungskraft auf die neu erscheinenden orientalischen 
Lachtauben aus, weil sie so nahe verwandt sind, dass sie sich oft verbas- 
tardieren. So können Missverständnisse entstehen, welche von einer 
künstlichen Einbürgerung der orientalischen Lachtaube sprechen. 
Gewiss handelt es sich in solchen Fällen oft um den obenerwähnten Fall : 
Die Einbürgerungsdaten sind zwar genau, aber es wurden zu diesem 
Termin Hauslachtauben gebracht, die dann später die orientalischen 
Lachtauben angelockt haben, welch letztere dann nicht unterschieden 
wurden. 

Über die wohlunterscheidbare Stimme der orientalischen Lach- 
taube wurde viel gestritten, zu letzt hat sie STADLER (1939) ausführlich 
besprochen. 

Das von mir untersuchte ungarische Material (d 2, 9 5, sex. ? 3) | 
zeigt auffallende Unterschiede in der Färbung : Es gibt manche Exem- 
plare deren Rücken créme-braun ist, die Unterseite und der Kopf hell 
rosa-grau — was ungefähr der Beschreibung von HARTERT und GENGLER 
entspricht —, dagegen gibt es Exemplare, deren Rücken oliv-grau, die 
Unterseite und der Kopf gräulich und dunkler ist — was wieder eher der 
Beschreibung STUART-BAKER’s entspricht. Einen sexuellen Dimorphismus 
fand ich weder in der Färbung, noch in den Maßen. Nach STRESEMANN 
(1920) sind die Männchen etwas grösser: 19 ,,gé 172-185, 15 es 


, 


1943] DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 293 
LETZTEN DEZENNIUM 


170-182; nach SHAW (1936) sind die Männchen etwas kleiner : 18 


á 149—175, 5 2 167—176 mm, die Gewichte derselben : 3 141-205 gr, 


. 9 175—215 gr. Da ich keinen sexuellen Dimorphismus finden konnte, 
‚suchte ich die Ursache der zweierleien Färbung in den Saison-Kleidern. 


3 ungarische und 1 bulgarisches Exemplar von VIII. und XI. hatten, 
das erste Kleid, aus III. hatte nur ein Stück das gleiche, während die 
übrigen von II. und III. alle das zweite Kleid hatten, und wenn man diese 
genauer betrachtet,kann man an ihnen feine Hungerstreifen an den Federn 
finden, infolge der Abnützung. Das Gefieder der zwei jungen Exem- 
plare ähnelte der ersten Gruppe, entsprechend HARTERT’s Beschreibung. 
Zum Schlusse bietet uns diese Art, deren letzte Ausbreitungs- 
Etappe vor unseren Augen ablief, eine günstige Gelegenheit, an ihren 
Flügellängen die Klima- bez. Eliminations-Regel zu prüfen. Diese 
Maße ergaben zusammengestellt folgende Tabelle — bei welcher nicht 
ausser Acht gelassen werden darf, dass sie nicht von einer Person und 
zu gleicher Zeit gemessen wurden, weshalb man mit individuellen 
Messungfehlern rechnen muss : 

Für die Abmessung des Materials des Naturhistorischen Museums, 
Wien danke ich bestens Dr. M. Sassi, wie auch für seine litterarische 
Hilfe, ebenfalls Dr. H. DORNING für seine nützlichen Ratschläge. 

Die Tabelle bestätigt die BERGMANN sche Regel da die japanischen 
und ungarischen Bälge nicht die kleinsten sind, wie sie nach REINIG sein 
sollten, sondern sie sind die grössten, die Maße steigen gleichmässig 
nach Norden hin, bez. nach den Hochgebirgen, es fällt somit auch eine 
ungerichtete Mutations-Änderung (TIMOFEEFF—RESSOVSKY) weg. Wenn 
die orientalischen Lachtauben in Süd-Indien und Ceylon tatsächlich 
klein sind, wird die BERGMANN-Regel noch mehr bekräftigt. 

Der Fall der orientalischen Lachtaube gibt uns gute Gelegenheit 
auch diese Fragen an der Hand ihrer Ausbreitung, als dessen Zentrum 
Indien bekannt ist, zu prüfen. Die ungarischen Verhältnisse warfen ein 
Licht auf die allgemeinen Fragen ihrer Verbreitung. Es ist sehr interessant 
für den ungarischen Forscher, wie die Taube das lückenhaft besiedelte 
Territorium besetzen wird, hauptsächlich im Alföld (Grosse Ungarische 
Tiefebene), und es ist auch nicht ohne Interesse, wie sie die Innerstadt 
von Budapest erobern wird. Also die neuen Resultate werden bald interes- 
sante Angaben bringen. 


Bemerkung. Im Jahre 1943 haben wir weitere sehr wertvolle Berichte von 
unseren Mitarbeitern erhalten, die ich als Ergänzung zu dieser am 18. juni 1942 
vodendeten Studie in dem ungarischen Text angebe. Die orientalische Lachtaube 
erreichte in diesem Jahra Wien (NIETHAMMER, Orn. Mber., 1943, p. 96. J. f. o., 
1943, p. 296—304.). Eine dieser Meldungen berichtet über die Konkurrenz mit der 
Turteltaube / Streptopelia t. turtur L.), 


ry 


294 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 


Literatura Hungarica et Croatica. 


BARANYOVICS FERENC, A balkáni kacagögerle Sopronban — Streptopelia d. decaocto FRIV. — 
in Sopron. (Aquila, 1939—42, p. 457. et 488) 

BEZSILLA LÁSZLÓ, A balkáni kacagögerle elszaporodása Budapest környékén. — Ver- 
mehrung von Streptopelia d. decaocto FRIV. in der Umgebung von poder (Aquila, . 
1939—42, p. 457. et 487—488) 

CsaBA JOzsEF, A félholdas gerle Szombathelyen is megjelent. (Dunäntuli Szemle, 1940, 
p. 163) 

CSORNAI RIHARD, A balkáni kacagögerle. (Jugoszläviai Magyar Vadäsz, 1938, p. 44) 

— Ornitoloski podacsi u 1939 godini. (Lovacski Glasznik, 1939, p. 237—242) 

DORNING HENRIK, Néhány adat a balkáni kacagögerleröl ( Streptopelia decaocto decaocto 
Friv.). — Einige Daten über die Orientalische Lachtaube (Streptopelia decaocto 
decaocto FRIV.). (Aquila, 1935—38, p. 244—246) 

— — Néhány adat a , félholdas gerlé"-ről. (Természet, 1938, p. 114—117) 

- A félholdas gerle (Streptopelia decaocto decaocto FRIV.) megtelepedése an 
pra tl (Term. Tud. Közl. 1939, p. 454—455) 

— — A kacagögerleröl. (Term. Tud. Közl., 1940, p. 254—255) 

— — A felholdas gerle Budapesten. (Természet, 1941, p. 104—105) 

FERIANC, O., Die Türketaube, Streptopelia decaocto decaocto FRIV., als Glied der slova- 
kischen Avifauna. (Orn. Monber., 1941, p. 139—140) 

— — Avifauna Slovenska. (Pirodsvedeckä prilota Technigkého Obzor Slovensk. 
V. 11., 1942, p. 127—173) 

FRIVALDSZKY IMRE, Rövid áttekintése egy természetrajzi utazásnak. (K. M. Termt. 

Tärs. Evk., 1845, p. 163—187) 

GEBHARDT ERWIN, Die Türkentaube, Streptopelia decaocto decaocto FRIV., in Nordkroatien. 
(Orn. Monatsber., 1941, p. 172) 

GRESCHIK JENŐ, A balkáni kacagögerle, Streptopelia decaocto decaocto (FRIV.) Berettyö- 
ujfaluban.— Streptopelia decaocto decaocto (FRIV.) in Berettyöujfalu. (Kócsag, 1933, 
p. 54—55 et 61) 

HOMONNAY NÁNDOR, A balkáni kacagögerle (Streptopelia decaocto FRIV.) előfordulása 
a Balaton mellett. (Ällattani Közl., 1938, p. 94—95) 

— — A Balaton és környékének madarai, — Die Vögel des Balaton und seiner Umge- 
bung. (M. Biol. Kut. Munk., 1940, p. 245—276) 

KALMAR ZOLTAN, A balkäni kacagögerle Budafokon. (Természet, 1937, p. 39) 

KEGLEVICH PÉTER GR., Balkáni kacagögerle Ipolykürtön. — Streptopelia d. decaocto 
Friv. in Ipolykürt. (Aquila, 1935—38, p. 671. et 694) : 

KELLER OSZKÁR, A balkáni kacagó gerle Ujpesten. (Term. Tud. Közl. Pötf., 1941, p. 
51—52) 

KEVE-KLEINER ANDRÁS, Madärvilägunk rejtélyes tagja. (Természet, 1935, p. 299) 

— — Das Vordringen der orientalischen Lachtaube in Europa. (Gefiederte Welt, 1937, 


p. 448—450) j 
— — A balkáni kacagógerle terjédése északnyugati irányban. (Természet, 1937, p. 14) 
— A balkáni kacagógerle (Streptopelia d. decaocto FRIV.) Komáromban. — Die 


orientalische Lachtaube (Streptopelia d. decaocto Friv.) in Komárom. (Aquila, 
1935—38, p. 671 et 694) 

— — Mitteilungen über die Ornis der mittleren Donau. (Folia Zool. et Hydrob., 1940, 
p. 450—479) 

— — Megfigyelések a balkáni kacagögerle ujabb elterjedésér6l. — Neuere Beobachtungen 
über die Verbreitung der orientalischen Lachtaube. (Aquila, 1939—42, p. 457 et 488) 


ék. a + 


1943] DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 295 
de | LETZTEN DEZENNIUM 


KEVE-KLEINER ANDRÁS, PATKAI IMRE, VERTSE ALBERT, Az 1941. évi madártani Balaton- 
kutatäs föjelentese. (M. Biol. Kut. Munk., 1942, p. 95—131) 

KocsAN GÉZA, Adatok a balkáni gerléhez. (Magyar Vadäszujsäg, 1940, p. 252) 

KORMOS TIVADAR, A keleti-gerle (Turtur risorius decaocto FRIV.) Hercegovinäban. (Ter- 
szet, 1938, p. 46) 

KRUZNER, A., Streptopelia decaocto in Wiener Neustadt ? (Orn. Monber., 1938, p. 120. 

Lovassy SANDOR, A török gerle rejtélyes megjelenése és gyors terjedése Magyarorszägon) 
(Term. Tud. Közl. 1938, p. 227—229) 

MARJAY BARNABÁS, A bulgáriai kacagögerleröl. (Természet, 1933, p. 136) 

— — A balkäni-kacagögerle Biharban. (Természet, 1936, p. 121) 

NAGY JENŐ, Az ázsiai „török-gerle“ Biharmegyében ? (Természet, 1933, p. 136—137) 

— — Ki ismeri a häzak körül szabadon 616 kacagôgerlét ? (Természet, 1933, p. 137) 

— — Ki ismeri a félvad kacagôgerléket ? (Term. Tud. Közl. 1933, p. 443) 

— — A balkáni kacagögerle (Turtur decaocto decaocto FRIV.) uj feszkelö-madär Magyar- 
orszägon. — Die orientalische Lachtaube (Streptopelia decaocto decaocto FRIV.) ein 
neuer Brutvogel Ungarns. (Aquila, 1931—34, p. 347—348 et 408—409) 

— — Milyen gerlefajok élnek Magyarországon ? (Természet, 1935, p. 298—299) 

— — Die Türkentaube (Streptopelia decaocto Frıv.) als neuer Brutvogel in Ungarn. 
(Proc. VIII. Int. Orn. Congr. Oxford, 1938, p. 260—264) 

— — Poszmatraje prepelicsa, divljih grlicsa i salk. turszkih grliesa. (Lovacski Glasznik, 
1939, p. 76--79) 


NAGY LÁSZLÓ, A balkäni-kacagögerle ujabb megjelenése Székesfehérvarott. (Természet, 
1937, p. 17) 

PATKAI IMRE, — SZENT-IVÁNYI JÓZSEF, Madärfaunisztikai megfigyelések a Pötharaszti 
Pusztäban (Pestmegye). — Avifaunistische Beobachtungen in der Pötharaszt- 
puszta (Grosse Ungarische Tiefebene.) (Mat. Termt. Ert., 1940, p. 330—349) 

RADETZKY JENŐ, A balkäni-kacagögerle (Streptopelia decaocto decaocto FRIV.) Székes- 
fehérvaron. (Természet, 1936, p. 44) 

— — A balkäni kacagögerle (Streptopelia decaocto decaocto FRIV.) Székesfehérváron. — 
Streptopelia decaocto FRIV. in Székesfehérvár. (Kócsag, 1936—38, p. 97—98 et 103) 

-- — Madártani vázlatok Szekesfehervärröl. (Ex Székesf. m. kir. Áll. Ybl Gimn. 
1938—39. évi Ért., pp. 16) 

Sassi, Moriz, Die orientalische Lachtaube im Gau Niederdonau. (Blatt. f. Naturk. u 


Natursch., 1938, p. 148) , 
— — A balkäni kacagôgerle a hajdani Nyugat-Magyarorszägon. — Die orientalische 


Lachtaube im Burgenland. (Aquila, 1935-38, p. 671 et 694) 


SCHENK HENRIK, Streptopelia d. deoaocto Friv. (Aquila, 1935—38, p. 671 et 694) 

SÓLYMOSY LÁSZLÓ BARON, Die orientalische Lachtaube in Egervár. (Fragm. Faun. 
Hung., 1939, p. 47.) 

SziLADY ZOLTÁN, NOGEL ISTVÁN füljegyzéseibôl. (Term. Tud. Közl., 1934, p. 624-625) 

TABAKOVICS GUSZTÁV, .Vadgerlice télen Pancsovän. (Természet, 1936, p. 17) 


TARJÁN TIBOR, A balkáni kacagögerle Békéscsabán. — Streptopelia decaocto decaocto 
FRIV. in Békéscsaba. (Aguila, 1939—42, p. 456 et 487) 
. UDVARDY MIKLÓS, Balkáni kacagögerle Debrecenben. — Streptopelia d. decaocto FRI. 


in Debrecen. (Aguila, 1935—38, p. 671—672 et 695) 

UJHELYI JOzsEF, Házak között élő vadgerle. (Természet, 1919, p. 92) 

VÁSÁRHELYI ISTVÁN, (Hungaricus), A balkáni kacagógerle. (Vadászat-Halászat, 1938, 
p. 113) 

— — Vadgalambok, gerlék. (Növényvédelem, 1940. p. 16—17) 

—- — (BERÉNYI VILMOS), A balkáni gerle. (Magyar Vadászujság, 1940, p. 236) 


x 


296 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER- [Aquila 


— — (UJHELYI ISTVÁN), Vadgalambjaink és vadgerléink. (Buvär, 1941, p. 49—52) 


— — Adatok a borsodi Bükk gerinces-faunäjähoz. — Beiträge zur Wirbeltierwelt 


des Bükk-Gebirges. — Contributions a l’étude de la faune des vertébrés des Monts 
Bükk. — Contributions to the Vertebrate Fauna of the Bükk-Mountains. (Erdészeti 
Lapok, 1942, p. 170—179) 

VASVÁRI MIKLÓS, Gerlék. (Természet, 1938, p. 261—264) 

— — Az 1939/40-es tél és a madárvilág. —Der Winter 1939/40 und die Vogelwelt. 
(Aguila, 1939/42, p. 340—365) 

VERESS GÁBOR, Ujabb fészkelő madarak Paks határában. (Természet, 1937, p. 111) 

— — A balkáni kacagógerle. (Nimród Vadászujság, 1938, p. 427) 

— — A balkáni kacagógerle Pakson. (Természet, 1939, p. 112—113) 

WÁHL IGNÁC, Uj jövevény Apatin madárvilágában. — Eine neue Vogelart in der 
Vogelfauna von Apatin. (Aquila, 1931—34, p. 348 et 409) 

— — A balkáni kacagögerle. — Die orientalische Lachtaube. (Aquila, 1939—42, p. 
456. et 487.) | 


Literatura universalis. 


BLACKWELDER, E., Research in China Report of Zoology. (Carn. Inst. Publ. No. 54. 


Res. China, Vol. I. Part II, 1907, p. 481—508) e 

BOETTICHER, v. H. Die Tempeltoube — Streptopelia decaocto FrIV. (Gef. Welt, 1919, 
p. 58) 

— — Ornithologische Beobachtungen in der Muss-Alla-Gruppe (Rila-Gebirge) 1916— 
1919. (J. f. O., 1919, 234—257) x 

— — Die Balkan-Lachtaube, — Streptopelia decaocto decaocto FRIV. (Pallasia, III, 
1925, p. 81—82) 

— — Zur Synonymik der Balkanlachtaube. (Anz. Or. Ges. Bay., 1928, p. 132—134) 

- — Die Hühnervögel und Tauben Bulgariens. — Bulgaria tyukjai és galambjai. 
(Köcsag, 1930, p. 16—27) : 

— — Das Vordringen der orientalischen Lachtaube in Europa. (Gef. Welt, 1937, p. 


478) 

— — Die Stimme der Balkanlachtaube (Tempel oder Türkentaube), (Gef. Welt, 1941, 
p. 57) 

CALINESCU, R. I., Turtur risorius in Romania. — Turtur risorius in Rumänien (Bull. 


Soc. Nat. Romania, 1933, no. 4., p. 4—6) 

CLARKE, G. H., Some Notes on Birds found breeding in the Neighbourhood of Aleppe 
in 1919. (Ibis, 1924, p. 101—110) 

CSÖRGEY T., Petényi J. Salamon levelei Naumann J. Frigyeshez. — J. Salamon Petényi’s 
Briefe an J. Fridriech Naumann. (Aquila, 1915, p. 352—369) 


DATHE, H., Ein Beitrag zur Wirbeltierfauna Dalmatiens. (Zool, Garten, 1934, p. 108—130) 


DoRNING, H., Über die Ansiedelung der orientalischen Lachtaube in Europa. (Gef. 
Welt, 1938, p. 126—128) 


FRIVALDSZKY,G., Balk&nvidéki természettudomänyi utazás. (M. Tud. Társ. Évk., 1834—36 


(1838), III. 3. Class. p. 156—184, Tab. VIII) 


FÜHRER, v. L., Beiträge zur Ornis Montenegro’s und des angrenzenden Gebietes von 


Nordalbanien, (Orn. Jahrb., 1901, p. 41—79) > 

GENGLER, J., Balkanvögel. (Altenberg S. A., 1920, pp. 210) 

GLADKOV, H. A., Zametki ob ornitologicseszkoj faune kulturnej ucsasztkov Turkestanas = 
Notes sur la faune ornithologique des terrains cultivés du AREA, (Bull. Soc. 
Nat. Moscou, 1938, p. 360—373) Fe 

GLEGG, W. E., A List of the Birds of Macedonia. (Ibis, 1924, p. 46—86) 


Dh ii din ő 


Be mn DIE AUSBREITUNG DER ORIENTALISCHEN LACHTAUBE IN UNGARN IM 297 


LETZTEN DEZENNIUM 


REA J. A Dpyobuics syriacus balcanicus Gengl. et Stres. előfordulása és fészkelése 
a magyar Alföldön. — Vorkommen und Brüten von Dryobates syriacus balcanicus 
Gengl. st Stres. in der ungarischen — Tiefebene. (Kócsag, 1936—38, p. 84—93.) 

Harrison, J. M. — PATEFF P., A Contribution to the Ornithology of Bulgaria. (Ibis) 

- 1933, p. 589—611) 


" — — — — An Ornithological Survey of Thrace. (Ibis, 1937, p. 582—625) 

ne HARTERT, E. (— STEINBACHER F.), Die Vögel der paläarktischen Fauna. (Berlin, 1903— 
à 1936, pp. 2328. &. 92. &. 480) 

È — — Notes on Pigeons. (Nov. Zool., 1916, p. 78—88) 

fe HELLMAYR, CH. E., Birds of the James Simpson-Roosewelt Asiativ Expedition. (Field 
a - Mus. Nat. Hist. Zool. Ser. XVII. 3., 1929, pp. 144) 

En Hume, A., Turtur Stoliezkae Sp. Nov. (Stray Feathers, 1874, p. 519—520) 

4 JORDANS, A. v., Ein Beitrag zur Kenntnis der Vogelwelt Bulgariens. (Izv. Carsk. Prirod. 
. “Inst. Sofia, 1940, p. 49—152) 


Peur 


| 


JOURDAIN, F. C. R., The Breeding Birds of Cyprus. (J. f. O., 1929, Sonderheft p. 33—40, 
KATTINGER, E., Beiträge zur PR Nordgriechenlands. (Verh. Orn. Ges. Bay., 
1934, p. 349-437) ì 


. KLEIN, E., Ornis Bulgarica. (Sophia, 1909, pp. 208, Tab. V.) 


KLEINSCHMIDT, O., Bemerkungen über Emberiza aureola. (J. f. O., 1941, p. 157—158) 
LINTIA, D., Adatok Szerbia madärfaunäjähoz. — Materialien zur Avifauna Serbiens. 
. (Aquila, 1916, p. 74—162) 

Loupon, HARALD, BARON, von, Über N. A. Sarudny’s und B. P. Korejew's „Die orni- 
thologische Fauna des Semiretschje-Gebietes.,, (Orn. Jahrb., 1907, p. 143—147) 

LUDLOW, F. — KINNEAR N. B., A Contribution to the Ornithology of Chinese Turkes- 
tan. (Ibis, 1934, p. 95—125) - 

Mastrovic, A., Prilog Avifauni Sjeverne Dalmacije. (Zagreb, 1931, pp. 35) 

MAYR, E., Die Ausbreitung des Girlitz (Serinus canarius serinus L.) (J. f. O., 1926, p. 
571—671) 


MEINERTZHAGEN, R., Notes on the Birds of Quetta. (Ibis, 1920, p. 132—195) 


— — Notes on the Birds of Southern Palestine. (Ibis, 1920, p. 195—259) 
— — Notes on some Birds from Near East and from Tropical East Africa. (Ibis, 1922, 


p. 1-74) 
— — Notes on a small Colleetion of Birds made in Iraq in the winter 1922—23. (Ibis, 
1924, p. 601625) + 


— — A Further Contribution to the Ornithology of Palestine, Transjordania and Petra. 
(Ibis, 1925, p. 305—323) 

MEISE, W., Die Vogelwelt der Mandschurei. (Abh. u. Ber. Mus. f. Tier-u. Völkerkunde z. 
Dresden, XVIII. 2., 1934, pp. 86) 

MENZBIER, M., On the Birds of the Upper Tarim, Kashgaria. (Ibis, 1885, p. 352—358) 

NAUMANN, I. Fr., Ornithologische Reise nach und durch Ungarn. (Arch. f. Natgesch., 
1837, p. 69110) 

OSMASTON, B. B., The Birds of Ladakh. (Ibis, 1925, p. 663—719) 

OUSTALET, E., Recherches sur 1 origine de la tourterelle à collier (Turtur risorius). 
(Ornis, 1900/01, p. 259—266.) 

PALUDAN, K., Zur Ornis des Zagrossgebietes, W. Iran. (J. f. O., 1938, p. 562—638) 

REICHENOW, A., Zur Vogelfauna von Kiautschou. (Orn. Monber, 1903, p. 81—87) 

REINIG, W. F., Elimination und Selektion. (Jena, 1938, pp. 146) 

REISER, O., Materialen zu einer Ornis Balcanica. I. Bosnien und Herzegowina. (Wien, 
1939, pp. 415) 

— — Materialien ete, II. Bulgaria. (Wien, 1894, pp. 204. Taf. IV) 


298 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 
f 
- — —FUHRER, L. v., Materialien etc. IV. Montenegro. (Wien, 1896, pp. 149. Taf. III, 

RENSCH, B., Bestehen die Regel klimatischer Parallelität bei der Merkmalsausprägung _ 
von homöothermen Tiere zu Recht,, (Arch. f. Natgesch., 1938, p. 364—389) 

— — „Elimination“ oder Selektion bei der Girlitzausbreitung ? (Orn. Monber., 1941, p. 
94—104) x 

RICHMOND, CH. W., Catalogue of a Collection of Birds Made by Doctor W. L. ABBOTT 
in Eastern Turkestan. (Proc. U. S. Nat. Mus., XVIII, 1896, p. 569—576) 

RILEY, J. H., Birds Collected in Inner Mongolia. (Proc. U. S. Nat. Mus., Vol. 77., Art. 15, 
1930, pp. 39) 

SALVADORI, T., Catalogue of the Columbae or Pigeons in the Collection of the British 
Museum. Vol. XXI. (London, 1893, pp. 676) 

SCHRANKE, H. — WOLF, A., Beiträge zur Kenntniss der Vogelwelt Bulgarisch-Mazedoniens: 
(J. f. O., 1938, p. 309—327) A 

ScuLLY, J., A Contribution to the Ornithology of Eastern Turkestan. (Stray Feathers, 
1876, p. 41205) | 

SEREBROVSKIJ, P., New races of Palearctic birds. (C. R. Acad-Sciene. URSS, 1927, Noe p. 
325—326) 

SHAW, TSEN-HWANG, The Birds of Hopei Province. (Zool. Sin. XV. 1., Peiping, 1936, pp 
974) 

— — — The Avifauna of Tsingtao and Neighbouring Distriets. (Bull. Fan Mem, Inst. 
Biol., Zool. Sec. VIII., 1938, p. 133—222) 

STADLER, H., Südserbische Vogelstimmen. (Glasnik, Bull. Soc. Scient. Skoplje, 1939, p. 
67—87) 

STRESEMANN, E., Avifauna Macedonia, (Miinchen, 1920 pp. 270) 

— — MEISE, W. — SCHONWETTER, M., Aves Beickianae. (J. f. O., 1938, p- 171—221) 

STUART-BAKER, E. C., Fauna of British India. Birds. Vol. V. (London, 1928, pp. 469) 

— — — — The Nidification of Birds of the Indian Empire. IV. (London, 1935, pp. 546) 


TAKA-TSUKASA, N. PRINCE — HacHIsuga, M. U. MaRQ., A Contribution to Japanese 
Ornithology. (Ibis, 1925, p. 898—906) 

— — — — — Kuroda, N. MARQ. — YAMASHINA, J. MAR — UcHIDA, S., A Handlist 
of the Japanese Birds. (Tokyo, 1932, pp. 211) t 

— — — — — — — — Birds of Jehol. (Tokyo, 1935, pp. 91. Taf. XXVIII) 

TICEHURST, C. B., The Birds of Sind. (Ibis, 1923, p. 438—474) | 

- —.— Streptopelia decaocto decaocto. (Bull. B. O. C., Vol. 50, 1929. p. 10.) 

— — — WHISTLER, H., A Spring Tour through Jugoslavia. (Ibis, 1929, p. TEN 

— — — — On the Ornithology of Albania. (Ibis, 1932, p. 40—93) 

TIMOFEEFF-RESSOVSKY, N. W., Zur Frage über die „Eliminationsregel“ : Die geogra- 
phische Grössenvariabilität von Emberiza aureola Pall. (J. f. O., 1940, p. 334—340) 

VASVÁRI, M., Die ornithologische Ausbeute meiner zwei Forscherfahrten nach BB 
Asien in den Jahren 1936 und 1937. (In Vorbereitung) 

— — Die Ausbreitung des Blutspechtes in Europa. (Ir Vorbereitung) 


WEIGOLD, H., Zwischen Zug und Brut am Mäander. (J. f. O., 1913, p. 561—597) 

WETTSTEIN, O. v., Die Vogelwelt der Ägäis. (J. f. O., 1938, p. 9—53) 

WHISTLER, H., The Birds of Jhang District, S.-W. Punjab. (Ibis, 1922, p. 401-437) 
— The Birds of Lahul, N. W. Himalaya. (Ibis, 1925, p. 152—208) 

— — The Birds of the Kangra District, Punjab. (Ibis, 1926, p. 724—783) 

— — The Birds of the Rawal Pindi District, N. W. India. (Ibis, 1930, p. 247—279) 

— — Further Observations from Albania. (Ibis, 1936, p. 335—356) 

YAMASHINA, J. MARQ., Note on the Specimens of Mandchurian Birds. (Tori, 1939, p. 

446—544) 6 


no 
4 


1948] | 299 


Haematopus ostralegus longipes Buturlin 
Magyarországon 


Irta: DR. NIETHAMMER GÜNTHER (BÉCS). 


A csigaforgató törzsfajtája kimondottan tengerparti madár és csak 
egész kivételesen jelenik meg a szárazulat belsejében. Ezzel szemben 
a H. o. longipes-fajta jellegzetes belföldi madár, amely a Fekete-Tenger 
partjától Kievig és kelet felé egészen az Altai-ig terjed el. Nem 
régen mutattam rá (Orn. Mber., 1943. p. 149—150.), hogy az egyetlen 
csigaforgató, melyet a Fertő-tónál lőttek (Mosonbánfalva, 1865. III. Coll. 
FINGER- JuKovics, Naturh. Museum, Wien, lelt. sz. 20972.) jellegzetes 
longipes. Ez a megallapitàs és a két fajta között lévő oekologiai 
területigény különbség valószinüvé tette, hogy a Dunamedencében 
a vonuláson megjelenő csigaforgatók közül a legtöbb a longipes-fajta 
költő területéről kerül ide a Duna vonalát követve felfelé, és nem az 
északeurópai tengerpartokról vonul Közép-Európán át. Ezért KEVE és 
PÁTKAI kartársak megvizsgálták a m. kir. Madártani Intézetben talál- 
ható ismeretlen ivaru példányt, melynek lelőhelye Alvin c (Alsó-Fehér 
megye, 1853. V. 12.) és a következő méreteket nyerték : csőr 79, csüd 52, 
szárny 242 mm. A csőr és csüd mérete tehát az ostralegus variációs 
szélességének felső és a longipes variációs szélességének alsó határán 
mozog, igy a fajtabéli hovátartozandóságát teljes biztonsággal eldön- 
teni nem lehet. Ezzel szemben SÁTORI kartárs ur szives volt értesiteni, 
hogy a debreceni Egyetem gyüjteményében található példány (Horto- 
bágy-Kösélyszegpuszta, 1942. V. 10., 9, coll. L: HORVÁTH) méretei : 
csőr 86, csüd 55, szárny 265 mm. BERETZK dr. szintén szives volt a 
szegedi muzeum 1900. évből származó példányának adatait közölni: 
csőr 92, csüd 52, szárny 268 — ostralegus méretei jóval kisebbek. Tehát 
szintén longipes-nek bizonyult mindkét madár és ezzel kétségtelen, 
hogy Magyarországon ez a fajta fordul elő. A magam részéről az erdélyi 
példányt is longipes-nek tartom és kételkedem benne, hogy a törzsfajta 
egyáltalán meglátogatja-e Magyarországot ? 


I EL, AE 
~ ‘ 7 


300 ; Aquila — 


Haematopus ostralegus longipes Buturlin 
in Ungarn. 


von DR. GUNTHER NIETHAMMER (Wien). 


Die Nominatform des Austernfischers erscheint als ausgesprochener 
Meeresstrandbewohner nur ganz ausnahmsweise tiefer im" Binnenland. 
Dagegen ist die Rasse A. o. longipes ein typischer Binnenlandbewohner | 
und als solcher von der russischen Schwarzmeerküste bis Kiew und 
nach Osten bis zum Altai verbreitet. Ich wies nun kürzlich nach (Orn. 
Mber. 1943, p. 149—150.), dass der einzige am. Neusiedler See, bei Moson- 
bänfalva im März 1865 erlegte Austernfischer ein typischer Vertreter 
von longipes ist (Belegt im Naturhist. Museum Wien). Diese Feststellung 
und die oekologisch differenzierten Ansprüche der beiden Austern- . 
fischer-Rassen machten es wahrscheinlich, dass die (meisten) im Donau- 
raum zur Zugzeit erscheinenden Austernfischer aus dem Brutgebiet 
von longipes stammten und wohl donauaufwarts gewandert, jedenfalls 
nicht von den nordeuropàischen Kiisten durch Mitteleuropa gezogen 
waren. Kollege Keve und Herr DR. PATKAI untersuchten deshalb ein 
im Kgl. Ung. Ornith. Institut zu Budapest befindliches Exemplar 
unbestimmten Geschlechts aus Alvine (Siebenbürgen, 12. V. 1853) und 
stellten folgende Maße fest : Schnabel 79, Lauf 52, Flügel 242 mm. Schna- 
bel- und Lauflänge dieses Vogels liegen an der oberen Variationsgrenze 
von ostralegus und an der unteren von longipes, sodass sich ein Schluss 
auf seine Rassenzugehörigkeit mit Sicherheit nicht ziehen lässt. Dagegen 
bekundete die von Herrn Dr. SATORI freundlichst durchgeführte Unter- 
suchung eines am 10. V. 1942 bei Debrecen (Hortobägy-Köselyszeg- 
puszta) von L. HORVÁTH gesammelten © eindeutig die Zugehörigkeit 
dieses Vogels zu lonripes. Die Maße sind: Schnabel 86, Lauf 55, Flügel 
265 mm (ostralegus hat bedeutend kleinere Maße). Ferner teilte Herr 
Dr. BERETZK die Maße eines im Jahre 1900 gesammelten, im Museum 
zu Szeged befindlichen Exemplares mit :. Schnabel 92, Lauf 52, Flügel 
268 (sex?). Sie stimmen also ebenfalls H. o. longipes überin. Damit 
ist der Nachweis vom Vorkommen des H. o. longipes in Ungarn 
geliefert. Ich halte auch den obengenannten in Siebenbürgen erlegten 
Vogel für longipes und glaube, dass es überhaupt fraglich ist, ob die 
Nominatform sich bis nach Ungarn verfliege, 


Fr 


Néhany rendszertani megjegyzés 
a bécsi Naturhistorisches Museum magyar 
madärtani anyagäröl. 


Irta: DR. KEvE KLEINER ANDRÁS. 


Az 1942/43. tanévre a m. kir. vallàs- és közoktatásügyi minisz- 
ter ur allami ösztöndijban részesitett, hogy a béesi Naturhistori- 
sches Museumban rendszertani tanulmänyokat folytassak. Feladatom 
kettős volt : egyrészt korszerüen feldolgozni azt a 716 darabból álló 
anyagot, melyet DR. ALMÁSY GYÖRGY a Tianshanban gyüjtött; más- 
részt a muzeumban található magyar anyag korszerü reviziója. 

Az előbbiről egy nagyobb munka keretében más helyütt óhajtok 
beszámolni, az utóbbira vonatkozó fontosabb eredményeimet a követ- 
kezőkben foglalhatom össze : 

Összesen 1191 magyar és horvátországi (sensu stricto) madarat 
találtam a gyüjteményben 248 faj, illetve alfaj számban. Ezek közt 
egyetlen példányok Magyarországból: Anas falcata GEORGI (lelt. sz. 
20907. 7, Mosonbanfalva, 1839. IX., leg. N. Kopp, a muzeum PAREY 
kereskedőtől vásárolta) — szépen kiszinezett diszruhäs példány —, és 
Calidris m. maritima BRUNN. (lelt. sz. 21006., 7, Mosonbänfalva, 
1857, Coll. FINGER (JUKOVITS), felirata : Hanság a Fertönel, 1874. 

Mindezek voltaképen már ismeretesek az irodalomból, de fontos 
leszögeznünk, hogy mi található meg tényleg a muzeumban. Vannak 
olyan fajok is, melyekből csak két példány ismert hazánkból : 
Oidemia n. nigra L. - (lelt, sz. 20878, 9, Fertö, 1823. VIII.), 
Anthropoides virgo L. (lelt. sz. 22130., 7, Szeged, 1858. VI. 20., Coll. 
FINGER). 

Akadnak továbbá olyan madarak, melyeknek hazai elöforduläsä- 
ról minden egyes adatot számon kell tartanunk : Carduelis flammea 
holboelli BREHM (5, Kőszeg, 1894. I. 4., leg. CHERNEL), — ezt az alakot 
utóbbi időben az orosz szerzők (v. 6. GROTE, J. f. O., 1943, p. 136.) 
csak egyszerü mutatio-nak, mig mások önálló fajnak tartják (v. ö. 
NIETHAMMER, I., p. 63.) : — Montifringilla n. nivalis L. (Hungaria 
septentrionalis, 1871., coll. MADARÁSZ) ; Aegolius f. funereus L. (1. æ, 
Zuberec, 1886. IX. 16., leg. KoczyAn, 2. pull., Zuberec, 1886. VI. 24., 
leg. KoczyAN); Hiéraétus p. pennätus GM. (1. -7, Felenyed, 1886. V. 


308 DR. KEVE-KLEINER ANDRÁS [Aquila 


16., leg. CSATÒ, 2. lelt. sz. 37765, 7, Kabol, régebben Kovil, 1889., 
coll. HODEK, 3. lelt. sz. 37765., 9 iuv., Szlavonia, 1889., coll. HODEK) ; 
Anser fabalis neglectus SusHK. (Munkács, 1925. XI. 24., coll. 
SCHLESINGER); Branta b. bernicla L. ( 9, Hungaria, 1851., leg. 
TRAUDELMAYR); Branta ruficollis PALL. (1. Balf. és Fertőrákos közt, 
1925. I. 24., leg. ROTHERMANN ; 2. lelt. sz. 521., © iuv., Mosonszent- 
andràs, 1932. IT. 13. leg. LEUTSCH) ; Casarca ferruginea PALL. (lelt. sz. 
20923., 3, Holics, 1874., coll. FINGER); Netta rufina PALL. (1. lelt., 
sz. 20888., d, Fertő, 1855. III. 15., coll. FINGER; 2. 5 Fert6, 1929. XL; 
3. ©, Fertő, 1818. VI., leg. PELZELN; 4.7, Boldogasszony, 1923. XI. 3., 
leg. GROGLER — átmeneti ruhában); Clangula hyemalis L. (lelt. sz. 20869., 
Q, Hungaria, 1806); Oidemia f. fusca L. (1. 9 Hungaria; 2. 3 
Fert6, coll. FINGER); Oxyura leucocephala Scop. (1. lelt. sz. 
20875., 3, Fertő, 1865. V. ; 2.0, Hungaria) ; Pelecanus o. onocrotalus 
L. (lelt. sz. 20830., Orsova, Dunatölgyes, 1887. VI., leg. MoISISOVICH); — 
Podiceps auritus L. (lelt. sz. 20850., Fertö, 1874., coll. FINGER); Arenaria 
i. interpres L. (lelt. sz. 22166., 5, Fertő, 1874., coll. FINGER); Calidris 
c. canutus L. (lelt. sz. 20983., Pomogy, Hansag, 1874., coll. FINGER; 2. 
lelt. sz. 20984., Fertö, 1874, coll. FINGER — az irodalom erröl a két pél- 
danyrél nem tud, ellenben az 1810. X. 16-ikáról származó példányt már 
nem találtam meg); Limicola f. falcinellus PONT. (lélt. sz. 201., 7 iuv., 
Hungaria, 1807., leg. NATTERER) ; Limosa l. lapponica L. (1. lelt. sz. 
21037., 0°, Holics, 1874., coll. FINGER ; 2: detto ; 3. 7 iuv, Mosonbän- 
falva, 1825., leg. PSIDA) ; Haematopus o. ostralegus L. (lelt. sz. 20972., 
Mosonbanfalva, Hanság, 1865. III., coll. FINGER); @elochelidon n. 
nilotica GM. (1.—2., oo”, Hungaria, 1806—7., leg. NATTERER; 3. lelt. sz. 
4884., 07, Ilmie, 1934. VIII. 9., leg. WIMMER) ; Larus melanocephalus 
TEMM. (1., iuv., Rieka, 1890. VIII. 28., coll. BRUSINA ; 2. iuv., Rieka, 
1890. IX. 1., coll, BRUSINA). i 

Ezekhez az adatokhoz hozzá kell füzni, hogy a FINGER-gytijtemény- 
ben sok példánynak nincs adata. Az 1874-es évszám csak azt jelzi, 
hogy abban az évben került a muzeum tulajdonába. Azonban mégis. 
fontos tudnunk, hogy az illető példányokat a mult század közepe 
táján gyüjtötték. A második érdekessége ennek a gyüjteménynek, 
hogy a holicsi .. réce vejsze“ eredménye is általa került Bécsbe (Nau- 
mannia, 1856, p. 262—267). A lelőhelyre vonatkozólag meg kell 
jegyezni, hogy Holics a Morva keleti magyar partján, Göding 
a nyugati morva partján feküdt. FINGER hol az egyik, hol a másik 
helység nevét adja meg lelőhelynek, mivel azonban a gyüjtés határ- 
folyón történt, de Holicshoz közelebb, ahol a határ nem huzható meg 
szigoruan, ezeket a madarakat is felvehetjük a Magyar Birodalom 
orniszaba. Valószinü, hogy ugyanezen elbirálás alá esnek azok a réce 


1943] NÉHÁNY RENDSZERTANI MEGJEGYZÉS A BÉCSI NATURHISTORISCHES 303 


MUSEUM MAGYAR MADÁRTANI ANYAGÁHOZ 


példányok is, melyeket FINGER egyszerüen , Morvaország" lelőhellyel 
jelölt pl. Oidemia n. nigra L. (lelt. sz. 20879., 7, 1874), Tadorna 
tadorna L. (lelt. sz. 20924., 7, 1874.) stb. A fekete réce adata például 
az irodalomban ugy szerepel mint ismeretlen időpontban gyüjtött 
holicsi példány. (PELZEN, Verh. Zool. Bot. Ges. Wien, 1877, p. 153—162.) 

A wieni gyüjteményben találjuk RUDOLF trónörökös hagyatékát, 
ami főleg ragadozó, madarakban gazdag, de sajnos sok az adatnélküli 
példány. Feltehető, hogy a nagy ragadozók közül még sok a magyar 
madarak lajstromába tartozna, ha adata lenne. 

Ide került a FERENC FERDINÁND-gyüjtemény is, ami sajnos adatok 
hiányában legtöbbször alig használható tudományos vizsgálatra. A gyüj- 
temény több részletre oszlik és régiók szerint csoportositották valaha 
a madarakat. Igy egyik részlet a Konopist-Chimsee-Obedszka Bara gyüj- 
temény, azonban hogy melyik madarat hol ejtették el három egymás- 
tól messze fekvő lelőhely közül, azt már nem tudjuk. Néhány fajnál 
kétségtelenül megállapítható a gyüjtés helye, pl. a Phalacrocorax pyg- 
maeus-t csak az Obedszka Baraban löhette, de a legtöbb lelöhelye melle 
kérdőjelet kell tennünk, a legközönségesebb fajok pedig valószinüleg 
a másik két lelőhelyről származnak. - 

Vegül ki kell emelnünk, hogy a legrégibb magyarorszägi kitömött 
madarakat itt talälhatjuk meg (1806.), melyeket NATTERER föleg a Fertö 
mellett gyüjtôtt, de vadäszgatott 6 Temesvärnäl is. Sok madärnak 
pedig esak „Hungaria“ lelöhelyet ad meg. Ezek között van a 9422. lelt. 
számu Chlidonias hybrida, mely a Chlidonias leucopareia TEMM. cotypusai 
közé tartozott és lehet, hogy ma az egyetlen typuspéldany. 

Néhány madár külön megbeszélésre is szorul : 

1. Cractes infaustus ruthenus BUT. 

Ez a példány (lelt. sz. 36485., s, Zólyom, 1857. XII. 25., coll. 
FINGER) eddig az irodalomban, mint a törzsfajtähoz tartozökent szere- 
pelt. Médomban volt nagyobb anyaggal összehasonlitani és kétségteleniil 
megällapithattam, hogy ugy szinezetre; mint méretekre (139, 23, 35) a 
fenti alfajhoz tartozik. Ez kézenfekvő is, hiszen Magyarország észak- 
kelet felől kapja téli vendégeit és nem északról, vagy északnyugatról. 
BUTURLIN álfaja pedig Észak-Oroszországban költ Leningrád— Moszkva 
vonaláig. Igy magyarázható, hogy miért fordult elő az északi szajkó 
nálunk, holott Németországból még ismeretlen. Legujabban FERIANC 
(Techn. Obr. Slov., V., Prod. Pril., II., p. 136.) közli, hogy a rima- 
szombati gimnázium gyüjteményében is volt egy példány, melyet 1900- 
ban Tiszolenäl lőttek. Bizonyára a leltárkönyv és elméleti elgondolás 
alapján FERIANC már ezt az alfajt veszi fel a szlovák madarak jegyzékébe. 
A gimnázium igazgatójának szives közlése szerint (1943. IX. 27.) a cseh 
megszállás idején az akkori tanár a példányt sajnos kiselejtezte, amiről 


= 


+ 


Br TV 
7 


304 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS Aquila 


a leltarkényv tanuskodik. Igy az adat hitelessége ma mar nem 6riz- 
hető ellen, hogy vajjon nem Nucifraga volt-e ? 

2. Emberiza schoeniclus intermedia DEGL. 

‘A dalmát alfaj előfordulását a Fertön külön dolgozatban már 
ismertettem (7, Balf, 1923. XI. 11., leg. REISER). A SEITZ-féle két pél-. 
dany (7 O, Feketeváros, 1939. I. 4., 1940. III. 30.) is azóta a wieni 
muzeum tulajdonába keriilt. (Fragm. Faun. Hung. 1943, p. 133.) 

Motacilla flava ssp.. fa 

A wieni gyüjteményben lévő különböző alfajokat részletes dolgo- 
zatomban ismertettem (1935.): M. fl. flava, M. fl. dombrowskii (2 db.), 
M. fl. thunbergi (2), M. fl. feldeggi (6 db.). 

4. Parus palustris ssp. 

Bär elég szép sorozat fekiidt elöttem, végleges eredmenyt ennél 
a nehezen meghatärozhatö fajnal nem merek közölni. A wieni gyüjte- 
ményben 11 magyar példányt találtam. Ezek közül 8-at P. p. communis 
BALD.-nek határoztam (Pusztaszentmihäly, Hajmaskér, (Csallököz- 
somorja), 2-6t P. p. stagnatilis BREHM-nek (Bucsum, Fraknönädasd). 
Különösen az utóbbinak ennyire nyugaton való előfordulása (1894. X. 
26., leg. TILSCH) különös ; talán nem teljesen megbizható az adat sem. 
Végül a 13260. lelt. sz. példány (2. Poklisa, Hunyad m., 1891. X. 8., leg. 
MADARÁSZ) határozottan magán viseli a KINNEAR által megadott azon 
alfaj bélyegeit, melyet 6 a Retyezátról P. p. congrevei néven leirt, de 
el nem ismert. ) 

. Panurus biarmicus ssp. 

A barkós cinegének eddig 6 alfaját irták le, de ezek közül csak 
kettő elismert, az Oroszországból leirt fajtákat se HARTERT, se 
DEMENTIEV nem ismerik el. Nekem a következő = példányok allottak | 
rendelkezésemre : 7 olasz, 1 thesszaliai, 15 magyar, 1 dalmat, 1 galiciai, 
2 kisazsiai, 7 kaukäzusi, 2 seistani, 10 turkesztäni, 1 tarimi. Ennek 
alapján megällapithattam, hogy az igen sötét torzsfajta jól megkülön- 
böztethető. Ide tartozik az első 8 példány. Hozzá legközelebb áll a 
kisazsiai és kaukázusi populatio, igy ezekre nézve a P. b. alexandrowi 
SAR. et BILK. (Atrek) nevet mégis csak el kell ismerni. Utána jönnek 
a magyar példányok, amelyekhez sorolható a dalmát és galiciai példány 
is. Ezektől viszont igen világos + szinével az orosz és kinai turkesztáni, 
valamint a kelet-iráni példányok jól megkülönböztethetők. HARTERT 
(1921.) kifejezetten hangsulyozta, hogy a délorosz és turkesztáni barkós- 
cinkék közt nem tud különbséget tenni. Nekem délorosz példányok 
nem állottak rendelkezésemre és igy nem tudom eldönteni, vajjon a 
magyar példányok egyeznek-e az oroszokkal és akkor ezekre együttesen 
a P. b. russicus BREHM nevet kell alkalmazni és tőle a turkestanicus 
SAR. et BILK.-t el kell választani, vagy pedig ha a délorosz és a tur- 


5 + 


/ 
n 


RR n e il NE ET ARE, 
= Pash NS ee ie att ve Roe ” È z x 


1943] NÉHÁNY RENDSZERTANI MEGJEGYZÉS A BÉCSI NATURHISTORISC HES 305 
MUSEUM MAGYAR MADÁRTANI ANYAGÁHOZ 


kesztáni példányok egyeznek, akkor ezekre áll a russicus név és a közép- 
európai populatiora a kétes értékü P. b. raddei PRAZ. nevet kell felujitani. 
Igaz, hogy az általam vizsgált galiciai példány is PRAZÁK gyüjtés és igy 
nem megbizható. 

6. Cinclus cinclus orientalis STRES. 

BR. ROKITANSKY szerint (Ann. Naturh. Mus. Wien, 1939, p. 282— 
294) a kärpäti vizirigök mind ebbe az alfajba tartoznak. Az ältala vizs- 
galt anyag lelöhelyei : Oravica, Fogaras, Igenpataka. 

7. Dryobates maior candidus STRES. 

Két délerdélyi példány ebbe az alfajba tartozik ( 4, Fogaras, 1897. 
IV. 14., leg. CZYNK ; 3, Nagyenyed, 1887. XII. 13., leg. CSATÓ). Szärny- 
méreteik : 130, 130 mm. Az egyik testalja atlasz fehér, a mäsik barnäs 
piszkoltsaggal árnyalt. Lehet, hogy az utóbbi csak átmeneti alak. 

8. Athene noctua indigena BREHM. 

Ezt az alfajt STRESEMANN (1920) vezette be a magyar faunába egy 
krassószörényi példány alapján. A wieni muzeum példánya ugyaninnen 
származik : 4, Romän-Oravica, 1904. I. 31., leg. LINTIA. 

9. Strix uralensis ssp. 

DUNAJEWSZKI (1940) azon véleményének adott kifejezést, hogy a 
horvátországi és a Dél-Alpokban költő hosszufarku baglyok valószinüleg 
elválaszthatók a törzsfajtától és ez esetben részükre a S. u. macroura 
WOLF név elevenitendő fel. Főbb ismertető jegyei a hosszabb farok és a 
sötétebb szinezet. A wieni gyüjteményben ilyen példányok : 1. 9, Komar, 
Vinica, 1888. II. 14., leg. WITTMANN ; 2. lelt. sz. 37.653., 9, Szlavonia, 
coll. HODÉK. DUNAJEWSKI egyelőre összehasonlitö anyag hiányossága 
miatt a kárpáti populatiot nem választotta el, hanem az általa vizsgált 
példányokat a törzsfajtánál sötétebbnek találván, azt ideiglenesen 
, carpathica" jelzővel látja el a tárgyalás könnyebbsége kedvéért (Ann. 
Mus. Nat. Hung., 1940, p. 99). Az általam vizsgált kis anyagban is 
megtalálható ez a különbség, bár nem nagy mértékben. Ezért való- 
szinünek tartom, hogy a fenti névvel jelzett populatio alfaji rangra 
fog emelkedni a nagyobbrevizió alkalmával. Magyarországi anyagban 
ilyen példány : 9, Aranyág, Arad m., 1902. XI. 21., coll. TSCHUSI. 

10. Falco peregrinus ssp. 

A wieni gyüjteményben 6 magyar vándorsólymot találtam. Ezek 
közül 4 (Fertő, Félszerfalva, Fraknónádasd, Székesfehérvár) kétség- 
telenül a törzsfajtához tartozik; 1 példány világosabb fejszinezete 
alapján, melybe elég sok világos rozsdás vörös toll is vegyül, szerintem 
F. p. leucogenys BREHM (lelt. sz. 10384.,,4 iuv., Holics, 1891. I. 28.). 
A fajta STEGMANN (1937) szerint Észak-Oroszországban honos, NIET- 
HAMMER (1938) is ezen az alapon fogadja el, azonban a többi kutató 
még kétségesnek tartja, hogy elválasztható alak-e? (Fr. KLEINSCHMIDT. 


20 


306 DR. KEVE-KLEINER ANDRAS [Aquila 


Berajah, 1937). Végül a hatodik példány ( 4, Hungaria?, 1826) két- 
segtelenül a keleti F. p. caeruleiceps STEGM. fajtához tartozik. 

11. Bubulcus ibis ibis L. | rà 

Az irodalom szerint FERENC FERDINAND gyüjtemenyebe két darab 
került, ezeket 1888. május havában ejtették el az Obedszka Baraban. 
Ezenkivül VONÒCZKY szerint (1929) még 12 példányt lőttek Del- 
Magyarországon, amelyeket kitömtek, de csak egyről tudjuk, hogy az a ; 
Husztuy-féle gyüjtemenybe került; bizonytalan, hogy nem ment-e 
azóta tönkre. Az uj madár névjegyzék összeällitäsakor (1940) hiába 
kutattunk még a fenti példányok után is, nem sikerült nyomukra akadni. 
Az eredeti FERENC FERDINÁND-féle leltárkönyvben mindjárt az első 
oldal 16-ik tételében megtaláltam a nyomukat, és ezen az alapon a gyüj- 
teményben is megleltem őket. A bonyodalmat az okozta, hogy mint a 
többi madáron, ezeken sem volt a lelőhely megjelölve. A gyüjtemény 
átvételekor SASSI az egyiptomi szekrényben találta őket mivel való- 
szinübbnek is látszott, mint az Obedszka Bara lelőhely, , Egyiptom" 
keltezéssel vette be a muzeum gyüjteményébe. 

12. Histrionicus histrionicus histrionicus L. 

Eddig a hazai orniszböl ismeretlen faj. Nem vette be MoJsIsoVIcs-on 
kivül (Mitteil. Natw. Ver. Steiermark, 1886, p. 84.) senki a magyar 
faunaba, mivel FINGER lelöhelynek „Gödinget“ (Morvaorszäg) irta a 
lelöhelycedulära. (vide LORENZ, Ann. k. k. Nathist. Mus., 1892, p. 315). 
Éppen ezért később Moysisovics is megkérdőjelezte (Thierleben, 1897, 
p. 90.). Mint mar előbb kifejtettük a hires holicsi récevejsze a Morva 
folyón működött Holics és Göding közt, ezért a wieni muzeum 20881. 
lelt. sz. példányát; ( g, 1867. II. 28.,. Holics) a magyar fauna 
tagjanak tekinthetjük. A tarkaréce legközelebbi költö területe Izland, 
es innen terjed nyugatra Eszak-Amerikän át az északkelet-szibériai 
- partokig. Európában több izben előfordult, főleg a nyugati államokban, 
pl. NIETHAMMER (1938) szerint Németországban 11.esetben. A kontinens 
belsejébe általában ritkán vetődik. El6fordulasanak legdélkeletibb 
pontja Európában Tirol. Nászruhás példány. 

13. Alectoris graeca graeca MEISSNER. 

A torzsfajtàt eddig hazánkból nem mutatták ki, csak a közep- 
euröpai A. g. saratilis MEy. fajtàt. A wieni gyüjtemeny attanulmanyo- 
zása alkalmával egy példányt ( 3, Fiume, 1882. I. 4.) a tòrzsfajtàhoz 
kellett sorolnom. Ugy lätszik tehät mig az északi és keleti Balkanon az 
Alpokból leirt fajta él, addig az Adria partján Görögorszägtöl egész 
Fiumeig felhatol a törzsfajta. Ezt az állatföldrajzi jelenséget mas 
fajoknál is tapasztalhatjuk. 

Amidőn ezeket az eredményeket röviden összefoglalom hálás köszö- 
netet kell nyilvanitanom a wieni Naturhistorisches Museumnak, hogy 


1943] . NÉHÁNY RENDSZERTANI MEGJEGYZÉS A BECSI NATURHISTORISCHES 305 
MUSEUM MAGYAR MADARTANI ANYAGAHOZ 


olyan szivesen fogadtak, és munkämat a legmesszebbmenöleg meg- 
könnyitettek. Köszönetem elsősorban a tár igazgatójának Reg. Rath. 
Dr. Morız Sassı-nak szól, továbbá DR. GÜNTHER NIETHAMMER-nek 
a tár volt másik vezetőjének, végül EMILIE ADAMETZ titkärkisasszony- 
nak, akik mindenben kezemre jártak, hogy munkám könnyen folyhassék 
és Wient a legkellemesebb emlékekkel hagyjam el. 

Köszönetet kell mondanom továbbá az összehasonlító anyagok 
küldésért a Zoologisches Forschungsinstitut und Museum A. KOENIG- 
nek (Bonn), a Zoologisches Museum der Universitát, Königsberg-nek, 
a Garf SEILLERN sche Museum (Lesna)-nak, valamint személyileg 
DR. ADOLF v. JORDANS, Baron HARALD v. LOUDON, Prof. DR. HANS 
JOHANSEN és Preparator RICHARD HOMBERG uraknak, akik a háboru 
ellenére a szükséges anyagot megküldték, ugyanigy intézeti kartársaim- 
nak is, elsősorban DR. UDVARDY MIKLÓS és DR. VASVÁRI MIKLÓS 
uraknak, akik a szükséges madárbőrőket utánam küldték, valamint a 
hiányzó irodalmat felkutatni és lemásolni szivesek voltak. Ezek az 
intézmények biztositottak, hogy a tudományos munka most a háboru 
idején sem állt meg, amikor a pusztulás elől óvóhelyre kell a gyüjtemé- 
nyeket szállitani. Berlin és München már évekkel ezelőtt alapos okkal 
megtették ezt, Ezek a gyüjtemények ma teljesen hozzáférhetetlenek. 
A budapesti Nemzeti Muzeum is a háborura való hivatkozással 
tagadta meg az anyagok küldését. 


_ 


Finige systematische Bemerkungen iiber das 
ungarische ornithologische Material in der 
Sammlung des Wiener Naturhistorischen 

Museums. 


von DR. ANDREAS KEVE-KLEINER. 


In dem akademischen Jahr 1942/43. erhielt ich von dem königlich 
ungarischen Ministerium für Unterricht ein Staatstipendium um syste- 
matische Studien im Naturhistorischen Museum in Wien zu machen. 
Ein Teil meiner Arbeit bezog sich auf die Revision der in Ungarn gesam- 
melten Vogelbälgen. Ich fand insgesammt 1191 Bälge aus dem historischen 
Ungarn und: (sensu stricto) Kroatien. Darunter sind wohl bekannte 
Unica, ( Anas falcata, Calidris maritima) und auch Arten von welchen 
nur zwei aus Ungarn bekannt sind (Oidemia nigra, Anthropoides virgo), 
ausserdem eine Reihe von Arten, von welchen jede Angabe für den 
ungarischen Forscher wiohtig ist. 


20% 


A A RE TIRE Gene Sr DER a PA 
Y r 5 nent Ge Ts Ape m CA a Mn 
vi i: } A A fi ét vi 5 En + nc Pra 
n° v5 sia kes nd 


308 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER {Aquila 


Als Sammlungen sind hervorzuheben die älteste Sammlung aus 
Ungarn von NATTERER (1806), dann die FINGER’sche Sammlung aus 
der Mitte des vorigen Jahrhunderts. In dieser Sammlung ist die Aus- 
beute der berühmten ,,Entenkoje“ aus Holics zu finden (Naumannia 
1856. p. 262—267; Pebzeln, Verk. Zod. Bot. Ger. Wien, 1877, 
p. 153—162). Holics war eine Grenzstadt an der March, weshalb 
mehrere Bälge mit dem Fundort „Göding“ bezeichnet wurden, welche 
Ortschaft am gegenüberliegenden Ufer der. March in Mähren lag. Für 
manche Enten-Bälge ist einfach nur der Fundort: „Mähren“ ange- 


geben, obwohl anzunehmen ist, dass sie von demselben Platz stammen, : 


sogar von manchen schreibt die Litteratur auch in diesem Sinne, z. B. 
Videmia nigra. Diese Bälge sind also alle noch in das Faunenverzeichnis 
des historischen Ungarn aufzunehmen. Leider fehlt der Fundort sehr 
vieler Vögel aus dem Nachlasse von Kronprinz RUDOLF, aber die gros- 
sen Raubvögel waren wahrscheinlich zumeist in Ungarn geschossen. 
Leider sind Fundortschwierigkeiten auch in der Sammlung. von FRANZ 


FERDINAND, in welcher z. B. die in der Obedska Bara, dann in Kono- . 


pist und am Chimsee gesammelten Vögel von einander nicht getrennt 
wurden. Sehr viele ungarische Bälge gerieten durch die TscHusrsche 
Sammlung nach Wien, und zum Schluss muss erwähnet werden, dass 
in den letzten Jahren in dem sogenannten „Burgenland“ sehr fleissig 
gesammelt wurde (KOLLER, WETTSTEIN, KRÜTZNER, WIMMER, REISER, 
NIETHAMMER, ZIMMERMANN, SEITZ, WALTER, TROLL, usw.). 

Neue Art für Ungarn : Histrionicus histrionicus histrionicus L. aus 
der FINGER’schen Sammlung von Holics. 

Als neue Subspecies wurden festgestellt : Cractes infaustus ruthenus 
But. — das einzige Exemplar aus Ungarn wurde bisher in der Literatur 
als die Nominatform behandelt, jüngst erwähnt FERIANC auch ein 
zweites Stück, welches aber unter der tschechoslovakischen Herrschaft 


in Rimaszombat verloren gegangen ist. — Emberiza schoeniclus inter- 
media DEGL. — in Fragm. Faun. Hung., 1943, p. 133. ausführlicher 
behandelt —, Dryobates maior candidus STRES. — 2 Exemplare aus 
Süd-Siebenbürgen —, Alectoris g. graeca MEISSN. — aus Fiume. 


Die Wasseramseln aus Ungarn in der wiener Sammlung hat Baron 
ROKITANSKY alle für Cinclus cinclus orientalis STRES. bestimmt (Nord- 
Karpathen, Süd-Siebenbürgen), welche Tatsache in die ungarische 
Literatur noch nicht übergangen ist. 

Systematische Probleme lassen noch offen die folgenden Arten : 

Parus palustris ssp. — 8 Bälge aus West-Ungarn sind P. p. com- 
munis BALD., 2 Bälge P. p. stagnatilis BREHM — davon einer aus Süd- 
Siebenbürgen, und einer aus West-Ungarn, an der Richtigkeit der letzten 
Daten zweifle ich. Ein Exemplar aus dem Komitat Hunyad möchte 

/ 


1943]. "EINIGE SYSTEMATISCHE BEMERKUNGEN UBER DAS UNGARISCHE 30) 


ORNITHOLOGISCHE MATERIAL IN DER SAMMLUNG DES WIENER 
NATURHISTORISCHEN MUSEUMS 


es rAkdscheitlich machen, dass die Rasse P. p. congrevei KINNEAR aus 
dem Retyezät-Gebirge beschrieben doch aufrecht erhalten bleiben kann. 

Panurus biarmicus ssp. — Mir standen die folgenden Exemplare 
( g) zur Verfügung : 7 Exemplare aus Italien, 1 aus Thessalien, 15 aus 
Ungarn, 1 aus Dalmatien, 1 aus Galizien, 2 aus Kleinasien, 7 aus dem 
Kaukasus, 2 aus Seistan, 10 aus Russisch-Turkestan, 1 von Tarim. 
Darunter ist die dunkle Nominatform gut unterscheidbar (Italien, 
Thessalien). Zunächst steht zu ihr die Population von Kleinasierf und 
vom Kaukasus, also der P. b. alerandrowi SAR. et BILK. — Name besteht 
zu Recht. Nachher folgen die Bartmeisen aus Ungarn, Dalmatien und 
Galizien, von welchen die turkestanischen und iranischen Stücke mit 
ihren hellen Farben wohl zu unterscheiden sind. Leider lagen mir keine 


- aus Süd-Russland vor, so bleibt es fraglich ob die mittel-europäischen 


Bartmeisen auch zu P. b. russicus BREHM gehören, und dann muss 
P. b. turkestanicus SAR. et BILK. von ihnen getrennt werden, oder gehören 
die letzten mit den südrussischen zusammen, wie es HARTERT (1921) 
betont, und dann müsste der recht unsichere P. b. raddei Praz. 
Name für die mitteleuropäische Population angewandt werden. 
Mein Exemplar aus Galizien wurde auch von PRAZAK gesammelt (?). 

Strix uralensis ssp. — 2 Exemplare aus Kroatien, und eines von der 
West-Grenze Siebenbürgens sprechen dafür, dass die Meinung DUNA- 
JEWSKI'S richtig sei (Ann. Mus. Nat. Hung., 1940., p. 98—102), dass 
die kroatischen Habichtseulen unter die Namen S. u. macroura WOLF, 
und die karpathischen als §. u. carpathica Dun. von 8. u. liturata TENGM. 
trennbar sind. DUNAJEWSKI hat den letzten Namen nur als Behilfs- 
bezeichnung und nicht als Subspecies Namen angegeben, aber es scheint 
wahrscheinlich, dass diese Population bei einer allgeinen Revision als 
eine selbstständige Rasse anerkannt werden wird. 

Ausserdem konnte ich feststellen, dass die zwei Bubulcus i. ibis L. 
vom V. 1888. aus der Obedska Bara von der FRANZ FERDINAND-Sammlung 
doch in Wien zu finden sind. Ein Missverstàndniss entstand nur dadurch 
dass Sassı gelegentlich der Übernahme der Sammlung sie in dem Schrank 
der egyptischen Sammlung gefunden hat, und die einzelnen Vögel haben 
in dieser Sammlung meist keine Etiketten, nur die Schränke sind nach 
Fundorten bezeichnet. 

Von Falco peregrinus ssp. gehören 4 Stück zur Nominatform 
(West-Ungarn), 1 zu F. p. leucogenys BREHM (Holics), wenn die Rasse 
aufrecht erhalten bleibt und eines zu F. p. caeruleiceps STEGM. (Hungaria?) 
— vrgl. KLEINSCHMIDT, 1937, NIETHAMMER, 1938, STEGMANN, 1937 — 
Ich fand auch eine Athene noctua indigena BREHM, von derselben 
Gegend, von welcher sie STRESEMANN in die ungarische Ornis ein- 
geführt hat (1920). 

Natürlich gibt es weitere Arten, bei welchen heute noch eine genaue 


310 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 


Rassenzugehörigkeit nicht feststellbar ist, und ich in eine nähere Unter- 
suchung wegen Materialmangel nicht eingehen konnte. 

Zum Schluss muss ich meinen innigsten Dank dem Naturhistorischen 
Museum aussprechen, dass ich so freundlich aufgenommen wurde, 
besonders danke ich aber Reg.-Rath. DR. Moriz Sassi, Leiter der Vogel- 
sammlung, DR. GUNTHER NIETHAMMER, Kustos der Sammlung, wie 
Sektretarin Fr. EMILIE ADAMETZ, die mich in meiner Untersuchung 
weitgehendst untersützten und den ruhigen Lauf meiner Arbeit sicherten 
weshalb ich Wien mit den besten Erinnerungen verlassen konnte. 

Mein bester Dank gilt auch den Museen: Zoologisches Forschungs- 
institut und Museum A. KOENIG (Bonn), Zoologisches Museum der 
Universität (Königsberg), GRF. SEILERN’sches Museum (Lesna), Kel. 
Ungarisches Ornithologisches Institut (Budapest), wie persönlich DR. 
ADOLF v. JORDANS, Baron HARALD v. Loupon, Prof. DR. HANS JOHANSEN, 
Preparator RICHARD HOMBERG, die mir Vergleic! smaterial zu schicken 
gitig waren. Diese Herrn und Museen bezeugen heute, dass trotz des 
Krieges die wissenschaftliche Arbeit weiter fliessen kann, wo die meisten 
grossen Sammlungen wegen Luftschutz unzugänglich geborgen sind. 


A 


Az erdei szalonka feszkelö teriiletei a törtenelmi 
Magyarorszagon. 
* Irta: VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 


Az erdei szalonka rengeteg terjedelmü feszkelö területen belül, mely 
nyugat-keleti iranyban az Atlanti vilägtengertöl kezdödöen Euröpan 
is Äzsiän dt egész a Csendes Öceänig, észak-déli irinyban pedig közel 
a a kezd6déen az Ö-vilägot ätszelö deli magas hegyvidékekig 
— Pyrenéusok, Alpok, Balkan, Kaukázus, Himalája — terjed, a 
Kárpátok medencéjébe beleigyazott történelmi Magyarország, bar 
csekélyterjedelmü, de sajátságos elhelyezése következtében a fészekteriilet 
deli hatärän, különleges területi egységet alkot, amelyen az erdei sza- 
lonka helyenként nagyon szórványosan, helyenként azonban sürübben 
telepszik meg fészkelés céljából. Nagyon nevezetes jelenség az erdei 
szalonkának ezen a területegységen való előfordulására vonatkozólag 
az a tünet, hogy az egyetemes fészkelési terület déli határvonalán való 
elhelyezkedése következtében nemcsak: fészkelési terület, hanem már 
részben téli szállás is, továbbá jelentős mértékben igénybevett átvo- 
nulási terület, melyen a Földközi tengermenti területeken levő téli 
szállásokból délnyugati irányból fölkerekedő és az északkeleti fészkelő 
területek felé igyekvő hosszucsőrüek helyenként igen nagy mennyiségben 
vonulnak át. Különösen gazdag szalonkaterületek vannak délnyugaton, 
főleg a Dráva völgyében, amelyek közül a Dolnji Miholjac és Somogy- 


pi. 
$ 
| 


1943) 36 AZ ERDEI SZALONKA FÉSZKELŐ TERÜLETEI A TÖRTÉNELMI 311 
I MAGYARORSZÁGON 

berzence vidékén elért jelentékeny erdei szalonkateritékek voltak 
hiresek. De nemcsak ezeken a területeken, hanem a délnyugat-északkeleti 
átvonulási irány folytatásában fekvő területeken is nagyon gyakori vendég 
a hosszucsőrü, de csak a domb- és hegyvidéken. Az őszi vonuláson forditott 
irányban, tehát északkeletről igyekszik a délnyugati téli szállásokba, de 
mintha ilyenkor kisebb számban vonulna át, — legalább is kevésbbé észre- 
vehetően. Lehet, hogy ez csak annak a következménye, hogy az őszi huzás 
már kevésbbé érdekli a vadászköröket, igy arról kevesebb szó esik. 

A nagy tavaszi átvonulás, illetőleg vadásznyelven huzás után a 
szalonkák a legtöbb vidékről ugyszólván teljesen eltünnek, s ezért sokáig 
még szakkörökben is az volt a vélemény, hogy az erdei szalonka nálunk 
legfeljebb elenyésző csekély számban költ. Ez a fölfogás az idők folyamán 
némileg megváltozott, mert az erdészeti személyzet alkalmas helyeken a 
huzás után is találkozott szalonkákkal s erről hiradásokat is közölt a 
szaklapokban. Nem célunk ezen a helyen a teljes idevágó irodalmat 
fölvonultatni, minthogy abból csak szórványos fészkelési adatokat 
nyernénk, amelyek egyáltalában nem nyujtanának a valóságnak meg- 
felelő képet az erdei szalonka fészkelési területeiről a történelmi Magyar- 
országon. Ilyen képet csak később nyertünk és pedig azoknak az ada- 
toknak az alapján, amelyeket a magyar megfigyelő hálózat, első sorban 
annak erdészeti része szolgáltatott be az évenként szétküldött kérdőiv 
idevonatkozó pontjára adott válaszaival. Ez a kérdőiv nemcsak arra 
kivánt választ, hogy mikor jelentek meg először a hosszucsörüek, hanem 
arra a kérdésre is, vajjon fészkelő madár-e a területen az erdei szalonka 
és rendszeres fészkelő-e vagy csak kivételes és milyen mennyiségben 
fészkel ? Ez az 1908-tól egészen 1917-ig, tehát az erdészeti megfigyelő 
hálózat föloszlatásáig terjedő fölvétel jelentős és egyuttal megbizható 
adatanyagot szolgáltatott, amelyet más uton nem lehetett volna elérni, 


a . 


mert az erdőőri személyzet lakótelepei a legfélreesőbb erdőrészletekbe 


is fölterjedtek, tehát éppen az erdei szalonka leginkább kedvelt fészkelő - 


területeire. 

Ezt a gazdag anyagot dolgoztam föl HEGYMEGHY DEzső éppen 
olyan buzgó, mint megbizható közremüködésével, amiért ezen a helyen 
is fogadja jól megérdemelt köszönetemet és elismerésemet. Ennek a 
földolgozásnak az eredményét mutatja a mellékelt VI. táblán levő 
térkép. Azt hiszem, hogy annak összehasonlitása más területekről 
származó hasonló térképekkel igen tanulságos volna. 

Ez a térkép nem tükrözi ugyan vissza az összes részleteket, azonban 
mindenesetre elég hű képet ad az erdei szalonka magyarországi fészkelő 
területeiről. A térkép helyes értékelése céljából azonban meg kell 
jegyezni, hogy bár minden pont egy adattal bizonyitott fészkelőhelyet 
jelez, de azt tünteti föl, nem hogy ezen a fészkelőhelyen az erdei szalonka 
csak egyszer, vagy többször, vagy rendszeresen települt-e meg és 


5 
4 
rs 
is 
f Ab 
a 
n 
+ 
e 
N 
Le] 
> 
4 
5 
> 


-812 


\ 


Az erdei szalonka fészkelő helyei a történelmi Magyarországon. 
Brutplätze von Scolopax rusticola L. im historischen Ungarn. 


È 1943] AZ ERDEI SZALONKA FÉSZKELŐ TERÜLETEI A TÖRTÉNELMI 313 
\ ; MAGYARORSZÁGON 
mekkora állományban. Ezeket a viszonyokat a térképen nem tudtam 
megfelelően szemléltetni s ezért csak itt a szövegben adom meg az erre 
vonatkozó magyarázatokat. 
i Elsősorban ki kell emelni azt a tényt, hogy a fészkelő helyekkel 
nagyon gyéren behintett Nagy-Alföld tulnyomó nagy részében erdő- 
mentes vidék, amelyén éppen ezért az erdei szalonka csak egész kivé- 
telesen fészkel. Még az imitt-amott meglevő erdős területeken is csak 
szórványosan települ meg és egyáltalában nem rendszeresen. Ezen a 
területen az erdei szalonka mint átvonuló is ugyszólván teljesen 
. hiänyzik és a tavaszi huzäs itt csak a vadászati folyóiratokból ismert 
epizódja az erdei szalonka életének. | 

Éppen ilyen gyéren megszállott fészkelő terület a horvát tengerpart- 
hoz csatlakozó vidék, a melyen mint karsztos területen szintén nincsen 
erdő. A horvát tengerpart azonban bőségesen igénybevett átvonulási 
terület. A Szávától délre eső hegyvidéken már valamivel gyakrabban 
fészkel az erdei szalonka, de csak a magasabban fekvő erdős vidékeken. 
Általában azonban ezek a területek se tartoznak a sürübben lakott 
fészkelő területek közé. 

A Dunántul erdőségekben már eléggé gazdag, de nagy részében 
alacsony fekvésü vagy sik terület, ugy hogy mint az erdei szalonka 
fészkelő területe csak gyéren van benépesitve. A legtöbb fészkelőhelyet 
találjuk a nyugati határszélen, az Alpok nyulványain, továbbá a Pilis 
hegységben, Budapest távolabbi környékén. Az utóbbi területen látható 
elég nagyszámu fészkelőhely nemcsak abban leli magyarázatát, hogy 
itt az erdei szalonka valóban talál megfelelő fészkelési helyeket, hanem 
abban is, hogy itt nagyszámu iskolázott altiszti személyzet működik, 
‘melyet- a fészkelési helyek fölkutatására sokféleképpen buzditanak. 

A legnépesebb fészkelő terület természetesen a Kárpátok láncolata 
és azok nyulványai a megfelelő magaslati fekvésekben és növekvő szám- 
ban, délről északfelé haladva. Ezeken a területeken az erdei szalonka 
állandó és rendszeres, ha nem is valami nagyon gyakori fészkelő madár, 
amely a rendelkezésre álló adatok szerint 1200—1400 méterig fészkel. 

A részletekbe menő és a különféle helyi viszonyokat is felölelő 
tárgyalást azt hiszem mellőzhetem. Egyetemes viszonylatban a behatóbb 
tárgyalás tulajdonképpen fölösleges, mert hiszen a térkép elég hiven 
tájékoztat az erdei szalonka magyarországi fészkelő területeiről s ezért 
ezt a sok előmunkálat alapján készült kis tanulmányt abban a reményben 
nyujtom át a szakköröknek és a magyar vadásztársadalomnak, hogy 
megfelelő érdeklődéssel fogadják azt. Végszóként csak arra akarok még 
rámutatni, hogy egy jól megszervezett országos megfigyelési hálózat 

: működése nemcsak milyen eredményes, hanem egyuttal milyen pétol- 
hatatlan is lehet olyan esetekben, amikor csak elemi madártani ismerete- 
ket igénylő föladat megoldásáról van szó, 


314 JAKOB VÖNÖGZKY SCHENK 


Die Nistareale von Scolopax rusticola L. im 
historischen Ungarn. 


Von JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Auf dem enorm umfangreichen Brutgebiete der Waldschnepfe, 
welches in west-östlicher Richtung vom Atlantischen Ozean über Eurasien 
bis zum Stillen Ozean, in nord-südlicher Flucht fast vom Polarkreise bis 
zu den südlichen Hochgebirgen — Pyrenäen, Alpen, Balkan, Kaukasus, 
Himalaya — reicht, bildet das im Karpathenbecken eingelagerte historische 
Ungarn eine zwar kleine, aber eigenartige Gebietseinheit hart am 
Südrande des Brutgebietes, in welchem sich die Waldschnepfe in ver- 
schiedener, stellenweise sehr schütterer, stellenweise aber in stärkerer 
Dichte ansiedelt. Sehr bemerkenswert für das Vorkommen der Wald- 
schnepfe in diesem Gebiete ist die Tatsache, dass dasselbe gerade infolge 
seiner Lagerung am Südrande des Brutgebietes nicht nur Brutgebiet, 
sondern in seinen südlichen Teilen auch schon teilweise Winterquartier 
ist, ausserdem auch ein stark frequentiertes Durchzugsgebiet, in welchem 
sich grosse Mengen der aus den mediterranen Winterquartieren auf- 
brechenden und den nordöstlichen  Brutgebieten zustrebenden 
Schnepfenmassen zusammenstauen. Besonders reich beschickt sind 
die im südwestlichen, im Drautale gelegenen Schnepfenstrichgebiete, 
von welchen z. B. Dolnji Miholjac und Somogyberzencze zu einer gewissen 
Berühmtheit gelangten, da hier ganz erhebliche Strecken von Lang- 
schnäblern auf dem Frühjahrsdurchzuge erreicht wurden. Aber auch 
im weiteren Verlaufe der südwestlich-nordöstlichen Durchzugsrichtung 
ist die Waldschnepf in den Hügellandschaften und Gebirgsgegenden 
ein häufiger Gast, welcher dann wieder im Herbste, aber in anscheinend 
bedeutend geringerer Anzahl, in umgekehrter Richtung von Nordosten 
nach Südwesten seinen Winterquartieren zustrebt. Möglicherweise ist 
dies nur eine Täuschung, weil der Herbststrich die Jägerkreise in gerin- 
gerem Maße interessiert und deshalb weniger davon gesprochen wird. 

Der starke Frühjahrsdurchzug, welchem nach Ablaufe desselben 
in den meisten Gebieten ein völliges Verschwinden der Langschnäbler 
folgte, macht es begreiflich, dass man lange Zeit hindurch sogar in 
Fachkreisen die Ansicht hegte, dass die Waldschnepfe in Ungarn nur 
in sehr spärlicher Anzahl, wenn nicht gar aur ganz ausnahmsweise brütet, 


1943] DIE NISTAREALE VON SCOLOPAX RUSTICOLA L. IM HISTORISCHEN UNGARN 315 


Diese Auffassung änderte sich zwar allmählich, da besonders das Forst- 
personale der Waldschnepfe in geeigneten Forsten auch nach Ablauf 
des Striches begegnete und darüber in den Fachblättern berichtete. 
Es ist hier nicht die Absicht, die gesammte diesbezügliche Literatur 
aufmarschieren zu lassen, da dieselbe nur spärliche Daten bezüglich 
des Brütens der Waldschnepfe ergeben würde und deshalb kein der 
Wirklichkeit entsprechendes Bild der Nistareale der Waldschnepfe 
im historischen Ungarn ergeben könnte. Ein solches lieferten erst 
diejenigen Daten, welche auf meinen Aufruf an das ungarische Beobach- 
tungsnetz im Fragebogen, welcher jedes Jahr an die Beobachter verteilt 
wurde, eingesendet wurden. Dieser Fragebogen verlangte nicht nur 
die Daten über das erste Erscheinen der Langschnäbler, sondern zu- 
gleich auch Angaben darüber ob die Waldschnepfe im Beobachtungs- 
gebiete Brutvogel ist, ob regelmässiger, oder ausnahmsweiser und in 
welcher Anzahl. Diese seit dem Jahre 1908 bis zur der im Jahre 1917 
erfolgten Auflösung des Forstpersonal-Beobachtungsnetzer, also ein 
Jahrzehnt hindurch erfolgte Aufnahme ergab ein bedeutendes und 
zugleich zuverlässiges Daten-Material, welches auf anderem Wege nicht 
erreicht werden hätte können, weil die Wohnsitze des beobachtenden 
Subaltern-Forstpersonales bis in die entlegensten Waldgebiete reichten, 
also in die am meisten frequentierten Brutgebiete der Waldschnepfe. 
Dieses reichhaltige Datenmaterial bearbeitete ich dann mit der ebenso 
eifrigen als zuverlässigen Mitwirkung von DESIDERIUS v. HEGYMEGHY, 
wofür ich ihm auch an dieser Stelle den wohlverdienten Dank aus- 
spreche. Das Resultat dieser Bearbeitung ist auf der nebenstehenden 
Tafel VI. kartographisch dargestellt. Ich glaube, dass ein Vergleich 
mit ähnlichen Karten aus anderen Nistarealen der Waldschnepfe sehr 
lehrreich wäre. 

Diese Karte ergibt ein, zwar nicht alle Details genau nieder- 
spiegelndes, aber immerhin ein ziemlich getreues Bild der Nistareale 
der Waldschnepfe in Ungarn. Jedenfalls muss aber behufs richtiger 
Beurteilung derselben betont werden, dass jeder Punkt zwar einen 
durch zuverlässige Beobachtung festgestellten Brutplatz bezeichnet, 
doch bleibt es eine offene Frage, ob dieser Brutplatz nur ausnahms- 
weise, oder aber ständig jedes Jahr und in welcher Dichte besiedelt wird. 

Diese Verhältnisse konnte ich in dieser kartographischen Dar- 
stellung der ‚Nistareale der Waldschnepfe nicht mit hinreichender 
Augenscheinlihkeit darstellen und muss deshalb zur richtigen Beur- 
teilung der Karte der folgende Text in Anspruch genommen werden. 

In erster Linie muss heworgehoben werden, dass die sehr schütter 
punktierte Grosse Tiefebene ein fast gänzlich waldloses Gebiet ist. 
welches nur ganz ausnahmweise von der Waldschnepfe als Brutstätte 


316 JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK [Aquila 


gewählt wird. Selbst die spärlichen Waldgebiete werden nur sporadisch 
und durchaus nicht ständig besiedelt. Dieses Gebiet wird auch als Durch- 
zugsgebiet fast gänzlich gemeiden, so dass hier der Schnepfenstrich 
eine fast nur aus den Jagdzeitschriften bekannte Episode des Wald- 
schnepfenlebens bildet. 

Ein ebenso schwach besiedeltes Brutareal ist auch das kroatische 
Küstenland, ein ebenfalls waldloses Gebiet mit Karstcharakter. Ein 
Durchzug, jedoch ein sehr starker findet an der Küste des Adriatischen 
Meeres statt. Das Gebirgsland südlich der Sava wird schon häufiger 
besiedelt, jedoch nur die höher gelegenen Waldgebiete. Immerhin sind 
aber auch ‚diese Gebiete im Allgemeinen keine frequentierten Nistareale. 

Das Gebiet jenseits der Donau, das einstige Pannonien ist zwar 


ein ziemlich waldreiches, aber zugleich zum grossen Teile ein Flachland- ' 


Gebiet, so dass es als Nistareal der Waldschnepfe nicht stark bevölkert 
ist. Die meisten Brutplätze befinden sich an der Westgrenze in 
den Ausläufern der Alpen, dann im Pilis-Gebirge in der weiteren Umge- 
bung von Budapest. Die recht zahlreichen Brutplätze im letztgenannten 
Gebiete sind nicht nur dadurch erklärbar, dass die Waldschnepfe hier 
tatsächlich geeignete Brutgelegenheiten findet, sondern zum guten 
Teile auch dadurch, dass hier ein besonders zahlreiches und gut geschultes 
Subaltern Personal zur Verfügung steht, welches zum Auffinden von 
Brutplätzen vielfach angeeifert wird. 

Die bestbesetzten Nistareale sind natürlich die Karpathen- Kette 


und die Ausläufer derselben in entsprechenden Höhenlagen und zwar 


in zunehmender Menge von Süden nach Norden. In diesen Gebieten 
ist die Waldschnepfe ein ständiger und regelmässiger, wenn auch keines- 
falls häufiger Brutvogel. Laut den zur Verfügung stehenden Daten 
reicht das Brutgebiet bis 1200—1400 M. Höhe. Eine in Einzelheiten 
gehende Darstellung mit Berücksichtigung lokaler Verhältnisse 
erscheint angesichts der kartographischen Darstellung, welche ja für 
sich selbst spricht, in universaler Beziehung eigentlich überflüssig und 
somit überreiche ich diese zwar grosse Mühewaltung erheischte kleine 
Studie einerseits den Fachgenossen, anderseits den Mitgliedern der 
ungarischen Jägersilde in der Hoffnung, dass beide derselben Interesse 
entgegen bringen werden. Als Schlusswort möchte ich nur noch 
darauf hinweisen, dass die Tätigkeit eines wohlorganisierten Landes- 
Beobachtungsnetzes sehr erfolgreich sein kann, wenn es sich um die 
Erforschung solcher Fragen handelt, welche nur elementare ornithologi- 
sche Kentnisse erfordern. 


317 


A szegedi Fehertö madärviläga 
10 éves megfigyelés alapján. 


Irta DR BERETZK PÉTER. 


Die Vogelwelt des Fehértó bei Szeged auf Grund 
- 10 jähriger Beobachtung*) 


von DR. PETER BERETZK. 


Egy évtized madártani tapasztalatainak közléséhez, mely fénykép 
felvételekkel bőven szemléltetne, minden részletkérdést megvilágitana 
és a történeti adatokat is magában foglalná, nagyobbszabásu munkára 
volna szükség, mint amilyent a rendelkezésemre álló megszabott ter- 
jedelem és jelenlegi elfoglaltságom most lehetővé tesz számomra. Arra 
törekszem, hogy vázlatba süritve, nagyobb vonásokban — a legfontosabb 
madártani eseményekre kitérve — lehetőség szerint egységes képet 
nyujtsak erről a legértékesebb hazai szikes területről. 

A szegedi Fehér-tó jelenleg közel 3000 holdat magábazáró 14.1 
négyzetkilométernyi területü összefüggő zárt földrajzi egység. Csongrád 
és Pestmegye déli részéből az Alföld legmélyebb pontja felé törekvő 
vadvizeknek gyüjtő medencéje. 

Hazánk e legnagyobb kiterjedésü zárt egységes szikes területének 
tulnyomó része Szeged város tulajdona. (12.6 ( ] km.) Megérthető tehát, 
hogy sok-sok évtizedre, sőt évszázadra visszamenően nagy gondot adott 
a város vezetőségének e , haszontalan" területnek a gazdasági életbe 
való bekapcsolása. Sok-sok terv merült fel és bukott sorra mindaddig, 
mig a város nagy jóltevőjének KLEBELSBERG grófnak segitségével a 
szikes terület 1000 holdján halgazdálkodás létesült. A délkeleti 6 km-s 
egyenes természetes partszegéllyel párhuzamosan 1 km széles csikban 
zárták magas gátak közé a szikes parti zónát, mely bár a Fehér-t6 
egységét megbontotta, de az északi és északnyugati részeket a maga 
ősiségében és összefüggésében érintetlenül hagyta. Amennyire zavarólag 
. hatott a parti madárvilágra e hosszu természetes délkeleti partszegély 


*) Fin deutschsprachiger Auszug dieses Artikel wird im nächsten Aquilaband 


erscheinen. RED. 


318 DR. BERETZK PÉTER [Aquila 


elvesztése, a masik oldalon nyereség mutatkozik abban, hogy a Tisza 
vizével és bövizü artézi kutak felhasználásával megtöltött vizmedencék 
vize lassanként az édes vizek jellegét öltötte magára. E folyamatot 
mesterségesen is elősegitik évről-évre a meszezéssel és a trágyázással. 
Az édesvizi szegély növényzet (füzbokrok stb.) e területnek a madar- | 
világát értékesen gazdagitottak. 

A Fehér-tó vizellátása a csapadék vizek mennyiségétől függ. Normál- 
vizes esztendőkben tavasszal és ősszel gyült meg a csapadékviz, és 
miután a régi időkben az egyetlen természetes levezető ér a Matyér 
csak a felesleges vizmennyiséget vezethette el, a viz csak csapadék- 
szegény forró nyárak derekán tünt el a tóból. Kissé bővebb tavaszi 
esőzések és nedvesebb nyarak mellett azonban a viz éveken át meg- 
maradt a mélyebb részeken. Bő csapadékos, árvizes években félelmetes 
vizmennyiséget tárolt a Fehér-tó. Nem egyszer körülöntéssel fenyegette 
meg Szeged városát. A halastó teremtésével lényegesen megváltozott 
a helyzet. A halastavat 9 km hosszu csatorna köti össze a Tiszával. 
E csatornának eredeti rendeltetése az, hogy magas vizállás esetén Tisza 
vizet nyerjenek a halastavak részére. Alacsony vizállásnál azonban a 
Fehértóban felgyülemlett vizmennyiség az utolsó cseppig levihető a 
Tiszába. A legeltetési érdekeltségek fel is használták a lehetőséget. 
Kivánságukra rendesen a májusi alacsony tiszai vizállásnál eresztették 
el a vizet, miáltal a tóban fészkelő madárvilág szaporulata semmisült 
meg. 

E példátlan pusztitásnak a terület egy részének természetvédelmi 
területté nyilvánitása vetett véget. Tudományos érvek felsorakoztatása 
mellett is évek harcai voltak szükségesek ahhoz, hogy 350 holdnyi terü- 
letnek természetvédelmi területté nyilvánitása megtörténhessék. Igen 
nehéz feladat volt a környéki gazdák által főleg az állattartás céljára 
igényelt ezt a területet a természetvédelem céljára megnyerni de még 
máig sem kielégitő — a törvényes védelem dacára is — a madár- és 
természetvédelmi szempontok érvényesitése. Az 1941. és 1942. év ha- 
talmas belvizáradásai után, melyek a Fehértavat 20 millió köbméter 
viztárolásával tengerré dagasztották, az ősszikest egy ujabb csatornával 
derékon szelték keresztül. E csatornának a rendeltetése oda irányul, 
hogy a vadviztápláló erekből közvetlenül összeszedve a vizet, azt a tiszai 
főcsatornába juttassa, miáltal a 2000 holdas és szikes éltető vize nélkül 
marad. És ez az elgondolás megszületett akkor, amidőn a védettség 
már 3 éve érvényben volt. E csatorna e területnek az egységét meg- 
bolygatta. A madártani szempontból meginditott mentesitési törek- 
vések annyi eredménnyel jártak, hogy az ujonnan és ismételten kijelölt 
védelmi terület utólagosan létesitendő zsilipek segitségével vizzel el- 
árasztható lesz. 


1943] A SZEGEDI FEHERTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELES ALAPJÁN 319 


A földrajzi és vizviszonyoknak e rövid tárgyalása szükséges ahhoz, 
hogy megértsük a fehértói madárvilág életviszonyait. A terület első: 
sorban, mint értékes vonulási terület jön szóba. A vizi madárvilág 
vonulása hazánkban az Alföldet észak déli irányban párhuzamosan 
keresztül szelő két nagy folyónkhoz a Tiszához és a Dunához igazodik: 
A Fehértó a Tisza vonulatában az ősi ártérnek egyik kiöblösödése, 
melyen a folyószabályozás előtt időkben a megáradt folyónak vize 
hullámzott. Ez az öblösödés szigetszerüen zárta körül Szegedet a körös- 
körül elterülő termékeny földkoszoruval egyetemben. Igy lehetett ez 
mindig, mert nem csak a történeti idők régi avar és népvándorláskor 
világának emlékei kerültek meg a Fehért6 partos széleiben, de a dél- 
keleti partok szomszédságában lévő öthalmi földhátban a 20 ezer év 
előtti ősember nyomaira bukkant az archeologiai kutatás. 

A madarak megtartották évezredek során megszokott vonulási 
irányukat. A Fehértónak őszi és tavaszi madártömegei régidőktől 
ismertek. Madártani vonatkozásokban azonban kevés nyomot találunk 
a multszázad utolsó évtizedéig. Az ősi szegedi darvászat, az Ausztria 
felé irányuló vizivadkivitel inkább gazdasági szempontból jelentettek 
előnyt a városi lakosságnak. Tudományos szempontok iránt való érdek- 
lődést két szegedi, elsősorban vadászembernél látunk először. ZSÓTÉR 
LASZLO-nak és LAKATOS KAROLY-nak a figyelme mar kiterjedt az egyes 
fajok meghatározása felé. Ők azonban inkább a ritkaságokra fektették 
a fősulyt, a terület rendszeresen madártanilag feldolgozva nem volt. 


1932-ben tettem első izben lábamat e vidékre. Akkor már épitették 
az ezer holdas halastavat. Emberek százai turkálták és lapátolták a 
sárga altalajt. E zavaró körülmény és a még ki nem mélyitett ornitológiai 
tudományom mellett is hamar észre kellett vennem a területnek rend- 
kivüli madártani értékét. Az első évek azonban inkább a meglátásoknak 
és nem a számbaszedésnek az évei voltak. Rendszeres feljegyzést észle- 
léseimről 1934. év óta vezetek. A Fehértó madarainak rendszeres begyüj- 
tését is ezen időtől végeztem, bár ritkább példányokat már ezen idő- 
pont előtt is konzerváltam és megőriztem. Törekvésem arra irányult, 
hogy észleléseim pontos feljegyzésével teljes képet kaphassak, másrészt 
bizonyitó példányok begyüjtésével megalapozzam a fehértói madár- 
világot lehetőség szerint hiánytalanul szemléltető madárgyüjtemé- 
nyemet. 1938 óta a madárfényképezés nehéz és fárasztó munkáját. 
— amennyire időjárási és vizviszonyoktól egyaránt nagymértékben 
függő tevékenységre egyáltalán alkalom nyilt — elég szép sikerrel 
végeztem. a 

Észlelést tiz év leforgása alatt 525 esetben végeztem. Az észlelési 
idő reggeltől-estig tartott. Vonulási időben igyekeztem a hajnali órákban 


tx Pe Te ea "A ma di = Al 9) PES A- oF 
= ~~ 4% 
390 DR. BERETZK PÉTER | [Aquila 


is figyelni. A värosböl érkeztem és igen gyakran még a sötetedes elött 
otthon a värosban kellett lennem. Ejszakäzäsi lehetösegekröl a legutöbbi 


évekig — amidőn egy kis valyogputri ad menedéket az idő és éjszaka 
viszontagságai ellen — szó sem lehetett. A kora hajnali madárébredés 


és a sötétedéstől érkező fajok megfigyelésének pedig szintén nagy fon- 
tossága van. Tiz évi megfigyelésem hónapok szerint a következőképen 
oszlik meg : január 31, február 25, március 40, április 43, május 42, 
junius 66, julius 45, augusztus 48, szeptember 55, október 55, november 
41 és december 34. Az észlelési számokból kitünik, hogy a vonulás 
hónapjaira fektettem a fősulyt. A juniusnál mutatkozó kiugrás az utóbbi 
évek fényképezéseiből származik. A madarakat fészkeiknél fényké- 
peztem. Sietni kellett, mert a fészekhagyó madarak közeli fényképezé- 
sére a költés utáni időben már kevés alkalom adódik. Szórványos ész- 
leléseim mellett s az észlelések tekintélyes száma 10 év alatt közel másfél 
év nappalának felel meg. Ez feltételezni engedi a teljességet, vagyis azt, 
hogy ezen idő alatt a Fehértó jellemző madárfajai hiánytalanul szemem 
elé kerültek. Tökéletesen megnyugtatö eredményeket a rendszeresitett 
várta folyamatos megfigyelései adhatnak. Vannak pl. fajok, melyeket 
10 év leforgása alatt csak két izben észleltem (pl. a csigaforgatót, Haema- 
topus ostralegus longipes But.). Vannak olyanok is, melyek csak egyiz- 
ben kerültek szem elé. (Reznek tuzok, Otis tetrax orientalis . HART., ugar- 
tyuk, Burhinus oedicnemus L., gödeny, Pelecanus onocrotalus L. stb.) 
Ha az észlelések számát 10 évhez viszonyitom, ugy arra az eredményre 
jutok, hogy az évnek minden 7. napján végezhettem csak megfigyeléseket. 
Itt már jobban szembetünő a hiányosság, mely a vonulási időben bir főleg 
jelentőséggel. Mennyi madár vonulhat el 6 nap alatt és nagy kérdés 
hogy a 7. napon egyes fajok szemem elé kerülnek-e " A fajok meghatá- 
rozasanal, számbaszedésénél nagyobb kiesések nem lehetnek, a vonuló - 
tömegek meghatározása, tömegeik hozzávetőleges számszerü megitélése 
azonban már folyamatos észlelést kivánna. 

10 év alatt észleltem 211 fajt. Ebből sikerült begyüjtenem 190-et 
vagyis az észlelt fajokból 21-nek a begyüjtése eddig még nem sikerült. 
A fehértói begyüjtött példányok száma 523. — A fehértavi eddig kimu- 
tatott fészkelők száma 39. Ezek közül 37-nek a fészekalját begyüjtöttem. . 

Egyes fajok tárgyalása nagyon messze elvezetne. Követhetném a 
rendszertani csoportositást. Ennél azonban sokkal helyesebbnek látszik, 
ha olyan sorrendet követek, mely a szikeseknek s igy a Fehértónak is 
jellemző madárvilágát helyezi a. tárgyalás előterébe. Külön fejezetet 
nem szentelek a fészkelőknek. Azokat a fajokat, melyek vonulásuk 
közben véletlenül érintik a területet, biologiai vonatkozásban messze , 
esnek a szikes mocsárvilágtól, röviden szintén megemlitem. Külön 
tárgyalási csoportot érdemelnének azok a fajok, melyek a halastóval 


Tab. VII. 


Aquila Tom. L. 1943. 


Dr. Beretzk Péter, Szeged-Fehérto. 


Photo : 


Bilderklärung auf der Rückseite. 


Kepmagyaräzat a hätlapon. 


166.-944. Sp. 


M. kir. honv. térk. int. 


1. Költő, még ki nem szinezödött kormos szerkö. — Brütende Trauerseeschwalbe (Chlidonias nigra nigra L.) im immaturen Kleide. 


b BD Er Sterna SARO albilrons PALL.) am Neste. 
2. Fészkelő kis csér-pár. — Zwergseeschwalben-Paar 1 


3. Feszkelö széki lile-par. — Seeregenpfeifer-Paar (Charadrius alexandrinus alexandrinus L.) am Neste. 


4. Költő gulipàn. — Brütender Säbelschnäbler (Recurvirostra avosetta avosetta L.) 


‘ds “pre-991 “JUL ya} AUOY “ALY "N 


“SN we (7 sndojueury sndoyuwunmgy sndoyuruwng) IBBd-I9INB[U9Z[9)}S — “IRd-S90)RA[93 0942894 


‘OMOYIA-posazy ‘19794 NZI919 "IA : 010Ud 


THA ‘QBL "eF6T "T “WoL, embv 


DT UNS 


4 
> 


> 


© 
Ír nf 
ve 


CA 


- ae + . : 
pic 1943]. A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELES ALAPJAN 321 


létesitett mélyebb édesviznek és a talajjavitässal kapcsolatban telepi- " 
tett növényzetnek uj jévevényei és részben mar költömadarai (näd- 


szegélyek, bokrosok madarai). 


A Lilefélék családjába tartozó fajok közül a Numenius-ok azok, 
amelyek — az évről-évre fészkelő gulipán mellett — a legjellegzetesebbek. 

. Egész Középeurópában egyedüli az a jelenség, hogy a kis póling 
(N. phaeopus L.) évről-évre április hó folyamán tizezres tömegekben 
gyülekezik. Március második felében érkeznek az első csapatok, 
számuk április második felében kulminál. Május elején rohamosan 
kevesbednek, de egész májusban még ezres tömegben láthatók. 
Juniusban csak elvétve találkozunk csapataival. Néha még juliusban 
is fel-feltünedezik egy-két csapat, sőt aug. első napjaiban is találkoztam 
meddő egyedekből álló kisebb csapataival. A kis póling a nappalt 
a szántóföldeken, füves réteken tölti. Csak inni és éjszakázni jár a Fehér- 
tóra. Kora reggel 4 6 és 6 óra tájban csapatonként huznak ki éjjeli 


" szállásukról. Huzásuk mindenkor északkelet irányában több száz méteres- 


eet 


magasságban egyenes vonalakban zajlik le. Napközben meleg száraz 
tavaszokon csak délben figyelhetjük meg rövid időre visszatérő szomjas 
csapataikat. Késő délután, napnyugta előtt özönlenek be ismét és 
rendszerint. Ahova az egyik csapat letelepedett, oda huz be a többi is. 
Egy tömegbe ezernyi madár is gyülekezik. Felzavarva egy tömegben 
repülnek tova és keresnek ujabb éjszakázó szigetes helyeket. Hajnali — 
huzásnál vadlibához hasonlóan rendezett csapatokban emelkedik fel 
a magasba. Csapataik eléggé tömöttek, haladásuk irányára merőlege- 
sen formált hosszanti tömeget alkotnak. Esti behuzásnál haladásuk 
irányában hosszan elnyuló csapataikat is megfigyelhetjük. Csapatonként 
20—25 madár rendeződik, de találkozunk 50—60-as tömegekkel. 
A csapatok rendszerint tiszta csapatok. A legritkábban találhatunk 
köztük egy-egy nagy pólingot. Ezt is csak olyankor, ha a mocsárvilág 
területén felzavarva keverednek. j 

A N. phaeopus ősszel hazánk területén nem vonul keresztül. Mas 
utvonalon megy téli szállásaira. A leggondosabb megfigyelés alapján 
sem tudtam őszi vonulásukra nézve adatot gyüjteni. Elképzelhetetlen 
az, hogy ahol tavasszal ezres tömegek váltják egymást, ősszel a lassubb 
mozgalom idején csapatosan ne mutatkoznának, ha vonulásuk magyar 
földet erintene. ‘1942. aug. 19-én egy magányos példány lövetett. 1943. 
julius 18-án és aug. 15-én szintén egy-egy magányos madár került 
puskacső elé. Egyik vadász ällitäsa szerint aug 15-én 3 phaeopus-t lőttek, 
azonban ez adat nem fogadható el, mert a vadászok a kisebbtestü 
argatus-okat, de a vékonycsőrü pólingot is phaeopus-oknak tartják. 

21 


323 DR. BERETZK PETER [Aquila 


(A vadäszok annyira nem ismerik fel a két faj közötti különbseget, hogy 
nem egy azon csodälkozik, mily különös, hogy a tavasszal kicsiny pölin- 
gok őszre, hogy megnőnek!) 1943. aug. 9-én két egyedüli példány 
huzott a csalmadarakra és le is lövetett. Aug. 20-án határozottan fel- 
ismertem e fajból egy 3-as csapatot. 1942-ben és 1943-ban észleltem a 10 
év alatt a phacopus-nak az emlitett koraőszi szórványos megjelenését. 
Ezen adatok alapján őszi vonulásáról nem beszélhetünk. Őszi megjelenésü- 
ket ugy foghatjuk fel, — hásonlóan több más madárritkasághoz — 
(pl. Calidris c. canutus L. Crocethia alba Pall. Haematopus ostralegus L. 
stb.), amelyek ritka vendégként mutatkoznak — mint eltévedt egye- 
dek — a nagy magyar alföldön. 

A nagy pólingok (N. arguatus) gyülekezése és viselkedése nagyjá- 
ban forditott. Bár tavasszal is jelentős mennyiségben vonul keresztül, 
ősszel ezres tömegekben lehet látni. A nappalt e faj is a gazdaságilag 
művelés alatt tartott földeken tölti, legfeljebb meleg napokon a déli 
órákban szomját oltani keresi fel a vizet. Hajnalokon rendesen egy 
tömegben indul el, az esti órákban napnyugta -körül már csapatosan 
huz be. Huzásuk a sötétedésig tart, néha azonban — a vadlibához 
hasonlóan — még éjszaka is jönnek-mennek. Csapataik ferde vonal- 
vagy ékalakban formált csapatok. Phaeopus-okat arguatus csapatokban 
nem figyeltem meg. Az első arguatus-ok már julius végére megérkeznek. 
Százas csapatokban kezdenek gyülekezni. Számuk ezen időtől folyton 
nő. Ezres tömegeik szept. végén, október elején lepik el a Fehértavat. 
Novemberben számuk hirtelen apadni kezd, egy-egy csapat kitart 
karácsonyig. Január 6-án is figyeltem meg népes csapatot. Általában 
az időjárás szab határt tartózkodásuknak. Nagy hó vagy erős fagyok 
délre kényszeritik. A Numenius-ok emlitett 2 fajából műmadarak segit- 
ségével egy-egy délutáni, illetve esti huzáson 50—60 madár könnyen 
elejthető. Egy pár fészkeléssel gyanusitható. Juniusban heteken keresz- 
tül egy sásszigetben tartózkodtak. 

A N. tenuirostris VIEILL. fehértavi előfordulása sokkal gyakoribb 
lehet, mint e ritkának hitt madárnál elképzeljük. Röptében csak vékony 
csőréről lehet megismerni. A lelőtt példányokat a vadászok phaeopus-nak 
vagy kisebb testü arguatus-oknak könyvelik el. Rendesen magányosan 
jár, bár egy nyolcas csapatát csőréről egyizben határozottan felismertem. 
Megfigyelésem idejében csak őszi időben kerül elő, nem egyszer a nagy 
pólingok között. Lövése a csalmadarak felett eredményes. 15—20 lépés 
távolságból távcsővel többször határozottan felismertem. Repülés köz- 
ben a kisebb termet nem vehető észre. Egyébként sem áll az. hogy leg- 
kisebb termetü póling faj. mert tojópéldánvai néha a phaeopus fajnál 
jóval nagyobbak. Őszi gyakoriságára jellemző. hogy 1943. őszén a mű- 
madarakkal mindössze 4 izben vadásztuk és két alkalommal egy-egy 


elejeig több száz madárból álló csapatot észleltem. 20—30 


vg se ; | 
1943] A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 323 


magányos példányt sikerült elejteni. 1935. évben hasonlóan az őszi 
, gojzerezés" alkalmával került elő 2 példány. Az egyikre a két nap alatt 
százon felül lőtt arguatus tömegből bukkantam rá. Meggyőződésem, 


hogy amennyiben szept.-október hónapban csalmadarak segitségével 


a pólingvadászatot rendszeresen üznék, évről-évre előkerülne nem 
egy példányban a vékonycsőrü poling is. A phacopus-ok tavaszi vadászata 
évről-évre szokásos. Sok százat lőnek április folyamán. Sem magam 
még nem lőttem, sem másoktól nem hallottam, hogy tavasszal került 
volna elő fenuirostris, bár könnyen megeshetik, hogy a lőtt madarat 
kis pólingnak könyvelték el. A fehértói gyüjteményben 3 tenuirostris 
van, melyeknek adatai: 1935. IX. 1., him, 1943. IX. 25. tojó, 1943. 
X. 13. tojó. i 

A nagy goda (Limosa limosa L) vonuläsa sorän ezres tömegekben 
jelentkezik. Osszel jul. mäsodik felében mar mutatkoznak. A fötömeg 
augusztusban halad at. Tavasszal első csapataik március közepén itt 
vannak. Fészkelésüket kimutatni nem tudtam. E fajból nyári példányok 
gyakoriak. Kisebb fajtestvére a L. lapponica L. egy-két példányban 
is évről-évre megjelenik. E faj is rendesen a csalmadarak mellett kerül 
lövésre, őszi vonulása során szeptemberben. Legutóbb 1943. szept. 12-én 
másodmagával figyeltem sokáig a csalmadarak közé leállva. A gyüjte- 
ményben lévő példányok : 1935. IX. 1 him, 1935- IX. 20 him és 1939. 
IX. 8 him. 

A csigaforgaté (Haematopus ostralegus longipes BUT.) igen ritka 
madar a Fehertavon. Mindössze 2 izben észleltem aug. mäsodik feleben 
egy-egy magányos példányát levegőben. A régebbi időkből a Fehertöröl 
több példányt gyüjtöttek be, többször találkoztam adat nélküli kitömött 
példányokkal (az ócskapiacon is láttam árulni ily kitömött madarat). 
Lehettek évek, amidőn e faj nagyobb számmal jelentkezett. A sar- 
szalonkák közül a közép fai (Capella gallinago L.) ugy őszi vonulásban, 
mint tavasszal közönséges. A szikes vizet nem igen szereti. A halastó 
lekaszált sásos szigetein gyakori. A nagy sárszalonkát (Capella media 
LATH.) nem észleltem. Bizonyára ez is előfordul a területen. A kis faj 
(Lymnocriples minimus BRÜNN) gyakori márciusi vonulásban a nádtor- 
zsákban. Ősszel ritkább. Néha télen is előkerül (1944. I. 9. Legutóbbi 
téli adata). Az erdei szalonka (Scolopax rusticola L.) egyizben került 
elő a halüzem telepének fásitott, bokros kertjében (1942. X. 4. him). 

A gulipan (Recurvisrostra avosetta L.) rendszeres fészkelőmadara 
a Fehertönak. Kisebb nagyobb számban évről-évre fészkel. Általában 
6—8 pár telepedik meg, de kedvező tavaszon, megfelelő vizállás mellett 
észleltem már 25 pár fészkelését is. Őszi vonulás idején többször figyel- 
tem meg nagyarányu gyülekezését. 1941. julius második felében, aug. 
50 darabból 


21 


394 DR. BERETZK PETER [Aquila 


álló csapat észlelése nem ritkaság. Fészekaljabol a Fehertönak tavaszi 


nagyon is változó vizmagassága miatt sok tönkremegy. Szép eredménnyel 


fényképeztem szines és mozgófilmre fészekaljánál. 

A gólyatöcs (Himantopus himantopus L.) évről-évre előfordul, dé 
nem minden évben fészkel. 2—3 pár, néha 7—8 pár telepedik meg. 
. E madár számbeli fogyása feltünő. Amig a gulipánnál örvendetesen 
lehetett tapasztalni a népes csapatokat, addig a gólyatöcs a tavaszi 


és őszi vonuläsböl nem egyszer hiányzik s ha mutatkozik is, legfeljebb . 


kettesével, hármasával figyelhető meg. 

A viztaposók közül a közönségesebbnek ismert vékonycsőrü viz- 
taposó (Phalaropus lobatus L.) 10 év alatt a Fehértavon nem került 
szem elé. A laposcsőrü faj (Phalaropus fulicarius L.) két izben lövetett. 
Egyes példányok voltak. Előkerülési adataik : 1936. V. 10 him, 1938. 
III. 20. (neme ismeretlen). 

A szegedi Fehértó hatalmas kiterjedt sártengereivel, sima szikes 


porondjaival, szigeteivel a partfutoknak és cankóknak az igazi hazája. — 


Ezen fajok előfordulását és megjelenési idejüket tömegüket az alábbiak- 
ban ismertetem : 

Fészkelő faj a pirealdba cankö (Tringa totanus L.), mely a téli hönapo- 
kat kivéve az év minden szakäban fellelhet6. Oszi vonuläsa sorän 
15—20-as csapatokban vonul keresztül. Kedvezö tavaszokon több szaz 
parja fészkel a Fehértavon. i | 

A borzas cankö (Philomachus pugnax L.) a legtömegesebb canköfaj. 
Enyhe idöben mär februär közepen nem egyszer hömezök felett vonul- 
nak tova első csapataik. Elkésett vonulók november folyamán sem 
ritkák, sőt hómentes teleken még erős fagyok idején decemberben és 
januárban is találkoztam kisebb csapatukkal. (1944-ben január 12-én 
6 példányt figyeltem meg.) Májusban, juniusban galléros kiszinezett 
madarak nem ritkák. Fészkelése erősen gyanitható, fészekaljára ns, 
még nem sikerült. Néha sok ezerre tehet6 felgyülemlett szamuk. 

A borzas cank6 után számban a füstös cankö (Tringa erythropus 


PALL.) következik. E faj csak a téli hónapokban hiányzik. Egy-egy. 


példány még decemberben is előfordul. Április-májusban 50—60-as 
néha százas feketén szinezett csapataik népesitik be a tavat. Ha a 
Fehértóban nyáron is marad viz, egész nyáron kisebb számban észlel- 
hető e faj. Már-már arra enged ez következtetni, hátha fészkelő példá- 
nyok is lehetnek. Ivarmirigy vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy 
meddő példányok a nyári kóborlók. Ősszel a kivedlett és a fiatal szürke- 
példányokból nem ritka a sokszázas csapat. 

A szürke cankó (Tringa nebularia GUNN.) a közönséges vonulókhoz 
tartozik. Nagy tömeg ebből sohasem észlelhető. Kisebb csapatokban 


(8—10—15) vonul, az őszi vonulásban egyes napokon több százat is | 


LÀ Br d 
MI 
ber 


1943]. A SZEGEDI FEHÉRTO MADÁRVILÁGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 325 


. láthatni belőle. E fajt gyakran meg lehet találni kevés példányszámban 
a Fehértavon nyári időben is erőteljesebben szinezett, sötétebb vonal- 
. — käbél diszitett öltözékében. 

£ A tavi cankó (Tringa stagnatilis BECHST.) rendes átvonuló. Leginkább 
a tavaszi vonulása során figyelhető meg. Vannak tavaszok, amidőn 
. — heteken keresztül naponta láthatunk pár csapatot. Elszórtan nyáron 
is mutatkozik e faj. Ez arra engedett következtetni, hogy fészkelhet 
a Fehértó területén. Ez igy is lehetett, mert 1942. V. 31-én sikerült 
Ò egy fészekaljra bukkanom. A fehértéi gyiijteményben lévő madarak 
adatai : 1935. IV. 14 tojó, 1936. VI. 21. him, 1937. III. 23. him, 1937. 


VII. 11. tojó, 1938: IV. 24. him. È 

# A réti cankö (Tringa glareola L.) a nyàrvégi hónapokban néha 
| valósággal ellepi a fehertöi mocsärvilägot. A költési szakban is csapato- 
san található. 

£ Az erdei cankò (Tringa ochropus L.) egyesével-kettesével ugyszöl- 
x vän az ev minden szakäban feltünedezik. A sik rövidnövenyzetü nyilt 


terep bár nem kedvez életmódjának, mélyebb csatornák, erek sürübb 
sásos széleiből rebbennek fel. Észleltem példányokat december első 
felében. A begyüjtött példányok adatai : 1937. VI. 27. him, 1937. VII. 
. 29. him, 1937. XI. 22. tojó. I 

A billegető cankó (Tringa hypoleucos L.) áprilisban érkezik, május 
közepén eltünik de már junius végén egyesével, majd később 6—8-as 
csapatokban tünedezik fel. A csatornák, halastó mélyebb vizének 
kopár széleit kedveli. 6 

A fenyérfuté (Crocethia alba PALL.) csak őszi vonuläsäban volt 
található. Szept. hónapban rendszeresen meg lehet figyelni 3—4 példa- 
nyát. Bizalmas, nem félénk madár, könnyen elejthető. A gyüjtemény- 
ben lévő 5 példány (2 him, 3 tojó) szept. hónapból származik. 
A sárjáró (Limlicola falcinellus PONT.) igen ritkának tartott madár- 
ként szerepel. Valóban igy lehetett, mert 1895. és 1935. között nem 
került elő belőle bizonyitó példány: A Fehértavon őszi megfelelő viz- 
viszonyok mellett rendszeres megjelenőnek kell tekinteni. Általában 
". - nagyobb csapatokban érkezik. Nem ritkaság 30—40-es csapata. Igen 
. gyakran Calidris alpina csapatba keveredik. Tavaszi vonulásából eddig 
egy példányt gyüjtöttem be. 40--50-es csapatból lövésre egy him pél- 
dány esett ki 1935. V. 19-én. A begyüjtött nyole példány 1935., 1939. 
és 1940. évekből (6 aug., 1 szeptemberi) származik. 5 him, 3 tojó. Mint 
emlitettem, csak megfelelő élettérben találjuk meg. Aug.-ban a Fehértó 
igen gyakran teljesen kiszárad. Ilyenkor hiába keresnők. Ha azonban 
kiterjedtebb sik sáros, latyakos területek találhatók, a sárjárót is rend- 
szeresen felleljük aug. második felében, szept. elején. A cankók mellett 
a partfutók igen jellemző madarai a Fchérténak. Legnagyobb tömeg- 


L 


d 7 


Den > 4 
* 
x 
her, 
vi do 


326 DR. BERETZK PÉTER ' [Aquila 


ben a havasi partfutöt (Calidris alpina L.) találhatjuk. Január, február, 
junius, julius hónapok kivételével népes csapatokban szedegetnek a vizek 
sima szélein. Májusban rozsdás hätu feketehasu szép kiszinezett példa- 
nyait lehet begyüjteni. Junius első felében is megfigyeltem kisebb 
csapatait. Késő ősszel ezres csapataiba vág bele a kis gyilkos északi. 
sólyom. Gyönyörü látvány a magasban kavargó, vágódó, hullámzó 
sürü tömegben hullámzó madár. Csak a havazás, vagy az erősebb fagyok 
szoritjàk további vándorlásra, amidőn a hó, jégpáncél elzárja taplal- | 
kozásukat. 1943-ban még karácsonykor is itt voltak. Tavasszal az elsők 
között a bibicekkel együtt érkeznek. À 

A nép által is jól ismert partfutöfaj a sarlös partfutò (Calidris tes- 
tacea PALL.). Tavaszi vörös szinruhäjärél a szegedi nép paprikasneffnek 
keresztelte. Néha valóban nagy csapatokban érkezik április végén, 
májusban. Ősszel észrevételenül elvegyül szürke ruhájában a sok többi 
parti madár között. Vannak évek, amidőn gyér számban vonul keresztül. 
Ősszel már aug. második felében megtaláljuk, legtöbb van szeptember- 
ben; októberben már csak elszórtan találjuk kisebb csapatait. 

A két torpepartfutofaj a rozsdás (Calidris minuta LEISL.) és a szürke 
Calidris temminckii LEISL.) évről-évre kisebb nagyobb számban kimutat- 
ható faj. A szürke törpepartfutó későn érkezik. Májusban a sásos füves 
részekkel benőtt kis szigetek között közelünkből hangos pirregéssel 
riadnak fel. Juliusban már ismét itt vannak és gyakran szept. első 
felében is találunk példányokat. A vörös apró partfutóból nyáron talál- 
tam szép kiszinezett nászruhás példányokat. A gyüjteményben lévő 
példányok május, junius és szept. hónapból valók. i 

A sarki (izlandi ) partfutò (Calidris canutus L.) ritkábban és egyesével 
volt megfigyelhető mindenkori -őszi időben: aug. végén, szept. első 
felében. Eddig 3 példányt sikerült begyüjteni, de több őszön megfigyel- 
tem egyes példányait. A begyüjtött példányok 1934., 1935., 1936. 
évekből: valók (aug. 20., szept. 4. és szept. 3). Az 6szi kiszáradt 
Fehértó csak ritkán nyujt e madárnak megpihenési és táplálkozási 
lehetőséget. - 

A tengeri partfutó (Calidris maritima BRÜNN.) még nem került 
szem elé. 

A köforgató (Arenaria interpres L.) gyérszámu, de rendszeresen elő- 
forduló fajnak tekinthető. Tavaszi nászruhás példány két izben lövetett 
(1938. V. 22. him, és 1942. május 26. him. Észleltetett 1938. VI. 2-án 
egy diszruhás.). Őszi előfordulása gyakoribb. Az őszi begyüjtött példá- 
nyok adatai : 1935. VIII. 27. him, 1935. VIII. 28. t0jö, 1937. IX. 15. 
him és 1939. VIII. 27. him. 

A terekcankönak (Terekia cinerea GÜLD.) egyetlen elöforduläsa ismere- 
tes. 1936. szeptember 15-én lövetett egy példány. 


4 A SZEGEDI FEHERTO MADÄRVILÄGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 327 
A lilék közül a széki lile (Charadrius alexandrinus L.) rendszeres 
È " fészkelő. Kedvező vizallàs mellett néha százon felüli párja költ. Tavasz- 
i végi záporok. felhőszakadások gyakorta tönkreteszik a fészkelést. Néha 
| csak a második költesük eredményes. Meg juliusban is találhatunk 
feszekaljakat. Március derekán érkeznek az első csapatok. Június végén 
mar a fiatalok és öregek közös csapatban járnak. Ősszel 60— 80-as 
| csapatai nem ritkák. Elmaradozó vonulókat még késő ősszel is találunk. 
j Enyhe teleken kisebb számban karácsonyig is visszamaradnak. 1937-ben 
január 24-én került elő egy példány. 

A kis lile (Charadrius dubius curonicus GM.) mint átvonuló meg- 
lehetős kevés számban található. Ugy látszik a szikes tavak mellékét 
nem igen szereti. 1936. febr. 9-én is előkerült egy magányos példánya. 
Fiataljai az őszi vonulásban korán julius végén, augusztus elején meg- 
jelennek. A fehértói gyüjteményben képviselt egyedek: 1936. IV. 1. 
him, 1937. VIII. 25. him, 1938. VII. 24. him. 

A parti lile (Charadrius hiaticula L.) a vonulasban minden évben 
nagyobb számmal megtalálható. Májusban és szeptemberben kisebb 
csapatokban jár. Nem ritkán a fagyos vizszélek mentén még december- 
ben is láthatók kettesével, hármasával. | 

A havasi lile (Charadrius morinellus L.) biztos előfordulása csak 1941. 
év szeptember hónapból ismeretes. E faj vonulasaban inkább a szäntäso- 
kat, az ugarföldeket kedveli. Megjelenése más időkből is gyanitható, 
de a fenti időben sikerült bizonyitö példányokat megszerezni e külön- 
ben eléggé bizalmas fajból. 15—20-as csapatban jár. A vizszéli füves, 
szikes-foltos legelőkön tartózkodnak. Nem nagy számmal találjuk, de 
azért évről-évre egy-egy csapatát felfedezhetjük az aranylilenek (Charad- 
rius apricarius L.). Inkább ősszel láthatjuk. Hómentes, enyhébb teleken 
még karácsonytáján is több izben találkoztam csapatukkal. A havasi 
lilehez hasonlóan e faj szivesen tartózkodik a gazdaságilag művelt 
területeken, őszi tarlókon, szántásokon. A begyüjtött 3 him és 2 tojó 
madár közül a legkorábbi március 24.-ről származik, az őszi legkésőbbi 
példány "dec. 8.-ról. Augusztus második felében egyesével észlelhetünk 
példányokat. December 31.-én is figyeltem csapatukat. 

Az ujjas lile (Sguatarola sguatarola L.) rendszeresen átvonuló 
tavaszi és őszi faj. Májusban fehér-feketés diszruhás csapatai at-iklanak 
a mocsárvilág felett. Egyes tavaszokon napokon keresztül volt észlelhető 
folytonos vonulásuk. Elég korán. már augusztus közepén megjelennek 
egyesével-kettesével tarka vedlő példányaik. Ősszel heteket töltenek 
a fehértói mocsárvilágban. Rendesen 8—10 madárból áll a csapat. de 
több összeverődéséből 35—-40-es csapatot is találhatunk. Szeptember 
közepétől október közepéig közönséges madár, bár nagyszámban nem 
gyülekezik. Legfeljebb 50—60 darabot figyelhettem meg naponta. 


r LT he ae TREE Fe gt dd Le pr "ER 


off, 


398 . DR. BERETZK PÉTER " [Aquila 


> 4 \ 
> 


Novemberben számuk fogy, enyhe őszön még nov. végén is talalhatunk | 


3—4 darabot. A fehértói gyüjteményben begyüjtött 6 madárból 3 him, 


3 tojó. A legkorábbi aug. 15-i, a többi e hónapból és szeptemberböl — 


származik. | 

A lilék családjának legközönségesebb és legnagyobb számmal 
fészkelő és gyülekező madara a bibic. ( Vanellus vanellus L.) Február 
végén megjelennek első csapataik, de több éven keresztül — egyizben 
hóviharban —, már február elején fel-fel tünnek magányos, kettes, 
hármas példányaik. A repülős fiatalok már juniusban csapatokban járnak. 
Szeptemberben, októberben elvonulásuk előtt nem ritkák többezres 
csapatokba verődnek. A havasi partfutókkal együtt utolsónak hagyják 
el kedvelt területüket akkor, amidőn a jégpáncél továbbvonulásra 
kényszeriti őket. 1943-ban december 23-án két madarat még megfigyel- 
tem. Márciusban állandóan tart észak felé áramlásuk. 


A siralyfelek jellemző madarai a 3000 holdas mocsárnak. A Dale 


letesitese óta az északi fajok rendszeresen megjelennek. 

Kormos szerkő (Chlidonias nigra L.) Fészkelő faj. Tavaszi érkezé- 
sétől elvonulásáig kisebb nagyobb számban élénkiti a viz tükrét. 
Juliusban már világos fiataljai is, mutatkoznak. A Fehértavon fészke- 


lését későn — junius második felében, juliusban észleltem. Tojásai 


a világos zöldesbarnától a sötét dohánybarnáig a barna szin minden 
skáláját mutatják. 


A fehérszárnyu szerkò (Chlidonias leucoptera TEMM.) leginkább 
elvegyülve a kormos szerkő csapataiban figyelhető meg kettesével, . 
hármasával, de kisebb tiszta csapatot is észleltem többször. Fészkelése " 


feltételezhető, bár kimutatnom nem sikerült. Julius elején, nagyobb 
kiterjedesü szerk6 telepen észleltem példanyait. 

Igen feltünő jelenség, hogy a fattyu szerkó (Chlidonias hybrida PALL.) 
igen ritka madara a Fehértónak. Érthetetlen ez annyival inkább, mert 
PATKAI a tulajdonképpen egy belvizrendszerhez tartozó Pusztaszer- 
környéki időszakos állóvizben a dóci tavon nagy számmal fészkelve 
találta. E fajból tavaszi vonulása során egyizben tudtam egy 8—10-es 
csapatot találni. Különben csak egyes példányt figyeltem meg 3 izben. 
A begyüjtött példányok 1938. V. 15. (him) és 1943. VI. 6-ról (tojó) 
származnak. ey 

A kacagó csér (Gelochelidon nilotica GM.) csaknem minden évben 
- legtöbbször egyesével-kettesével — nagy számban soha sem — volt 

megfigyelhető. A halastavak nagy viztükreit nem szereti. Az 6sszikes 
sasos kisebb vizfoltjain vadäszgat rovarokra, leginkább szitakötökre. 
Feltünö, hogy mindenkor a fészkelési id6ben tiinedezik fel. Fehertöi 
fészkelését — megfigyelésem szerint — kizärtnak kell tartanom. Az 
ivarmirigyek állapota. sőt egy példányon a kotlöfolt a fészkelést látszott 


‘ 4 
+ eo 


x 
la PRES 
ar 


Fer TEE IE RC 5 EIER 0 4 
Re une ge ge = 
: reads ‘Ao 


: A SZEGEDI ne MADARY ILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELES ALAPJAN 329 


“a a Begyüjtött példányok : 1945. VI. 23 tojó, 1935. VII. 20 tojó, 
| 1937. VI. 16 tojó. 

pi A löcser (Hydroprogne tschegrava LEP.) harmadik begyüjtött magyar- 

. orszàgi példánya ‘Fehértavon került lövésre 1937. VI. 19-én. Ekkor e 

. — madárból 6 darab volt. E fajt a kacagó csérhez hasonlóan csak nyáron 

észleltem. Ritka madár, hosszabb ideig nem tartózkodik itt. Legfeljebb 

egy-két napot időzik. Igen erős, messziről pirosló csőréről felismerhető 

és más fajjal össze nem téveszthető. Előfordulási adatai : 1938. VI. 12. 

(1), 1938. VI. 19. (1), 1939. V. 29. (2), 1942. VI. 29. (3), 1943. VI. 3. (1) 

A fészkelési időben való kóborlása jellegzetes. E fajt más időben nem 

I lgyelteri meg. Kitünik, mennyire nem tulajdonithatunk jelentőséget 

a fészkelési időben való észlelésből a fészkelésre vonatkozólag. (E faj 

| alföldi előfordulása jellemzésére fel kell azonban emlitenem azt, hogy a 

pálmonostóri tavon Szegedtől cca 30 km távolságban 1939. aug. 15-én 

gyüjtötték be fiatal példányát, amidőn többedmagával észlelték. 

(A begyüjtött példány a szegedi Horthy M. T. E. Állatrendszertani 
Intézetében van.) 

A küszvágó csér ( Sterna hirundo L.) közönséges fészkelő faj. Árvizes 
tavaszokon, egy-egy szigetes részt a dankasirályokkal együtt valósággal 
ellepnek, fészek-fészek mellett van. Gyakran találtam tojását danka- 

. sirály fészekben. Tojásai nemcsak egyszinnek tónusbeli változatait 
mutatják. Kékeszöld szintől a sötétbarnáig találtam átmeneti szine- 
. zéseket. 

Kis csér (Sterna albifrons PALL.) kedvező vizviszonyok mellett 
rendes fészkelő madár. 1939-ben találtam először tojását. Ennek az a 
magyarázata, hogy a halüzem emberei éveken át e cséreket is lődij 
mellett irtották. Bizalmas madár, könnyen meglőhető. 4—-5 párnál többet 
nem észleltem.-Tojásait kopár szikes zátonyokon kifürdött kis mélye- 
désekben szegényes fészekanyaggal találtam. Egy példányt, melyet 
1935. VII. 25-én a Harkató mellett gyürüzött a Madártani Intézet, 
1938. VI. 5-én a Fehértónál lőttek meg. 

A nagy sirályok szép számmal népesitik be a mocsárvilágot. Néha 
8—10 példányt is megfigyelhetünk. Leginkább fiataljai vendéges- 
kednek, de találunk szépen kiszinezett öreg madarakat is. A hering- 
-siraly (Larus fuscus L.) barna fiataljai korán, aug. elején mutatkoznak. 
Áprilisban, májusban feketehátu öreg madarak sem ritkák. Juniusban 
is észleltem többedmagával. A sárgalábu ezüstsirály (Larus argentatus 
cachinnans PALL) gyakran november végéig kitart a halastó vizének 
leeresztése után a sárban pusztult haldögökön. 

A viharsiralyt (Larus canus L.) téli sirálynak is nevezhetném. 
‘November végén kezd feltiinedezni legfeljebb 8-10. Be nem fagyé 
vizek mellett kitart egész télen át, 


- 


330 DR. BERETZK PÉTER 


{Aquila 


A jeges siralynak ( Larus hyperboreus GUNN) második hazai peldanya 
1941. január 15-én került lövésre. Fiatal sárgásbarna him madár. Eddig 
csak ez az egy fehértavi előfordulása ismeretes. 

A kis sirály ( Larus minutus PALL.) rendszeres vonuló faj. Az a gyanu 
is felmerült, hogy fészkel. Juniusban napokon át figyeltem nászruhás 
madarakat csőrükben fészekanyaggal. Egyidőben a csérekkel együtt 
a sirályokat is irtották. A folytonos zaklatás, nyári időben való lövöl- 
dözés gyéritette számukat. A kis sirályt leggyakrabban egyesével- 
kettesével — a nagy sirályokhoz hasonlóan —- figyeltem meg. Julius 
végén, aug. elején fiataljai már jelentkeznek. Nem ritkán enyhe decem- 
berben is találkoztam fiatal példányokkal. : 

A dankasirdly (Larus ridibundus L.) igen nagyszámban átvonuló. 
Ősszel ezres tömegekben gyülekező faj. Az ev minden szakában meg- 
találjuk. Kegyetlen hideg teleken be nem fagyó ártéziviz csatornák 
gőzölgő vizén is áttelel. Kedvező vizviszonyok mellett több száz párja 
fészkel. Őszi alkonyokon szeptember és október hónapokban órákon 
keresztül huz be csapatosan. Egy-egy csapatban rendesen 9—15 madár 
van. 25—30-nál népesebb esti csapatot nem figyeltem. Fehér szigetként 
lepnek el egy-egy zátonyt és annak környékét. Több, leginkább cseh 
és német gyürüs madár került elő az évek folyamán. 

Csüllő (Rissa tridactyla L.) egy példányban szerepel a gyüjtemény- 
ben (1935. XI. 22. him). Késő őszi időben dankasirályok között két 
esetben figyeltem meg. Ritka. 

A halfarkasoknak két faja került elő több példányban. Leggyakoribb 
az ékfarku halfarkas (Stercorarius parasiticus L.) E madárból 8 példányt 
gyüjtöttem be. Tavaszi időben még nem figyeltem meg. Nyáron a 
fészkelési időben jelentkeznek az cls6k, leggyakoribbak juliusban és 
augusztusban. Legkésőbbi előfordulását szept. 25-én észleltem. 8—10 
napot is időznek. különösen akkor, ha sirály vagy csértelepet találnak. 
4 példányt is észleltem egyszerre. Nemcsak azévi fiataljai, de öreg 
példányok egyaránt elkalandoznak északi hazájukból. A begyüjtött 
S. parasiticus adatai: 1936. VIII. 11. (him), 1936. IX. 25. him, 1937. 
VII. 16. him, 1939. VIII. 4. him, 1941. VII. 20. tojó, 1942. VI. 21. tojo, 
1942. VI. 21. him, 1943. IX. 5. tojo. 

A nyilfarku halfarkas (St. longicaudus VIEILL.) ritkábban jelentkezö 
faj. Két peldänyt gyüjtöttem be. Az 1935. VIII. 29-én begyüjtött tojö- 
madár azévi fiatal. Teljesen világos sárgásbarna madár (ellentétben a 
füstös, csaknem fekete szinü. világosabb tollszegésü fiatalokkal). 1941. 
VII. 6-án egy öreg tojómadár került kézre (nyárstolla 18 cm). A begyüj- 
tött példányok nagy száma bizonyitja, hogy a halfarkasok gyakori 
nyári-őszi vendégei a Fehértónak. Gyüjtésükre és vizsgálatukra e terü- 
leten kiváló alkalom nyilik, 


A SZEGEDI FEHERTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 331 


1939. november 29-én 3 hattyu (Cygnus olór GM.) éjszakázott a 
Fehértavon. Ezen adaton kivül még csak egyszer március hóban ész- 
leltem magányos fiatal példányát. 

A ludak őszi-tavaszi vonulásukban nagy számmal tanyáznak ezen 
a területen. A nyári lud ( Anser anser L.) a halastó létesitése előtt költő- 
madár volt. Utoljára 1932-ben fészkelt. Ma már átvonulóban is ritka. 
Aug. második felében észleltem kisebb csapatait. Ritka előfordulására 
jellemző, hogy 10 év alatt a Fehértavon lőtt libák között mindössze 2 
példányt találtam, magam is csak egyet lőttem. Szeptember végén, októ- 
ber elején a vetési ludak ( Anser fabalis LATH.) gyülekeznek, ezek vannak 
többségben. Nagyobbtestü példányaik (A. arvensis) gyakoriak. Október 
közepétől kezdve a nagy lilik (A. albifrons Scop.) kiszoritja a délfelé 
huzódó vetési ludat. E faj változó számban, de a kis 3000 holdas területhez 
mérve legtöbbször nagy mennyiségben gyülik össze. Mozgalmuk tetőpontja 
idején számukat 20 ezer körülire becsülöm. Nagy szám ez, ha tekintetbe 
"vesszük azt, hogy a 3000 holdból csak 6—800 van viz alatt száraz esz- 
tendőkben. Novemberben vetési ludat már csak elvétve találhatunk. 
A kis lilik ( A. erythropus L.) igen gyér számban észlelhető. Nem becsülöm 
10-nél többre, ami kezembe került. Magam is csak kettőt lőttem e fajból. 
Enyhe teleken a libákból sok áttelel. 1943—1944 telén ezernyire teszem 
számát az áttelelteknek. 

A bütykös ásólud (Tadorna tadorna L.) szórványosan és kis egyed- 


számban figyelhető meg leginkább a késő őszi hónapokban. Egy esetben " 


találtam 17 darabból álló tiszta csapatát 1934. december 18-án. A kived- 
lett, ragyogó tollazatu madarak 14 napig időztek. További észlelési 
adatai: 1937. XI. 24. (1), 1938. XII. 8. (1), 1941. XI. 28. (1), 1942. XI. 29. 
fiatal tojó madár begyüjtve (2), 1943. IX. 5., 1943. XI. 12. (2 példány 
lövetett, a fehértói gyüjteménybe fiatal him került). A magányos büty- 
kös ásólud rendesen a.kacsák tömegébe keveredik. Párosan külön járnak. 

Tőkés réce ( Anas platyrchyncha L.) Fészkelő faj, mely az év minden 
idejében megtalálható. Tömegeik az őszi vonulásban nagy hullámokban 
érkeznek és távoznak. Számuk néha sok ezerre szaporodik. 1937. I. 16-án 
moszkvai gyürüvel a Volga deltájában jelölt récét lőttem. 

Csörgő réce ( Anas crecca L.) vonulásában tömegesen gyülekezik. 
Több százas csapataik sem ritkák. Kis számban még juniusban is ész- 
leltem; be nem fagyó vizek mellett egész télen kitart. 

Böjti réce ( Anas guerguedula L.) változó számban költő faj. Sohasem 
találtam nagy tömegben. 

Kendermagos réce (Anas strepera L.). A tőkés után a legközönsége- 
sebb fészkelő faj. Az év minden szakában észleltem. 

Fütyülő réce ( Anas penelope L.). Jellegzetes átvonuló récefaj, melyből 
szeptember— októberben ezernyi tömegek gyülekeznek. Tavasszal tiszta 


332 DR. BERETZK PÉTER " [Aquila 


csapatokban nagy mennyiségben vonul keresztül. Elvétve télen is ész- 
leltem néhány példányát. 
Nyilfarku réce ( Anas acuta L.). Kisebb számban költő faj. Vonulá- 


sában aug. második felétől kezdődően nagy tömegek időznek aFeher- 


tavon. A récék között a legszabályosabb vonulási alakzatban repülnek. 
Tavasszal kiszinezett tollazatukban tiszta csapatokban már korán 
mutatkoznak. Február második felében érkeznek a szálláscsinálók. 
Novemberben—decemberben is gyakoriak. 

Kanalas réce (Spatula clypeata L.) igen közönséges récefaj, melyből 
csak néhány pár fészkelése volt megfigyelhető. Leginkább októberben 


és novemberben találtam ezres tömegekben. Télen sem ritka. Február 


végén, március elején érkeznek az első csapatok. 

Barátréce ( Nyroca f. ferina L.). Fészkelő. Kedvező viz mellett egyes 
tavaszokon sok száz párját találtam fészkelve. Egész évben megfigyel- 
hető. Tömegekben szeptemberben gyülekezik.. Télen sem ritka, rend- 
szerint himekből álló diszruhás kisebb csapata. 

Ciganyréce (Nyroca n. nyroca GÜLD.). Közönséges faj, mely azionbeli 
tömeget nem alkot. Kisebb számban fészkel magas füves helyeken. 
Néhány darabját télen is észleltem. 

Kontyos réce (Nyroca fuligula L.). Rendszeres vonuló. 8-10 darabból 


álló csapatokban vonul. Tömegben sohasem láttam.  Október- 


ben és április végén, május elején mutatkozik. Egy-egy példány 
"áttelel. ; 

Hegyi réce ( Nyroca m. marilaL.). Kevés egyedszamban október végén, 
novemberben található. Egyetlen begyüjtött példánya 1942. XI. 15.-én 
került lövésre (him). k 

Kerceréce ( Bucephala cl. clangula L.). Rendszeres teli faj. November- 
ben jelentkeznek az elsök. Elkésett tavaszi vonulökat még äprilis végén 
is figyeltem. 


Jeges récét (Clangula hyemalis L.). mindössze két izben figyelhettem _ 


meg. Mind a két esetben az észleltek begyiijtésre keriiltek. Adataik : 
1935. XII. 5 (toj6), 1943. XI. 8 (tojò és him). 

Kekcesörü récét (Oxyura leucocephala Scop) magam nem észleltem 
a Fehértavon. Az egyetemi Allattani intézetben onnan szärmazö pél- 
dany van. (1926. IV.) 

Nagy bukò (Mergus m. merganser L.). Nem rendszeres teli vendég. 
Egyesével, kettesével tünedezik fel, legink4bb igen kemény hidegekben. 
A halüzem artézi vizzel táplált pár holdas, be nem fagyé tavaban volt 
látható. 

Örvös bukó (Mergus serrator L.). Egyesével, kettesével mutatkozó, 
rendszeres őszi vonuló. Télen ritka. A begyüjtött példányok adatai : 
1934. XI. 10 (tojó), 1936. XI. 17 (him), 1936. XII. 22 (him). 


1983] A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 333 


Kis bukö (Mergus albellus L.) rendszeres téli vendég. Rendeseh 
kettesével, hármasával jelenik meg, de találtam 12—15 darabból álló 
csapatot is. November végén tünik fel, március végén is észleltem. 

Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo sinensis SHAW et NODD). 

. Egyesével, kettesével volt megfigyelhető az őszi, de inkább a tavaszi 
hónapokban. 

+ Gödény ( Pelecanus o. onocrotalus L.). Egy példányt láttam és meg is 
lőttem 1936. aug. 20.-án. A könnyen sebzett példány 8 évig élt a buda- 
pesti állatkertben. 1944. I. 31.-én sérülés következtében pusztult el. 
A tojó madárban diónyi fejlődő tojás volt. 

Bubos vöcsök (Podiceps cr. cristatus L.). Rendszeres előforduló költő 
faj. A halüzem nagy eréllyel irtja. Szeptemberben, októberben 8—10 
darabból álló csapatokban vonul keresztül. 

Vörösnyaku vöcsök (Podiceps gr. griseigena BODD). Ritkán mutatkozó 
faj. Bár Szeged környékén fészkel, a Fehértavon fészkelése ismeretlen 
Begyüjtött példányai 1938. V. 16 (him és tojó), 1943. IX. 26 (tojó). 

Feketenyaku vöcsök ( Podiceps n. nigricollis BREHM). Legnagyobb szám- 
ban előforduló rendszeresen fészkelő vöcsökfaj. Egyesek áttelelnek. 

Kis vöcsök (Podiceps r. ruficollis PALL). Állandó költő faj. Gyakori, 
áttelelő. 

Sarki buvár (Colymbus a. arcticus L.) Közönséges faj, melyből a legtöbb 
november hóban észlelhető. Leginkább egyesével, kettesével vonul, 
de észleltem 1938. XI. 7.-én 17 darabból álló csapatát is. 

. Északi buvár (Colymbus stellatus PoNTOPP.) előfordulására egy 
októbervégi adat van, amidőn levágott csőrü és lábu, eldobott példányát 
találtam. (Halcsősz lőhette és csonkitotta. meg). 

Fehér gólya (Ciconia c. ciconia L.) a fehértókörüli tanyavilágban 
fészkel. Táplálkozás végett ritkábban jár a szikes vizre. Őszi vonulás- 
ban néha tömegek pihennek meg. 

Fekete gólya (Ciconia nigra L.). Leginkább az őszi vonuláson egye- 
sével, kettesével látható. A legtöbb volt 5, amit egyszerre megfigyeltem. 
.A szikes sik mocsárvilág nem élettere. 

Kanalas gém ( Platalea |. leucorodia L.). Rendszeresen nagyobb szám- 
ban mutatkozó faj. Kedvező vizviszonyok mellett meddő egyedei nyáron 
is láthatók. 40—50-es csapatai nem ritkák. 4 

Batla (Plegadis f. falcinellus L.). Elég gyakori, nem rendszeresen elö- 
fordulö. Kora összel, julius mäsodik felében, augusztusban kisebb-nagyobb 
csapatokban érkezik. Tavasszal ritkább. 1937. julius 24.-én az évben 
gyürüzött kisbalatoni példányok kerültek kézre. 

Szürke gém ( Ardea c. cinerea L.). Nagy számban fellelhető közönséges 
gémfaj. Novemberben távoznak az utolsók, de gyakran áttelelő példányok 
akadnak. (1943—44. telén is áttelelt 2 példány). Ősszel többszáz gyüle- 


art, 07 


334 DR. BERETZK PÉTER: [Aquila 


kezik és érzékeny károkat okoznak a halgazdasagnak. Feszkelö telepe 
legközelebb a Tisza árterében 15-20 kmitávolságra lehetnek. Éven- 
ként több száz darabot pusztitanak el. 

. Vörös gém ( Ardea p. purpurea L.). Közönséges faj, mely egyes évek- 
ben 5—-6 párban fészkel a halastó sás szigetein. Kevés számban érkezik 
vonulása idejében. 8-—10-nél többet egyszerre nem láttam. Egy áttelelő 
példány 1937. II. 2.-án lövetett. ; | 

Nagy kócsag (Egretta a. alba L.). Évente megfordul vonulása során 
egyesével, kettesével, ritkán kisebb csapatban. Ősszel, novemberig 
észleltem egyes példányokat. Begyüjtött példányok : 1937. VI. 7. (him), 
1939. IV. 17. (him), 1941. V. 4. (tojó). Ez utóbbit mint fiókát jelölte 
a Madártani Intézet a Kisbalatonon 1935. VI. 8.-án. 

Kis kócsag ( Egrettag.garzetta L.). Rendszeres vonuló. Tavasszal kisebb 
számban időzik, augusztus második felében, szeptemberben néha való- 
ságos tömegekben találtam. 1941. aug. 20.-án kétszáz körüli számban 
gyülekezett. Egyes példányait október végén is észleltem. 

Üstökös gém ( Ardeola ralloides ScoP). Rendszeres vonuló. Tavasszal 
elszórtan kevés számmal, rendesen párosan mutatkozik. Ősszel nagyobb 
csapatok sem ritkák. Egyszerre 70—80 darabját is megfigyeltem (1941. 
VIII. 20.). 

Bakcsó ( Nycticorax n. nycticorax L). Közönséges faj. Feszkelö telepei- 
röl a Tisza ärtere mellöl nyäron is lätogatja a tavat. Osszel seregesen 
huznak be esténként. Fiatal egyedei késő őszig kitartanak. | 

Pocgém (Ixobrychus m. minutus L.). Igen közönséges, nagy számban 
fészkelő faj. Mióta a halgazdasag nem pusztitja, száma feltünően növe- 
kedöben van. 

Bölömbika ( Botaurus st. stellaris L.). Rendszeres ätvonulö. Kedvezö 
alkalmakkor több nyáron hallottam messzehangz6 szavát. Fészkelése 
biztosra vehető, bár fészkére rábukkanni nem tudtam. Nagy számban 
nem mutatkozik. 8—-10-nél többet egyidőben nem figyeltem meg. 

Széki csér (Glareola pr. pratincola L.). Csak vonulása során kerül 
elő. Tavasszal ritkábban, ősszel rendszeresen kisebb csapatokban. 

Ugartyuk ( Burhinus oe. oedienemus L.). Őszi vonulásban, október 
végén egy magányos példányt láttam. 

Kék galamb (Columba oe. oenas L.) őszi vonulása idején többször 
figyeltem meg. Gyakran pihennek meg a szikes zátonyokon, parti 
madarak között, szomjukat oltani. (1943. október 10.-én került lövésre.) 

Örvös galamb (Columba p. palumbus L.) röptében láttam a terület 
felett. k 

Gerle (Streptopelia t. turtur L.) mind gyakoribb feszkelö faj. Olaj- 
füzek sürüiben, a halüzem telepének fäsitott kertjében. Májusban. 
juniusban az 6sszikes kiszáradt területein ezernyi tömegekben szede- 


| 
DOLL: 


i f pè | e 4 a 
1943] A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 335 


getik a gyommagvat. Aratas után a tarlön találván fel táplálékukat, 
eltünnek. 

Balkáni kacagögerle (Streptopelia d. decaocto Friy.). A Szegeden 
mär szazszamra feszkelö faj terjeszkedese közben a Fehertavat is 
meglätogatta. 8 madärböl allé vonulö esapatot figyeltem meg. 

Tuzok (Otis t. tarda L.). Kemény teleken, amidőn tartósan hótakaró 
zárja el a táplálékot, többször észleltem 3—6 darabot a hóból kiemelkedő 
sásos részeken. A terület felett elhuzóban kisebb csapatait többször 
megfigyeltem kora tavaszon. Begyüjtött példány sérült madár (1942. 
II. 22. (him). 

Reznek (Otis tetrax orientalis HART.). Oszi vonuläsban egy elhullott, 
romlott példany mutatta, hogy e faj a területen megfordult. 

Daru (Grus gr. grus L.). Rendszeres vonulé-fajnak kell tekintenünk. 
Tavaszon és őszön változó számban vonul at. 10-20 darabból álló 
csapataik a leggyakoribbak, de számoltam már 93 darabot is március 
végén. 1943. X. 10.-én 47 darabból álló csapat keresett éjjeli szállást. 

Guvat (Rallus a. aquaticus L.). Gyakori faj, mely költ is. Tojásait bar 
nem találtam, nyárvégi, alig repülős egyedei fészkelését bizonyitják. 
Télen is előkerül. A gyüjteményben levő tojó példány 1940. január 28.-án 
lövetett. 3 

Pettyes vizicsibe (Porzana porzana L.). Igen közönséges költöfa). 

Kis vizicsibe (Porzana parva Scop). Költöfaj. Fészkelésére repülni 
nem tudó fiataljaiböl következtetni lehet. | 

Haris (Crex-crex L.). Feltehet6, hogy e faj gyakran megfordul, de 
rejtett élete folytán még nem került szem elé. 1942. nyärvegen szólama 
után itélve, nagyobb számban időzött. | 

Vizityuk (Gallinula chl. chloropus L.). Nagyobb számban költőfaj. 
Télen is akadnak áttelelők. 

Szárcsa ( Fulica a. atra L.) az év minden szakában fellelhető. Kisebb- 
nagyobb számban költ. Vonulása idején sok száz gyülekezik. A szikes 
területen nem költ. A halastó nád- és sásszegélyeiben található leg- 
gyakrabban fészke. 

A fogoly (Perdix p. perdix L.). Ősszel és télen csapatosan látható. 
A környező mezőgazdasági táblákon költ. 

A jácán (Phasianus colchicus L.) őszi kóborlása közben kerül elő 
gyér számban. 

Fürjet (Coturnix c. colurnix L.) egy izben vertem fel sásos helyről 
október hóban. 

Vándorsólyom ( Falco p. peregrinus TUNST). A költési szak kivételével 
rendes látogatója a területnek. A vonuló madártömegek nyomában 
3 — 4-et is láthatunk. Julius második felében. augusztusban egyes fiataljai 
kerülnek szem elé. Leginkább csörgő és böjti récékre vadászik. Egészséges 


oS Der À Es droit CR ea Paz 
he ein), gk - v1 hr; = > 


PIRATE E EN | AIA AO co MAT LINO NS 


(74 


336 | DR. BERETZK PETER [Aquila 


nagy récét nem láttam, hogy vágott volna. Sebzett, nehézkesen repülő - 
tőkés récét vágott. Többször gyönyörködtem bibic és piroslábu cankó 
(legtöbbször eredménytelen) vadászatában. Szárcsát előszeretettel vágja, 
könnyedén elkapja. Gulipán a vizben bukással menekül előle. | 

Rarösölyom ( Falco ch. cherrug GRAY). Néhányszor nagyobbtestü, sôté- 
tebb példänyokban véltem foltalàlni. Elöforduläsät bizonyitja a szegedi Al 
városi muzeumban 1900. évben begyüjtött fehertöi példány. FAC 

Kabasölyom ( Falco s. subbuteo L.). Augusztusban, szeptemberben jel- i 
lemz6 ragadozó. Késő délutáni órákban a nädba sereglö fecskékre vadä- 
szik. Elöszeretettel üzi a partfutökat. 4 

Kis sólyom (Falco columbarius aesalon TUNST). Első érkezők oktö- 
berben mutatkoznak. A nád apró madaraira, pacsirtäkra vadászik. Nagy — 
eredménnyel üzi, vágja a havasi patrfutó csapatot. Télen hósármány, 
kenderike, bubos pacsirta kedvenc tápláléka. & 

Kek v. vérese (Falco v. vespertinus L.). Egyes években äprilisban, 
napokon keresztül észlelhető átvonulása. Földhöz közel, szétszórt laza- 
ságban vonul. I i 

Vörös vércse ( Falco t. tinnunculus L.). Nyár végén egerekre, saskakra 
vadaszgat a kiszäradt, füvel benött reszeken. Egy-egy ättelelö példanya 
sem ritka. | 

Parlagi sas (Aquila h. heliaca SAV.) kétizben volt alkalmam meg- 
figyelni nyär végén. Rövid pihenö utän tovabb vonult. 

Bekaszö sas (Aquila sp.) egy biztos közelről megfigyelt 
példányát ismertem fel 1943. junius 4.-én. Lehetséges, hogy többször is 
megfordult a területen. Több izben láttam magasan keringő réti sasok 
körül vagdosó ragadozómadarakat, melyekben békászó sast véltem 
felismerni. 

Fehérfarku ölyvet ( Buteo r. rufinus CRETZSCHM.) kétszer ismertem 
fel biztosan. Egyszer aug. második felében, majd 1943. május 16.-án. 

Egerészölyv ( Buteo b. buteo L.). Közönséges ragadozója a területnek. > 
Augusztusban, szeptemberben fiataljait láthatjuk. Februárban, március 
elején vonulnak északnak. 

Gatyas ölyv ( Buteo l. lagopus BRÜNN). Télen és télvégén közönséges 
ragadozó. i 

Barna retiheja (Circus ae. aeruginosus L.) a Fehertönak 
legjellemzöbb ragadozöja. Mär julius végével megérkeznek. A halüzem 
létesitése előtt rendes feszkelöje volt a nädfoltoknak. Fészkelése 
most is gyanithaté. Lövetett juniusi példány, melynek begytartalma 
maréknyi tojás volt. 8--10-et is megszämlälhatunk augusztusban, 
szeptemberben a sässzigetek felett. Feltünö, hogy az aranysárga 
homloku, sötétbarna madarak mellett öreg példányokat alig látni. 

Évek telnek el. mig egy öreg madár megfigyelhető. Sérült madarakkal, 


— 


337 


> dögökkel élnek. ezek eltakaritasaval csak hasznot hajtanak. Tavasszal 


jóval kisebb számban vonulnak át. Késő őszig kitartanak. November 
végén. december elején is láttam egyes átvonulókat. Évente 30—-40-re 


becsülöm az elpusztitott madarak számát. 


Kékes rétihéja (Circus c. cyaneus L.). Télena barna rétihéját helyet- 


tesiti. Néha már szept. végén. október elején megjelennek az elsők. 


Télen. késő délutáni órákban néha 8—10 is huz be éjszakázásra az avas 
sásba. Leginkább tojókat és fiatal madarakat lehet látni. de a kiszinezett 
hamvas öregek sem ritkák. 

Fakó rétihéja (Circus macrourus GM). Egyesével vonul. A Fehér- 
tavon ritka. Augusztus végén. szeptemberben észleltem 10 év alatt 
néhány darabját. 

Emlitésre méltó. hogy a hamvas réti héja (Circus pygargus L.) isme- 
retlen a Fehértavon. E faj ugy hiszem — a ligetes. fás siiriiségeket 
inkább kedveli. 

Héja ( Accipiter g. Kent; titkán fordul meg a sik mocsár- 
világban. Rabl6, sunyi természetének bokros. fás sürüségek felelnek 
meg. 

Karvaly ( Aceipiter n. nisus L.). A költési szak kivételével otthonos. 
A gátak nádszegélyeinek madaraiból él. leginkább nádisármányból. 

Barna kanyat (Milvus m. migrans Bopp.) csak néhányszor láttam. 
Magányos példányai tavaszi időben vonultak keresztül. Bár a vizek 
közelében szivesen tarózkodik. a fátlan kopár vidéket nem szivesen 
látogatja. 

Réti sas (Haliaëtus albicilla L.). Kendszeres faj. Az év minden sza- 
kában közönséges. mégis legtöbb a halászati időben. októberben. novem- 
berben mutatkozik. amidőn a leeresztett vizek halaiban jelentős kárt 
okoznak. Egyszerre 5 példányt is számoltam. Nyáron ivaréretlen egyedei 
hetekig tartózkodnak. de öreg nyári példányok is akadnak. Pusztaszer 
környékén. állitólag az uradalom védelme alatt költött. Télen dögökből 
(liba. réce stb.) él. | 

Halaszsas (Pandion h. haliaétus L.). Egyesével. kettesével leginkább 
tavaszi átvonulása idején áprilisban. május elején figyelhető mes. 
Ősszel. szeptember és október hónapokban. Gyerülö faj. 

Fakó keselyüből (Gyps fulvus HABL) egy példány volt megfigyelhető 
egy alkalommal. nyárvégi időben. Baromfivész által elhullott tőkés 
récék teteméből élt. 

Baglyok közül 3 fajt észleltem a Fehértavon. Leggyakoribb 
a reti jülesbagoly (Asio fl. flammeus PONTOPP.). Némelvkor nagy 
számmal találjuk késő őszi. téli hónapokban a gátak nädszegelyeiben. 
Vannak évek. midőn teljesen hiänyzik.x Világosabb szinü. magas 
északi egyedei gyakoriak. Cickányokat, egereket pusztit. 


RS Ye 3 AE Lan 
h 7 3 n° 2 DE A AS Fi ee ct 
d x La" ar Bruce 2 


AD 
£ < © 
4 “UF 


338 ‘PR. BERETZK PÉTER 
è 


[Aquila 


Erdei fülesbagoly ( Asio o. otus L.) mindössze egy alkalommal volt 
kimutatható és begyüjthetö (1940. TI. 29. toj6.) 

Kuvik (Athene n: noctua Scop.). A környéki tanyák padläsairöl népe- 
siti be esténként a gátak és a halüzem épületeinek környékét. 

Kakuk (Cuculus c. canorus L.). A nadirigö fészkek környékén április 
végén és mäjusban talälhatjuk. 2--3 pärnäl többet nem lättam. Összel 
fiataljait lathatjuk. 

A gátak most erősödő füzbokrain kivül csak a halüzem telepén 
vannak a szikes talajon nehezen fejlődő fák (jegenyenyär, kanadai nyár. 
japan ákác, füz, olajfüz). Néhányszor figyeltem meg késő őszi időben 
tarka fakopáncsot (Dryobates maior pinetorum BREHM). Begyüjtöttem 
a balkáni fakopáncsot (Dryobates syriacus balcanicus GENGL et STRES.) 
1942. I. 18-án (him). 

Jégmadár (Alcedo atthis ispida L.). Közönséges. mégsem minden 
őszön és télen mutatkozó faj. Másod, harmadmagával figyeltem meg, 
de láttam mar egyidőben 5 példányt. — Első megjelenése aug. 
második fele. ; 

Szalakóta (Coracias g. garrulus L.). Környéki költőterületeiről kalan- 
dozik a fehértószéli gazdasági táblákra. A tengeri bugákon sáskákra 
rovarokra vadászik aug. végén szeptemberben. 

Bubos banka (Upupa e. epops L.). Közönséges vonuló és feszkelöfaj. 
mely a halüzem telepén is költ a jégverem nádfedele alatt. 

Sarlósfecske (Apus a. apus L.). Megjelenési ideje, tömegeinek válto- 
zatossága egészen különös. Legtöbbször és legnagyobb számban, fészke- 
lési időben, juniusban és juliusban figyeltem meg. Vannak évek, midőn 
csak néhányszor tüntek fel, volt viszont olyan junius, amidőn minden 
nap kisebb nagyobb számmal hozzátartozott a tóvilághoz. Szeles napokon 
felbecsülhetetlen számban szórták tele a légiteret kilométer szélességben 
a vizfelülettől a távcsővel elérhető magasságokig. Gyanitható, hogy e 
madár éjszakázásra a fecskékhez hasonlóan a nádasokba huzódik. Nap- 
keltekor éppugy észleltem, mint az esti órákban. Földön sohasem láttam. 
Naphosszat a levegőben van. Egy különösen nagy magányos példányát 
észleltem 1943. aug. második felében esti fecskerajzás idején partifecskék 
között. Csaknem lappantyu nagyságu volt. Közvetlenül köröttem és 
fejem felett kerengett és csak az elhibázott lövésre menekült el. 

Füsti fecske (Hirundo r. rustica L.). A halüzem telepének és a környéki 
tanyavilágnak nagy számban fészkelő madara. Julius végén, augusztusban 
nagy tömegekben éjszakázik a nádfoltokban. 1939. októberében elkésett 
északi átvonulók százszámra hullottak el. Csónakok, ablakpárkányok, 
mélyedések tele veltak dermedt fecskékkel. 

Molnárfecske (Delichon u. urbica L.). Mint fészkelőt a környéken nem 
láttam. Vonuláskor gyakori, de nem tömeges. 


1943] A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 339 


Parti fecske (Riparia r. riparia L.). Néha tizezernyi gyülekezik a Tisza 
és Marosmenti meredek partokban lévő feszkelötelepeiröl. Mar junius 
végén, de leginkább juliusban szönyegszerüen teritik be a gátakat és az 
összikes kopärabb területeit. Éjszakázásra a nädszigetekbe vonul. Tobb- 
ször figyeltem meg csapataiban tiszta fehér madarat. Ezt halálos gyülö- 
lettel üzik, kinozzák, nem türik meg maguk között. 

Ökörszem (Troglodytes tr. troglodytes L.). Ősszel és enyhébb hómentes 
teleken közönséges faj. A gátszegélyek füzes bokrait, az avas sást bujja. 
Néha késő tavaszi időben is észleltem, fészkelését nem tartom való- 
szinünek. 

Szürke légykapó (Muscicapa str. striata PALL.). Nyárvégi időben a hal- 
üzem telepének fásitott kertjében észlelhető. A lombozat erősödésével, a 
fák növekedésével fészkelése remélhető. 

Kormos légykapó (Muscicapa h. hypoleuca PALL.) és az örvös légykapó 
(Muscicapa a. albicollis TEMM.) tavaszi vonulásában április végén, május 
elején nem minden évben tünik fel. | 

Füzikek nagy számmal vonulnak keresztül tavasszal és ősszel. 
Csilesalp füzike (Phylloscopus c. collybita VIEILL.) a legközönségesebb. Vonu- 
lási hullámának tetőfokán minden sürübb füzbokorban bujkál. Hitisz- 
füzike is gyakori (Phylloscopus trochilus jitis BECHST.), az átvonulók száma - 
jóval kevesebb. A sisego füzikéből (Phylloscopus s. sibilatrix BECHST.), bizo- 
nyitó példányt begyüjteni nem sikerült. Minden bizonnyal ez is átvonul 
a területen. 

Fülemile sitke (Lusciniola m. melanopogon TEMM.) rendszeres átvonuló. 
Késő tavaszi példányai fészkelésére engednek következtetni. A begyüj- 
tött"két példány adata : 1937. IV. I. tojó, 1940. III. 17. him. 

N ádirigó ( Acrocephalus a. arundinaceus L.). A nádszegély telepitésé- 
vel. számban évről évre szaporodó fészkelő faj. 

Cserrego nádiposzáta ( Acrocephalus sc. scirpaceus HERM.) Közönséges 
vonuló faj. Fészkelése egyes párokban valószinü. 

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus p. palustris BECHST.) 
átvonuló. Begyüjtött példányai május 11. és aug. 20.-ról származnak. 

Foltos nádiposzáta ( Acrocephalus schoenobaenus L.) a legtömegesebb 
nádiposzáta faj, mely kisebb számban fészkel. Őszi vonulásában való- 
sággal elözönli a területet. Ilyenkor minden bokrosban, gazosban, sásos 


Jellegzetes 


részeken nagy számban bujkál. 

Karvalyposzatat (Sylvia n. nisoria BECHST.) tavaszi vonulása során. 
mig a bardtposzatat (Sylvia a. atricapilla L.) őszi időben többször észleltem. 

Mezei poszatdt (Sylvia c. communis LATH.) fészkelve találtam. Kis po- 
szatät tavaszi vonulása idején figyeltem meg. 

A fenyorigé (Turdus pilaris L.) havas teleken a halüzem telepének 
fagyalbokrain gyakori téli vendég. 25—-30 darabnál többet nem láttam. 

22* 


s 


Pd 
DR 4 (TR 


340 DR. BERETZK PÉTER [Aquila 


Énekes rigó (Turdus ericetorum philomelos BREHM) a halastó fejlődő 
bokros-nádas partszegélyén tavaszi vonulásban egyes példányokban 
mutatkozik. 

Fekete rigó (Turdus merula L.) késő őszi időben fiatal egyedeit talál- 
tam legfeljebb kettesével a bokros gátszéleken. 

Hantmadar (Oenanthe oe. oenanthe L.). Rendes fészkelő madár. 
Az összikes foldrepedéseiben, töltések vizmosta üregeiben, kövek 
között, gätvedö vesszöfonäsaiban, farakäsok alatt. eresznyiladekokban 
feszkel. | 

Rozsdás csuk (Sawicola r. rubetra L.). Őszi és tavaszi vonulasban egyen- 
ként mutatkozik. 

Ciganycsuk (Sazxicola torquata rubicola L.). Március első napjaiban 
kemény hideg havas teli idöben észleltem érkezését. Osszel föleg oktöber 
hó folyamán érinti a Fehérté vidékét. 

Házi rozsdafarku (Phoenicurus ochruros gibraltariensis GM.). Tavaszi 
és őszi átvonulásában közönséges. Halüzem bokrosaiban, keritések 
tövében, rőzsék körül, háztetőkön tünik fel. 

A fülemile (Luscinia) hangját többször hallottam a sürübb bok- 
rosokban. Begyüjtött példány nincsen. 

Déli kékbegy (Luscinia svecica cyanecula WoLF). Ritkán egyesével 
mutatkozik tavaszi vonulásában a nádszegélyek mentén. Gyüjteményi 
példányok adata : 1935. V. 5. him, 1938. IV. 17. him. 

Vörösbegy (Erithacus r. rubecula L.). Késő őszön, ritkábban koratava- 
szon találjuk a földön keresgélve nádszegélyek. bokrosok mentén. Enyhe 
teleken is megfigyeltem. 

Csonttollu madár ( Bombycilla g. garrulus L.). A halüzem telepének, 
kertjében 1942. február 1-én és 9-én ejtettem el egy-egy példányt 
(tojó, him). A fagyalbokrok termését fogyasztották. 

Kis orgébics (Lanius minor GM.). A fehértói juhásztanyák körüli 
ákácfákon és a környéki tanyák eperfáin fészkel. Leginkább fiataljai 
láthatók augusztusban a töltések szegélyezte füzbokrokon. 

Nagy orgébics (Lanius e. excubitor L.). Egyesével, kettesével dee 
végén, januárban figyeltem meg. Leginkább hullámos begyü fiataljai 
kerültek lövésre. Egereket, cickányokat pusztit. Megfigyeltem áttelelő 
billegető eredménytelen üldözését. Sebzett és távolabb a hóra esett 
csonttollu madárra is reávágott. 

Tövisszuró gébics (Lanius c. collurio L.). Az utóbbi években a telep 
bokrosainak 2—3 párban fészkelő madara. Találtam fészkét 1943. tava- 
szán parti füzbokroson. 

Széncinege (Parus m. major L.). Örömmel lehet látni e fajnak az utóbbi 


években mind gyakoribb jelenlétét. Nyári előfordulásából fészkelésére 
lehet következtetni. 


10481 A SZEGEDI FEHÉRTÓ MADÁRVILÁGA 10 ÉVES MEGFIGYELÉS ALAPJÁN 341 


Kék cinege (Parus c. caeruleus L.). Késő ősztől tavaszig a nádszegélyek- 
ben kisebb-nagyobb számban találtam. 

Középeurópai őszapó (Aegithalos caudatus europaeus HERM.). Egy- 
izben figyeltem meg kisebb átvonuló csapatát novemberben. 

Középeurópai függöcinege (Remiz p. pendulinus L.). Leggyakoribb aug. 
második felében és márciusban. A nyári hónapok kivételével megtaláltam 
elvétve mindenkor, havas téli időben is. 6—8 jár együtt, 10—-12-nél 
többet nem láttam. A nád sürüjében bujkálnak. 

Sárgafejü királyka (Regulus r. regulus L.). Októberben, novemberben 
márciusban a nädszegelyekben hallatja vékony szólamát. Enyhébb 
teleken decemberben is találtam. 

Keleti barkós cinege (Panurus biarmicus russicus BREHM). Nem 
minden esztendőben találjuk meg. Legnagyobb számmal volt 1936/37. 
telén, midőn az egyik halastó nádszigetében 50—60 db.-t figyeltem meg. 
A lövés csattanására egytől-egyig a nád aljrészi sürüjébe teremnek s 
később bátorságot kapva ismét felkusznak egér módjára a nád bokré- 
täjähoz, melyből a magokat szedegetik. 

Parlagi pityer ( Anthus c. campestris L.) szeptemberben nem rendszeres 
átvonuló. Vannak évek, mikor hiányzik. 

Erdei pityer ( Anthus tr. trivialis L.). A réti pityerhez e nagyon hasonló 
fajt áprilisi vonulásában és kora őszi időben találtam meg kisebb elszórt 
csapatokban. 

Reti pityer (Anthus p. MER PS L.). Legközönsegesebb pityerfaj. 
20—30-as csapatokban vonul at a területen. Az 6sszikesen épp oly gya- 
kori, mint a halastó és csatornák területen. Mär szeptemberben 
itt vannak elöhirnökeik, legtöbb van októberben és november- 
ben. Enyhébb teleken be nem fagyé ärtezivizes csatornák sze- 
lein magányos egyedeit figyeltem meg. Tavasszal kevesebb szäm- 
ban mutatkozik. 

Rozsdástorku pityer ( Anthus rufogularis BREHM). Rendszeres átvonuló. 
Tömegei változók. Egyes vonulási időben csekély számban találjuk, 
máskor seregekben lepik el a lekaszált sásos vizes szigeteket. Tavasszal 
kevesebb számban, április és májusban figyeltem meg. 

Havasi pityer ( Anthus sp. spinoletta L.). A réti pityer után számban 
következik. Megjelenése rendszeres. A vizek széléről felzavarva október- 
ben, novemberben hármasával, négyesével találjuk. 

Sárga billegető ( Motacilla fl. flava L.). Szép számmal fészkel. Magasabb 
füves helyeken, avas gazba rejti el fészkét. Árvizes időben tengeri szár- 
kupban fészkelt. 

Hegyi billegető ( Motacilla c. cinerea TUNST). Évek hosszu keresése után 
e fajt 1939. XI. 2-án leltem fel egy példányban. Csodálatos, hogy e faj 
a nagy szikes vizes pusztaságot kerüli. Ugy látszik vonulása során csak 


342 DR. BERETZK PÉTER [Aquila 


igen kevés érintheti az Alföldet. A lassu folvasu. agyagos sáros part- 
vonalu alföldi folyókat nem kedveli. 

Barazdabillegetö (Motacilla a. alba L.). Rendszeresen előforduló fész- 
kelő madár. Parti üregekben. vesszőfonásokban. rözseben, zsilipek 
kövei között. hézagokban stb. fészkel. Évek óta figyelek meg áttelelő 
példányokat változó számban. Decemberben hómentes fagyos időben 
60—70-es csapatot is észleltem. Augusztus második felében a fiatalok 
már csapatot alkotnak. 1939. őszi vonulásban egy tiszta fehér albinó pél- 
dányt láttam. : 

Bubos pacsirta (Galerida er. cristata L.). Állandó madár. 30—40 pár 
fészkelt a halastó telelőinek magas gátoldalaiban földüregekben. E faj 
éppen annyit szenvedett a kegyetlen téli hidegektől, mint a fogoly. 
Csaknem teljesen kipusztult. Örömmel lehet látni lassu szaporodäsukat. 

Mezei pacsirta ( Alauda a. arvensis L.). Az ősi szikes területnek a füves 
rétjein nagy számban költ. Szeptemberben, október végén nagy mennyi- | 
ségü pacsirta vonul keresztül a vizes puszta felett. Magasabb tájakról 
érkező sötétebb példányokból álló csapatait is figyeltem. 

Havasi filespacsirta ( Eremophila alpestris flava GM.) csak egy télen 
jelent meg. 1942. karácsony körül 16-20 tagból álló csapata napokig 
tartózkodott a területen. 1943. III. 15-én is gyüjtöttem be példányt. 

Meggyvágó (Coccothraustes c. coccothraustes L.). A telep kertjében, 
havas télen, januárban figyeltem meg egy példányt. 

Zöldike (Chloris chl. chloris L.). Kisebb csapatokban a nádban éjsza- 
kázik késő őszökön és teleken. Találkoztam csapatokkal meleg nyár- 
végi napokon. 

Tengelie (Carduelis c. carduelis L.) Az ősszikes legelőterületén burján- 
zott bogáncsfejeken táplálkoznak. Kisebb nagyobb csapatokat vonulása 
során gyakorta észleltem. Télen sem ritka. 

Usiz (Carduelis spinus L.). A fenyvesekhez es égeresekhez szokott 
madárka igen ritkán mutatkozik. 1942. január 15-én szereztem egy 
példányt. | 

Kenderike (Carduelis c. cannabina L.) Rendszeresen megjelenő őszi 
téli vendég. Első hirnökök október második felében itt vannak. A gátak 
gyomnövényeinek magvait szedegetik. Enyhe teleken kitart. magas 
hóval távozik. Amig lombosak a fák. aludni a sandorfalvi erdőbe járnak. 
Télen a halastó nádja nyujt éjszakai menedéket. Sokezeres tömege 
a nád fölé vonzza a kis sólymot. 

T'éli kenderike (Carduelis fl. flavirostris L.) Egyes teleken népes csapa- 
tokban jelentkezik. 1937. tavaszán és u. ezen év őszén gyüjtöttem be 
példányokat. 

Siwvoltò (Pyrrhula p. pyrrhula L.) A gátvédő füzesek növekvő füzfáin 
az utóbbi években novemberben figyeltem meg egyes-kettes példányait. 


1943] A SZEGEDI FEHÉRTO MADARVILAGA 10 EVES MEGFIGYELES ALAPJAN 343 


Erdei pinty ( Fringilla c. coelebs L.) Kora tavasszal egyesével figyel- 
tem meg him példányokat. 

Fenyopinty ( Fringilla m. montifringilla L.) Nem minden évben talál- 
ható meg a területen. Némelykor százával tartózkodik a tó területén, 
aludni a nádasokba járnak. 

. Házi veréb (Passer d. domesticus L.) A halüzem telepén és a környéki 
eperfákon nagy számmal fészkel. 

Mezei veréb (Passer m. montanus L.) Közönséges faj, mely a házi 
verebek társaságában, némelykor azonban nagy tiszta csapatokban 
mutatkozik. Épületek réseiben fészkel. 

Sordély (Emberiza c. calandra L.) A környéki mezőgazdasági táblák- 
ról — ahol fészkel — gyakorta ellátogat a Fehértóra. (Gyakran áttelelő 
példányokat figyeltem meg. A begyüjtött példányok febr. 16. és 25-ről 
valók. « 

 Citromsdrmäny (Emberiza c. citrinella L.) E madár télen az utak 
szegélyezte fasorokon bokrokon szeret tanyäzni. A gátakon gyom- 
magvakat szedegettek. A Fehértavon meglehetös ritkän észleltem. 

Nadi sarmany (Emberiza sch. schoeniclus L.) Igen jellegzetes faj, 
melyet az év  minden hónapjában megtalälunk. Novemberben, 
decemberben enyhe teleken számuk megsokasodik. Tél idején a 
vékonyabb, hosszu csőrü északiakat találjuk, mig az őszi vonulásban 
a déli alfajok (zömök. vastagcsőrü) tömegesek. Néhány párja költő 
madár. A földre rakja fészkét rejtetten avas fübe, vagy gátvédő 
vesszöfonäsba. 

Hosdrmany (Plectrophenax n. nivalis L.) nélkül elsem lehetne képzelni 
a novemberi Fehértavat. Erzsébet nap körül (XI. 19.) érkeznek az elsö 
csapatok. Enyhe hömentes teleken kitartanak sokáig. Néha szäzakra 
menő csapatokat alkot. Fära vagy nádasba szállani még nem láttam. 
Fogságban tartott példány éjszaka 2 órakor kezdte gyönyörü csengő 
énekét és tartott a nótázás reggel 10—11 óráig. Tavasszal csak pár 
darabból álló egyedeit találtam. ; 

Aranymalinkö (Oriolus o. oriolus L.) Kezdetben e területen ismeret- 
len madár a lombosok fejlődésével, növekedésével mind gyakoribbá 
lesz a nyári hónapokban. Fészkelése várható. 

Seregély (Sturnus v. vulgaris L.) Októberben, novemberben nagy 
csapatokban vonul keresztül. A nádasokban éjszakáznak. Többször télen 
is megfigyeltem bizonyára északi csapatokat. Már február végén meg- 
érkeznek telelésükből. 

Holló (Corvus c. corax L.) Kétizben láttam e fajból egyedeket. Egy- 
izben novemberben kettőt, majd október hóban egy magányos madarat. 

Dolmányos varju (Corvus corone cornix L.) A halászat után, a téli 
időben és kora tavasszal kisebb számban megjelenő koborló madár. 


344 NE .: DR. BERETZK PETER « [Aquila 


Leginkább a haldögöket vagdossa, de szivesen lakmäroz elhullott kacsa- 
libadögökön is. 

Velési varju (Corvus fr, frugilegus 1.) Atvonultäban tömegeik érintik 
a Fehertavat. Néha ezer és ezer vonul delnek. 

Csóka (Coloeus monedula L.) Varjak között fordul elő. 

Szarka (Pica p. pica L.) Téli időben 15-20 sereglik össze. A környéki 
közvetlen közeli tanyavilägban egy fészket lehet nyilvantartani. Ez a 
fészkelés is megszünt, mert az öreg madár kilövetett. Télen haldögök - 
ből. vagöhidröl hozott vérből élnek és tragyaanyagon lakmaroznak. 


A fajok felsorolasat nem a szokásos sorrendben vettem, hanem 
aszerint, hogy mennyire jellemzők azok a szegedi Fehertöra. Nagyjaban 
igy forditott sorrend szerint tárgyaltam a fehértói madárvilágot. Azokat 
a fajokat. melyeket nem gyüjtöttem be és nem is észleltem. a felsorolás- 
ból kihagytam. Egyes fajokra nézve a további szorgos megfigyelés 
hozhat még igen érdekes adatokat. 


Adatok Sárszentágota vizimadáréletéhez. 


Irta : Boross PÁL: 


Sarszentagota határa belenyulik a fehermegyei Sarrétbe, kiterjedése 
kb. 2500 k. hold, részben szikes terület. Nyugati határát a Nador-csatorna 
szeli at, mely tavasszal hol kisebb. hol nagyobb területeket önt el. A csa- 
torna mellett fekvő tavak csaknem teljesen nádasnak nevezhetők. ugy hogy 
ez a récék legalkalmasabb költő helye. Azok a tavak. melyeknek madár- 
életével óhajtok közelebbről foglalkozni, közvetlen a falu mellett terül- 
nek el. szám szerint hét darab. Ezek közt a legnagyobb a Sóstó. kiter- 
jedése 120—140 k. hold. keleti oldala nádas. északi oldalán a nádas 
folytonosan keskenyedik, zsombékos, kákás s majdnem teljesen sik vizet 
alkot. A többi tó nagysága 10—20 k. hold között váltakozik és teljesen 
sikvizü. A tavak partja változatos, néhol csekély dombocska, egy kis 
kiemelkedés, kis sziget a viz között. egyébként teljesen lapos, tehát 
a madarak megközelitese, lövése igen nagy gondot ad. A Sóstó vize 
a mélyebb részeken tavasszal lehet 2 m. de nyáron mar 50—60 cm-nél 
nem igen mélyebb, ha kellő csapadékot nem kap időnként. A tavak 
környéke tulnyomórészt szikes, s ha apad a viz. néha egyes részei ugy 
néznek ki nyár közepén, mintha hó esett volna. A madárélet akkor 
a legnépesebb. ha a tavak széleit a cankók és godák a parttól 8—10 


1943]: ADATOK SARSZENTAGOTA VIZIMADARÉLETÉHEZ 345 


m-re is gazolni tudjak. Ekkor amerre a szem ellät. ott mindenütt mozog 
a partfutöktöl és egyeb fajoktöl. 

Récék közül a tőkés. kendermagos, nyilas, kanalas. barát, cigány 
és bőjti réce itt költ. a csörgő, kontyos, fütyülő réce csapatai tavasszal 
és ősszel vonulásban jelennek meg. Ugyancsak minden évben télen. 
hol több, hol kevesebb kerceréce is látható a vizeken. Nem minden 
évben, de elég gyakran nagy és kis bukó, továbbá hegyi réce is meg- 
látogatja a tavat. Mint különlegességet meg kell hogy emlitsem. 1941. 
julius végén egy 10-es csapatból két teljes diszben levő kontyos gácsért 
lőtt NaGy LÁSZLÓ. Még gondolkodóba estünk, vajjon nem itt költöttek-e ? 
De a csapat öreg gácsérokból és tojókból állott. fiatalokat nem láttunk. 

Nagy és kis kócsag. főleg a költés utáni kóborlás alkalmából. 
elvétve megjelenik a tavon, néha az üstökösgém is. Szürke és vörösgém 
állandóan itt tartózkodik, de csak néhány pár pocgém és évről-évre 
egy pár bölömbika költ a tó északi részén lévő kis nádasban. Kanalas- 
gém kisebb-nagyobb csapatban és a bakcsó szintén csak kóborlás köz- 
ben vetődik ide. 

A vöcskök közül a bubos, feketenyaku és kis vöcsök fészkel a tavon. 
MÁTÉ LÁSZLÓ gyüjtötte is itt tojásaikat. Szárcsa. vizityuk. guvat. pety- 
tyes vizicsibe fészkel a zsombékosban, a középső sárszalonka is lakója. 
ha fészkelését eddig nem is sikerült bebizonyitani. Harisból a tó északi 
szélén fekvő vizenyős réteken hallható tavasszal 1--2 pár. Barna réti- 
héja szintén fészkelt már a tó nádasában. Bibic rendszeresen költ. 

Dankasirály sok van. kis sirály minden tavaszon és őszi vonuláson 
jelentkezik. Nagy ritkán heringsiralyt is láttam. 

Amig a Nádor-csatornát nem mélyitették és nem szélesítették ki. 
addig a sárréti nádasokban állandóan fészkelt 8— 10 pár nyári lud. 
Most csak megjelenik, éppen ugy. mint a vetési lud és a nagy lilik. 

Fehér gólya állandóan sétálgat a tó melletti legelőkön : fekete gólya 
minden évben felkeresi egy-két példányban a tavat s néha napokon át 
itt is marad. 

. Gólyatöcs 1925—1930. években az egyik szikes tónál csapatban 
mutatkozott a nyári hónapokban. majd teljesen elmaradt. Legutóbb 
1940. aug. 3-án a Sóstónál láttam 4 darabot. Kis póling és kis goda 
minden évben mutatkozik ősszel és tavasszal. Nagy poling igen sok van. 
néha ezer számra szedegetnek a réteken és álldogálnak a sziken. Nagy 
goda tetemes számu csapatai ugy tavasszal, mint nyár végén láthatók. 
Gulipán rendes vendég, bár nem nagy számban, sőt fészkét is találtuk. 
Először MÁTÉ LÁSZLÓ talált 1935-ben három fészekaljat. 1937. nyarán 
NAGY LÁSZLÓ gyürüzött is 2 darabot. Mint különlegességet meg kell 
emlitenem az 1943. évet, amikor is 70—80 darabot számláltam meg. 
Fészkelve azonban csak néhány párt találtam. de tovább nem is akar- 


346 : BOROSS PAL {Aquila 


tam haborgatni költö helyüket. (Lasd MATE, Aquila, 1935/38., p. 678. 
és jelen kétet p. nnn.) 

Cankök és lilék állandó vendégek ugy tavasszal, mint az őszi vonu- 
laskor. A lilék közül a széki lile az, amely évről-évre rendszeresen költ 
a szikesen, hol kevesebb, hol több párban. A kis lile is fészkelt. Széki 
csér a régebbi években több jelentkezett, utóbb csak elvétve látható. 
1940. május 20-án lőttem egyet gyüjteményem részére. 1943. juliusá- 
ban láttam ismét egyet. 

A partfutók szintén megjelennek mindig, de különösen a havasi es 
sarlós partfutó mutatkozik nagy csapatokban az őszi vonuláson. 

Ékfarku halfarkas minden évben előfordul. Küszvágó csér — tojásait 
MÁTÉ két izben meg is találta — kormos- és fehérszárnyu szerkő szintén 
madara a tónak, hol több, hol kevesebb ,de mindig található. Barázda- 
billegető, sárga billegető, réti pityer, cigàny és rozsdás csuk a tó kör- 
nyékén megfordul. A nádas részen nádi rigó, nádi sármány, nádi poszá- 
ták és 1—2 pár nádi tücsökmadár is található. 1940. kora tavaszán 
egy fehércsillagos kékbegyet is lőttem. A kékbegy néha fészkel is. 
Hósármány is több őszön megfordult a szikes szélében, melyek közül 
1938. őszén gyüjteményem részére egy szép himet lőttem. A kakúk 
a nádirigó szép számu költése folytán a Sóstónál is elmaradhatatlan. 

Ezek lennének a madarak, "melyek rendszeresen megfordulnak a 
szikeseken. "Most azokra térek át. melyek csak alkalmilag vetődnek 
a határunkba : 

Bütykös ásólud (Tadorna tadorna L.). Az 1934. dec. hóban 2 gunár 
lövetett. 1936. május elején több napon át egy darabot, mig 1939. maj. 
4-én 11 darabot olvastam meg egy csapatban. 

Laposcsőrü viztaposó (Phalaropus f. fulicarius L.). Ezt a remek 
szinezetü madárkát 1938. aug. 17-én d. u. láttam meg a Sóstón nagy 
madártömeg között. Nagy nehezen sikerült bizonyitó példányként meg- 
lőnöm. Teljes diszruhában lévő példány. i 

Vékonycsôrü viztaposò (Phalaropus lobatus L.). 1937. jul. 17-én 
teljes diszben lévő példányt lőtt NAGY LASZLO. (Aquila, 1935/38., p. 
673.) Saját magam 1938. aug. 24-én találtam egy darabot őszi tolla- 
zatban, melyet gyüjteményem részére meglőttem. 1939. aug. és szep- 
temberben volt ugy, hogy kisebb-nagyobb társaságban 17 darabot is 
megolvastam egyszerre a tavon. 

Sarjarö (Limicola f. falcinellus PONT.) 1938. ápr. 24-én egy 6-os 
csapatot figyeltünk meg NAGY LÁSZLÓ-val, (Aguila, 1935/38. p. 673.) 
azonban olyan vadak voltak, hogy megközeliteni nem tudtuk őket. 
1938. jul. 19-én lőttem egy darabot, majd napok mulva még másik 
kettőt. Ez időtől fogva ugy őszi, mint tavaszi vonuláskor megtaláltam 
és többeknek, közöttük NAGY LÁSZLÓ-nak is sikerült gyüjteni belőlük. 


1943] | ADATOK SARSZENTAGOTA VIZIMADÄRELETEHEZ 347 


Megjegyezhetem. hogy tavasszal igen vad. mig őszi tartózkodása alkal- 
mával teljesen megközelithetö. 

Fenyérfutó (Crocethia alba PALL.). Az első 3 darabot 1939. szept. 
9-én észleltem, melyek közül egyet lőttem, majd 1940. máj. 21-én teljes 
diszben lévő példányt lőttem. Ez idő óta ősszel mindig látok egyet- 
kettőt. 

Kőforgató (Arenuria i. interpres L.). Az első 7 darabot 1938. máj, 
18-án d. u. láttam a Sóstónál. Leültem a viz szélére. addig tünődtem 
s figyeltem, mint tudnám a sik terepen megközeliteni. mig valamitől 
megijedve a kis csapat felrepült és felém tartott. Egy lövésre 3 drb 
teljes diszben levő példány esett ki. 1938. őszén láttam egyet őszi disz- 
ben, majd 1941. őszén NAGY LÁSZLÓ lőtt egy darabot őszi tollazatban. 
Azóta minden évben láttam ősszel. 

Sarki partfutó (Calidris c. canutus L.). Három darab teljes diszben 
jelent meg 1938. máj. 14-ikén. melyek közül egyet sikerült kilőnöm. 
Sajnos a sebzett madár távol esett le és mire odaértem a pásztor kutyája 
széttépte és igy csak tollait őrizhetem. 

Indiai lud (Anser indicus LATH.). Két darabot láttam 1940. aug. 
2-án, 7-én NAGY LÁSZLÓ-val ujra láttuk. sajnos azonban belopni nem 
sikerült. Hangja érdekes : goá-goá. Környékünkön Felsőszentistván ha- 
tärâäban 1935. aug. 3-án lőtt egy példányt STETTNER JÓZSEF. 

Az eddigi tapasztalataim alapján máj. 1.—jun. 15-ig és viszont 
jul. 15.—szept. 1-ig van az az idő. amikor a vándormadarak határunk 
ban átvonulnak. Ezen idő alatt fokozott szinkron megfigyelésre lenne 
szükség. mert ezzel a madárvonulás kutatása ügyét nagyban előre- 
vinnők. Az 1938. év volt az. amikor sok időt tölthettem a szikesek 
mellett s az eredmény mutatja. hogy mennyi érdekes mozgalmat figyel- 
hettem meg, illetve mennyi mindent lőttem is. Gyüjtemenyem ma a 
Cisztereita-rend budapesti intézetének szertárában nyert elhelyezést. 


Wasservogelleben bei Sárszentágota. 


, ; Von PAuL Boross. 
ú Die Gemarkung von Sárszentágota reicht bis in das Sárrétgebiet 


im Komitate Fejér hinein. Es ist ein zum Teil natronhaltiges 
Jebiet von cca 1250 Hektar. Die westliche Grenze durchschneidet 
der Nädor-Kanal, welcher zur Frühlingszeit bald kleinere, bald 
grössere Gebiete überschwemmt. Die neben dem Kanal liegenden 
Teiche sind beinahe gänzlich schilfbedeckt und bilden die geeignetsten 


jei 


348 Sa ‘<.< ‘PAUL BOROSS ‘ Resi [Aquila 


Brutgebiete der Wildenten. Die sieben Teiche, mit deren Vogelleben 
ich mich näher befassen möchte, liegen unmittelbar neben dem Dorfe. 
Der grösste dieser ist der. Sést6=Salzsee mit einem Ausmasse von 
60—70 Hektar. Die östliche Seite desselben ist schilfbedeckt. auf der 
Nordseite verschmälert sich das Röhricht und geht dann in eine sum- 
pfige fast gänzlich offene Wasserfläche über. Die anderen Teiche 
sind abwechselnd 5—10 Hektar sross mit offenem Wasser. Das Ufer 
der Teiche ist abwechslungsreich, hie und da ein kleiner Hügel, eine 
kleine Erhöhung, eine kleine Insel immitten der Wasserfläche, sonst 
sänzlich glatt und so bereitet die Annäherung der Vögel und ihr Ab- 
schuss sehr grosse Schwierigkeiten. Das Wasser des Söstö kann im Früh- 
jahr bei den tieferen Partien etwa 2 M.. im Sommer jedoch nicht viel 
tiefer als 50-60 Zentimeter sein. falls zeitweise kein gehöriger Nieder- 
schlag dazukommt. Die Umgebung des Teiches ist überwiegend natron- 
haltig: wenn dann das Wasser fällt. sehen die dadarch trockengelesten 
Partien zur Zeit infolge des Salzausschlages zur Sommerzeit manchmal 
so aus, als wenn es geschneit hätte. Das Vogelleben ist dann am 
lebhaftesten. wenn die Wasserläufer und die Uferschnepfen die Ufer- 
rander der Teiche bis auf 8—-10 M Breite durchwaten können. 
In solchen Fällen wimmelt es nur so weit das Auge sieht — von 
den verschiedensten Strandvögeln. = 

Von den Enten brüten hier: Anas p. platyrhyncha L., Anas strepera L.. 
Anas a. acuta L., Spatula elypeata L.. N yroca f. ferina L., N yroca n. nyroca 
GuLD.. Anas querquedula L. Flüge von Anas c. crecca L., Nyroca fuli- 
-qula L.. Anas penelope L. erscheinen im Frühjahrs- und Herbst- 
durchzuge. Ebenso sind jeden Winter bald mehr, bald weniger Schell- 
enten (Bucephala clangula L.) auf den Gewässern sichtbar. Zwar nicht 
alljährlich, doch häufig genug besuchen den Teich der Gänse- und Zwerg- 
Säger (Mergus m. merganser L. und Mergus albellus L.). weiters die 
Bergente (Nyroca m. marila L.). Als eine Besonderheit muss ich 
erwähnen, das LapisLaus NAGY Ende Juli d. J. 1941 aus einem Fluge 
von 10 St. zwei Schopfenten (Nyroca fuligula L.) — Enteriche — im 
Prachtkleide erlegte. Man konnte daran.denken ob sie wohl hier gebrütet 
haben? Doch der Flug bestand aus lauter alten Enterichen. Weibehen, 
und Junge sahen wir nicht. 

Mitunter erscheinen auf dem Teiche der Silber- und Seidenreiher 
(Egretta a. alba L. und ÆZgretta g. garzetta L.) besonders zur Zeit 
ihres der Brut folgenden Striches, manchmal auch der Schopfreiher 
(Ardeola ralloides ScoP.). Ardea c. cinerea L. und Ardea p. purpurea L. 
halten sich hier ständig auf, doch nur einige Paare, ebenso /xobrychus 
m. minutus L. und von Jahr zu Jahr einige Rohrdommeln ( Botaurus 
x. stellaris L.) im kleinen Röhrichte am Nordufer des Teiches. Platalea 


1943] WASSERVOGELLEBEN BEI SARSZENTAGOTA 349: 


I. leucorodia L. in kleineren-grösseren Gesellschaften und Nycticorax n. 
nyeticorax L. sind hier ebenfalls nur Strichvögel. 

Von den Tauchern brüten auf dem Teiche : Podiceps e. eristatus L., 
Podiceps n. nigricollis BREHM. und Podiceps r. ruficollis PALL. — LADIS- 
LAUS MATE sammelte hier auch ihre Eier. Fulica a. atra L., Gallinula 
ch. chloropus L., Rallus a. aquaticus L. und Porzana porzana L. nisten 
im moorigen Teile, auch Capella g. gallinago L. ist hier Brutvogel, wenn 
es auch bisher nicht gelang ein Gelege zu finden. Vom Wachtelkönig 
(Crex erex L.) sind auf den am nördlichen Rande des Teiches liegenden 
feuchten Wiesen im Frühjahre 1--2 Paare hörbar. Auch die Rohr- 
weihe (Circus ae. aeruginosus L.) nistete schon im Teichröhrichte. 
Vanellus vanellus L. brütet regelmässig. 

Lachmöven (Larus r. ridibundus L.) sind hier viele : Larus minutus 
PALL. meldet sich alljährlich während des Frühjahrs- und Herbst- 
durchzuges. Ganz selten sah ich auch die Heringsmöve (Laruns f. fuscus L.) 

So lange man den Nädor-Kanal noch nicht vertiefte und erweiterte. 
nisteten in den Röhrichten der Sárrét beständig 8—10 Paare der Anser 
a, anser L. Jetzt erscheint sie nur, gerade so wie Anser f. fabilis LATH. 
und Anser a. albifrons Scop. auf dem Durchzuge. 

Ciconia c. ciconia L. ist ständig auf den Wiesen beim Teiche zu 
sehen ; Ciconia nigra L. besucht alljährlich in ein-zwei Exemplaren 
den Teich und bleibt hier manchmal auch einige Tage. 

Himantopus h. himantopus L. zeigte sich in den 1925—-1930-er 
Jahren in den Sommermonaten in kleineren Flügen bei einem der natron- 
haltigen Teichen, blieb sodann gänzlich aus. Zuletzt sah ich am Söst6 
am 3. August 1940 vier Exemplare. Numenius ph. phaeopus L. und 

- Limosa I. lapponica L. erscheinen alljährlich im Herbst und im Früh- 
jahre. Von Numenius a. arquatus L. gibt es hier sehr viele, sie tummeln 
sich manchmal zu Tausenden auf den Wiesen herum. Grosse Flüge 
von Limosa |. limosa L. sind sowohl im Frühjahre, wie Ende des 
Sommers sichtbar. Recurvirostra a. avosetta L. ist ständiger Gast, ob- 
wohl nicht in grosser Anzahl, wir fanden sogar auch sein Nest. Zuerst 
fand LapIsLaus MATE 3 Gelege im J. 1935. Im Sommer d. J. 1937 beringte 
LapisLaus NAGY 2 Exemplare. Als Besonderheit muss ich das 
Jahr 1943 anführen, in welchem ich 70- 80 Stück zählte. Brütend fand 
ich aber nur einige Paare, wollte aber ihren Brutplatz auch nicht 
weiter stören. (Siehe : MATE. Aquila 1935/38, p. 768, und im vorliegenden 
Band. | 

Wasserläufer und Regenpfeifer sind ständige Gäste im Frühjahre 
ebenso, wie im Herbste. Unter den Regenpfeifern ist der Seeregen- 
pfeifer (Charadrius a. alexandrinus L.) jener, welcher Jahr zu Jahr 
regelmässig. auf dem Natronboden in grösserer. oder geringerer Zahl 


350 i PAUL BOROSS [Aquila 


brütet. Auch Charadrius dubius curonicus GM. nistete hier. Glareola p. 
pratincola L. zeigte sich in den früheren Jahren in grösserer Anzahl, 
zuletzt war diese Art aber nur ab und zu sichtbar. Am 20. Mai erlegte 


ich ein Exemplar für meine Sammlung. Im Juli 1943 sah ich wieder 


einen. 

Die Strandläufer erscheinen ebenfalls ständig, besonders zeigen sich 
jedoch : Calidris a. alpina L. und Calidris testacea PALL. in grossen 
Flügen auf dem Herbstzuge. 

Stercorarius p. parasiticus L. kommt alljährlich vor. Die Kier von 
Sterna h. hirundo L. fand MATE in zwei Fallen - Chlidonias n. nigra L. 
und Chlidonias leucoptera TEMN. sind auch ständige Gäste des Teiches, 
bald mehr. bald weniger. aber immer vorfindbar. Motacilla a. alba L.. 
Motacillo f. flava L.. Anthus pratensis L.. Saxicola torquata rubicola L. 
und Saxicola r. rubetra L. kommen in der Umgebung des Teiches vor. 
In den schilfigen Teilen sind noch auffindbar : Acrocephalus a. arun- 
dinaceus L., Emberiza s. schoeniclus L.. Schilfrohrsänger und auch 1—2 
Paare des Nachtigallrohrsängers (Locustella |. luscinioides SAVI.). Im 
Vorfrühling 1940 erlegte ich auch ein weissterniges Blaukehlchen 
(Luseinia svecica cyanecula WOLF.). Das Blaukehlchen nistet auch 
manchmal. Plectrophenax n. nivalis L. kam auch in mehreren Herbsten 
am Rande des Natrogebietes vor, von denen ich im Herbste 1938 ein 
schönes Männchen für meine Sammlung erlegte. Cuculus c. canorus L. 
ist infolge der häufigen Rohrdrosselbruten auch beim Sóstó unaus- 
bleiblich. 

Dies wären jene Vögel. welche auf den natronhaltigen Gebieten 
regelmässig vorkommen. Jetzt übergehe ich auf jene, welche sich nur 
gelegentlich in unsere Gebiete verfliegen. 

Brandgans (Tadorna tadorna L.). Im Dezember 1934 wurden 2 
Männchen abgeschossen. Anfang Mai 1936 beobachtete ich mehrere 
Tage hindurch ein Exemplar. am 4. Mai 1939 jedoch 11 Stück in einem 
Fluge. 

Ein prächtig gefärbtes Exemplar der Plattschnäbligen Wasser- 
treters (Phalaropus f. fulicarius L.) beobachtete ich am 17. August 1938 
nachmittag auf dem Sésté in einer grossen Vogelgruppe. Es gelang mir 
nur schwer zum Schuss zu gelangen um das Beweisexemplar zu erlegen. 
Es war ein Exemplar in vollem Prachtkleide. 

Vom Schmalschnäbligen Wassertreter (Phalaropus lobatus L.) erlegte 
LapIsLaus NAGY am 17. Juli 1937 ein Exemplar im Prachtkleide 
(Aquila. 1935/38, p. 673). Ich selbst fand am 24. August 1938 ein 
Exemplar im Herbstkleide, welches ich für meine Sammlung erlegte. 
Im August und September. 1939 konnte ich am Teiche in kleineren- 
grösseren Gesellschaften auf einmal 17 Stück zusammenzählen. 


1943] WASSERVOGELLEBEN REI SARSZENTAGOTA 351 


Den Sumpfläufer (Limiciola f. falcinellus PONT.) beobachteten wir 
mit LADISLAUS NAGY zusammen am 24. April 1938 in einem Fluge von 
6 St. (Aquila 1935/38, p. 673.), sie waren aber so scheu, dass wir uns 
ihnen nicht nähern konnten. Am 19. Juli 1938 erlegte ich 1 Exemplar, 
dann nach einigen Tagen noch 2 andere Exemplare. Von nun an fand 
ich sie so beim Herbst-, wie beim Frühjahrszuge und es gelang auch 
anderen, so auch LADISLAUS NAGY mehrere Exemplare zu erlegen. Ich 
kann bemerken, dass der Sumpfläufer im Frühjahre sehr scheu, doch 
beim Herbstaufenthalte sehr zutraulich ist. 

Vom Sanderling (Crocethia alba PALL.) beobachtete ich die ersten 
3 Exemplare am 9. September 1939, von welchen ich eines erlegte, 
später erlegte ich am 21. Mai 1940 ein Exemplar im Prachtkleide. Von 
dieser Zeit an sehe ich im Herbste immer ein-zwei Exemplare. 

Die ersten 7 Stücke des Steinwälzers (Arenaria i. interpres L.) 
sah ich am Söstö am 18. Mai 1938 nachmittags. Ich sass am Wasser- 
rande und sann lange darüber nach. wie ich mich ihnen im freien 
Gelände nähern könnte, bis der kleine Flug von irgend etwas aufge- 
schreckt auf mich zuflog. Auf einen Schuss fielen 3 Exemplare im 
Prachtkleide herunter, Im Herbste 1938 sah ich ein Exemplar. im 
Herbstkleide, dann erlegte LADISLAUS NAGY im Herbste 1941 ein 
anderes im Herbstkleide. Seither sah ich ihn alljährlich im Herbste. 

Drei Exemplare des Isländischen Strandläufers (Calidris c. canutus L.) 
im vollen Prachtkleide erschienen am 14. Mai 1938. Von diesen gelang 
es mir eines zu erlegen. Leider fiel der verwundete Vogel zu weit 
weg, sodass bis ich hinkam, der Hund eines Hirten den Vogel ausein- 
anderriss und ich nur seine Federn bewahren konnte. 

Von der Streif-Gans (Anser indieus LATH.) sah ich am 2. August 
1940 zwei Exemplare, am 7-ten sahen wir sie mit LADISLAUS NAGY 
wieder, leider gelang es uns nicht sie anzuschleichen. Ihre Stimme ist ein 
interessantes : goä-goä. In unserer Umgebung schoss JOSEPH STETTNER 
am 3. August 1935 ein Exemplar im Gebiete von Felsöszentistvän. 

Auf Grund meiner bisherigen Erfahrungen ist der Zeitraum zwi- 
schen dem 1. Mai bis 15. Juni und wiederum zwischen dem 15. Juli 
bis zum 1. September jener, in welchem die meisten Zugvögel über 
unsere Gebiete hinwegziehen. Während dieser Zeit wären synehronische 
Beobachtungen in erhöhtem Maße notwendig, weil durch solche die Vogel- 
zugsforschung neue Förderung und Fortschritte erlangen könnte- Das 
1938. Jahr war jenes, in welchem ich viele Zeit bei den Natrongebieten 
von Särszentägota verbringen und ein reiches Vogelleben beobachten 
konnte. Auch eine reichhaltige Vogelsammlung konnte ich zusammenbrin - 
gen, welche im Naturalienkabinett der Budapester Anstalt des Zisterzien- 
ordens behufs ornithologischer Schulung der Zöglinge unterbracht ist. 


352 | [Aquila 


Delbäcskai madärtani jegyzetek. 


Irta : SCHENK HENRIK. 


Madaärvédelem a nádasban. Overbaszi házam kertje sűrű nädassal, 
fűzbokrossal. kúszónövényekkel és kákával benőtt mocsárban végző- 
dik. Itt már évek óta védem a madarakat. Az avas nád és a kiszáradt 
fűztörzsek háborítatlanul a helyükön maradnak. igy a terület jellege 
egészen ősi. állapotokra emlékeztet. Ezért azután a tavaszi és őszi vonu- 
lás idején különféle apró madarak kedvelt szállása. télen pedig menedéke. 
Különösen a cinegék szeretnek benne tanyázni. mert bőséges táplálékot 


találnak itt. Szorgosan häntolgatjak a nádszálakat. amelyekben külön- 
böző rovarok és azok äleäi telelnek. Hosszú tél után csaknem minden 
nádszál le van hántolva. 

Szívesen használják ezt a területet fészkelésre is. lgy már régebben 
megtaláltam a nádasban a Lanius collurio fészkét. amit az Aguilában 
(1927/28. p. 439) jelentettem. 1943-ban is megfigyeltem a nádban, 
most azonban nem az ebszőlő indáinak szövevényében. hanem a nádas- 
ban lévő dúsan elágazó fűzön költött. 1:3 m magasságban. Szarka-fész- 
ket.is találtam már e helyen. 

Többféle nádi énekes közül a Locustella I. luscinioides SAVI a legfel- 
tűnőbb fészkelő. Egy pár telepedett meg ezen a számára nagyon meg- 
felelő terepen és igen erősen ragaszkodott is hozzá. Egyik évben három- 
szor költött. Az első költését ismeretlen okból hagyta el. a másodikat 
pedig az én hibámból. Sásaratás közben csak akkor vettem észre a 
fészket, amikor már egészen szabadon volt. Megfigyeltem azután még 
továbbra is a madarakat. és nagy örömömre a harmadik fészekaljat is 
megtaláltam. amelyben felnőttek a fiatalok. Ritkán esik meg, hogy ez 
az óvatos madár egy tanyaudvar tőszomszédságába telepszik meg. 

A Dryobates syriacus balcancius GENGL. et STRES. td pldlkozdsdrol. Egy 
fészekalj meggyürüzese alkalmából a kert gazdája értesített. hogy ez 
a harkály dézsmálja a korai cseresznyéjét. (Gyakran látja amint a szőlő- 
karókon üldögélnek. és egyáltalán nem . félénkek. Szemügyre véve a 
dolgot. kiderült. hogy a karók vége meg volt hasadozva és a harkalyok 
a cseresznyét beszoritották ezekbe a résekbe. majd nyugodtan elköltöt- 
ték. Három ilyen helyen kb. 50 cseresznyemagot találtam. A cseresznyé- 
vel való táplálkozást mások is megerősítették. Lelőtt példányok gyomrá- 
ban gyakran találtam a szederfa gyümölcsét. 


AR Loi I 
DIE 


. DÉLBACSKAI MADÁRTANI JEGYZETEK 353 


I Ezzel a megfigyeléssel kapcsolatban megemlítem, hogy 1943. május 
10-én Överbäszon olyan g-et kaptam, amelyiknek feltűnően nagy 
kotlófoltja volt. Ebből arra következtetek, hogy majdnem olyan hosszú 
ideig ül a tojásokon, mint a tojó. Ez a jelenség összefüggésben állhat 
azzal, hogy ez a harkály nem egykönnyen szerzi meg a táplálékát. 

. Megfigyelések a Tringa erythropus PALL.-ról. 1943. nyarán Överbäszon 
gyakran lättam a füstös canköt. Soha sem volt még a Ferenc csatorna 
vizälläsa ilyen alacsony, mint most az aszäly következteben. A part 


mellett a gäzlömadaraknak eldorädöt jelentő kisebb-nagyobb pocso- 


lyàk maradtak. Itt csoportosultak a füstös cankök is, néha 30—40 főnyi 
csapatokban. Sokszor láttam, amint táplálékkeresés közben hasig 
gázoltak a vizben, a fejüket pedig mélyen a viz alá dugták. Egyesek 
még bukdácsoltak is: alábuktak, majd felbukkanva a szárnyukkal 
csapkodtak, akár csak a vadrécék. Mind az öt elejtett madár begyében 
2—3 cm-es halacskák voltak. x 

Podiceps r. ruficollis PALL. fészke a fü között. Az Aquiläban (1939/42. 
p. 470—471) legutóbb a szokatlan feszkelöhelyekröl irtam. Ehhez fűzöm 
hozzá, hogy a kis vöcsök fészkét is találtam a fűben, térdigérő vizzel elön- 
tött sürü gyep között. A fészek száraz fűcsomókból, elég szilárdan épült. 
Minthogy azonban az árviz hamar leapadt, a madár elhagyta a fészkét. 
Csak azon csodálkozom, hogy a fészek közelében nádasok is voltak, és 
a kis vöcsök mégis a fűboritotta területet választotta fészkelő helyének. 

Cettia c. cetti MARM. nyáron. 1943. szept. 18.-án a kertemmel 
határos nádasban egy berki poszátát láttam. Sajnos nem tudtam lelőni, 
hogy kézzelfogható bizonyítékom legyen erről a föltűnő előfordulásról. 
Biztosan felismertem azonban, hiszen alig két méterről figyeltem meg 
ezt a nekem régóta ismerős madárfajt. Fiatal madár volt és ebből 
arra lehetne következtetni, hogy ez a faj már nemcsak téli vendégünk, 
hanem talán meg is telepedett már a környékünkön. 

Végül közlök néhány érdekesebb vonulási és faunisztikai adatot. 

Tadorna tadorna L.-t kaptam 1943. december 23-án Ujvidékről, 
Larus f. fuscus L.-t 1943. jul. 20-án Ujverbászról. Idáig ezt a madarat 
még nem figyelték meg nálunk ebben az évszakban. Erősen sorvadt 
nemi szervű hím volt. Larus minutus PALL.-t figyeltem meg 1943. nov. 
15-én Óverbászon. 6 főnyi csapat volt. 1943. nov. 14—17-ig fiatal 
Lanius c. collurio L.-t figyeltem meg Överbäszon. Ritkaság ilyen későn, 
valószínűleg sebzett, és csak sokára felgyógyult példány volt. 1944. 
január 5-én Överbäszon Phylloscopus c..collybita VIEILL-t ejtettem el, 
mely a Madártani Intézetbe került. 


23 


- 
- 
en pa 
Mg ge eens 
ee d M e 


354 ; [Aquila 


Ornithologische Notizen aus der südlichen Bäcska. 


Von HEINRICH SCHENK. 


Vogelschutz im Röhricht. Mein Hausgarten in Överbäsz mündet in 
in einen mit dichtem Rohrwuchse, Weidenbiischen, Schlingpflanzen und- 
Schilf bestandenen Sumpf. Dieses Gebiet behandle ich seit vielen Jah- 
ren als ein Vogelschutzgebiet. Das Rohr wird nicht abgeerntet, abge- 
dorrte Weiden nicht ausgerodet, so dass es ganz den Eindruck eines 
sich im Urzustande befindlichen Territoriums macht. Es ist demnach 
auch ein bevorzugtes Aufenthaltsgebiet verschiedener Kleinvögel während 
des Frühjahrs- und Herbst-Zuges und ein Zufluchtsort zur Winter- 
szeit. Besonders Meisen halten sich hier mit Vorliebe auf, weil 
sie immer reichliche Nahrung finden. Fleissig werden die Rohr- 
stengel abgeschalt,wo sich verschiedene Insekten und deren Lar- 
ven aufhalten. Nach einem langen Winter sind fast sämtliche 

tohrstengel entschält. 

Auch als Brutort wird dieses Gebiet bevorzugt. So fand ich hier 
schon früher das Nest von Lanius collurio im Rohrwalde, worüber ich 
seinerzeit in Aquila 1927/28 p. 439 berichtete. Auch im Jahre 1943 
konnte ich dieses Brüten im Rohr beobachten, diesmal aber nicht in 
den Gewinden des Bittersüss (Solanum dulcamara) sondern auf einer 
im Röhrichte stehenden stark verästelten Weide in einer Höhe von 
1.3 M. Auch Elsternester fand ich schon hier. 

Als auffallendsten Brutvogel muss ich wohl neben anderen Rohr- 
sängern ein Locustella |. lusenioides Savı-Paar betrachten, welches sich 
in diesem ihm zusagenden Gebiete ansiedelte und sehr zäh daran fest- 
hielt. In einem Jahre konnte ich drei Gelege feststellen. Das erste Gelege 
wurde aus unbekannter Ursache verlassen, das zweite infolge meines 
‘ Versehens. Ich schnitt Schilf und bemerkte das Nest erst, als es schon 
ganz frei stand. Ich beobachtete nun die Vögel noch weiter und hatte 
auch die Freude das dritte Gelege zu finden, aus welchem dann die 
Jungen hochkamen. Es mag wohl selten vorkommen, dass diese als 
scheu bekannte Vogelart sich knapp an dem Rande eines Gehöftes 
ansiedle. 

Zur Nahrung von Dryobates syriacus balcanicus GENGL. et STRES, Gele- 
gentlich der Beringung der Jungen eines Geleges erwähnte mir der 


sat 


1943] | ORNITHOLOGISCHE NOTIZEN AUS DER SUDLICHEN BACSKA 355 


Eigentümer des Gartens, dass dieser Specht seine frühen Kirschen 
plündere. Er sehe sie oft auf den Rebenpfählen sitzen, da sie gar nicht 
scheu seien. Der Augenschein ergab dann, dass diese Pfähle am oberen 
Ende aufgesprungen waren und dass die Spechte die Kirschen in die 
dadurch entstandenen Ritzen hineinklemmten und dann in aller Gemüts- 
ruhe verzehrten. An drei verschiedenen Stellen zählte ich dann etwa 
50 Kirschkerne. Das Kirschenfressen wurde mir auch von anderer Seite 
bestätigt. Ich fand in den Mägen von erlegten Exemplaren oftmals 
Maulbeerfrüchte. 

Anschliessend an diese Beobachtung möchte ich noch erwähnen, 
dass ich am 10. Mai 1943 in Överbäsz ein Männchen dieser Art erhielt, 
welches einen auffallend grossen Brutfleck hatte, also die Annahme 
ermöglicht, dass es fast ebenso lange auf den Eiern sass, als das 
Weibchen. Möglicherweise steht dieses Verhalten im organischen 
. Zusammenhange damit, dass diese Spechtart nicht leicht seine Nahrung 
finden kann. 

Beobachtungen an Tringa erythopus PALL. Im Sommer 1943 konnte 
ich in Överbäsz den dunklen Wasserläufer häufig beobachten. Infolge der 
Trockenheit sank der Wasserspiegel des Franzenskanals so stark, wie 
noch nie und bildeten sich dadurch entlang des Ufers grössere und klei- 
mere Tümpel, ein wahres Eldorado für verschiedene Watvögel. Hier 
sammelten sich dann auch die dunklen Wasserläufer, wo sie oft in Flügen 
von 30—40 Stück zu sehen waren. Oft sah ich sie bis an die Brust im 
Wasser stehen, den Kopf tief gesenkt auf der Nahrungssuche. Manche 
machten auch Tauchübungen-untertauchend und beim Heraufkommen 
mit den Flügeln schlagend, gleich wie es die Wildenten machen. Von 
den 5 erlegten Exemplaren hatte jedes auch einige 2—3 Zm lange 

. Fischchen im Kropfe. 

Podiceps r. ruficollis PALL.-Nest im Gras. In Aquila 1939/42 p. 503 
berichtete ich über aussergewöhnliche Nistplätze. Anschliessend dazu 
möchte ich noch erwähnen, dass ich auch das Nest eines Zwergtauchers 
im Gras fand. Dasselbe stand in knietiefem Wasser im dichten Gras- 
wuchse. Das Nest war aus trockenen Grashalmen ziemlich fest gebaut. 
-Indem jedoch das Überschwemmungswasser rasch abzog, wurde das 
Gelege verlassen. Mich wunderte nur, dass in der Nähe des Nestes auch 
Rohrbestände vorhanden waren, der Zwergtaucher aber trotzdem die 
Grasfläche zum Nistplatze wählte. 

Cettia cetti cetti MARM. im Sommer. Am 18. September 1943 beobach- 
tete ich im Rohrbestande, welcher an meinen Gartengrenzt, ein Exemplar 
des Seidenrohrsängers. Leider konnte ich den Vogel nicht erlegen um 
dieses aussergewöhnliche Vorkommen mit vollkommener Sicherheit 
festzustellen, aber ich konnte denselben ganz sicher erkennen, da er 
ae 23* 


356 HEINRICH SCHENK {Aquila 


mir ja gut bekannt ist und ich ihn aus einer Entfernung von 2 M. 
beobachten konnte. Es war ein juv. Ex. Aus diesem Vorkommen 
dürfte vielleicht der Schluss gezogen werden, dass diese Art bei uns 


nun nicht nur Wintergast ist, sondern sich auch schon als Brutvogel | 


ansiedelt. 
Zum ‘Schlusse nun noch einige interessantere Zug. und faunistische 
Daten. 


Tadorna tadorna L. erhielt ich am 23. Dez. 1943 aus Ujvidék. 


Larus f. fuscus L. erhielt ich am 20. Juli 1943 aus Ujverbäsz. Zu dieser 
Zeit wurde diese Art bei uns noch nicht beobachtet. Es war ein Männ- 
chen mit stark zurückgebildeten Geschlechtsorganen. Larus minutus 
PALL. beobachtete ich am 15. Nov.1943 in Överbäsz. Es war ein Flug 
von 6. St. Vom 14—17. Nov. 1943 beobachtete ich ein junges Exemplar 
von Lanius c. collurio L. in Överbäsz. Ein sehr seltener Fall. Möglicher- 
weise war es ein verletzt gewesenes, spät geheiltes Exemplar. Am 5. 
Jänner 1944 erlegte ich in Överbäsz ein Exemplar von Phylloscopus c. 
collybita VIEILL, welches in die Sammlung des K. Ung. Ornith. Institu- 
tes gelangte. 


Madärtani adatok a Vendvidekröl 


Irta CSABA JOZSEF 


A Vas vármegye délnyugati szélén fekvő Vendvidék a megye 
madártanilag legkevésbbé átkutatott területe. Pedig ennek ugy a mura- 
menti sikrésze, mint — az Alpok közelségénél fogva — fenyőerdőkkel és 
gyümölcsösökkel boritott dombos fele, sok madártani érdekességet 
rejteget, miért is tervszerü átkutatása feltétlenül megérdemelné a fárad- 
ságot. 

Az alábbi adatok a visszacsatolt Vendvidéknek északi részéről, 
Péterhegy környékéről valók. 

Lullula arborea arborea L. Tavaszi vonulás idején gyakori. Ilyenkor 
éneküktől hangosak a fenyves erdőszélek. 1943. évben február 28-án 
érkeztek meg Péterhegyre az elsők. 

Tetrao urogallus urogallus L. Az ujabban Gyanafához csatolt Borháza 
községrész határában 1920. márciusában láttak egy példányt. | 

Dryocopus martius martius L. Péterhegy és közvetlen környékén 
1942. és 1943. években ősztől tavaszig többször megfigyeltem egy-két 
példányt. Nem költ. | 


RME ET la è 


E 1943] EI ere, MADÁRTANI ADATOK A VENDVIDEKRÖN, 357 


Parus ater ater L. Télen nagyon közönséges. Sändorvölgyi erdőben 
1943. VI. 24-én, még csak 2—3 méter távolságig repülni tudó fiókákat 
találtam, melyek néhány órával előbb hagyhatták el fészküket. 

Loxia curvirostra curvirostra L. Megfigyeltem : 1943. évben VII. 
2-án 5 drb (Péterhegy. Sándorvölgy), VII. 26-án 2 drb (Sandorvòlgy). 
VIM. 11-én 1 drb (Péterhegy), IX. 3-án néhány (Sändorvölgy), IX. 
6-án 3 drb (Péterhegy), IX. 7-én néhány (Péterhegy), IX. 8-án 9 drb 


(Péterhegy), IX. 10-én kevés (Péterhegy), IX. 28-án néhány (Péterhegy), 


X. 6-án 7 drb (Sandorvölgy), XI. 1-én 3 drb (Péterhegy), és 1944. 1. 
16-án 3 drb (Kerkaszabadhegy). — Október 6-án megfigyelték, a még 
lábon álló napraforgó termését eszegették. 

Fringilla montifringilla L. 1941. X. 29-én kisebb csapat (Sándor- 
völgy, Péterhegy), 1943. XI. 29-én négy, egyenként 50—60 tagból álló 
csapat tartózkodott Péterhegyen, mig 1944. január 22-én nagyobb csapat 
(500—600 drb) Sándorvölgyön. 

Parus cristatus mitratus BREHM. Ősztől-tavaszig közönséges, de 
nyáron is előfordul, sőt fészkel. Sándorvölgyön 1942. VI. 10-én égerfa 


odvában (35 cm-re a földtől) tojásaira akadtam. Az ezekből kikelő 


fiókákat később meggyürüztem. — BR. SÓLYMOSY LÁSZLÓ a délvas- 
megyei Egervár község határában 1939. julius első felében figyelt meg 
egy kisebb csapatot, el is ejtett egy példányt. 

Lanius collurio collurio L. A közeli sik Rába-mente eme közön- 
séges madara a Vendvidék északi részén . feltünően kevés szám- 
ban fordul elő. Gyanafára 1942. évben .V. 8-án érkezett meg 
az első vonuló. 

Corvus corone corone L. Egy-egy példány megfigyeltetett : 1941. 
III. 25-én (Sandorvélgy), 1942. IV. 23-án (Sändorvölgy), 1942. V. 25-én 
(Péterhegy), 1942. VIII. 7-én (Péterhegy), 1942. VIII. 9-én (Tötkeresz- 


tur), 1942. X. 30-án (Péterhegy), 1942. XI. 1-én (Peterhegy),. Rendsze- 


rint szarkäk és szürke varjak társaságában láttam. Az 1943. évben 
nem mutatkozott. 

Bombycilla garrulus garrulus L. Két izben észleltem Péterhegyen. 
Először 1942. I. 11-én, amikor kb. 30 tagból álló csapatuk jelent meg 
és egész január 16-ig tartózkodtak a község határában. Következő 1943. 
március 1-én négy példányt figyeltem meg. Utóbbiak egy magas égerfa 
csucsáról fel-fel szállva a repülő rovarokat fogdosták. 

. Otus scops scops L. Április és. május hónapokban Péterhegy, 
Gyanafa és Sándorvölgy községekben esténként feltünően sok figyelhető 
meg. Péterhegyen 1943. VIII. 20-án is feljegyeztem szólását. Biztosra 
vehető, hogy a Vendvidék északi részén költ. Itt emlitem meg, hogy a 
vasmegyei Magyarszombatfán 1926. év tavaszán ugyancsak sok füles 
kuvikot hallottam. 


Ss 


358 aaa 
ag 


Ornithologische Daten aus dem Wendgebiet. 


Von JOSEF CSABA. 


Deutscher Auszug. Das Wendgebiet befindet sich im siidwestlichen 
Winkel des Komitates Vas in der Nahe der Alpen. Die Daten beziehen 
sich auf das Gebiet der Gemeinde Péterhegy. Zullula a. arborea L. 
häufig im Frühjahrszuge. Tetrao u. urogallus L. im März 1920 ein Ex. 


bei Gyanafalva. Dryocopus m. martius L. Vom Herbst bis Frühjahr " 


1942 und 1943 mehrmals. Parus a. ater L. Haufig im Winter und 
auch Brutvogel. Loxia c. curvirostra L. Im Jahre 1943 vom 26. VII. 
bis 1. XI. Auch am 16. I. 1944 drei St. Parus cristatus mitratus 


Brehm Winter und Brutvogel. Corvus c. corone L. Im Jahre 1941 und 


r 


1942 mehrmals einzelne Exemplare, im Jahre 1943 nicht beobachtet. 
Bombycilla g. garrulus.L. 1942 I. 11. 30 St. 1943 III. 1. 4 St. Otus se. 
scops L. Öfter beobachtet ; ist hier sicher Brutvogel. 


A közelkeleti leprigök rendszertananak 
ideiglenes attekintése.*) 


Irta: Dr. KEVE-KLEINER ANDRAS. 


A keletégei szigeteknek görög királyi erdészeti felügyelösegei 
szivesek voltak nekem szajkökat küldeni, melyek közt Mytileneröl ket 
léprigé is érkezett. Ezek kicsiségükkel, erős pigmentaltsagukkal és hasi 
oldaluk erös pettyezettségével els6 pillanatra feltiintek. Jelen tanul- 
mänyom során összevetettem őket ugy magyar, mint kisazsiai, kauka- 
zusi, iräni, transkaspiai, turkesztäni, valamint orosz anyaggal és arra 
az eredményre jutottam, hogy a mytilenei léprigé megegyezik a. kis- 
Azsiaiakkal, és ezeket mint Turdus viscivorus bithynicus ssp. nov. el kell 


*) Az Aquila eddig követett älläspontja az volt, hogy a magyar szöveg vagy 
dominält az idegen nyelvü szöveg fölött, vagy legaläbb is egyenrangu volt azzal. A häborus 
nehézségek miatt egyelöre szakitunk ezzel az eddig következetesen érvényesitett elvi 
állásponttal tekintettel arra, hogy ez a tanulmány elsősorban a nemzetközi kutatás 
nyilvánossága elé kivánkozik, . SZERK. 


" 1943] A KÖZELKELETI LÉPRIGÓK RENDSZERTANÁNAK 359 
IDEIGLENES ÁTTEKINTÉSE 


választani a többiektől. Ezen tanulmányom során sikerült a Turdus 
viscivorus loudoni SAR. (1912. Dél-Kaukázus, Iran) helyes voltát is beiga- 
zolnom. Egyetlen példányom alapján csatlakoznom kell a szakemberek 
azon csoportjának véleményéhez, akik szerint a Turdus viscivorus 
transcaspicus SAR. (1918, Transkaspia, Kelet-Iran) is megállja a helyét. 
Az észak-kaukázusi léprigókat azonban egyik leirt fajtához sem merem 
sorolni, sem az összehasonlitó anyag szükös volta miatt uj néven leirni. 
Tanulmányom kiegészítésül szolgáljon JOHANSEN professzor tanulmá- 
nyához, melyet ő kéziratban volt szives közölni velem, s amely a keleti 
léprigó-fajták beosztásával foglalkozik. Mutatja egyuttal, hogy a lép- 
rigók földrajzi fajtaköre általános felülvizsgálatra szorul. 


Vorláufige systematische Revision 
der Misteldrosseln aus dem nahen Osten.*) 


| Von DR. ANDREAS KEVE-KLEINER. 


Als die Forstbehörden der griechischen Inseln so gütig waren mir 
Eichelhäher zuzusenden, hatte die Forstinspektion von Mytilene bei 
dieser Gelegenheit mir auch zwei Misteldrosseln gesandt, die auf den 
ersten Augenblick durch ihre Kleinheit und Geflecktheit auffielen. Der 
Krieg hatte aber die systematische Arbeit auf ein Minimum beschränkt, 
so dass es keine Möglichkeit gab, diese näher zu untersuchen. Nun kamen 
mir aber das Naturhistorische Museum Wien (Dr. M. Sassı), das Zoolo- 

| gische Forschungsinstitut und Museum A. KoENIG, Bonn (Dr. A. v. JOR- 
DANS und DR. J. STEINBACHER), das Zoologische Institut und Museum der 
Universität Königsberg (Prof. H. JOHANSEN), die Zoologische Sammlung 
d. Bayerischen Staates, Minchen (Prof. DR. A. LAUBMANN), das Univer- 
sitetets Zoologiske Museum, Kjöbenhayn (R. HÖRRING und Dr. F. SALO- 
MONSEN), sowie Freiherr HARALD v. LOUDON freundlichst zu Hilfe, 
wofür ich herzlichsten Dank sage ; so war es nun möglich, eine kurze 
Revision der Misteldrosseln des nahen Ostens durchzuführen, welche 
umsomehr zeitgemäss war, als Prof. H. JOHANSEN mir sein Manuscript 
von einer Revision der östlichen Misteldrossel zu übersenden so gütig 
war. Meine Studie will eine bescheidene Ergänzung der genannten Arbeit 


*) Nach dem bisher befolgten Standpunkt der Aquila war immer der ungarische, 
Text der dominierde, oder wenigstens der gleichberechtigte. Infolge der Schwierigkeiten 
welche uns der Krieg anferlegt, gestatten wir uns den bischerigen prinzipiellen Stand 
punkt vorläufig aufzugeben, zumal die vorliegende Studie sich in erster Linie vor die 
Öffentlichkeit der universalen ornithologischen Forschung verlangt. Red, 


360 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER 


von JOHANSEN sein. Meine Resultate möchte ich kurz zusammengefasst | 
im Folgenden zusammenfassen : f 


Turdus viscivorus_bithynicus ssp. nov. Subspecies parva, et fortis- = 


sime pigmentata speciei totius. Tergum lucidius et olivescentius Turdo 
viscivoro viscivoro ; uropygium flavius; abdomen flavius et densius 
punctatum cum punctis minoribus. Habitat Asia Minore. Typus in 
Instituto Regio Hungarico Ornithologico, no. 3348., Mytilene, 15. I. 1939, | 


4; paratypus in Museo A. KOENIGI, Bonn, no. 41.402., Sogukpunar, | a j 


1. VII. 1934., sex? M 

Diese Misteldrossel ist eine der kleinsten Rassen und ist am stärksten 
pigmentiert. Im frischen Gefieder ist der Rücken heller oliv, der Bürzel 
gelblicher als bei der Nominatform. Auf der Unterseite sind die Flecken | 


kleiner, aber ausgeprägter und stehen viel dichter als bei der mittel- » | 


europàischen Form. Im abgenutzten Gefieder, also in der Brutzeit, ist 


\ 
\ 


} 
=" 


à 


der Rücken heller, und die Fleckung ist lebhafter als bei den anderen _ | 


Rassen. 

Thr zu nächst steht die siid-kaukasische Form 7’. v. loudoni. Dieselbe 
ist ebenfalls klein. Der Rücken ist bei T. v. bithynicus bräunlicher und 
dunkler oliv-grau — loudoni ist bräunlich-grau, — der Bürzel ist gelb- 
licher als bei loudoni, und heller als der Rücken — bei loudoni ist der 
Bürzel und der Rücken gleichgefärbt. Die Fleckung der Unterseite ist 
stärker pigmentiert als bei loudoni. Die Flecken bilden noch dichtere 
Felder, besonders an der Brust, wo sie sich direkt bindenartig anordnen. 
Die Flecken sind kleiner, als bei der nordkaukasischen Population, aber 
durch die stärkere Pigmentierung kommen die Merkmale noch besser 
zum Vorschein. Die Grundfarbe der Unterseite ist gelblicher als bei 
den anderen Rassen. 

Im abgenutzten Gefieder — also in der Brutzeit a Nachbrut- 
zeit — sind die Unterschiede am Riicken, wie an der Unterseite schwer 
zu erkennen. Die Unterseite ist nur etwas gelblicher und die Flecken 
dunkler, aber die weisslichere und gelblichere Phase ist auch bei dieser 
Rasse erkennbar. Die abgenutzten Federn werden heller und dadurch 
nähert sich die Färbung der von 7. v. loudoni. 

Der Schnabel ist relativ länger als der von 7. v. viscivorus oder 
von der nord-kaukasischen Population. Er ist schlanker und feiner. 
Der Lauf ist proportional den gròsseren Rassen gleich. - 

Im Jugendgefieder sind die Rückenfedern am Ende schwarz 
gesiumt, was im Vergleich mit 7. v. bonapartei sehr auffallend ist. Die. 
Federmitte ist weiss. Die Grundfarbe der Unterseite ist weniger gelb. 
Verglichen mit 7. v. bonapartei sind alle Farben viel dunkler. 5 


Maße: Fl. g 150, 150; © 150, 154; sex.? 145, 147, 150. Sch. g _ 


19, 22; © 22, 23; sex.? 21, 22, 22. Sch. vom Nasenloch : ¢ 13, 14; 


er 


L 


Le 


è 


| 
| 


A 


È 


> 
=, 


VORLÄUFIGE SYSTEMATISCHE REVISION 361 
. DER Y MISTELDROSSELN AUS DEM NAHEN OSTEN 


Q 15,.16 ; sex.? 10, 14, 15. L. 4 33, 35; 9 32, 33; sex.? 32, 32, 33. 
Belegstücke : Mytilene, 15. I. 1939. (Orn. Inst.) ; Bolu, 28. VIII., 
14. X., —. X. 1934. (Wien, Bonn) ; Sogukpunar, 1. VII.,10. VII. 1934. ; 
Zebatos, 28. IX. 1934. .(Bonn). Insgesammt : 2 gg, 2 38,3 sex.?, 
l iuv. 
An dem Balg von Wien No. 8795. (Bolu, 28. VIII. 1934, ©) zeigt 
sich auf dem ziemlich dunklen Riicken eine feine Querstreifung. 
. Die kleinasiatische Misteldrossel scheint nur NW. Klein-Asien zu 
bewohnen. KRUPER hatte ihr Nest in den Gebirgen bei Smyrna gefunden. 


. NEUHAUSER fand sie zur Brutzeit bei Sogukpunar (Bithynien), KUMMER- 
. LÖWE und. NIETHAMMER in den Gebirgen bei Kastamonu (Ilgaz-Dagh, 


Paphlagonien), VasvARI (mdl.) am Ulu-Dagh (bithynischer Olymp). 
Über ihren'Zug berichten uns KUMMERLÖWE, NIETHAMMER und RÖSSNER, 
dass er besonders im Oktober in NW. Kleinasien auch in den Hochge- 
birgen sehr stark ist. Ob DANFORD sie im Taurus gefunden hat, kann 
man nicht ganz recht ersehen, denn er schreibt bloss von der Mistel, 
die er als Hauptnahrung der Drossel bezeichnet, dass es solche häufig 
im Taurus gibt. 

Turdus viscivorus loudoni SAR. — Material: Kachi, Sarybasch, 
So. Kaukasus, 7. X. 1911, sex. ? (Miinchen), Aul.-Bora-Digi, Talysch, 
31. I. 1903, 7 (Loupon), Lenkoran-Hof Karpovitsch, Talysch, 10.—26. 
III. 1911, y æœ90C6CO00, sex. ? (Loupon), Abi-Baron, 
S. Luristan, Iran, 19. IV. 1935, > (Köbenhavn). Insgesammt : 5 7, 
609, 1 sex.?. 

Nach Vergleich der Bälge mit ungarischen Stücken — 25 im frischen 
Kleid (XI--III), 11 im Brutkleid (IV—V) — kam ich zu folgendem Resul- 
tat: Im frischen Gefieder ist der Rücken heller bräunlich-grau, während 
er bei 7. v. viscivorus dunkel oliv-grau ist; bei 7. v. loudoni ist der 


. Bürzel mit dem Rücken gleichgefärbt, bei 7. v. viscivorus ist er etwas 


heller, und ein wenig gelb untermischt. Die Flecken der Unterseite sind 
bei 7. v. viscivorus grösser und ausgedehnter, während sie bei loudoni 
kleiner, aber deutlicher sind. Im abgenutzten Gefieder, d. h. im Brutkleid 
ist der Rücken mausgrauer als bei 7. v. viscivorus, welcher mehr bräun- 
lich-oliv gefärbt ist. Der Bürzel ist bei Joudoni auch im Brutkleid gleich- 
mässiger gefärbt. An der Grundfarbe der Unterseite können wir, wie 
bei unseren Stücken bemerken, dass sie im Winterkleid mehr gelb ist, 
im Brutkleid weiss. Ist ebenfalls eine sehr kleine Rasse, obenso gross 
wie bithynicus, und kleiner als die Nominatform, Schnabel wie bei 7. v. 
bithynicus. 

‘ Von der nordkaukasischen Population ist 7. v. loudoni in der 
Färbung nicht zu unterscheiden, darum hatte LAUBMANN seine Bälge 
hieher gerechnet, doch unterscheidet sie sich in der Grösse. Der Balg 


362 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila 


aus Kachi (So. Kaukasus) ist vielleicht schon ein Übergangsstück zwischen 
den beiden Populationen ; darum hat sich auch LAUBMANN mit dem- 
selben ausführlich beschäftigt. 

Maße : Fl. 7 148, 149, 150, 151, 151; © 139, 140, 145, 146, 148, 


150: sex. ? 142, 151. Sch. 7 20, 20, 21, 22, 22; © 20, 20, 21, 21, 21.-; 


sex. ? 20, 22. Sch. von Nasenloch 5’ 14, 14, 15, 15, 16; © 14, 15, 15, 15 
16, — ; sex. ? 14, 14. Ly o 32, 32, 33,.34, 35); 031,3], 32, 32,32 322 
sex. ? 33, 34: 3 

Da Freiherr HARALD von LOUDON seinerzeit (1912) aus der vor- 


herstehenden Serie keinen Balg als Typus bestimmt hat, so möchte . 


ich den Balg No. 11367., ©, Lenkoran-Hof Karpovitsch, Talysch, 
11—24. III. 1911., als solchen bezeichen, der sich in seiner Sammlung, 
z. Zt. im Zoologischen Institut und Museum der Universität Königsberg 
befindet. i 

Es ist ganz unverständlich für mich, wieso diese Rasse nicht 
genauer kontrolliert wurde. STRESEMANN (1928) schreibt über sie: 
„was „T. v. loudoni SAR." eigentlich ist, wird wohl niemals klargestellt 
werden können.‘ STEINBACHER (1935) wiederholt diese Ansicht: „T. ». 
loudoni SARUDNY 1912, der auch abgesehen von der unzureichenden 
Beschreibung ganz unklar bleibt.“ Vergleicht man Loupon’s Beschrei- 
bung mit seiner Serie, so kann man diesen Meinungen gar nicht zustim- 
men und besonders auch nach den neueren Forschungen von PALUDAN 
(1938) im Zagross-Gebirge, wo er schreibt, dass er aus Mangel an 
Vergleichsmaterial sich nur T. v. jubilaeus anzuführen getraut. Ich 
messe seinen Balg mit nur 151 mm., und mit LouDON’s Serie verglichen 
stimmt er vollkommen mit dieser Form überein. Damit löst sich auch 
das Problem des Brutgebietes, weil der Balg aus der Brutzeit stammt, 
und man kann so annehmen, dass auch an der Sw. Küste des Kaspischen 


Meeres, im Talysch, diese Rasse lebt, wie z. B. Garrulus glandarius " 


caspius SEEB. von dem kaukasischen @. gl. krynickii KAL. zu trennen ist. 

Das Brutgebiet von 7. v. loudoni dürfte demnach sein: So. 
Kaukausus, und W. Iran. i 

Turdus viscivorus transcaspicus SAR. — Material: Sary-Jasy a. 
Murgab, Transcaspia, 29. II. 1908, $ (LOUDON). 

Der einzige Balg, welcher aus Transcaspien zu meiner Verfügung 
stand, unterscheidet sich durch besondere Grösse von der Serie vom 
Südwest-Ufer des Kaspischen Sees. Er steht in der Färbung und Grösse 
zwischen 7. v. loudoni und T. v. bonapartei. Unterscheidet sich von der 
nordkaukasischen Population durch etwas helleren Rücken, der Bürzel 
ist auch etwas heller als die Rückenfarbe. An der Unterseite sind 
die Flecken nicht so intensiv gefärbt, die einzelnen Flecken breiten 
sich auch mehr aus, und sind nicht so abgerundet. In den Maßen gibt es 


“ee c : j 
i 1948] VORLÄUFIGE SYSTEMATISCHE REVISION 363 


7 


" . DER MISTELDROSSELN AUS DEM NAHEN OSTEN 


x 


aber keinen Unterschied. Gegenüber 7°. v. bonapartei ist er etwas dünkler 
am Riicken, die Fleckung der Unterseite ist gròsser und diinkler, auch 
ist die Unterseite mehr gefleckt. 

Natürlich sind alle diese Merkmale nur an diesem einen Balg zu 


‘bemerken, und ob sie auch an einer Serie stimmen werden, kann erst 


nach dem Kriege mit Hilfe eines grösseren Vergleichsmaterials fest- 
gestellt werden. Es könnte auch behauptet werden, dass diese Rasse den 
Namen 7. v. pseudohodgsoni KLEINSCHMIDT (1909) tragen muss, da z. B. 
unser Fundort etwa südlich, von Merw, dem Fundort des Cotyps liegt. 
KLEINSCHMIDT nimmt aber seinen Typus von Taschkent an, wo noch 
sicher 7°. v. bonapartei vorkommt, und er hat tatsächlich Recht, dass 
diese Population kaum von der dünkleren Variation von T. v. bonapartei 
unterscheidbar ist. Da die anderen Autoren diese Rasse nicht aufrecht er- 
halten wollen, getraue ich mich auch nicht jenen Balg von 7’. v. bonapartei 
zu trennen. Dass KLEINSCHMIDT’s Balg aus Merw, eine andere Rasse. 
wäre, ist auch leicht möglich, weil der Balg ein Wintervogel ist, sodass 


‘sich am Murgab im Winterquartier mehrere Rassen treffen könnten. 


STRESEMANN rechnet die 4 Bälge von G. HEINRICH, im östlichen Elbrus- 
Gebirge gesammelt, zu transcaspicus. Er gibt als Maße 150, 151, 153 mm 
an, was eigentlich noch mit den grössten Varianten von T. v. loudoni 
stimmen würde, doch kann man auch sagen, dass sie grösser als 7’. ». 
loudoni und kleiner als 7. v. bonapartei sind. DEMENTIEV, der weder T. ». 
jubilaeus, noch T. v. loudoni anerkennt, bestätigt die Richtigkeit dieser 
Rasse (1935). Auch PALUDAN’s (1940) Balg aus Astrabad (Abr), gehört 
hierher, der trotzdem, dass er ein iuv. ist, 154 mm misst, und aus seiner 
früheren Arbeit (1938) kennen wir PALUDAN’s Ausserung, dass er nur aus 
Mangel an Verleichsmaterial seine Bälge als 7. v. jubilaeus bestimmt 
hat. Zuletzt muss ich erwähnen, dass Prof. H. JOHANSEN gütig war, 
seine Resultate mir mitzuteilen, auf Grund deren er darauf hinweist, wie 
nahe die sibirischen und transcaspischen Vögel zu einander stehen u. 
dass sie sich nur im Durchschnitt der Maße von einander unterscheiden. 
Im Vergleich mit Garrulus, ist in zoogeographischer Hinsicht sicher 
dieselbe Relation zwischen T. ». loudoni und T. v. transcaspieus, wie 
zwischen G, gl. caspius und @. gl. hyrcanus. 

Maße: d Fl. 157, Sch. 23, Sch. vom Nasenloch 15, L. 36 mm. 

Brutgebiet : SO. Küstengebirge des Kaspischen-Sees und Trans- 
caspiens. 

Turdus viscivorus ssp. — Material : Psebai, N. Kaukasus, 29. IV. 
1914, $&& (München) ; N. Kaukasus, 28. I. 1892., g (Wien). 

Die kaukasische Population unterscheidet sich von der talyschen 
und iranischen nur in der Grösse, wie es LAUBMANN (1913, 1915) schon 
ausführlich besprochen hat, nun aber auch durch das Vergleichsmaterial 


364 DR. ANDREAS KEVE-KLEINER [Aquila | 


+ 


bestatigt . wird. Da STRESEMANN (1928) meint, dass sie von der nord- 


russischen Population ununterscheidbar ist, so müsste der Name 7. w. 


jubilaeus Luc. et ZEDL. angewandt werden. JOHANSEN bestätigt nun 7. ». 
uralensis SAR. so muss bemerkt werden, dass obige Serie sich von dieser 
Rasse durch kleinere Maße unterscheidet (7. v. uralensis, 160—164, 
JOHANSEN) ; leider standen mir keine Exemplare zum Vergleich zur 
Verfügung, so soll die endgültige Revision erst nach dem Kriege durchge- 
fürt werden. Sicher gehen die Grenzen der Verbreitung von der nord- 
kaukasischen Rasse, und von T. v. loudoni gleitend in einander über. 

Im Vergleich mit russischen Bälgen (Moskwa-Bogorodsk, Woro- 
nesch-Walouyky, 4 Stück) — die ich von ungarischen Bälgen nicht 
unterscheiden kann — sind die Unterschiede dieselben, wie zwischen 
T. v. loudoni und T. v. viscworus (ungarische), nur die Maße sind die- 
selben. Es kann also sein, dass diese Form doch zu der von JOHANSEN 


richtig aufgestellten 7. v. uralensis gehört. Gelbe und lichte Phasen | 


sind auch hier vorhanden. 
Maße: Fl. $ 155, 155, 160, — ; Sch. 21, 21, 23, —; Sch.: vom 
Nasenloch 14, 15, 16, — ; L. 32, 33, 33 mm. 4 5 
Maße der russischen Bälge : d $ 150,.155 ; 20, 21; 13, 14; 32, 33 
(zwei Bälge im abgenutzten Gefieder). — . 
Maße der ungarischen Balge: 6 3 (IV): 150, 150, 151, 152, 154, 


155; 11. g (XIII): 152, 152, 152, 152, 154, 154, 155, 156, 158, 158, . 


158; 3 9 (IV—V): 146, 148, 152; 7 © (XII-III) 148, 150, 150, 151, 
152, 152, 153. 

Flügelmaßen von 7. v. bonapartei (Turkestan, Tian-Shan): 4 160, 
162, 170, 174; © 160, 165, 165; 166, 173. 

Wie ersichtlich kann man diese kleine Studie keinesfalls mit 
einem abschliessenden Resultat beenden, und es muss eine allgemeine 
Revision des Rassenkreises Turdus viscivorus L. gefordert werden. 


, 


Irodalom. Schrifttum. 


I. Danford, Ibis, 1878, p. 13. — 2. Dementiev, L'Oiseau, 1935, p. 423—424. — 
3. Johansen, Aquila, 1943, p. 366. — 4. Kleinschmidt, Falco, 1909, p. 20. — 5. Krüper, 
J. f. O., 1869, p. 34. — 6. Kummerlöwe-Niethammer, J. f. O., 1935, p. 33. — 7. Kummer- 
löwe-Niethammer, Vogelzug, 1935, p. 74. — 8. Laubmann, Abh. Kgl. Bay. Akad. Mat. 
Phys. XXVI. 3., 1913, p. 89—90. — 9. Laubmann, Orn. Jahrb., 1915, p, p. 41-42. — 
10. Loudon, Orn. Mb., 1912, p. 6. — 11. Loudon, Ann. Mus. Zool. St-Petersburg, 1913, 
p. 457—458, — 12. Lucanus, J. f. O., 1917, p. 506—512. — 13. Paludan, J. f. O., 1938, 
p. 614. — 14. Paludan, Dan. Scient. Inv. Iran, II, 1940, p. 45. — 15. Rössner, Sitzber. 
Akad. Wien Mat. Natwiss., 1935, p. 306. — 16. Sarudny, Orn. Mb., 1912, p. 96. — 


17. Sarudny, Isv. Turk. Abt. Geogr, Ges., 1918, p. 125. — 18. Steinbacher, 1935, p. 300. — 


9. Stresemann, J..f. O., 1928, p. 380. 


“= 


+ ge © 


in M . 


Megjegyzesek 
az észak-palaearktikus leprigök rendszertanähoz. 


Írta : Prof. JoHANSEN Hans (Königsberg), 


Dr. KEVE hozzám intézett kérdésétől indittatva röviden szeretném 
összefoglalni a keleteurópai és szibériai léprigók vizsgálata során elért 
eredményeimet. 

Vizsgálatomat 1936-ban a leningrádi Tudományos Akadémia Állat - 
tárában végeztem, ahol saját gyüjtésemen kivül az intézet egész 
anyaga rendelkezésemre állott, tehát összesen 30 7, 15 © és 6 bizonytalan 
ivaru példány valamennyi a költési időszakból (máj. közepétől juliusig). 

Főbélyegnek a hát és has szinezetét választottam, valamint a szárny- 
méretet és ennek alapján két szabályosságot ällapithattam meg : 1. 
Nyugattól kelet felé, tehát Nyugat-Euröpätöl az elterjedésük keleti hatá - 


‘raig, mely Közép-Szibériában a Baikál-vidéken fekszik, a szinezet egyre 


világosabb lesz. — 2. A méretek nyugattól keletre egyre nagyobbodnak. 
Nem szabad e helyt figyelmen kivül hagyni, hogy a himek nagyobbak 
mint a tojók, tehát ha a két ivart összekeverjük, a különbségek igen 
elmosódnak. 

A magas hegységek léprigói a Tjan-Shanban, Turkesztántól fel az 
Altaiig, különösen nagy méreteikkel és világos szinezetükkel tünnek ki és 
ezért már régen Turdus viscivorus bonapartei néven választották el őket. 

Az észak-európai — szibériai csoport fajtákra bontása már nehezebb 
feladat, mert az átmenetek teljesen egyenletesek és a leirt alakok közt 
nem lehet biztos határokat vonni. Az alábbi táblázatból kitünik, hogy a 
nyugati és keleti léprigók között a különbségek mégis igen nagyok és 
a szárnyméretben csaknem 1 cm-ig terjednek. Ez idő szerint HARTERT 
és STEINBACHER (1935) alapján két fajta nyert elismerést : 

Turdus viscivorus viscivorus L.: viszonylag sötét és kicsi. Elterjedése 
Nyugat- és Közép-Európa körülbelül Litvániáig. 

Turdus viscivorus jubilaeus Luc. ET ZEDL.: világosabb, szárny- 
mérete valamivel nagyobb, -7 150—158 mm. Elterjedésének tekintették 
a fenti területtől az Uralon át Nyugat-Szibériát is, és ezzel szinonimnak 
tartották a SARUDNY által leirt dél-urali 7. v. uralensis-t. 

Nyugat-szibériai anyagom azonban azt bizonyítja, hogy SARUDNY 
leirása helyes (Isv. Turk. Abt. Georg. Ges., Bd. XIV.) ; täbläzatomban 
a gg szárnyméreteit adom meg. Lásd a német szövegben. 


366 JOHANSEN HANS = [Aquila 


Mint a táblázat mutatja, a nyugat-szibériai erdőségek léprigéinak 
szarnymérete felülmulja a 7. v. jubilaeus legnagyobb méretét is (160— 
164). Hätuk vilägosabb és a hasi oldal pettyezettsége durväbb. Az utöbbi 
jelleg különbözteti meg a 7. v. bonapartei-töl is, amely fajtáival össze se 
téveszthető, mivel méreteik kisebbek (bonapartei, 163—-171). Elterjedés 
szempontjából széles sztyep vidék választja el a két fajta elterjedési 
területét. : 

Kivételt alkotnak a Kirgiz-sztyepeken fekvő Koktschetaw-i feny- 
vesek léprigói, melyek 150—155 mm-ig terjedő szárnyméreteikkel a 
jubilaeus-hoz hasonlitanak. Azonban jellemzi a dél-szibériai sztyepek 
szigetszerü erdőségeinek madárvilágát, hogy az európai alakok egész 
sora ékszerüen előrenyomul a szibériai területbe. Ezt a jelenséget más 
helyen részletesebben tárgyalom. Az innen származó sorozatot STEGMANN i” 
gyüjtötte és ennek az alapján sorolta ő, és utána STEINBACHER a nyugat- 
szibériai léprigékat a jubilaeus fajtához. 

Altaiban és a Sajan-hegységben a bonapartei él, töle északra és 
keletre fekvő Nishneudinskböl származó példányt ismét az uralensis-hez 
tartozónak vélem. | 

Nem all mödomban megallapitani, hogy mennyiben különbözik 
a ,,transcaspicus“ az uralensis-töl. A bélyegek ugy látszik megegyeznek, 
de mivel a Kopet-Dagh hegységben fészkel6 madarak, azért valöszinü, 
hogy mégis csak más csoportba tartozó léprigékrél van szó. x 

Leszögezhetem tehät, hogy az uralensis tipikus területe Nyugat- 
Sziberia erdö övezete. Az Uralban valöszinüleg mär ätmeneti alak 
fészkel. Nyugat-Szibéria nyugati részén a léprigé igen messze északra 
felhatol. SCHUCHOW májusban a Kasym folyónál bukkant rá. A Narym- 
vidéken ugy látszik elég ritka, viszont a taiga déli határán, pl. Tomsknál 
igen gyakori. Az erdős sztyepek déli peremén is él a léprigó. Kelet felé 
egyre ritkul az állománya, elterjedési területe itt ékalakban kitér észak- 
nak és a Jenissei-vidéken valószinüleg szomszédos a bonapartei fajta 
költési területével. 


Zur Systematik | 
nordpaläarktischer Turdus viscivorus. 


Von Prof. HANS JOHANSEN, Königsberg. 


Durch eine Anfrage Dr. A. KEVE’S angeregt, möchte ich hier kurz 
die Resultate einer Durchsicht osteuropäischer und sibirischer Mistel- 
drosseln wiedergeben, zu denen ich vor Jahren während der Bearbeitung 
meiner sibirischen Vogelkollektion gekommen war. 


Me 


1943] \ ZUR SYSTEMATIK NORDPALÄARKTISCHER TURDUS VISCIVORUS 367 


Die Durchsicht wurde 1936 im Zoologischen Institut der Akademie 
der Wissenschaften in Leningrad vorgenommen, wobei ausser meinen 
eigenen sibirischen Bälgen das gesamte Material des Instituts an sicheren 
Brutvögeln (Mitte Mai bis Juli) zu Vergleichszwecken herangezogen 
wurde — im ganzen etwa 30 3, 15 2 und 6 unbestimmten Geschlechts. 

Als Kriterium wurde die Färbung der Ober- und Unterseite und 
‘die Flügellänge gewählt. Es stellten sich für die europäisch-sibirischen 
Vögel zwei Gesetzmässigkeiten heraus : 1. Das ständige Hellerwerden 
von Westen nach Osten, also von Westeuropa bis zur östlichen Ver- 
breitungsgrenze, die in Mittelsibirien in der Baikalgegend liegt. — 2. Das 
Grösserwerden, ebenfalls von Westen nach Osten, wobei sehr zu beachten 
ist, dass die Männchen grösser als die Weibchen sind, so dass bei einer 
Vermengung beider keine klaren Unterschiede zu sehen sind. 

Die Vögel der Gebirge vom Tjan-Schan im Turkestangebiet bis zum 
Altai herauf, zeichnen sich durch besondere Grösse und Helligkeit aus 
sind daher auch schon lange als Turdus viscivorus bona partei abgetrennt. 

Die Rassengliederung der nördlichen europäisch-sibirischen Gruppe 
macht einige Schwierigkeiten, da die Übergänge gleitend sind und keine 
festen Grenzen zwischen den beschriebenen Formen zu sehen sind. 
Wie aus unten stehender Tabelle zu erkennen ist, sind die Grössenunter- 
schiede der extremen Formen im Westen und Osten immerhin recht 
gross und betragen etwa 1 cm in der Flügellänge. Zur Zeit liegen zwei 
von HARTERT und STEINBACHER 1935 anerkannte Rassen aus dieser 
Reihe vor : 

Turdus viscivorus viscivorus L. relativ dunkel u. klein. Verbreitung 
West- und Mitteleuropa bis etwa Litauen und Leningrad. 

Turdus visc. jubilaeus Luc. U. ZEDL. — heller u. mit einer etwas 
grösseren Flügellänge. Die Verbreitung wird bis über den Ural ein- 
schliesslich Westsibirien angegeben. Damit wurde die von SARUDNY für 
den südlichen Ural beschriebene Form wralensis als Synonym hingestellt. 

Wie mein Material aus Westsibirien zeigt, ist diese Form jedoch 
sehr wohl zu unterscheiden und von SARUDNY (Isvestija, d. Turk. Abt. 
Geogr. Ges. Bd. XIV) vollkommen richtig charakterisiert worden : 
„Der Grösse nach übertreffen die Uralvögel ihre Vertreter aus dem 
nordöstlichen Russland, sind jedoch kleiner als 7. v. bonapartei. Nach 
der Färbung der Oberseite sind sie dunkler als die letzteren, jedoch 
nicht so bräunlich wie diejenigen aus dem Nordwesten.‘ 


Tabelle der Flügelmaße, für 3 
T. v. jubilaeus 
Europ. Russl., versch. Stellen . . . . 152— 158 mm 
Koktschetaw-Geb: -.. . . . . : . . 150, 152, 153, 155 mm 


ng TIE HANS JOHANSEN (Anali ed 


T. v. uralensis 


Süd-Ural (Orenburg u. Embagebiet) . 160, 162 mm 

Westsibirien, Kasym (64° n. Br.) . . ; 163 mo La 
Tobolsk:Srtaet ona 160 mm: > 
Tonale] ua eae 160, 162, 164 164 mm 

Mi molsibizion Nishneudinsk . . . ... 159 mm 

T. v. bonapartei | i 

‘jan. -Schan (Hissar-Gebirge) 168, 168, 170, 170, 170 mm “a 

Altai-Gebirge . . . 165, 165, 167, 171, 171mm  § 

Minussinsker Gebiet, Süd- Mittelsibirien 163, 166, 168 mm 3 


Wie aus der Tabelle zu ersehen ist, haben die Männchen aus dem 


westsibirischen Waldgebiete eine Flügellänge von 160—164 mm, über- 
treffen also die Höchstmaße von jubilaeus. Sie sind auch heller auf der 
Oberseite und die Fleckung der Unterseite ist gröber. Durch das letztere 
Merkmal unterscheiden sie sich übrigens auch von bonapartei. Mit diesen 
sind sie auch sonst nicht zu vermengen, da sie bedeutend kleiner 
sind (bonapartei 163—171 mm) und auch territorial durch das breite 
Steppengebiet getrennt sind. 

Eine Ausnahme bilden die Vögel der isolierten Kieferwälder von 


Koktschetaw in der Kirgisensteppe, die mit einer Flügellänge von 150— _ 


155 mm den jubilaeus gleichen. Diese Erscheinung ist aber für die Wald- 
inseln der südsibirischen Steppen charakteristisch; wie an anderer Stelle 
dargelegt werden wird, stösst hier eine Reihe europäischer Arten und 
Unterarten keilartig weit in den sibirischen Raum hinein. Die Serie 
wurde von STEGMANN gesammelt und gab ihm augenscheinlich die 
Veranlassung, jubilaeus auf das übrige Westsibirien zu beziehen. (Vergl. 
Ergänzungsbd. zu HARTERT, H. 4, S. 300.) 

Im Altaigebirge und in den Sajanen (Minussinsker Gebiet) kommt 
bereits bonapartei vor. Ein Balg vom weit nördlicher und östlicher gele- 
genen Nishneudinsk (d 159) dürfte wiederum noch zu uralensis gehören. 

Wie weit ,,transcaspicus von uralensis zu unterscheiden ist, ent- 
zieht sich meiner Kenntnis. Die Merkmale scheinen zusammenzufallen, 
poch da es sich um Brutvögel des Kopet-Dagh Gebriges handelt, müssen 
sie doch einer anderen Gruppe angehören. - 

Das typische Verbreitungsgebiet von wralensis ist somit die Wald- 
zone von Westsibirien. Der Ural scheint schon Grenzgebiet zu sein. 
Im westlichen Teil Westsibiriens ist die Misteldrossel recht weit nach 


Norden verbreitet und von SCHUCHOW im Mai am Kasym-Flusse ange- 


troffen worden. Im Narym-Gebiet scheint sie selten zu sein, in den 
südlichen Randgebieten der Taiga, so z. B. bei Tomsk, ist sie dagegen 
recht gemein. Sie kommt auch in nördlichen Teilen der Waldsteppe vor. 


Sad I Fen ee IERI ae ERO RI RE ae as Ca Gt eee ey) ML áá 0 Te I tás 


È 


Dr AT * 2 - el ro LP wi in 
“> vk cu x SA >>: HE ten Fc 7 + SA 
® LA = + a ? 


LT 


1949] _ ZUR SYSTEMATIK NORDPALAARKTISCHER TURDUS VISCIVORUS 369 


Nach Osten zu wird sie immer seltener, das Verbreitungsareal keilt 
also hier aus und stösst im oberen Jenissei-Gebiet wahrscheinlich mit 
dem von T. v. bonapartei zusammen. 


Uj szajkó Délkelet-Bulgariabol — Garrulus 
glandarius ferdinandi ssp. n. 
Irta : Dr. KEVE-KLEINER ANDRÁS. 


Garrulus glandarius ferdinandi cum tergo fulvescenti et ventre 
albicanti similis G. gl. fasciato. Habitat Bulgariam meridio-orientalem. 
Typus in Instituto Regio Ornithologico Hungarico, No. 3555., ©, Skef 
apud Burgas, 7. I. 1938., leg. A. JAKISCH. 

A délkelet bulgáriai szajkó általában igen világos és rôtes alak, 
legközelebb áll a spanyol Garrulus glandarius fasciatus BREHM-hez, 
a sötét szürkehátu szomszédos Garrulus glandarius graecus KEvE-től 
igy igen könnyen megkülönböztethető rőtes háta miatt. A hasi oldalon, 
mint a spanyol szajkóknál, a fehér lehelet uralkodik, de a bolgár példá- 
nyok testalja még világosabb és rőtesebb árnyalatu. 

A törzsfajtától is könnyen megkülönböztethető világos és rőtesebb 
szineivel, méreteiben ugy látszik közelebb áll ehhez, mint a G. gl, 
graecus-hoz. 

Testalja ugy látszik az átlagos @. gl. albipectus KLEINSCHM.-nél 
is világosabb. 

A madarat Őfelsége I. Ferdinánd, Bulgária avatott ornithológusa 
tiszteletére nevezem el. 

Elterjedési területe Délkelet-Bulgária, főleg a Fekete Tenger vidéke, 
Elterjedésének pontosabb határait a balkáni szajkóról szóló nagyobb 
tanulmányomban tudom csak majd leszögezni, mivel a három szomszé- 
dos fajta (glandarius, ferdinandi, graecus) között a határterületen 
gyakoriak az átmeneti alakok, és igy további vizsgálati anyagra van 
szükségem. Ez csak a háboru után válik beszerezhetővé. (Jelenleg 
14 görög és 24 bolgár példányom van). Ugyancsak akkor lesz 
alkalmam DR. A. v. JORDANS álláspontjával is foglalkoznom. 


24 


370 


Ein neuer Eichelhäher aus Südost-Bulgarien 
— Garrulus glandarius ferdinandi ssp. n. 


von Dr. ANDREAS KEVE-KLEINER. 


Der Eichelhäher aus Südost-Bulgarien ist im Allgemeinen eine 
helle und rötliche Form, steht am nächsten dem spanischen Garrulus 
glandarius fasciatus BREHM (meine 4 Exemplare stammen von Salamanca). 
So ist er von dem dunkelgrau-rückigen @. gl. graecus KEVE, welcher 
die benachbahrte Form ist, durch den rötlichen Rücken leicht zu unter- 
scheiden. An der Unterseite dominiert, wie bei den spanischen Stücken, 
der weisse Hauch, aber bei den bulgarischen Bälgen ist derselbe mehr 
rötlich und heller. 


Von der Nominatform ist er auch durch die rötlicheren und helleren 


Farben leicht unterscheidbar. Die Maße stehen näher zu der Nominat- 
form, als zu G. gl. graecus. 

Die Rasse scheint noch heller zu sein als die durchschnittlichen 
Exemplare von @. gl. albipectus KLEINSCHM. 

Maße : d 174, (178), 180, 180, (180), 183, (183); © 169 (Typus), 
180.; 7 Stück iuv. 

Ich benenne den Vogel zu Ehren Seiner Majestät König 
Ferdinand I., des grossen Ornithologen Bulgariens. 

Verbreitung der Rasse ist Südost-Bulgarien, besonders die Gegend 
des Schwarzen-Meeres. Die genaueren Grenzen der Verbreitung werde 
ich in meiner grösseren Studie über die Eichelhäher des Balkans ange- 
ben, zu welcher Arbeit ich schon seit Jahren erfolgreich ein Material 
sammle, aber um vollständiges Material zu erhalten, bin ich gezwungen 
das Ende des Krieges abzuwarten (zu dieser Gelegenheit 'standen mir 


von griechischen Hähern 14, von bulgarischen 24 zu meiner Verfügung). 


Ich kann schon hinweisen, dass die drei benachbahrten Formen — glan- 
darius, ferdinandi und graecus — gleitend in einander übergehen. Den 
Standpunkt von DR. A. v. JORDANS werde ich auch erst in dieser 
Studie auseinandersetzen können. £ 


Megfigyelések a höcsikröl az Alpokban*) 


Irta : CL. THIBAUT DE MAISIERES (Bruxelles). 


A bruxellesi kirälyi Tudomänyos Nemzeti Alap szives tämogatä- 
sával alkalmam nyilott megfigyeléseket végezni az Alpokban a höcsiken 
(Picoides tridactylus alpinus BREHM). Két ponton végezhettem szabad- 
téri kutatásaimat : Hinterseenél (Salzkammergut) 1942. IV. 25. és 30. 
közt, továbbá a Schneeberg területén a Baumgartenhaus mellett 1942. 
V. 28. és VI. 6. között. 

Biotop: Magas sürü szälfaerdö ; állománya öreg fenyvekből áll, 
néha akadnak csak köztük lombos fák is. Tengerszin feletti magasság: 
800—1600 m (WÜST, in Litt.), — saját tapasztalatom szerint 1200— 
1400 m. 7 
A szabadban legjobban szembeötlő bélyegei a szinezetben : a nya- 
kon két hosszanti csik, a sötét szárny, és hogy a hát fekete szinébe 
igen sok fehér is vegyül. 

Dobolása szintén jellemzi, mely alapján könnyen megkülönböztet- 
hető a többi harkálytól. Ugy hallatszik, mintha két közelálló vastag ág 
között egy botot ráznánk: ,,takatakatakatakataka.‘‘ Időtartama vala- 
mivel több, mint 1". Hangzása lassu egyenletes, szemben a nagy fako- 
páncs gyorsuló dobolásával. 

Hangja : , ptük" vagy ,,ptik,‘‘ mely mélyebb a nagy fakopáncsénál 
és magasabb a fehérhátu fakopáncsénál. Legkönnyebben a középfako- 
pánccsal lehetne összetéveszteni. Sorozatos hangot is ad, mely tompi- 
tott, ha a madár különös izgalomba jut: ,,vetvetvetvet .. ."". 

Néha hosszabb ideig néma és csak a kopácsolása alapján bukkan- 
hatunk rá. 


*) L. a jegyzetet DR. KEvE A. léprigó cikkében p. 358. 
24" 


za ea eee 


Quelques observations sur le Pic tridactyle, 
Picoides tridactylus alpinus (Brehm) 
dans les Alpes*) 


par Claude Thibaut de Maisières (Bruxelles). 


Generalités. Poursuite des recherches. Endroits d’observations. 

Grâce aux généreux subsides que le Fonds National de la Recherche — 
Scientifique & Bruxelles avait bien voulu m’accorder pour me permettre 
de poursuivre mes recherches sur le tambourinage des Picidés 1), j'ai 
pu notamment, au point de vue éthologique, observer & différentes 
reprises, le Pic tridactyle Picoides tridactylus alpinus (BREHM), relique 
des temps glaciaires, dont le comportement est peu connu ?). 

L’objet de mes recherches portait done ‚avant tout, sur le tam- 
bourinage ; cela m’a donné l’occasion de prendre, en outre, quelques 
notes sur le biotope, les signes distinctifs, les cris. =? 

Pour éviter le plus possible les pertes de temps dans la vothorche 
sur le terrain, j’ai commencé par une enquéte auprès de ceux qui étaient 
le plus susceptibles de me fournir des indications sur les endroits ou 
j'aurais des chances de retrouver cette rare espèce. Que tous ceux qui 
m'ont aidé trouvent ici l'expression de mes remerciements. Comme cette 
enquête pourrait éventuellement servir à d’autres chercheurs, j'en 
résume ici briévement le cours. 


*) Suivant le point de vue poursuivi jusqu’à présent par „Aquila,“ le texte hongrois 
était toujours le plus important ou du moins aussi important, que le texte étranger 
À raison des difficultés que nous occasionnent la guerre, nous nous permettons 
d’abandoner provisoirement cette manière de voir, surtout que cette étude intéresse 
principalement l’ornithologie internationale. RED. 


, 


1) Recherches qui avaient pour but d’arriver a une explication satisfaisante de 
ce phénomène, non seulement au point de vue éthologique, mais aussi aux points de 
vue mécanique, psychologique, anatomique (adaptations ou préadaptations), systéma- 
tique. 

2) On sait, notamment, que les oeufs de la forme ou sous-espece P. t. alpinus 
(BREHM) dont l’aire de dispersion s’étend aux montagnes de |’ Europe centrale jusqu’ 
au nord de la péninsule des Balkans (remplacé par P. t. tridactylus (L) dans le nord _ 


de l’Eurasie et par différentes formes en Amérique du Nord) ne sont pas connus 
(NIETHAMMER 1938 II. p. 29, 30, 31.) 


ini]. QUELQUES OBSERVATIONS SUR LE PIC TRIDACTYLE, PICOLDES 373 


TRIDACTYLUS ALPINUS (BREHM) DANS LES ALPES 


Travaillant au Musée d’Histoire naturelle de Vienne, sous la 


Di: direction de MM. Dr. Sassi et DR. NIETHAMMER il eût été intéres- 


sant de retrouver le Pic tridactyle dans les Alpes viennoises où il a déja 
été capturé jadis 1). Mais malgré l’obligeance de M. DR. TOMEK du 
Landesmuséum de Vienne qui a eu la bonté de faire une enquête 
auprès des forestiers, les résultats de cette enquête furent trop 
vagues ?) et me décidèrent a tenter plutôt ma chance en une 
autre région. 

M. Dr TRATZ directeur de la „Haus der Natur“ à Salzburg, bien 
qu’affirmatif quant à la présence de Picoides dans le Salzkammergut 
ne pouvait me donner aucune indication précise quant à un endroit 
de capture ou d'observation (lettre 16 avril). Se basant sur l’altitude, 
et considérant l’avantage de la présence d’un hôtel, il me conseillait, 
lors d’un entretien, d’essayer les environs de Predigstuhl (Reichenhall). 
Mais le 22 avril, cet endroit était encore encombré par les neiges, et 
ne me paraît pas, au demeurant, convenir au biotope de cet oiseau. 

Dans une intéressante lettre de M. Dr KERSCHNER ?), contenant 
six lieux de capture précis, dont quatre près de Gmunden, je relevai 
la plus récente, faite en juillet 1937 dans le Sengsengebirge, et, dans 
une carte non moins intéressante de M. Dr WisT 4), je relevai cette 
phrase „Im Berchtesgadener Gebiet müssten Sie ihn (Picoides) bei 
genügend Zeit im Fichtengürtel zwischen 800 und 1600 m. Meereshöhe 
unbedingt finden.“ 

Neanmoins l’impossibilité de trouver, à cette époque, un abri dans 
le Sengsengebirge d’une part, et le caractere delicat, pour un étranger, 
d’une recherche dans la region de Berchtesgaden, me deciderent 
à rechercher ce Pic dans un autre endroit du Salzkammergut. 

A defaut d’autres indications, il s’agissait done pour moi, de recher- 
cher l’oiseau, non pas directement grâce à la connaissance de lieux de 
capture ou d’observation, mais indirectement, par le biotope. 

Ce biotope est, sous certaines réserves, bien décrit par NIETHAMMER. 
D’autres indications que me fournirent M. BRUCKBAUER, préparateur 


1) Pas de captures, & ma connaissance, après 1900. (Musée Hist. nat. Vienn.) 
2) Lettre du Dipl. Forstingen. GIERSIG (29. III. 42) ,,Das Ergebnis ist dass wohl 
mehrere Revierjäger meinen, einen solchen Specht mit gelber Scheitelplatte schon 
beobachtet zu haben, eine positive Aussage war aber nicht zu erhalten.“ 
8) M. Dr KERSCHNER, Museum des Reichsgaues Oberdonau. Linz a. d. Donau. 
(18 avril 42.) 
4) M. Dr Wüsrt, Stadtbergen b. Augsburg (20 avril 42). Il ajoute „Namentlich 
. gegen die obere Waldgrenze zu ist er zahlreicher als der Buntspecht. Im Gebiet um den 
Walchensee (Herzogstand und Jachenau), wo der Dreizehenspecht ebenfalls regelmässig 
und nicht selten festgestellt wurde, ist er kaum in grösserer Menge als um Berchtes- 
gaden anzutreffen.“ 


374 CLAUDE THIBAUT DE MAISIÉRES i . [Aquila 


à la Haus der Natur,, a Salzburg, qui a déja observé le Pic tridactyle 
(si mes souvenirs sont bons, à la mauvaise saison) me furent des plus 
précieux. 

Comment, maintenant savoir où trouver une forét correspondant 
aux conditions désirables ? Où s’adresser ? Passant au Bureau du 
Tourisme de Salzbourg, je demandai tout simplement si on pouvait 
me renseigner une forêt présentant telle et telle particularités, et située 
pas trop loin d’une auberge exploitée. Une employée m’indiqua Hinter- 
see, village situé à trois heures de marche d’un terminus d’autobus. 
Or, détail intéressant, cet endroit se situe environ à mi-route entre la 
région de. Berchtesgaden et le Sengsengebirge (voir plus haut). M. 
Dr TRATZ me fournit obligeamment les appuis désirables auprès du 
Forstmeister M. WÖRTHER qui me mit en rapport avec le forestier M. 
SEITLER et le garde M. SCHMEISSNER ; chez tous ces messieurs, je trouvai 
le plus aimable concours. 

Arrivé le 24 avril à Hintersee, je commençai par examiner, avec 
le garde, à la jumelle, le cirque de montagne qui encercle le village. 
C’est le Königsbergwald qui me parüt le mieux correspondre à ce que 
je connaissais par la litterature et les renseignements écrits ou oraux, 
sur le biotope du Pic tridactyle. Et en effet, accompagné par le garde 
(nécessité d’un détour neiges, danger d’avalanches), j'avais la joie, dès 
le lendemain matin à 6h. 30 d’entendre un tambourinage inconnu, 
trés particulier, puis d’observer deux individus de cette espèce. Trois 
individus, au moins (25 au 30 avril 42) habitent cette partie de forêt 
(environ 1300 m. d? altitude). J'ai observé, en outre, encore un 
individu (26.4), au Schwebelboden (également pres d’Hintersee : 
environ 1200 m. d'altitude) et un individu au Schneeberg (Alpes 
viennoises ; 28.5 au 5.6; Baumgartenhaus 1350 m. environ). Ces deux 
derniers individus me parurent devoir étre des solitaires : l’exploitation - 
intensive et moderne des forêts semble entrainer la disparition de Picoides 
a des endroits qu’il fréquentait vraisemblablement jadis. 

Biotope : NIETHAMMER 1938 II. p. 30 le décrit ainsi „Gebirgsvogel 
der auf die Nadelwaldungen oder stark mit Nadelholz durchsetzen 
Mischbestande des Hochgebirges und der hohen Mittelgebirge (oberhalb 
1000 m.) beschränkt ist und für den das Vorhandensein morscher 
Bäume lebensnotwendig ist. Im Alpengebiet gern auf oder in Nachbar- 
schaft von Schlagen und Windbrücken (MURR 1933) bis zur oberen 
Baumgrenze. Sucht gern alte, kernfaule Stämme des Bergahorn ab 
(STRESEMANN 1920)“. 

Bien que parfois (Schwebelboden, Baumgartenhaus), la presence 
d’arbres morts ne soit pas plus frappante que dans le biotope d’autres 
Pics, la premiere phrase de cette description me parait excellente. 


7 


1943] © QUELQUES OBSERVATIONS SUR LE PIC TRIDACTYLE, PICOIDES 375 


TRIDACTYLUS ALPINUS (BREHM) DANS LES ALPES 


Quant a la seconde, il est bien possible que la proximité de coupes de 
bois ou de chablis ne soit qu’une simple coincidence ; en effet, comme 
nous le verrons, Picoides recherche la forét dense et n’est nullement 
avide de lumière et d’espace libre. Mais l’exploitation des foréts est si 
poussée que presque toujours, là où il y a de grands arbres, vous en- 
tendrez résonner la hàche du bücheron ; d’autre part, en bordure d’une 
vieille forét, vous trouverez, bien souvent des arbres renversés par le 
vent ; mais cela n’indique pas, a mon sens, un lien de dépendance entre 
ces conditions et la présence de notre Pic. En ce qui concerne enfin 
l’erable de montagne, il va sans dire qu’il n’est nullement indispensable 
ni caractéristique pour une espèce spécialiste des conifères. 

Toutefois, le principal reproche qu’on pourrait faire a cette descri- 
ption tient a autre chose. Elle néglige deux caractéristiques essentielles 
que me signalait déja M. BRUCKBAUER (Salzburg), et qui se sont vérifiées 
d’une manière frappante aux trois endroits où j ai observé le Pie tri- 
dactyle. Ce Pic affecte, dans les Alpes, les conifères élevés et rapprochés 
les uns des autres, autrement dit la futaie de résineux haute, serrée 
dense, sombre. Pourquoi ? Peût-être en faut-il chercher la raison simple - 
ment dans la loi universelle du moindre effort. La futaie haute lui per- 
met de grimper, comme il le fait souvent, du m&me còté d’un arbre sans 
rencontrer — ce qui se présente fréquemment. pour les conifères peu 
eleves — à tout moment, l’obstacle d’une branche ; la futaie dense 
permet a cet oiseau qui vole relativement peu, et franchit rarement de 
grandes distances, de passer aisément d’un arbre a | autre. Il ne faut 
oublier en effet, que par suite de l’altitude méme, Picoides tridactylus 
habite, en général, un terrain en pente plus ou moins accusée ; les arbrés 
rapprochés constituent autant d’échelons quand il remonte, petit & 
petit, son canton. Ces deux caractères sont tout-à-fait frappants : méme 
a l’altitude voulue, m&me s’il y avaient quantité d’arbres morts ou 
pourris, je nai jamais trouvé ce Pic, si ces deux conditions, qui vont 
souvent de paire, n’etaient pas réunies. 

Comme chez les autres Pics 1), Vorientation semble indifférente 
D’autre part, il recherche sa nourriture sur diverses espèces de conifères. 

Quelles espèces caractéristiques rencontrerez-vous dans le méme 
milieu? C’est difficile a dire. Car, a part Certhia familiaris macrodactyla 
(BREHM) à qui ce biotope convient parfaitement, on peut dire des autres 
espèces rencontrées, qu’en ordre principal, elles s’y accomodent : Turdus 
torquatus alpestris (BREHM), Turdus ericetorum  philomelos BREHM, 
Troglodytes t. troglodytes (L.), Parus cristatus mitratus BREHM. Le plus 


1) Même, me parait-il, Dryobates l..leucotos (BECHST.) que, pour ma part, j'ai 
trouvé plus souvent sur les versants nords! Comp. NIETHAMMER 1938 II. p. 21. 


% 


376 CLAUDE THIBAUT DE MAISIERES j [Aquila 


curieux, au Schwebelboden, étaient de rencontrer Dryobates major 
pinetorum BREHM et Dryocopus m. martius L., fixés è une altitude plus 
élevée que celle a laquelle je trouvais Picoides. 

En résumé, on peut caractérieser le biotope, dans les Alpes1), de 
la facon suivante : futaie haute et dense de conifères (éventuellement 
mélangée d’essences feuillues) à une altitude de 800 à 1600 m. 

Signes distinctifs dans la nature: vw. NIETHAMMER 1938. II p. 29. 

Taille du Pic épeiche. Deux lignes longitudinales caractéristiques 
sur le côté du cou. Ensuite : ailes sombres, dos (pas seulement bas du 
dos) fortement mélangé de blanc. Il est souvent difficile de reconnaitre le 
g (calotte jaune) dela ? (calotte gris-argent). Le tambourinage, fréquent, 
est, à l’ouie, la meilleure caractéristique (v. plus loin) ; il faut déja une 
oreille plus exercée pour reconnaitre le cri (tonalité plus basse) de celui 
du Pic épeiche)?). V. en outre, martèlement. 


. Tambourinage. > 


En dépit de ce qu’écrit un ornithologue qui visiblement, n’a jamais 
observé d’autres tambourinages que ceux de Dryobates major et D. minor 
et encore a des points de vue mal choisis 3), il apparait que le tambou- 
rinage constitue, tant pour la plupart des Pics européens eux-mémes 
que pour l’observateur, un caractère spécifique des plus importants 4) 
Mais le développement de cette idée m’entrainerait trop loin. Con- 
tentons-nous de noter ici les caractéristiques du tambourinage du Pic 
tridactyle. 


1) En Finlande, dans une région non montagneuse, il peut, d’après ce que me 
dit l’ornithologue hongrois M. DR. de UDVARDY, être tout different chez Picoides t. 
trydactylus L. 

2) Il en est de möme pour Dryobates leucotos vis-à-vis de D. major: bien que, 
entre ces deux espèces, la difference de tonalité dans le cri soit habituellement plus 
sensible qu’entre Picoides et Dryobates major, le tambourinage est incontestablement 
un meilleur signe que le cri. | 


3) SCHUSTER, Beiträge zur Fort. 1942 p. 80., Dans son désir de démontrer que 
la tamburinage serait le moins bon caractére distinctif, ce critique! — qui ne parle 
que d’un seul Pic : Dryobates major — insiste entre autres, sur un caractére, la hauteur 
des sons ou tonalité, que, précisément, je ne retiens pas, parce que je considère aussi 
ce caractère essentiellement variable, comme peu sûr (V. mon étude Alauda 1940-), 
et escamote dans une large mesure les caractères qu’à la suite de DELAMAIN, je donne 
comme les plus importants! Il va sans dire que pour déterminer un tambourinage, 
aussi bien que pour déterminer un chant, il faut s’attacher è un ensemble de carac- 
teres et porter son attention sur ceux qui sont les plus propres A une distinetion 
spécifique. | 

4) V. aussi DELAMAIN: Le tambourinage des Pics. Alauda 1937 p. 46—63 et 
Alpi PYNNONEN: Beiträge zur Kenntnis der Biologie Finnischer Spechte. Helsinki 
1939. Annales Zoologiei Societatis Vanamo. Tom. 7 N.: 02 p. 53, 


+ | auniques OBSERVATIONS SUR LE PIC TRIDACTYLE, PICOIDES 377 
TRIDACTYLUS ALPINUS (BREHM) DANS LES ALPES 


Dro: 17" à 1715 (souvent+1’’, 1’’1/4), donc beaucoup plus longue 


| " que chez Dryobates major (PYNNONEN + 14"). 


Nombres de sons: 10 a 15 environ: souyent 12, 13 (done moins 
que chez D. leucotos) è raison de 10 par seconde environ. Debit 
lent. 

Amplitude : uniforme ; se rapproche ‘donc, a ce point de vue, de la 
manière de Dryocopus martius 1), Picus canus, Picus viridis, Dryobates 
minor par opposition au tambourinage accéléré du début a la fin d’un 
Dryobates major ou D. leucotos. 

Intensité : comparable a celle de Dryobates major. 

Timbre : On dirait le bruit produit par quelqu’un qui ferait jouer 
un bäton entre deux branches très rapprochées : „Takatakatakataka- 
takatakat :.“ 

Nombre de tambourinages par minutes : varie : souvent, intervalles 
peu considérables (comp. Dryocopus martius) Normalement, au cours 
d’une séance, 3—4 tambourinages par minute, parfois davantage : 5- 
parfois beaucoup moins : I. 


Cris. i 
„Ptuk“ ?), parfois „ptik“ entre sol 4 (g4) et do 5 (c5). Ton plus bas 
que Dryobates major, facile a distinguer si les deux espèces vivent dans 
la méme forét, mais plus haut néanmoins que D. leucotos, semblable donc 
au cri simple de D. medius. 

. VERTHEIN ?), décrit très bien un autre cri „...konnte ich noch eine 
leise Rufreihe vernehmen, die bei der PERTE der Partner von 
einem der beiden, anscheinend vom Weibchen, vorgebracht wurde, 
und die sie mir wie verhaltenes Kichern anzuhören schien : hehehehehe“ 
J'ai observé, en fin avril, ces mêmes cris, en série, étouffés ; je les notais : 
„votvotvot...“ ou „vetvetvetvet ... . Ils sont semblables a ceux que 

. poussent D. major ou D. medius dans les mêmes circonstances et témoi- 

_gnent d’excitation sexuelle ou de rivalité. Chez Picoides je les ai notés 
dans les circonstances rapportées par VERTHEIN, mais aussi lorsque 3 et 9 
se trouvent près l’un de l’autre sur le même arbre ou encore, à 1’ approche 
d’un troisieme individu ; on peut les provoquer, également par l’imi- 
tation du tambourinage spécifique. 


1) Comp. notre étude Alaude 1940, Bien que si l’on entende Dryocopus martius 
tambouriner a courte distance (ce qui n’est pas le cas habituel) on puise percevoir 
une certaine accélération dans les tout premiers sons, de nombreuses observations 
m'ont appris qu'il fallait ranger résolument son tambourinage dans ceux à amplitude 
uniforme. 


2)-,Ü* francais; Verthein „güg“. | 
3) VERTHEIN, O. M. B. 1935 p. 131—133. 


378 CLAUDE THIBAUT DE MAISIÉRES [Aquila 


Martèlement. 


Comme D. leucotos, Picoides martèle longtemps et vigoureusement — 


sur le méme arbre; il a la méme obtination et le m&me caractère peu 
farouche. Il se tient souvent haut sur une espèce ou l’autre de résineux, 
ilest parfois bon, pour repérer exactement sa place, de voir ou tombent 
les fibres d’écorces. Le martèlement est important pour retrouver l’oiseau 
à l’ouie. Au Schneeberg (individu isolé : Baumgartenhaus), il était rare 
d’entendre autre chose. 


Resume. 


J'ai pu observer le Pic tridactyle a deux endroits differents près 
de Hintersee (25 au 30.4.42) et & un endroit au Schneeberg (Baumgarten- 
haus ; 28.5 au 5.6). 

Biotope: futaie haute et dense de vieux coniferes vont 
mélangés d’essences feuillues, à une altitude de 1200—1400 m. (800— 
1600 m., WÜST, in Litt.). 

Signes ditinctifs : V. NIETHAMMER II. p. 29; Taille Pic épeiche. 
Deux lignes longitudinales caractéristiques sur les côtés du cou. Ailés 
sombres, dos fort mélangé de. blanc. Tambourinage caractéristique. 
V. en outre cris, martèlement. 

Tambourinage : se distingue aisément de celui des autres Pics. 
Timbre : on dirait celui d’un bâton que l’on fait jouer entre deux grosses 
branches rapprochées „Takatakatakataka . . .“, durée : + 17, débit lent, 
uniforme. 

Cris : „Ptuk“ ou „ptik“ d’une tonalité plus basse que cella de Dryo- 
bates maior, plus haute que D. leucotos ; pourrait se confondre avec 
celui de D. medius. En outre cris en série, étouffé, témoignant d’une 
excitation particuliere „vetvetvetvet . 

Martèlement : parfois, pendant un a le seul indice qui 
permettre de retrouver l’oiseau. 


379 


A vetési varjak telelése Bécsben. 
I Irta: Dr. Sassi Moric, Bécs. 


Más nyugati nagyvärosoktöl eltérően Bécsben a vetési varjak 
tömegesen lepik el télen az összes parkokat, kerteket, sőt az utcá- 
kon is keresgélnek élelem után. Sem a forgalomtól, sem az embe- 

b rektől nem félnek, sőt a galambokkal, feketerigókkal, verebekkel 


mr. —- -.-__— 


za 


2. ábra. Vetési varjak a téli Bécsben. 


Fig. 3. Saatkràhen im Winter in Wien. 


együtt lehet őket etetni. Ilyen etetéseknél azután a varjak elkergetik 
a többi madarat. Ismerik azokat, akik rendszeresen etetik őket. Ezek- 
nek az embereknek elébük szállnak, vagy utánuk repülnek. 

Éjjelezni azonban nem maradnak a városban, annak ellenére, 


hogy pl. a Praterban találnának alkalmas fákat, — hiszen itt nyáron 
fészkelnek is — hanem Bécstől északra a Duna északi partján fekvő 


Bisamberg környékén a dunaligetekben és erdőkben éjjeleznek. Éjszakázó 


LE aal wre, a 


380 DR. SASSI MORIC 


helyeik alatt a nagytömegü kòpetekben feltünően sok kis gumi-karika 
található, melyeket nyilván valamely gyár környékén kell felszedniök. 
1942/43. telén a telelő varják száma feltünően megcsappant. Az 
utolsó példányokat III. 14-ikén figyeltem meg ebben az évben a város- 
ban. A telelő példányokkal szemben a költő varjak igen óvatosak. 


Saatkráhen als Wintergáste in Wien 
von Dr. Moriz Sassi, Wien. 


Dass eine Erscheinung, die an einem Ort allgemein bekannt ist 
und niemanden mehr besonders auffallt, trotzdem fir andere Gebiete 
erwähnenswert ist, hierauf kommt man erst, wenn Menschen aus eben- 
diesen anderen Gegenden uns besuchen. So ging es mir mit den Saat- 
krähen im winterlichen Wien. 


Diese alljährlich, solange ich mich erinnere, mit der ersten stren- 


geren Kälte, oder Schneetagen eintreffenden Gäste nahmen in den 
letzten Jahren eher an Zahl zu ; nur im letzten Winter (1942/43.) schienen 
sie, weningstens stellenweise, weniger zahlreich gewesen zu sein. In fast 
allen Gartenanlagen kann man die Saatkrähen im Schnee nach Nah- 
rung suchen, oder auf den Bäumen sitzen sehen. Bei besonders starker 
Kälte sitzen sie aber meist mit gesträubtem Gefieder ruhig im Schnee am 
Boden. Scheu sind sie ganz im Gegenteil zu den hier brütenden Saat- 
krähen gar nicht, man kann bis auf drei Schritte an sie heran und schon 
gar, wenn sie gefüttert werden (was sehr fleissig geschieht) mischen sie 
sich unter Tauben, Amseln und Spatzen, die ihnen dann den Vortritt 
lassen. Ja sie kennen sogar die regelmässig fütternden Personen, fliegen 
ihnen entgegen oder folgen ihnen. Auf den Strassen lassen sie sich durch 
den Tramway-Verkehr bei der Futtersuche nicht stören. 

Am auffallendsten ist aber der Umstand, dass sie trotz der vielen 
Parkanlagen mit hohen und alten Bäumen nicht dort übernachten, 
sondern täglich erst bei vollen Tageslicht von ihren Schlafplätzen in 
die Stadt kommen. Diese Schlafplätze liegen nördlich von Wien in den 
Donau-Auen in der Gegend des Bisamberges, teilweise vielleicht auch 
etwas abseits von Strom nördlich dieses Berges. Unter den Schlafbäumen 
kann man zahlreiche Gewölle finden und in diesen immer wieder Stücke 
von weissen oder roten Gummiringen und Gummischnüren, die sie 
offenbar irgendwo, wo jene in grösserer Menge als Abfall weggeworfen 
werden, aufnehmen. Man findet auch dort öfter todte Krähen unter 
den Bäumen liegen. Den Rückweg von ihren Futterplätzen in der Stadt 
zu den genannten Schlafplätzen treten sie um cca. 144 bis 4 Uhr nach- 


DO eat È. 


ap dé ht ore Aye 


1943) SAATKRAHEN ALS WINTERGASTE IN WIEN 381 


mittags an, kreisen erst eine Zeit lang in der Luft und ziehen dann einzeln 
oder in kleinen Gruppen gegen Norden. Warum sie nicht z. B. auf den 
viel näheren und höheren Praterbäumen, wo auch die Brutkolonien 
der wiener Saatkrähen sich befinden, nächtigen, ist nicht rechterklarlich. 
Gegen Ende des Winters sieht man schon meist die Paare zusammen- 
halten. Ist der strenge Winter vorüber, so verschwinden die Saatkrähen 
aus dem Stadtbild, aber nicht etwa allmählich, sondern fast alle gleich- 


zeitig ; dies war im Jahre 1943 am 14. III. der Fall. 


A búbos banka fészkelésér61, élőhelyéről 
és kellemetlen szagáról. 


Irta : DR. DORNING HENRIK. 


Budapesten a búbos banka elég gyakori a nagy parkokban (Város- 


liget, Népliget) és a temetőkben. A szomszédos villanegyedek kertjeibe 


is bejön. Itt kerti madárnak nevezhető, mert élelmét a parkok gyep- 
szőnyegén, a kerti ágyásokban, a sirok közt, stb. keresgéli. Leginkább 
lótetüre vadászik. A (budapesti) kerepesi temetőben, amely most már 


. nem fekszik külterületen, többször tapasztaltam, hogy régi sirok kőlap- 


jai alá is bemegy fészkelni, ha ott megfelelő, s valamilyen hézagon át 
megközelithető üreget talál. Az 1943. évben május közepén les- 
hettem meg többször egy élelmet hordó himet, amely óvatosan oda- 
repült a sirhoz s az egyik sarkán, ahol a fedőlap kissé eláll, élelmet 


" adott be bizonyára a tojónak, más alkalommal be is bujt, majd rövid 


vartatva megint kijött. 

Május 13-án az emlitett temetőben természetes faodut is talál- 
tam kb. egy méternyire a földtől, s benne észrevettem a banka tojóját, 
amely legalább 4 tojáson ült még, de legalább 2 kikelt fiókája is volt 
már, ugy 1—3 naposak. Az odu belsejének sötét volta miatt nem birtam 
megállapitani a tojások és a fiókák teljes számát. 

Azelőtt én is osztottam azt a nézetet, hogy a fészekben ülő fiókák 
rossz szaga a fartőmirigyből eredhet. De már e folyóirat 36—37. köteté- 
ben megjelent cikkemben (,,A bankafiókák fartőmirigyének väladeka 
védekező eszköz". 321—322. o.) megjegyeztem, hogy valójában csak 
az irodalomhoz alkalmazkodva mondom ezt, magam inkább a kloakára 
gyanakodnám. Még jobban hangsulyoztam álláspontomat a Kócsag 
5. évfolyamában (1932.) megjelent dolgozatomban (, Ujabb megfigyelé- 
seim a búbosbankáról."). Ebben azt is közöltem, hogy a féligfejlett 


382 DR. DORNING HENRIK [Aquila 


fiókák a hätsöfelüket forditjàk tàmadéjuk felé és ürülekesomöcskäkat 
röpitenek feléje. Csömöri istállónak padlásán ugyanezt figyeltem meg 
1942-ben, s ez alkalommal fényképet is készitettem. Nem lévén kezem- 
nél villanófényü lámpa, időfelvételt kellett csinálnom, amely nem éles 
ugyan, de azért elég jól feltünteti, hogy a fiókák nem a fartőmirigyüket 
helyezik , készenlétbe" és forditják felénk, hanem a kloakájukat. Ezuttal 
is megérintettem a fiókákat szalmaszállal, amire ürülékcsomócskák 
kiröpitésével válaszoltak. Már azelőtt is tudtak efféléről. Igy GLOGER 
azt irja 1834-ben (, Vollstándiges Handbuch der Naturgeschichte der 
Vögel Europa’s, mit besonderer Rücksicht auf Deutschland". p. 471.), 
hogy még azt sem lehet kétségbevonni , hogy a fészekben lévő fiókák 
behatoló ellenség és az ember keze ellen ürüléküket hásználják védekező 
eszközül olyképen, hogy azt ismételve feléje fecskendezik“. 

Ez a tényállás később azért homályosodott el, mert L. NITSCH 
(„Zur Anatomie des Wiedehopf’s, Upupa epops, nach L. NITSCH’s Unter- 
suchungen mitgeteilt von C. GIEBEL.“ Zeitschrift für die gesamten 
Naturwissenschaften. Jg. 1857. Band 10.) vizsgälatai alapjän a rossz- 
szag forrásának f6képen a fartömirigyet tekintették s igy azt vélték, 
hogy a fiókák bizonyára e mirigy kivezető csatornájának sötétszinü, 
kenőcsös, igen rosszszagu tartalmát lövelik ki védekezésül. 

Én nem vonom kétségbe NITSCH leletét, de kételkedem abban, 
hogy a költés idején bűzös kenőcsöt termelő fartőmirigy volna a fiókák 
, lőfegyvere." A félig fejlett fiókák ürülékkel lődöznek s e célra a kloaká- 
jukat használják. Lehet, hogy a kezünk érintkezésbe jut a fartőmirigy 
bűzös váladékával is, ha a fiókát megfogjuk a távolbaható védekezésre 
azonban nem ez a mirigy szolgál. Az is nagy kérdés, lehet-e vele egyálta- 
lán , fecskendezni." 

Azt találom azonban, hogy a fiókák ürülékének mindig, vagy 
legalább szükség esetén, ugyanaz a rosszszaga van, mint amilyent a 
fartőmirigy váladékának szoktak tulajdonitani. Ezért azzal még nem 
adunk kimeritő választ a rosszszag kérdésére, ha csupán a fartőmirigyet 
vizsgáljuk. A fészekben lévő féligfejlett fiókák kloakáját is meg kellene 
vizsgálni s azonfelül mindent, ami vele közvetlen összeköttetésben van. 
WILLIAM MARSCHALL egyik munkájában (, Der Bau der Vögel". 1895., 
214. old.) ezt a megjegyzést találtam: , Ujabban a rossz szag okát, helye- 
sebben az eredő helyét a Bursa Fabricii-ben is keresni akarták. Beval- 
lom, hogy ezt én már előre is egészen valószinütlennek tartom." Legyen 
bár valóban igen valószinütlen, nem volna hiábavaló ellenőrző vizs- 
gálatot végezni. Ennél azután kiderülhetne, hogy még a belekre 
és az emésztés egész szervrendszerére is kell terjeszkedni. Csak igy 
lehetne végre világosságot teremteni a felvetett kérdés zavaros homá- 
lyában. 


383 


Einiges über Nisten und Biotop 
sowie über den üblen Geruch des Wiedehopfes. 


Von Dr. HEINRICH DORNING. 


In Budapest ist der Wiedehopf ein ziemlich häufiger Bewohner 
der grossen Parks (Stadtwäldchen, Volksau) und der Friedhöfe, besucht 
auch die Gärten der angrenzenden Villenviertel. Er kann hier Garten- 
vogel genannt werden, da er auf den Rasenplätzen der Parks, in den 
Gartenbetten, zwischen den Gräbern usw. der Nahrungssuche obliegt 
und am eifrigsten den Maulwurfsgrillen nachstellt. Im sogenannten 
Kerepeser Friedhofe, der jetzt nicht mehr ausserhalb der Stadt liegt, 
konnte ich mehrfach beobachten, dass er zum Nisten auch Hohlräume 
benützt, die sich unterhalb der bedeckenden Steinplatten alter Gräber 
befinden, insofern eine Spalte ihm den Zutritt gestattet. Auch im 
Jahre 1943 Mitte Mai, konnte ich wiederholt einem Männchen 
aufpassen, ‘welches Futter bringend sehr vorsichtig an ein Grab 
heranflog, und an einer Ecke, wo die Deckplatte etwas gehoben war, 
die Nahrung — wahrscheinlich dem Weibchen — hineinreichte, bei 
späteren Ankünften auch hineinschlüpfte, um kürzlich wieder heraus- 
zukommen. Am 13-ten Mai fand ich im selben Friedhofe auch eine, 
etwa 1 m hoch vom Erdboden sich öffnende Baumhöhle, in welcher 
das Weibchen noch mindestens 4 Eier bebrütete, wo aber auch schon 
wenigstens zwei, 1—3 tägige, Jungen vorhanden waren. Wegen der 
Dunkelheit in der Höhle konnte ich die restlose Zahl der Eier und 
der Jungen nicht feststellen. 

Was den üblen Geruch der Nestjungen betrifft, so teilte ich früher 
die Ansicht, dass er von der Bürzeldrüse herrühren kann. Schon in 
meinem Aufsatze („Die Ausscheidung der Bürzeldrüse der Wiedehopf- 
Jungen ein Schutzmittel“), welcher im Bande 36—37 dieser Zeitschrift 
(p. 354—355) erschien, machte ich jedoch die Bemerkung, dass ich 
da nur der Literatur nachschrieb, und eher die Kloake verdächtigen 
‚würde. Noch mehr betonte ich meinen Standpunkt in meinem Auf- 
satze im 5-ten Jg. (1932) der Zeitschrift „Köcsag“ (Beobachtungen 
über den Wiedehopf in ’den Jahren 1931 und 1932.“), in welchen ich 
auch mitteilte, dass die halbwüchsigen Jungen ihren Hinterteil dem 
Angreifer zuwenden und ihn mit Kotklümpchen „beschiessen“. Im 


{ ; 3 
384 DR. HEINRICH DORNING ; {Aquila _ 


Jahre 1942 konnte ich auf dem Dachboden unseres Pferdestalles in 
Csömör wieder eine ähnliche Beobachtung machen und auch eine 
Aufnahme gewinnen, welche zwar — da mir keine Blitzlichtlampe 
zur Verfiigung stand — eine Zeitaufnahme und deshalb unscharf 
ist, dennoch deutlich zeigt, dass die Kleinen nicht die abgewandte 
Bürzeldrüse schussfertig halten und gegen uns richten, sondern die 
Kloake. Auch diesmal berührte ich die Jungen mit einem Strohhalme, 
worauf sie mir mit Kotklümpchen antworteten. Ähnliches war auch 
schon in früheren Zeiten bekannt. So schreibt GLOGER im Jahre 1834 
(„Vollständiges Handbuch der Naturgeschichte der Vögel Europa’s 
mit besonderer Rücksicht auf Deutschland“. p. 471.), dass es sogar 
nicht zu bezweifeln ist „dass die Jungen im Neste sich gegen eindrin- 
gende Feinde und Menschenhände ihres Unrathes als Vertheidigungs- 
mittels bedienen indem sie ihn wiederholt entgegenspritzen“. 

Diese Sachlage wurde später dadurch verdunkelt, dass man auf 
Grund der Untersuchungen von L. NITSCH (,,Zur Anatomie des Wiede- 
hopf’s, Upupa epops, nach L. NitscH’s Untersuchungen mitgeteilt 
von C. Giebel.“ Zeitschrift für die gesamten Naturwissenschaften. Jg. 
1857, Band 10.) für den Gestank hauptsählich die Bürzeldrüse verant- 
wortlich machte und annahm, dass sich die Jungen durch das Aus- 
spritzen des dunklen, schmierigen, sehr stinkenden Inhaltes der Aus- 
führungshöhle dieser Drüse verteidigen müssen. 

Ich bezweifle keineswegs den anatomischen Befund von NITSCH, 
bezweifle aber, dass die während der Brutzeit eine stinkende Schmiere 
führende Bürzeldrüse als Schusswaffe der Jungen benützt wird. Die 
halbwüchsigen Jungen schiessen mit Kot und verwenden hiezu ihre 
Kloake. Es kann wohl sein, dass bei einem Ergreifen mit der Hand 
diese auch mit dem stinkenden Sekrete der Bürzeldrüse in Berührung 
kommt, bei der Abwehr auf Distanz wird jedoch nicht die Bürzeldrüse 
gebraucht. Es ist auch sehr fraglich, ob mit ihr überhaupt gespritzt 
werden kann. 

Nun ‚scheint es aber, dass der Kot der Jungen entweder stets, oder 
wenigstens, wenn es nötig ist, denselben üblen Geruch hat, welchen 
das Sekret der Bürzeldrüse haben soll. Mit der Untersuchung der Bür- 
zeldrüsse allein ist deshalb die Frage des Gestankes nicht restlos 
erklärt. Es müsste auch die Kloake der halbwüchsigen Nestlinge unter- 
sucht werden, und alles, was damit in untemittelbaren Zusammen- 
hange steht. Bei WILLIAM MARSHALL („Der Bau der Vögel.“ 1895. S. 
214.) habe ich Folgendes gefunden : „In neuerer Zeit hat man die 
Ursache oder richtiger den Sitz des Gestankes’ des Wiedehof’s wohl in 
der Bursa Fabricii suchen wollen. Ich muss gestehen, dass mir das 
von vornherein ganz unwahrscheinlich ist.“ Mag es auch wirklich unwahr- 


1943) EINIGES UBER NISTEN UND BIOTOP 385 


SOWIE UBER DEN UBLEN GERUCH DES WIEDEHOPFES 


scheinlich sein, eine Nachprüfung würde nicht schaden, wobei es sich 
auch heraustellen könnte, dass auch die Gedärme und der ganze Verdau- 
ungsapparat herangezogen werden müssen, Nur so könnte in der ver- 
wirrten Dunkelheit der angeschnittene Frage Licht geschaffen werden. 


Rendellenes madärfeszkelesek. 
Irta: AGARDI EDE. 


I. Rendellenes fészkelési esetek. 


A nagy természetben törvenyszerüseg és szigoru rend uralkodik 
és ezt a rendet találni a madärélet megnyilvänuläsaiban is. Találkozunk 
azonban ritkán a rendes életjelenségekt6l kirivöan eltérő, rendellenes 
előfordulásokkal, esetekkel. Ilyeneket sorolok fel alább néhányat, 
melyeket sok évi megfigyelésem alatt észleltem. 

Szajkö oduban fészkelt Pécsváradon 1924. évben és felnevelte 
fiait. A fészek egy ős tölgyfában volt, 3 és fél méter magasságban és 
a tágnyilásu oduból kissé kilátszott, kijebb terjedt a fatörzs szélénél. 

Tengelie. A tengelic által megkezdett fészket az aranymálinkó 
fejezte be. Pécsváradon, 1912. április 16-án figyeltem meg gyümölcsös 
kertünkben, hogy a tengelic megkezdte fészkét épiteni. Május 28-án 
csodálkozva láttam, hogy az aranymálinkó a megkezdett tengelic fé- 
szekre rakta a fészkét. -— A tengelic fészkét 1933. junius 6-án a bátaszéki 
vasuti állomás mögött elhuzódó gledicsia élősövényben 1 és fél méter 
magasban két darab 6 cm. vastagságu gledicsia fa közt találtam. Soha 
ilyen alacsonyan nem tudtam a tengelic fészkét. 

Fakusz fészkelt szarvaskoponyában. 1939. évi május hó 14-én 
Zengővárkony község határában, a közalapitványi uradalom erdejében 
egy erdészházikó homlokfalára kiszegezett szarvasagancs koponya- 
üregében fészkelt a fakusz. A fészekben négy tojás volt, miket a szülők 
kiköltöttek. 

Szencinegefeszek a spárga leboritäsära használt eserépedény alatt, 
a talajon volt Berkesden 1916. évben. Méhkaptarban feszkelt Baján, 
az érseki erdőben álló erdeszlakäshoz tartozó méhesben. A kaptár 
üvegfalán keresztül kivülről is látni lehetett a fészket, a rajta ülő öreg 
széncinegével. Egy izben szarkafészekben találtam a fészkét. 

Szürke légykapó fészke Berkesden, 1914. juniusban fonálhajtó 
rámára volt épitve. A fonälhajtö rama lécből volt és egy lakóház udvarra 
néző eresze alatt egy szegen lógott a falon. A fonálhajtó ráma nem is 

25 


| 
*) 
À 
Di 
& 
g 
5 
x 
L 
“ 
br 
n 


386 AGÄRDI EDE. (Aquila 


légott valami szilardan, a fiatalok mégis szerencsésen kirepiiltek a rte 
levé feszekböl. 

Kis poszáta kiköltötte a fészkébe tett tôvisszuré gébics tójásokat 
Püspökszenterzsébeten. 1927. junius 10-én kivettem 5 tojását és helyébe 
4 tövisszuró gébics tojást csempésztem. A kis Resa kiköltötte a be- 
csempészett tojásokat, illetve azokból hármat és 2 fiókát fel is nevelt. 
A tövisszuró gébics tojások piros pettyesek voltak, nagy eltérést mutat- 
tak ugy szinre, mint nagyságra a kis poszáta tojásaitól. ; 

Vörösbegy fészkét három izben találtam oduban. Baján 1940. május 
17-én és május 4-én. Az első esetben a fészek egy öreg nyárfában volt, 


két méterre a talajtól. A fészekben tojások voltak. Az odu egy korhadt 


fa természetes odva volt. Lefelé, a fa belsejébe alig hatolt az odu. A har- 
madik esetet Baján 1941. évi május 4-én egy szilfában figyeltem meg 
kettő tojással. Egyszer a község belterületén, lakóház mellett egy pajta 
falában, fali lyukban találtam a fészkét 7 tojással Apátvarasd sla 
ségben 1937. május 30-án. 

Ökörszem fészkelt a füsti fecske fészkében, amelyet átalakított 
magának. Sajnos, nem költhetett a fészekben, mert valaki vagy valami 


megzavarhatta abban. A fészek a Bajähoz tartozó érseki erdőben álló 


erdőőri lak istállójában volt 1940. május 4-én. 

Füsti fecske. Érdekes füsti fecske fészek sorozat van Pe 
NÉKAM AUREL gyögyszeresz hazanak folyosöjan. Egymas fölött 11 fészek 
épült a folyósó sarkában. A felső fészek mindig takarja az-alatta levőt, 
ugy, hogy csak a legfelső fészek nyitott. A fészekcsoport mellett a leg- 
alsó fészektől mintegy 30 cm-rel feljebb, balról még egy fészek épült. 


Ma már nem lakott ez a fészekcsoport. Füsti fecskék fészkelnek az 


ujdombóvári vasuti állomás fedett folyosóján (perronjan). Annyira 
hozzászoktak az éjjeli lármához, forgalomhoz, hogy maguk is éjjeli 
életet élnek, akár az. utasok, vasutasok. A budapesti vonat éjfél után 
2 óra tájt ér oda és ilyenkor fent vannak a fecskék, ficserékelnek, akár 
. nappal. ss 
Molnarfecske tömeges  fészkelését figyeltem meg Kisujbanya 
községben. A fészkek a korcsmaépület eresze alatt voltak. Elül 126, 
hátul 198. Ez 1933. évben volt. Azóta fogyott a fészkek száma. Az 
alábbiakat sikerült megtudnom a fészkekre vonatkozólag : A molnár- 
fecskefészkek mintegy 40 év óta (1894. óta) vannak a korcsma falán. 
A korcsma felépitése után 2 évre már 100 fészek volt a ház két oldalán. 
A legtöbb fészek a korcsmaház épitésének évét követő 10-ik évben volt. 
Ekkor ledobálták a fészkeket. A legnagyobb számot a fészkek ujabban 
1933. évben érték el, amikor összesen. 324. darab volt. A. következő 
évben, 1934-ben 127-re apadt a fészkek. száma, amelyből a molnárfécs- 
kék által 93 volt lakott, mig a többit verebek foglalták el. 


ee 


Sot et A 


1948) RENDELLENES MADARFÉSZKELÉSEK 387 


II. Ugyanazon a fän vagy fäban több madärfaj fészkelése. 

. 1. Aranymalinkò és kis örgebies feszkelt 4 illetve 6 tojással 1925. 
VI. 3-ân Pécsváradon egy diöfän. — 2. A Baja városához tartozó érseki 
uradalmi erdőn 1941. V. 4-én egy öreg korhadt szilfa elálló kérge mögött 
a fakusz fészkében 7 tojást találtam. Ugyanezen fában volt e napon 
a vörösbegy fészke oduban 2 tojással. A fán tavalyi énekes rigó fészek 
volt még. — 3. Széncinege és tövisszuró gébics fészkelt 1917. V. 17-ikén 
Pécsváradon egy szilvafán, az előbbinek már fiai, az utóbbinak tojásai 
voltak. — 4. A fenti bajai erdőben 1942. V. 10-én a nagy fakopáncs 
egy füzfában 2 m. magasan 7 tojáson ült, egy méterrel feljebb fészkelt 
egy csóka pár — 3 tojással. — 5. Ugyanitt az erdőben 1942. V. 10-én 
a kis fakopáncs 2 m. magasan lévő odujában 1 tojást találtam, másfél 
méterrel felette 6 kék cinege fióka volt egy oduban. — 6. Ægerészülyv 
és csuszka fészkelt 4, illetve 8 tojással 1928. IV. 9. és 28. közt Apát- 
varasdon az erdőben egy cserfán. — 7. Pécsvárad mellett 1923. IV. 8-án 
a réten egy kecskefüz tövében a tőkés réce fészkét találtam 10 tojással. 
Fölötte a fán dolmányos varju fészkelt 6 tojással — hasonló esetet figyel- 
tek meg Dr. KEVE ANDRÁS és DR. STUDINKA LÁSZLÓ 1935. áprilisában 
a lébényi Hanságban is. — 8. Gerle és erdei pinty egy fán fészkelt Pécs- 
váradon 1925. V. 31-én. 


III. Rendkivül nagy fészekaljak. 


. 1. Dolmányos varju. Pécsvárad, 1928. IV. 12., 7 tojás. — 2. Szarka. 
Pécsvárad, 1921. IV. 20., 10 tojás. Saját gyümölcsösünkben, a kerten 
keresztül folyó patak partján álló jegenyenyárfa tetején. — 3. Szajkó. 
Berkesd, 1915. V. 7.; Feked, 1941. IV. 17., 8—8 tojás. — 4. Osuszka. 
Püspöknádasd, 1933. IV. 30., 11 tojás. — 5. Tövisszuró gébics. Erdős- 
mecske, 1938. V. 27., 8 tojás. Keveset használt kocsiut oldalán vad- 
meggy bokorban, iszalagindán. — 6. Rozsdás. csuk. Erdősmecske, 1933. 
VI. 20., 8 tojás ; Pécsvárad, 1931. VI. 4., Kätoly, 1931. IV. 17., 7—7 
tojás. — 7. Kerti rozsdafarku. Baja, 1934., V. 10., 8 tojás erdei hid deszka- 
falában. — 8. Vörösbegy. Apátvarasd, 1933. VI. 8., Erdősmecske, 1934. 
V..16., 8—8 tojás. — 9. Nagy fakopáncs. 1942. V. 10-ikén Baján két hetes 
fészekaljat találtam közel egymáshoz. Az egyik fészekaljban egy tojás 
jóval kisebb volt a többinél. Még egy izben találtam 7 tojást egy fészek- 
ben 1940. V. 7-én szintén Baján. — 10. Macskabagoly. 7 tojásból álló 
fészekalját találtam Erd6smecskén, a közalapitvänyi uradalmi erdőn, 
1937. III. 15-én egy. cserfa bő odvában. A fészek bejárata 1 méterrel 
volt csak a talajtól és a tojások egészen a talajon feküdtek, tiszták 
voltak: Ugyanezen fészekben 1936. IV. 10-én 3 kotlott tojást, 1939 
III. 12-én 5 tiszta tojást találtam. Hetes fészekaljról azt irja JOURDAIN 
(1938), hogy kivételesen fordul csak elő Angliában — egy izben 8 tojás is 

ú | 25* 


I ju e Ts, "er AT BÉL te er 4 
7% da e = SEBES FRS 
, CE 23 ne 
1 n 3 


388 AGARDI EDE é [Aquila 


(Handbook, HÉ; p. 340). NIETHAMMER (1938) ellenben csak hatos 


fészekaljat ismer (Handbuch, II., p. 118). 


IV. Rendellenesen kis és nagy tojások. 


1. Szarka fészekben Apátvarasd község határában 1937. május 9-én 
4 tojás volt, amelyek közül három rendes nagyságu volt, egy pedig 
rendellenesen kicsi. Ennek mérete 24:5x19'5 mm, holott a szarka 
tojások középméretei: 32°9 23 mm. 

2. Fakusz fészekaljban van négy normális méretü és egy rendkivüli 
kicsi tojás. Tojás méretek : 10x 8°5, 145x12, 145x12,15x 12, 15 125 
milliméter. Találtam Pécsváradon 1935. május 2-án, a községi erdő 
alatti szilväskert egy szilvafajaban, 2 méter magasban.- 

4. Kis örgebics feszekben is talältam egy rendellenes kis tojast. 
A feszekalj öt rendes és egy gn kicsi tojásból all. Tojasmeretek : 
19x15, 24:5 X 18, 23x 17°5, 24 17°5, 23:5%x 17:5, 24°5 X 17°5 mm. Fészek 
Feked községben, házak RIT DS tinioloshsbar 1940. majus 21-én, 
sargaszilvafan, 6 meter magasban volt. 


4. Tövisszurö gebies feszekaljban négy rendes nagysägu, egy sokkal 


kisebb tojás volt. Tojasméretek : 20x14, 23x 16°5, 23°5 17, 24% 16°5 
milliméter. A fészek Erd6smecskén 1938 május 28-án, egy gyalogut 
mentén élő sövényben, bodzabokorban volt egy és fél méterre a 
talajtól. 

5. Vörösbegy fészekaljban hat rendes, egy rendellenes méretü tojás. 
Tojásméretek : 17"5x13"5, 19:5x 15, 19x 15, 19:5x 15, 20x15, 19:5x 15 
milliméter. Fészek Apatvarasdon, az uradalmi erdőben volt 1942. 
majus 14-én. 

6. Nagy fakopancs fészekaljban hat rendes, egy rendellenes kisméretii 
tojás van. Tojäsméretek : 19°5 16, 245 x 18°5, 245 x 19, 25 x 19,25 x 19, 


25x19, 25°5X19 mm. Fészek a bajai érseki erdőn, 1942. május 10-én 5 


fűzfában, a talajtól két méter magasban volt. 
kisebb méretü tojás. Tojäsmeretek: 17:5x13:5, 195x145, 21x15, 
21x15, 21x15°5, 21°:5X15°5 mm. Fészek Baján 1942. május. 25-én, 
szürke nyárfában volt, egy és fél méterre a talajtól. 

8. Szajkö fészekaljban öt rendes nagyságu, egy jóval nagyobb tojás 
volt. Tojäsméretek : 38x26, 32x23:5, 3275 x24 33x24, 32x24, 
32x24 mm. Fészek 1937. május 12-én Geresd község határában, 


erdő melletti fiatal akäcerdöben volt, gyertyánfán, 2°7 méterre a — 


talajtól. 

9. Tövisszuró gébics fészekaljban négy rendes, egy nagyobb tojás 
volt. Tójásméretek : 24°5 x 18, 21"5x 17, 21x 16°5, 21 X 17, 21x 16°5 mm. 
Fészek Püspökszenterzsebeten, 1930. junius 13-án volt. 


1. Nyaktekercs fészekaljban van öt rendes nagyságu, egy jóval 


geet Sib Me i 


Te 


ee uefa ea 


MOP fg a pe RENDELLENES MADARFÉSZK ELÉSEK " 389 


V. Kettös föszekalj egy fészekben. 


Bubos pacsirta. Püspökszenterzsebetröl, 1926. május 31-r6l származik 
kilenc darab bubos pacsirta tojäsom, amely egy fészekben volt és két 
fészekaljból áll. Határozottan és könnyen felismerhető a két fészekalj. 
Egyik 5 világosabb, a másik 4 sötétebb tojásból áll. 


Abnorme Nistweisen der Vögel. 


Von EDUARD AGÁRDI. 


I. Abnorme Nistplätze. 


In der grossen Natur herrscht im allgemeinen Gesetzmäßigkeit 
und strenge Ordnung und diese Ordnung ist auch in den Äusserungen 
des Vogellebens vorfindbar. Selten treffen wir aber auch von den nor- 
malen Lebenserscheinungen auffallend abweichende abnorme Vorkom- 
nisse. Einige solche möchte ich hier anführen, welche ich während 
meiner vieljährigen Beobachtungstätigkeit wahrnehmen konnte. 

Garrulus g. glandarius L. nistete in Pécsvárad im J. 1924 in einer 
Baumhöhle und brachte seine Jungen hoch. Das Nest war in einer 
uralten Eiche, in 3:5 M Höhe und ragte etwas aus der Höhle heraus, 
breitete sich weiter über den Baumrand hinaus. 

Carduelis c. carduelis L. — Das von ihm angefangene Nest been- 


digte der Pirol (Oriolus o. oriolus L.). In Pécsvárad beobachtete ich 


in unserem Obstgarten am 16. April 1912, daß der Stieglitz mit seinem 
Nestbau anfing. Am 28. Mai sah ich staunend, daß der Pirol sein Nest 
auf das begonnene Stieglitznest baute. Ein Stieglitznest fand ich am 
6. Juni 1933 in einem Heckenzaun (Gleditschia), hinter dem Bahnhofe 
von Bátaszék. in einer Höhe von 1°5 M zwischen zwei 6 Zm starken 
Gleditschienstämmchen. Eine solch niedere Lage eines Stiglitznestes 
war mir bisher unbekannt. 

Baumläufer (Certhia) nistete am 14. Mai 1939 in der Gemarkung 
von Zeng6varkony in der Schädelhöhle des auf die Frontmauer eines 
Forsthauses angebrachten Hirschgeweihes. Im Neste befanden sich vier 
Eier, welche die Eltern ausbrüteten. 

Parus m. maior L. nistete in Berkesd im J. 1916 auf dem Erdboden 
unter einem zur Bedeckung von Spargeln dienenden irdenen Topfe. 
In einem Bienenstocke nistete sie in Baja, im Bienenhaus des im erz- 
bischöflichen Walde stehenden Forsthauses. Durch die Glaswand des 
Bienenstockes konnte man auch von aussen das Nest mit der darauf 


ss PRESS er TO CRT SR VERT 
me LE De 
‘ 4 ‘ b FA È 
390 EDUARD AGÄRDI TAquila : 


brütetenden alten Kohlmeise beobachten. Einmal fand ich das Nest 
in einem Elsterhorste. 

Das Nest von Muscicapa s. striata PALL. war in Berkesd im Juni 
1914 auf dem Rahmen eines Haspels gebaut. Der Rahmen bestand 
aus Latten und hing auf einem Nagel unter dem Vordache der Hof- 
seite eines Wohnhauses. Obwohl der Rahmen nicht einmal sehr fest 
hing, flogen die Jungen doch glücklich aus dem auf denselben gebauten 
Neste. 

Sylvia c. curruca L. erbrütete die in sein Nest versetzten Eier des 
Lanius c. collurio L. in Püspökszenterzsebet. Am 10. Juni 1927 nahm 
ich die 5 Eier heraus und legte an ihre Stelle 4 Eier des rotrückigen 
Würgers hinein. Die Zaungrasmücke brütete von den eingeschmug- 
gelten Eier drei aus und brachte 2 Junge hoch. Die Eier des rot- 
rückigen Würgers waren rot getüpfelt und zeigten den Eiern der Zaun- 


grasmücke gegenüber eben so in der Farbe, wie in der Grösse aukallangs 


Abweichung. 
Das Nest von Zrithacus r. rubecula L. fand ich in drei Fällen in 
Baumhohlen. In Baja am 17. Mai 1940 und am 4. Juni. Im ersten Falle. 
war das Nest in einer alten Pappel, 2 M vom Boden entfernt. Im Neste 
befanden sich Eier. Die Höhle war eine natürliche Aushöhlung eines 
morschen Baumstammes. Abwärts in das Innere des Baumstammes 
drang die Höhle kaum. Den dritten Fall beobachtete ich in Baja, am 
4, Mai 1941, in einer Ulme, mit 2 Eiern. Einmal fand ich das Nest im 
Innern der Ortschaft Apatvarasd, am 30. Mai 1937, in einer Scheunen- 
mauer neben einem Wohnhause, in einem Mauerloche mit 7 Eiern. 

Troglodytes t. troglodytes L. nistete im Neste der Rauchschwalbe 
(Hirundo r. rustica L.), welches er für seine Zwecke umbaute. Leider 
konnte der Zaunkönig im Neste nicht brüten, da er darin gestört wurde. 
Das Nest war am 4. Mai 1940 im Stalle des Forsthauses, welches in den 
zu Baja gehörenden erzbischöflichen Waldungen stand. 

Hirundo r. rustica L. — Eine interessante Serie von Rauchschwal- 
bennestern befindet sich in Pécsvárad in der Hausflur von AUREL NÉKAM. 
Hier wurden 11 Nester übereinander in der Ecke des Ganges gebaut. 
Das obere Nest deckt immer das untere, sodaß nur das oberste Nest 
offen ist. Neben der Nestkolonie wurde etwa 30 Zm links vom untersten 
Nest noch ein Nest gebaut. Heute ist diese Nestkolonie schon -unbe- 
wohnt. Rauchschwalben nisten im Perron des gedeckten Bahnhofes 
von Ujdombövär. Diese gewöhnten sich derart an den nächtlichen 


Lärm und das Getriebe, daß sie, selber ebenfalls ein Nachtleben führen, — 


wie die Reisenden und Eisenbahner. Der Zug von Budapest kommt 
gegen 2 Uhr nach Mitternacht dort an und zu dieser Zeit sind die 
Schwalben dort schon wach und zwitschern, wie bei Tage. 


a nF. una À: ni RETTO See 


“4 


hn ee eee 


x 


TP eee VET è 


ABNORME NISTWEISEN DER VOGEL 391 


Delichon u. urbica L. — Ein Massennisten der Mehlschwalbe 


beobachtete ich in der Ortschaft Kisujbänya. Die Nester waren unter 


der Dachrinne des Gasthauses. An der Vorderseite befanden sich 126, an 
der Rückseite 198 Nester. Dies war im Jahre 1933. Seitdem verringerte 
sich die Zahl der Nester. Ieh konnte über diese Nester folgendes er- 
fahren : Die Mehlschwalbennester sind etwa seit 40 Jahren (seit 1894) 
an der Gasthauswand. Zwei Jahre nach Aufbau des Gasthauses waren 


schon 100 Nester auf beiden Hausseiten. Die meisten Nester waren 


in den 10 Jahren nach dem Aufbau des Gasthauses. Dann wurden die 
Nester zerstört. Die größte Anzahl erreichten die Nester dann später 
im J. 1933, als 324 Nester gezählt werden konnten. Im Jahr 1934 
verringerte sich die Zahl der Nester auf 127, von welchen 93 
die Mehlschwalben besiedelten, die übrigen nahmen Sperlinge in 
Besitz. 


II. Das Nisten mehrerer Vogelarten auf, oder in einem und demselben 
Baume. 


? 1. Oriolus o. oriolus L. und Lanius minor GM. nisteten mit 4, resp. 
6 Eiernam 3. Juni 1925 in Péesvarad auf einem Wallnußbaume. 2. In der 
zur Stadt Baja gehörenden erzbischöflichen Herrschaftswaldung fand 
ich am 4. Mai 1941 hinter der abstehenden Rinde einer morschen Ulme 
im Neste des Baumläufers sieben Eier. Im selben Baume war an diesem 
Tage in einer Höhle das Nest eines Rotkehlchens ( Erithacus r. rubecula L. ) 
mit 2 Eiern. Am Baume war noch ein vorjähriges Nest einer Singdrossel 
(Turdus ericetorum philomelos BREHM.) 3. Parus maior L. und Lanius 
c. collurio L. nisteten in Pécsvárad am 17. Mai 1917 auf einem Pflaumen- 
baum. Die Kohlmeise hatte schon Junge, der Würger Eier. 4. Im obigen 
Walde bei Baja brütete ein Dryobates maior pinetorum BREHM in einer 
Weide in 2 M Höhe auf 7 Eiern, 1 M. höher nistete ein Dohlenpaar 
(Coloeus monedula turrium BREHM.) mit 3 Eiern. 5. Ebenda im Walde 
fand ich am 10. Mai 1942 in einer 2 M hoch liegenden Höhle des Dryo- 
bates minor hortorum BREHM. 1 Ei, 1:5 M höher waren in einer Höhle 6 
Jungen der Blaumeise (Parus c. caeruleus L.) 6. Buteo b. buteo Li. und 
Sitta europaea caesia WOLF. nisteten mit 4, respektive 8 Eiern zwischen 
dem 9. und. 28. April 1928 im Walde. bei Apätvarasd. 7. Bei Pécs- 
värad fand ich am 8. April 1928 auf der Wiese am Fuße einer 
Sahlweide das Nest der Anas p. platyrhyncha L. mit 10 Eiern. Dar- 
über nistete am Baume Corvus corone cornix L. mit 6 Eiern — ähnlichen 
Fall beobachteten Dr. ANDREAS KEVE und DR. LADISLAUS STUDINKA 
im April 1935 auch in der lébényer Hanság. 8. Streptopelia t. turtur L. 
und Fringilla c. coelebs L. nisteten auf einunddemselben Baume in Pécs- 
värad, am 31. Mai 1925, i | 


. ray c x af a e A, a NE tes 22 LA Me <a 
A 
- 2 À n r DL be ‘ È 5 “= ‘i ts, go De » 


392 EDUARD AGARDI TAquila. 


III, Ausserordentlich grosse Gelege. 


1. Corvus corone cornix L. — Pécsvárad, am 12. April 1928, 7 Eier. 


2. Pica p. pica L., Pecsvarad am 20 April 1921, 10 Eier. Das Nest stand 
im Gipfel einer Pappel. 3. Garrulus g. glandarius LL. — Berkesd, am 
7. Mai 1915 und Feked am 17. April 1941 — je 8—8 Eier. 4. Sitta euro- 
paea caesia WOLF. am 30, April 1933 in Püspöknädasd 11 Eier. 5. Lanius c. 
collurio L. am 27. Mai 1938 in Erdömecske, 8 Eier. Das Nest befand sich 
in einem Vogelkirschentrauche neben einem wenig gebrauchten Fahrwege. 
6. Saxicola r. rubetra L. — am 20. Juni 1933 in Erdömecske, 8 Eier ; in 
Pécsvárad, am 4. Juni 1931., in Károly am 17. April 1931, je 7—7 Eier. 
7. Phoenicurus ph. phoenicurus L. — am 10. Mai 1934 in Baja 8 Eier, 
in der Bretterwand einer Waldbrücke. 8. Erithacus r. rubecula L. — in 
Apatvarasd, am 8. Juni 1933, in Erd6smecske am 16. Mai 1934, je 8—8 
Bier. 9. Dryobates maior pinetorum BREHM. — Am 10. Mai 1942. fand 
ich in Baja zwei Gelege zu 7—7 Eiern nahe zu einander. In dem einen 
(Gelege war ein Ei um vieles kleiner, als die anderen. Ich fand in noch 
einem Falle 7 Eier in einem Neste, am 7. Mai 1940 ebenfalls in Baja. 
10. Strix a. aluco L. — Ein Gelege von 7 Eiern fand ich bei Erdömeeske 
im Walde des Stiftsdominiums, u. z. am 17. März 1937, in einer 
geräumigen Höhle. Der Eingang zum Neste war nur 1 M vom 
Boden entfernt und die reinen Eier lagen ganz auf dem Boden. Im selben 
Neste fand ich am 10. April 1936 drei bebrütete Eier, am 12. März 1939 
fünf klare Eier. Von Gelegen zu sieben schreibt JOURDAIN (1938), daß 
das in England nur ausnahmsweise vorkommt — in einem Falle selbst 
8 Eier — (Handbook, II. p. 340). NIETHAMMER kennt hingegen nur 
Gelege zu 6 Eiern. (Handbuch II., p. 118). 


IV. Abnorm kleine und grosse Eier. 


Pica p. pica L. — In einem Elsternest in der Gemarkung von Apat- 
varasd waren am 9. Mai 1937 vier Eier, unter ihnen 3 von normaler 
Grösse, eines aber abnormal klein. Die Maße dieses waren: 245x195 
mm, obwohl die Durchschnittmaße der Elsterneier 32:9x23 mm 
betragen. 

Certhia f. familiaris L. — In einem Gelege befindet sich neben 4 nor- 
malen 1 ausserordentlich kleines Ei, Die Maße: 10x85, 145x12, 
14:5 X 12, 15 X 12, 15x 125 mm. Diese fand ich am 2. Mai 1935 bei Pécs- 
varad in einem Pflaumenbaum des neben dem Gemeindewalde liegenden 
Pflaumengartens, in 2 M. Höhe. 

Lanius minor GM. — Auch im Neste des Schwarzstirnwürgers 


fand ich ein abnormal kleines Ei. Das Gelege besteht aus fünf normalen - 


und einem abnormalen kleinen Ei. Eiermaße : 19x15, 24:5x18, 
23x17'5, 24x17:5, 23"5x17"5, 245x175 mm. Das Nest war in der 


PP 


ABNORME NISTWEISEN DER VOGEL 393 


_ Gemeinde Feked, in einem Obstgarten neben Häusern, in 6 M. Höhe 
auf einem Pflaumenbaum, am 21. Mai 1940. 


AT 


F4 
főz 


# 


18 L 


Lanius c. collurio L. — In einem Gelege des rotrückigen Würgers 


‚waren 4 Eier normaler Grösse und ein viel kleineres Ei. Eiermaße : 


20x14, 23x16:5, 23:5x17, 24x16'5 mm. Das Nest befand sich in 
Erdömecske, am 28. Mai 1938, in einem Heckenzaune, neben dem 
Fußwege, in einem Hollunderstrauch, 1.5 M. vom Boden entfernt. 

= Erithacus r. rubecula L. — Das Gelege bestand aus 6 normalen. 
und einem abnormalen Ei. Eiermaße : 17°5> 13-5, 195x13, 19x15, 
19x15, 19:5x 15, 20x15, 19:5x15 mm. Das Nest war am 14. Mai 


| 1942 in Apätvarasd im Herrschaftswalde. 


La 
d: 


~ 


ER: 


Dryobates maior pinetorum BREHM. — Das Gelege besteht aus 6 
normalen und einem abnormalen kleinen Ei. Eiermaße : 19:5x 16, 
245x185, 245x19, 25x19, 25x19, 25x19, 25:5X19 mm. Das Nest 


‚war im erzbischöflichen Walde in Baja in einer Weide, 2 M. hoch über 


dem Boden, am 10. Mai 1942. 

Jynx t. torquilla L. — In einem Gelege waren 5 cae Lee und 
ein viel kleineres Ei. Eiermaße : 17:5 x 13°5, 19:5 x 14°5, 21 x 15, 21x15, 
21x15°5, 215x155 mm. Das Nest war am 25. Mai id in Baja, in 
einer grauen Pappel 1.5 M. vom Boden entfernt. 

Garrulus g. glandarius L. — Ein Gelege mit 5 normalen und 1 viel 
grösseren Ei. Eiermaße : 38 x 26, 32x 23:5, 32°5 24, 33x24, 32x24, 
32x24 mm. Das Nest war am 12. Mai 1937 in Geresd, in einer jungen 
Akazienanpflanzung neben dem Walde auf einer Weißbuche, 2:7 M. 
von Boden entfernt. 

Lanius c. collurio L. — Ein Gelege mit vier normalen und 


einem grösseren Ei. Eiermaße : 24:5xXx 18, 21:5X17, 21X16:5, 21x17, 


21x165 mm. Das Nest war am 13. Juni 1930 in Püspökszenterzsebet. 
Aquila p. pomarina BREHM. — Von den 2 Eiern war eines viel 
kleiner, als die von mir bisher gekannten. 


V. Nachgelege. 
Saxicola torquata rubicola L. — In Loväszheteny entnahm ich aus 
einem an der Seite des Fahrweges liegendem Neste am 23. April 1939 
die 6 klaren Eier. Am 29. desselben Monates fand ich zu meiner größten 


Überraschung in diesem Neste noch ein nachgelegtes Ei. Die Eier 


befinden sich in meiner Sammlung. | 

Sylvia a. atricapilla L. — Nistete bei Pécsvárad im Gemeinde- 
walde im Jungholz. Ich nahm am 28. Mai 1925 aus dem Neste alle 4 
frische Eier heraus und das Weibchen legte noch ein Ei in dieses leere 


Nest, welch letzteres Ei ich am 31. Mai vorfand und den anderen 4 


Eiern meiner Sammlung beilegte. 


394 È [Aquila 


Bacska madarainak 
szerb és horvatnyelvii névjegyzéke. 


Gyüjtötte és összeállította : CsoRNAI RIHARD. 


Ez a névjegyzék 23 évi gyüjtesemnek az eredménye s közreadom 
abban a reményben, hogy a magyar madártani tudománynak szolgà- 
latot" teszek vele. 


Serbische und kroatische Namen der Vogel — 
der Bácska. ; 3 


Von RICHARD CSORNAI. 


Dieses Verzeichnis ist das Resultat meiner 23-jáhrigen Sammel.. 
tätigkeit und veröffentliche ich . dasselbe in der Hoffnung, damit der 
ungarischen Ornithologie einen Dienst geleistet zu haben. Das Gebiet, 
welches im Westen und Süden vom Donaustrome im Osten vom 
Theissflusse begrenzt ist, stand interimistisch unter jugoslavischer 
Besetzung. 


Corvus corax corax L. = Gavran pravi 

Corvus corone cornix L. = Siva vrana 

Corvus fr. frugilegus L. = Vrana erna 

Coloeus monedula turrium Brehm. = Cavka éolica (olvasd: Csavka 
csolica —- zu lesen als Tschawka tscholica) 

Pica p. pica L. — Svraka 

Nucifraga caryocatactes caryocatactes L. — Kreja 2 
ljeskarica, Kreja tustokljunka . ; i 

Garrulus gland. glandarius L. = Sojka krestalica. 

Pyrrhocorax gr. graculus L. — Cavka planinska 

Sturnus v. vulgaris L. = Cvorak obiéni 

Pastor roseus L. — Cvorak ruZitasti 

Oriolus o. oriolus L. — Zuti kos, Vuga zlatna, Zuta Zuna 

Coccothraustes c. coccothraustes L. = Treënjar, Batokljun treSnjar- 

Chloris chl. chloris L. = Zelentica, Zeba zelenkasta 


SERBISOHE UND KROATISCHE NAMEN DER VÖGEL DER BÁCSKA 395 


 Carduelis c. a L. = Cegljugarka 

— Carduelis spinus L. 2 Citak, Ciz, Cvréak 

_ Carduelis cannabina Sandabifia L. = Konopljarka crvena; Juriéica 

_ Carduelis fl. flammea L. = Konopljarka severna 

Serinus canarius serinus L. = Zutarica obiéna È 

Pyrrhula p. pyrrhula L. = Zimnica velika (nagysüvöltö); Zimnica 
mala vagy Zimovka (kis süvöltö). 

Loxia c. curvirostra L. = Krstokljun smrekov 

Fringilla c. coelebs L. = debe obiéna, Loja, Bukovazeba 

Fringilla montifringilla L. | = Zeba planinska 


Passer d. domesticus L. = ana domaéi vagy obiéni 

Passer m. montanus L. = Vrabac poljski 

Emberiza c. calandra L. — Strnadica velika 

" Emberiza c. citrinella L. — Strnadica Zuta 

Emberiza melanocephala Scop. = Strnadica ernoglava 

Emberiza hortulana L. = Strnadica vrtna 

Emberiza cia cia L. = Strnadica &ikavica 

Emberiza schoeniclus stresemanni Steinb. = Strnadica moévarna 

Plectrophenax nivalis nivalis L. = Strnadica sneZna, Ostrugaë 
snjezni | 

Melanocorypha leucoptera Pall. — Seva sibirska | 

Calandrella cinerea brachydactyla Leisl. — Seva kratkoprsta 

talerida er. cristata L. = Seva kaporasta _ 

Lullula a. arborea L. = Seva sumska, Seva krunica 

Alauda a. arvensis L. — Seva poljska 

Eremophila alpestris flava Gm. — Seva planinska 

Anthus campestris campestris L. — Travarka poljska, Trepteljka 
zvrljinka 


Anthus tr. trivialis L. = Travarka Sumska 

Anthus pratensis L. — Travarka livadska, Trepteljka cikusa 
Anthus rufogularis Brehm = Travarka rusogrla 

Anthus spinoletta spinoletta L. — Travarka pojarica 
Motacilla fl. flava L. = Pliska Zuta, Pastirica. 

Motacilla flava tons Mich. — Pliska Zuta crnoglava 


Motacilla cinerea cinerea Tünéb, = Pliska gorska 

Motacilla alba alba L. = Pliska bela, Govedarka, Janjéarica 
Certhia f. familiaris L. = Puzavac severni 

Certhia br. brachydactyla Brehm = Puzavac kljukavac 
Tichodroma muraria L. = Brzelj zidaréac 

Sitta europaea caesia Wolf. = Puzavac obiëni, Brglijez obiéni 
Parus major major L. = Senica velika 


Parus c. caeruleus L. — Senica plava 


CES TA 
, aid 


396 RICHARD CSORNAI 


Parus ater ater L. — Senica jelova, Senica borova : PA 
Parus cristatus mitratus Brehm = Senica kaporasta Ne 
Parus palustris communis Baldenst. = Senica moövarna, Senica 

barska ST : 
Parus atricapillus salicarius Brehm. = Senica ritska È 
Aegithalos caudatus europaeus Herm. = Senica dugorepka, Senica 

plazica 
Remiz pendulinus pendulinus L. = Senica bela 
Regulus r. regulus L. = Kraljié RE 
Regulus i. ignicapillus Temm. = Kraljié vatroglavi hes ; 
Panurus biarmicus russicus Brehm. = Senica brkata - 
Lanius minor Gm. = Svraéak mali, Svraéak sivi ra 
Lanius e. excubitor L. = Svraéak veliki, Svratak grabljivi 
Lanius s. senator L. = Svraéak crvenoglavi 
Lanius c. collurio L. = Svratak obiéni, Svratak rusi 
Bombycilla g. garrulus L. = sie a svilorepa 
Muscicapa striata striata Pall. = Muharica siva 
Muscicapa h. hypoleuca Pall. = Muharica crnoglava 
‘Muscicapa a. albicollis Temm. = Muharica belokrila 5 x 
Muscicapa p. parva Bechst. — Muharica ervenovoljka 
Phylloscopus c. collybita Viell. — Zvizdak obitni 
Phylloscopus trochilus fitis Bechst. — Zvizdak brezni, Kovatié 
Phylloscopus s. sibilatrix Bechst. — Zvizdak Sumski 
Cettia cetti cetti Marm. = Svilasta krovarica > 
Lusciniola m. melanopogon Temm. — Trstenjak Sevarski | er 
Locustella fluviatilis Wolf. = Trstenjak potoëar 
Locustella 1. luscinioides Savi. = Trstenjak cvrèié x 
Locustella n. naevia Bodd. — Trstenjak ervié 
Acrocephalus a. arundinaceus L. = Ritski drozd, Trstenjak droëtié ae 
Acrocephalus sc. scirpaceus Herm. — Trstenjak Di 
Acrocephalus palustris Bechst. — Trstenjak mlakar, Blatar, 
Acrocephalus schoenobaenus L. = Trstenjak rogozar, 1 B 
Acrocephalus paludicola Vieill. = Seva trstenjak 
Hippolais i. icterina Vieill. — Volié Zuti, 
Hippolais pallida elaeica Gua) = Volié balkanski 
Sylvia nisoria nisoria Bechst. — Grmusa pegava, Grmusa pirgava 
Sylvia b. borin Bodd. = Grmusa vrtlarka, Grmusa bastenska 
Sylvia a. atricapilla AR = (Grmusa crnoglava 
Sylvia c. communis Lath. = Grmuia obiéna 
Sylvia c, curruca L. = Grmuëa ogradna, 
Turdus pilaris L. = Drozd branjug, Borovnjak, Smrekavac 
Turdus viscivorus viscivorus L. = Drozd imelaë 


; SERBISCHE UND. KROATISCHE SAMEN DER VÖGEL DER BÁCSKA 397 

— — Turdus ericetorum philomelos Brehm =: Drozd pevaé 

— Turdus musicus musicus L. = Drozd ervenkasti, Drozd gitkavac 

— — Turdus torquatus alpestris Brehm — Kos grivasti, Kos belovrati, 

4 Kos planinski 

— Turdus merula merula L. — Crni kos, Crni drozd 

A Monticola saxatilis L. — Kos kamenjar 

— —— Monticola solitarius L. — Modrokos 

.  Oenanthe oe. oenanthe L. = Kamenjar obiéni, Belogusa 

 —Saxicola rubetra rubetra L. — Batié belovrati 

Saxicola torquata rubicola L. = Batié ernovrati, Batié-Kovaë 

- Phoenicurus phoenicurus phoenicurus L. — Crvenorepka Sumska 

- Phoenicurus ochruros gibraltariensis Gm. = Crvenorepka domaéa 

—  Luscinia megarhyncha megarhyncha Brehm = Slavuj mali 

— ——— Luscinia luscinia L. — Slavuj veliki | 

Luscinia svecica cyanecula Wolf — Modrovoljka belozvezdasta - 

Erithacus rubecula rubecula L. = Crvenovoljka, Crvendaé 

4 Prunella collaris collaris Scop. = Popié gluhi 

_  Prunella modularis modularis L. = Popié sivi, Pjevka siva 

‘3 Troglodytes tr. troglodytes L. — Carié, Palëié 

__Cinclus cinclus orientalis Stres. = Vodeni kos 

| Hirundo r. rustica L. — Lasta seoska, Cadjavica 

| —Delichon u. urbica L. = Lasta gradska 

È: Riparia r. riparia L. — Lastavica-bregunica 

_ Apus a. apus L. = Lasta pistara, Crna pistara 
Caprimulgus europeus meridionalis Hart. = Kozodoj, Pomrakusa, 

i, Leganj mraènjak 

> Merops apiaster L. — Péelarica krasna 

| —Upupa epops epops L. = Pupavac, Bozijak 

_  Coracias garrulus garrulus L. = Plavotavka, Zlatovrana, Smrdivrana 

= ‚ Alcedo atthis ispida L. = Vodomar ribar, mornarié, Kovaé 

_ Picus v. viridis L. — Zuna zelena, Detlié zeleni 

| Picus c. canus Gm. = Zuna siva, Detlié sivi 

” Dryobates maior pinetorum Brehm = Detlié veliki, Detlié Sareni 

Dryobates syriacus balcanicus Gengl. et Stres. — Balkanski Sareni 
detlié 

Dryobates minor hortorum Brehm = Detlié mali 

Dryobates m. medius L. — Detlié srednji 

Picoides tridactylus alpinus Brehm = Detlié troprsti 


(ta 


= 7 Dryocopus martius martius L. — Detlié emi 
à Jynx t. torquilla L. — Vijoglava, Vijoglav mravar 
85. Cuculus c. canorus L. — Kukavica obiéna 


rn 


. Bubo bubo bubo L. = Usara velika, Buljina sovuljaga, Sova velika 


, 


398 È RICHARD CSORNAI A Sa . [Aquila 


Otus se. scops L. = U$arica patuljasta, Tjuk lulavac 


Asio 0. otus L. = USara Sumska 

Asio fl; flammeus Pontopp. — U$ara moëvarna, Ritska sova, Sova 
moévarica 

Aegolius f. funereus L. = Gatasti éuk, Sovica mrtvatka 

Athene n. noctua e Noéna sova, Cuk obiéni, Smrtna kukuvija 

Glaucidium p. passerinum L. — Sova vrabéara, Cuk mali, Sovica " 

Strix uralensis uralensis L. = Sova jastrebata, Ruska sova 

Strix a. aluco L. = Sova sumska, Cuk Sumski | 

Tyto alba guttata Brehm. = Sova dremavica, Kukuvija Sarena — 

Falco p. peregrinus Tunst. = Sokol: sivi, Sokol plemeniti 

Falco cherrug cherrug Gray. = Soko banatski 

Falco subbuteo subbuteo L. = Soko ostriz, Soko grlaò 

Falco columbarius aesalon Tunst. = Soko kraguljié, Soko mali 

Falco v. vespertinus L. = Vetruza plava, Vetrusa crvenonokta, Soko 
ridjonogi 

Falco n. naumanni Fleisch. = Vetruëa belonoga, Vetrusa belonalees 

Falco t. tinnunculus L. = Vetrusa klikavka, Kliktavac, Soko erveni 

Aquila chr. chrysaétos L. = Orao suri, Zlataë 

Aquila h. heliaca Sav. = Orao krstaë 


Aquila clanga Pall. = Orao klokotaë 

Aquila p. pomarina Brehm + Orao kliktas Orao vikaë 
Hieraaétus f. fasciatus Vieill. = Orao jastrébaë 

Hieraaétus p. pennatus Gm. = Orao patuljak 
Buteo r. rufinus Cretzschm. = Skanjac belorepi, Mizar belorepi 
Buteo b. buteo L. RE Pan misar - 
Buteo b. vulpinus Gloger. = Skanjac sokol, Skanjac ruski 


Buteo I. lagopus Brünn. = Gaéasti Skanjac, Mi$ar gaéa& 


Circus ae, aeruginosus L. = Eja moëvarna eae 


Circus cyaneus L. = Eja strnarica, Soko beli 
Circus macrourus Gm, = Eja dugorepa 

Circus pygargus L. = Eja livadarka 

Accipiter gentilis gentilis L. — Jastreb kokoëar 


Accipiter badius brevipes Severtz. = Jastreb mali 

Accipiter n. nisus L. = Kobac ptiéar 

Milvus m. milvus L. = Lunja rdjasta, Lunja ervenkasta : 

Milvus m. migrans Bodd. = Lunja crna 

Haliaétus albicilla L.. — Orao belorepaë 22  - 
Pernis a. apivorus L. = Skanjac osaë, Ositar 
Circaëtus g. gallicus Gm. = Orao zmijar | 

Pandion h. haliaétus L. = Orao ribar, Ribarica 


Gypaétus barbatus. aureus Habl. =. Bradan, Kostoberina tutoglavai 
/ 


ITS CURE 


1943] Er | SERBISCHE UND KROATISCHE NAMEN DER VÖGEL DER BACSKA 399 


Le Gyps i, falvus Habl. = Lesinar beloglavi, peek 


Ciconia c. ciconia L. = Bela roda 
Ciconia nigra L. — .Crna roda 


| Platalea |. leucorodia L. = — Caplja bastoni Bjela Eidarka 


Plegadis f. N L. = RaZanj blistavi, RaZanj erni 
Ardea c. cinerea L. ke siva 
Ardea p. BES i - Caplja crvena, Caplja danguba 


Egretta a. alba L. | Velika plemenita.éaplja, Bela éaplja 


Egretta g. garzetta Er — Mala plemenita Caplja, Srebrnasta saplia 
Ardeola ralloides o - — Zuta daplja . 


Nyeticorax n. nycticorax L. = Noéna éaplja, Gak ki akavac 


Ixobrychus m. minutus L. = Mala éapliica. 

Botaurus st. stellaris L. — Vodeni bik, Bukavac pegavi. ‘Bukaè 
Cygnus cygnus L. = Labud pevaë, Labud Zutokljuni 

Cygnus olor Gm. = Labud ervenokljuni 

Anser anser L. = Divlja guska, Siva guska 

Anser albifrons albifrons Scop. = Guska lisasta 

Anser erythropus L. = Mala lisasta guska 

Anser f. fabalis L. = Guska ligariea, Guska glogovnjaéa - 


Anser fabalis arvensis Brehm. — Velika ligarica 
Anser fabalis neglectus Sushk. = Tankokljuna guska 
Branta. bernicla bernicla L. Sira guska 
Branta leucopsis Bechst. — Gabi belolika 
Branta ruficollis Pall. = Guska crvenovoljka 
. Fadorna tadorna L..—= Utva morska, Utva Sarena. 
Anas platyrhyncha platyrhyncha L. — Patka divlja, Patka gluvara 
Anas crecca crecca L. — Patka krätlje 
| Anas querquedula L. = Patka pupéanica 


Anas strepera L. — Patka kreketaljka . 
Anas penelope L. — Patka zvizdara 
Anas a. acuta L. = Patka lastarka, P. repasica 


Spatula elypeata L. = Patka kasikarka, P. Zliéarka 


Netta rufina Pall. = Patka crvena, P. gogoljica 

Nyroca f. ferina L. — Patka golubak, P. glavata 

Nyroca n. nyroca Re = Patka belooka 

Nyroca fuligula L. = Patka krunata 

Nyroca marila marila L. — Patka rujavka, velika njorka 
Bucephala clangula L. — Patka batoglavica, plovka ledenjerka 


. Clangula hyemalis L. = Patka ledenjaëa 


Oidemia f. fusca L. — Patka mrka 


. Oidemia n. nigra L. — Patka erna 


Somateria m. sens L= = Patka gavka, ajdar 


400  : RICHARD CSORNAI [Aquila 


Oxyura leucocephala Scop. = Patka plavokljuna 

Mergus m. merganser L. = Ronac veliki, pilar veliki, utva 

Mergus serrator L. = Ronac srednji 

Mergus albellus L. = Ronac beli I 

Phalacrocorax carbo sinensis Shaw et Nodd. — Vranac veliki, morski 
gavran ass 

Phalacrocorax pygmaeus Pall. = Vranac mali 

Pelecanus o. onocrotalus L. = Nesit ruZidasti 

Pelecanus crispus Bruch. = Nesit pelikan 

Podiceps cr. cristatus L. = Gnjurac éubasti, Pondurka velika 

Podiceps gr. griseigena Bodd. = Gnjurac ridjogrli, Pondurka rusogrla 

Podiceps n. nigricollis Brehm, = Gnjurac crnovrati, Pondurka zlatouha 
Pondurka ; ; 

Podiceps r. ruficollis Pall. = Gnjurac mali, Gnjurac pilironac, mala 


Colymbus immer Brünn. = Gnjurac ledeni 

Colymbus a. arcticus L. = Gnjurac srednji, Pljenor srednji 
Colymbus stellatus Pontopp. = Gnjurac mali, Pljenor mali 
Columba oenas oenas L. = Modri golub, Golub dupljas 
Columba palumbus palumbus L. = Grivnji golub 


Streptopelia t. turtur L. = Grlica divlja 

Streptopelia d. decaocto Friv. = Balkanska grlica vagy Gugutka 

Burhinus oedienemus oedicnemus L. = Cukavica kulik, Cukavica: 
potrk | 

Cursorius c. cursor Lath.’ = Pustinjski potrk, Jurica senéanska — 
Zentai futöka, — amint Dimitrijevics Bosko tulajdonában levé 
példanyat elnevezte. 

Glareola pr. pratincola L. = Zujavac ; 

Charadrius h. hiaticula L. — Blatarié grivasti : 2 

Charadrius dubius curonicus Gm. = Blatarié mali, mali rivali ; 

Charadrius a. alexandrinus L. — Blatarié crnokljuni, Vivak morski, 
Kulik morski ; 5 

Charadrius morinellus L. — Blatarié mornelski, Kulik lakrdijas — 

Charadrius a. apricarius L. = Vivka Zuta, Zlatar troprsti 

Squatarola squatarola L. = Zlatar éetveroprsti 

Vanellus vanellus L. — Vivak obiéni 

Arenaria i. interpres L. — Kameniéar 

Calidris testacea Pall. — Zalar krivokljuni 

Calidris a. alpina L. — Zalar severni, Zalar cirikavac 

Calidris minuta Leisl. — Zalar mali 

Calidris c. canutus L. — Zalar rdjasti 

Calidris m. maritima Brünn. — Zalar morski 

Philomachus pugnax L. = Préljivac svadljivi, Ogrlitar 


SERBISCHE UND KROATISCHE NAMEN DER VÖGEL DER BACSKA 40i 


| Crocethia alba L. = Zalar troprsti 
Limicola f. falcinellus Pont. — Zalar plosnokljuni 
Tringa erythropus Pall. = Prutka tamna, Kovaëié mrki 
Tringa totanus totanus L. = Prutka ervenonoga, Kovaëié kijokavac 
. Tringa stagnatilis Bechst. = Prudnik dugonogi, kovèié dugorepi 
> Tringa nebularia Gunn. = Prutka krivokljuna, Prutka siva 
 Tringa ochropus L. = Prutka Sumska. Kovaëié pijukavac 
Tringa glareola L. = Prutka migavica 
_  Tringa hypoleucos L. = Prutka mala 
. Phalaropus f. fulicarius L. = Liskonoga pljosnokljuna 
_  Phalaropus lobatus L. = Liskonoga tankokljuna 

. Himantopus h. himantopus. L. = Crevljar dugonogi 

Recurvirostra a. avosetta L. — Sljuka sabljerka 

. Limosa I. limosa L. = Muljaéa crnorepa 
. Limosa lapponica L. = Muljaéa smedja 
Numenius a. arquatus L. — Carska Sljuka, Pozvizdaè veliki 
Numenius tenuirostris Vieilll = Pozvizdaè tankokljuni 
Numenius ph. phaeopus L. = Pozvizdaè mali 
= Scolopax rusticola rusticola L. = Sljuka Sumska 
_. Capella g. gallinago L. = Kozica prava, Sljuka Kokosica 
Capella media Lath. = Kozica velika, Sljuka livadarka. 
Lymnocryptes minimus Brünn. Kozica mala, Sljuka kozica 
Haematopus ostralegus L. = O&trigar ervenonogi 
-  Chlidonias n. nigra L. = Cigra crna 
_ Chlidonias leucoptera Temm. = Cigra belokrila 

Chlidonias hybrida Pall. = Cigra belobrada 

Sterna h. hirundo L. = Cigra crnoglava 

Sterna a. albifrons Pall. = Cigra mala 
. Larus argentatus cachinnans Pall, = Galeb klaukavac, veliki galeb 
Larus f. fuscus L. = Galeb éukavac 

Larus c. canus L. = Galeb burni 

Larus melanocephalus Temm. = Galeb crnoglavi 
i Larus minutus Pall. = Galeb mali 
. Larus r. ridibundus L. = Galeb obiëni 
| Rissa t. tridactyla L. = Galeb troprsti 
‘4 Stercorarius pomarinus Temm. — Galeb strvinar 

Stercorarius p. parasiticus L. = Galeb grabljivi 

. Otis t. tarda L. = Droplja velika 
__ Otis tetrax orientalis Hart. = Droplja mala 
__ Grus gr. grus L. = Zdral 
Rallus a. aquaticus L. = Mlakar petlié, Kokosica mlakara 
Porzana porzana L. — Petlié Sareni, Liska pegasta 


402 RICHARD CSORNAI fAquila 


Porzana parva Scop. = Petlié mali 
Crex crex L.= Prdavac prepelitar, Haris 
Gallinula chl. chloropus L. = Vodena kokoSica, Liska zelenonoga 
Fulica atra L. = Liska erna 
Tetrao u. urogallus L. = Tetreb veliki, Tetreb gluhan 
Tetrastes bonasia rupestris Brehm = Lestarka gluha, Divlja kokoò, 
Podgrmusa § 
Alectoris graeca saxatilis Mey. — Jarebica grivnja 
Perdix p. perdix L. — Jarebica poljska 
Coturnix c. coturnix L. = Prepelica 
"Phasianus colchicus L. = Fasan. 
Csantavér, 1942. január. 


Kisebb kozlemények. 


A kék fu szereplése a magyar ornithofaunäban. BARANDY ALBERT 1913. 
X. 20-ikàn Hajöson (Pest m.) kék fut (Porphyrio p. porphyrio L.) ejtett. 
el. Elejtési körülményeit a kévetkezéképen irja le: „kek fu vetődött — 
kertembe ... Elég szelid volt, ugy annyira, hogy ha éjjeli tartózkodási 
helyét kileshettük volna, még bizonyára élve is megfogjuk. Minthogy 
ez nem volt lehetséges, egy napon, amikor a tyúkok társaságában volt, 
egészen közelről elejtettem." (Aquila, 1913, p. 523.) A magyar madarak | 
. névjegyzékébe ezen közlés alapján került be ez a faj. Az utóbbi időkben 
kételyek merültek föl, vajjon ez a példány nem fogságból szökött 
madár volt-e s ezért VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB igazgató intézkedésére 
a példányt bekértük, hogy közelebbről megvizsgáljuk. Özv. BÁRÁNDY 
ALBERTNÉ szives is volt a madarat rendelkezésünkre bocsátani és azon 
az Intézetben végzett vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy a faj, 
meghatározása helyes. Méretek: szárny . 250, farok 115, csőr 62, 
csüd 88 mm. A madár a szinezet és méretek alapján fiatal tojó, 
a tollazata ép, a fedötollak foszlott fehér keskeny szegélyt mutatnak, 
az evezők és kormánytollak teljesen épek. A tollazat tehát nem 
vallana fogsági eredetre, ellenben a csőr összevertség erős nyomait. 
viseli, mint olyan madár, mely a rács mögüli szabadulást többizben 


megkisérelte, szabadon élő madárnál ilyen foku sérülésekre megfelelő | 
magyarázatot nem találunk. A balläb hátsó ujja szintén hiányzik és 


helye teljesen beforrott. A csőr és láb hiányosságai, valamint az elejtés 
körülményei tehát biztosan amellett szölanak, hogy a madár fogságból —" 
szökött. SZOMBATH LÁSZLÓ állatkerti főfelügyelő úr volt szives közölni, 
hogy 1913-ban a budapesti állatkertben 7 példányt őriztek, ezek közül 
áprilisban egy elhullott, utána csak 1916-ban van elhullásnak nyoma. 


Ra 


st 27 Kr, 
er - pri Se REC R 


ee 


È Moi TANT sù : Là ne na Bat 2 ‘ am 
reg pare. Sw ty LE.) | Fr 4 . | 
g SELE KISEBB stronca 403 


+” madarakat nyilt helyen a tó körülkeritett részén tartották, tehát 
a szökésre megvolt az alkalom. Ezekután bátran leszögezhetjük, hogy 
a Porphyrio p. porphyrio L. a magyar orniszból törlendő. A példány | 
. jelenleg BARANDY Imre (Harkács, Gömör m.) tulajdona. 

Dr. KEVE-KLEINER ANRDAS. 


a 


Faunisztikai adatok a Banatbol. 1943. X. 20-ikän a Garabos község 
—  mellett lőtt fiatal nőstény rózsás (Phoenicopterus antiquorum ruber 
> Temm., flamingó a vezetésem alatt álló Muzeumba került, hasonlókép 
. 2 Tadorna tadorna L. és 2 Netta rufina PALL. példány került 1944. 
elején hozzám Temesvár közeléből. LinriA Denes: 


A rózsás flamingó Torontál-megyében. Egy helybéli vadász fiatal 
. —— példány rózsás flamingöt (Phoenicopterus ruber antiguorum TEMM.) ejtett 
el Garabos (Grabác) torontálmegyei községben, 1943. október 20.-án. 
A madarat kitömette. 

3 A flamingó bizonyitó példánya eddig hiányzott. Állitólag 1860-ban 
észlelték Kiskanizsa (a zalamegyei Nágykanizsa külvárosa) mellett és 
3 1877. X. 4-én figyelték meg Fiume határában. - 

‘à DEMETER Lajos, Temesvár. 


Héjasas (Hieraötus f. fasciatus Vieill.) erősen kiszáradt bőrét kaptam 
1943. októberében LIPTÁK JÁNOS barátomtól. A madár öreg him. Mére- 
tei : hossza 670, szárny 440, farok 250, csüd 100 mm. Szine : Felül feketés 
barna. Farka felül hamvas szürke, alul fehéres, négy feketés, gyengén 
_» — látszó sávval, végén széles fekete szalag. Alsó teste fehér, halvány rozs- 

. — pás lehelettel, fekete hosszanti foltozässal. A combok szélesebb, idom- 
| —talan fekete foltokkal, ugyancsak az alsó farkfedők is. 

. Sajnos a lelöhelyre vonatkozó pontos adatokat nemekaptam meg. 

. — Állitólag 1943. tavaszán Kevermesen (Csanád m.) lőtték. Ez a harmadik 

. példäny hazánkból és egyuttal a tágabb értelemben vett magyar Alföld- 

ről. A két példány lelőhelye : Titel; Kajtorszentiván Fejér m. A bőrt 

. sikerült annyira föläztatni, hogy kitömésre alkalmas lett, és igy a gyüj- 

teményem legbecsesebb példánya. HANKÓ MIHÁLY. 


A kis héja (Accipiter badius Sev.) előfordulása  Ókigyóson. 
Ez a ritka ragadozómadár elég gyakran fordult elő Ökigyöson (Békés m.). — 
Az első bizonyitó példány 1936. VIII. 30-án került meg. Fiatal tojó volt. 
. A példányt a békéscsabai városi múzeumba adtam (TARJÁN Aquila, 
—  1935/38., p. 668—669). 1941. VIII. 24-én vágott egy fiatal példány 
- a buhura. 1942. VIII. 15-én sikerült megfigyelnem egy fiatal példányt, 
. amint sok fecskétől kiserve keringett az erdő felett. 1942. VIII. 18-án 
26" 


404 KISEBB KÖZLEMENYEK - °° [Aquila 


megkerült a második példány, szintén fiatal tojó, amely az én gyüjte- © 
ményemben van. 1942. IX. 16-án került meg a harmadik, ugyancsak . 
fiatal madár. Ez a példány sajnos tönkrement, de a madárhullát, mint 
| bizonyitékot beküldtem a Madártani Intézetbe. 

Feltünő, hogy egy kivételével, mind augusztus hónapban fordult 
elő, és mind fiatal madár volt. Aránylag elég gyakori előfordulása Óki- 
gyóson arra enged következtetni, hogy az a terület beleesik e ritka raga- 
dozómadár vonulási, illetve kóborlási utjába. HANKÓ MIHÁLY. 


A balkáni kacagógerle előfordulása Balatonfüreden. Az 1944. évben | 
április 7-től május 5-ig Balatonfüreden tartózkodtam s ott alkalmam 
volt megfigyelni a balkáni kacagógerlét, amely erről a helyről eddig 
ismeretlen volt. Ápr, 17-én hallottam először szólni a Gyógytéren, 
később láttam is az egyik kétemeletes háznak a tetején. Ápr. 21-én 
3 darabot láttam, amelyek közül kettő hevesen veszekedett, valószinü- 
leg dó voltak. Ettől fogva állandóan hallottam őket a Gyógytér köze- 
lében levő villakertekben. Néhányszor a rendes kukuuku mellett valami 
„eh“ hangot is hallottam, amely emlékeztetett a házi kacagögerle kacagó 
hangjának kezdő szótagjára, de teljes kacagást nem hallottam. ; 

Állitólag három évvel ezelőtt jelentek meg itt elsőizben. Minthogy 
csak ápr. 17-dikén hallottam az elsőt és utána állandóan, azt kell hinnem, 
hogy nem telelt itt, hanem mint vonuló madár érkezett erre a települési 
helyére. VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 

A balkáni kacagógerle előfordulása Baranyában és Tolna megyében. 
Pécsett megfigyeltem 1943. évi junius hó 3-án. A katolikus kör kertre 
nyíló ablakából hallottam. Ott van a szépen fásitott sétatér mellett. 
Sokat megfordulok Pécsett, azonban még nem hallottam a balkáni 
kacagógerlét, gsak most. Németboly (Baranya megye) községben 1943. 
évi május hó 23-án hallottam. Bent a községben álló Montenuovo hercegi 
kastély parkjában szólt. Báta (Tolna megye) községben az utcán 
szólt 1943. május 2-án. Minden évben megfordulok itt, kétszer is, de 
még nem hallottam eddig. AGÁRDI EDE. 


Balkáni kacagógerle Hatvanban. 1942. szeptember 20-án Hatvan 
területén balkáni kacagógerle hangját hallottam. AGÁRDI EDE. 

A balkáni kacagögerle Rajkän. 1944. II. 21.-én lőttem egy balkáni 
kacagógerlét, mely 18—20-ad magával 4—5 napon keresztül a község 
szélén fekvő gyümölcsösökben tartózkodott a házak közelében. Az embe- 
rektől nem igen féltek, akár mind le lehetett volna lőni. 


DR. SZLÁVY TIBOR. 


KISEBB KÖZLEMENYEK 405 


È ) A balkáni kacagógerle fészkelése Székesfehérvárott. A balkáni ka cagé- 
| gerle (Streptopelia d. decaocto FRIv.) már 1936. előtt több év óta meg- 


telepedett állandó madárként Székesfehérvár kaszárnyáinál. Itt szívesen 
látott vendég módjára védték, sőt etették őket. Akkoriban 3—4 párra 


. lehetett őket becsülni. 1936-ban pontosan megfigyelhettem egy erdei 


fenyőn fészkelő pár költését. Március utolsó harmadában párosodtak 


. először. Amint megfigyeltem, fészekanyagról csak a © gondoskodott, 


és ezt a 3 egy közeli fán búgva szemlélte. A feszekrakäs kb. március 


i 24-46] 28-ig tartott, és a gyüjteményembe április 9-én kiszedett tojások 


már elég erősen kotlottak voltak. A fészekalj elszedésén nem sokat 
búslakodtak, hanem nyomban új fészket raktak egy másik fenyőre, és 
ebben fel is nevelték fiókáikat. MÁTÉ LÁSZLÓ. 


Újabb adatok a balkáni kacagógerle debreceni előfordulásáról. Ennek 
a madárjövevénynek a debreceni megjelenéséről DR. UDVARDY MIKLÓS 
adott hirt (Aguila 1935/38. p. 671). 1937. áprilisában figyelt meg egy 
párt. Azon a területen, ahol ő látta őket, 1940. ősze óta igen gyakran 
jártam és először 1941. március 21-én találtam 3 példányt. 1942. már- 
ciusában ugyanott szintén hármat láttam. Áprilisban hiába kerestem 
őket, csak május 4-én hallottam a búgását. Május 11-én az Egyetemi 
Állattani Intézet közelében fészkére bukkantam, a © szorgalmasan 
kotlott benne. A költés valami úton-módon mégis elpusztult. 1943. 
márciusában a említett helyen megint hallottam egyet, és ezekben a 
napokban az egyik villa kertjében még egyet láttam. Remélem, az idén 


sikerül a költésük. SÓVÁGÓ MIHÁLY. 


A balkáni kacagógerle 1937. tavaszán a debreceni nagyerdei park- 
ban és villanegyedben történt megjelenése óta 1938-ban is mutatkozott, 


. 1939., 1940. és 1941. tavaszán és nyarán pedig a SÓVÁGÓ által említett 
. helyeken legalább 6—-8 párban fészkelő, rendszeresen előforduló madár 


volt. DR. SÁTORI JÓZSEF tanársegéd, és jómagam több fészkét találtuk. 
Az Egyetemi Állattani Intézet részére el is ejtettem egy példányt. 


DR. UDVARDY MIKLÓS. 


Ujabb adat a fekete varju (Corvus c. corone L.) nyugatmagyarországi 
előfordulásához. A nagycsákányi „Berek“-ben, 1943. május 31.-én öreg 
fekete varjut figyeltem meg, amint 8—10 méter magasan huzott fölöttem, 
közben jobbra-balra körözve, néhányszor földre is szállva. . Viselkedésé- 
ből arra lehetett következtetni, hogy fiai részére eleség után kutat. 
Fészkét nem találtam, Wine te in a közeli ivanci.. varkertben 


, költött, 


CSABA JÓZSEF. 


406 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 


Barátkeselyü Detek községben. 1935. augusztus 12-én Abaujtorna 
megyében a deteki és ináncsi határ közös völgyében egy gazdaember 
szántott a mezőn. A tarlón két barátkeselyüt vett észre. HORNYCH . ER 
VENCEL deteki gazdasägom ispánja a keselyüket felismerte, mintegy 7 
300 lépésnyire sikerült megközeliteni őket, azután elszálltak. : 26 

Dr. THOBIAS GYULA. — 5 7 
; VEE 

Tadorna tadorna L. 1943. november 4.-én Tasson, a Date 5 7 

mentén fekvö Bertalmas pusztän elejtettem egy bütykös äsöludat. 
A madár egyedül tartózkodott egy kopár tarlön, és közelre bevärt, igy. 
valószinüleg már előzőleg megsebezhették valahol. Tartózkodási helyé — | n 
nek környékén egyébként, az egész tassi határban a nagy szärazsag — 
következtében minden vizälläs kiapadt és a ludak és récék a Duna — x 
tükrenek csendesebb helyeit keresték fel nagy tömegekben. éjjeli 68 ie 


delelö szallasùl. VITÉZ BORONKAY KÁROLY. 


Ész 
MUSE 
A 


Tadorna tadorna L. Bogyiszlon. A bogyiszlöi Dunánál 1943. nov. 
5-én, récevadäszaton három bütykös äsöludat figyeltem meg távcsővel. — 
A szép madarak jellegzetes szinezete már messziről szembetünt. sa 

Dr. KomLössy GyöRßY. 


Vizirigö a Pilisben. A vizirigö rendszeresen, igy 1943-ban is költött 
Pilismaröton, a Malomvölgynek két reszen is. Egy par a Hoffmann- ; 
gunyhó tájékán, egyik pedig egész közel a községhez, az u. n. Mézer- 
kertnél. Egyik fészket sem sikerült megtalálnom, de a fiókákat láttam _ 
— mind a két helyen 5—5 darab — még alig röpülős korukban, junius 


közepe táján. SZABOLCS JÓZSEF. — 


7 N 
PRINT ,/ 


Hajnalmadär Debrecenben. — 1943. november 17-éndélben azegye- 
tem keleti falán egy hajnalmadär jelent meg.- A borus, szemerg6 esös“ 7. 
idöben ide-oda röpdösött az ablakok közti falmezökön, néha megülve 4 
a fal párkányán, vagy megkapaszkodva az érdes falon. Mintegy 10 5 


wy 
percig tartózkodott itt. SÓVÁGÓ MIHÁLY. : R E 


i 
9 


Faunisztikai adatok a Hortobágyról. Az 1940—1941. évek érdekesebb 2 
és ritkább megfigyelései: 1941. V. 24. A Halastavaknäl 1 példány 
Platalea 1. leucorodia L.-t észlelek, másnap V. 25-én 3, 26-án 2 példányt. 
IV. 20-t6l V. 28-ig többször megfigyeltem 8—10 jól repülő, valószinüleg 
felgyógyult Anser a. albifronsot. (V. ö. Aguila 1939—1942. p. 450—451.). 
Az Alomzugi pusztán 1941. V. 22-én sh lads stagnatilist L-t ejt el BERNALD 3 È 
GYÖRGY barátom. Ugyanott IX. 5-én 2 Charadrius morinellus L. kôüzül Sa 
egy juv. tojöt ejt el. Ugyanott IX. 6-ân 25 db Platalea I. leucorodidt — Be 


e 


KISEBB KÖZLEMENYEK 407 


— — észlelek, amelyek BERNÁLD GYÖRGY szerint már VIII. 26. óta ott tar- 
. —tézkodnak. IX. 26-án ugyanott Larus minutus tojöt ejtek el. XI. 7-én 
Kösélyszeg-pusztán 10-es csapat Mergus serrator L. közül 3 példányt 
elejt HORVÁTH: LÁSZLÓ. Ugyanott XI. 13-án Colymbus  stellatus 


PONTOPP.-ot ejt el. DR. SÁTORI JÓZSEF. 


 Faunisztikai adatok Esztergom vármegyéből. A gyurgyalagok 
__(Merops apiaster L.) 1941. óta gyér fészkelőink közé számitanak. Szep- 
tember elején vonulnak el. 

| Az idei alacsony vizallàs rendkivüli mödon kedvezett a vizimadär 
vonuläsnak. 1943. IX. 19-én kis köcsagot (Egretta g. garzetta L.) láttam a 


E° süttöi szigetek között. Ugyanabban az idötäjban 8—10 szürke canköt 


(Tringa nebularia GUNN.); parti lilét (Charadrius h. hiaticula L.); 


__fenyérfutòt (Crocethia alba PaLL.); havasi partfutök (Calidris a. alpina 
L.) nagyobb csapatät figyeltem meg ugyanott. - 
Csörgő récék ( Anas c. crecca L.) nagyobb csoportjai, nyilfarku 
récék (Anas a. acuta L.) gyér számban rendes tavaszi-őszi vonuléink 
_ közé tartoznak. 1943. telén hegyi récék (Nyroca m. marila L.) is jelent- 
. — keztek szép számmal. 


, 


. Lábatlan vizein 1943. XI. 8-an három jeges récét (Clangula hyemalis 


È L.) XII. 5-én kettő; XII. 11-én egy példány füstös récét (Oidemia 


Lie] 


> . fusca fusca L.) láttam. XII. 9-én sarki buvärt (Colymbus a. aretieus L.) 
ejtettem el. Torkából 30 kisebb-nagyobb halat raztunk ki. 


\ IFJ. VITEZ SAGHY ANTAL. 
i; Molnarfecske-albino. 1942. julius 28-án Egerväron egy idei 
— — költesböl származó fészkéből kiröppent teljesen fejlett Delichon urbica 
i . urbica L. került kézre, amely teljes albino. Csupán hátán és a mäsod- 
rendü evezők fed6in van némi leheletszerü fahéjbarna szinez6dés. 
Dr. BÁRÓ SÓLYMOSY LÁSZLÓ. 
# Glareola pr. pratincola L. körülbelül 150 főnyi csapata mutatkozott 
1942. augusztusában Hajduböszörmeny határában. Ezek valószínűleg 


a Hortobágyról kóboroltak ide, és ebből az adatból feltételezhető, 


È hogy ott még elég nagy számban fészkel; SÓVÁGÓ MIHÁLY. 


Ca 


Néhány téli adat Bäcsföldvärröl. Oidemia fusca-t (9°) és Oidemia 
= nigra-t 1943. XII. 7-én figyeltem meg 1943/44. telén először, az utóbbi 


a 
# 


fajból 77 és O-t láttam. Az egyik himet még aznap meg is szärnyaztuk. 
XII. 8-án ujböl lementem a Ferenc-csatornära a fekete récét megfogni, 
megtaláltam a megsebzés helyétől legalább 6 km-re, de a hajszank 
eredménytelen maradt. Közben 3 drb füstös récét láttam szállni irà- 


408 KISEBB KÖZLEMÉNYEK [Aquila 


nyunkba. XII. 15-én megint a szärnyazott madár keresésére indultunk | 
Aznap csak 76 füstös récét láttunk. A szärnyazott fekete récét szintén . 
megtaláltuk még négy c7 társaságában, de a vadászatunk eredmény-. 


telen maradt. XII. 17-én sikerült egy Oidemia fusca ©-t elejteni. A seb- _ 


zett Oidemia nigra társaságában még három g tartózkodott, de a Ferenc- 
csatorna olyan hullámos volt, hogy nem tudtuk csónakunkkal pe 
kelni. 

Ardea cinera-böl még 1944. I. 17-én is láttam 3-t. Colymbus 
stellatus nagy számban tartözkodott itt 1943. XII. 17-ig. Colymbus 
arcticus még 1944. I. 17-én is volt 2 drb. = Markov Vuja. 


A keresztcsörü megjelenése. 1943-ban meglehetős sok Loxia — 
curvirostra L. mutatkozott a budapesti Mártonhegyen. Az elsők mar 
V. 1-én mutatkoztak, mig az utolsót XII. 26-án láttam, tehát csaknem 
teljes 8 hónapig tartózkodtak itt. Eddigi megfigyeléseim szerint ez volt 
a leghosszabb itt tartózkodásuk. Csak kisebb csapatokban jártak (leg- 
nagyobb csapat 15—20 drb); táplálékuk főleg fenyőmag volt, de 
gyakran láttam a nyári hónapokban jegenyenyárfán is levéltetvészni 
őket. Idei inváziójuk nagyon hasonlit az 1935. évihez, amikor 7 hóna- 
pig tartózkodtak nálunk és szintén csak kisebb csapatokban mutat- 


koztak. Szőcs JÓZSEF. | 


Nagy kárókatona fészektelep a Csallóközben. 1943. április 20-án 
a Csallóközben sikerült a nagy kárókatona egy népes fészkelő telepét 
fölfedeznem. A telep lakossága kb 400—500 főből állhat. Szürke gémek 
társaságában fészkelnek 10—15 méter magasságban, elhalt nyárfákon. 
A telep a komárommegyei Szemet községtől kb. 5 kilométernyi távol- 
ban levő dunai szigeten van, de már szlovák területen. Április 20-dikán 
már teljesek voltak a fészekaljak. MÁTÉ LÁSZLÓ. 


Gulipánok fészkelése Sárszentágotán. A Sárszentágota község mel- 
lett közvetlenül elterülő szikes tavon, az ugynevezett Sóstón, a, gulipánok 
(Recurvirostra avosetta avosetta L.) 1943-ban feltünő nagy számban 
jelentek meg, sőt fészkeltek is. Legutóbb 1936. évben találtam itt fész- 
kelve, mikor is 4—5 pár alapitotta meg a családi otthonát. Azóta, bár 
minden év tavaszán megérkezett belőlük néhány darab, rövid, néhány 
heti, illetve napi ott tartózkodás után eltüntek, nem találva alkalmas- 
nak a terepet fészkelésre. Eziden már junius hó elején kiszáradásnak 
indult a tó és a szikes részben már csak a tófenék felső végében volt 
viz. A gulipánok ezen helyen voltak állandóan láthatók, ahol mint 
legtöbbet, — junius hó 6-án — 25 darabot számoltam meg. Három 
pár költését sikerült is megfigyelnem, 


> 


KISEBB KÖZLEMENYEK 


A tó másik érdekes költő madarfaja a széki lile (Charadrius alexand- 


_ rinus alexandrinus L.) 1943-ban kis számban volt képviselve, mind- 
. össze 5—6 párt láttam. Junius hó elején még friss tojásos fészekaljaik 


— voltak, ugyanakkor viszont a kis lilének (Charadrius dubius curonicus 


. GM.) — melyből mindössze egyetlen fészkelő pár jelenlétét állapítottam 


meg, — már pelyhes fiókái voltak. MÁTÉ LÁSZLÓ. 


. Nagy poling fészkelése Pest megyében. Bugyi község határában 
1939. év tavaszán egy fészkelő nagy póling párt találtunk. Ugyanott 
1940-ben két pár, 1941-ben négy pár biztos fészkelését állapitottuk 
meg. 1942-ben az árvizelárasztotta területen fészkelő nagy pólingot nem 
láttunk, de 1943-ban a belvizek kiszáradása után egy pár ismét feszkelt. 


SZOMBATH LÁSZLÓ. 


Fattyú szerkő és tavi cankó fészkelése. Taksony mellett 1939-ben 


"néhány pár fattyú szerkő fészkelt. 1942-ben a nagy téli árviz után 


Bugyi község közelében tavi cankókat láttunk és egy fészkelő párt is 
találtunk. SZOMBATH LÁSZLÓ. 


" Merops apiaster 1935. augusztus elején. költött Abaujszántón a 
„Gyür“ nevü dülőben. FEÖVENYESY ELEMÉR szőlőbirtokos többször 
megfigyelte őket. DR. THÓBIÁS GYULA. 


. A fehér gólya hetes fészekalja. A fehér gólya hatos fészekaljáról 
először SCHENK JAKAB számolt be az Aguila 1914. évi kötetének 269. 
lapján. Közleményéből kitünik, hogy a népes fészekaljak és a nedves 
esztendő (1914), valamint a fészkelőhelyeknek mocsárdús vidéken való 
előfordulása között összefüggést kell keresnünk. Szerző négy Tisza-menti 
(Mezőcsát, Tiszatarján, Tiszapalkonya, Rakamaz) és egy kis-alföldi 
(Szabadi) községet sorolt fel, ahol több hatos fészekalj került elő. 

Ezeket az adatokat a következőkkel egészithetem ki : 

GYARMATI GYULA, a debreceni egyetem állatpreparátora beszélte 
el, hogy gyermekkorában, ugyancsak 1914-ben, a Bihar megyei Gáborján 
községben a nép is nyilvántartott és — mint ritkaságot — megcsodált 
egy hatos fészekaljat. Ő azonban még egy korábbi adatra is emlékszik, kb. 
1910. körül; Gáborján környéke abban az időben szintén mocsárdús volt. 

Az 1940-es szintén nedves esztendő a fészekaljak számában a tudo- 


. mányra ismét. újat hozott. A Debrecen határában lévő Vértesy-féle 


téglagyár egyik lakóházán régóta fészkel egy gólyapár. 1940. tavaszán 
a vihar lesodorta fészküket a tojásokkal együtt. A gólyapár hamarosan 


| uj fészket rakott, s — mint a, gyár egyik madárkedvelő hölgy tulajdonosa 


elmondta — nagy meglepetésükre hét fiókát nevelt fel. Valamennyit 


| épségben ki is röpitette. DR. SÁTORI JÓZSEF. 


410 KISEBB KÖZLEMÉNYEK - HAâuila 


A fehér gélya hetes fészekalja. Taktaharkänyban az 1942. esz- ae 
tend6ben a fehér gólya igen er6s szaporulata volt észlelhető. Ebben. Fa 
az esztendőben igen bőséges volt a csapadék s valószinüleg ez volt a E 
rendkivüli szaporulatnak az oka. Tavasszal összesen 16 par jelent 
meg és egy meddő példány. Az eddigi fészkek mellé még három ujat pe 
raktak. A fiókák szämbavételekor kitiint, hogy két fészekben 2, nyole 228 
fészekben 3, négy fészekben 4. egy fészekben 5 s egy fészekben — 
legnagyobb meglepetésemre — 7 volt a fiókák száma. A fiókák er © È = 
lese előtt azon igyekeztem. hogy oly fenykepfölvetelt ii 


Photo: Radványi Otto, Taktaharkäny, 1942. j A sata 


3. ábra. A fehér gólya hetes fészekalja. y 
‘Fig. 3. Siebener Gelege eines Weissen Storchpaares. 


poy 


Mi Me. ure 


-- 


\ 


4st J as LA 
Wed Li Lit dist at 


PIU 


róluk, hogy mind a het jól látható legyen, sajnos azonban csak a 
mellékelt fölvételt mutat"atom be, amelyen azonban a fiókák száma 
mindazonáltal még megállapítható. RADVÁNYI OTTÓ. 


-_. 


dA 
an 


Megjegyzes. Hogy ezen kiveteles nagyszamu gölyaköltes dolgaban 
teljes bizonyságot szerezhessek Dr. ScHÜz ERNÖ-höz fordultam, aki a 
legnépesebb európai golyafészkelési területen Keletporoszorszägban 
végzett tanulmányai alapján erre vonatkozólag a legbiztosabb tapasz- 
talatokkal rendelkezhetett. Kérdésemre a következő választ kaptam : à. 
„A következő eseteket ismerem a fehér gólya nagy fészekaljairél, — 


» 


by 


~ 


| KISEBB KÖZLEMÉNYEK | 


TISCHLER RER 1903 május 9-én Königsberg mellett hetes fészekaljat 
A találtak. SZIELASZKO adata. PoHL erdészeti tisztviselő a johannesburgi 
4 kerületből arról értesít, hogy ott egy gólyapárnak 1932-ben 7 tojása 
volt, amelyek közül azonban először 3 tojást, majd utóbb 2 fiókát 
Bi E ich “ A gólya hetes fészekalja ezek szerint nem tartozik a lehe- 
is tetlen esetek kòzé, azonban kétségteleniil igen nevezetes dolog, hogy 
" — sikerült mind a het fiókát föl is nevelni. Hogy ez azonban szintén 
: E nem tartozik a lehetetlenségek közé, azt bizonyitjäk az előbbi közle- 
a > mények. | VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB. 
A secc "fehér gólya, mint a zöld kabóca pusztitója. 1935. julius havában 
a sörárpa aratäsakor a zöld kabóca (Cicadella viridis L.) átmenekült a 
È szomszédos 13 m. holdas dohänytäblämba. Rövid idö mulva jelentkezett 
a kaböca kártétele : a dohänyleveleken sürün 5 pengő nagysägu lyukakat 
Re rágtak. A kab6cak nagy tömege miatt legalább 80%-os kárral kellett volna 
. — számolni. A kártévők nyomába szegődött gólyák mintegy 20—22 drb-bél 
álló csapata soronkénti mintaszerü beosztással végig járták a hosszu 
: . keskeny dohänytäblät, alaposan átvizsgálták a leveleket és utolsó darabig 
te | üsszeszedték a kaböcäkat. Élvezet volt nézni, amint a tábla végére érve 
de: megfordultak és ujböl elfoglaltak egy päsztät. Öt napi alapos munkäval 


- 


È as teljesen megtisztitottäk a táblát, a kártétel mégszünt. Ezzel az emberi 


7 Er 

erővel semmiképen sem pótolható fáradhatatlan tevékenységgel sok ezer 
. pengőre rugó hasznot hajtottak, mert a lyukas dohánylevél összeesik és 
ee ha fajtajellege meg is marad csak kihänyäsra lesz osztályozva. 


DR. THÓBIÁS GYULA. 


o 2 À — 


Br Kleinere Mitteilungen. 
iy 
a erlegte am 20. X. 1913 bei Hajös (Comitat Pest) ein Purpurhuhn 

= (Porphyrio p. porphyrio L.), wie er schreibt : wurde dasselbe in seinem 
È È Garten wahrgenommen . . . ,,Dasselbe war ziemlich zahm und wäre es uns 
gelungen, dessen nächtliche Ruhestelle zu ermitteln, so hätten wir es 

wohl lebendig fangen können. Indem dies jedoch nicht möglich war, 
j 4 " erlegte ich es eines Tages aus unmittelbarer Nähe, als es sich eben in 
ne a cree der Haushühner aufhielt.“ (Aquila, 1913, p. 523). Diese Art 
wurde auf Grund dieser Mitteilung in die ungarische Fauna aufgenommen 

. (HARTERT, p. 1846). In der letzten Zeit erhoben sich Bedenken, ob es 

= sich nicht etwa um ein aus der Gefangenschaft stammendes Exemplar 


x handle, weshalb wir uns auf GeheiB von Direktor JAKOB VONOCZKY 


- Br” 
$5 


% 


5 Das Purpurhuhn in der PAL IR Ornithofauna. — A. BARANDY_ 


412 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


SCHENK entschlossen das Exemplar näher zu untersuchen. Frau A. Ca 
BARANDY hatte die Güte dasselbe zu unserer Verfügung zu stellen, und 
so konnten wir dann im Institute eine Kontrolluntersuchung durch- — 
führen. Die Maße (Fl. 250, C. 115, R. 62, T. 88 mm.) und das Gefieder 
zeigen, dass es ein junges Weibchen ist. Die Deckfedern sind ganz schmal 
mit verschlissenem Weiss gesäumt, die grossen Federn sind dagegen ganz | 
intakt. Das Gefieder zeigt so auf keinen Gefangenschaftflüchtling hin, 
dagegen findet man am Schnabel deutliche Spuren davon, dass der Vogel 
die Flucht durch ein Gitter versucht hat. Ebenso fehlt am linken Fusse _ 
die Hinterzehe, und ist diese Wundstelle vollkommen eingeheilt. Die 


Spuren am Schnabel und am Fusse zeigen deutlich, dass der Vogel der 2 


sefangenschahft entflohen ist, und auch die Angaben der Erlegung . 
sprechen dafür. Nach der gütigen Mitteilung von Oberinspektor L. SZOM- 
BATH hielt der budapester Zoo im J. 1913 sieben Stück Purpurhihner, von 
welchen eines in diesem Jahre eingegangen ist, sonst ist aber von einem 
Eingehen nur vom J. 1916 eine schriftliche Spur. Die Purpurhühner 
wurden seinerzeit neben dem offenen Teich gehalten, also hatten sie 
relegenheit zur Flucht. All dies bedenkend müssen wir Porphyrio 
p. porphyrio L. von der Liste der ungarischen Vögel streichen. Das 
Präparat ist z. Zt. Eigentum von EMERICH BARANDY. 


Dr. A. Keve-KLEINER. 


Faunistische Daten aus dem Banat. Am 20. Okt 1943 gelangte in 
das unter meiner Leitung stehende Museum ein juv. Weibchen eines 
Flamingos, (Phoenicopterus antiquorum ruber TEMM.), welches in 
Garabos erlegt wurde. Anfang 1944 bekam das Museum aus der 
Gegend von Temesvär 2 Exemplare von Tadorna tadorna L. und 2 


Netta rufina PALL, DYONISIUS LINTIA. 


Vorkommen von Phoenicopterus ruber antiquorum Temm. im Komi- 
tate Torontäl. Ein hiesiger Jäger erlegte am 20. Okt. 1943 ein junges 
Exemplar des Flamingos in der Gemeinde Garabos (Grabac). Ein Beleg- . 
exemplar für das Vorkommen im historischen Ungarn fehlte bisher. 
Angeblich wurde eines in Kiskanizsa (Vorort von Nagykanizsa) im 
Jahre 1860, und eines am 4. Okt. 1877 in Fiume beobachtet. 

. LupviG DEMETER, Temesvár. 


CA 


Hieraëtus fasciatus Vieill. Im Oktober 1943 erhielt ich einen stark 
eingetrockneten Balg, ein altes 4. Die Maße : Länge 670, Flügel 440, 
Schwanz 250, Lauf 100 Zm. Beziiglich des Fundortes erhielt ich leider 
keine genauen Daten. Angeblich soll der Vogel im Frühjahre 1943 in 
Kevermes (Kom, Csanád) erlegt worden sein, Es ist dies das dritte . 


vét 7 
mb: 
A 


È 


” 


KLEINERE MITTEILUNGEN 413 
| Exemplar aus Litio und zugleich aus der Großen Tiefebene. Die 
beiden ersten wurden in Titel und Kajtorszentivän erlegt. Das Exem- 
| plar befindet sich in meiner Sammlung. MICHAEL HANKÓ. 


Accipiter badius Sev. in Ökigyös. Dieser bei uns seltene Raubvogel 

. kam in Ökigyös (Kom. Békés) ziemlich häufig vor. Das erste Beleg- 
4 ‘exemplar erhielt ich am 30. VIII. 1936 ; das juv. 9 gab ich dem städti- 
ie schen Museum in Békéscsaba (TARJAN Aquila 1935/38). Am 24, VIII. 
_ 1941 stieß ein juv. Ex. auf den Uhu. Am 15, VIII. 1942 beobachtete 
— ich ein juv. Ex. welches von Schwalben begleitet über einem Walde 

. kreiste. Am 18. VIII. 1942 wurde das zweite Belegexemplar erlegt, 

ebenfalls ein juv. 9 welches sich in meiner Sammlung befindet. Am 

— — 16. 1X. wurde das dritte Ex. erlegt, ebenfalls ein juv. Vogel, welcher als 
n A Belegexemplar, obwohl zum Pràparieren ungeeignet, in das Kgl. Ung. 


Pai 


_Ornith. Institut gesandt wurde. MICHAEL HANKÒ. 


Die Orientalische Lachtaube in Balatonfüred. Im Jahre 1944 hatte 
ich Aufenthalt in Balatonfüred, am Nordufer der Balatonsees vom 7. 
April bis 5. Mai. Bei dieser Gelegenheit konnte ich das Vorkommen 
der in dieser Gegend bisher nicht nachgewiesenen Orientalischen Lach- 
taube feststellen. Am 17-ten April hörte ich sie zum erstenmale, am 
21-ten beobachtete ich drei Exemplare. Seit dieser Zeit hörte ich sie 
‚ständig. Einigemale hörte ich neben dem „kukuuku“ auch einen „eh“. 
Laut, welcher mich an die Anfangsilbe des Lachem der Haus-Lachtaube 
>  erinnerte. Ein wirkliches Lachen hörte ich nicht. Indem ich die ersten 
am 17-ten April beobachtete glaube ich annehmen zu können, daß 
die hier beobachteten Exemplare hier nicht überwintert hatten, sondern 
als Zugvögel hieher gelangten. Angeblich soll diese Art vor drei Jahren 
hier zum mule beobachtet worden sein. 


La j 


x i JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Das Vorkommen der Orientalischen Lachtaube in Baranya und Tolna. 

In Pecs hörte ich eine am 3. Juni 1943. Ich komme sehr oft nach der 

Stadt Pécs, hörte den Vogel aber jetzt zum erstenmale hier, In Német- 

boly hörte ich sie am 23. Mai 1943. In Bäta, wo ich jedes Jahr wenigstens 
zweimal durchreise hörte ich sie zum erstenmale am 2. Mai 1943. 


EDUARD AGARDI. 


Sie 
à 


Die Orientalische Lachtaube in Hatvan. Am 20. Sept. 1942 hörte 
| ich im Weichbilde der Stadt Hatvan die Stimme eines Exemplares von 
= Streptopelia decaocto decaocto FRIV. 
EDUARD AGARDI. 


RR NISSAN RE SB 
Ra ea Ar CIO A x FÉL SANT SENS DA " i 
È n | des È at a = NET nt = nn 
nu 4 i DLP es “wis 
it X gi Le Noi siva a 
, } pix # A np 
it 414 KLEINERE MITTEILUNGEN | IN e 
tr 
’ Die Orientalische Lachtaube in Rajka. Am 21. Feber 1944 mes 


teteim Rajka etwa 18—20 St. dieser Art. Ein Exemplar erlegte i 
Dieselben hielten sich während 4—5 Tagen hier auf und waren. 
zahm, daß man sie wohl alle erlegen hätte können. 


Dr. TIBERIUS SZLÁV! 


Das Nisten der Orientalischen ‘Lachtaube in Székesfehérvar. | à | 
| Orientalische Lachtaube ( Streptopelia decaocto decaocto FRIV.) war sel h on 
2 vor 1936 seit Jahren eine ständige Bewohnerin der Kasernen der ER 

Székesfehérvár. Hier wurden sie als gerngesehene Gäste geschützt : 

. auch gefüttert. Ihre Anzahl konnte damals auf etwa 3—4 Paare 

schätzt werden. Das Brutgeschäft eines Paares, welches auf einer Fi 

nistete, konnte ich im Jahre 1936 eingehender beobachten. Die e 

Paarung fand im letzten Drittel des Monats März statt. Laut. meine 

of Beobachtungen wurde das Nestmaterial nur vom © besorgt, wahrenc e 

das d auf einem nahestehenden Baume gurrend zuschaute. Der Ne 

- dauerte etwa vom 24—28 März, die Eier, welche ich für meine Sammi 

nahm, waren am 9. April schon ziemlich stark bebrütet. Die Wegna) 

3 des Geleges nahmen sie nicht besonders tragisch, sondern bauten | 

vi ein anderes Nest auf einer anderen Fichte, in welchem sie auch die Jt 
hochbrachten. é LADISLAUS MATE. 


‘ Neuere Daten zum Vorkommen der Orientalischen Lachtaube in 
Debrecen. Uber das erste Erscheinen von Streptopelia decaocto decaoct 
FRIv. in Debrecen berichtete Dr. NIKOLAUS von UDVARDY (Aquila1935, 
p. 695). Er beobachtete im April 1937 ein Paar. Seit Herbst 1940 besuch 
ich die Gegend, wo er sie angetroffen hatte, ziemlich häufig und konr 
auch am 21.-Marz 1941 dortselbest die drei ersten Exemplare beobac 
ten. Am 23. März 1942 fand ich an der nàmlichen Stelle ebenfalls di € 
-Exemplare. Im April suchte ich sie dort vergebens, am 4. Mai jedoc] 
hörte ich die Stimme eines Exemplares. Am 11. Mai fand ich in der Nä | 
des Zoologischen Institutes der Universität ein Nest in welchem das 
eifrig brütete. Das Gelege ging jedoch irgendwie zu Grunde. Am 30.1 ärz 
1943 hörte ich an der vorerwähnten Stelle wieder ein Exemplar ı nd 
beobachtete am nämlichen Tage in einem Villengarten noch eines. _ 
Hoffentlich wird das Nisten in diesem Jahre (1943) gelingen. ae 


MICHAEL SÓVÁGÓ. | dr 

Die Qrisatalilihe Lachtaube zeigte sich seit ihrem. Erscheinen 3 
Frühling 1937 in dem Stadtpark und in den Villengärten beim Gross 
Wald“ zu Debrecen auch im Jahre 1938; im Frühling und im Somn 
der Jahre 1939., 1940 und 1941 waren mindestens 6—8 Paare 


AE" KLEINERE MITTEILUNGEN 


D. den von SévAG6 erwähnten Stellen regelmässig vorkommende Brutvögel. 
_ Dr. JOSEF SATORI und ich selbst fanden mehrere Nester ; ich erlegte auch 
ein Exemplar für das Zoologische Institut der Debrecener Universität. 
“i Dr. NIKOLAUS von UDVARDY. 


% 


Ein neues Datum zum Vorkommen von Corvus c. corone L. in West- 
ungärn. Am 31. Mai 1943 beobachtete ich in Nagycsäkäny ein altes 
Exemplar der Rabenkrähe, welches in etwa 10 M Höhe über mich 
hinwegflog. Es schien als ob es für seine Jungen auf der Nahrungs- 
suche wäre. Den Horst konnte ich nicht ausfindig machen. Möglicher- 

| weise horstete dasselbe in dem nahen SchloBgarten in Iväne. 


JOSEF ÜSABA. 


4 


Sa  Aegypius monarchus L. in Detek. Am 12. August 1935 wurden in 
der Gemarkung der Gemeinde Detek (Kom. Abauj-Torna) auf den 
Stoppelfeldern 2 Mönchgeier beobachtet. Sie ließen den Beobachter 

bis auf 300 Schritte heran und konnten genau erkannt werden. 


"DR. JULIUS THOBIAS. 


gya 


Tadorna tadorna L. Am 4. Nov. 1943 erlegte ich bei Tass am Donau- 
fluße eine Brandente. Der Vogel war allein und ließ mich nahe heran- 
kommen, wahrscheinlich war es ein angeschoßenes Exemplar. 


VITÉZ KARL BORONKAY. 


ca 


a 


“a Tadorna tadorna L. Am 5. Nov. 1943 beobachtete ich in Bogyiszlo 
am Donaufluße mit dem Feldstechter 3 Exemplare der Brandente. 


< Dr. GEORG KoM Lossy. 


Wasseramsel im Pilisgebirge. Wie in jedem Jahre so briitete die 
. Wasseramsel auch 1943 in Pilismaröt. Ich konnte das Brüten von zwei. 
Paaren beobachten. Beide brachten 5—5 Junge hoch. 


JOSEF SZABOLCS. 


à Tichodroma muraria L. in Debrecen. Am 17. XI. 1943 erschien 
an der Ostmauer der Universität ein Mauerläufer, welcher in etwa 10 


Minuten wieder verschwand. MICHAEL S6vAGé. 
Faunistische Daten vom Hortobägy. Am 24. V. 1941 an den künst- 
lichen Fischteichen eine Platalea 1. leucordia L., am 25. 3, am 26. 2 Ex. 
Vom 20. IV. bis 28. V. 1941 beobachtete ich mehrfach 8—10 gut flie- 
gende, wahrscheinlich geheilte Exemplare von Anser a. albifrons (Vergl. 
E Aquila 1939/42). Am 22. V. 1941 ein Tringa stagnatilis erlegt, am 5. IX. 


416 KLEINERE MITTEILUNGEN 


von 2 Charadius morinellus ein juv. © erlegt, am 6. IX. eine Platalea, M 


am 26. IX. ein 9 Larus minutus erlegt. Am 7. XI. aus einem Fluge von 


10 Mergus serrator 3 St. erlegt, am 13. XI. ein Colymbus stellatus PONTOPP. 
DR. JosEF SATORI. 


Ornithofaunistische Daten aus dem Komitate Esztergom. Merops 
apiaster L. gehört seit 1941 unter unsere spàrlichen Brutvögel. Der 
niedere Wasserstand der Donau im Jahre 1943 war für den Durchzug 
der Wasservögel sehr günstig. Am 19. IX. sah ich Zgreita g. garzetta L. 
bei den Süttö-Inseln. Zur selben Zeit beobachtete ich 8—10 Tringa 
nebularia GUNN., Charadius hiaticula L., Crocethia alba PALL., einen 
größeren Flug von Calidris a. alpina L. Anas c. crecca L. pflegt in 
größeren Flügen, Anas a. acuta L. in kleinerer Anzahl regelmässig im 
Frühjahre und Herbste hier durchzuziehen. Im Winter 1943/44 erschien 
Nyroca m. maria L. in ziemlicher Anzahl. Bei Lábatlan sah ich am 
8. XI. 1943 drei Exemplare von Clangula hyemalis L., am 5. XII. aber 
2 St. Am 11. XII. beobachtete ich eine Oidemia f. fusca L. Am 9, XH. 
erlegte ich einen Colymbus a. arcticus L. aus dessen Kehlsack ich 30 St. 
kleinere und grössere Fische herauszog. 


VITÉZ ANTON SAGHY jun. 


Ein Mehlschwalben-Albino. Am 28. Juli 1942 bekam ich in Egervär 
ein aus der heurigen Brut stammendes eben ausgeflogenes Exemplar 
von Delichon urbica urbica L. welches sich als vollkommener Albino 
erwies. Nur auf dem Rücken und auf den Deckfedern der Schwung- 
federn zweiter Ordnung war eine hauchartige zimmetbraune Färbung 


bemerkbar. ‘ Dr. FREIHERR LADISLAUS v. SÓLYMOSY. 


Glareola pr. pratincola L. wurde im August 1942 in Hajduböszörmeny 
in einem Fluge von etwa 150 Stück beobachtet. Dieselben waren wahr- 
scheinlich Strichvögel von der Hortobägy Puszta und lassen die Annahme 
zu, dass diese Art dort noch ziemlich zahlreich brütet. ; 


s | MICHAEL SÓVÁGÓ. 


Einige Winterdaten aus Bäcsföldvär. Videmia fusca (3) und nigra 
beobachtete ich im Winter 1943/44 am 7 XII. zum ersten Male. Von 
letzterer Art beobachtete ich gg und 9. Ein o wurde nach am selben 
Tage geflügelt. Am 8. XII. fand ich die geflügelte nigra, doch konnte ich 
derselben nicht habhaft werden. Während der Suche sah ich 3 St. fusca. 
Am 15. XII. fand ich die geflügelte nigra wieder in Gesellschaft von 
noch 4 anderen 5, doch blieb die Jagd wieder erfolglos, bloß o und 
? von fusca wurden beobachtet. Am 17. XII. gelang es ein 4 von fusca 


KLEINERE MITTEILUNGEN 417 


a 
zu erlegen. In Gesellschaft der gefliigelten nigra befanden sich noch 
* drei. Von Ardea cinerea sah ich am 17. I. 1944 3 St. Colymbus stellatus 
È hielt sich hier in großer Anzahl bis 17. XII. 1943 auf. Von Colymbus 


|  arcticus wurden noch am 17. I. 1944 zwei Exemplare beobachtet. 
IR; 


7 


‘4 | Vuja Markov. 


. Das Erscheinen von Kreuzschnäbeln. Im Jahre 1943 zeigten sich 
ziemlich viele Loxia curvirostra L. auf dem Märtonhegy in Budapest. 
. Die ersten zeigten sich schon am 1. Mai die letzten am 26. Dez. Laut 
meinen bisherigen Beobachtungen war dies ihr längster Aufenthalt 
hier. Es wurden nur kleinere Flüge bis zu 20 St. beobachtet. Hauptsäch- 
liche Nahrung war Tannensamen. In den Sommermonaten beobachtete 
ich sie jedoch auch auf Pyramidenpappeln Blattläuse ablesen. Diese 
Invasion erinnerte an die vom Jahre 1935, als sich die Kreuzschnäbel 
= hier sieben Monate lang und nur in kleineren Fliigen aufhielten. 


ER ia dè 


JOSEF Szőcs. 


~ 


À Krähenscharbenkolonie im Csallököz. Am 20. April 1943 gelang 
es mir auf der Insel Schütt eine volkreiche Brutkolonie der Krähen- 
È scharbe festzustellen. Die Kolonie befand sich etwa 5 klm nérdlich der 
Gemeinde Szemet auf einer Donauinsel auf slovakischem Gebiete. Die 
_ Anzahl der Brutpaare betrug etwa 400—500. Sie brüteten hier in Gesell- 
schaft von Graureihern in 10—15 Meter Höhe. Am 20. April hatten 
Er sie schon volle Gelege. LapIsLAus MATE. 

fe: Das Nisten der Säbelschnäbler in Särszentägota. Im Jahre 1943 


| nistete Recurvirostra avosetta L. in auffallend großer Anzahl am soge- 
.  nannten Salzsee bei Särszentägota. Zuletzt beobachtete ich diese Art 
hier im Jahr 1936 nistend. Es waren damals 4—5 Brutpaare hier. Seit 
dieser Zeit nisteten hier keine Säbelschnäbler, obwohl sich in jedem 
Jahre einige für kürzere oder längere Zeit aufhielten. 1943 konnte ich 
als Höchstzahl 25 St. zählen und das Britten von 3 Paaren sicher 
feststellen. _ 
Charadrius a. alexandrinus L. war im Jahre 1943 in geringerer Anzahl 
als Brutvogel vertreten. Anfang Juni hatten die hier brütenden 5—6 
Paare noch frische Gelege, während Charadrius dubius curonicus GM., 
von welcher Art ich insgesamt ein Brutpaar feststellen konnte, schon 


Dunenjunge führte. LADISLAUS MÄTE. 


Das Brüten des Großen Brachvogels im Komitate Pest. Im Früh- 
| À jahre 1939 wurde ein nistendes Paar des Grossen Brachvogels in der 
‘Gemeinde Bugyi gefunden. Ebendaselbst wurden i. J. 1940 zwei, i. J. 


I - 
AE . 9 
«SIC 


= “1 


418 KLEINERE MITTEILUNGEN [Aquila 


1941 vier sichere Brutpaare festgestelt. Im Jahre 1942 wurde auf dem . 
überschwemmten Gebiete kein Brutpaar festgestellt, im Jahre 1943 aber - 


briitete wieder ein Paar nach Austrocknung der Binnengewässer. 


LADISLAUS SZOMBATH. 


Brüten der Weißbärtigen Seeschwalbe und des Teichwasserläufers. 
In einem Sumpfgebiete der Gemeinde Taksony brütete im Jahre 1939 
die Weißbärtige Seeschwalbe in einigen Paaren. Im Jahre 1942 wurden 
in der Gemeinde Bugyi nach Ablauf der Überschwemmungsgewäßer 
mehrere Teichwaßerläufer beobachtet und ein Brutpaar festgestellt. 


LADISLAUS SZOMBATH. 


Merops apiaster L. nistete Anfang August 1935 in Abaujszanto. 


Dr. JuLıus THOBIAS. 


Ein siebener Gelege des Weissen Storches. In der Gemeinde Takta- 
harkany war im Jahre 1942. ein sehr starker Nachwuchs der Störche 
bemerkbar. Dieses Jahr war durch sehr starke Niederschläge ausgezeich- 
net und dürfte dies die Ursache des ganz ausserordentlichen Storch- 
nachwuchses gewesen sein. Im Frühjahre erschienen insgesamt 16 Paare 
und ein Junggeselle. Zu den bisherigen Horsten wurden noch drei neue 
gebaut. Bei der Zählung der Jungen fand ich in 2 Horsten je 2, in 8 
Horsten je 3, in 4 Horsten je 4,in einem Horste 5 und in einem anderen 
zu meiner grössten Überraschung 7 Junge. Vor dem Ausfliegen der 
Jungen versuchte ich den Horst womöglich so zu photographieren, 
daß die 7 Jungen gut sichtbar seien, leider gelang es mir aber nur das 
im ungarischen Texte befindliche Bild aufzunehmen, aus welchem jedoch 
die Anzahl der Jungen immerhin festgestellt werden kann. 


OTTO RADVANYI. 


Bemerkung. Um in Sache dieses ausserordentlich starken Storch= 
geleges ganz sicher zu gehen wendete ich mich an Dr. E. ScHùz, 
der ja in der Storchforschung auf Grund seiner ausgiebigen Studien 
im wohl reichsten Storch-Brutgebiete Europas in Ostpreußen die ver- 
lässlichsten Erfahrungen diesbezüglich besitzen dürfte. Er antwortete 
mir folgendes: „Mir sind von starken Gehecken nur folgende Angaben 


bekannt. TISCHLER teilt mit, daß am 9. Mai 1903 bei Königsberg‘ 


ein Gelege 7 Eier enthalten habe, laut SZIELASKO. Staatsförster 
PoHL im Kreis Johannisburg schrieb mir, daß dort ein Paar 1932 
sieben Eier gelegt habe, von denen aber 3 Eier und nachher noch 
2 Junge herausgeworfen wurden.“ Ein 7-er Gelege des Weißen Storches 
ist daher laut diesen Angaben kein Ding der Unmöglichkeit, aber das 


VE) NT TIER, 4 
À è 2 
CA PA PRE Oe = 14 


ká 


a” 
pae ip 4 


oO , n KLEINERE MITTRILUNGEN 419 
{ 


. Hochkommen aller sieben Jungen ist jedenfalls ein sehr bemerkens- 


werter Fall. Eine Bestätigung desselben gibt aber DR. JOSEF SATORI 
in einem Bericht späteren Datums, welcher sich nachstehend findet. 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK. 


Siebener Gelege des Weißen Storches. Über Sechser-Gelege des 
Weißen Storches berichtete zuerst JAKOB SCHENK in Band 1914 p. 269 
der Aquila. Laut dem Verfaßer scheint zwischen den Großgelegen des 


Storches und dem nassen Sommer 1914, ebenso mit den sumpfreichen 


Brutgebieten ein Zusammenhang zu bestehen. Er erwähnte sechser Gelege 
aus 4 Ortschaften an dem Tiszafluße und aus einer in der kleinen Tiefe- 
bene. Seine Daten kann ich nun mit folgenden ergänzen. 

JULIUS GYARMATI berichtet mir, daß er sich ebenfalls im Jahre 
1914 in Gäborjän (Komitat Bihar) eines vom Volke als Seltenheit 
bewundertes Sechser-Storchgeleges erinnern kann. Aber auch schon 
früher, etwa im Jahre 1910 soll in der sumpfreichen Gegend von Gäbor- 
ján ein Sechsergelege sich befunden haben. 

Das Jahr 1940 war sehr niederschlagreich und brachte bezüglich 


der Anzahl der Jungen im Storchgelege ein neues Moment. In der 


VERTESY-Ziegelfabrik der Stadt Debrecen horstete seit vielen Jahren 


. ein Storchpaar auf einem Wohnhause. Im Frühjahre 1940 warf der 


Sturm den Horst mitsammt den Eiern herunter, des Strochpaar baute 
denselben jedoch bald wieder auf und heckte zur großen Überraschung 
der Inwohner 7 Junge, welche auch alle glücklich hochkamen. 


DR. JOSEF SATORI. 


Der Weiße Storch als Vertilger der Griinen Zirpe. Im Juli 1935 


flüchteten sich nach Abernte der Braugerste die bisher dort hausen- 


den Massen der Grünen Zirpe (Cicadella viridis L.) in die benach- 
barte Tabakpflanzung. Bald konnte man die Schädigungen derselben 
wahrnehmen indem sie auf den Tabakblättern etwa 2—3 Zm. im Durch- 
messer haltende Löcher nagten. Infolge der großen Masse dieser Schäd- 
linge war mit einem Schaden von etwa 80% zu rechnen. Doch bald 
erschien eine Gesellschaft von etwa 20—22 Weißen Störchen, welche 
die langen schmalen Tabakreihen pünktlich entlang durchgingen, die 
Blätter sorgfältig absuchten und die Schädlinge bis zum letzten auf- 
zehrten. Nach einer 5-tàgigen Säuberungsarbeit war der Schaden. 
welcher durch menschlichen Eingriff nicht beseitigt werden hätte kön- 
nen und eine Summe von mehreren Tausend Pengö ausgemacht hätte, 


vollkommen ausgeschaltet. Dr. JuLius THOBIAS. 


21% 


AM. Kir. Madártani Intézet 
személyzeti kimutatäsa kronolögiai sorrendben. 
(1893—1943.) 

Közli :. WARGA KALMAN 


HERMAN OTTO: 1893—1914 ; — 1893: tb. főnök, — 1906: tb. 
igazgató. : 

JABLONOWSKI JÓZSEF : 1893—1896, asszisztens. 

GAÁL GASZTON : 1893—1898, volonteur. 


CSÖRGEY TITUS: 1895—1935 ; — 1895: gyakornok, — 1900: asz- 
szisztens, — 1902: adjunktus, — 1905: IX. fiz. oszt. adjunktus, — _ 
1906 : VIII. f. o. adjunktus, — 1908: VIII. f. o. titkár, — 1918: VII. 


f. o. titkár, — 1922: VI. f. o. igazgató, — 1933: főigazgatói cim, — 
1934 : főigazgatói jelleg, — 1935: V. f. o. főigazgató, — 1935 : nyug- 
dijazás. S 

GAJZÁGÓ TIBOR: 1895—1896, volonteur. 

SÓKY ISTVÁN : 1895, volonteur. 

PUNGUR GYULA: 1896— 1907 ; — 1897 : asszisztens, — 1906: VIII. 
f. o. titkar. 


SzALAY Lajos ELEMÉR: 1895—1901; — 1895: gyakornok, — 


1899 : asszisztens. 
KALLAY UBUL: 1897, volonteur. 
PUNGUR ELLA: 1897—1898, gyakornok. 
FLOERICKE CURT: 1898, ornithologus. 
VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB: 1898—1900 ; 1903 — ; — 1898 : asszisz- 


tens, — 1905: X. f. o. asszisztens, — 1906: IX. f. o. asszisztens, — _ 
1908 : VIII. f. o. adjunktus, — 1918: VII. f. o. titkár, — 1927: igaz- 


gatöi cim és jelleg, — 1928 : VI. f. o. igazgató, — 1935 : vezető, — 1936: 


V. f: o. főigazgató, — 1941 : nyugdijazas, — 1942: megbizott igazgatö. 


Soós Lajos : 1900—1901, gyakornok. 

VEZÉNYI ÁRPÁD : 1901-—1903 ; — 1901 : gyakornok, — 1903 : asz- 
szisztens. . 

SZUTS ANDOR : 1901-1903 ; — 1901 : volonteur, — 1903 : gyakornok. 


GRESCHIK JENG: 1906—1925; — 1906: gyakornok, — 1909: X. 
f. o. asszisztens, — 1911: IX. f. o. asszisztens, —- 1917 : VIII. f. o. ad- 


junktus, 1925: nyugdijazäs. 
HÁMORI MIHÁLY : 1907—1919, gondnok. 
PARLAGI BÉLA: 1907—1917, forditó, szakdijnok. 


LAMBRECHT KALMAN: 1908—1917; 1922—1924; — 1908; gya- 
kornok, — 1912: X. f. o. asszisztens, — 1918 : X. f.‘o. földtani intézeti ‘ 


geologus, — 1924: nyugdijazas. 
BITTERA GYULA: 1914—1917, gyakornok. 
ZABORSZKY JANOS: 1916—1917, szakdijnok. 


SZEMELYZETI KIMUTATAS 42) 
CHERNEL ISTVAN: 1916—1922: — 1916: tb. vezető, — 1919: 


| miniszteri tanácsosi cim. 


munkaerő. 2 
SCHERMANN SZILÁRD : 1921-— 1923, szaknapidijas. 
WARGA KALMAN: 1922 — ; — 1922: X. f.o. tisztviselő, — 1925: 


-m. kir. ornitholögusi cím, — 1927: IX. f. o. ornitholögus, — 1933: IX. 
f. o. adjunktus, — 1934 : VIII. f. o. föadjunktus, — 1935: vezetöhelyet- 
tes, — 1940 : VII. f. o.-cim és jelleg, — 1942 : VII. f. o. föadjunktus, 
1943 : VI. f. o. igazgató. 


VASVÁRI MIKLÓS : 1922 — ; — 1922 : dijnok, — 1927 : szaknapidijas, 
— 1927: X. f. o. asszisztens, — 1933: IX. f. o. adjunktus, — 1935: 
féadjunktusi cim és jelleg, — 1936: VIII. f. o. föadjunktus. 


SZEMERE ZOLTÁN : 1926-1931, szakmunkaer6. 
VERTSE ALBERT : 1932 — ; — 1932 : volonteur, — 1934 : szakmunka- 
erö, — 1939: gyakornok, — 1940: X. f. o. asszisztens, — 1941: IX. 
f. o. adjunktus, — 1943: VIII. f. o. föadjunktus. 
HEGYMEGHY Dezsö : 1932 — : — 1932: munkatárs. 
KEVE ANDRAS (KLEINER ENDRE) : 1934 — ; — 1934 : szakmunkaerö, 
_— 1938 : gyakornok, — 1939: X. f. o. asszisztens, — 1941:IX.f.o. 
adjunktus, — 1942 : f6adjunktusi cim és jelleg, — 1943 : VIII. f. o. föad- 


junktus. 
KALMAR ZOLTÁN : 1934, szakmunkaerö. 
PATKAI IMRE: 1940 — ; — 1940: szakmunkaer6. 
UDVARDY MIKLÓS: 1942 — : — 1942 : gyakornok, — 1943 : X. 


f. o. asszisztens. 


Personal-Ausweis des Kgl. Ung. Ornithologischen 


Institutes in kronologischer Reihenfolge. 
(1893—1943.) 
e Mitgeteilt von KOLOMAN WARGA. 


HERMAN OTTO: 1893—1914; — 1893: honorär Chef, — 1906: 
honoràr Direktor. 
A JABLONOWSKI JOSEF : 1893—1896, Assistent. 
GAAL GASTON: 1893—1898, Volonteur. 
CsOrGEY Titus: 1895—1935; — 1895: Praktikant, — 1900: Assis- 
tent, — 1902: Adjunkt, — 1905: IX. Rangklasse, Adjunkt, — 1906: 
VIII. Rangklasse, Adjunkt, — 1908: VIII. Rangklasse, Sekretàr, 
1918 : VII. Rangklasse, Sekretàr, — 1922 : VI. Rangklasse, Direktor, — 
1933 : titulierter Oberdirektor, — 1934 : Charakter eines Oberdirektors, 
— 1935: V. Rangklasse, Oberdirektor, — 1935: Pensionierung. 
GAJZÁGÓ TIBERIUS : 1895—1896, Volonteur. 
SÖKY STEFAN: 1895, Volonteur. 
PUNGUR JULIUS : 1896—1907 ; — 1897: Assistent, — 1906: VIII. 
. Rangklasse, Sekretär. 
SZALAY LUDWIG ELEMÉR : 1895—1901; — 1895: Praktikant, — 
1899 : Assistent. 
KALLAY UBUL: 1897, Volonteur, 


= a x 

si RA 

rt MN 
LP ele Se k 


ag 


SZEMERE LÁSZLÓ : 1920—1926 : — 1920: szakel6ad6, — 1924 : szak- 


422 PERSONAL-AUSWEIS JC 


PUNGUR ELLA: 1897-1898, Praktikant. 
FLOERICKE CURT : 1898, Ornithologe. 
VONOCZKY SCHENK JAKOB: 1898—1900 ; 1903 — ; — 1898: Assis- 


tent, — 1905: X. Rangklasse, Assistent, — 1906: IX. Rangklasse, . 


Assistent, — 1908: VIII Rangklasse, Adjunkt, — 1918: VII. Rang- 
klasse, Sekretär, — 1927 : Titel und Charakter eines Direktors, — 1928 : 
VI. Rangklasse, Direktor, — 1935: Leiter, — 1936: V. Rangklasse, 
Oberdirektor, — 1941 : Pensionierung, — 1942: beauftragter Direktor. 
Sods LUDWIG: 1900—1901, Praktikant. 
VEZÉNYI ÁRPÁD: 1901—1903; — 1901: Praktikant, — 1903: 
Assistent. 


SzUTs ANDOR : 1901— 1903 ; — 1901: Volenteur, — 1903 : Praktikant. - 


GRESCHIK EUGEN: 1906—1925 ; — 1906: Praktikant, — 1909: 
X. Rangklasse, Assistent, — 1911: IX. Rangklasse, Assistent, — 1917: 
VIII. Rangklasse, Adjunkt, — 1925: Pensionierung. | 

HAMORI MICHAEL : 1907—1919, Verwalter. 

PARLAGI BÉLA: 1907—1917, Übersetzer, Fachdiurnist. 


LAMBRECHT KoLOMAN: 1908—1917; 1922—1924; — 1908: 
Praktikant, — 1912: X. Rangklasse, Assistent, — 1918: X. Rang- 
klasse, Geologe im Institut für Geologie, — 1924: Pensionierung. 


BITTERA JULIUS: 1914—1917, Praktikant. 

ZABORSZKY JOHANN: 1916—1917, Fachdiurnist. 

CHERNEL STEFAN : 1916—1922; — 1916: honorär Leiter, — 1919: 
titulierter Ministerialrat. 

SZEMÉRE. LADISLAUS : 1920—1926; — 1920: Fachreferent, — 
— 1924: Facharbeitskraft. 

SCHERMANN CONSTANTIN: 1921--1923, Fachdiurnist. 

WARGA KOLOMAN : 1922 — ; — 1922: X. Rangklasse, Beamter, — 
1925 : titulierter Ornithologe, — 1927: IX. Rangklasse, Ornithologe, — 
1933 : IX. Rangklasse, Adjunkt, — 1934 : VIII. Rangklasse, Ober- 
adjunkt, — 1935 : Stellvertreter des Leiters, — 1940: Titel und Charak- 
ter des VII. Rangklasses, — 1942 : VII. Rangklasse, Oberadjunkt, — 
1943: VI. Rangklasse, Direktor. S 

VASVÁRI NIKOLAUS : 1922 —; — 1922: Diurnist, — 1927: Fach- 
diurnist, — 1927: X. Rangklasse, Assistent, — 1933: IX. Rangklasse, 
Adjunkt, — 1935: Titel und Charakter eines Oberadjunktes, — 1936 : 
VIII. Rangklasse, Oberadjunkt. 

SZEMERE ZOLTÁN: 1926—1931, Facharbeitskraft. 

VERTSE ALBERT: 1932 —; — 1932: Volonteur, — 1934: Fach- 
arbeitskraft, — 1939: Praktikant, — 1940: X. Rangklasse, Assistent, 

1941: IX. Rangklasse, Adjunkt, — 1943: VIII. Rangklasse, Ober- 
adjunkt. 

HEGYMEGHY DESIDERIUS: 1932; — 1932: Mitarbeiter. 

KEVE (KLEINER) ANDREAS: 1934 — ; — 1934: Facharbeitskraft, — 
1938: Praktikant, — 1939 : X. Rangklasse, Assistent, — 1941: IX. 
Rangklasse, Adjunkt, — 1942 : Titel und Charakter eines Oberadjunktes, 

1943: VIII. Rangklasse, Oberadjunkt. 

KALMAR ZOLTÁN: 1934, Facharbeitskraft. 

PATKAI EMERICH : 1940 — ; — 1940: Facharbeitskraft. 

UDVARDY NIKOLAUS: 1942 —; — 1942: Praktikant, — 1943; 
X, Rangklasse, Assistent, tn 


a 


PERSONALIA 428 


Személyzet 1943-ban. 


VÖNÖCZKY SCHENK JAKAB megbizott igazgató, WARGA KALMAN 
kisérletügyi igazgató, Dr. VASVÁRI MIKLÓS f6adjunktus, DR. KEVE AND- 
RAs föadjunktus, DR. VERTSE ALBERT f6adjunktus, Dr. UDVARDY MIK- 


" LOS asszisztens, DR. PATKAI IMRE kisegitö szakmunkaer6, HEGYMEGHY 
. Dezsö munkatárs. 


Personal in dem Jahre 1943. 


JAKOB VÖNÖCZKY SCHENK beauftragter Direktor, KOLOMAN WARGA 
Direktor des Versuchswesens, DR. NIKoLAUS VAsvARI Oberadjunkt, 
DR. ANDREAS KEVE Oberadjunkt, DR. ALBERT VERTSE Oberadjunkt, 
DR. NIKOLAUS UDvaRDY Assistent, DR. EMERICH PATKAI Aushilfs-Fach- 
arbeitskraft, DESIDERIUS HEGYMEGHY Mitarbeiter. 

* 


Personalia. 


Am. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1942. XII. 31-én kelt 9620. eln. 
XI. 1. számu rendeletével Dr. KEVE ANDRÁS föadjunktusi cimmel és jelleg- 
gel felruházott adjunktust a VIII. fiz. osztályba f6adjunktussa nevezte ki. 

A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1942. XII. 31-én kelt 9620. 
eln. XI. 1. szamu rendeletével DR. VERTSE ALBERT adjunktust a VIII. 
fiz. osztälyba föadjunktussä nevezte ki. 

A m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 1942. XII. 31-én kelt 9911. 
eln. XI. 1. számu rendeletével Dr. UDVARDY MIKLÓS gyakornokot a 
X. fiz. osztályba asszisztenssé nevezte ki. 

A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter 1942. XII. 31-én kelt 9992. 
eln. XI. 1. számu rendeletével FoRGÁcs JANOS szakaltisztet műszaki 
altisztté nevezte ki. _ : 

. A Kormányzó Ur Ő Fömeltösäga a m. kir. Földmivelesügyi Miniszter 
1943. VII. 14-én kelt 4335. eln. XI. 1. számu előterjesztésére WARGA 
KÁLMÁN főadjunktust a VI. fiz. osztályba kisérletügyi igazgatóvá 
nevezte ki. | 

* 

Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. ANDREAS 
KEVE mit Titel und Karakter eines Oberadjunktes am 31. XII. 1942. 
zum Oberadjunkt in die VIII. Rangklasse. 

Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. ALBERT 
VERTSE Adjunkten am 31. XII. 1942. zum Oberadjunkt in die VIII. 


. Rangklasse. 


Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte DR. NIKOLAUS 
Upvarpy Praktikanten am 31. XII. 1942. zum Assistent im die X. 
Rangklasse. 

Das Kgl. Ung. Ackerbau Ministerium beförderte JOHANN FORGÁCS 
Fachunteroffizier am 31. XII. 1942. zum Laborant. 

Seine Durchlaucht der Reichsverweser geruhte auf Vorschlag des 


. Kgl. Ung. Ackerbau Ministeriums KoLoMAN WARGA Oberadjunkten 


am 14. VIl. 1943. zum Direktor für landwirtschaftliches Versuchswesen 
in die VI. Rangklasse zu befördern, 


ur} 


OU ORTEN RE LE RES 


I t 5 € + Mut“ a 


In memoriam! | I 


Ofelsége III. Borıs Bulgäria kirälya meghalt 1943. VIII. "28-án. x 
Nemesak a madartan lelkes pärtolöja volt, hanem tettleg is nagyban sae 
hozzájárult Bulgária madärvilägänak kutatásához és annak védelméhez. —/ 
—-BANZHAF WALTER, sz. 1901. XII.15. a frankfurti madärvédelmi 7 
madarvarta vezetője, aki Stettin mellett a madärvonuläst éveken AES 
figyelte, és föleg a madarak biolégiäjänak kutatásával foglalkozott. — 


ne! 
»i 
Ce 


1942. VIII. 11.-én a keleti harctéren Metina mellett hösi halält halt. — È: 5e 
DoBAY LÁSZLÓ a magyar zoológia vezető személyisége, az erdélyi. 132 
madarak költési biolögiäjänak legkiválóbb kutatója, e tudomany- 
agnak egy hosszu és eredménydus életet szentelt. Meghalt Dicsö- RN: 
szentmärtonban, 1943. decemberében. — PROF. DR. ENTZ GÉZA a Kr 


budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem általános állattan FU 
tanära, azelött az utrechti egyetem ällattani professzora. Sz. Kolozs- 
várott 1875. május 30-án. 1933-ban a Magyar Nemzeti Muzeum | 
allattara igazgatója, 1929 óta pedig a tihanyi Magyar Biológiai Kutaté- er = 
intézet igazgatója. A madärtan iránt mindig lelkes érdeklődést tanu- = | 


kutatás is, melyet az igazgatói teendők átvételével azonnal meginditott Fe 
és 1941-ben lehet6vé tette, hogy az egész éven folyamatossá váljék, 
ami a hazai madárfaunisztikai kutatásnak olyan lendületet adott, | 
hogy a magyar madärtan nagy hálával fogja érte nevét emlegetni. — 
Meghalt Budapesten, 1943. II. 21-én. — FEKETE ANTAL gyógyszerész - 
sz. Dombóváron 1876-ban, 40 évig mint a zsibói ornisz lelkes kutatója “2 
működött, meghalt Zsibön, 1944. I. 21-én. — HAUSMANN ERNŐ sz. a 
Brassóban, 1865. VII. 10-én, szülővárosa környékén beható tanulma- | 
nyokat folytatott, intézetünknek régi megfigyelője. Hätrahagyott 
madärgyüjteménye 597 darabból áll. Meghalt Bäcsfaluban, (Brassó vm.) oer 
> 1942.. VI, 21-én. — HARMS MICHAEL sz. Alt-Korola (Werro)-ban, 1878. 
II. 8-in, az észt ornithologia legkiemelkedöbb vezéregyénisége. Ered= 8 
ménydus életét az orosz ornisz faunisztikai és rendszertani felkutatàs&nak — 0. 
szentelte. Az orosz endemikus fajok jó részének leirása az ő nevét dicséri, 
Főként Belső-Ázsia és Esztország madártani felkútatásával foglalkozott, | ci 4 
és expediciökban is részt vett. Gyiijteménye javarészt Bonnba, reszben ii F 


| 1048] i i IN" MEMORIAM. 425 


pedig a Magyar Nemzeti Muzeumba került. Meghalt a Tartu melletti 
Elva-ban 1941. IX. 20-án. — HÖRRING RIHARD a koppenhágai muzeum 
inspektora sz. Stegeben, 1875." XI. 18-án. Dánia madárvilágának fel- 
-kutatäsaban oszlopos szerepe jutott. Meghalt Koppenhágában, 1943. 
V. 5-én. — JABLONOWSKI JÓZSEF a Rovartani Intézet ny. főigazgatója, 
intézetünk alapitásakor mint asszisztens kapott helyet HERMANN OTTÓ 
. mellett az Intézet tisztviselői karäban. Hivatásánál fogva a gazdasági 
. madártanban fejtett ki értékes munkásságot. Élete legvégéig tevékeny 
részt vett a magyar zoológiai életben. Sz. 1863. II. 16-án Szepesváralján, 
- meghalt Budapesten, 1943. VII. 6-án. — DR. KÁGYI ALADÁR ny. kir. 
. járásbiró a pinty-félék lelkes és eredményes gyürüzöje. Meghalt 62 éves 
korában 1943. II. 28-án, Kistarcsa—Zsófialigeten. — DR. KLEIN EDUARD 
orvos, akinek könyvei és közleményei alapvető forrásmunkák Bulgária 
orniszához, "meghalt 75 éves korában Szófiában, 1943. V. 17-én. — 
DR. LENDL ADOLF sz. Orezyfalvan, (Temes m.) 1862. V. 6-án ; nevéhez 
füződik székesfővárosi Állatkertünk korszerüsitese és kifejlesztése, 
melynek igazgatója volt 1911—1922 között. Elkisérte HERMAN OTTÓT 
Norvégiába. Több állattani kutató és gyüjtő utat vezetett idegen világ- 
részekbe, igy járt Ázsiában, Dél-Amerikában és Ausztráliában. Utjai 
közben a madártani gyüjtést sem hanyagolta el. Közismert zoológiai 
laboratóriumának a magyar faunisztika számos adatot köszönhet. 
Meghalt Keszthelyen, 1942. IX. 25-én. — DR. LINDER KÁROLY ügyvéd, 
sz. Békéscsabán, 1877-ben. A szarvasi főgimnáziumban kötöttek isme- 
. retséget VÖNÖCZKY JAKAB-bal, majd Kolozsvárott is együtt folytatták 
tanulmányaikat, igy a madárvonulás lelkes megfigyelője vált belőle, 
mig a hivatása meg nem akadályozta, de a világháboruban ujra végzett 
megfigyeléseket Albániában. Meghalt Budapesten, 1944. I. 20-án. — 
PROF. DR. RITTER LORENZ VON LIBURNAU LUDWIG sz. Bécsben, 1856. 
VIII. 26-án. Elsősorban Ausztria madárvilágát tanulmányozta. A bécsi 
. muzeum madár- és emlőstárának 1885-ös ujjászervezésében nagy része 
jutott, 1888-ban vette át a tár vezetését. 1912-ben az állattár igazgatója, 
1920-ban udvari tanácsos lett, 1922-ben a Naturhistorisches Museum 
igazgatója, de ugyanez év végén nyugalomba vonult. 1898-ban a bécsi 
egyetem magántanárrá habilitálta, 1908-ban a Hochschule für Boden- 
kultur is habilitálta, ahol még 1929-ben is megtartotta az előadásait. 
Kutatóutjai során elsősorban Dalmáciát kereste fel, kétizben a Dunát 
utazta végig. Resztvett FERENC FERDINÁND világkörüli utján (Port- 
Said, . Aden, Ceylon, India), több izben járt Boszniában, gyüjtött két 
izben Kelet-Grönlandon is. Hazánkban sokat megfordult. Meghalt 
St. Gilgen a. Wolfgangsee-ben, 1943. XII. 9-én. — PRoF. DR. LÖNNBERG 
. EINAR, sz. Stockholmban, 1865. XII. 24-én. A madärtan vezető egyéni- 
sége ugy az anatómiában, mint a rendszertanban, mint a faunisztika 


1426 TN MEMORIAM. 


teren. Érdeklődése az állattan csaknem valamennyi ágára is kiterjedt . 3 4 


és ezért a nemzetközi kongresszusokon mindig az elnöksegben foglalt 
helyett az utóbbi évtizedekben. Munkássága annyira kiterjedt és sok 
esetben alapvető, hogy ilyen szük megemlékezés keretében bővebbet. 
nem is tudunk róla szólani. Meghalt Stockholmban, 1942. XI. 21-én. — 


MALINOWSCHI KONRAD sz. Sadaguran, (Bukovina) 1910-ben, a csernovici _ 


lengyel liceum tanára, majd Sadagurán kapott tanári állást. Beteges 


szervezetü, rendkivül szorgalmas madártani kutató volt, főleg az ökologia _ 
érdekelte. Környezeteben közszeretetben és tiszteletben állott. Utolsó — 


sorait Sadagurából 1940. XI. 15-éről kaptuk, de az azt keresztező leve- 
lünk, már a halála miatt visszaérkezett. — RÁcz BÉLA sz. Szerepen 


1862-ben. Vidékének lelkes kutatója volt egész hosszu és érdemekke, ~ 
teli élete folyamán, melyről számos közleménye és vonulási jelentése | 


tesz tanuságot. De nemcsak a madártanban, hanem példát a méhtetü 
elleni védekezés vizsgálatában is szép eredményeket ért el, a meteoro- 
lógiai kutatásaiért pedig a Kormányzó ur külön elismerésben részesi- 
tette. Meghait Szerepen, 1944. I. 4-én. — DR. SIEWERT HORST erdő- 
mester sz. Szt. Péterváron, 1902. IX. 17-én. Nevét elsősorban gólyás 
könyve tette ismertté, később több más madárfaj életmódjának tanul- 
mányozásával tüntette ki magát, melyekhez a joachimsthali (Forsthaus 
Werbelinsee, Berlintől északkeletre) erdőmesteri állása szolgáltatott 
alkalmat. Különösen a madarak fényképezésében jeleskedett. 1942-ben 
beosztást kapott abba a német katonai alakulatba, mely Kréta tudo- 


mányos felkutatására lett kiküldve, és ennék során már eredményes. 


megfigyelő és fényképező munkásságot végzett, amikor 1943. VI. 20-ikán, 
a Fehér-hegyekben felvételek keszitese végett egy sziklafalat készült 
megmászni, szive felmondta a szolgálatot és lezuhanva azonnali halálát 
lelte. — SPATZ PAUL nevéhez Északnyugat Afrika madárvilága felkuta- 
tásának sok érdekes eredménye füződik. Sz. 1865. XI. 30-án, meghalt 


Berlinben, 1942. V. 5-én. — TOLVALY FERENC sz. Pókán, (Maros-Torda . 


megye) 1873. V. 28-án. Egész életén át nagy gondot forditott vidéke 
madárvilágának megfigyelésére, és elsősorban annak védelmére. A magyar 
madárvédelem több elmés készülékét neki köszönheti. Meghalt Pókán, 
1942. XII. 5-én. — PROF. DR. Tuzson JANOS, a budapesti Pázmány Peter 
Tudományegyetem növénytani tanszékének ny. tanára sz. Szászcsanádon, 
1870. V. 14-én. Intézetünknek hosszu éveken át volt megfigyelője, 
érdeklődési köre a kert madárvédelmére irányult. Meghalt Budapesten, 
1943. XII. 18-án. — ZIMMERMANN RUDOLF sz. Rochlitz in Sachsen-ben, 
1878. IX. 8-án. Szerkesztette a Mitteilungen d. Ver. Sàchs. Orn. és a 
Pallasia c. folyóiratokat, A Fertő madárvilágára vonatkozó nagy mun- 
káját betegsége miatt már nem fejezhette be. Drezdában 1943. VIII. 
28-án elhunyt, 


Dr, KEVE-KLEINER ANDRAS, 


. — arundinaceus arundinaceus 339, 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 


Accentor modularis 252, (256). 


Accipiter badius brevipes 63, 
404, (413). 
—— gentilis buteoides 63. 


398, 403, 


" — — gentilis 337, 398. 


— nisus nisus 337, 398. 

Acrocephalus 346, (350). 

346, 
(350), 396. 

—- paludicola 396. 

— palustris 339, 396. 

— schoenobaenus 339, 396. 

— scirpaceus scirpaceus 339, 396. 

Aegithalos caudatus europaeus 252, (256), 
341, 396. 

Aegolius funereus funereus 301, 398. 

Aegypius monachus monachus 406, (415). 

Alauda arvensis arvensis 342, 395. 

Alcedo atthis ispida 338, 397. 

Alectoris graeca graeca 64, 306, (308). 

— — saxatilis 306, 402. 


. Anas 353, (354), 407. 


— acuta acuta 332, 345, (348), 399, 407, 
(416). 

— erecca crecca 331, 345, (348), 399, 407, 
(416). 


— falcata 301, (307). 
— penelope 331, 345, (348), 399. 


-_ platyrhyncha 331, 345, 


(391), 399. 


(348), 387, 


. — querquedula 331, 345, (348), 399. 
— strepera 331, 345, (348), 399. 


Anser 407. À 

_ albifrons albifrons 331, 345, (349), 399, 
_ 406, (415). 

— anser 331, 345, (349), 399. 

—— erythropus 331, 399. 

-- fabalis arvensis 331, 399. 

— — brachyrhynchus 63. 

— — fabalis 331, 345, (349), 399. 


— — neglectus 71, (138), 302, 399. 
— indicus 63, 347, (351). 
Anthropoides virgo 301, (307). 
Anthus campestris campestris 341, 

pratensis 341, 346, (350), 395. 

rufogularis 341, 395. 

spinoletta spinoletta 341, 395. 
— trivialis trivialis 341, 395. 
Apus apus apus 40, (109), 338, 397. 
Aquila chrysaétos chrysaétos 398, 

- clanga 398. 

heliaca heliaca 336, 398. 

-— nipalensis orientalis 63. 


395. 


— pomarina pomarina (393), 398. 

Aquilidae 336. 

Ardea cinerea cinerea 333, 345, (348), 399, 
408, (417). 

-— purpurea purpurea 334, 345, (348), 394. 

Ardeidae 46, 71, (116), (137). 

Ardeola ralloides 334, 345, (348), 399. 

Arenaria interpres interpres 302, 326, 347, 
(351), 400. 

Asio flammeus flammeus 337, 398. 

— otus otus 338, 398. 

Athene noctua indigena (3, 

398. 


305, (309). 


noctua 338, 


Bombycilla garrulus garrulus 13, 45, 54, 
(79), (114), (124), 340, 357, (358), 396. 

Botaurus stellaris stellaris 334, 345, (348), 
399. 

Branta bernicla bernicla 302, 399. 
leucopsis 63, 399. 

- ruficollis 63, 302, 399. 

Bubo bubo bubo 397. 

Bubulcus ibis ibis 306, (309). 

Bucephala clangula clangula 332, 345. 
(348), 399. 

Burhinus oedienemus oedicnemus 320, 334, 
400, 


428 


Buteo buteo buteo 183, 
(391), 398. 

— lagopus lagopus 336, 398. 

— rufinus rufinus 336, 398. 

Calandrella cinerea brachydactyla 63, 395. 

Calidris alpina alpina 325, 326, 346, (350), 
400, 407, (416). 

—- canutus canutus 302, 322, 
(351), 400. 

—- maritima maritima 301, (307), 326, 400. 

— minuta 326, 400. 

— temminckii 326. 
testacea 326, 346, (350), 400. 

Capella gallinago gallinago 323, 345, (349), 
401. 

— media 323, 401. 

Caprimulgus europaeus meridionalis 397. 

Carduelis cannabina cannabina 

— — mediterranea 63. 

— carduelis carduelis 342, 385, (389), 395. 

-— flammea flammea 395. È 

-— flammea holboelli 301. 

— flavirostris flavirostris 342. 

— spinus 342, 395. 

Casarca ferruginea 302. 

Certhia brachydactyla brachydactyla 395. 

— familiaris familiaris 385, 387-388, 
(389), (391—392), 395. 

— — macrodactyla (375). 

Cettia cetti cetti 63, 260, (262), 353, 
396. 

Charadriidae 346, (340). 

Charadrius alexandrinus alexandrinus 55, 
(124), 327, 346, (349), 400, 409, (417). 

— apricarius apricarius 327, 400. 


(239), 336, 387, 


326, 347, 


(355), 


— dubius curonicus 327, 346, (350), 400, 
409, (417). 

— hiaticula hiaticula 327, 400, 407, (416). 

— morinellus ‘327, 400, 406, (416). 

Chlamydotis undulata macqueeni 64. 

Chlidonias hybrida 303, 328, 401, 409, 
(418). 

— leucoptera 328, 346, (350), 401. 

— nigra nigra 55, (124), 328, 346, (350), 
401. 

Chloris chloris chloris 252, (256), 342, 394. 

— — mihlei 63. 

Ciconia ciconia ciconia 13, 71, (79), (137), 
180, (237), 333, 345, (349), .399, 


409-411, (415—416), (418—419). 


342, 395. 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 


Cigonia nigra 333, 345, (349), 399. 
Cinclus cinclus 406, (415). ; 
— — orientalis 63, 305, 307, 397. 
Circaétus gallicus gallicus 398. 
Circus aeruginosus aeruginosus 336, 
(349), 398. 
— cyaneus cyaneus 337, 398. 
— macrourus 337, 398. 
— pygargus 337, 398. +) 
Clangula hyemalis 302, 332, 399, (407 
alia e STA 
Coloeus monedula 167, 169, (228), @ 30), 
344. Br: 
— — spermologus 63. 
— — turrium 387, (391), 394. © 
Columba 379, (386). 
—- oenas oenas 334, 400. 
— palumbus palumbus 334, 400. 


Colymbus adamsii 63. RT 
— aretieus arcticus 333, 400, Dez 
(416). 


— immer 63, 400. 2 
— stellatus 333, 400, 407-408, ae 


tes 342, 394. 
Coracias garrulus garrulus 338, 397. 
Corvus corax corax 343, 394. i 
— corone corone 357, (358), 405, (415). 
— — cornix 343, 357, 387, (391-288 

.394. BE à 
— frugilegus Eu 28— 29, 58, (06, DA 

(128), 142208, (208—-248), 379-400 32 

(380—381), 394. 
Coturnix baldami 26, (94). . 
— coturnix coturnix 174, (233), 335, 
Cractes infaustus ruthenus 303, (308). x 
Crex erex 335, 345, (349), 402. à 
Crocethia alba 322, 325, 347, (351). 400, sE 

407, (416). N Sai 4 
Cuculus canorus canorus 24, (92), 352 DE 

(256), 338, 346, (350), 397. LEONE 
Cursorius cursorius cursorius 400. 1 Pi 
Cygnus cygnus 399. | 
— olor 331, 399. TE 

i ER iosa 
Delichon urbica urbica 338, 386, Bi 

397, 407, (416). + 
Dryobates 371, (375--376), (378). 
— leucotos leucotos 371, (376—378). 
— malor candidus 63, 305, (308), | 


Br maior 371, (375—378). 

— — pinetorum 338, 387— 388, 
393), 397. 

> — medius medius 371, (377—378), 397. 

_ — minor hortorum (376—377), 387, (391), 

ä Di _ 397. 

| ‘’—— syriacus baleanicus 63, 260, (262), 338, 

> hy - 352, (354), 397. 

_ Dryocopus martius martius 356, (358), (375). 

NS a (377), 397. 


(391— 


lt. 97 


pa - 


| Egretta alba alba 46, (116), 334, 345, (348), 
Pam" 390. 
2% _— garzetta garzetta 334, 345, (348), 399, 


>, 407, (416). 

. Emberiza aureola 280. 

| — — calandra calandra 343, 395. 

0 cia cia 395. 

| — citrinella, citrinella 
. 395. 

—- hortulana 395. 
= melanocephala 395. 
| ‘’»’0—— sehoenielus intermedia 63, 304, 
| — — $choeniclus 343, 346, (350). 
| ‘0‘—@—@tstresemanni 63, 395. 

| — — ukrainae 63. 
Eremophila alpestris flava 342, 395. 
_ Erithacus rubecula rubecula 252, 
i 340, 386—388, (390—-393), 397. 


252, (256), 343, 


(308). 


(256), 


Falco cherrug cherrug 335, 398. 
2... — saceroides 63. 
columbarius aesalon 336, 398. 
-— naumanni naumanni 398. 
- peregrinus caeruleiceps 306, 
— leucogenys 305, (309). 


SASA peregrinus 305, (309), 335, 398 


yi 


PRI Bad 
AS 
| 
Ì 


(309). 


2 
Ba 


h + 


| ‘’‘’9subbuteo subbuteo 336, 398. 

DE — tinnunculus tinnunculus 336, 398. 
~~ vespertinus vespertinus 336, 398. 

% | Fringilla coelebs coelebs 252, (256), 343, 
E° 387, (391), 395) 

ES | — montifringilla 343, 357, 395. 

| — Fulica atra atra 335. 345, (349), 402. 
‘re k 

| Galerida cristata cristata 342, 389, 395. 
7 Gallinula chloropus chloropus 252, (256), 


335, 345, (349), 402. 
Gallus domesticus 402, (411). 


ber  Garrulus glandarius albipectus 63, 369, 
IR (370). 

OF 

er 

sata 


INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 


429 


Carrulus glandarius caspicus (362—363). 

— — glandarius 369, (370), 385, 387— 388. 
(389), (392-393), 394. 

— — graecus 369, (370). 

— — faselatus 369, (370). 

— — ferdinandi 369, (370). 

— — hyreanus (363). 

— — krynickil (362). 

Gelochelidon nilotica nilotica 302, 328. 

Glareola pratincola pratincola 334, 346. 
(350), 400, 407, (416). 

Glaucidium passerinum passerinum 398, 

Grus grus grus 335, 401. 

Gypaétus barbatus aureus 398, 

Gyps fulvus fulvus 337, 399. 


Haematopus ostralegus 401. 

— — longipes 299, (300), 320, 323. 

— — ostralegus 299, (300), 302, 322. 

Haliaötus albicilla 337, 398. 

Hieraaétus fasciatus fasciatus 63, 398, 403, 
(412—413). 

— pennatus pennatus 301, 398. 

Himantopus himantopus himantopus 324, 
345, (349), 401. 

Hippolals icterina icterina 252, (256), 396. 

— pallida 249, (253), 260, (262). 

— .— elaeica 63, 248—252, (252—256). 


256— 258, (258— 260), 396. 
Hirundo 403, (413). 5 
rustica rustica 13, 17—-18, 24, (79). 


(84—85), (91), 338, 386, (390), 397. 
Histrionicus histrionicus histrionicus 63, 
306, (308). 
Hydroprogne tschegrava tschegrava 329. 


ee minutus minutus 334, 345, 
(348), 399. 
Jynx torquilla torquilla 388, (393), 397, 


252, (256), 340, 
386—388, (390— 


Lanius collurio collurio 
352, (354), (356), 357. 
393). 396. 

— excubitor excubitor 340, 

340, 387, 388, 


396. 


— minor (391), (392), 
396. 

—— senator senator 396. 

Larus 328. 

— argentatus cachinnans 329, 40]. 


— canus canus 329, 401. 


430 INDEX ALPHABETICUS AVIUM 


Larus fuscus fuscus 329, 345, 
(356), 401. 

- glaucoides 64. 

—— hyperboreus 64, 330. 

— marinus 64. 

— melanocephalus 302, 401. 
minutus 330, 345. (349). 353. 
401, 407, (416). 
ridibundus 330, 345, (349), 401. 

Limicola faleinellus falcinellus 302, 325, 
346, (351), 401. 

Limosa 55, 69, (124), 
lapponica lapponica 302, 
401. 

- limosa 323, 345, (349), 401. 

Locustella fluviatilis 396. 
luseinioides luseinioides 346, (350), 352, 
(354), 396. 

- naevia naevia 396. 

Loxia curvirostra curvirostra 357, 
395, 408, (417). 

Lullula arborea arborea 356, 

Luscinia 340. 

— luscinia 252, (256), 397. 

- megarhyncha megarhyncha 397. 
- svecica cyanecula 340, 346, 


(349), 353, 


(356), 


(135), 345, (348). 
323, 345, (349), 


(358), 


(358), 395. 


396. 
Lymnocriptes minimus 323, 401. 


Melanocorypha leucoptera 395. 

Mergus albellus 333, 345, (348), 400, 
merganser merganser 332, 345, 
400, 


- serrator 332, 400, 407, (416). 


Merops aplaster 397, 407, 409, (416), (418). 
(256), 337, 


Milvus migrans migrans 252, 
398. 

- milvus milvus 398, 
Montifringilla nivalis nivalis 30]. 
Monticola saxatilis 397. 

— solitarius 397. 

Motacilla alba alba 342, 346, 
-— cinerea cinerea 341, 395. 
- flava 304. 
dombrowskli 304. 
feldeggi 304, 395. 
flava 341, 346, (350), 
- thunbergi 304. 
Muscicapa albicollis albicollis 396. 


395. 


(350), 397. 
Lusciniola melanopogon melanopogon 339, 


(348), 


(350), 395. 


Be 

Lau PE SA 

do 

Museicapa hypoleuca hypoleuca 338, 396. — È; 3 
parva parva 396. ie 
striata striata 252, (256), 338, 385, (390), ze 
396. : Son 


Netta rufina 302, 
Nucifraga 304. Ie 
— caryocatactes caryocatactes 394. sca i 
Numenius 321, 322. keré 
- arguatus arguatus 321—323, 345, (349), 
401, 409, (417—418). \ 
phaeopus phaeopus 321—323, 345, SIERO 
(349), 401. 
— tenuirostris 322, 323, 401. | 
Nycticorax nycticorax nycticorax 334, 345, 
(349), 399. 
Nyroca ferina ferina 332, 345, (348), 399. 
— fuligula 332, 345, (348), 399. 
— marila marila 332, 345, (348), 399, 407, 
(416). 
— nyroca nyroca 332 


399, 403, (412). maria 


, 345, (348), 399. 


Oenanthe oenanthe oenanthe 340, 397. 

Oidemia fusca fusca 302, 399, 407—408, 
(416-417). 

— nigra nigra 301, 303, (307), (308), 399, 
407, 408, (416), (417). Mei 

Oriolus oriolus oriolus 252, (256), 343, 385, 
387, (389), (391), 394. 

Otis tarda tarda 335, 401. 

— tetrax orientalis 320, 335, 401. 

Otus scops scops 357, (358), 398. 

Oxyura leucocephala 302, 332, 400. 


Pandion “haliaétus haliaétus 337, 
Panurus biarmicus 304, (309). y 
- — alexandrowi 304, (309). Pipe 
— raddei 305, (309). GR 

— russicus 304, 305, (309), 341, 396,. 0 

—- turkestanicus 304, (308). | 
Parus 30, (98), 352, (354). si 
— ater ater 357, 358, 395. à 
- atricapillus salicarius 396. À 
— transsylvanicus 63. 


252, 


398. sé 


- caeruleus caeruleus 
387, (391), 395. 
cristatus mitratus 357, (358), (375), 395. 
maior maior 252, 256, (340), 385, 387, 
(389), (391), 395. 

— palustris 304, (308). 
— — communis 304, (308), 395. 


(256), 341, 


| Parus palustris congrevi 304, (309). 
| — — Stagnatilis 304, (308). 
_ Passer 30, (98), 379, (380), 386, (391). 


— domesticus domesticus 343, 395. 


4 Passer montanus montanus 252, (256), 343, 


395. 

Pastor roseus 13, 45, 54, (79), (114), (124), 
394. 

Pelecanus crispus 400. 


| onocrotalus onocrotalus 302, 320, 333, 


400, 


| Perdix 29,-(96), 166, (226), 174, (233). 


— perdix perdix 335, 402. 
Pernis apivorus apivorus 398. 


3 Phalacrocorax carbo sinensis 333, 400, 408, 


(417). 
— pygmaeus 303, 400. 


. Phalaropus fulicarius fulicarius 64, 324, 


AOL 
— lobatus 324, 346, (350), 401. 
Phasianus 59, (128), 166, 174, (226), (233). 
— colchicus 335, 402. 
Phoenicopterüs ruber antiquorum 63, 403, 
(412). 
Phoenicurus phoenicurus phoenicurus 252, 
(256), 387, (392), 397. 
— ochruros gibraltariensis 252, (256), 340, 
2397. 
Phylloscopus collybita collybita 252, (256), 
(339), 353, (356), 396. 
— trochilus fitis 339, 396. 


— — sibilatrix sibilatrix 339, 396. 


Philomachus pugnax 324, 400. 

Pica pica pica 252, (256), 344, 352, (354), 
357, 385, 387, 388, (390), (392), 394. 

Picoides tridactylus tridactylus 371, (372), 
(376), (378). 

— — alpinus 397. 

Picus canus canus (377), 397. 

— viridis viridis (377). 397. 

Platalea leucorodia 
(348), 399, 406. 

Plectrophenax nivalis nivalis 343, 346, (350), 
395. 

Plegadis faleinellus falcinellus 333, 399, 

Podiceps auritus 302. 

— cristatus cristatus 333, 345, (349), 400. 

— griseigena griseigena 333, 400. 

— nigricollis nigricollis 333, 345, (349), 
400. És 


leucorodia 333, 345, 


INDEX ALPHABETIOUS AVIUM. 


431 


Podiceps ruficollis ruficollis 333, 345, (349), 
353, (355), 400. 

Porphyrio porphyrio porphyrio 402-403, 
(411-412). 

Porzana porzana 335, 345, (349), 401. 

— parva parva 335, 402. 

Prunella collaris collaris 397. 

— modularis modularis 397. 

Pyrrhocorax graculus graculus 304. 

~ pyrrhocorax erythrorhamphus 63. 

Pyrrhula pyrrhula pyrrhula 342, 395. 


Rallus aquaticus aquaticus 335, 345, (349), 
401. 

Recurvirostra avosetta avosetta 323, 
(349), 401, 408, (417). 

Regulus ignicapillus ignicapillus 396. 

— regulus regulus 341, 396. 

Remiz pendulinus pendulinus 252, 
396. 

Riparia riparia riparia 339, 397. 

Rissa tridactyla tridactyla 330, 401. 


345, 


(256), 


Saxicola rubetra rubetra 340, 346, 
387, (392), 396. 
-— torquata rubicola 340, 346, (350), (393). 
- 396. 
Scolopax rusticola 55. (125), 
(314—316), 323, 401. 
Serinus canarius serinus 395. 
Sitta europaea caesia 387, (391— 392), 395, 
Somateria mollissima mollissima 399. 
- spectabilis 63. 
Spatula clypeata 332, 345, (348). 399. 
Squatarola squatarola 327, 400. 
Stercorarius longicaudus 230. 


(350), 


310-313, 


a 7 parasiticus parasiticus 330, 346, (350), 


401. 

- pomarinus 401. : 

Sterna albifrons albifrons 329. 401. 

— hirundo hirundo 329, 346, (350), 401. 

Streptopelia decaocto 269, (286). 

— — decaocto 64, 260, (262), 264—281, 
(281—-298), 335, 400, 404—405, 
(413—415). 

- — douraca 268, (285). 

— — intercedens 266, (283). 

. — — korensis 265, (282). 

— — stoliezkae 265, 266, 

(285). 


268, (282), 


15 f ER 4 7 2 4 Cr ve = "an 
cme mw oe ‘ons 2 247 si ER wy PELÙ 
7 PORT VI LA È ARIE 
TI WENN GT EE RIE PSR nn A MISI 
a » 5 i La mh oc 14 x po fn Le 
Tu ; gt + ? EI - TU 
fs x LI LE oer i; oN OP Re 
432 INDEX ALPHABETICUS AVIUM. 2 —™ 


Streptopelia decaocto torquata 268, (285). 

— — zarudnyi 266, (283), 

— — xanthocyclus 266, 268, (282), (285). 

— orientalis 269. ie 

— risoria risoria 269, 270, 276-278, 
(286—287). Da 

— roseogrisea 268—269, 277, (285). 

— senegalensis 277. 

— turtur turtur 252, (256), 334, 387, (391). 
400. 

Strix aluco aluco 387, (392), 398. 

— uralensis uralensis 305, (309), 398. 

— —— earpathica 305, (309). 

— — liturata (309). 

— — macroura 305, (309). 

Sturnus 61, (131). 

— vulgaris balcanicus 63. 

— — vulgaris 343, 394. 

Sylvia atricapilla atricapilla 252, (256), 
339, (393), 396. 

— borin borin 252, (256), 396. 

— communis communis 339, 396. 

— eurruca curruca 386, (390), 396. 

— nisoria nisoria 339, 396. 

Syrrhaptes paradoxus 13, (79). 


Tadorna tadorna 303, 331, 346, (350), 
353, (356), 399, 403, 407, (412), (415). 

Terekia cinerea 64, 326. 

Tetrao urogallus urogallus 356, (358). 
402. 

Tetrastes bonasia rupestris 402. 

Tichodroma muraria 395, 406, (415). © 

Tringa 345, 346, (348), (349). 

— erythropus 324, 353, (355), 401. 

— glareola 325, 401. 

— hypoleucos 325, 401. 


-— ochropus 325, 401." 
— stagnatilis 325, 401, 406, 409. 


(AS * eae 
~~ totanus totanus 324, 401. 7 È 
Troglodytes troglodytes troglodytes : 

(375), 386, (390), 397. ETC 


Turdus ericetorum philomelos 252, ui 
‘340, (375), 387, (391), 397. 


-—— merula merula 252, (256), gigs 
(380), 397. 

~~ musicus musicus 397. 

— pilaris 339, 396. 

~~ torquatus alpestris (375), 397. x 

— viscivorus bithynicus 358, (360-36 

— — bonapartei (360), (362-364), 
365—366, (367—369). j 


a a + 


(367—368). 
— —- loudoni 358, (360-—364). 
— — pseudohodgsoni (363). _ 
— -— transcaspicus 358, (362-363), 3 6 
388): mei 
—— uralensis (364), 365366, d Sui. 
368.) SI 
— — viscivorus 358-359, e. 
365—366, (366-369), 371—396, 
Turtur auritus decaocto 269. nas 
Tyto alba guttata 398. 


x 


Upupa-epops epops 338, 381-382, { 
385), 397. ‘ 


Vanellus vanellus 55, (124). 328, 
(349), 400. : 


Xema sabini 64. 


| 1943 DECEMBER HAVÁBAN MEGJELENT 
© SG 
= a SE ge 4 A e E | - = 
| Dr. NAGY JENÖ debreceni ref. kollegiumi tandr, 
tO: © a Tiszintuli Maddrvédelmi Egyesület ügyvezetö-elnöke, 
> 2 23 a Madártani Intézet levelező tagjának uj könyve: 
Be. EUROPA RAGADOZOMADARAI 
= Ds CIMMEL | 
m = L 
LE a Tiszántúli Madärvédelmi Egyestilet kiadásában, Debrecenben 
LA ; ni RES | negyedrét alakban, 272 oldalon, 53 szines és 8 fekete táblával, 
ie SEI c 1 cimképpel, 1 röpképtáblával és szerző 2 rajzával. 
Dees Ara fűzve" 40— P, kötve 56-— P. Megrendelhető BERTÓK LAJOS 
. künyvkereskedônél, Debrecenben. “FA | | 
Sa n A könyv tartalma kòvetkez6kép tagozódik : Elöljáró beszéd. — Általános 
| KÉSZ. — I. Miért nem ismerik a Ragadozémadarakat? — II. Ragadozömadaraink 
. feladatának és munkájának a helyes ismerete. — III. A inadár testrészeinek és 


. tollazatának az elnevezései és méretei. — IV. Meghatározó táblázat a kézben lévő 
. példänyhoz. Példa a kézben lévő madár meghátározására. — V. Meghatározás a 
. szabadban az élőhelyek és a könnyen észrevehető életjegyek alapján. A testi 
| jegyek alapján. Példa a szabadtéri meghatározásra. Az élethelyek alapján. ae, 


. VI. Ragadpzömadaraink magyar és latin tudományos neveiröl. — VII. A ragadozö- 

. madarak védelmére alkotott törvények nálunk és külföldön. — Rendszertani rész. 

| — VIII A Ragadozómadaraknak fajonként való részletes tárgyalása. — Baglyok 

| vagy Éjjeli Ragadozók." — Sélyomfélék. — Sasfélék. —- Keselyüfélék. — Ragadozö- , 
. madaraink ròpképei. — Magyarázó a rôpképekhez. — Magyar és latin névmu- 

| taté. — Javitäsok, pötläsok. > 

a Sa Szerző a Ragadozömadaraknak a vadászokkal, .erdészekkel, gazdákkal és 


DE tulmené szemelyes tapasztalatai alapjan ezt teljes mértékben el is eri, mert 
. bôséges alkalma volt a Ragadozömadarakat ugy a szabadban mint fogsägban, 
i . valamint állatkertekben és muzeumokban nemcsak a vadászember éles szemével, 
. "hanem a természetkutatò tüzetes vizsgälédäsäval és tárgyilagos itéletével meg- 
| figyelni és tanulmányozni. — | 

BR A céljának megfelelő könyvet igen értékessé teszi az 53 szines tábla, 
_. mely HENNICKE : „Die Raubvögel Mitteleuropas“ címü művéből, illetve a Nagy- 


| NAUMANN-ból lett átvéve. - 


À ment cene közelebbről való megismertetését tüzte ki céljául és 40 éven 


A RAP KIRALYI MADARTANI VIE FELÜGYELETE E ALATT 4 


CÉGTULAJDONOS: KÜHNEL MÁRTON 


KISA RIA: Soe 


TAVIRDA ÉS VASUTALLOMAS: 
KARASZ - KÜBLÉNY. SÜRGÖNYCIM: 
ODUGYAR KARASZKOBLENY 
CSEKKSZAMLA: A M. KIR. POSTA- 
TAKAREKPENZTARNAL 50.123. SZ. 
APL A P À T ASIE VE T0 "DM 
TÒBB KIALLITASON KITÜNTETVE 


Gyàrtom a M. KIR. MADÁRTANI INTE- 
ZET (Magyar Ornithologiai Központ) 
által megszabott és felülvizsgált — a 
természetes harkälyodu hű utänzatät 
képező — Berlepsch-rendszerü legt6kéle- 
tesebb fatérzsfészekodvakat és téli 
etet6ket az odulakö hasznos madarak 
számára, melyek ennek jeléül ,,M.0.K,5 
védő betükkel vannak" lebélyegezve 


Fatönkodu 
keresztmetszete 


Fatönkodu 


1943 AUGUSZTUS 1-TŐL AZ ALÁBB JEGYZETT ÁRAK LÉPTEK ÉLETBE 


- 


\ SD 
3 Deszka- Horganybädog 
tetövel tetövel = 
5 FESZEKODU a) minta 26 vagy 27 mm réplyukkal 3:40— 3:70 P 430— 4-70 
cx A) „ 28 vagy 32 mm sa 3:40— 3:80 P 4:00— 4:70 
+ | B) , 28,32 vagy 46 mm a 4:20— 5:20 P 5:00— 6:20 
+ C) va 50 X 50 mm négyszôgü ,, 3:40— 3:80 P 4°20— 4 
A D) IE 80 mm = > Me TOP 
ABLAKETETÖ zsinegre hurkolt diébéllel, üvegezve, 
csomagolva, 1914-es minta 3 nagyságban _.___. 4:70— 8-10 P 6-00— 9: 
1929-es verébmentes minta 3 nagyságban. . . 4:70— 8:20 P 6-00—10° 
ETETOSZEKRENY fenyöfäböl, üvegezés nélkül __.... 
i tölgyfából, + > RE dd 


DUCETETÖ többféle kivitelben 


VERÉBFOGÓKÉSZÜLÉK sodronyszövetböl készítve | 
kivalò:-tartos-kivite]ben® eee EP ae 19:50 P 


MADARKALACS, faggyu és olajosmagvak keveréke, 
téglaalakba öntve, 1, kg-os darabokban 
Keno Ce Re datore re SR napi äron 


Minthogy a horganybädog beszerzése nehézségbe ütközik, 
azért a horganybádogtetős madárvédelmi eszközök s 
tására nem vállalhatok garanciát i 


RIINA TT A AT NRA x 


Az áru megrendelésével egyidejüleg címen 
utalványon beküldött vagy -az 50.123. sì 
csekszámtára — KÜHNEL MARTON, Kárá 
befizetett összegek után 2%, pénztári engedm 
nyujtok, illetve forgalmiadót nem szán 


li Gyärtmänyaim jéakaratu terjesztését, valli im 


szives megrendelését kérem. pe 
ae, 
” 


Ablaketetö, 1929-es minta Ali 


JEGYZET. A fedél az ellenőrzés, valamint az őszi tisztogatás céljából leemelhetö szerkezetü. Lebille: 
oldalt lazán betolt két szeg védi. A szállításnál alkalmazott rògzit6 sodrony az odu elhelyezésekor végleg | 


- 
è 


Qué Sd La u LI 
1 


re Ian | 
CPR ZI a 
vad GT étel si aman ES 


ie 


Dl 


I 


979 34